Kelet-Magyarország, 1974. október (34. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-08 / 235. szám

WT4 október S. fTELET-fflÄGYARÖRSZ Af? f Kötődés Mikszáth Kálmán írja epük elbeszélésében, hogy a szülőfalu, a szülőváros utána jön az ember­nek, mint a kísértet és hívja haza maga után. Hogy megnézze a házat, ahol született, a házat, amely lehet, hogy idegen ember tulajdona már, de szívesen látja egykori lakóját. Hogy bejárja az erdőt, az utcát, hogy bebarangolja az iskolát, ahol évtizedek múltán is va­lami sajátos érzés keríti hatalmába az embert, ha át­lépi a küszöböt. A legutóbbi napokban több hírt olvashattunk ar­ról, hogy a szülőfalu és a szülőváros nemcsak emlékei­vel, hanem intézményesen is utánajön az embernek. Szentesen például külön újságot nyomtatnak azoknak a lokálpatriótáknak, akik más országrészekben élnek. Ebben minden hónapban közreadják a szűkebb pát­riában történt eseményeket a legújabb terveket, el­képzeléseket, hogy az örömökön és gondokon mind többen osztozhassanak. Hasonló kapcsolatot tart övéi­vel Sopron, Pécs, Szambathely és Szeged városa is. „Nehéz lenne hirtelenjében összeszámolni — írta a rádiónak egy zalai hallgatója —, hogy az Egerszegen nemrég felavatott skanzen építéséhez, tervezéséhez, hány Göcsejben nevelkedett és most másutt élő, ku­tató tervező szolgáltatott ötleteket, javaslatokat...” Vannak megyei példák is. A négy évvel ezelőtti árvíz pusztításának minden nyomát eltüntették a Sza- mosközben. Ezen a területen ötezer házat, vagyont, re­ménységet sodort el az ár. Alig van ember az ország­ban, aki ne járult volna hozzá közvetve vagy közvet­lenül, önkéntes munkával vagy forintjaival Szamosköz újjáépítéséhez. De a környékről elkerült patrióták is sokat segítettek. Közöttük egy magas rangú honvéd­tiszt, aki valahol a Dunántúlon teljesít szolgálatot, és aki az utóbbi három évben minden szabadságát szülő­falujában töltötte. Ha kellett, szakipari munkát vég­zett az újjáépülő házaknál, ha úgy hozta a sor, betont kevert, csatornát ásott. És a maga módján nagyon so­kat segített a jónevű pesti orvos is, aki negyven éve egy fehérgyarmati vályogházból indult el, hogy meg­hódítsa a tudományokat, és amikor bajba jutott szű­kebb pátriája, négy hajléktalan gyereket fogadott ma­gához. Vannak tettek, amelyekből nagy alkotások nem születnek ugyan, forint értéküket kifejezni sem lehet, s mégis gazdagabbá, szebbé teszik az életünket Ezek közé sorolhatjuk az egészséges lokálpatriotizmust is. Cseng a szerkesztőségi telefon: egy kiállításra hívják az újságírót; olyan kiállításra, amely néhány sort — vagy talán még annyit sem — kaphat a lap hasábjain, pedig mögötte tíz vagy száz ember önzétlen munkája, a szülőfalu, a szülőváros hagyományainak a gondra ápolása, a közjó szolgálata húzódik meg. Leveleket hoz m posta, bennük hasznosítható javaslatok, ötletek. íróik «i«m kémek érte jutalmat, csak egyszerűen használni akarnak velük a közösségnek, elsősorban annak a fe- 1 írnak, a városnak, a kerületnek, ahol valaha éltek vagy ma is élnek. AM igazán szereti a szőkébb pátriát, az sohasem tad elszakadni tőle. Akkor is jelentkezik, ha külön nem kérik erre. ‘Tartsuk számon, ébresztgessük ezt a nemes szándékot, j — ­A kombáfnosverseny legjobbjai Tízezren a hólesődéért A Nyíregyházi Konzervgyárban több mint ezer ember dol­gozott vasárnap, a kommunista műszakon.. f A Nyírségi TESZÖV-néS értékelték az idei kenyérga­bona-betakarítási verseny eredményeit, ötvenegy ter­melőszövetkezetből 181 kom­bájnra vett ebben részt. Az október 7-én rendezett ün­nepségen értékelték a leara­tott terület és az elcsépelt mennyiség alapján kialakult sorrendet, és átadták a 3000- től 5000 forintig terjedő ju­talmakat a legjobbaknak. Bar ácsi János, a TESZÖV önkormányzati bizottságának elnöke és Markai László tit­kár a kővetkezőknek nyújtott M atrjona Fjodorovna, az anyósom hozzánk köl­tözött. Azelőtt falun élt, fe­jőnő volt. Nyugdíjba ment, és felköltözött hozzánk, hogy vigyázzon az unokákra. Olyan anyós, mint a többi: egyszerű, falusi, dolgos és tudnivágyó öregasszony. Nyu­godtan, csendesen éldegél köztünk. Napközben boltba jár, ebé­det főz, sétál a gyerekekkel az udvaron. Városi levegőt szív, és a régmúltról mesél nekik, a nehéz asszonyi sors­ról. üsténként pedig tévét néz, vagy előa :ásókra jár az ol­vasóklubba. Minden anyós látogatja ezeket az előadá­sokat a házban. Kibodroz- zák a hajukat, kicsípik ma­gukat, beülnek a klubba, megtárgyalják, ki mibe öl­ét pénzjutalmat és oklevelet: Nagy Ferenc Vaja, Béke Tsz, Kiss Béla Kántorjánosi, Vörös Csillag, Ésik János, Nagykálló, Virágzó Föld, Katona János Szabolcsbáka, Búzakalász, valamint a vele egy csoportban dolgozó Ka­tona Gyula, Oláh József és Kelemen József; Láczó Gyu­la Nyírgyulaj, Petőfi Tsz, Kiss János ugyancsak a nyírgyulaji tsz dolgozója. Érdemes megjegyezni, hogy az első helyezett Nagy Fe­renc 285 hektárról 7015 má­zsa gabonát takarított be. tözöti, meghallgatják m elő­adást, tájékozódnak. Nem tetszett nekik, hogy anyósom nem úgy öltözik, ahogy ők. Mindenfélét kezd­tek beszélni róla. Nem illik ilyen ruhákban járni, hiszen nem kislány már, idős asz- szony; és úgy öltözik, mint egy Brigitte Bardot. A fia­taloknak is rossz példa. De hogy engedi meg neki ez a Galuskin (ez én vagyok), — hogy meri rábízni a gyere­keket?. .. Az udvaron nem hagyják nyugodtan keresztülmenni. Kinevetik. Már az én hátam mögött is susmognak: „Ez a Brigit­te Bardot veje.” Mitrofanics, a házmester újabban már nem is köszön. Amint meglát, ráköp a sep­rű nyelére, és hippinek esti­Az elmúlt szombaton és vasárnap ismét kommunis­ta műszakokat tartottak a megyeszékhely üzemei, in­tézményei_ melyeknek bé­rét felajánlották a bölcső­dék fejlesztésére. Az eső el­lenére, több, mint tízezer ember indult ezen a két na­pon munkába — gyárba, üzembe, ipari és mezőgaz­dasági szövetkezetbe, hiva­talba, intézménybe —, hogy a munkahelyen, vagy má­sutt segítse a soron követ­kező sürgős munkákat, hoz­zájáruljon a nemes célhoz. Ezen a két napon csak­nem egymillió forinttal já­rult hozzá Nyíregyháza la­kossága ahhoz, hogy a leg­kisebbek jelen és jövő nemzedéke bölcsődei elhe­lyezési gondjait, mielőbb megoldhassa a város. Viszonozol* a segítséget Szombat, húsipari vállalat. A bejáratnál gépkocsiveze­tők, szerelők, gépkocsi kísé­rők összesen huszonnyolcán — már reggel hat órától ke­verik a maltert Hordják a kész habarcsot vakoláshoz, a műszaki iroda már tető alatt levő helyiségeibe. Nem fogott ki a szünet nélkül szemerkélő eső a Ku- kucs Kornél főmérnök által vezetett műszaki brigádon sem, amelynek tagja a ren­dész, az üzemszervező, a pi­ackutató, « belső ellenőr. Nem éppen testhezálló fel­adat nekik az ócskavasgyűj­tés, de bőrig ázva is kedv­vel dolgoztak. „Már négy gépkocsi ócs­kavasat gyűjtöttünk.” A tölteléküzemben dolgo­zik'- Bárány Istvánná Bujról jár be, de szívesen jött ez­úttal is. — Nekem két As féléve® a kislányom. Tavasszal viszem bölcsődébe. Igaz ott, helyben, de olyan mindegy az, hogy hol viszonozza az ember az állam segítségét. A többiek a sajtot készftfk, a szalonnát pácolják, hogy —- mint mondták — gyűljön a pénz, mert az itteniek kö­zöl is sokan várnak bölcső­dei helyekre. Jól jött a gyárnak is Munkatermekké alalnfíteSt át szombaton az irodák, a tanácsterem, de még az ebédlő is a BEAG Uniyersil gyárában. A kommunista műszakra ezen a napon hét- százan jöttek. —- Gabriella, a kislányom — mondja Homa Józsefné, a föl. Még a munkahelyen is tudomást szereztek róla. Iván Sztyepanovics hivatott: „Mi folyik nálatok otthon, Ga­luskin? Fogd kézbe az ügyet! Jelezték nekem...” Valahogy mindig az anyó­sok okoznak kellemetlensé­geket az embernek. Pedig egyszerű falusi öregasszony. És hogy elbánt velem!... Véget kellett vetni az örö­kös szóbeszédnek. Éjjel, amikor már min­denki aludt, felkeltem, és szép csendben levágtam egy keveset anyósom ruháinak az aljából. Úgy, hogy térden felül érjenek. Járjon hát úgy, ahogy má­sok! (Lityeratumaja Gazéta.) Fordította: Rép&si Györgyéé Jósa András munkabrigád vezetője, — a Vécsei közi óvodában van most is. A brigádban kinek a gyereke, kinek az unokája van böl­csődében, vagy óvodában. — Mi most várjuk a má­sodik gyereket — „jelentke­zik” mindjárt a gyárrészleg­vezető. A kistanácsteremben mér­legedényeket csomagolnak a műszakiak, az adminisztrá­torok. — Alig győztem felhorda­ni nekik az árut — „panasz­kodik” Rudi Zoltán fenntar­tási üzemvezető. — A gyárnak le nagy se­gítséget jelent ez a kommu­nista műszak — mondja Bu- ji Ferenc gyárvezető. — A közel nyolcvanezer forint ér­tékű, átutalásra kerülő mun­kabérért igen fontos és nagy­értékű szovjet és perui ex­portszállításokat tudunk ha­táridőre elszállítani. A Vasszerkezeti és Gép­ipari Vállalatnál a délelőtti­ek munkájába beleszólt az időjárás: Sajnos, Ilyen Időben cem lehet kerítést festeni a szabadban magyarázza Takács Lajos igazgatási osz­tályvezető — kénytelenek voltunk átcsoportosítani a brigádot Munka azért akadt hi­szen a hamarosan átadásra kerülő új szociális épület bú­torai megérkeztek. Egy bri­gád helyett kettő végezte el a rendezkedést Szárítószekrények, lengés- csillapítók, diesel-motorok hengerperselyei készültek fo­lyamatosan a forgácsolóban és a szereidében a VAGÉP- nél. Egy kis plusz — túl a segítség felajánlását — itt is elkelt, mert a rapszódikus anyagellátás miatt van némi késés. A KEMÉV-nél a Vasvári Pál utcai minigarzon laká­soknál, a Tünde utcai telepen pedig a tmk és a segédüze­mek dolgozói végeztek mun­kát szombaton. — Tartottunk tőle, hogy esni fog — magyarázta Lácz László, a pártszervezetek csúcstitkára — így mindenütt belső munkát szerveztünk. Az asztalosok például a terven felül vállalt Sóstói úti kórházhoz készítették a nyílászárókat, a téemkások pedig a téli általános gép­szemle előkészítéséhez lát­tak. Ezren az almáskertben Munkások, diákok, a já­rási pártbizottság munkatár­sai és kiskatonák — számuk közel járt az ezerhez —szü­retelték az almát vasár­nap a Kemecsei Állami Gazdaság kertjeiben. A nyíregyházi 5-3« Volán gépkocsivezetőit, szerelőit, adminisztratív dolgozóit a Hegedűs-kerben találtuk. Munkakedvüket nem szeg­te a délelőtt állandóan, szemerkélő eső sem. A Zrí­nyi Ilona aranykoszorús szo­cialista brigád tagjai egyen­ként öt mázsa alma szedését határozták el. — Meg is lesz, — mondta Rácz Gézáné a női szocia­lista brigád vezetője. — Ed­dig már százhúsz ládát szed­tünk tele. Különben is ér­dekelve vagyok. Nekem is nagyon nagy segítség volt a bölcsőda A Nyíregyházi Konzerv­gyárba ezeregyszázan jöttek be a kommunista műszakra. Az egyik csoport almát tisz­tított, puding készítményhez. Az „Augusztus 20” szocialis­ta brigádban többen család­tagjaikkal együtt érkeztek. Van a gyárnak kismama műszakja is. A három gye­rekes családanya Veres Sándomé segédmunkás mondja: — A bölcsődei, óvodai gondokat. mi kismamáit érezzük a legjobban. A gyár fémcsomagoló üze­mében hatvanan dolgoznak. Itt az üzemvezető a legjob­ban teljesítő munkást külön háromszáz forint jutalomban részesíti. A szakszervezeti bizottság megszervezte a gyerekek őrzését is. Amíg az édesanyák és az édesapák dolgoztak, a gyerekek gon­dos felügyelet mellett élet­koruknak megfelelően me­seolvasással, társas játékok­kal, tévé-ovi nézéssel töltöt­ték az időt.-r- , „így nyugodtan dolgozhatok“ A Papíripart Vállalat nyíregyházi gyárában négy- száznegyvenen teljesítettek kommunista műszakot. Húszmillió forint értékű árut raktak vagonba. Lom­bár Miklósné háromgyerekes családanya, a vállalat kiváló dolgozója: — Minden háztartásnak, fgy a városnak is megvannak a gondjai. Közéjük tarté^ zik a kevés bölcsődei hely\ Nekem is két gyerekem van. Az egyik még kicsi. Most is itt van a gyári óvodában — (itt jegyezzük meg, hogy a város valamennyi bölcsődé­je és óvodája fogadta a gyerekeket vasárnap is) — így nvugodtan dolgozhatok. Segédmunkás vagvok. Ne­kem is segítenek, hogy jár­hassak a gyáron belül szer­vezett szakmunkásképzőbe, örömmel jöttem a kommu­nista műszakra. Sigér Imre, Tóth Árpád és Elek Emil riportja A brigád édesanyja A mátészalkai almatároiö Hámán Kató szocialista bri­gádjának históriája Bori né­nivel egy kicsit elszorítja az edzett krónikásszívet is. A brigád tagjai fiatalok és a KISZ-szervezet szocialista megőrzésre vette át a gép­sort. Ez azt jelenti, hogy vi­gyázni kell rá. De a legse­rényebb munka közben sem feledkeznek meg Bori ma­máról, akit ők fogadtak édesanyjuknak. A patronálás, fiatalok és idősek pártfogása amúgy sem idegen a szálkái almatároló brigádjainál. Több ilyen esetet is meg lehet tudni De ez valahogyan más. Úgy kezdődött, hogy Bori néni, teljes nevén Keme- neczki Györgyné magányo­san maradt, hogy a férje meghalt. Nem is csoda, hogy nincsen hozzátartozója, va­lamennyi rokonát túlélte. Bi­zony, nagyon rideg lett a Ságvári Endre utca 49. szám alatti kis lakás. A nyugdíj sem sok. Hetvenévesen még a bevásárlás is nehezére esik egy munkában eltöltött élet után. így fedezte fel a brigád, hogy itt nem pusztán anyagi segítséget nyújthatnak, ha­nem valami mást is, amit csak ők tudnak meg való;.,-i- ni. Adják a gyermeki szere- tetüket, mintha a mama egy népes család feje volna, akitől tanácsot kémek. Az idős asszony megkapja a város segélyét. A gondozó­nő is jár hozzá rendszere­sen. De ez mind kevés neki Hiszen annyira szereti, ha van kivel beszélni Úgy gon­doskodnak neki figyelmes hallgató arcról, csillogó sze­mű figyelemről, ahogyan csak az igazi édesanyáknak szoktak szerető gyermekeik. Eleinte felváltva jártak hozzá, segítettek főzni, be­vásárolni Aztán valaki ki­találta, hogy van egyszerűbb megoldás is. Miért ne hord­hatna ételt az üzem konyhá­járól? Azóta Bori néni minden délben megjelenik az étel­hordójával az alma tárolóban és így nemcsak reggel vagy este, hanem napközben is találkozhat „gyermekeivel”. A tipegő kis öregasszony fel virul, kiegyenesedik, amint meglátja az övéit. Vékonyné, a brigádvezető még azt is gondosan megvizsgálja, jól ellátták-e mindennel, amS keli Ez a figyelmesség, M» lön jólesik a fogadott édes­anyának. Érti ő már ezt m kedves csalást és mosolyog rajta. Milyen ravaszak ezek a fiatalok! De nem járnak túl az eszén! Van neki akko­ra szíve, hogy mindet vissza tudja szeretni És nem árulunk el titkot, hogy a konyha sem fukar­kodik. Egy ilyen apró néni­nek úgysem kell egyszerre sok étel. Úgy van az meg­rakva, hogy jut belőle va­csorára is. A gyermektelenül megöre­gedett Idős asszonynak » legnagyobb ajándékot adták, amit csak lehet: egy iga­zibb, második életet (gesztelyf) Új híd a Szamoson A tervek szerint 1976-ra megépül a csengeri új Sza- mos-híd. Mint ismeretes, az 1970-es árvíz során a 20 ezer tonna teherbírású híd pillér­jei megsérültek, és azóta a híd állandóan süllyed. A 10 millió forintos beruházással készülő 350 méter hosszá híd földmunkálatait a közel­múltban befejezték, s hama­rosan megkezdődik a cölöp­V. KLIMOVICS: Nyugdíjasok divatja Kommunista műszakok Nyíregyházán

Next

/
Oldalképek
Tartalom