Kelet-Magyarország, 1975. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-19 / 16. szám

V jtrlö. január T9. imjpr-wKGrjíttonsTm Hlit jelent a korszerűség:? Beszélgetés Folkmayer Tiborral, a Nyíregyházi Konzervgyár igazgatójával Nyíregyháza: szolgáltatóegységeket magába foglaló üzletsor építését kezdték meg a J6- saváros központjában. (Hammel József felvétele) Kezdődnek a tsz-zárszámadások Mérlegelőzetes három gazdaságból Korunkban felgyorsult éiz élet ritmusa. Ez többek kö­zött azt is jelenti, hogy a ter­melőberendezések, a terme­lési eljárások, a termékek gyorsabban avulnak el és lesznek korszerűtlenekké, mint bármikor korábban. A korszerűség minden vonatko. zásban követelménnyé vált. Ma már nemcsak az a fontos, hogy gyáraink minél többet termeljenek, hanem az is, hogy gépi berendezéseiket tökéletesítsék, azok és az em. béri munka ésszerűbb hasz­nosításával, nagyobb takaré­kossággal és az eddigieknél gazdaságosabb termeléssel korszerű termékeket állítsa­nak elő. Csak ezek által gyorsíthatjuk gazdasági fej­lődésünket és elégíthetjük ki társadalmunk minden tagjá­nak szükségleteit. E cél el­éréséhez tehát elengedhetet­len, hogy a gazdásági vezetők vizsgálják: adott lehetőségeik között mit jelent korszerűen termelni? Ezzel az érdeklődéssel ke­restük fel a Nyíregyházi Kon­zervgyárban Folkmayer Ti­bor igazgatót és megkértük, hogy válaszoljon ebbe a té­makörbe tartozó kérdéseink­re. — KÉRDÉS: Az ön véle­ménye szerint mi szük­séges a korszerű terme­léshez? VÁLASZ: Először Is ren­delkezni kell a kor követel­ményeinek megfelelő techni­kával és azt fejlesztenünk kell. Másodszor a késztermék tükrözze vissza a korhelyze­tet: korszerű eljárással ké­szüljön, olyan műszaki jel­lemzőkkel rendelkezzen, hogy megfeleljen az igényeknek. Legyen a korábbinál jobb és használhatóbb. Ezt a gyártá­si eljárások határozzák meg, tehát fejleszteni kell a tech­nológiát Ez a termelékeny­ség növelésének és a termelé­si költségek csökkentésének is segítője. A tudományos­technikai forradalom eredmé­nyeinek bevezetése a terme­lésbe igen magas fokú isme­reteket és gyakorlatot követel a dolgozóktól. Harmadszor tehát nagyon lényeges a dol­gozók tudatosságának minő­sége. Előtérbe került a ma­gasabb, általánosabb isme­ret, a pozitív erkölcsi viszony a munkához a szakmai ügyességgel szemben. Negye, dik elvnek a munka terme­lékenységének fokát említem. Az európai rangsorban gaz­dasági fejlettség tekintetében középtájon helyezkedünk el, de termelékenységben hát­rább vagyunk. Itt említem a gazdaságosságot, mert ez az egész gazdasági tevékenység mihőségi jellemzője. A konzervgyár a múlt év­ben 30 millió nyereséget ért el. Ez egyben megnövelté a dolgozók önbizalmát, tudatát olyan pozitív elemekkel gya­rapította, amelyek a munká­hoz való viszony és általában a tudatosság gazdagodását je. lentik. A gazdaságosság a világpiac vonatkozásában sem nélkülözhető. Az ország fo­gyasztásra szánt termékeinek 40 százaléka külföldre kerül, a konzervgyár termékeinek pedig 80 százaléka kél el or­szághatáron tál. A gazdasá­gosság mellőzhetetlen a gyár gazdasági tevékenységében. KÉRDÉS: A konzerv­gyár gazdaságosan, kor­szerűen igyekszik ter­melni. A korszerű ter­meléssel a lehetőségek száma növekszik. Az igazgatóra hárul végső soron, hogy bizonyos le­hetőségeket eleve elves­sen, más lehetőségeket mérlegeljen, majd kö­zülük válasszon és végül a kiválasztott mellett döntsön. Hogyan törté­nik ez az ön gyakorla­tában? Milyen dilem­mákkal jár a döntés és milyen szerepe van dön­tései meghozatalában a vezetői bátorságnak? VÁLASZ: Igen, az én kö­telességem dönteni, mégpedig úgy, hogy egybehangzó le­gyen az említett négy elvvel. A korszerű technikával gyár­tott termék megfeleljen a kor követelményeinek, a rá­fordítás csökkenő tendenciá­jú legyen, a mellette való döntés egybe vágjon a gyár vezetőinek és dolgozóinak vé. leményével. A vállalat nagy, átlátni egy ember képtelen. Ezért a döntés előtt mindig tájékozódnom kell: meg kell ismerni a lehetőségeket, elő kell készíteni a számbajöhető változatokat. Ez mindig szé­les alapokról, a demokrácia érvényesítésével indul. Ennek a gyárban megvan a jól ki­épített útja és rendje. Ennél zártabb körű a döntés előké­szítése. Itt azoktól kapok in­formációkat, ismereteket, akik beosztásuknál fogva egy-egy kollektíva nevében tudnak állást foglalni. A következő mozzanat a döntési tárgyalás. Ez a vezetőkkel történik. Utána a lehetőségváltozatok közötti választás, tehát a dön­tés következik. Ez az én kö­telességem. Ezt követi — döntésem alapján — az uta­sítás, majd a végrehajtás el­lenőrzése. KÉRDÉS: A döntés — amint szávaiból is kide­rül — nem önmagába visszahulló valami, ha­nem következményekkel járó társadalmi jelentő­ségű aktus. Mit jeleni a következmények, a fele­lősség vállalása az ön számára? VÁLASZ: A nagy döntések — hogy úgymondjam — az üzempolitikával függnek ősz. sze. Az operatív döntés az osztályvezetők kötelessége. Természetesen a nagy dönté­sekért — mert én döntöttem — a felelősség az enyém. A következmény lehet jó és le­het rossz. Én eltökélten szem­benézek azzal, ami alakul, hogy a célt, aminek elérésé­ért a folyamatot indító dön­tést hoztam, elérjük. A célt — például a jobb terméket — nem kaphatjuk készen, csak a tett, a felelősségvállalás hívhatja életre. Úgy hiszem, hogy a felelősség is egyfajta tett a kitűzött cél eléréséért, s az ember minél jobban tud azonosulni a céllal, annál al­kalmasabb a felelősségválla­lásra. KÉRDÉS: A döntést az emberben egy belső parancs kíséri, illetve követi, ami — ha elha­tározása szilárd alapo­kon nyugszik — haté­kony marad a cél eléré­séig. A vezetőnek köte­lessége, hogy ez a belső parancs ne csak saját tevékenységére hasson, hanem tágabb körben is. ügy is mondhatjuk: kötelessége ritmust adni a döntésével elindított cselekménysornak, a termelésnek. Hogyan és kik segítségével történik ez az ön gyakorlatában? VÁLASZ: Már két és f® éve van a vállalatunknak egy úgynevezett gazdasági taná­csa. Feladata elősegíteni, hogy minden oldalról lássuk a dön­tés hatását, következményeit. Ez a bizottság nem dönt, csu­pán alternatívákat minősít, tanácsot ad. Tíz emberből áll. A tagok közül bárki, 'bármi­kor összehívhatja a tagokat tanácskozásra. Mindig az összehívó tag elnököl, a töb­biek a vállalati hierarchia teljes mellőzésével vesznek részt a tanácskozásban. Az ilyen tanácskozás soronkívü­liséget élvez. A tapasztalatok szerint mondhatom: a tíz em­ber mindig tudja, hogy mit kell adott esetben tenni, hol és hogyan kell beavatkozni, segít a befolyásoló akaratot átvinni egy-egy részlegre vagy akár az egész gyárra. A cél melletti kitartást, szívósságot a hosszú távú döntések teszik igazán pró­bára. Az operatív döntés ke­vésbé, mert azt azonnal vég­re kell hajtani. Ez különben is az osztályvezetők köteles­sége. Ilyen próbatételek pél­dául azok a döntések,' ame­lyek öt. tíz, vagy 1)izenöt évre szólnak — addig kell haté­konynak lenniök. Ilyen dönté­sem például az, ami az in­formációraktározás gépesíté­sét határozza meg. Techniká­val szereljük fel magunkat és hozzá rendet teremtünk a fejekben. Hat-nyolc embert kiképzünk a számítógéppel való munkára, kódolásra. 1976-ban a bérelszámolás ke­rül gépre, majd öt-hat éven belül az irányítást gépesít­jük. KÉRDÉS: Feltételez. zük, hogy a döntés kö­vetkezményei nem lát­szanak ellentmondani szándékának, de fellép egy kísérőjelenség, bi­zonyos szorongás a si­kert illetően, ami arra sarkallja önt, hogy is­mét és ismét szembesít­se elképzeléseit a for­málódó valósággal, tehát ellenőrzéseket hajt vég­re. Melyek azok a té­nyezők, amelyek erősítik önben a bizonyosságér­zetet és a munkaked­vet? VÁLASZ: Itt bizonyos ese­tekben — hogy úgymondjam — a vezető kudarcálló ké­pességéről van szó. Az ön­bizalmat nem szabad elveszí­teni, a szorongást nem sza­bad hagyni eluralkodni, kü­lönösen annyira, hogy meg­bénítson. Ha szorongás tá­mad bennem a siker iránt, akkor számot vetek ismere­teimmel, amelyekkel a dön­tést hoztam: elegendőek vol­tak-e ahhoz, hogy a lehető­ségváltozatok közül a legjob­bat válasszam? De számot vetek azzal is, hogy a dönté­sem mögött mások tudása is ott van. Ezek így együtt meg­erősítik bizonyosságérzete­met, annál jobban, minél de­mokratikusabb módon folyt a döntés előkészítése, minél több ember vett benne részt A megnőtt bizonyosságérzet megsokszorozza az ember erejét felfokozza a cselekvé­si energiákat Annál hatéko­nyabban, minél több egyéni és kollektív ismereten, Infor­máción alapszik. Úgy gondo­lom, hogy az ismeret, infor­máció mennyisége-minősége és forrásának kollektív jel­lege a döntési bátorságot is növeli. Fontos, hogy a vezető si­ker esetén ne tolakodjék elő­re: ne keltse azt a látszatot hogy a siker annak „követ­kezménye”, hogy ő így és nem amúgy döntött Ilyenkor le­gyen szerény. A kudarcban viszont lépjen elő és segítsen a lanyhuláson átlábolnt A vezető legutoljára veszítheti dl a hitét KÉRDÉS: A temetési folyamatban megjelenik az új termék, amiről kiderül, hogy nemcsak más, mint a többi, ha­nem jobb, korszerűbb is„ de csak jobb, amihez képest van míg jobb. Hogyan hat a siker a , még tökéletesebb felé való újabb döntésének meghozatalában? VÁLASZ: Ha kiderül, hogy Jó, akkor lehet bizonyos szé­rianagyságig emelni Felfu­tásig meg kell a terméket tartani, de közben keresni kell a következő terméket ami gazdaságos, a fogyasz­tóknak jó és eladható. A pi­ackutatás legyen állandó és sokrétű. A siker tehát önbi­zalmat ad a következő dön­téshez. KÉRDÉS: Miben ta­lálja munkája örömét és legfőbb jutalmát? VÁLASZ: Szerencsésnek tartom magam, mert azt ten­ni a kötelességem, amit szí­vesen teszek. Szeretek itt dol­gozni. Az elképzeléseimet meg tudom valósítani és ez nagy doiog. Három éve dol­gozom itt Szeretek felnőni a feladatokhoz. Ez nagy öröm. A jutalmam? A kollektíva segítsége, az enyémmel azo­nos szándéka, közvetlensége és hogy én is segítséget ad­hatok. A munkám, ahogy di­vatos szóval mondják, ön­megvalósítás, amivel belefo- lyok népünk nagy építómun­kájába. Szobé Gr*rg? Szombaton, Január 19-án a tlszaszalkai Búzakalász Ter­melőszövetkezet elsőnek me­gyénkben megtartott* zár­számadó közgyűlését Ezzel kezdetét vette egy olyan idő­szak, amelyben sok szó esik majd az elmúlt év küzdel­meiről. sikereiről. fi) Fehérgyarmat: nehéz esztendő ik fehérgyamsaO QyftflS»­tetiben Brigádban nagyon tö­mören fejezik ki magukat a vezetők és a tagok: nehe­zebb volt, mint as lüTO-ea árvizes év. BesnwSaitCák Pi­ros Bertalan növénytermesz­tési brigádvezetőt, aki szin­te tudományos módszerekkel számította ki: mikor, hová ken átvinni a gépeiket A végén lánctalpasokkal kel­lett ki vonszolni őket a« ÚJ táblából is. A napokban fejezik be • kukoricatörést mert ennek a jövedelmére te szükség van a zárszámadáshoz. Több millió forint hiányzik a ter­vezett árbevételhez, de azért a zárszámadás egészében véve nem lesz rossz. Na­gyon kevés híján ki tudják fizetni a 20 százalékos ki­egészítő részesedést is. A gazdaságnak inkább az a gondja, hogy a víz még mindig pusztítja az áj hi- eernavetést Egyébként ez a termeld­szövetkezet nemcsak a kör­nyék 15 mezőgazdasági üze­me közös sertéstenyésztő vállalkozásának gesztora — ügyintézője — hanem „rész" vényese” az új mátészalkai húsfeldolgozó kombinátnak is. Innen várják leginkább a jövedelem növekedését, a hatékonyság fokozódását. Az őszi vetéseknek csak mintegy felét tudták földbe tenni, de helyette — éppen az állattenyésztésre való te­kintettel — takarmányvetést tarwrmfk éa évek óta ttói szőr Ismét részt vesznek öt- wanhektáros területen a cu­korrépa-termesztésben is. Nyíregyháza: nyereség a tagságnak A nyíregyházi Ságvárl Termelőszövetkezet adatai­nak összeállítása még most folyik. Az már teljesen bi­zonyos, hogy a növényter­mesztés teljesítette árbevé­teli tervét Sajnos a szep­tember végi vihar közel 20 vagon kárt 1 okozott alma­termésükben, de a szarvas­marha-tenyésztés — közel 100 tehénnel — elérte az évi *100 literes hozamot S ami talán a legfontosabb: 1974- ben először nem volt vesz­teséges sokat vitatott ser­téstenyésztő szakosított tele­pük. Igaz, hogy nem is nye- reséges. Azonban az a pusz­ta tény, hogy erre a nagy- vállalkozásra most már nem fizetnek rá, jelzi, hogy itt Nyíregyháza határában is »ok erőfeszítés történt a gazdaságosság növeléséért A számviteli szakemberek nagyon óvatosan úgy látják, hogy a tervezett jövedelmen felül körülbelül 14 százalék nyereséget tudnak fizetni a tagságnak. Ez azt jelenti, hogy a megyeszékhely egyik jelentős mezőgazdasági üze" me végleg kilábalt az 1971. évi gazdasági bonyodalmak­ból és a megerősödés útján tart Záhony: harmincmilliós termelés Záhonyban Lenin nevét viseli a termelőszövetkezet. Négy éve, 1970-ben egyesül­tek a zsurkiakkal. Két év múlva, 1972-ben a tisza- SBwsitmártcniakkai. így ala­kult egy már korszerű mé­retűnek mondható, három­ezer hektáros mezőgazdasági nagyüzem, amelynek 178 fér­fitagja mellett 203 nő is a dolgozója. Az átrakók kör­zetében ugyanis nagy szük­sége van a vasútnak is a férfimunkaerőre. A tagság átlagos jövedelme már fö­lötte van. a huszonötezer fo­rintnak. Legalábbis így volt eddig. Tavaly Fényesiítke után a legtöbb kár érte őket Ter­mésük felét elvitte a víz. Vajon milyen lesz a zár­számadás? Bogár László elnök és munkatársai bizakodó han­gulatúak. Nemcsak a körül­belül több, mint harminc­milliós tervet, hanem a tag­jövedelmet is tartani tudják. Az más kérdés, hogy ezért az elmúlt évben sokkal töb­bet és sokkal keményebben kellett dolgozni. Például kéz­zel vetettek és lófogattal bo- ronáltak. Az is igaz, hogy az Álla­mi Biztosító közel ötmillió kártérítést fizet Szerencse volt, hogy az almáskertek^ ben 350 vagon alma ter­mett. lkokat simított néha még alkatrészellátásban is, hogy jó kapcsolataik van­nak a szomszédos határ menü szovjet kolhozokkal^ S ami talán a legfigyelemre­méltóbb Záhonyban — ahol a nagy vasúti gócpont és a mezőgazdasági üzem közötti elkerülhetetlen néha a vita főleg a területekért, mim- kaerőügyekben — hogy a katonák, a határőrök és a diákok mellett legtöbbet a vasút, a vasutasok segítet-* tek. Az ő társadalmi segítséJ gük, munkájuk nélkül avas­úti gócponthoz képest kicsi üzem bizony nem tudott vol­na megbirkózni az időjárás okozta nehézségekkel. A zárszámadások nyitó napján megállapítható, hogy az időjárás ártalmai elle­nére megyénk mezőgazdasá­gi nagyüzemeinek túlnyomó többsége sikerrel megbirkó­zott a nehézségekkel. CBOI

Next

/
Oldalképek
Tartalom