Kelet-Magyarország, 1974. október (34. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-08 / 235. szám

'V-­2 ' KELET-MAGYARORSZÄÖ Különös választás Gáti István londoni levele Jubileumi ünnepségek azNDK-ban A nagyszerű lisszaboni na­pok után a TAp portugál lé­giforgalmi társaság Boeing— 707-es gépével Londonban landolunk. Az ibériai napsü­tés után itt szél és eső fo­gad. Egy óra múlva a város- szivében vagyok. Anglia vá lasztásokra készül. Keresem az ilyenkor szokásos plakáto­kat. Sehol semmi. Az utca kepén semmi nem jelzi a kö­zeledő politikai eseményt. Az újságok és a tévé persze bő­ven beszámolnak a pártok rendezvényeiről, amelyek igyekeznek meggyőzni a sza­vazópolgárokat, hogy egye­dül az az út helyes, amelyet az ő pártjuk követ. Ha Ugyan tényleg erről akarják meggyőzni az embereket... Van ugyanis olyan nézet Angliában, hogy amelyik párt most nyer, az nyakába vesz; az összes gondokat, a gazda­sági nehézségeket, az inflá­ciót, a munkanélküliséget. Ebből pedig nem tudnak ki­lábalni. Aki tehát most ha­talomra kerül, az hosszú időre beteszi maga után az ajtót... A közvéleménykutatások munkáspárti többséget jelez­nek. Ez azonban, éppen az utóbbi évek tanúsága szerint, semmit nem jelent. Lehetsé­ges hogy a tényleges ered­mény az ellenkezőjét mutat­ja majd. Valamivel kevesebb esélyt adnak a konzervatí­voknak és úgy tűnik, legaláb­bis a szavazatok száma tekin­tetében, előretörnek majd a liberálisok. Ez azonban az angol kerületi választások következtében csupán jelen­téktelen mértékben növelné a liberális képviselők szá­mát. A munkáspárt programjá­ban ismét a Közös Piachoz való viszony felülvizsgálása szerepel az első helyen. A kísérletnek azonban — a partnerek ellenállása miatt — nem sok sikert jósolnak A liberálisok majdnem a konzervatívékhez hasonló, merev belpolitikát, de azoknál rugalmasabb külpo­litikát. hirdetnek. Az angol közgondolkodás elmaradott­ságára jellemző hogy A to- ryk most is az államosítások rémével ijesztgetik a polgá­rokat, akik közül pedig a legtöbbjének ezen a téren nincsen semmi vesztenivaló­ja. Nem csoda, ha az angol tömegeket nem túlságosan érdeklik a választások. Hi­szen nem várhatják, hogv a megmerevedett, idejétmúlta angol társadalom képes megváltoztam azt az egy­helyben topogást. amely mi­att már hosszú idő óta nem lehet megoldani az alapvető politikai és gazdasági kérdé­seket. Ha csak valami várat­lan fordulat nem jön, az újabb szavazástól sem várha­tó erős, kormányzóképes többség kialakítása. (Folytatás az 1. oldalról) re” — mondotta a többi kö­zött Leonyid Brezsnyev. „Az NDK politikája, amely a két német állam közötti kapcsolatok normalizálására I és fejlesztésére irányul, a békés egymás mellett élés el­vei alapján,, a szocialista or­szágok közös irányvonalának fontos alkotó része, az euró­pai feszültség enyhülésének fontos eleme” — jelentette ki az SZKP főtitkára, és hozzátette: „A béke biztosí­tásának érdekei Európában parancsolóan diktálják az európai biztonsági értekezlet munkájának mielőbbi befe­jezését.” Brezsnyev a továbbiakban rámutatott, hogy a fegyver­kezési verseny korlátozását szolgáló néhány megállapo­dás ..jól működik”. „Ezek a megállapodások azonban csak a kezdetet jelentik, s most tovább kell haladnunk. A Szovjetunió bármikor kész megállapodni a Földközi­tenger térségében állomáso­zó atomfegyverekkel ellátott szovjet és amerikai felszíni hadihajók és tengeralattjá­rók kivonásáról.” — mondta a továbbiakban. A főtitkár ezután rámu­tatott, hogy még mindie nem sikerült megoldani több más problémát, így például nem rendezték a kö­zel-keleti válságot és nem biztosítottak Igazán tartós békét Indokína népeinek, ugyanez vonatkozik a cipru­si népre is. Az SZKP KB főtitkára világtörténelmi jelentőségű­nek nevezte a portugál fa­sizmus bukását és a görög- országi „fekete ezredesek” diktatúrájának dicstelen ös­szeomlását: Megjegyezte, hogy „a maoista vezetők akaratából Kína szakított a szocialista országokkal, har­cot folytat ellenük, a reak­ció legagresszfvabb erőivel szövetkezik.” Ezzel kapcso­latban hangsúlyozta: „Meg vagyunk győződve arról, hogv ez a természetellenes helyzet nem tarthat a vég­telenségig. A kínai néo tör­ténelmének ezt a sötét lap­ját. amely a szocialista álla­mokkal fenntartott kapcsola­tok történetének mélyponttá, masa a kínai nép fogta el­kerülhetetlenül túlhaladni. Ami bennünket illet, mi ed­dig is arra törekedtünk, és a jövőben is arra törekszünk majd. hogy normalizáüuk kapcsolatainkat a Kínát Nán­kö-társasácgal. hoev állítsuk helyre testvé'-j barátságunkat és együttműköd-Ssünket a kí­nai kommunistákkal, a kínai dolgozókkal.” „Mi szovjet emberek — hangsúlyozta végül az S?XP KB főtitkára — nagyra érté­keljük azt, hogy a Szovjet­unióval fenntartott barátság a Német Szocialista Egység­párt és az NDK internacio- nalista politikájának szerves részévé vált, s hogy ez a ba­rátság közel áll az NDK dol­gozói millióinak szívéhez.” Emléktinnepség Aradon Kissinger sajtóértekezlete .“Folytatás az 1. oldalról) — A nemzeti függetlenségi harcok hagyományainak éb­resztése segített kovácsolni a nemzeti összefogást Hitle­rekkel és az áruló reakció­val szemben. Az 1938. és 1939, évi segesvári Petőfi- ünnepségen, magyarok és románok — a Román Kom­munista Párt kezdeménye­zésére — igyekeztek útját állni a hitleri fasizmus né­peinket megosztó törekvésé­nek — Történelmileg gyökere­sen új helyzet állt elő 1944— 45-ben, amikor a hős szovjet hadsereg felszabadította or­szágainkat a fasiszta elnyo­más alól — mondta a továb­biakban dr. Orbán László. — Nemcsak 1848—49 öröksége válhatott valóra, hanem az is, hogy a munkásosztály a magyar nép — a kommunis­ta párt vezetésével ■— dia­dalmasan megvívta harcát a kapitalista kizsákmányolás és elnyomás ellen, a szocia­lista forradalomért. Hasonló utat járt be a román nép: a munkásosztály és pártja ve­zetésével győzelemre vitte szocialista forradalmat, és sikeresen építi hazájában a szocializmust. Űj lehetőséeek nyíltak meg egymás mellett élő népeink kapcsolatában, melyet a közös sofs és a közös érdek fűzött össze a történelem során — ám az uralkodó osztályok, a reak­ció, a gyűlölködést szító na­cionalista métely sokszor szembe állított egymással. Megnyílt az út közös dol­gaink rendezéséhez. Két szo­cialista ország él most egy­más mellett, amelyet össze­kapcsol a szocialista építés közös ügye, a marxista—le­ninista világnézet, az Inter­nacionalizmus. a béke szol­gálata. összekötő kapocs az országainkban élő nemzetisé­gek is, a nálunk élő romá­nok, az itt élő magyarok. Annál erősebb ez az egy­mást összekötő híd. minél következetesebben érvénye­sülnek országainkban a leni­ni nemzetiségi politika elvei. Internacionalista és nemzeti érdek, hogy kölcsönösen fel­lépjünk minden előítélet el­len, amely elválaszt, hogv támogassuk a gazdasági, szellemi hídépítőket, s hogy a határokat ne szakadéknak tekintsük, hanem közös ös­vénynek, melynek mentén a barátság virágozhat. — mon­dotta befejezésül dr. Orbán László. Az ünnepi beszédek el­hangzása után magyar és ro­mán művészek adtak közös műsort, majd Dumitru Po- pescu ebéden látta vendégül a dr. Orbán László vezette magyar kormánydelegációt Kissinger külügyminiszter újabb közel-keleti körútja előtt, hétfőn tartott sajtóér­tekezletén üdvözölte a va­sárnap az Egyesült Álla­mokba érkezett Edward Gie- reknek, a LEMP KB főtit­kárának kedden kezdődő egyhetes hivatalos látogatá­sát, amelynek — mint alá­húzta — „nagy fontosságot tulajdonítunk a Lengyelor­szággal való kapcsolataink további javításának.” Később egy lengyel újság­író kérdésére válaszolva Kis­singer hangsúlyozta, hogy „a kelet—nyugati kapcsolatok javítása az Egyesült Álla­mok külpolitikájának egyik alapvető célja” és Washing­ton mindig is úgy vélte, hogy ez nem korlátozódik a szov­jet—amerikai kapcsolatokra, hanem fel kell ölelnie az Egyesült Államok és a ke­let-európai országok kapcso­latait is. Mint mondotta, a LEMP KB első titkárának látoga­tásával kapcsolatban arra számítanak, hogy a két or­szág között együttműködési megállapodások jönnek létre különböző gazdasági és tech­nológiai területeken, „tudatá­ban vagyunk a földrajzi té­nyeknek és a létező politikai kapcsolatok realitásának.” Az amerikai külügyminisz­ter jelezte, hogy Moszkvában rövidesen folytatják a tár­gyalásokat a föld alatti atomfegyver-kísérletek kor- látozásáRÓl.. júniusban létre­jött magállapodás további kiterjesztéséről. Ennek célja az egyezmény értelmében megengedhető békés célú föld alatti atomrobbantások ismérveinek tisztázása és körülhatárolása. A szerdán kezdődő újabb közel-keleti körútjáról szól­va nyomatékosan kijelentet­te: „Nincs lehetőség” arra, hogy ennek során Jasszer Arafattal, vagy más palesz­tin vezetőkkel találkozzék. Egy kérdésre válaszolva utalt arra, hogy a Fo-d-kor­mány és a törvényhozó Jackson szenátor vezette cso­port között még nézetel­térések vannak a kereske­delmi törvénytervezet kong­resszusi jóváhagyásának mó­dozatait illetően, s hogy ezek a nézeteltérések hátráltatják a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazását az Egyesült Államok és a szo­cialista országok kereskedel­mi kapcsolataiban. GEREMCSjlR MIKLÓS: Ácsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye Hősünk egyike azoknak, akiket a leggyakrabban emlege­tünk múltunk haladó nagyjai közül, de voltaképpen alig tu­dunk róla valamit. Nem azért, mintha életútját titok fedné. Hiszen sorsát maga is megírta vaskos kötetben. Talán azért bánik Táncsics Mihállyal oly mostohán a krónika, mert az ácsteszéri jobbágyivadék soha nem fürdött a közélet csillogó sikereiben. Egyetlen egyszer fordult elő életében, hogy meg­adatott neki az országos dicsőség. Ez volt az a pillanat, ami­kor a márciusi ifjak kiszabadították budaj börtönéből, s dia­dalmas menetben — a zsarnokság feletti győzelem ékes bizo­nyítékaként — Pestre hozták a szabadság eszmehirdetőjét. Mindössze ennyi amit tudni szoktak Táncsics Mihályról. Tsdig a nyolcvanöt esztendőt megért forradalmár egész élete a maga nemében páratlan pályafutás. Jellemtisztasága felül­múlhatatlan, bátorsága és küzdenitudása minden korban példakép marad Lelkiereje és fizika; szívóssága egyszerűen lego lásnak mondható Láza® munkaritmusában, megszakí­tás nélküli küzdelmeiben a haladás eszméi ég a hazaszerete; egyazon erőforrása táplálta bőséges energiával. Nagy-nagy utat járt be ezzel az energiával. Nagyobbat, mint bármelyik kortársa - elindult a fatengelyes jobbágyvilág­ból ég megérkezett a szocialista munkások közé. Rozsnyó püspöke, az egyik Eszterházy-gróf volt a föl­desura Ácsteszérnek, ahol Tán­csics Mihály született 1799 április 21-én. Stancsicsként jegyezték be az anyakönyvbe — nevét 1848 március 15-én, a börtönből való kiszabadí­tása emlékére változtatja Táncsicsra. Szülőföldje gyönyörű he­lyen fekszik: a Bakony észa­ki peremvidékén, a Kisalföld szomszédságában. Akkor Veszprém megyéhez tarto­zott, ma Komáromhoz. Haj ­danán minden oldalról sűrű erdő környékezte, de azóta letarolták a dombokat, lan­kákat, s a földművelők ekéi - elől a Bakony magasabb vo­nulataira húzódott vissza az ősrengeteg. Akkoriban, a 18. és 19. szá­zad fordulóján olybá tűnt az erdőségek közt veszteglő Ácsteszér élete, mintha örök időkre szólna a hűbéri világ. Csak az évszakok váltakoz­tak, meg a nemzedékek, de a sors változatlanul járt kör­be, mint az óramutató. Siet­ni a jobbágy telken, hogy az ispán parancsára a földes­úri birtokon letudják a ro­botot, sietni a robottal, hogy a jobbágytelken ki ne fussa­nak a dologidőből — sietni, örökké sietni, mégis örökké egyhelyben állni: így rágta koravénné a meddő idő a szűrös-gatyás jobbágyparasz- tokat Ácsteszéren csakúgy, mint az egész rendi Magyar- országon. Ami Stancsics apját illeti, nem tartozott a jó gazdál­kodók közé, mert bár bir­ka szorgalommal dolgozott, ügyességben, szerencsében sokan túltettek rajta. Ehhez képest a falu legszélére szo­rult népes családjával. Úgy ismerték őket, mint szegé­nyek közt a legszegényebbe­ket Gyermekáldásból azon­ban nekik is bőven jutott: 13 kisdedet szült a jobbágy­asszony, de csak heten ma­radtak életben. Í974. október ft Külpolitikai kommentár Cikkelyek és sorsok A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminiszté­riuma nyilatkozatot tett közzé, amely elmarasztalja a saigoni rezsimet a párizsi egyezményok szabotálasáért. A ksplet meglehetősen világos. Dél^Vietnam mind több tartományából érkeznek hírek a lakosság legkülönbözőbb rétegeinek foko­zódó és mindinkább tettekben is megnyilvánuló nyugtalan­ságáról. Az egyik legfrissebb hír szérint a főváros valame­lyik peremkerületében kifejezetten a vezető politikusok kor­rupt' űzaímei ellen robbant ki spontán tüntetés, amit a „rend- fenntartó erők” brutális támadása követett. Körülbelül ebben merül ki Thieu és társai egesz „kon­cepciója”: tűzzel-vassal fenntartani azt a „rendet”, aminek immár egyetlen pillére a kíméletlen elnyomás. így állt elő az a vérlázító helyzet, hogy a rendszer által fogva tartott polgári és katonai személyek száma nem csökken, hanem gyorsan növekszik! Saigon, ezt nyugati kommentátorok is többször kimutat­ták, a párizsi megállapodások minden egyes pontját soroza­tosan megsérti. De mind Vietnamban, mind a nemzetközi közvéleményben az egyezmény hetedik és nyolcadik cikke­lyének labbal tiprasa váltja ki a legnagyobb felháborodást Ezek a cikkelyek intézkezdnek a politikai foglyok sorsáról Hogy miként, az közismert. Hosszan lehetne ismertetni a hetedik és a nyolcadik, cikkely szigorúan dátumokhoz kötött pontjait és alpontjait. De elég, ha a lényeget idézzük az olvaso emlekezetebe. A lé­nyeg pedig az, hogy a megállapodás betűje szerint — nem is beszélve annak szelleméről — mostanra már régen haza kel­lett volna térnie valamennyi saigoni kínzokamrában es bör­tönben őrzött katonai és polgári polii.ikai fogolynak. Ehe­lyett legalá!. > tizenötezer katonai és világszerte általános becslés szerint több százezer (!) polgári személy sínylődik változatlanul rács, s/.ögesdrót mögött, vagy éppen a hírhedt „tigrisketrecekben”. A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminiszté­riumának jegyzéke az egyik aláíró fél nevében cikkelyek, létfontosságú cikkelyek betartását kéri számon a saigoni re­zsimtől. A nyilatkozat hangja és tartalma azonban azért olyan drámai, mert a cikkelyek mögött emberi sorsok töme­ges tragédiája húzódik meg­Portugália munkával ünnepelt derűlátóan tekint sors A portugál dolgozók vasár­nap munkával ünnepelték meg az ellenforradalmi puccsisták felett aratott szep­tember 28-i nagy győzelmet. A munkások, a földművesek és az alkalmazottak felka­rolták Vasco Goncalves mi­niszterelnöknek azt a múlt hétfőn elhangzott felhívását, hogy a nép a hozzá legmél­tóbb módon, munkával fe­jezze ki: a demokratikus rendszer mögött áll. Lisszabon vasárnap a dol­gos hétköznapok képét mu­tatta. A reggeli óráktól fia­talok és tisztviselők népes brigádjai „vették kezelésbe” a főváros műemlékeit, szob­rait, a középületek falait, hogy szerszámaikkal meg­tisztítsák őket a tömérdek propaganda-plakáttól és fes­tett jelmondattól. Lisszabon központi terei, a Figueira és a Rossio tér délutánra úgy tündökölt, hogy a népek cso­dájára jártak. Sok mosolygó munkásarc árulta el, hogy ezen a vasár­napon valami egészen egye­dülálló dolog történt Portu­gália életében. „A portugál nemzet fél­reérthetetlenül bebizonyítot­ta, hegy bízik jövőjében és derűlátóan tekint sorsa elé; ország-világ előtt tanúsítot­tuk, hogy érdekünk a haza újjáépítésé és eltökélt szán­dékunk leküzdeni minden nehézséget” — mondta Vasco Goncalves dandártábornok, portugál miniszterelnök a vasárnapi munkanapra utal­va. A dolgozók országos ak­ciója annak a jele, hogy Portugália népe kész elszán­tan együtt haladni a fegy­veres erőkkel az új és de­mokratikus ország felépítése felé — fűzte hozzá Goneal- ves. A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottsága va­sárnapi plenáris ülésén úgy döntött, hogy október 20-ra rendkívüli kongresszust hív össze. A kongresszus tanáeskozá- zán egyetlen napirendi pont szerepel majd: a párt prog­ramjával és szervezeti sza­bályzatával kapcsolatos mó­dosító javaslatok megvitatá­sa és jóváhagyása. A módo­sítások amiatt váltak szük­ségessé, hogy április 25-a után űj politikai helyzet ala­kult ki Portugáliában, eb­ből pedig új feladatok adód­nak — tűnik ki a portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának közleményé­ből. Három idősebb és három apróbb testvére közt Mihálv voll a középső. Eleinte mit sem tudott a szegénységről. Apjában sem a kevésbé ügyes telkesgazdát ismerte meg, hanem a szelíd, gyen­géd gondviselőt. Apró korá­tól kísérte apját robotba, fuvarba, erdőirtásra, kaszá­lóra. Ezek az araszos ván­dorlások valóságos mesévé szépítették gyermekkorát. Könnyen lehet, ekkor szeret­te meg olyannyira az uta­zást, hogy aztán később is, mindvégig csillapíthatatlanul vágyott új tájakra, új embe­rek közé. Ha tehette, egész Európát végig gyalogolta, ha pedig nem tellett többre erejéből, mint például aggas­tyán korában, az Üllői út hosszával is beérte. Győr volt az első város, amelyet szinte még pende- lyes korában látott. Apja előszeretettel hozott ide két rossz lovával ölfát eladni, mivel a Győr melletti Szenl- ivánról származott, s még le­gény korából ismerte vá­sárlóit. A kis Mihály gyö­nyörűséges kábulattal cso­dálta a rengeteg városi né­pet, a másfajta ruhába öl­tözött embereket, megbá­multa a soha nem látott gaz­dag portékákat, ám riadtan bújt apjához a kapuk bolt­ivei felett vicsorító sárkány­fejek láttán. Ezektől nagyon félt, csak úgy, mint a Duna roppant vizétől, amikor Győr helyett a komáromi piaera szekereztek a Dereglye-hídon át. Bármennyire csodálatos volt a város, legjobban a me­zőn érezte magát. Alig lát­szott ki a magas füvek kö­zül, máris buzgólkodnia kel­lett. Nem hiába nevezték így a hajdani szülők a csepe­redő gyermeket: „kis szol­gám". Eleinte a libákra vi­gyázott, de ötéves korától már a csikókra. Addig-addig rakoncátlankodott, a nem ke­vésbé rakoncátlan csikók­kal, míg az egyik kirúgta féltueat fogát. Felső ajka is csúnyán felreoedt, olyannyi­ra, hogy a sebhely örökre megmaradt, csak a serkenő bajusz takarta el úgy, ahogy. (FolytatjukJ /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom