Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-01 / 281. szám
8 KOTTT MAGYARORSZAG — VASÁRNAPI MELLtüKLPf WT4. december Íí AZ ÉV kiáll! tása GIACOMO MANZU „Inge mellsaobra’1 »Sonja Városszéliben". November 22-én este a Műcsarnok termeiben megnyílt a jelenkori szobrászat nagy egyéniségének, az 1948-as velencei biennalé nagydíjasának, Giacomo Manzu olasz szobrászművész életművének reprezentatív tárlata. Kétségkívül ez az év kiállítása/ A Műcsarnok és a Kulturális Kapcsolatok Intézete jelentős mestereket (Henry Moore, Va- sarelly, Chagall) bemutató tárlatainak méltó folytatása. A mester 1908. december 22-én, tizenkettedikként született a sokgyermekes családba. Életrajzában korán váltják egymást az események. Előbb fafaragó műhelyben dolgozik, majd 13 évesen díszítőművészeti tanuló. Ezt követően egy stukkó készítővel járja szülővárosa Bergamo környékét, falak és mennyezetek díszítésén segédkezik. Katona- éveiben a Veronai Képzőművészeti Akadémiát látogatja. Autódidakta. Nem az iskolák, az élet volt tanítómestere. 1943-tól milánói Brera Akadémia tanára. Majd 1955-Den az Oscar Kuaoschka által alapított salzburgi „itatás tsaoiaja” nemzetközi nyári akauemia szobi aazmestere lett. Nem tiatotl rá a kor számos izmusának egyike sem, tanítómesterei nem az akauem.ák es az akauemiaeneiies absztrakt iskolák, na- nem a te/meszet, meiy századokkal ezelőtt Doiiatleliunak es LeuuaruunaK is moguatá- rozla életútját. Leonardo írja: „AM nem a természetei a mesteren mesterét választja mnudKepui, hiába íarauozik '. Manzu, szinte loiytatja és magyarázza reneszánsz elődje guriuoiacat, hitet teve a műveszet evolúciója mellett: „Ooigozaatok bar a termesze mez hűen, mégha utánozzátok is, újat aikomauok, mert az ereumvny nem a kmsosegekuen, hanem aboan van, ami bennetek rejtőzik.” A bennünket körülvevő határtalan világ oly tormái gazdagsággal nyilvánul meg a szobrász emu, hogy na a legtokeleteseoo realizmussal iejezi is ki a pluszukat, akkor is személyisegjegyekkei ékítve alkotja miivel, hiszen a végtelennek csak részét kepes megérteni, birtokolni; azt ami benne rejtőzik. Manzu müveszetenek, szobrászaténak legnagyobb erenye, magától értetődő egyszerűséggé, belülről lakauo harmóniája. Kiállításán a klasszikus szoborleladatokon, (portré, emlékmű) kívül láthatjuk, hogy az élet bármely megnyilatkozását, jelenségét képes plasztikává alakítani — , ezzel a mát, a múló világot, annak részét, örökérvényűvé, — szoborrá fogalmazni, maradandóvá tenni. Kiá.lításának ezek a darabjai a legjelentősebbek: Széken ülő kislány, Fotelban ülő kubai lány aktja, A sztriptíz, vagy az ezüstben, bronzban megoldott -székes csendéletek és a több méretekben és anyagban készült dinamikuson összefonódott szerelmesek. Nagy öröme a Manzú művészetét ismerőknek is, hogy a kiállítás a mester legújabb, ez évben készült műveit is bemutatja. Művészi pályáját egy-egy fő műve képviseli, koztuk híres kardinálisainak változatai, vagy XXIII. János portréja, feleségéről készült szobrai és gyermekfigurái. Inponáló a szobrok mérete, és az anyagok gazdagsága. Több méteres bronz kompozícióktól a centi- méteres aranyérmékig, ébenfa, és carrarai márvány figuráktól ezüst és arany szobrokig, brilliánssal, smaragddal díszített ékszerekig. Reneszánsz sokoldalúság és feladatvállaló készség jellemzi, amely korunktól oly idegen, jólesik látni. A kiállítást akvarellek és rajzok, krokik- teszik teljessé. Ha a rajzokat nézem, önálló művek, nem szobrászi műteremíorgácsok, ékszerei nagyszerű iparművész! tettek, életműként is megállják helyüket, talán ez a legnagyobb «ismerés, hiszen azt jelenti, hogy nem is egy, hanem több életmű fakadt Manzú kezétől, egyetlen életéből. Művészetének megbecsülését, a nagy feladatok, a Szent Péter-bazilika halálkapuja, a } rotterdami dóm kapujának Béke és Háború domborműve, a salzburgi székesegyház kapui, és a nagy elismerések; a már említett velencei biennálé nagydíja mellett, a Lenin- békedíj fejezi ki. Méltatója, Lionelló Venturi írja: „Hol hagyományhoz kötődő, hol lázadó, szinte önmaga számára is észrevétlen bátorsággal alkotja a legkülönbözőbb műveket, mivel csupán az tölti be őt, hogy jóságát, kedvességét, életenergiáját kifejezze.” Neki sikerült, szerelmét — szeretetét — közérthetően, szobrászi formában — anyagban realizálni. December 29-ig nyitva tartó budapesti kiállítását, a humanista, realista müvészei kedvelőinek figyelmébe ajánlom, a Mestert . köszöntőm Tóth Sándor Űj oktatási kísérlet a Zrínyi Ilona gimnáziumban Az újabb és újabb tudományos eredményekkel bővülő gimnáziumi tananyag elsajátítása komoly megterhelést jelent a tanulóknak. Nem törekedhetünk tehát arra, hogy minden tantárgyból a maximumot követeljük meg, alapos megfontolással ki kell választanunk az alapműveltséghez szükséges kötelezően elsajátítandó tantervi minimumot, de ugyanakkor lehetővé kell tennünk, hogy a tanulók azokból a tudományágakból, amelyekkel felsőfokú intézményekben szeretnének foglalkozni, megkapják az ehhez szükséges m iximális felkészítést. Ezt a célt szolgálták bizonyos mértékig a tagozatos osztályok. Hiányosságuk azonban abban állt, hogy a tanulók csak egy tantárgyat tanultak magasabb szinten, és hogy már az általános iskola 3. osztályában kellett eldönteniük, hogy melyik legyen az bz egy tantárgy. Választásuk nem volt minden esetben reális. Tehát,más utat kellett keresni. Ezért az Oktatásügyi Minisztérium az ország 10 gimnáziumában — köztük a Nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnáziumban — egy új oktatási kísérletet indított. A tíz iskolában szerzett tapasztalatok alapján fog majd ki alakulni a gimnáziumok új oktatási formája, a tantárgy csoportos tagazatos osztályok keretében. A tanulók, egyetemi továbbtanulási szándékuknak megfelelően a következő tantárgy- csoportok közül választhatnak: nyelvi tantárgycsoport, humán tantárgy- csoport, közgazdasági tantárgycsoport, műszaki tantárgycsoport, természettudományi tantárgycsoport. Az 1. és 2. osztályokban, amellett, hoJtr minden tantárgyból azonos anyagot és óraszámot kapnak, közelebbről ismerkednek heti 3—3 órában a választott tantárgycsoporttal. Az 1. és a 2. tanév végén azonban módjukban áll változtatni az eredeti elgondolásukon, és más tantárgycsoportot választani. Ugyanis a 3. és 4. osztályban a most már véglegesen választott tantárgyakból, a mindenkire kötelező heti óraszámon túl plusz 9 órában foglalkoznak 10—15 főből álló intenzív csoportokban az illető tantárgyakkal. A heti óra. szám a választott tantárgyak plusz óráival együtt mindössze 30 óra. A tanulók tehát a kötelező iskolai óraszámon belül sajátíthatják el magasabb szinten a továbbtanuláshoz szükséges több tantárgyból a maximális anyagot. Ezzel szemben a jelenleg működő tagozatos osztályokban heti 34:—35 órájuk van, és csak egy tantárggyal foglalkoznak kiemelten. Felvételizni felsőfokú intézményekben viszont 2—3 tantárgyból kelL Az 1. és 2. osztályokban a tanulók orientációs kollégiumok keretében megismerkednek, — a pályairányulással, — a felvételi vizsgákhoz szükséges követelményekkel, — — milyen módon lehet felkészülni a felvételi vizsgákra, — mit tanulnak majd az adott felsőoktatási intézményben, — a tovább nem tanulás, illetve a felsőfokú tanulmányok elvégzése esetén milyen munkahelyeken helyezkedhetnek el. A továbbiakban ismertetjük az S tantárgycsoportot és a továbbtanulási lehetőséget Tantárgycsoportok Kiemelt tantárgyak Nyelvi magyar orosz 2. idegen nyelv Humán magyar történelem idegen nyelv művészettörténet vagy földrajz Közgazdasági matematika történelem . „..íöidraj? vagy pol. gazdaságtan Műszaki matematika fizika ábrázoló geometria vagy idegen nyelv, vagy műszaki rajz Természettudományi matematika a fennfizika maradó biológia 3-ik kémia tárgy közül bármelyik két tantárgy Továbbtanulási lehetőségek egyetem — bölcsészkar tanárképző főiskolák külkeresk. levelező főiskola egyetem — bölcsészkar jogtudományi egyetem tanárképző főiskola tanítóképző óvónőképző könyvtárszak népművelés közgazdaságtudományi egyetem külkereskedelmi főiskola számviteli főiskola kereskedelmi főiskola műszaki egyetemek műszaki főiskolák egyetem természettudományi kar tanárképző főiskola egyetem, természettudományi kar orvostudományi egyetem állatorvosi egyetem mezőgazdasági egyetem és főiskola kertészeti egyetem és főiskola gyógyszerészeti egyetem műszaki egyetemek (vegyészmérnöki) műszaki főiskolák tanárképző főiskola egészségügyi szakiskolák Az új tantárgycsoportos oktatás figyelemmel van a tovább nem tanuló gimnazista tanulók képzésére is. Éppen ezért a harmadik osztálytól az ilyen tanulók részére a kiemelt tantárgyak óraszámának megfelelően gyakorlati oktatásként gép- és gyorsírást, műszaki rajzot, vagy gépkocsivezetést és karbantartást, vagy könyvtárosi alapképzettség megszerzését segíti elő. A Zrínyi Ilona gimnáziumban folyó oktatás a tanulók különórákkal való megterhelése nélkül lehetőséget nyújt a felvételi vizsgákra történő intenzív és differenciált felkészülésre, a gyakorlati képzést is elősegíti. Jósvai László igazgató Töprengés a színházról M agyarorszag tizenkilenc meGYESZEKHELYE közül tizenötnek van színháza, négynek pedig nincs. A színházzal bíró városok közül négy egészen sajátos helyzetben van. Budapest mint főváros huszonöt színházat tart fenn. Egerben, Székesfehérvárban és Nyíregyházában az a közös, hogy mindhárman színháztulajdonosok, de nincs önálló társulatuk. Ezen belül merőben eltérőek a viszonyaik. Székesfehérvár a legszerencsésebb. Hatvan kilométerre lévén Budapesttől, szinte valamennyi fővárosi együttes hajlandó rendszeresen vendégszerepelni náluk, és meg is teszik bőséggel Sőt Fehérvár olyan Európa- hírű rendezvénynek is otthont tud adni, mint például az Alba Regia dzsesszfesztivál. Eger állapota sem kellemetlen, önálló társulatuk (a helvbeliek nagv sérelmére) megszűnt, de lényegében a Miskolci Nemzeti Színház kamaraszínházává váltak. Minden* játszanak Egerben, amit Miskolcon, sőt némelyik darabot Egerben mutatják be először. Nyíregyháza a legszerencsétlenebb. A Debreceni Csokonai és a Déryné Színház látogatja. évenként mintegy 150 előadással akkor és azzal, amikor és ami 16 a színházaknak. Mármint a Csokonainak és a Dérynének Valóban szerencsétlen-e ez a helyzet? Nyíregyházán harminc premier kerül színre évente, az önálló társulatú városokban tíz- tizenkettő, esetleg még egy-két kamaradarab. Nyíregyháza a vidéki viszonylatban nagynak számító Csokonai és az ország legnépesebb társulata a Déryné valamennyi stílustörekvését. művészét megismerheti A hasonló lélekszámú Szolnok vagy Kecskemét j»esuoán” salát egvíittesének tagiaira van •talva, és noha óriási ugyan a színészi! uktuáció, a közönség nem szűnik meg panaszkodni, hogy a „színház mindig egyforma, folyton ugyanazt a húsz-huszonöt színészt látjuk három-négy rendezővel az élükön cserélődni.” Node bármilyen nagy kedvvel is szidalmazzák is olykor színházukat, alapvető szempont, hogy a magukénak érzik. A vezető művészek legjobbjai beilleszkednek megyeszékhelyük közéletébe, személyes kapcsolatba kerülnek a társadalmi és kulturális vezetőkkel és az állandó színházlátogatók tekintélyes részével. A helyi színészek szívesen látott vendégei a munkahelyi, iskolai ünnepségeknek, színészházat vagy lakásokat kapnak a tanácstól, művészeti díjat alapítanak részükre, tehát — hosszabb rövidebb ideig — a város, a megye polgáraivá válnak. Szabolcs-Szatmárban is rendeznek időnként művész—közönség találkozót, itt is juttatnak nívódíjat a kiemelkedő szereplőknek, de ezzel együtt csak átfutó vendégnek számítanak. Legyen-e tehát önálló társulata Nyíregyházának vagy jobb így? Anélkül, hogy a kérdésre válaszolnánk, siessünk kimondani, hogy pillanatnyilag nehezen képzelhető másképp. A NYAGI OKOK. A Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház évi költségvetése másfélmillió forint. Ebből 750 ezer állami támogatás, a többit »kigazdálkodják” (jegybevétel, ŐRI -műsorok, filharmóniai versenyek, szabadtéri színpad.) A hasonló nagyságrendű Kecskemét színháza 14 millió forintot kap évente a megyei tanács- ' tói. (Más dolog, hogy Kecskemétnek több mint hetven éve folyamatosan van saját együttese, és a Duna-Tisza közi város országos jelentősége a század eleje óta nem változott olyan nagyon, mint Nyíregyházáé az utóbbi húsz évben.) Vegyük azt az absztrakt esetet, hogy hasonló mértékű anyagi támogatást Nyíregyháza színháza is kaphatna azonnal. Akkor viszont a tárgyi feltételek emelnének vétót. A Móricz Zsigmond Színháznak nincs díszlettára, próbaterme, hogy mást ne hiányoljunk, 1960 óta lényeges felújítás nem történt, most ugyan a külsejét rendbe hozzák 1 millió forintért. S ha mindezek a feltételek nem hiányoznának, akkor is minimálisan húsz lakást kellene átadni a létesítendő társulat tagjainak. Saját színházunk, úgy tűnik, még jó ideig a jövő zenéje. Pillantsunk végig viszont a Móricz Zsigmond Színház jelenén, s aggodalomra kevesebb okunk lesz, kivált, ha a múlttal összevetve mérlegelünk. Szátötven előadás volt illetve lesz az Idei évadban. Ebből kilencven a Csokonaié, a többi a Dérynéé. Egyebek között Örkény István Macskajátékát, Csehovtól Platonov szerelmeit, Brecht—Weill Koldusoperáját, egy később eldöntendő mai magyar Illetve lengyel vagy német drámát, Puccini ToscáJát, Verdi Attiláját láthatjuk a debreceniektől. A Déryné programjából G. B. Shaw színműve, a Warrenné mestersége, Makarenko pedagógiai hőskölteménye, Az új ember kovácsa, Lev Tolsztoj tragédiája, A sötétség hatalma, Tamási Áron vígjátéka, a Boldog nyárfalevél, Mozart opera buffája, a Szökte-r tés a szerájból ígérkezik a legértékesebb produkciónak. Mindkét együttes hoz ezen kívül közepe* színvonalú műveket, sőt egy-két értéktelen limonádét, amelyre azonban sajnos, „van közönségigény.” A Déryné Színház műsorában figyelemre méltó még a sok gyermekdarata, mesejáték, illetve az iskolai irodalomoktatás- hoz kapcsolódó feldolgozás. L ESZNEK TOVÁBBÁ művészeti hetek; mint minden tavasszal, lesz vagy tíztizenöt bérleten kívüli előadás rangos vendégművészek közreműködésével, a Móricz Zsigmond Színház a házigazdája az utóbbi időben csappanó népszerfiségű beat- és tánczenei hangversenyeknek, itt rendezik a Filharmónia komolyzenei koncertsorozatát: százezer néző és hallgató megfordul tehát évente a színházban. Vegyük még hozzá, hogy tíz évvel ezelőtt nem egészen hétszáz bérlettulaidonos volt a megyeszékhelyen, az idén pedig kilencezer nyolcszáz (ötszázzal több, mint tavaly), és nem csak Nyíregyházára, hanem tágas környékére kiterjed a szervezés, ipari üzemekre, tsz-ekre, állami gazdaságokra, tanintézetekre. Mindebből két következtetésre lehet jutni. Egyrészt a színház és a színházi élet szakadatlanul és gyorsuló temoóban fejlődik. Másrészt a jelenlegi körülményeket már évek óta kinőtte Nyíregyháza és a megye. A Szabó János
