Kelet-Magyarország, 1974. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-03 / 258. szám

/ 1974. november 5. !C1ÍT,FT-MAO'YAROR«r7g<f-4 Párttaggyűlések előtt EZEKBEN A NAPOKBAN már javában folynak az elő­készületek pártszervezeteink­ben a párt XI. kongresszusát megelőző beszámoló faggyú- lések megtartására. Ez a munka megkülönböztetett feladatokat ró az alapszer­vezetekre és az őket irányí­tó pártszervekre. Olyan ősz- szegezést kell készíteni, amely hű képet nyújt az el­múlt négy évben vé.gzett munkáról, s a tanulságok elemzésével megmozgatta az alapszervezet kommunistáit. Alapvetően két feladatot kell megoldani: egyrészt a négy esztendő munkájának összegezését, értékelését, másrészt ennek alapján a jö­vőre vonatkozó következtető- sek levonását. Az összegezés tehát nem azt leien ti. hogv a kommunista közösség négv éven át végzett munkáját mechanikusan „leltárba ve- gvük”. Ez egy taggyűlésen nem lehetséges, de nem is szükséges. Mi kerüljön összegezésre és értékelésre? Vizsgálták meg, hogv miiven eredmé- nvességgel tudták megvaló­sítani azokat a feladatokat, amelyeket a X. kongresszus, majd azt követően az 1972-es és 1973-as novemberi hatá­rozatok mesielöVek. Elemez­zék. hogv salát határozataik mennviben segítették elő a párt alanvetö céliainak meg­valósítását. Tériének ki ar­ra. hogyan érvényesül az adott területen a oárt poli­tikáin, ennek szellemében vé- gezték-e munkáiukat a gaz­dasági vezetők és a tömeg­szervezetek. Foglalkozzanak azzal is, miként jutott ér- vényre a párt vezető szerepe és ezzel párhuzamosan növe­kedett-e a gazdasági, hiva­tali vezetők, társadalmi szer­vezetek önállósága és fele­lőssége. Térjenek ki továbbá az egyes párttagok munká­jára, helytállására, a párt- politika megvalósításáért végzett tevékenységre is. A fő figyelmet természete­sen a politikai munka érté­kelésére kell fordítani. Az adott gazdasági egység, in­tézmény, hivatal eredményei kétségtelenül magukba fog­lalják és tükrözik a párt- szervezet, a kommunisták politikai tevékenységének hatását. A beszámolók még­sem elégedhetnek meg pusz­tán az eredmények ismerte­tésével, hanem adjanak szá­mot az azok mögött meghú­zódó politikai munkáról is. Mutassák be. milyen néze­tek és gyakorlat ellen kel­lett küzdeniük a párt politi­kájának érvényesítéséhez, az eredmények eléréséhez. Az a |ó és vitára ösztönző beszá­moló, amely erről is szói, mégpedig érvelve és vitatkoz­va. A jó beszámolónak fontos feltétele a konkrétság, a tényszerűség. Az eredmé­nyek, a problémák, a gondok mindig konkrét munkaterü­letekhez, részlegekhez, sze- mélyekhez kapcsolódnak. Semmit sem mondanak az olyan megállapítások, bírá­latok és észrevételek, ame- lyek „általában” és „elvi­leg” hangzanak el, és nem azoknak címezik, akiknek valójában szólnak. A nyílt­ságnak természetesen páro­sulnia kell a tárgyilagosság­gal, vagyis a valóságos hely- zetnek megfelelő értékeléssel. Az őszinte önkritikus és kri­tikus szemlélet - gyakorlásé- ban mindenekelőtt a vezető­ségnek kell jó példává1 elöl- járnia. Ha d^m fél saját munkájának bírálatától, s ezt a beszámoló is tükrözi, az egyben az egész párttag­ság nevelésének a leghaté­konyabb módszere. A JÖ TAGGYŰLÉSI BE­SZÁMOLÓ csak kollektív munka eredménye lehet. Nem helyeselhető, hogy egyes pártszervezetekben a titkárra, vagy éppen vala­melyik vezetőségi tagra bíz­zák a beszámoló teljes szö­vegének megírását, a veze­tőség többi tagja pedig csu­pán észrevételekkel él. Mi­vel a beszámoló maga is kü­lönféle témákra tagozódik, s rendszerint a vezetőség egy- egy tagjának reszortmunká­ját is felöleli, célszerű az előkészítésnél is ezt a mun­kamegosztást alkalmazni. A kollektív munka feltétlenül igényli az egész vezetőség tevékeny közreműködését a beszámoló elkészítésében, de ennél szélesebb kör is be­vonható ebbe a munkába. Elsősorban azok az aktivis- ták, akik rendszeresen segí­tenek a pártvezetőségnek, ennél fogva viszonylag jó is­merői egy-egy témakörnek. A legtöbb helyen már jó- előre elkészítik a beszámoló vázlatát, azt vezetőségi ülé­sen megvitatják, s miután elfogadták, megjelölik az egves részek elkészítésének felelőseit. Ez mindenképpen célszerű, mert így elkerülhe­tő a felesleges munka, s a beszámoló megalapozottabbá, egységesebbé válik. GYAKORTA VISSZATÉ­RŐ KÉRDÉS: milyen forrá­sok állnak rendelkezésre a beszámoló elkészítésére? A legfontosabbak a X. kong­resszus óta megtartott beszá­moló taggyűlések tapasztala­tai. továbbá a vezetőségi ülé­sek. taggyűlések határozatai. Mivel a beszámoló csak a legfőbb kérdésekre térhet ki, az egyes munkaterületek összegezéséhez itt bőven tg- Iáinak anyagot. Bármilyen jelentős is w a forrás. a megtárgyalt napirendek fel­sorolása. felelevenítése nem elégítheti ki a beszámolóval szemben támasztott igénye­ket. A többletet az az érté­kelés jelenti, amelyet a négy év általános tapasztalatai alapján a pártmunka adott területéről a vezetőség kia­lakit: milyen pozitív és ne­gatív vonások jellemzik a pártmunka tárgyalt részét: mit tett a vezetőség azért, hogy jó irányban befolyásol- ja az ügyek alakulását? Ezekről feltétlenül szólni kell. mint ahogy nem kerül­hető el az adott terület való- ságos helyzetének egybeve­tése a párthatározatokban rögzített követelményekkel. A beszámoló elkészítésé­nek másik fohtos forrása a párttagság véleménye A taggyűlést megelőző nárt- csoport-üléseken a vezetőség megismerhette a párttagság véleményét az alanszervezet munkájáról, a vezetőség te­vékenységéről s az egves párttagok munkáiéról, meg- bizatásaik teljesítéséről. Hasznosítsuk tehát a nárt- csoport-üléseken elhangzot­takat. ne hagvjuk kárba veszni ezt a forrást. Párt- szerben kell reagálni az ész­revételre akkor is, ha a vezetőség véleményével nem vagv nem mindenben egyez- nek meg. Nem helyeselhető annak a gvakorlatnak esetleges fel­elevenítése, amelvet koráb­ban egves iránvító pártszer­vek alkalmaztak. Arra gon­dolunk, hogv besjéd vázlatot adtak ki, vaev éonen a nárt- vezetőség helvett munkatár­saik készítették el a beszá­molót — „segítés \ címén”. Naivon hasznos viszont, ha minden irányító pártszerv időben elmondja érdemi vé­leményét az alapszervezet vezetőségének, kollektívájá­nak munkájáról. Ezt már a beszámolóban Is jól fel le­het használni. Ugyanakkor nem zárja ki annak lehető­ségét, hogy indokolt esetben a taggyűlésen is megismétel­jék az értékelő véleményt. Célszerű, ha a beszámoló feletti vita után határozatot hoznak, amelyben rögzítik, hogy a taggyűlés a végzett munkáról szóló jelentést el­fogadta. majd sorolják fel, milyen feladatok megoldását tartják szükségesnek a vitá­ban elhangzott észrevételek és javaslatok alapján. NEM MINDENNAPI ESE­MÉNY a párt helyi vezető testületéinek számadása a X kongresszus óta végzett tevé­kenységükről. Nem ünneo gyűlésekre van tehát szűk ség, hanem kifejezett mun­kaértekezletekre. Hiszer nem a nagy kinyilatkoztatá­sok, hanem a felelősségtel­jes mindennapi munka viszi előbbre ügyünket. Dr. Szabó Imre az MSZMP KB alosztályvezetője Erdőhát — esőben 1 ..— Különben minden odaveszne... Esik, esik, esik... Sár és víz mindenütt. A Kraszna, a Szamos, a Túr és a Tisza május óta hatod­szor árad. Minden hónapban egyszer. Az emberek ruhája csupa lucsok, hiszen vizes a kukori­caszár is, amelyről törik-sze- dik a termést, és esik, esik, esik, reggeltől estig, szinte megállás nélkül esik az eső. De az emberek dolgoznak. A nők éppen úgy, mint a fér- fiák. És a gyermekek is. Né. melyik alig bír lépni a la­tyakban, hiszen tíz kilónyi sár tapad egy-egy gumicsiz­mára, s a férfi, bármennyire erős, most, a kovászlágy ta­lajon nem bír elvinni vál­lán egy zsák csöves kukori­cát. Szégyen, vagy nem szé­gyen, de nem rakják tele, csak jó félig a zsákot. Nincs más lehetőség És ez volt már nyáron is, amikor a búzát kellett beta­karítani. A csahold Erdöhát Termelőszövetkezet, amely — Túrricsével és Vámosoroszi- val együtt — három falu ha­tárában gazdálkodik, augusz­tusban is úszott a vízben. Szolnok megyéből hoztak mo­csárjáró rizsarató kombájno­kat, hogy be tudják takaríta­ni a búzát. Hatszáz a tagok száma. Ebből ötszáz még mindig dolgozik, köztük nyugdíjasok és járadékosok is. Ember tehát van. — Még ez a szerencsénk — mondja az elnök, Böszörmé­nyi Lajos —, különben most minden odaveszne. A kukori­cát és a napraforgót mo­csárjárókkal se lehet betaka­rítani. Most már csakis az ember jöhet számításba. Ne­kem a szívem szakad meg, amikor látom a kínlódásukat, de nincs más lehetőség... Azt lehetne hinni, hogy ezek az ázott, lépni is alig biró emberek szomorúak, el­keseredettek. De nem! Egy rossz szót sem szólnak, se a vezetők, se az intézkedéseik ellen, pedig a vezetők újak és meglehetősen fiatalok. Egy éve irányítanak és a 31 éves tsz-elnök viszonylag „öreg” a vezetők között. — ök nem tehetnek a rossz időjárásról — mondják az emberek. — Látjuk mi, tud­juk mi, hogy mindennap ta­nakodnak, értekeznek, kö­zösen próbálnak okosak len­ni, de itt már az erő és a ki­tartás segít, nem a józan ész. Van itt gép elegendő, meg se kottyanna nekik a betakarí­tás. ha jó idő lenne, de rá se tudnak menni a talajra. Ha egy gép lemegy a kövesútról — vége. Ki se lehet vontatni a sárból. Ez erdőháti föld. Erősen kötött, agyagos talaj. Ha ez elázik, olyan, mint a megkelt kovász. Egy egér nem nehéz állat, de még az Is elsüllyed benne. „Ismét szakadt az eső...*6 — Van gépészünk is bő­ségesen — mondta az elnök. — Megszerveztük mi a két / műszakos betakarítást, mert gép is van mindenféle, de most annyit se ér egy csőtö- rőgáp, vagy egy kombájn, mint egy ember. Aztán töp­rengtünk: kiosszuk-e a terü­letet? Szórjuk szét az embe­reket, családokat? Arra a kö­vetkeztetésre jutottunk, és az emberek is ezzel értenek egyet, "hogy nem lenne jó. Brigádokat szerveztünk. Együtt dolgoznak az emberek. Kézzel törik, zsákba rakják, háton a kövesútig cipelik a kukoricát, s onnan gép szál­lítja tovább. A napraforgót is uevanígv tudjuk betakarítani. Kassel levágjuk a tánvért, zsákokba rakjuk, ’ a férfiak kiviszik a zsákot a kövesútig. Naoraforgót eredetileg 186 hektáron vetettek, de olyan erős volt a gyomosodás. hogy 40 hektárról — dús muharral együtt — még zölden siló­ként takarították be a nap­raforgót. Ugyanígy a kuko­rica egy résztét. így legalább siló van bőségesen, de a nap­raforgó nem sok lesz. A ter­vezett termelésnek talán a 25 százalékát sikerült betakarí­tani, illetve: értékesíteni. Ez egymagában több mint egy­millió forint kiesést jelent. Az összes kiesés eddig lenne már vagy öt—hatmillió fo­rint, de kaptak hárommillió forint visza nem térítendő ál­lami támogatást a mostoha természeti adottságok miatt egy erre vonatkozó rendelet értelmében. így most csak hárommilliónyi kiesést szá­molnak. — Tavaly volt mérleghi­ány? — Nem volt — válaszolt az elnök. — Kezdett már egye­nesbe fordulni a gazdálkodás, kihevertük az 1970. évi nagj árvízkárokat — 13 millió fo­rint mérleghiányt —, de most megint elromlott minden. Ez az év rosszabb és nehezebb, mint 1970, az árvizes év. Vet­ni se tudtunk még. ötvenkét hektáron vetettünk búzát, de az is mind víz alatt van. El­készítettünk 450 hektár vető­szántást, de nem lehet rá- menni. Egyébként 760 hektár búzát akartunk vetni. Egyelő­re nem tudjuk, sikerül-e ezt a tervet teljesíteni. Nem raj­tunk múlik. Az embereken sem. Elvetnék az emberek kézzel is, de hová. A pocso­lyába? Próbálkoztunk már úgy is, hogy nem eresztettük bele a vetőcsoroszlyákat a talajba, hiszen úgy is eldu­gulnak. Rávetettük a magot a szántás _ tetejére azzal a szándékkal, hogy lóvontatta boronával bekeverjük a talaj­ba. De alig kezdtünk hozzá a munkához, ismét szakadt az eső. Dolgoznak hétköznap, vasárnap És az emberek. — köztük nők és öregek — mindezek ellenére mennek, görnyednek, gürcölnek, küzdenek, gumi­csizmás lábuk tiporja, da­gasztja a sarat, néha alig bírnak odábblépni, ruhájuk is vizes, nehéz, s mindegy már hétköznap, vasárnap — dolgoznak. Jó időben min­dennél többre becsülnek egy vasárnapi ebédet, ie nem mondanának róla, de most arról is lemorfdanak. Men­tik, ami menthető és egyál­talán nincsenek elkeseredve. — Ha dolgozunk, még lesz valahogy — mondták —, de ha nem dolgozunk, akkor se­hogyan se lesz. A végzett munkáért eddig még minden hónapban rendszeresen meg. kaptuk a betervezett fizetés 80 százalékát. Lehet, hogy nem lesz meg a 100 százalék. De az se mindegy, hogv 90 százalék lesz-e, vagy 85. Min­den százalék számit. És volt már nehéz helyzet máskor ' is. Az árvízkor is milyen baj­ban voltunk s még csak meg se éheztünk miatta, mert dol­goztunk tovább. Most se fo­gunk éhezni. Annyi máris van. annyit máris adott a kö­zös, hogv egyetlen emher se fog megéhezni egyetlen nap­ra se. — Nincs elkeseredés, biza­kodóak az emberek — mond­ta a fiatal elriök. — Sokat számított az állam segítsége is. A hárommillió forintnak nagy az erkölcsi értéke, ha­tása is. Azt mondiák az em­berek, hogy az állam máris megtette értünk a tőle telhe­tőt, hát akkor tegvünk mag mi is magunkért minden tő­tünk telhetőt. Megtes-nek. Tanúsíthatom. Láttam. Szendrel József V. Turapin: tifiz én emberem —^ tt ülünk egyszer a mu- helyben és vitatko- zunk. Többen is állí­tották, hogy kölcsönös meg­értésre kellene jutni. Lehet-e enélkül rendes munkát vé­gezni? íme most is csak vitat­kozunk, a termelés meg áll. El­telt egy óra, kettő. Nem ju­tunk előbbre. A harmadik óránál nem bírtam tovább, és megszólaltam: __ No ebből elég volt. Ma egyébként is hétfő van. En ezeken a napokon valahogy , sohasem érzem jól magam. Megyek a művezetőibe, és le- fekszek aludni. Ha valami zűr Van, akkor fütyüljetek. Rendben, — mondja a mű­hely/ónok. Eredj, de óvato­san, nehogy zajt csapj, meg aztán rajta ne kapjanak. Csodabogár ember a mű­helyfőnököm. Az észjárása is fura. Hogy képzeli: lehet egy­szerre aludni is, meg figyelni is? Bementem a művezetőibe. Felmásztam az asztalra. Ka­romat összefontam a melle­men, és lefeküdtem aludni. De álom sehogy sem jött a szememre. Nyugtalanító gon­dolatok törtek rám. Betoppan ide véletlenül Ivanics, a mű­vezető és akkor mi lesz? Rossz színben tűnnék fel előtte. Nem. Ez így sehogy sem lesz jó. Lemásztam az asztalról. Megkerestem a művezetőt, őszintén elmondtam neki, hogy így és így áll a dolog, — hogy másnapos ájüapotban vagyok, — hogy le akarok fe­küdni aludni. Megkértem őt is, ha valami gyanúsat észlel, fütyöljön. Ivanics belevaló gyerek. Ért a félszóból is. visszamentem és ismét lefe­küdtem, hogy alszok egyet. Kényelmesen elhelyezked­tem az asztal tetején, de álom továbbra sem jött a szemem­re. Nem, a szentnek sem. Az zsongott a fejemben, hogy ha túl sokat enged meg magának az ember, akkor később lel- kiismeret-furdalása lehet, meg hogy akkor is hallucinál. ha legnagyobb rend van kö­rülötte. Persze csakis másnaposon lehet kitalálni olyan badar­ságot. hogy mondjuk egy M­zottság előzetes bejelentés nélküi törjön rá egy műhely­re,-és az pontosan a mi mű­helyünk legyen, annak ts a művezetői irodája. De én mégis kitaláltam. Nyomban le is ugrottam az asztalról, felkaptam a tele­font és már mondtam is: — Igazgató elvtársi Itt va­gyok a művezetői irodában, pihengetek. Másnapos vagyok tudniillik, — és tudja, hogy hogy van ez ilyenkor. Fáj a fejem, émelyeg a gyomrom, hányinger,- fáradtság az iz­mokban, az idegekben... On természetes a telefonon ke­resztül nem láthatja levert­ségemet. Mindezt azért mond­tam el, hogy vigyázzon már rám Ha valamelyik főnököm, vagy valamiféle bizottság meg akarná zavarni a pihe­nésemet. ne engedje őket egy­ből rámtörni. — Halló! De ki beszél ott? — dörmögték a vonal túlsó végéről. — Veszjukov, a lakatos. — Hogv merészel ilyet ten­ni? — ordította. Ez aztán nagyszerű. Jót akar az ember, és minden a visszájára sül el. Meg akarod kímélni a kellemetlenségtől, ő meg hozzákezd ordítani. Mintha ő nem rúgna ki a hámból soha. Mélyen meg­sértett a tapintatlanságával. — Nem hinném, hogy ha én is ott lennék a műhelyben, több lenne a termelés és ke­vesebb a selejt, — szakítot­tam félbe. — Erre akár be­csületszavamat is adhatom. Közben a direktor egészen elcsendesedett, sóhajokat hallok a vonal másik végéről amelyek neme9. gondolatokat sejtetnek. — Ne haragudj, hogy olyan gorombán kezdtem. Bepörög- tem. De annyi itt a gond, hogy nem is csoda. Az első pillanatban nem tud mindent számba venni az ember. Te meg pihenj csak nyugodtan. Pihenj. Tudom én. hogy mit jelent másnaposnak lenni. Bizottságot meg a közeljövő­ben nem várunk. Köszönöm a figyelmességedet. Hálásan köszönöm. Jóságától könnybelábadt a szemem, a hangom elcsuklott; csak ennyit tudtam mondani: — Én is köszönöm... Ezzel a kagylókat le is tet­tük. Gondoktól könnyebbül*en újra felmásztam az asztalra és végre elaludtam. Mély álmomból fütyülés hangja vert fel. Almomban is ráismertem: ez az Ivanics fü­tyülése. Ilyen vészjóslóan esa/$. ő képes füttyenteni. Ám én még le se ugorhattam az asztal tetejéről, már nyílt is az ajtó, és az igazgató nyoma- kodott be rajta: — Talpra Vaszj-'kov. talp­ra! Jön a műhelyfőnököd. — suttogta izgatottan. — MA~ itt is van. és most mi lesz!?...v — Semmi gáz, főnök! Sem­mi gáz, — nyugtattam — A műhelyfőnök az én emberem. Fordította: Sigér ImN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom