Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-28 / 302. szám
2 '_-fU.it. pg~-— .': ÄWf-kAwÄtOTts8ÄI aar-i^ESsra ■j(»•»• IWi Évforduló Gavró Lajos 1894. december 28-án született a mára- marosi bányásztelepülésen: Borsán. Itt nevelkedett, majd apját követve bányában dolgozott. 1912-től a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagjaként a sok- nemzetiségű erdélyi munkás- mozgalomban ismerte meg a munkásszolidaritás, az internacionalizmus erejét, törvényeit. Az első világháborúban orosz hadifogságba esett, s hadifogolyként együtt dolgozott bolsevik munkásokkal. 1917 augusztusában a bolsevik párt tagja lett, s Szajatov környékén részt vett egy kis internacionalista csapat élén a Nagy Október helyi győzelmét és megszilárdítását segítő harcokban. Gavró az első magyar szocialisták közé tartozott, akik felismerték, hogy az orosz proletárforradalom győzelme és megszilárdulása megnyitjS a béke, a szabadság és a szocializmus Útján más népek — a magyar nép számára is. 1918 tavaszán-nyarán Aszt- rahánban a Volga-torkolat stratégiai fontosságú városában szervezett internacionalista zászlóaljat, amely sikeresen működött közre augusztusban a városban kirobbant ellenforradalmi lázadás letörésében, ősszel, a káspl-kaukázusl fronton, egyik parancsnoka azoknak az egységeknek, amelyek sikeresen védelmezték Szovjet- Dagesztánt. A Magyar Tanácsköztársaság idején Kijev a központja a különböző nemzetiségű hadifoglyokból létrehozott nagyobb internacionalista egységeknek, amelyek a „Fegyverrel a kézben haza!” jelszóval készültek arra, hogy Lenin és Kun Béla utasítására Utat törjenek, s egyesítsék erejüket a Magyar Vörös Hadsereggel. Gavró ekkor a 3- nemzetközi lövészezred 2. zászlóaljának az élén súlyos harcok közepette elindult Magyarországra. A külföldi intervenciósok által támogatott fehérgárdistáköL fenzívája, - a* első magyar munkáshátnlom megdöntése azonban lehetetlenné tette a kárpáti áttörést. Válságos helyzet alakult ki Ukrajnában Is. Sok szovjet, köztük Internacionalista csapat az ellenség gyűrűjébe került. Ilyen körülmények között bontakozott ki Gavró parancsnoki tehetsége. Megőrizte zászlóalja harckészségét, s e magra építve a visz- szavonuló alakulatok legénységéből kemény kézzel megszervezte a 8. radomíszli nemzetközi ezredet, amelynek helytállása elősegítette az Ogyessza térségében rekedt szovjet hadosztályok egyesülését a főerőkkel. Nagyszerű haditettéért a Szovjet Köztársaság Forradalmi Katonai Tanácsa 1919 október 13-én Vörös Zászlórenddel tüntette ki Gavró Lajost. Az 1919 végi Kijev alatti és az 1920-as Bug menti csatákban tanúsított önfeláldozó hősiességéért, a győzelmekért — Gavró Lajos mellére tűzték — elsőként a külföldi internacionalisták közül — másodízben is a Vörös Zászlórendet. A polgárháború befejezésekor Gavró még alig múlt 25 éves, Azok közé a fiatal szovjet hadvezérek közé tartozott, akik a hadtudományt a polgárháború harcmezőin sajátították el, s fiatalságuk ellenére már nagy harci tapasztalatokkal, sikerekkel rendelkeztek. A magyar kommunisták vezetői Gavró Lajosban látták az eljövendő forradalmi, felszabadító harcok hadvezérét. Készült a hazatérésre, i Kun Bélával, Műn* nieh Ferenccel együtt másokat is a hazatérést elősegítő tettekre buzdított. Korai halála megakadályozta, hogy a fasiszta hadakat üldöző szovjet hadsereg vezénylő tábornokai között ott legyen Gavró Lajos Is. A felszabadító harcok, a magyar nép új világot teremtő forradalma és építő munkája mégis beteljesülése a proletár internacionalizmus e nagyszerű katonája -harcokban és tettekben gazdag életének, (m.) Szovjet—egyiptomi találkozók Kairóban pénteken gyászszertartáson vettek búcsút Ahmed Iszmail Ali volt hadügyminisztertől, aki szerdán halt meg egy londoni kórházban. Iszmail Ali 1972 ősze óta töltötte be a hadügyminisztert posztot, neve elválaszthatatlanul összeforrt a tavaly októberi háború sikeres hadműveleteinek irányításával. Szád at egyiptomi elnök Ahmed Iszmail utódjává az ugyancsak nagytekintélyű El Gamazi altábornagyot, az egyiptomi hadsereg vezérkari főnökét nevezte ki. Gamazi szintén kiemelkedő érdemeket szerzett az októberi háborúban, majd az év elején ő képviselte Egyiptomot az ENSZ égisze alatt lefolytatott csapatszétválasztási tárgyalásokon. Az új egyiptomi hadügyminiszter életrajzát ismertetve a hírügynökségek utalnak arra, hogy Gamazi egyebek között a Szovjetunióban végezte katonai ta tulmányait. S erre azért érdemes utalni, mert új minőségében most Moszkvába látogat Fahmi külügyminiszter társaságában. Az A1 Ah- ram pénteki számában hozza Leonyid Brezsnyev Január közepén esedékes egyiptomi látogatásának előkészületeivel. Az A1 Gumhuria lap pedig úgy tudja, ho<*v az egyiptomi küldöttségben tervezési és külkereskedelmi szakemberek is helye* kapnak. Fahmi és Gamazi miniszterek szovjetunióbeli látogatása szervesen illeszkedik bele a szovjet—egyiptomi kapcsolatok alakulásának folyamatába — Kairó korábban a nemzetközi helyzet megváltozásából arra következtetett, hogy a közel-keleti rendezés érdekében — a hagyományos szovjet—egyiptomi barátság mellett — megjavítja kapcsolatait az Egyesült Államokkal is. Ez a diplomáciai nyitás kétségtelenül hozott új elemeket, de Szadat elnök felismerte, hogy a Washingtonhoz fűződő szálak bővítése nem helyettesítheti a szilárd kapcsolatokat Moszkvával. Kairónak azt is világosan kellett látnia, hogy az átfogó rendezés csupán a Szovjetunió aktív közreműködésével valósítható meg. Nem véletlen, hogy Szadat elnök a szovjet—egyiptomi kapcsolatok történetének kimagasló állomásénak nevezte Leonyid Brezsnyev közelgő látogatását. A karácsonyi ünnepek viszonylag nyugalomban teltek el a Közel-Keleten. A háborús veszély azonban nem múlt el. A most kezdődő szovjet—egyiptomi tárgyalásoknak májé az SZKP KB főtitkárának januári kairói látogatásának komoly szerepe lehet abban, hogy a háborús veszély csökkenjen Megjelent a Béke és Szocializmus decemberi száma A kommunista és munkáspártok elméleti és tájékoztató folyóiratának deoetnbéri számában „A kommunisták és az európai biztonság” címmel külön rovat foglalkozik az európai testvéroár- elfeő felér»- tervezett konferenciájának előkészületeivel. , A kapitalizmus válságának néhány problémájával foglalkozik cikkében John Purton angol közgazdász. Marxista elemzést ad a ciklikus és egyre mélyülő általános válság állapotában lévő monopolkapitalizmusnak az utóbbi Időben megfigyelhető belső tendenciáiról. Antonio Dias Lourenco, a Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, ’ á2 „Avante!” föszérkés^töle. „A portugál reakció nagyban játszott és sokat veszített” címmel beszámol a portugáliai harc fejleményeiről. Nyikolaj Zabelkin, a Szovjetunió hőse: Magyarországért harcoltunk Budapest romos látképe 1045. február 13-án. IX. 4 pur bal folytatom \| íg odavonszolták az í -*■ ágyút és a futóárkot ásták, figyeltem az ellenséges önjáró lövegeket. Agyúik torka mintha egyenesen rám, a mi ágyúnk kezelőiré szegeződne. Nem tartozik a kellemes érzések közé, fia az emberre céloznak. Ott feküdtem mozdulafiannó meredten, vártam, hogy elkészüljön a futóár . hogy be- leufjrjam és eltűrjek. Tudtam azonban azt is. hogy mindazt, ami nálunk történik, ■ látják a megfigyelő- portról. . Amikor végre , felállították az ágyút, elfoglaltam a helyem és az irányzókkal a német önjáró lövés szürke orrát kerestem a célkeresztben. A katonákat a futóárokba parancsoltam. A terv egyszerű volt: célba veszem, tüzelek és mint a macska, be a. futóárokba. Akkor aztán a fasiszták lőhetnek az ágyúra, ha célba tudják venni, nem lesz mellette senki. Célzók, csattan a lövés, a lövedék vörös csíkot húzva .maga után az út és a nádas fölött átröpült a bokrok mögé. Szinte megdermedtem, s bár elhároztam, hogy azonnal a futórokba ugróm, ottmaradtam figyelve. Bizonyára önökkel is megtörtént, hogy homokba dugtak egy ágacskát, amikor elérte a szilárd talajt, finom lökést éreztek. Azt hiszem, valami ilyesmit, ilyen könnyed lökést éreztem, amikor n lövedék fényes nyommal elérte a Ferdinánd páncélzatát. A valóságban ez persze elképzelhetetlen. de pontosan emlékszem, hogy akkor így . éneztom. Abban • « -pillanatban már biztos voltam berr- ne, hogy eltaláltam a hitlerista önjáró " fövegét és öröm töltött el. De az' önvédelem reflexe is működésbe lépett és szinte az ágyútalpon át vetettem magam be a futóárokba. Ebben a pillanatban süvített el ágyúnk fölött két ellenséges lövedék és ott robbant, messzi tőlünk, ahol korábban légvédelmi ágyúink álltak. A kettős robbanások ugyanott még háromszor szántották fel a földet. — Ott keresnek bennünket, mi meg itt vagyunk! — kiáltott fel Viktor Duskin. A harcban nem is vet. ^ tűk észre azonnal, hogy csak az egyik Ferdinánd 13, a másikból meg egyre magasa b ora emelkedik az égő gép nehéz fekete füstje. Vártunk, amíg a lövések elhallgattak. Aztán újra megtöltötték az ágyúi, utána éri is a tüzelőálíásba mentem és szinte odatapadtam az irányzókhoz. Épp olyan pontosan céloztam, mint először. Lövés és máris ott fekszem á futóárokban Duskín 1 mellett. Hallom, hogy robbannak a Ferdinánd lövedékei,.. amel vei« most még- nipssz.ebb^szálltak,,,,.s , 1 ..Valamiféle Ideges Sytlgtaiapság érződött lövéseiben. Vártunk e.sv kicsit, aztán újra ismétlődött minden elölről. Uira meg újra és . egyszer csak azt vettem észre, hogy már nem ugrálok be a futóárokba, sőt az egész kezelőszemélyzet ott áll az ágyú mellett, mintha zárt lőállásból lőnénk, és semmi veszély sem fenyegetne. A fasiszták valóban nem válaszoltak lövéseinkre. A célkeresztben láttam, hogy mindkét Ferdinánd ég. — Na, ez megvan! — szaladt ki a számon a hétköznapi kifejezés, Viktor elővette a cigarettatárcáját és mind rágyújtottunk. Mellettünk pedig, az úton álló ágyút kerülgetve, földrögöket hányva, fekete kipufogógázzal borítva bennünket, fülsiketítő zajjal, csikorgással haladtak tankjaink.' É1 szrevettük. hegy a 1J megfigyelőállásból felénk indul a hadosztályparancsnok az ezredparancsnokkal és más tisztekkel. Arra se volt időm, hogy az előírt Vigyázz’-t vezényeljem és jelentsem, 'hogy a feladatot végrehajtottuk, ö csak legyintett és egymás irtán "átölelt/ bennünket. Hát- ralpnett,, egyszer végiy- ftázetf bennünket., és. azt mondta az egyik tSfzstisütnek : - Mindnyájukat kitüntetésre felterjeszteni! ' (Folytatjuk) Varga Domokos: Kölyökkóstolqntó 12. — Én? ök bújtak el maguktól, a ravaszok, vagy mi a szesz! Ti rosszak! Hát szabad így eltűnni? Ilyen disz- nóságot! Most meg is verem Őket! Majd fejhangon folytattam az ő nevükben: — Ml csak bujócskázni akartunk! Igen! Csak bujócskázni. — Jól van, akkor nem verlek meg. De akkor mondjátok szépen a Bubu mamának, hogy: „Kukk! Itt vagyunk!” — Kukk! Itt vagyunk! — így ni! De roost eztán jók legyetek, irguro-burgum, büdös kölykök! Bubu tudta persze, hogyne tudta volna, hogy én voltam a két bábú eldugója. De egy pillanatra se haragudott érte, mihelyt játéknak vette. ö is szokta velük játszani, hogy ha rosszat csinál — kilöttyentj a padlóra • teát, vagy kiborítja Anyja varródobozát —, s tettetett méreggel kérdezzük tőle, ki volt az, szemrebbenés nélkül feleli: — A rossz farkas. ö esak jót csinál mindig, A többit a rossz farkasra fogja. Ez is afféle bu jócska. Mi is annak vesszük, és nevetünk. — Azt a büdös rossz farkasát! Ha egyszer elkapom, úgy eldöngetem! Nem láttad, merre ment? — Nem! — Nem a Bubu bőrébe bujt?. Hopp, itt a ross* far. käs, itt a rossz farkas, megfogtam. — Nem én vagyok! En Bubu vagyok! — De csak a bőröd! Belül ott a rossz farkas. — Nincs ott! — No, majd megnézzük. Tátsd ki a szád! De jól tátsd "ki! Kukk! Ott a rossz farkas! És így tovább, nincs ennek végé-hossza, ha egyszer belezökkentünk a hozzá való hangulatba. Mindez persze meg is fordítható. Mi is egyre több mindent fogunk a rossz farkasra. Ha véletlenül — vagy akarattal, Játékból — meg- bökjük-lökjük a Bubut, akkor éppúgy a rossz farkas lesz a bűnbak, mint hogyha elpukkantjuk a léggömbjét, vagy elveszítjük a felhúzós játékának a kulcsát Hazugságra tanítjuk a lányunkat? Légzsengébb ifjúságában? Még személyes rossz példát u mutatunk ne ki? . Nincs miért mosakodnom. Aki mindezt hazugságnak veszi, az ügyig olyan ésszel gondolkodik, amellyel soha meg nem érthet se engem, se egyetlen kisgyereket. Talán még a saját szülöttjét se. Bubut épppen ezek a mesés játékos évődéaek segítette eddigelé oly átlátszóan tiszta ó* őszinte lénnyé nevelnünk. Nem fél tőlünk, mégsem akar úgyszólván semmit ellenünk tenni, előlünk rejtegetni. Nem a rettegés tartja vissza, nem v büntetés Ezért nincs banne úgyszólván egy szemem-/-, dac se. Az egész gyerek csupa jószándék. Mi lesz belőle később, nem tudom. Az első fiúnk, Andris, épp az ellenkezője volt. Csupa kihívás, csupa dac, csupa ellenünk szegülő akarat. Igaz, hogy ő ridegebb nevelést kapott. Fiú volt, és annak is szilaj, vad természetű. Mi pedig — akkor még — kevésbé tapasztalt szülők. Idő múltén azonban 6 is megtelt jószándékkal. Pusztító, romboló, a nála gyengébbeket gyötró hajlamai épp ellenkezőjükre váltottak át. Ezért is mondom: előttem is titok, rni lesz a mi egészen másféle, talán már túlságosan is jó, túlságosan is védett, túlságosan is szeretett kicsi lányunkból, mire felnő. A végeredmény mindig kiszámíthatatlan. De hát hisz az ember, mert mit is tehetne, és remél. „DE ÉN CSÁK ITTHON SZERETEK!” (VIII.) Hamar rájött Bubu: neki idehaza van a legjobb dolga, ebben az izgalmas-mozgalmi családban: ha akar, egyedül is játszhat, de ha akarja, mindig akad társa bármilyen mulatságra, a szappanhab fuj- hálástól a dominó állítgátá sig és döntőgetésig. Nagyobb testvérei annak idején nem egészen így voltak. Sokat játszottak pedig egymással — sokat veszekedtek is —, de mindegyikben ott fészkelt valami örök kielégítetlensés. hogy neki nem jut annyi ap- ■íból-anyjából S az élet egyéb svaiból, mint amennyire vágyik. Ök soha nem ragaszkodtak olyan rettenetesen a családba«, de személy »zarint hozzánk, édesszüleikhaz sem, mint Bubu. Nem volt szüntelen gondjuk; félelmük, hógy jaj, csak innen ki ne szakadjanak, minket el ne veszítsenek. Bájuk jött néha a veszett nagy apás-anyásság, bújtak is hozzánk, másztak be az ágyunkba, furakodtak az ölünkbe, kapaszkodtak a nyakunkba, de éppígy birtokba vették a hozzánk járó barátokat, ismerősöket is. Ragadtak rá mindenkire. Fogták meg a kezüket, mikor indultak el, hogy mennek ők is, mennek, mennek. Azt se kérdezték, hová, közel-e vagy messze, hosszú vagy rövid időre. Nem voltak félelmek. Hittek a család, az otthon határtalanságában: , biztak az emberiségben. ök fószekhagyó természetű fiókák voltak. Bubu fészekőrző, mindhalálig. Nagyon megrendült, mikor nemrégen férjhez ment az idősebbik nénje.-r Elmegy a Panni? Es többet nem jön vissza? — De visszajön. Látogatóba. — De nem lakik itt? — Nem, Ö már a férjével lakik. — Mért a férjével? — Mert ő már asszony. Az asszonyok a férjükkel laknak, — Én nem is akarok férjhez menni! Később aztán megegyeztünk, hogy ha mégis férjhez menne a Pócs Gergőhöz — óvodai szerelméhez —, akkor ők itt laknak nálunk. De kikötötte, hogy nem a kisszoba- ban, hanem a iányokébar. mert ott mind elférünk. Mi fekszünk Anyjával a Panni agyán, 6 a Pócs Gergővel . fejünknél, a piros rekamíén, és én ugyanúgy fogom a kezét, mint most; minden este. Csak azt nem igértette még. hogy mesélek is neki. Gon- • delta tán, hogy mesélni a férjek is tudnak. Neki az otthon, a család: a hetedik mennyország. Egyszer már azt hitte, kirekesztik belőle, s azóta szinte betegesen ragaszkodik hozzá. Ragaszkodott már azelőtt is, hogy Anyja félbeszakította gyermekgondozási szabadságát, s őt kétéves, kéthónapos korában bölcsödébe adtuk. De a nagy sokkot akkor kapta, s ez azóta is bőven meglátszik rajta. Ajaj, az a beadás! Azok a szívszorongató napok és hetek! Korához képest ő nagyon kis ügyes volt. Szépen evett magától, tetőtől talpig fel tudott öltözni, le tudott vetkőzni, gombjait ki- és begombolni, cippzárjait le- és felhúzni, cipőfűzőjét ki-, bekötni, de nem bogra, hanem szabályos maslira; ismert minden színt, pirosat, zöldet, sárgát, feketét, fehéret, sőt megkülönböztette a sotét- és világoskéket... egyet mégse tudtunk megértetni vele: azt, hogy nem kell félnie. Hógy mi őt nem csak eivisz- szük, hanem minden délután haza is hozzuk. Hogy ez a napi elvitel nem a teljes elszakadás, a majdani végleges otthagyó«, az élete eddigi paradicsomából való kiűzetés kezdete. Szeret Apja, szeret Anyja: ezt értette, De azt mér nem, hogy ha szeretik, miért dobják oda idegeneknek. Az 1 évesek állítólag kevésbé sinylik meg, ha rhások közére adják őket. A háromévesek, a mér óvodás korúnk szívének is könnyebb a naponkénti elválás (bár az nyásabbia de tűd bőgni eleinte!). A kétévesek már pontosan tudják, mi történik velük, de képtelenek megérteni, miért akar szabadulni tőlük anyjuk é* apjuk. A bizalom rendül meg bennük, az addigi telje* biztonságukat veszítik; el.. . íFolyhttjUltf
