Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-21 / 298. szám

\ Í974. december 2Í" ■KBUür-MAGTAHOHSZAe SI HÉJ VÉCÉN Millióim Eddig fel sem tűnt nekem, csak tegnap este ügy fél kilenc körül, hogy háztartásunkból feltűnő módon hiányzik az arany. Azután következett ez a felismerés, hogy valaki véletlenül elejtette: itt a nyakunkon az aranyvasárnap. Leginkább a fiamnak tetszett ez a be­jelentés, mire nyomban elárulta, hogy ő milyen meg­lepetésre számít gondoskodó szüleitől. Jólelkű gyer­mek lévén, gondolt ránk is: „Anyunak egy összekötő szőnyeg, a heverő elé, apunak pedig az a kis szerke­zet, amivel lehet majd venni a tévé második műsorát.” Hát nem aranyos kis emberke! — repdesett az öröm­től atyai szívem, — de ekkor eszembe jutott, hogy ne­mesfém tekintetében nem a leghíresebben állunk, pe­dig milyen jól jönne most csak néhány dekagramm is a szeretet ünnepe előtti költekezés fedezésére. Restellkedtem is magamban egy sort, hogy ennyire kiment a fejemből ez aranygyűjtés, pedig annyi ember hódol neki. A negyedik szomszédék nem átallották még Olaszországba is elmenni érte s teleaggatni kezüket, nyakukat csillogó fémmel. Vagy ott van az ötödik szom­széd; ő forintok helyett is aranyat ver a fogához, abból van neki a metsző. Egyszer már úgy volt, — jut most csak teljesen véletlenül az eszembe — hogy névnapo­mon kapok egy szép pecsétgyűrűt, fekete kővel. De be­ütött a ménkű, trapára ment a mosógép, s jobbnak lát­tuk arra költeni az aranyra szánt összeget. Amiből ket­tős hasznunk lett: 1. Van új mosógépünk. 2. Ha kézzel kell kigyúrni esténként a zoknijaimat, nem hallom soha, hogy nyugodtan csinálhatod, nem esik le az aranygyűrű az ujjadról. Mert ami nincs, az le sem es­het. Valamit azért nekem is sikerült összegyűjtögetnem az eddigi évek alatt, ami — ha közvetve is — össze­köttetésben van az arannyal. Például aranyos kis tör­téneteket erről, meg arról. Az egyik ilyen parányi kis történetből az derül ki, hogy azért nem minden arany, ami fénylik. Behelyettesítve: nem mindenki olyan tün­döklőén jó ember, mint amilyennek a munkahelyén mu­tatja magát. Kérdezzük csak meg egyszer a feleségét._ Aztán gyűjtögettem aranymondásokat, amit máskép­pen, hétköznapiasabban köpéseknek mondanak, de eze­ket most mellőzném, lévén a nyomdafesték végtelenül szemérmes. Igen, igen, de az effajta aranyakkal hiába állítok be az aranyvasárnap is nyitva tartó nagyáruházba, üres kézzel térek ám ki onnan! Mondhatom, eléggé kellemetlen helyzetbe keveredtem, aludni sem tudtam hajnali háromig. Ekkor azonban megtörtént a csoda! Felötlött ben­nem a kép, amely minden reggel fogad kedvenc tra­fikomban. A parányi pulton ott áll egy fényes, korom­fekete kis műanyag zacskó, olyan szütyőféle, köralakű, a tetején ráncosán összehúzva, rajta egy kis lyuk meg egy minilakat. Elülső részén a felirat: „Az első millióm’’. Alatta — bizonyára az olvasni nem tudókra való tekin­tettel — számokkal: „1 000 000 Ft". Ez remek! Holnap reggel csak szépen besétálok a dohányárudába, veszek egy doboz Symphoniát, s mel­lesleg kérek egymilliót. Azt hiszem, úgy ötven forint körül van az ára. Mit törődöm én már a mások ara­nyával, gyémántjával, amikor három másodperc alatt hozzájuthatok hárommillióhoz. Mert hármat veszek, nehogy Itt maradjak a karácsony kellős közepén egyetlen millió nélkül. "'*5'*'':: Jfe-­Ami bökkenő még utamban áll, az lényegtelen. Ár­ról van szó, tudniillik, hogy a kedves trafikoshölgy a minap közölte velem: ez a legújabb típusú persely, amibe apránként kell bedobni a pénzecskéket, s mi­vel sok kicsi sokra megy, elérhetem a milliót is. Annyi minden szerettem volna lenni világéletemben, csak millomos nem. Ám most, hogy impulzust kaptam rá, komolyan fontolóra veszem a dolgot. Éppen itt csörög a zsebemben két forint harminc fillér, már ezt is be­dobom, mert nem lehet elég korán kezdeni. Aztán en- gemet nem lehet elkedvetleníteni sem a vállalkozástól, hiszen magam is hallottam: csak az első milliót nehéz megszerezni, a többi már megy magától, akár a kari­kacsapás! i Aztán el kell gondolkodnom azon is, vajon helye­sen neveltem-e én eddig gyermekemet, amikor arra in­tettem, sose vágyjon sokra, elégedjék meg azzal, amit munkája után megérdemel Szülői értekezleteken is ’ számtalanszor hallottam, hogy a jó bizonyítványért ne százasokat adjunk utódjainknak, mert az deformálhatja életszemléletüket, anyagiasakká válnak, a pénz rabjai lesz belőlük. S most jött ez a szütyő, „Az első millióm”, éppen aranyvasárnap előtt. Úgy látszik, valakik, vala­hol megváltoztatták a régi tételt, s valakik ezt lelkesen jóváhagyták, így nekem most Igazodnom kell az új áramlathoz. Eddig jutottam arany nélküli lázas gondolataim­ban, amikor eszembe jutott, hogy munkahelyi főnököm a decemberi jutalmat csak a januári fizetéssel boríté- koltatja, mondván, ha előre kiosztaná, akkor leállna a gárda, pedig az esztendő 365 napból áll. Oda se neki, legfeljebb a fenyőfa alatt beleképzel­jük a szütyőbe azt a koszos milliót! Angyal Sándor Hatvanéves a tüdőgondozó Jubileumi ünnepség N y ír egy házán A nyíregyházi tüdőgondozó intézet megalakulásának 60, évfordulójára emlékeztek pénteken. A tanárképző fő­iskolán megtartott ünnepsé­gen és tudományos üléssza­kon megjelent Varga Gyula, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Nyíregyháza városi Bizottságának első titkára, Szűcs Imre, a megyei párt- bizottság helyettes osztály- vezetője, dr. Pongor Ferenc egyetemi tanár, a Debreceni Tüdőszanatórium igazgatója. Részt vettek az eseményen a megye gondozóintézetének dolgozói, a szomszédos me­gyék egészségügyi küldöttei, a megye orvostársadalmának és szakdolgozóinak képvise­lői. A megyei tanács nevében dr. Baráz Sándor, megyei fő­orvoshelyettes köszöntötte a jubiláló intézetet, és mél­tatta azt a munkát, amelyet az ott dolgozó orvosok, asz- szisztensek végeznek ma is a tbc elleni küzdelem kereté­ben. Ezt követően dr. Kemény Lajos, a gondozó igazgató fő­orvosa tartott referátumot az elmúlt hatvan esztendő mun­kájáról. Elöljáróban ismer­tette Nyíregyháza régmúltját, azokat a körülményeket, amelyek közepette a város lakói éltek, nehéz, sokszor ke­gyetlen életei Megdöbbentő számokkal és adatokkal il­lusztrálta azokat az egészség- ügyi körülményeket, melyek a század elejét és első évti­zedeit jellemezték. „Az orvo­sok abban az időben — mon­dotta — emberfeletti erőfe­szítések ellenére sem tudtak többet tenni, mint enyhíteni a betegséget, hiszen a tbc-1 megállapító diagnózis szinte egyet jelentett a halálos íté­lettel. 1938-ban érkezett az első röntgengép, amely lehe­tővé tette a betegség pontos megállapítását, és a gyerme­kek szűrését. Mindez azon­ban csupán a tények regiszt­rálását jelentette, hiszen a megyében egyetlen szanató­riumi ágy sem volt. Így telt el az első 30 év — mondta a főorvos —, az igazi és lénye­ges fordulat akkor jelentke­zett,' amikor a társadalmi rendben is bekövetkezett a változási. A szocialista egészségügy lépésről lépésre halad előre. Kezdetben csupán másfél or­vos állt a gondozó rendelke­zésére, ma 75-en dolgoznak ott Az 1952. évtől a városi gondozó a megyei hálózat irányítását is végzi, és így megvalósult a megelőzés— gyógyítás—gondozás tökéletes egysége. A fejlődés a lehető­séggel arányosan gyorsult Gyermekgondozás, ernyőké­pes szolgálat, rendszeres és általános szűrés, 10 év óta új 300 ágyas * szanatórium jelzik a főbb állomásokat. Az idült tüdőbetegek felkutatását, gondozását 1969 óta szintén vállalta az intézet, szerepet kértek és kaptak a tüdőrák elleni küzdelemben is. „Inté­zetünk a szó szoros értelmé­ben gondozó, sosem volt zárt. rendelő — folytatta a főor­vos —, a beteget környezeté­vel együtt szemléltük, és osztoztunk vele örömében és gondjában egyaránt. Ez te­remtette meg a bizalmat, és így vált lehetővé, hogy a tbc mint népbetegség megszün­tethető lett itt, ahol egykor rémítő kórnak számított. Gondozóink minden dolgozó­ja most is úgy igyekszik dol­gozni, hogy méltó legyen Ko­rányi, Jósa és Gerlei dokto­rok szelleméhez,” Dr. Pálfy Roland, a nyír­egyházi tüdőgyógyintézet igazgatója köszöntötte ezután a jubiláló gondozót, kiemel­ve, hogy annak egységes irá­nyítás alatt álló szervezete a szocialista egészségügy mo­dellje lehet Varga Gyula a megyei és városi pártbizott­ság üdvözletét és köszönetét tolmácsolta a 60 éves nyír­egyházi tüdőgondozó intézet­nek és személyesen dr. Ke­mény Lajos főorvosnak, aki több mint két évtizede irá­nyítja nagy sikerrel a köz- egészségügy e fontos terüle­tét. Méltatta azok munkáját, akik élve a lehetőséggel munkálkodnak ma is a be­tegség megelőzésén, miköz­ben joggal: élvezik az egész város lakosságának megbe­csülését és tiszteletét. „Meg­győződésünk — fejezte be köszöntőjét —, hogy mint az elmúlt évtizedekben, ügy most is lesznek mindig, akik a hi­vatástudattól fűtve vállalják a nem veszélytelen feladatot annak érdekében, hogy a gondozók betöltsék nemes és nélkülözhetetlen hivatásukat” A jubileumi ünepség kere- j tében dr. Gaál István, a me­gyei rendelőintézet igazgató főorvosa a nyíregyházi Jósa András Kórház nevében át­nyújtotta a jubileumi pla­kettet, és a kórház, valamint a gondozó közötti további szoros és jő együttműködés reményét fejezte ki. Az egész­ségügy kiváló, dolgozója ki­tüntetést dr. Baráz Sándor adta át dr. Abonyi Amold- nénak. Nyugdíjba vonulásuk alkalmából igazgatói dicsé­retet és emlékplakettet kap­tak Seres József, Rózsa Lajos és Kálmán Istvánná asszisz­tensek. A gondozóintézetben eltöltött több mint két évtize­des munka jutalmául ugyan­Molnár László karmester volt az első számú főszerep­lője a szabolcsi szimfoniku­sok és az egyesített kórus karácsonyi hangversenyének, amelyet december 18-án ren­deztek meg Nyíregyházán a megyei művelődési központ nagytermében. A műsor má­sodik fele volt az övé. Co­relli g-moll (karácsonyi) Concerto grossójának előadá­sára emelte először magasba pálcáját ez a ritka érzékeny­séggel megáldott fiatalember, és zenekart, hallgatóságot, mindvégig igézetében tartva szólaltatta meg a korai itáliai barokk míves remekét, az ünnepet csapongó szenve­déllyel. búsultában is érzéki mél ázással, törékeny áhítat­tal köszöntő versenyművet. Dr Dömötör Iván és Pálkövi Mária hegedűje, Sinai Ti­bor gordonkája a kamarabe­tétben nagyon erősen segítet­te a sikert. Karácsonyi koncert J, S. Bach Karácsonyi ora­tóriuma IV. Cantátájának előadása volt az est legna­gyobb szabású vállalkozása. Corelli karcsúra csiszolt con­certo jával ellentétben, dús díszítésű, teljességre törekvő, súlyosan elmélyedő, mégis könnyed, az emelkedett szel­lem fölényével csillogó alko­tás. Igénybe vette és vissza is adta a kórus jelenlegi maximális tudását (karigaz­gató: Gebri József), a hang­szeresek (kivált a fúvósok) fegyelmét, lelkesedését és a mű iránti tiszteletét A két énekes szólista közül Veszély Gabriella finoman árnyalt szopránja volt igazi élmény kivált amikor Szita Miklósné oboájának feJelgetett. Keönch Boldizsár (aki a plakát el­lenkező híresztelésével szem­ben nem basszus, hanem te­nor) nem tudott felemelked­ni a többiek színvonalára. Az említettek mellé köz­vetlenül Bíró Katalin zongo­rajátékának méltatása kíván­kozik. Händel G-dúr chacon. ne-ja gazdag és forró érze­lemvilágot árasztva zendült fel ujjaj alatt A műsor könnyedebb hang- ütésű első felének a ponto­san, higgadtan vezénylő Fe­hér Ottó volt a karnagya. Az utóbbi néhány évben divatba jött XVIII. századi Eszter- házy Pál Harmónia coeles- tísének részlete a minden eredetiség nélkül, de mester­ségbeli tudásban felső fokon készült komponista ünnepé­lyes igyekezetét hiánytalanul visszaadta. Kedvesen lírai volt Schubert Éji zenéje, áhítattal erőteljes Verdi ké­sei opusa, a Laudi alia virgi- ne. T. Hunyadi Viktória zon­gorajátéka türelmes, kulturált volt egy olyan mű (Variációk —K. 265) előadásában, mely Mozartból csupán száraz ele­ganciáját hallatta, mintsem a rá alapvetően jellemző lendü­letet, szellemességet. Az igazi karácsonyi és egyben tiszta magyar népi hangulatot, Kodály Zoltán harmincas évekbeli művének előadása jelentette „Üdvözí­tőt ti ma láttok — Vélünk együtt imádjátok” — zengte a kórus. Ezen az estén a zene üdvözített íász» csak igazgatói dicséretet és jubileumi plakettet adomá­nyoztak Balogh Józsefnénak (Gáva), Baranyi Józsefné nak (Nyíregyháza), Kopasz Mik­lósáénak (Fehérgyarmat), Maróthi Ferencijének és Mindák Györgyivének (Nyír­egyháza), dr. Páll Sándorné- nak (Fehérgyarmat), Révész Mihálynénak és dr. Szabó An­talnak (Kisvárda), dr. Szaszni Jánosnénak (Nyíregyháza) és Szegedi Júliának (Vásárosna- mény), A tudományos ülésszak ke­retében dr. Nagy Géza igaz­gató főorvos, dr. Papp Eszter főorvos, Nagy Illés gazdaság­vezető, dr. Hámori Andor főorvos, dr. Sziklay János, dr. Bátor Ferenc főorvos, dr. Sashegyei Bertalan főorvos, dr. Fülöp Ágnes és dr. Med- gyessy Béla, valamint dr. Veres Endre főorvosok tartot­tak előadásokat a tbc, a gon­dozás, a szűrés, valamint a különböző gyógyítási metódu­sok témaköréből, (bürget) Uj gégészeti műtft NrfreiYbázáii A megyei kórház rekonrt*; rukcíójának harmadik üte- ; mét előrehozva elkészült a* fül-, orr-, gégeosztály új- korszerű műtője. A több mint kétmilliós építkezés és felszerelés lehetővé teszi, hogy az eddigi áldatlan helyzet gyökeresen megvál­tozzék, és az orvosok a mo­dern eszközök segítségével kulturált körülmények kö­zött fejthessék ki gyógyító munkájukat. Pénteken ke­rült sor az új- műtő átadá- - sara, melyen a kórház orvo­sain kívül fővárosi és debre­ceni szakemberek is részt vettek. Ebből az alkalomból rendezték meg a kórházban a fül-, orr- és gégegyógyá­szok tudomány ós ülését-, melynek elnöki tisztét, dr, Jakabffy Imre profesz- szor, a Debreceni Orvostu­dományi Egyetem klinika* 3 iának osztályvezetője töltőt* > te be. Kilenc referátum hangzott el, melyek mind- : egyike a korszerű gyógy­módok gyakorlati álkalma- j zásának lehetőségeit taglal- i ta. A budapesti é»ú debreceni orvosok elö~ t adásain kívül rendkívüli 4 feltűnést keltett a nyíregy­házi Jósa András Kórhó» fül, orr, gégészeinek rend­kívül magasszíntű referá- ' tumai. A tudományos ta- » nácskozáson, melyen össze­sen kilenc előadás hangzott el, számos általános és szakorvos vett részt, bővítve*, e területen ismereteit Tisza menti TESZŐY Jé évet zárnak a tsz-ek Pénteken tartotta meg év végi küldöttközgyűlését a Ti­sza menti Termelőszövetke­zetek Területi Szövetsége. A tájegység 51 termelőszövet­kezetének és 15 szakszövet­kezetének 63 választott kül­dötte tanácskozott a most el­múló év eredményeiről és a jövő évi feladatokról. A küldöttközgyűlésen a párt- és tanácsi szervek, va­lamint a társszövetségek ve­zetőin kívül megjelent dr, Pongrácz Aladár is, a TOT képviseletében. Horváth János, a szövetség elnöke beszámolóját azzal kezdte, hogy — három közös gazdaság kivételével — a te­rület minden közös gazdasá­ga nyereséggel zárhatja le ezt a mezőgazdaságra vonat­koztatva különösen nehéz esztendőt. Ebben szexepet játszanak a korábbi évek ta­pasztalatai, a jó felkészülés, a korszerű vetésszerkezeti változtatások. De nern elha­nyagolható a vezetők szerve­zőkészsége a tagok szorgal­ma. Végül, de nem utolsó­sorban az a nagyfokú társa­dalmi segítség, amit elsősor­ban a munkások, diákok, szovjet és magyar katonák, 'szervek és vállalatok nyúj­tottak a mezőgazdasági üze­meknek, főleg a betakarítás legkritikusabban nehéz nap­jaiban. A kukorica várható átlag- temése hektáronként 36 má­zsa lesz, de vannak gazda­ságok, ahol ez a szám 60. A cukorrépa vetésterülete a Ti­sza mentén tíz százalékkal, hozama pedig várhatóan 25 —30 százalékkal nő az idén : Örvendetes, hogy több he- ; lyen — például Demecser- ben, Pátrohán és a nyíregy­házi Dózsában — nagyon In­tenzíven foglalkoznak a zöld* ségtermesztésseL A tájegység közös tehénál­lományának már 40, a közös kocaállomány 53 százaléka a szakosított telepeken van. Épülnek, benépesülnek, az értékesült 36 ezer hízósertés­ből már 21 ezer a szakosí­tott telepekről került kJ. Az 1975. évi\ lehetőségek jobb kihasználásával hosszabban foglalkozott az elnöki beszá­moló, majd megemlítette a tájegységben dolgozó 273 szocialista brigád négyezer tagját, akik családtagjaikat,' barátaikat bevonva harcol­tak a nehéz betakarítás si­keréért. Ennek köszönhetői, hogy a tájegység termelőszö­vetkezeti tagjainak jövedel­me — ha kisebb mértékben is, mint tavaly — ismét nő. A küldöttközgyűlés ezután ' meghaltgatta Hegyes Károly- nak, a szövetség ellenőrző bi­zottsága elnökének beszá­molóját tevékenységükről, w A küldöttközgyűlés megvi­tatta a revizori iroda műkö­dését is, mely általános vé­lemény szerint javul. Több mint hárommillió ártámoga­tási, vagy juttatási kedvez­ménytől maradtak volna eí a tájegység termelőszövetke­zetei, ha a revizori iroda nem tárja fel ezeket. <g-» Illést tartott a megyei HEB Pénteken Nyíregyházán ülést tartott a megyei népi ellenőrzési bizottság. Első­ként Gulyás Emil, a megyei NEB tagja számolt be ä nagy tömegű gyártási hulladékok, elhasználódott termelőeszkö­zök és anyagok hasznosítá­sáról végzett vizsgálatról. Patkós Antal A munkavédes; lem es a balesetelhárítáe helyzete a mezőgazdasági és ipari szövetkezetekben cím­mel végzett utóvizsgálat megállapításairól adott szá­mot a NEB tagjainak. EzS követően Erdélyi Elek szá­molt be a folyékony tizemé anyaggal való gazdálkodás^ v róL f

Next

/
Oldalképek
Tartalom