Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-20 / 297. szám
\ KöUjűkkőstoSmtó rET.ET-MAGYAftOÄSSfXG e® Üdvözlő távirat a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítás! Front ínei>a!aiiuJásának 14. évfordulója alkalmából DR. NGTJYEN HUU THO úrnak, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottsága elnöksége elnökének. A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front megalakulásának 14. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa egész dolgozó népünk nevében testvéri üdvözletünket, őszinte jókívánságainkat küldjük önöknek a Dél-vietnamj Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottságának és a dél-vietnami népnek. Őszintén örülünk a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front, Dél-Vietnam testvéri népe nagy eredményeinek. Népünk kezdettől fpgva mély együttérzéssel kíséri a vietnami nép hősies küzdelmét, és harcával teljes szolidaritást vállal. A Magyar Népköztársaság erejéhez mérten a jövőben is támogatja a Dél-vietnami Felszabadítási Frontot, a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes kormányát és népét, abban a ne- mes küzdelemben, amelyet a párizsi megállapodás maradéktalan érvényre juttatásáért Dél-Vietnam sokat szenvedett népének emberibb, jobb életéért folytat. Ez alkalomból is kívánjuk a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottságának és valamennyi ve- zetőjénck Dél-Vietnam forradalmi erőinek, hogy további lel* kesítő eredményeket érjenek el országuk és a térség békéjének megteremtésében népünk függetlenségének biztosításában, a társadalmi haladásban. Budapest, 1974. december 19. KADAR JANOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára LOSONCÉI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke kAllai gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke Tanácskozik a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Csütörtökön délelőtt tíz órakor a nagy Kreml palotában illetve a Kreml-színház helyén épült új ülésteremben külön-külön üléseken folytatta munkáját a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának két háza — a. szövetségi te- - jiács- és.-,a nemzetiségif tanács. A szövetségi - tanács munkájában részt vesz Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Nyikolaj Podgor- nij, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke. Alekszei Koszigin miniszterelnököt az idén nyáron megtartott par- lamenti választásokon a nemzetiségi tanács képviselőjévé választották. A szövetségi tanács ülésén csütörtökön reggel, az ülés megnyitása után, Mihail Sí- tyikov elnök szívélyesen köszöntötte Leonyid Brczsnye- vet, az SZKP KB főtitkárát abból az alkalomból, hogy a főtitkár ezen a napon töltötte be 68. életévét. „Mindent a szovjet emberek javára” — ennek a jelszónak a jegyében végzi munkáját a Kremlben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka. A küldöttek két napon át vitatták az 1975. évi népgazdaságfej lesztási terv és a költségvetés tervezetét. A törvényjavaslatokat elemezve, a képviselők megelégedéssel állapítják meg, hogy az ok az életszín vonal további emelésének nagyszabású nrogramját adják.- -A dolgozók jólétének növelésére, a népművelés és az egészségvédelem feileszté- sére csaknem százmilliárd rubelt irányoznak elő. öt százalékkal kell emelkednie az egy lakosra j -tó reáljövedelemnek. A Legfelsőbb Tanács ülésszaka pénteken folytatja munkáját. Moszkvai szerdán a szokásosnál is nagyobb figyelemmel elemez-1 ték Bajbakov miniszterei- nök-helyettes és Garbuzov pénzügyminiszter előtárjesz-1 tését, tekintettel arra, hogy a moste-i tervjavaslat, melyet elől—' thatőlag a parlament pénteki záróülésén jóváhagyunk, már képet ad az egész kilencedik ötéves terv teljesítésének helyzetéről és lehetőségeiről. Nyikolaj Zabelkin* a Szovjetunió hőse: Magyarországért harcoltunk „Zenélned a katjusák Budapest utcáin. VL As u'ofaó csatéi Búd »pesten B udán február 12-re virradó éjszaka zajlott le az utolsó csata. Teljesen véletlen, hogy részrvev." között mi is ott voltunk. Elő ző napon két pihenőnapot kapott egységünk, hogv rendbe tegyük a felszerelést. A Fillér utcában állomásoztunk, és nekiláttunk a munkának. A gépészek javították az autókat, ellenőrizték 9 sor ozat vetőket. Kosk*n őrmester a raktárból felvételezte és kiosztotta a téli nj- házat-t. amire addig nem jutott idő. -A* harcosak füröd- tek,- rendbe tetők a holmijukat,- -leveíet- írtak, azt tették. amit a katonák szabad idejükben -zoktak. Este két géppuskával megerősített őrséget állítottunk, magunk meg egy tágas villában gyűltünk össze, udvarán két Katyusa állt. A másik kát sorozatvatő a szomszéd ház udvarán volt. A tágas hall eevik sarkában, ahol a híradások tanyáztak, katonák gyűlték össze és vitatkoztak. Galimzjan Kaszimov élénk kézmozdulatokkal magyaráz. Galimzjan forrófejű keleti karakteréhez illően végül legyintett, vápára dobta köpenyét és kiment az utcára. — Mi történt? — kérdeztem Viktor Duskint. — «ammt különös. Galimz- jan és Volngya összeszólalkozott az ifjúság nevelésén. — Micsodán? — Hát az apák és a gyermekek nrablémáján — magyarázta Viktor. — Galimzjan azt mondta, hogy a háború után ez a probléma megszűnik. Egyszerűen nem lesz. Az emberek annyi mindent átéltek a háború alatt, hogy a fiatalok is, az öregek is meg akarnak pihenni. Meg nem is lesz. rá idő, hiszen nvndent feldúlt. szétrombolt a háború és építeni kell majd. — És Vologyának mi a véleménye? — Azt bizonygatta, hogy ez a probléma mindig él, és minden újabb nemzedéknél felvetődik. Vologya azt mondta, hogy az ősi egyiptomiak is szidták a fiatalokat, hogy semm;rekellk, és biztosan elpusztítják a világot. F urcsa volt hallani ezt a katonáktól. Hiszen még mind abban a korban voltunk, akiket a fiatalok kategóriájába sorolnak. Kos- kin őrmester, aki a 40-es éveket taposta, öreg embernek tűnt a szemünkben. Igaz. nem feledkeztünk el arról, hogy a háborúban, elsősorban a fronton a fiatalok szellemileg különösen gyorsan érnek. Egy háborús évet ösz- sze se lehet hasonlítani egv békés esztendővel. A vitának azonban nem jutottunk a végre. Meg se lepődtünk. amikor valahol lövések csattantak és Galimzjan Kaszimov berobbant a házba: „A németek! Megint jönnek!” Ez volt Budapesten az utolsó csatározás. A fasiszták, akik érezték, hogy közel Osztrák csehszlovák megállapodás Csütörtökön Bécsbe érkezett’ Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszter, aki hivatalos tárgyalást ■folytat meghívójával, Erich JSfeUca-Karltreu osztrák kül- •ugymlnisztérnl. 'Délután a két külügyminiszter aláírta az osztrák— Csehszlovák vagyonjogi ■Szerződést, amely vagyonjogi és' pénzügyi kérdésekre vo- natkgzik. Chnoupek külügyminisz- te£t‘ -— aki a második világháború óta. az első csehszlovák külügyminiszter hivatalos ausztriai látogatáson fogadta Bruno Kreisky kancellár és dr. Rudolf Kirchschläger szövetségi elnök Lisszaboni fetenlés t Portugáliában meghosszab- bították a szavazójogosultak összeírására kijelölt időszakot, amely eredetileg december 29-én ért volna véget. Az első tíz napon — az összeírás kilencediké óta tart — a jogosultaknak több mint felét írták össze, de egyes körzetekben az összeírás vontatottan halad — például az észak-portugáliai Porto térségében. Az összeírás befejezésének új dátumát még nem közölték. Az eltolódás mindenesetre azt jelenti, lehetséges, hogy a választások lebonyolítása is halasztást szenved. ★ Az angolai népi felszabadító mozgalom (MPLA) és a nemzeti unió Angola teljes függetlenségéért (UNITA) elnevezésű szervezet megál- la'pódótt abban, hogy összehangolja' tevékenységét, és “■konzultációkat kezd Angola harmadik politikai pártjá- -vfcl, az angolai nemzeti fel- - szabadítási fronttal. ' ---------—-----* v . v . r< Beiktatták áz új ir elnököl •' Dublinban, a Szent Pat- j ríck székesegyházban csütörtökön beiktatták hivatalába Cearbhajl O’Dalaighéit. az ír ' Köztársaság új elnökét. A hatvanhárom éves jogász eddig a Luxemburgban működő, úgynevezett Európa-biró- sáv egyik bírája volt, előzőleg pedig a köztársaság főbírája. A múlt hónapban szívroham következtében el- hilnyt Erskin Childerst követi az elnöki tisztségben. Az eredeti tervek szerint szerdán elnökválasztást kellett volna rendezni Írországban. Erre azonban nem került sor, mert a három legfontosabb politikai párt megegyezett abban, hogy politikamentes jelöltet fogadtat el a parlamenttel. Varga Domokos: 9. ö az ilyen bonyolultabb kompozíciókat nemigen próbálta utánam rajzolni. De a néhány vonással felvázolható íípusházat, típusembert, tí- phsvirágot, miegymást nagy elszánással vetegette papírra, mégpedig minden bízonyta- .lanság nélkül, hogy jaj. sike- rfil-e vagy nem. Keze bátran, szinte szárnyalva húzta a vonalakat, néha már sokalltam is, hogy egy-két óra alatt' telerajzolt egy egész füzetet, és kérte a következőt; hogy ebben már nincs hely.' Amikor már tűrhetően rajzolt: akkor is megesett, hogy az oldalak egy részét összevissza firkálással, gir- hergurba vonalak gubancával töltötte meg, de azért soha nem szidtuk, s „figuratív” rájjaira sem mondtuk soha, hogy rosszak, nem így, hanem amúgy kellett volna. Csinálta, ahogy tudta, s ttbűfiP' a kedve diktálta. Ne« künk csa.v az volt a fontos, hogy öröme teljék benne. Dicsérni viszont dicsérget- tük azon felül is, hogy egy- egy váratlanul jól sikerült rajzát az egész család végiggyönyörködte. De ezt egész jól kibírta, nem mutatta semmi jelét, hogy fejébe szállt volna a dicsőség, s most játszania kellene a zsenge zsenit. Igazi élvezetet ő kezdettől fogva magában a rajzolásban lelt, s minden egyéb játékban, amibe belefeledkezhetett. Mért amit lerajzolt, neki az az élő valóság része volt, ahogy élő társak voltak számára a babái is, akik körében néha órák hosszat forgolódott egyedül, öltöztetve, vetkőztetve, etetve, itatva, altatva, ébresztve, pi- siltetve, kakiitatva őket, s közben folyvást szóval is tartva, velük egyenrangúként beszélgetve. Nem vált el benne -— máig sem vált el egészen — képzelt és való világ, mese és nem mese, megrajzolható és kézzelfogható környezet: mint minden egészséges gyerek, a maga kötetlen képzeletétől röpítve, „a csodák föntjén” lebegett. S mi ahelyett, hogy percenként lerángattuk volna a köznapi igazságok kétszerkettőjébe, igyekeztünk még szárnyakat is adni neki, jól tudván, hogy a léleknek ez a szabad kalandozása; minden gyerek- boldogság legfőbb forrása. Varázslatok (VI.) Sikerült talán megértetnem múltkor: a rajzainkkal — én az enyémekkel, Bubu az övéivel — nemcsak ábrázoltunk. hanem varázsoltunk is: nem élőt élővé, nem létezőt létezővé, ott nem lévőt ottlévővé. Az is varázslat volt, mikor a pont, pont, vesszőcskéből törökbasa kerekedett, s az is, mikor ellenkező irányban, alulról fölfelé végigrajzoltam: Legalul van két karó, azon felül egy hordó, azon felül nyújtom-bujtom, azon felül tátom-bátom, azon felül szortyom-bortyom, azon felül illanes-pillanqs, azon felül ’ sűrű erdő, vadak laknak benne. s megint egy emberalakot kaptam. A két figura természetesen nem volt egyforma, öjy kicsit mésis ikreknek számítottak, mindig egymás mellé kellett sikerítenem őket. IUancs-pillancs szendén álldogált ott, lehunyd szemmel, hosszú szempil- lákkal. Törökbasa meg — mintegy 3 párjaként — szúrós tekintettel és hatalmas pocakkal. Bubu számára ők éppoly élő személyek voltak, mint e mesés földi világ többi lakója.' Apjától-Anyjától a Röfi-röfi Kismalacig és a Cin-cin Kisegérig. Néha furcsa érzés volt ugyan neki is. ha egy-egy eddig csak elképzelt mesehőst a saját szemével is meglátott. így például az első eleven disznót hároméves korában Vaján: egy hatalmas szőke emsét a hat fekete malacával. — Ez a Röfi? — kérdezte kissé hitetlenkedve. Nem akartam kiábrándítani. — Ez nem a mi Röfink, ez egv másik. — És a mienk? Az hol van? — Nem tudom, de majd megkeressük. Azóta is hiába keressük, de a Röfi-mesékbő! azóta se fogytunk ki, még mindig kiköveteli Őket, úgyszólván esjéről estéré. Röfi ugyanis — némi áttételiéi — 6 m&L, A saját !**sonmása, vagy Inkább: kivetítése egy mesebeli másik személyre. Ez is egyike & körülötte káprázó varázslatoknak. Röfi, aki nyáron úgy homokozik, télen meg úgy eszik havat, s lesz lázas beteg tőle, mint Ő maga; a vendéglőben éppúgy tétovázik, hogy piros vagy sárga szörp kell-e neki; Bogyi nénit is épDÚgy meg-megláiogatja, s miután jót evett-ivott a konyhában, megy be a szobába babázni vagy tévézni; néha kirándul a János-hegyre is, máskor Vajára röpül el a helikopterével, vagy Bezegénybe (Ze- begénybe) a Duna mellé, ahol szintén nyaraltunk Bu- buval két hétig, még Vaja előtt. Ott széntjánosbogara- kat is láttunk röpködni esténként, s éppúgy megcsodáltuk őket, mint ahogy a Röfi is egyik ámulatból a másikba esik, s nem nyugszik, amíg nem fog egvet, és haza nem viszi, de odahaza a szobábán a rab bogár néni akar világítani, ezért ismét elereszti... Egy kötetet teleírhatnék ezekkel * történetekkel, elmesélhetném mint őriek! már annyiszor —, hogyan vv4S50lt * Köíi a mamájáa vég, azon az éjszakán még egy elkeseredett kíséri ttel megpróbálták áttörni a bekerítés gyűrűjét. Az egyik csoport a mi ütegünk irányába támadott. Golyószóróink és géppisztolyaink heves tüze fogadta őket. Nehéz bármit is mondani erről az összecsapásról: nem volt szük'ég parancsokra, mindenki tette a dolgát. A harc szinte egész éjszaka tartott, hol csitult egy kicsit, hol meg újult erővel tombolt Egy hitelirsa csoportnak sikerült valahogy kijutnia Budáról. de hadseregünk egységei hamar leszámoltak velük. EzekKen az ütközetekben egyébként vá'1 vetve harcoltak a szovjet had-e-eg- gel a Budai önká~tes Ezred magyar' katonái. Bátran, jó katonaként küzdöttek,- hogy se-’Ü-ék-' a- -város felszabadítását. . il ztán elcsen des°dett min- den. Hosszú harcos után a város néma volt mintha még nem hinné, hogy vége van. Katonáinkkal felmentünk a Gellért-hegyre, és e’ő-zör láttuk meg az Búd apátét. A sTié Dsé- ges város romokban hevert. Á Duna fölött s7járnvszeneit maö/mak látszottak a fa- sls’ták által fő’robbantott hidak roncsai. Ugv tönt, nincs erő, amely felélesztené a várost. De ez csak a látszat volt. Az emberek kijöttek a pincékből, a szo-'jet katonák is segítettek megindítani az életet, a gyárakat; élelmiszert adtak. (Folytatjuk) tói kapott egyforintos kis műanyag helikopterből — csiribu, csiribá! — igazi helikoptert, amibe bele is lehet ülni, de előtte kivitte a rétre, szét ne nyomja a szoba falát, miközben megnő, és igazi ajtaja, ablaka, ülése, igazi forgója, igazi motorja lesz neki... elmesél! einem, hogyan lopták el a rossz kisfiúk ezt a helikoptert a János-hegy tetejéről, a kilátó elől, miközben a Röfi vígan eregette fent a toronyban, bocsátotta a szelek szárnyára az újságból tépett papírdarabokat... elmesélhetném, hogyan szerezte vissza a gépét, és (gy tovább, de aligha aratnák vele nagy sikert. Még restelleném is, azt hiszem, ezekét a pillanatnyi ötletekből ösz- szetákolt, toldott-foldott elmeszüleményeket, . amelyeknek egyetlen értelme és értéke, hogy ezer szállal kötődnek Bubu életének eddigi élményeihez, s így mindurta- lan magára ismerhet bennük. Röfi: ő és mégse ő, s ez a jó, mert így megtanulja önmagát és tetteit kívülről is nézni,' nemcsak belülről. Ez pedig minden emberi-erkölcsi értékrendszer kezdete. (Folytattuk* t ?9?4 december M
