Kelet-Magyarország, 1974. október (34. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-20 / 246. szám
8 9- * j- fl A <- '*■ % • cA A j ‘a 1 A «s <o .^' *n?T:rr-MÄ(5yÄnoRszÄG — vasárnapi SteLLfiKtirp Hazafelé (Kerülő Ferenc grafikája) | Építkezés (Garancsi Borbála grafikája) Tusrajz (Huszár István) Keresni az újat Az iskolai pártszervezetek, a közoktatás továbbfejlesztéséért A NYÁKON ZÁRULT TANÉV különleges helyet foglalt el az iskolai pártszervezetek életében. Ebben a tanévben kezdődött meg az állami oktatás továbbfejlesztésére vonatkozó párthatározat valóraváltása. Sokat fáradoztak, tettek ezért az iskolákban működő pártalapszervezeték. Van tehát miről számot adni, vitatkozni a most sorra kerülő beszámoló taggyűléseiken. Milyen képet kapunk, ha átfogóan kívánjuk összegezni a sok-sok iskolai pártszervezet, kommunista pedagógus tevékenységének eredményeit? Elmondhatjuk, hogy e párta- lapszervezetek többsége a határozat megjelenése óta aktívabban, kezdeményezőbben dolgozik. örvendetes tény, hogy a tanintézeti pártalapszervezetek és pártcsoportok többsége eredményes munkát végzett a, határozat lényegének megértetéséért és eliogadtatásá- ért. Tudatosabb a művelődésbeli hátrányokkal induló gyermekek iskolán belüli segítése. Javult a gyermek- és ifjúsági szervezettel való foglalkozás színvonala. Az iskolák tervszerűbben vesznek részt községük, városuk társadalmi, politikai, kulturális életében. A pályaválasztás tudatos irányításában, segítésében is mind eredményesebben működnek közre. A határozat megvalósításában mindezek mégis csak kezdeti lépések. Helyenként, területenként még nagy eltérés tapasztalható az iskolai pártmunka hatékonyságában. Ezzel függ össze, hogy megyénkben vannak iskolák, ahol a határozat ismertetése után megálltak, s a helyben megoldható feladatok helyett minden kérdés megoldását a minisztériumi utasításoktól várják. Találkozni hamis illúziókkal is, amelyek máról holnapra csodákat remélnek a közoktatás fejlesztésében. Helyenként fellelhetők a pedagógiai konzervativizmus bizonyos jelei: aggodalom, félelem az újtól. Van, ahol kétségbe vonják a továbbfejlesztést szolgáló intézkedések megvalósíthatóságát. Káros felfogás az is, amikor az állami oktatás továbbfejlesztését kizárólag a központilag biztosított, fokozottabb anyagi támogatásra szűkítik le. Az eredmények és a gondok, a sikerek és a fogyatékosságok együttesen adják a tanulságot: milyen irányban haladjanak tovább a következő tanévben az iskolai pártszerveze- tök? Ennek a fő irányát mindenütt a most sorra kerülő beszámoló taggyűléseken lehet meghatározni. Helyileg elemezve a tanulságokat, értékelve, hogy ott, az adott iskolában mi volt a jó és rossz, s mit kell a továbbiakban tenni. TOVÁBBI JELENTŐS MÉRTÉKŰ hozzájárulás lebet az oktatáspolitikai határozat következetes megvalósításához, ha fejlesztjük az iskolai pártszervezetek munkájának hatékonyságát. A beszámoló taggyűlés akkor teljesíti ezt a rendeltetését, ha átfogóan értékeli az alapszervezet egész tevékenységét. Mondjon véleményt: az alapszervezeti vezetőség munkájáról, az alapszervezet szervezeti-politikai-ideológia ■ tevékenységéről, a tantestület egészérre és az iskola vezetésére gyakorolt hatásé” ról. A taggyűlésen gondosan, kritikusan elemezzék — a pártcsoportokban lefolyt viták és az ott elhangzott javaslatok alapján — a pártszervezet egészének és a párttagoknak személy szerinti munkáját az oktatáspolitikai határozat megvalósításában. Szükséges, hogy részletesen foglalkozzanak az alapszervezet munkatervében, illetve intézkedési tervében megfogalmazott feladatok végrehajtásának tapasztalataival. így lehet a taggyűlés segítségére a kommunista pedagógusoknak abban, hogy a tantestületi üléseken egységes álláspontot képviselve kedvezően befolyásolhassák az oktatáspolitikai határozattal kapcsolatos, a jelenlegi tanévben bevezetett, intézkedéseket. Az iskolai pártszervezetek munkájának további javítása szükségessé teszi, hogy az eddigieknél nagyobb figyelmet fordítsanak a tantestületedben végzendő eszmei-politikah- nevelő munkára. Változatlanul tartsák napirenden a Központi Bizottság határozatának egységes értelmezését, magyarázatát. Nagy felelősséggel formálják a tantestületi demokratizmust és a tantesületek politikai-világnézeti és pedagógiai egységét. Ehhez kapcsolódik, hogy megnövekedett szerepük van az iskolai pártszervezeteknek a pedagógusok politikai-ideológiai továbbképzésében, az új oktatási, nevelési követelmények, módszerek, hasznos kezdemények elterjesztésében. MINDEZT TERMÉSZETESEN az iskolák állami vezetésével együtt, azzal összhangban szükséges megtenni. A politikai munka eszközeivel nyújtsanak segítséget az iskolák igazgatóinak az állami oktatás továbbfejlesztését célzó intézkedések megvalósításához, így sokat segíthetnek abban, hogy a tananyag csökkentésére vonatkozó elhatározások megértésre találjanak az adott szaktárgy oktatói körében. Jó, ha még olyan dolgokra is kiterjed a figyelmük, hogy az Iskolai rendezvények, akciók ne okozzanak túlzott kiadásokat a szülők számára. . Helyes, ha bátrabban élnek az iskolavezetés beszámoltatásának és pártellenőrzésének jogával. Jó lenne a mostani párttaggyűléseken azt is elemezni, mennyire tervszerű és célirányos ez a beszámoltatás. Egyes helyeken ugyanis még túlságosan általános vagy ötletszerű, holott a pártellenőrzés akkor éri el igazán a célját, ha nem úgy egészében véve mindenre, hanem az ott helyben legfontosabbnak tekintendő kérdésekre irányul. Érdemes elemezni a pártszervezet káderpolitikái tevékenységét is. Ezzel kapcsolatban el kell érni, hogy minden iskolai pártszervezet rendelkezzen véleményezési jegyzékkel és gyakorolja is a véleményezési jogkörét. Ha mindezeket gondosan számba veszik és megvalósítják az iskolai pártszervezetek — jelentősen hozzájárulnak a közoktatás továbbfejlesztéséhez. Kovács Péter az MSZMP KB munkatársa Déry Tibor 80 éves a idő múlására eszmélő csodálkozástól: ** köszöntésre készülő szó elhalkul az lehetséges, hogy az író, aki fiatalokat megszégyenítő munkabírása folytán új meg új művekkel, s mindig érettebb, teljesebb alkotásokkal gyarapítja irodalmunk kincsesházát, 80 éves volna? Déry Tibor kivételes jelenség, és nemcsak a páratlan alkotóerő tekintetében. Kivételes a szintetizáló képessége is, amellyel mint valami fókuszpontba, gyűjti önmagába a század annyi kiemelkedő irodalmi irányzatát, hogy aztán . e sugarakat felfogva, egészen újat, s egyénit teremtsen, a XX. század európai emberét kifejezőt, de úgy, ahogy kort és embert csak a Duna tájáról lehet meglátni. Ha röviden akarnánk jellemezni, moralistának és humanistának neveznénk, akinél az írás a gondolat szolgálatában áll, a gondolat pedig az emberi szenvedés csökkentésének kérdésére keresi a választ. „Az emberi szenvedésnek se kezdete, se vége, s hogyha egyik közbülső szakaszán meg is akasztják — mint a vándorló hangyák menetét — egy pillanat múlva újra összefut és sürgősen folytatja útját a történelem változatos, sajnos mindig vérszagtól bűzlő síkján” — írja. Élete deléig az emberiség nagy kérdéseire adandó írói választ tekinti életcéljának. Versek, novellák, kisregények az életút e szakaszának kilométerkövei majd két nagyregény zárja e korszakot: A befejezetlen mondat a magyar nagypolgárság és a munkásmozgalom körképe. melyben a két szélső pólust a főhős önélet rajzi ihletésű személye kapcsolja össze: és a magyar munkásság időben-térben hatalmas ívű ábrázolásának szánt, ám befejezetlenül maradt Felelet. A Felelet megírását követő korszak élményei fordulatot hoznak az író gondolkodásában szándékaiban Válaszoló emberből kérdezővé vált. önmagában, sőt saját kételkedésében >s kételkedővé. ..Minek írsz? — kérdi önmagától. — Ha tudnám! Nyilván, hogy kérdéseket tegyek fel, amelyekre nincs válasz. A küzdelem az elérhetetlen válaszért, talán ez a kultúra.” CJSAGHtn A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Déry Tibor írónak, irodalmi munkássága elismeréséül, 80. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Zászlórendje II. fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen volt a kitüntetés átadásánál Aczé! György, a Minisztertanács elnökhelyettese és Cseterki I.ajos, az Elnöki Tanács titkára. Üj korszaka kís remekművekkel Indul, ekkor születik a Niki, (a kort egy kutya sorsában tükröztető kisregény); a filmen is tökéletes hűségű elbeszélések, a Szerelem s a Két asszony; majd a G- A. úr X-ben, a modern antiutópia, a regény, amellyel a tudományt évtizeddel megelőzve előlegzi korunk világméretű problematikáját: a nagyvárosi lét veszélyeit, a természeti világ pusztulásának ökológiai következményeit, a technika emberpusztító lehetőségét, a manipuláció egyéniségsorvasztó hatását stb. Mégsem adja meg magát a kísértő pesz- szimizmusnak; „...hogy milyen lesz a jövőnk? Ez az ember sorsdöntő kérdése, én csak azt írtam meg, hogy milyen ne legyen. Az emberiség és a szocializmus iránti bizalmamról tanúskodik, hogy megírtam.” Az irónia derűsebb színeivel, de épp ilyen mély, gondolkodtató szándékkal írja meg A kiközösítő c. „áltörténelmi regényt”, melyet szatirikus kulcsregénynek, a szektás korszak szerkezeti ábrázolásának is tekinthetnénk, hí az író enyhén gúnyos távoltartása és a valósi* gos történelmi tények nem folytatnák a ká] rázat játékát velünk: mégiscsak a légi idői ről van szó, viszont eszme és megvalósul: ideológiai ég cselekvés ellentéte a közpor kérdés. Főművének azonban mindmáig az ítél' nincs című önéletírást érezzük. Őszintesége i világirodalom nagy gyónóitól főként Rous- seautól kapja a példát, szerkesztésmódja a középkori Haláltánc énekét követi: szeretett ha lottait vonultatja föl; és személyükhöz -kapcsolja emlékeit. Dé v Tibor, Kossuth díjas (ró balatonfüredi otthonában, (MTI - KS) ' Aztán újabb regények következnek: Képit riport egy amerikai popfesztiválról, a tu!- mosodott kapitalista világ Dante poklái riö képe: majd az öregség pontos kórképe, a Kedves bópeer, melyben a kontraszthatást a Jelenlévő fiatal nő tündérbája adja. Közbe, folyamatosan készül a napló. A napok hordaléka, tanúbizonysága a szüntelen minden apró eseménytől indítást nyerő töprengésnek. „A természet vétette el bennünk célját, ha agyán volt célja, vagy mi hamisítottuk meg amit kezünkre bízott?” — kérdezi az író, e kozmikus rettegés azonban mégis mindig és újra a reménybe torkollik, mert számára „a* ember szinonimája a remény”. Déry Tibor világméretű kérdésekkel viaskodik, világirodalmi jelentőségű alkotásokban; léte, alakja egész szellemi életünk büszkesége. Köszöntéséhez forró óhaj társul: őrizze meg egészségét az emberi élet legvégső hatá- áig, s hirdesse példájával a teremtő akarat 'iadalát a múló évek fölött! Sozóky £vo
