Kelet-Magyarország, 1974. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-22 / 273. szám

fíftt. november it. WÍLOT-MAGYARORSZAO 3 Vqllalás és teljesítés Bizonyít megyénk építőipara A MEGYE ÉPÍTŐIPARÁBAN a napi Wmka szerves részévé kezd válni a munka- verseny. Ezt állapították meg a napokban a Szakszervezetek Szabolcs -Szatmár megyei Tanácsa kibővített vezetői ülésén, ahol a Sza­bolcs megyei Állami Építőipari Vállalat és * Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő •»állalat párt-, gazdasági és tömegszervezeti -ezetői számoltak be az MSZMP XI. kong­resszusa és hazánk felszabadulása 30. év­fordulójának a tiszteletére tett felajánlások tlső háromnegyedéves teljesítéséről. A megyei építőipar területén tett kong­resszusi és felszabadulási versenyfelajánlások konkrétak, jól igazodnak a munkahelyi le­hetőségekhez és a dolgozó kollektívák erejé­hez. A felajánlások teljesítésében elmaradás nincs. Az építőipariak mindezt úgy érték el, hogy a politikai és gazdasági vezetésnek si­került megértetni a dolgozók többségével, hogy a szocialista munkaverseny, a kong­resszusi és felszabadulási versenyfelajánlós nem önmagáért van, hanem az emberekért, azokért, akik megvalósítják. A KEMÉV 460 milliós termelési terv teljesítésére vállalkozott. A harmadik ne­gyedév lezárásakor túl voltak a 358 milliós teljesítésen. Mindezt a kongresszusi és fel­szabadulási verseny segítségével érték el. Ha az utolsó negyedév termelési ütemét nem zavarja meg szeszélyes időjárás, akkor 38 millió forintos évi nyereséget érnek el. Ez azt Is jelenti, hogy a dolgozók bérét 5,2 szá­zalékkal tudják emelni. Jelentősek a vállalat takarékosságban elért mutatóik. Idő-megtaka­rításnál például 1188 munkanapijai dicseked­hetnek. A KÉMÉVES DOLGOZÓK körében ki­alakult versenyszellem jelentős lépéssel vitte előre az üzemi demokrácia megvalósulásá­nak különböző formáit. Kezdeti sikereket értek el a „Dolgozz hibátlanul!” mozgalom­ban is. Jelentősét léptek előre a munkásmű- velődés területén. Ebben az évben 650 dől-: 3ozó bevonásával indították az üzemi aka­démiát. Az általános iskola felső osztályait tem végzett dolgozók közül három osztály nyitására elegendő embert szerveztek tanu­lásra. Szinte nincs dolgozó a vállalatnál, aki valamilyen oktatásban vagy továbbképzésen ne venne részt Nagy gondot fordít a vállalat a dolgozók igényeinek a kielégítésére. A meglévő Tünde utcai munkásszálló bővítésére a központi iro­daház mellett új munkásszállót, konyhát és ebédlőt építenek. Folyamatosan buszra cseré­lik át a munkásszállító tehergépkocsikat Ál­landóan bővítik az üzemi könyvtár állomá­nyát. Gondoskodnak a munkaruha, szociális és védőfelszerelések maradéktalan ellátásáról. Mindez hozzátartozik a verseny szelleméhez, az „emberekért az emberekkel” szemlélet meghonosításához. A vállalat vezetése a kongresszusi és fel­szabadulási versenyben kimagasló teljesít­ményt elért kollektívákat, egyéneket elisme­résben részesíti. És még lehetne sorolni a kongresszusi versenyben kitűnt dolgozókat és kollektívá­kat. A kongresszusi verseny megkezdése óta 492 ezer forint, jutalommal honorálta a vál­lalat a szorgalmukat. A SZAÉV vezetői arról számoltak be, hogy a kongresszusi és felszabadulási ver­seny lendülete a harmadik negyedévben is tovább fokozódott és újabb brigádok csatla­koztak a versenyhez. Ez azt bizonyítja: a si­kereket elért kollektívák magukkal tudják ragadni a többi kollektívát. A vállalatnál öt főépítésvezetőség, huszonhat építésvezetőség és üzem, hat központi osztály és kétszázhét brigád tett kongresszusi és felszabadulási fel­ajánlást A MEGYE LEGNAGYOBB építőipari vállalatánál a dolgozók száma négyezemégy- száz. Az éves terv 780 millió forint. A ver­seny első háromnegyedéves értékelésekor már túljutottak a 600 millió forintos teljesí­tésen. Az eddigi eredmények láttán határoz­tak úgy, hogy ebben az évben 11 százalékos bérfejlesztést hajtanak végre. A verseny értékelése és népszerűsítése, erkölcsi, anyagi elismerése ott szerepel a 'vezetés különböző szintű mindennapos mun­kaprogramjában. Bizonyítja ezt az is, hogy a kongresszusi és felszabadulási versenyben jó eredményt elért dolgozókat és kollektívá­kat jól ismerik a vállalatnál, sőt azon túl is. Ez anyagiakban is érződik. Több mint egy­millió forintot fizettek ki a kongresszusi és felszabadulási verseny eddigi győzteseinek. Bigér Imre A TA>YAV1LAG SORSA (1.) Nem siettetni, nem késleltetni Szabolcs-Sza tmárt az őt legnagyobb tanyás megye között tartja nyilván a sta­tisztika. Igaz, a meghatáro­zás nem pontos, hiszen az adatgyűjtők „külterületi la­kott településről” beszélnek, mely fogalomkörbe beletar­tozik a bakter sinek menti háza éppúgy, mint a folyók melletti gátőr lgkása is. Hogy a kép teljes legyen, mondjuk itt el, hogy megyénkben 100 négyzetkilométerre négy köz­ség települt, s ezek 30 szá­zaléka ezer leiken aluli, jól­lehet itt él a népesség közel 10 százaléka. Nos, ha ezeket a tanyányi községeket nem is számoljuk, 1121 olyan ta­nyai jellegű települést talá­lunk, amely az úgynevezett külterületi kategóriába, bele­tartozik. Nem alábecsülendő, hogy ezeken több mint 60 ezer ember lakik, magyarán a megye lakosságának 10 százaléka. Hosszú folyamat Érthető, hogy a tanyagond a megyében sok minden mást megelőz, hiszen nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy egy jó városnyi népes­ség élet- és munkakörülmé­nyei, ellátási lehetőségei mélyen alatta maradnak a már kialakult szintnek, s a jövőben sem fognak ugrás­szerűen fejlődni Jellemző és érthető, Szabolcs-Szatmárban 220 száz lakoson felüli tanyát jelöltek ki fejlesztésre, illet­ve huszonhaté folyamatosan meg is történt. Még néhány szám ahhoz; hogy a tanyaprobléma sza- boles-szatmári képe teljessé váljék. A külterületi lakosság aktív keresőlétszáma 27 ezer fő. Többségük, 62 százalék a mezőgazdaságban dolgozik, az ipar és építőipar 26 százalé­kot, a szolgáltatás és más te­rületek .16,7 százalékot fog­lalkoztatnak. Tegyük mind­ehhez hozzá" a mezőgazda­ságban dolgozók is elsősor­ban szakszövetkezeti tagok vagy egyénileg gazdálkodók. Azt talán nem is kell hang­súlyozni, itt főleg az idősebb nemzedéket találjuk, az öt­ven éven felüliek 68 száza­lékot, a 40-nél fiatalabbak 1 > étiteken délután két * órakor kezdődött meg az öntödei vállalat kettes pártalapszervezete kommu­nistáinak taggyűlése. A pon­tos kezdés ellenére sem volt már elég a hely, né­hány pótszék is bekerült még a szűknek bizonyult tanácsterembe. A nagyfokú érdeklődés mintegy szim­bolizálta is a taggyűlés fon­tosságát. Mindenki eljött, hogy meghallgassa a veze­tőség beszámolóját, hozzá­szóljanak, megvitassák az el­hangzottakat, újabb javasla­tokat tegyenek a további feladatok ésszerűbb, jobb megoldására. Bár a beszámoló nem volt hosszú, mégis alapos rész­letességgel elemezte azt, az egy évet, amelyet mint önál­ló pártalapszervezetként együtt töltöttek. Előnyére vált az egész hidegüzemi te­vékenységnek az önálló pártalapszervezet létreho­zása. Érezhetően sokat fej­lődött azóta a munkahelyi párt- és üzemi demokrácia, lendületesebben segíthettek a kommunisták a szociális-, ta munkaversenyt, embe­ribb közeibe kerültek a gondok, problémák is. Mert igaz, a munkakörül­mények sokat javultak, de még van tennivaló. Nőtt az átlagkereset, s eléri az or­szágos átlagot, de öntödei szinten még alacsony. For­mailag sokat fejlődött a szocialistabrigád-mozgalom, de erősíteni kell tartalmilag is, nagyobb ütemben szük­séges a dolgozók körében az általános iskolai végzettség Taggyűlés a Vulkánban megszerzésének népszerű­sítése. A szakszervezeti mű­helybizottságoknak jobban kell mozgósítaniuk a terme­lési feladatokra. Most különösen fontos például a termelés területén jelentkező akadályok le­küzdése. A felszólalók többsége a kritika hangján, de őszinte felelősségérzet­tel beszélt azokról a prob­lémákról, gondokról, ame­lyeket az utóbbi hónapok­ban az anyaghiány okoz. A satuműhely munkáját pél­dául rendkívüli módon megnehezíti a hengerelt kor­acél hiánya. Miatta nem csak a kongresszusi és felszaba­dulási munkaversenyben vállalt plusz, hanem a terv teljesítése is veszélybe ke­rülhet. A kritikus megnyilvánulás mindegyikéből kicsendült az az aggodalom, amelyet a hi­degüzemi munkások érez­nek amiatt, hogy a vállalt feladatok teljesítése éppen egyes anyagok késedelmes szállítása miatt hiusul meg. Igaz — és ezt mindannyian tudják — hogy a Vulkán vasöntöde a riagyvállalati te­vékenységben olyan tervet vállalt, amelynek teljesítése nagy erőfeszítéseket kí­ván. Ez azonban csak úgy lesz eredményes, ha a mun­kásokkal együtt, a műsza­kiak is többet tesznek, na­gyobb gondot fordítanak a feltételekre. Konkrétan: biz­tosítják az anyagot a ter­mékek előállításához. A taggyűlésen részt vevő kommunisták azonban nem csak a hibákat sorolták fel, hanem megoldásokat is ke­restek. Javaslat hangzott el például arra, hogy ne csak a főmérnök és néhány tech­nikus, hanem a többis mű­szaki is fogjon össze a problémák megszüntetésé­re. Teremtsenek kapcsolatot annak a gyárnak szocialista brigádjaival, ahonnan az anyagot szállítják. Olyan ja­vaslat is elhangzott, hogy az öntöde olyan méretű satuk készítésére térjen át, amely­hez. a forgácsolóüzemnek, a további megmunkáláshoz még van alapanyaga. Mint a válaszadásból is kiderült, ebben az ügyben már történt intézkedés: Di­ósgyőr soronkívül szállítja a gyártás alatt lévő termékhez a gömbacélt. A gyár gazda­sági vezetésének vélemé­nyét a főmérnök foglalta össze: megteremtik a reális feltételeit annak, hogy az éves tervet teljesítsék, s év végére a kongresszusi ver­senyben vállalt plusz két­millió forint nyereségtöbb­letet is elérjék. Szervezés, összefogás, jobb elvtársi és emberi kapcso­latok, képzés, továbbképzés, példamutatás. Mind, mind szóba jött a taggyűlésen. Nem ok nélkül és nem is hiába. A további munka alaptételei ezek, amelyek nélkül nem lehet előbbre lépni, ügy szervezni a mun­kát, hogy ne legyen üresjá­rat, állásidő, tegye mindenki azt, ami kötelessége és ne hiányozzon a példamutatás sem. Jóleső érzés volt hal­lani, hogy a hidegüzemi dol­gozók, a szocialista brigádok hogyan és milyen kima­gaslóan tettek eleget a tár­sadalmi munkák elvégzésé­nek. Joggal kifogásolták, hogy ebből az alkalmazottak jelentős része egyáltalán nem veszi ki a részét. Pe­dig lenne mit végezni, van elég tennivaló a gyárudva­ron. Kétségtelen, hogy a Vul­kán vasöntöde sokat fejlő­dött a felszabadulás óta. s léptei az utóbbi években még szaporábbá váltak. Ebben érdeme van a gyár egész kollektívájának, élü­kön a kommunistáknak, akiknek nagy része már hosszú évtizedet töltött el különböző munkaterüle­ten. Sokszor nehéz körül­mények között,, hogy meg­teremtsék a mai, immár or­szágos viszonylatban is kor­szerűvé lett öntöde alapjait. Véül Árpád csupán 12 százalékot tesznek ki. Érthető ezek után, hogy a fiatalabb nemzedék alig mu­tat érdeklődést e gazdálkodá­si- és életforma iránt. Átla­gosan évi 1,8 százalékkal csökken is a külterületi la­kott helyek népessége, ami természetes folyamat, elköl­tözések, faluba települések eredménye. Ez elméletileg azt jelenti, hogy 1985-re a mai szám jelére csökkenne a ta­nyai lakosság. Elméletileg, hangsúlyozzuk, hiszen az élet törvényeinek előre kiszámí­tása kockázatos vállalkozás lenne. Jellemző, hogy a kor­mány egy 1971-“ben született határozata így fogalmaz: „a tanyavilág megszűnése hosz- szabb folyamat, melyet jelen időben sem siettetni, sem késleltetni nem lehet, illetve nem szabad. A belterjes me­zőgazdasági üzemek fennma­radásával számolva gondos­kodni kell az ott élő lakosság alapvető szükségleteinek ki­elégítéséről.” A fejlettebb forma Mindebből világosan látni kell, hogy adminisztratív megoldások lehetősége még csak szóba sem kerülhet. Ugyanakkor észlelhető, hogy ennek híjával is folyik a tanyavilág lassú bomlása. Elég egy rövid út Tiszavas- vári felé, máris látható, hogy elhagyott, romos, senki által nem bontott épületek árvál­kodnak a földeken jelezvén azt: a gazdák kihaltak, el­költöztek. emberibb körül­mények közé vágyva, tanyai centrumok felé orientálódtak. A koncentráció, a rende­zett települések Idalakítása a cél. ^ Itt sem lehet azonban sémákban gondolkodni. Vi­lágos, hogy a városok körül kiépülő tanyaközpontok, mint pl. Vajda-bokor elsősorban a lakóhelyi funkciót töltik be, hiszen az itt lakók a városok vonzása révén az ottani ipar­ban és szolgáltatásban he­lyezkednek el. Ugyanakkor más területeken a közös és háztáji kapcsolatban erősö­dik a lakó- és munkahely egysége. Ha az előbbi számok kö­zött böngészünk, egy egysze­rű osztás elvezet egy elgon­dolkodtató végeredményhez. Ma Szabolcs-Szatmárban egy- egy külterületi lakott telepü­lésre 58 fő jut. Ez nyilván olyan alacsony szám, hogy fejlesztés esetén szóba sem jöhet. Logikus, hogy a 200 lelkes, vagy nagyobb tanyák fejlesztése lehet csak cél, hi­szen az itt elérhető 500 főt megközelítő település már zárt rendszert alkothat, és jogos ellátási igényeket vet­het fel. Éppen ezért kellett bizonyos keretek közé szorí­tani a külterületi lakott tele­pülések sok színű és formájú rendszerét. így találjuk a to­vábbfejlesztésre kijelölt és esetleg kijelölendő, a fennma­radó, de nem fejlesztendő, illetve a megszűnő tanyákat. Felszámolni az aránytalan­ságokat Az első csoportba tartozó településeken olyan ellátott- sági szintet.kell elérni 1985- ig, amely megközelíti vagy éppen eléri a falvakét. Ez természetesen nem egyszerű­en kommunális és kereske­delmi kérdésekre szűkül, ma­gában foglalja a művelődés és egészségügy hatékony ala­kítását is. A második a fenn­maradó csoportba sorolt te­lepülések a jelek szerint még az ezredfordulón is létezni fognak. Itt elsősorban a ma kimutatható aránytalanságok felszámolása a cél. A meg­szűnő tanyák előreláthatóan 1985-ig néptelenednek el, az ilyen helyeken további be­fektetéseket eszközölni nem célszerű. Tegyük hozzá: mindez nem jelenti és nem jelentheti azt, hogy az utóbbi két csoport lakossága részére nem adandó meg mindaz a művelődési, ellátási, egész­ségügyi ellátás, amely embe­ri ést állampolgári joguk. Ezeknek az adatoknak és koncepcióknak a birtokában adódott fel a lecke mind a településfejlesztést tervező szakembereknek, mind pedig az ellátásokat biztosítóknak. A döntések ugyanis nem so­rolhatók bizonyos sémák kö­zé, csak az élet által meg­szabott helyzetek rugalmas értékelése ad megfelelő vá­laszt. Logikus például Bog- lyatanya esetében, hogy as egy tsz üzemegységévé ala - kul. lakói elköltöznek, az idő - sebbek még kitartanak, máj 1 végül ott marad az a néhány dolgozó, akiket napi munká­juk köt a tanyához. Teljesen más a képlet Kálmánház i mellett ökörkúton, ahol mir - den korábbi elképzeléssel szemben az adottságok, a ke - rábbi fejlesztések bizonyára módosítják a település kate­gorizálását. Nyíregyháza be- kortanyái sem egyforma jö­vőt élnek majd, Felsősima sorsa például kiszámítható: itt egy fontos centrum épül ki, és éppen a várossal való szoros kapcsolat egyfajta „szatellita-településsé” ala­kítja. Egészen más az erősö­dő szakszövetkezetek kör­nyéke, ahonnan nyilván a közlekedés szempontjából kedvezőbb, az ellátást tekint­ve magasabbrendű központok felé vándorolnak majd. Nem véletlen, hogy Vajda-bokor a távlatokban a 3000 fős köz­ségek sorába fejlődhet, Nemzedéki kérdés Bármennyire is a számok­ból indult ki ez az eszmefut­tatás, mögötte úgy érezhe1- jük: mindenütt ott rejtem k az emberi gondok és sorso t. Számításba kell venni, hogy sokak számára a tanya nu­gát a szabadságot jelenti. Ds éppen o Rakamaz környéké t megszűnt tanyák igazoljál:, akik beköltöznek, éppen a tanya legnagyobb rabságától, a rossz életviszonyoktól) az egyedülléttől, a távolságtó l szabadultak meg. Nyilvánva­ló, hogy ez nemzedéki kér­dés, valaki 60 éves korában már aligha mozdul a meg­szokottból. Az elinduló!; azonban többen vannak, hi­szen mindenki, aki a város­ban talál munkát fokozott igényekkel tér haza. A lát­szólag olcsóbb élettel szembe állítja a villamosítatlan ta­nyát, a komfort, a szórako­zás és közösség ! hiányát. Mindez magába rejti az utat is: a szórványtanyák, a 10 háznál kisebb települések ön­magukat számolják fel. Rendkívül jelentős és fi­gyelmen kívül nem hagyható tényező a tanyai kollégiu­mok léte, gyarapodása. Az ott tanulók aligha vágynak vissza a vert falú házba, a jószágok közé, a kisüzemi földművelés világába. Egyre több példa mutatja Nagy- kalló és Mándok körzetében, is, a szülők sem igen óhajt­ják — kis százaléktól elte­kintve — ezt a sorsot és munkát szánni gyermekeik­nek. Ezek a belső ellentmon­dások, a tanyai emberek lel­kében zajló válságok mind- mind mozgatói annak a fo­lyamatnak, amely végered­ményében a tanyai világot átformálni hívatott. De ad­dig? — kérdezheti valaki. És mindez jogos. Az évtized vagy évtizedekig tartó változás idejére is indokolt a kérdési vajon mit lehet és kell ten­ni annak érdekében, hogy a tanya ne jelentse az abszo­lút hátrányos helyzetet, hogy az ott élők ne a társadalom perifériáján legyenek kényte­lenek eltölteni éveiket (Következik: Távlatok, te­hetőségek.) Bürget Lajost

Next

/
Oldalképek
Tartalom