Kelet-Magyarország, 1975. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-22 / 18. szám
KELET-MAGYARORSZÄG — nyíregyházi melléklet 1975. Január 21, * Munkásdíszpolgár Nehéz évek gyümölcse iskolai gonJok Mi lesz az új tanévben? A jósavórosi iskola ebédlőjében. Szükségképpen itt foglalkozik a 2. és 4. osztály napkS« zis csoportja. (Hammel József felvétele) A HOGY ÉVEKEN AT mindig, már félhétkor bent volt az üzemben. Magára szedte a kétrészes, rozsdafoltos munkaruhát. Éppen a jósavárosi toronyházakhoz kellett sürgősen elvégezni a tetőfelépítményeket. — A kollégák? — Ki a rádióból, ki az újságból tudta tneg. Úgy éreztem, a kézszorításkor szívből gratulálnak. Mindez Nyíregyházán, a SZÁÉV Vasgyár Utcai lakatosüzemében történt, az elmúlt év egyik őszi reggelén. Támba András lakatos, ezocialistabrigád-vezető, előző nap még a nyíregyházi Móricz Zsigjnpnd Színházban I Vette át az ünnepélyes tanácsülésen díszpol- ; gári kitüntetését, s másnap ugyanúgy végezte 1 napi feladatát huszonkét társával együtt, mint az ünnepi esemény előtt. Támba András mosolyogva emlékszik: Volt, aki megkérdezte tőle, hogy mennyi pénzt adtak a kitüntetéshez. „Azt válaszol- * tam, hogy ezt a megbecsülést nem lehet ( pénzzel kifejezni. Ezt nemcsak azért gondoltam, mert valóban nem jár vele összeg, hanem azokban az órákban többször végiggondoltam életem eddigi sorát, s mindig az jutott eszembe: érdemes volt.” Nem nyíregyházi lakos. Napkoron szüntetett, apja mezőgazdasági cseléd volt, majd Juttatott földön gazdálkodott. Innen indult el a fiatal Támba András —, mint annyi sokan az akkori szabolcsi fiatalok — a nagyvilágba, szerencsét próbálni. Budapestig jutott, a radiátorgyárban helyezkedett el, itt szerezte meg a lakatos szakmát. A szíve visszahúzta, s a katonaidő kitöltése után végleg leszállt az ingázók vonatáról Nyíregyházán. Az akkori „hatosokhoz’.’, a mélyépítőkhöz került. — Az nem pontos, hogy végleg megváljam a vonattól, mert ingáztam én ezt követően még tizenhárom évig. Igaz, márcsak I Napkor és Nyíregyháza között, de valahogy ' nem stimmelt a munkakezdés és a menetrend, aztán a Namény felől jövő vonat a mi állomásunkon mar úgy meg volt tömve, mint a heringes doboz. Sokszor álltam, vagy csüngtem a peronon. Hajnali négykor kel* íem, s csak a késő este vetett haza. Ekkortájt nősült. — Ha hiszi ha nem, az első években én Snég fel sem vettem az utazgatás fárudal* mait. Akár a hegyet is elmozdítottam volna. Jól megvoltunk, megszületett a kislányunk is, aki most 18 éves. Szépen együtt volt a család. A 7TÄN. BEÜTÖTT A KRAKK: megszűnt a hatos, ahol pedig már kiváló dolgozóként tartották számon Támba Andrást. Az üzem átkerült a megyei építőkhöz, ahol nem a legfényesebben mentek annak idején a dolgok. Nagyon sok ember bi- I zonytalan helyzetbe került akkor. Támba Andrást is csalták a többiek: gyere velünk a ! VAGÉP-hez, ott van munka, meg biztos a I kereset. — Nem tagadom, sok álmatlan éjszakám Yolt abban az időben, mégis maradtam. Nem valamiféle munkásöntudat kerített hatalmá* ha, csak a magam józan eszével végiggon- ■ tioltam: építeni mindig szoktak, lesz még ennek a vállalatnak is jövője. És Támba András ott maradt a lakatos- j Özemben, nem éppen a legjobb munkafeltételek mellett. De szó nélkül végezte a rábí* zott munkát. „Lenyelte” sok éven át, hogy ' nem volt nyereségrészesedés, meg a havi fi* ■ aetés sem szakította ki a borítékot. Múltak az évek, s Támba András keze munkája a megye szinte valamennyi fontosabb létesítményében szaporodott. Nemcsak a lakásokhoz készítettek vasajtókat, hanem bonyolult tervek alapján formálták az új gyárak, üzemek sokszor igen komplikált szerelési mun* kait. Többször a helyszínre kellett kimenni, beilleszteni az üzemben elkészített vasido* mókát. — Ilyenkor egy kicsit mindig fájt a szívem. Ahogy szereltük az erkélyek vaskorlátjait végig a körúton, a Déliben meg az Északiban, akkor mindig eszembe jutott az én nagy strapám. Meg az, hogy én talán világéletemben mindig csak másoknak építek majd. Tudtam, hogy a vállalati lakásokat elsősorban a képzettebb műszakiaknak kell adni, hogy megmaradjanak, hogy legyen aki irányítja a munkát. Akkortájt még a munkásemberek közül csak kevesen jutottak lakáshoz. Ami késik az nem múlik: Támba András tizenhárom évi ingázás után, 40 éves korában végre benyithatott egy olyan lakásba az Északi körúton, amelynek ajtaján már az ő neve állt. Másfélszobás lakás csak, s a „hon" foglalás” idején már négyen voltak, mert megszületett a fia, de nem érezték szűknek az új otthont. — Az volt a legszebb érzés, amikor kihajolhattam a balkonon, azon a vaskorláton, amit én is készítettem. E EZEKBEN AZ ÉVEKBEN nem voltak nagy, emlékezetes események Támba András életében. Inkább a gond volt több. hiszen — miért szépítsük — nagyon sok panasz akadt annak idején az építőipar munkájára, különösen a nyílászáró-szerkezetekre. Ette magát ezekben a hónapokban, években a lakásüzem brigádvezetője is. s bizony sokszor gyűltek ráncok a homlokára, és gyakorta emelte fel a hangját is. Aztán elhatározták; nemcsak a munkát javítják, hanem az egész életükön is változtatni próbálnak. Vállalkoztak a szocialista cím elnyerésére. Sikerült, sőt a Támba-brigád már a „kiváló” címet is megszerezte. Nem maradt eredménytelen a brigádvezető fáradozása sem. Küldött volt a szociális- tabrigád-vezetők első országos kongresszusán, ahol SZOT-kitüntetésben részesítették. A „magasoknál” is többször kapott kiváló dolgozó kitüntetést, míg az elmúlt esztendő két jelentős elismerést is hozott. Először a miniszter kitüntetését vehette át, majd a város felszabadulásának 30. évfordulóján díszpolgári címet kapott. Sikeres munkásélet. Nem tagadja ezt Támba András sem, mégis zavarba jön, amikor arra kell válaszolnia, hogv szerint« mivel érdemelte ki az egész város elismerését, megbecsülését. — Én csak dolgoztam, ha bajt láttam, szóvá tettem. A brigádommal mindig igyekeztünk pontosan teljesíteni a ránk bízott munkát. Valahogy nem is egészen pontos a megfogalmazás, hogy én díszpolgár vagyok. Szerintem ezzel az építőmunkásokat becsülte meg a város, azokat, akik az utóbbi években nemcsak sok, hanem jó minőségű munkát is végeznek a város fejlesztéséért. Nyugodtan adhatták volna ezt a kitüntetést bármelyik munkatársamnak, több száz kőművesnek, lakatosnak, gépkezelőnek. Nekem ezért is jelent sokat ez a városi kitüntetés. Aztán arra tereli a szót, hogy ő sohasem csak a saját munkáját tekintette, hanem „a csapatjátékra” figyelt, az egész vállalat te* vékenységére. Nemcsak azért, mert a vérében van az érdeklődés a nagyobb közösség dolgai iránt, hanem erre kötelezik fontos megbízatásai is: alapszervezeti párttitkár és tagja a vállalati pártbizottságnak. „Nemcsak a tervrajzokkal van dolga egy magamfajta munkásembernek, hanem azzal is, amit nem lehet piuszpapírra fektetni: az emberek nevelésével, az üzemi légkör alakításával. Mert ha jó a hangulat az üzemben, jobban megy a munka, ami kézzel foghatóan a városi létesítményeken mutatkozik meg.” S IKERES EMBER, de nem rendkívüli. Úgy él, mint több ezer munkás a városban, szerte az országban. Nincs különösebb szenvedélye, nem cigarettázik, nem barátja a pohárnak, szereti a futballt. Van egy motorkerékpárja, hétvégén felül rá, kimegy idős szüleihez. .Hapkorra, segít,., amit tud. Otthon — mióta felesbe. - dolgozik. részt vesz a házimunkában,’ amit azelőtt el sem tudott képzelni magáról. Takarít, nieg- locsolja a virágokat, s a munkásruháját mindig maga mossa. Amíg a fiú kicsi volt, eljárt érte az óvodába. Bevásárol, aztán este a tévé elé ül, vagy fellapozza az újságokat. A legutóbbi pártkongresszuson ő képviselte a szabolcsi építőmunkásokat. Erre még mindig jó érzéssel emlékezik. Nem pihent karácsony és újév között sem, pedig akkor az építőipariak lazítanak. Az ő brigádja sürgős munkán dolgozott, hogy időben elkészülhessen a nyíregyházi gabonasiló. Többször „ki akarták emelni”, de Támba András maradt a lakatosüzemben. Ez az ő világa, itt szeretne még dolgozni nagyon sokáig. Most negyvenöt éves. Angyal Sándor Otthon: virágőntőzés közben. Még messze e. szeptember, az új tanév kezdete de a városi párt- és tanácsi szervek már hozzáláttak az idén sem könnyűnek ígérkező tanév előkészítéséhez. Közismertek az évenként visszatérő gondok, a város- központ általános iskolái még képesek az érkező iekolásgyermekek befogadására, de az új lakónegyed, két iskolája — az Epreskert utcai 5. sz. és a jósavárosi 15. sz. iskola —* túlzsúfoltsága tovább nem növelhető. Ennek ellenére még ez évben több száz nyíregyházi család kap otthont a Jósavárosban, a gyermekek iskoláztatásáról gondoskodni kell. De hogyan? Túlzsúfolt tantermek i A fogas kérdés megoldására több elképzelés Is született a városi tanács művelődési osztályán. Abból indulnak ki, hogy évente, így az 1975—76-os tanévben is — várhatóan 900—1000 új első osztályos gyermek jelentkezésére lehet számítani, akiket el kell helyezni. Jelenleg 198 általános iskolai tanterme van a városnak. Az egy tanteremre jutó létszám — a két gyakorló iskola kedvezőbb, körülményeit is. fif$sl#nbpvéve — harminc ép negyven .között'Van. Magas. De ennél is magasabb az új, lakónegyed két iskolájában, az Epreskert utcai 5. sz. iskolában 970 gyermekre 24 tanterem jut, tantermenként mintegy negyven tanuló. A Jósaváros 15. sz. iskolájában 730 gyermek számára 12 tanterem áll rendelkezésre, tantermenként ötven gyermek... A leendő első osztályos gyermekek közül — a várható 900—1000-ből legalább 4—500 — a két legjobban zsúfolt éé már-már az oktató- nevelő munkát lehetetlenné tevő Iskolák körzetében fog kopogtatni. Mivel a két iskolában képtelenség elhelyezni őket, hiszen lassan a folyosók „népsűrűsége” is eléri a maximumot, a művelődési szervek vezetőd erőfeszítéseket tettek egy új iskola építésére. Amennyiben a felsőbb szervek jóváhagyása is meglesz, a tervek szerint megépülne egy 24 tantermes iskola, melyet még ezévben szeretnének elkezdeni és jövő iskolakezdésre át is adni rendeltetésének. De — még ha erre meg ig van a remény, mi lesz addig? Szükségmegoldások közülAz egyik ideiglenes és szükségmegoldásnak ígérkezik, hogy az új városnegyed felsőtagozatos gyermekeit esetleg átirányítanák a város központjában levő iskolákba. Ez meglehetősen nagy munkával, a közlekedés megszervezésével, esetleg iskolabusz beállításával, és nagy-nagy szülői megértéssel valósulhat meg. Ezzel viszont lehetőség lenne arra, hogy a kis elsősök maradhatnának a lakóhely közelében. A jósavárosi iskola átalakulna alsótagozatos iskolává. Ha ez nem valósítható meg. — hogy a felsősök bejárjanak, — az alsó tagozatos gyermekeket csak abban az esetben tudják elhelyezni az új ■«árosrészben levő Iskolába, ha megszüntetik a napköziket. Ez újabb gond ami a szülők, gyermekek százait érintené kedvezőtlenül. Egyelőre azonban a számbavehető szükségmegoldások közül ez a kettő kínálkozik a legkevésbé i$>ssznak, s talán e között kell választani az oktatás irányítóinak és a szülőknek. Vagy bejárás a város központjába, vagy maradnak a gyermekek az új lakónegyed iskolájában, de a napközis elhelyezés nélkül. A város általános iskoláiban jelenleg 9024 gyermek tanul, megoszlásuk azonban az új és a régi városnegyedek között igen aránytalan. Természtesen ez a városfejlesztés, az új lakótelepek építésével járó objektív helyzet következménye, nem a szülők, vagy a gyermekek tehetnek róla. Remélhetőleg a jövőben az új lakónegyedek létrehozásával egyidőben elkészülnek az úgynevezett járulékos beruházások. az iskolák, bölcsődék, óvodák, orvosi rendelők is. amint erre a megyei pártbizottság 1975. évi gazdaságpolitikai határozata is ráirányítja a figyelmet Amíg azonban az egészséges arány helyreáll, tudomásul kell vennünk a tényleges nehézségeket, s azt a körülményt, hogy a város, a megye vezetószervei maximálisan arra törekedtek; minél több család jusson lakáshoz, Ezzel együtt már korábban lépéseket tette az oktatási beruházások előrehozására is lakosság számának növekedése a természet szaporodás és a faluról való beköltözések ki vetkeztében azonban a leg józanabb számít: sokat is áthúzta. A vártnál lényegesen gyo sabban fejlődött, s ez még tetőzte az egyél ként is meglevő iskolagondokat. „Vendégosztályok” Az illetékes oktatási szervek több mii két hónapja fáradoznak azon, hogy a társi dalmi- és tömegszervezetekkel, üzemekkel, szülőkkel való konzultálások alapján az adc helyzetben legelfogadhatóbb javaslatokat de gozzák ki az új lakónegyed iskolai probléma ra. Van o!yan Javaslat is, hogy alakítsanak tantermeket a fabarakkokból, melyek felv nulá6i épületek voltak az iskola építésén: Ehhez a megoldáshoz csak a legvégsőbb ese ben folyamodnának a művelődési szerve hisz a faépületek berendezése, otthonossá t tele, felfűtése, *a szemléltető és oktatási es közök használata szinte lehetetlen. Keresik az együttműködést a tanárkép: főiskola két gyakorló iskolájával is, amely: mint városi körzeti iskolák eddig is sokat seg tettek a »zsúfoltság csökkentésében. A gyakor iskolák azonban egy adott mértéken túl ne növelhetik az egy osztályban résztvevő tan: lók számát, mert mint általános iskolai tani és tanárképző intézmény ez gyakorlatilag 1 hetetlenné tenné a színvonalas oktató-neve munkát, a jövendő tanárok képzését, az őr látogatásokat, gyakorló tanításokat. Ez ne járható út. Viszont a városi művelődési sze vek kérni fogják a tanárképző főiskola vez tőit, járuljanak hozzá, hogy mintegy 10— gyakorló iskolai tanteremben, amelyekbi délután nincs tanítás, „vendégosztályokat” h lyezhessenek el a túlzsúfolt iskolákból. Napközis probléma persze ekkor is jelen kezik. A válaszra azonban még várni kell má clusig, amikor a leendő első osztályosok b Íratása lezajlik. Ettől függ milyen gyermekié számmal növekszik a kővetkező tanévben két gyakorló iskola elsőseinek serege. De azé is várni kell a „feltérképezéssel” márciusi mert ekkor tűnik lti pontosan, hány új éli osztályos tanulóra kell számítani a város t rületén, így az új városrész két iskolájába A városi művelődési szervek azt szere nék, ha az idén Jósavárosba költöző mintei nyolcszáz család már eleve az új lakóhe szerinti iskolába Íratná be az első osztály gyermekét. A kép még hitelesebb lenne íg még pontosabban kiderülne: hány iskolái lesz a városnak az új tanév kezdetén. Vagy azok a szülők is a jósavárosi iskolába Íratni be a kis elsősöket, akik márciusban — és későbbi hónapokban — még a régi lakásukb; maradnak, de ebben az évben a Jósa városbe kapnak lakást. Ez persze jól összehangc munkát kíván a tanács igazgatási-lakásoszt lyától is, hogy a családok biztos választ kai janak a beköltözés időpontjáról, s elrende hessék az iskolai problémáikat. A szülők megértésével Végül is jelenleg még nincs elfogadó megoldási forma arra a többféle elgo^ol közül: melyiket valósítják meg ősszel. E; azonban bizonyos; a kialakult aránytalans; miatt az iskolakörzeteket újra felülvizsgáljá s a gyermekek, a szülők és nem utolsósorbe a nevelés szempontiából legkedvezőbb vari, ciót fogják megvalósítani. Mindez a szülők, gyermekek és a pedagógusok megértésével támogatásával érheti el célját. S amennvitx sor kerül a gyermekek utaztatására a közi kedési vállalat, vagy az üzemek támogatásé) is számítanak a művelődési szervek. A cél nem az hogy nehezítsék a gyerm kék elhelyezését és gondtalan tanulását, h: nem hogy megkönnyítsék, s elviselhetővé fc gyék a jelenlegi mostoha körülményeket. Páll Gát
