Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-01 / 281. szám

mixrr-MAGYAnonsMö HÉTFŐ: KEDD: Belpolitikai feszültség, kivégzések Etiópiában — Ja­vaslat Angliában a rendkívüli törvénykezésre — Megnyílik a román pártkongresszus Ünnepségek a Mongol Népköztársaság kikiáltásá­nak ötvenedik évfordulóján, Brezsnyev beszéde Ulánbátorban — Tanaka lemondása — Portugália elismeri Sao Tome és Principe függetlenségét — Koreai vita az ENSZ-ben SZERDA: Moszkvában Koszigin Josszer Arafattal tárgyal - Mexikó megszakítja diplomáciai kapcsolatait Chi­lével — A Brit Munkáspárt konferenciája CSÜTÖRTÖK: Szovjet vezető szervek jóváhagyták a vlagyivosztoki találkozó eredményeit — Az EBK koordinációs bi­zottsága Genfben tanácskozik - Waldheim Kairó­ban - Csehszlovák páilplénum Prágában PÉNTEK: Makariosz Athénbe utazik — A török parlament nem szavaz bizalmat az új kormánynak — Kissinger pekingi megbeszélései nyomán bejelentik Ford elnök kínai látogatását - A kambodzsai képviselet ügyét vitatja az ENSZ SZOMBAT: Miniszterelnökünk, Fock Jenő hazaérkezik indiai és burmai látogatásáról — Tüntetések Saigonban a Thieu-adminisztráció ellen Ha a világpolitika esemé­nyeit egyáltalán földrajzi körzetekhez lehet kapcsolni, akkor megállapíthatjuk: Ázsia-központú hét végére értünk. A legfontosabb ese­mény színhelye a szovjet Távol-Kelet nevezetes kikö­tővárosa, Vlagyivosztok volt, igaz, a szovjet—amerikai csúcstalálkozó döntései nem­csak egy kontinensre, ha­nem egész világunkra vo­natkoztak. S a viharos ten­gerpart legcsendesebb öblé­ből kedvező hírek érkeztek, az SZKP főtitkára és az USA elnöke az enyhülés szellemé­ben vették sorra a válságte­rületeket, s megegyeztek a megegyezésről, a stratégiai fegyverrendszerek 1985-ig történő korlátozásának tető alá hozásáról. A szovjet ve­zető szerveknek a vlagyi­vosztoki találkozó eredmé­nyeiről kiadott közleménye joggal állapította meg, hogy a ..csúcson” újabb lépés tör­tént az SZKP 24. kongresz- szusán elfogadott békeprog­ram valóra váltásáért. Leonyid Brezsnyev Ulán­bátoron keresztül utazott haza, a mongol fővárosban nagy beszédet mondott a Népköztársaság kikiáltásá­nak ötvenedik évfordulóján. Ázsia közepén nem véletle­nül szentelt külön fejezetet Ázsia biztonságának. A vi­lág legnagyobb kontinensén súlyos problémák várnak megoldásra (elég az élelme­zési gondokra utalni), ugyan­akkor a múlt három évti­zedben ott robbant ki a leg­több vál'ág és helyi háború Az ázsiai biztonságra vonat­kozó első tervek még az öt­venes esztendők elején kínai és indiai részről láttak nap­világot, majd 1969-ben Brezsnvev négypontos kőnk rét indítványt terjesztett elő taskenti beszédében. A téma azóta is napirenden van Ulánbátorban az SZKP fő­titkára nvomatékosan megis­mételte azt a szovjet véle- ménvt, hogy az* ázsiai biz­tonságot nem Kína kizárá­sával vagv elszigetelésével harem a Kínai Népköztársa­ság bevonásával akarják megvalósítani. Peking azonban változatla­nul nem teszi lehetővé a tárgyalásokat: ezt hangsú­lyozta különben a novembei 7-1 kínai táviratra küldött szovjet válasz is. (A oekimr' megnyilatkozást Nyugaton először úgy állították be mintha a kínai vezetés haj­landó lenne érdembenl meg­beszélésekre. Kiderült azon­ban, hogy lehetetlen feltéte­leket szabott a távirat. A szovjet állásfoglalás határo­zottan elutasítja a kínai fel­tételeket. Viszont továbbra is kész feltétel nélküli párbe­szédre.) A Kínából érkezett telefo­tókon K'ssinger volt a „sztár”. Ügyetlenül bánt az evőpálcikákkal és Teng Hsziao-Ping segített neki az ünnepi banketten. A külügy­miniszter vacsorája végül is jól sikerült, látványos politi­kai eredményeket mégsem tudtak felmutatni. Az ameri­kai tudósítók a folyamatos­ságot hangsúlyozzák, s Ford bejelentett pekingi látogatá­sában az amerikai—kínai kapcsolatok jelenlegi szintjé­nek megőrzését látják. Az amerikai külügvminlszter hazatérőben megállt Tokió­ban is. hogy tájékoztassa a janán kormányt. Azt a kor­mányt. amelynek nincs mi­niszterelnöke, miután Tana­ka hivatalosan is beadta le­mondását. A liberális de­mokraták soraiban kiélező­dött az utódlási harc, bár az új kormányfő nem Irigylés- reméltó csődtömeget s ko­mornak tűnő távlatokat örö­köl. Magyar vonatkozású hí­reket is kaptunk Ázsiából: Fock Jenő és kísérete sikeres megbeszéléseket folytatott Indiában és Burmában. Mi­niszterelnökünk utazása része következetes politikánknak, amely sokoldalú kapcsolatok­ra törekszik Ázsia e két nagy múltú és nagy jövőjű orszá­gával. India és Burma nincs ugyan közel hozzánk, mégis számos, kölcsönösen előnyös lehetősége bontakozott ki a gazdasági együttműködésnek. Waldheim ENSZ-főtitkár „Ázsia határán” a közel-ke­leti térségben tett villámlá­togatást a héten és az ENSZ kéksisakosainak to­vábbi maradásáról tanács­kozott. A Biztonsági Ta­nácsban is olyan vélemény alakult ki, hogy ENSZ-csapa- tok álloinásozása az ütköző övezetekben csökkentheti a feszültséget, végleges megol­dást természetesen csak a megszállt területek kiürítése és a palesztin nép jogainak helyreállítása hozhat, ezért a hosszú távú kibontakozás programjába illenek Arafat újabb moszkvai tárgyalásai. A palesztin vezető legutóbb néhány hete járt a szovjet fő. városban, de azóta a rabati arab csúcs, majd az ENSZ- közgyűlés határozata fontos új elemekkel gyarapította az am úgyis vaskos palesztin dossziét. A hét kétségtelen Ázsia, centrikussága nem jelenti, hogy Európában esemányte- lenség uralkodnék. Athén népszavazás előtt áll: visza- térjen-e Konstantin minden hellének királyaként. vagy kiáltsák ki a köztársaságot, amelynek elnöki tisztét Ka- ramanlisz vette célba De Gaulle-i igényekkel. Maka­riosz a görög fővárosban tar. tózkodik, ahol inkább lebeszé. lik a hazatérésről, mint biz­tatják arra. Ankarában is­mét kormányválság van. a fejlemények új választások vagv a hadsereg aktivizálódá­sa felé mutatnak. Vagyis: Cipruson és környékén tart a mozgás. Élénk a brit és a francia belpolitika is, összehívták a Közös Piac-csúcsértekezletet. Genfben és Bécsben pedig először tartottak ülést a biz­tonsági konferencia, illetve n haderőcsökkentési értekezlet részvevői — Vlagyivosztok után.„ Réti Ervin MANILA: Több mint 11 halálos ál­dozatot követelt a Fülöp-szi- getek déli partvidékén, pusz­tító Irma nevű tájfun. A hatalmas érejű szélvihar, amely a becslések szerint utolsó ebben a szezonban, csaknem 118 embert sújtott és hat millió dollár anyagi kárt okozott. (AP) SASKATOON: Egy 30 éves, Kanadában élő ciprusi férfi egy stewar­desst késsel sakkban tartva megpróbálta Ciprusra eltérí­teni a kanadai légi társaság Vancouver és Montreal kö­zött közlekedő utasszállító repülőgépet. A Boeing 737-es pilótájának azonban sikerült meggyőznie a merénylőt, hogy a gépnek üzemanyagot kell felvernie, s időközben sikerült lefegyverezni őt. (Reuter) PÁRIZS: A spanyol sajtóban olyan értesülések láttak napvilágot, hogy az utóbbi időben több száz CIA-ügynök érkezett Spanyolországba. Sajtókörök­ben úgy vélik, hogy az ügy­nökök hírszerző tevékenysé­get folytatnak majd Portugá­liában és Spanyolországban, mer a Pentagon e két orszá­got fontos stratégiai felvonu­lási terepnek tartja. (TASZSZ) NEW YORK: Elhagyták a philadelphiai kórházat azok a sziámiikrek, akiket szeptember 18-án vá­lasztottak el egymástól. Az orvosok kijelentették, hogy a két kislány, akik jelenleg 15 hónaposak, mostantól fogva normális életet élhet­nek. (TASZSZ) TRIESZT: ... Pgntekgp_..T.rj,0S7,tb5n.-yl7S- gálóbírói döntés alapján le- ÍaJÍóztatósi parancsot adtak ki két, NSZK-ban élő hábo­rús bűnös ellen. A Hamburg­ban élő ügyvéd, August Diet­rich Allers és egy müncheni bár tulajdonosa, Josef Pober. hausser mint SS-tisztek 1944 június 22-én a Trieszt mel­letti San Sabbában körülbe­lül háromezer embert öltek meg gázzal. A tömeggvilko- sok pere januárban kezdődik. MOSZKVA: Moszkvában november 25-e és 28-a között tudományos konferenciát tartottak a szo­cialista országok és a latin­amerikai kontinens közötti kapcsolatok kérdéseiről. A Szovjet Tudományos Akadé­mia latin-amerikai intézeté­ben megrendezett tanácsko­zásokon szovj et szakértőkön kívül résrtvettek a magyar, NDK-beli, lengyel és cseh­szlovák tudományos inthe­tek képviselői is.' (TASZSZ) . GERENCSÉR MIKLÓS: Ácsteszértöl a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye 42. Máskülönben enyhítenek a súlyos börtönfeltételeken. Feloldják az eddigi teljes magányra kárhoztatás alól. Először ritkábban, majd gyakrabban látogathatják családtagjai. Sőt azt is meg­engedik, hogy nála tartóz- kodhassék — természetesen a zár alatti cellában — La- ioska, a nagyobbik leányka. Teréz asszony ahányszor csak tud, eljön hozzá gya­logosan a messzi Józsefvá­rosból. Egy alkalommal sú­lyosan meghűl a hózáporban és nyolc hónapon át nyom­ja az ágyat. A rabság mellett az ál­dott jó asszony iránti aggo­dalom is gyötörte Táncsi- csot. Nagyobbik leánykája, a 11 esztendős Lajos ka vele együtt, szinte fogoly. A ki­sebbikről, az ötéves Eszter­ről a nemesérzésű barátok gondoskodtak. De végre me­gint a talpára állhatott Te­réz, kézbe vehette elárvult családja gondjait. Gyógyulá­sa mellé nem várt kedvező hír érkezett Becsből. Iratot küldött az illetékes hatósá­gokhoz báró Vay Miklós kancellár, hogy a tizenötévi börtönbüntetés tíz esztendő­re szállítandó le. Nem sok­kal később arra is engedélyt kapott a beteg elítélt, hogy két hetet a Sárosfürdőben töltsön. Jót tett neki a gyógyvíz, megviselt szerveze­tét felüdítette a kedvez­mény. De amilyen gyorsan elrepült a két hét a Sáros­fürdőben, olyan egyhangú lomhasággal vonszolódtak a börtönévek. Kevés és rossz • rabkoszt ezért felköltö­zött Budára a család, hogy Teréz minél gyakrabban vihessen férjének friss ha­zai ételt. Lajoska is otthon alhatott, napközben pedig édesapjánál időzhetett. Nagy segítségnek bizonyult a kis Lajoska. Azért engedélyez* ték mindennapos látogatá­sát, mert így legalább ke­vesebb elfoglaltságot jelen­tett a börtönőröknek a vi­lágtalan fogoly. Táncsics szorgalmas tanulásra fogta leánykáját, vak létére meg­tanította írni-olvasni. S, mert vak volt, senki nem- gondolta róla, hogy írással is foglalkozik. Pedig nem hagyott fel a szellemi tevé­kenységgel. Néha találkoz­ni szokott a sétán a bankó­hamisításért elítélt Szakács Lajossal. Mivel pedig a bankóhamisítók sem feltét­lenül gazemberek velejéig, ez a Szakács Lajos Inkább megkockáztatta a fejére zú­dulható kemény fenyítést. * N I HARMINC EVE TÖRTÉNT Megalakult a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front A második világháborúban Magyarországon az antifasiszta ellenállás és demokratikus fejlő­dés erői az ország sajátos helyzete miatt (egyszerre volt kárvallottja, és haszonélvezője a német szövet­ségnek) csak későn valósíthatták meg összefogásukat. A Békepárt néven működő kommunisták, egyes belső ellenzéki erők és az antifasiszta és kommunista emig­ráció a háború egész időszakában igyekezett német­ellenes frontot alakítani, és hazánkat kiszakítani a ná­ci „élettérből”. Az antifasiszta ellenállás legkövetke­zetesebb erejének, a kommunista mozgalomnak egye­dül volt kész programja a népfrontpolitikára, s a há­ború utáni független, szabad, demokratikus Magyar- ország felépítésére. A közös fellépés, az egységfrontba tömörülés feltételei azonban csak az 1943—-44-es kato­nai vereségek, a második magyar hadsereg összeomlá­sa, a Vörös Hadsereg előrenyomulása és az ország né­met megszállása nyomán értek be. 1944 május végén — nem minden vita nélkül és főként a polgári oldal­ról hangoztatott fenntartások mellett — megalakult a Magyar Front, a kommunisták, a szociáldemokraták, egyes kisgazdák és egyéb csoportok antifasiszta egy­ségszervezete, amelyhez később a Nemzeti Paraszt­párt képviselői is csatlakoztak. Ez a szervezet adta meg az alapot ahhoz, hogy 1944. december 2-án az im­már felszabadult Szegeden megalakuljon a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front. A Függetlenségi Front, amely az időközben új­jászervezett Mngyar Kommunista Párt, a Magyar Szo­ciáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt a Függet­len Kisgazdapárt, a Polgári Demokrata Párt és a szakszervezetek erőit tömörítette, elfogadta a kommu­nisták „Magyarország demokratikus újjáépítésének és felemelkedésének programját”. E program gyökeres külpolitika! fordulatot kö­vetelt. Azonnali bekapcsolódást az antifasiszta koalícióba, fegyveres szembefordulás a náci Német­országgal és hazai nyilas csatlósaival. Leszögezte, hogy „a legmesszebbmenő támogatást kell nyújtani a Vö­rös Hadseregnek, amely kiűzi a magyar földről a né­met elnyomókat”. Kinyilvánította az eljövendő de­mokratikus magyar külpolitika alapelveit. A belpolitikában a program célul tűzte ki a de­mokratikus szabadságjogok biztosítását, a fasiszta és a népellenes szervezetek feloszlatását, a közigazgatás és a fegyveres testületek megtisztítását a fasiszta és a népellenes elemektől. Az ország demokratikus átala­kításának alapvető feltételeként széles körű földre­formot helyezett kilátásba és előirányozta a nagytőke állami ellenőrzését, az energiaforrások államosítását. A Front programja a legfontosabb és legsürgő­sebb belpolitikai feladatnak az új, demokra­tikus államhatalom megteremtését tekintette. Sür­gette, hogy a demokratikus pártok megbizottaiból és antifasisztákból alakítsanak minden helységben nem­zeti bizottságokat, és a bizottságok a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front helyi szerveiként működjenek. Sikraszállt a nemzeti bizottságokra támaszkodó Alkot- mányozó Nemzetgyűlés és a Front ideiglenes kormá­nyának megalakulása mellett. Ez a nemzeti, demokra­tikus és antifasiszta program alkalmas volt a magyar társadalom különböző rétegeinek, az alapvető osztá­lyoknak a tömörítésére. A Márciusi Front, a Történelmi Emlékbizottság, a Magyar Front kezdeményei után megalakult Magyar Nemzeti Függetlenségi Front — a koalíciós idők egy- ségfortszervezete — ezen a néven 1940-ig működött. Keretei között egyre inkább a demokratikus átalakí­tásért legkövetkezetesebben harcoló Magyar Kom­munista Párt, illetve a Baloldali Blokk vette át a ve­zetést. A fordulat évét követően a népi demokratikus viszonyokat védelmező és a szocialista átalakulást igénylő Függetlenségi Népfronttá alakult át. Ez utób- jj bi szervezet pedig közvetlen elődje volt a szocializmus építésére szövetkezett dolgozók 1954-ben megalakult Hazafias Népfrontjának. D. M. de segített a vak Táncsics Mihályon. Titokban lele­ményes sorvezető készülé­ket fabrikált neki az el­csent tűzifából. A leányka papírt, írószert csempészett be apjának, aki a sorvezető segítségével tapogatózva rót­ta sorait. Kéziratait szintén a leányka csempészte ki. A gyermek szinte a börtönben serdült fel. Hir­telen nőtt, s betegeskedni kezdett. Még nem töltötte be tizenötödik évét, amikor le­verte lábáról a tüdővész. Hi­ába reménykedtek állapota javulásában, végzete gyor­san közeledett. Az apának csaknem eszét vette a fájda­lom. Negyedik gyermeke haldoklóit. Jókai értesült a készülő tragédiáról, kezessé­get vállalt Neuwirth tábor­nok térparancsnoknál Tán­csics Mihályért, aki naponta egy órát tölthetett haláltu­sában vergődő gyermeke ágyánál a zárbiztos jelen­létében. Amikor meghalt a gyermek, apját megbilin- cselten sem engedték el a temetésére, hiába könyörgött Jókai a térparancsnoknak. Szivet tépő fájdalmai utáa Jó ideig tompa kö­zönybe roskadt Táncsics. Felőle történhetett bármi, közönyösen hagyták a bör­tönben zajló események. Ha valami mégis felrázta tompaságából, az a cellája előtt zajló botozás volt. Egy­úttal katonai áristomnak is használták a börtönt, s ha összegyűlt nyolc-tíz íenyí- tendő őrizetes, megérkeztek a Ferdínánd laktanyából a botozó káplárok. Ezek az­tán irgalmatlan munkát végeztek. Husángolásuk nyo­món pokolbéli jajveszéke­léstől visszhangoztak a vas­tag börtönfalak. Reggelenként voltak a* ezer jajkiáltás órái, így sze­rencsére semmit nem látott — nem hallott a szökött ka­tonák botozásából Eszterke, Táncsicsék egyetlen megma­radt gyermeke. Mert most 6 járt édesapjához. Tizedik éve felé közeledett, eszes, ügyes, kedves kislány. Gyor­san megtanult folyékonyan olvasni és ezzel az édesap­jától kapott tudománnyal nélkülözhetetlen segítője lett a tanítónak, CFolytatJuJk* * L'i I WTn "TI "JiTM* |cn*v I « I h t il A j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom