Kelet-Magyarország, 1974. október (34. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-19 / 245. szám

4 itífiQ^MAe¥A#áft§2fos Szülők fóruma: Közbeszól a gyerek i A szülők részérői hányszor elhangzik ä megrovás: „Te gyerek vagy, ne szólj bele a felnőttek dolgába !i! S a gyerek tágranyílt szemekkel tudomásul veszi a leintést, a szülő pedig eüntézettnek véli a dolgot. Azonban újra és újra megismétlődik a családban ez a közjáték, sokszor még a verés ellenére is. A gyerek közbeszólásának a „felnőttek dolgába való belebeszélésének” igen sok oka lehet. Éppen ezért szinte családonként kellene elemezni a gyerek közbeszólásának okát. Néhány Indítékot mindenesetre érdemes részletezni. Talán első helyre kívánkozik a gyermek kielégü- letlensége. Nevezetesen az, hogy a gyermeket a szü­lők jó része nem tekinti a család egyenjogú, „polgárá­nak”. Ez alatt az értendő, hogy a gyermekkel nem foglalkoznak korának megfelelő „komolysággal”. Nem hallgatják meg annak okfejtését, véleményét, nem tö­rődnek egyszerű, de nagyon is értelmes őszinteségé­vel. Ellenkezőleg: „butaságokat beszélsz” — kapja a választ és elutasítják. Pedig a gyereknek rengeteg mondani- és kérdeznivalója van a világról, hiszen mohó vággyal ismerkedik vele naponta, mindéht meg­figyel, mindenre magyarázatot keres, és a maga mód­ján kutatja egyes jelenségek, történések összefüggé­seit. Ezért az elutasító válaszok Után mindinkább arra „kényszerül”, hogy deffenzivába vonultán figyelje a felnőttek beszédét, s abból kövekeztessen dolgokra. Dé amikor, ily módon is nem tud valamit Önmagától megfejteni, mechanikusan kilép deífenziv „tnegfigyé­lő” mivoltából — és kérdez! A másik nagyon megfigyelhető ok. amiért a „gye­rek közbeszól”, a legkárosabb: a szülői képmutatás és ­az őszinteség hiánya. Lehet, hogy ez így szigorúan hangzik, de sajnos létezik, tehát beszélni kell róla. Induljunk ki abból, hogy hány szülőt hozott már zavarba a gyerek a szomszédok, ismerősök előtt. „Azt mondta apu, hogy ti úgy loptátok össze a kocsi árát!” „Mondta anyuci, nálatok olyan rendetlenség van, hogy nem lehet belépni a lakásba!” E megjegyzéseket a gyerek a szomszéd, vagy is­merős gyermekhez intézi, amikor a két anyuka, vagy apuka éppen rendkívül meleg barátsággal cseveg. Es milyen kínos!... „Ó, csacsiságokgt beszélsz kislányom, (vagy) kis­fiam” — hangzik a zavart szülői reagálás, de a gye­rek vitába száll és még azt is meghatározza, mikor beszéltek ilyesmit a szülők. Sokszor ennek a vitá­nak a „felbőszült” atya pofonja vet véget. S még rá­gondolni is rossz, mi játszódik le Ilyenkor a gyermek érzékeny tudatában. A legsúlyosabb utóhatások egyike a zártkózott­ság, a befeléfordulás, a szülők iránti „feltétlen” hit megrendülése. Ennek „melléktermékeként”: a ciniz- ••—mnts-p-a hazudozásr-és-'-számtalan. olyan. káros tulajdon­ság alakul ki a gyérekben, amely végkifejlésében nem­csak a szülőkkel fordítja szénibe," hanem később — sajnos gyakran— a társadalommal" is. A gyermek „közbeszólásának” okát tovább lehet­ne sorolni. Ennek felmérése és orvoslása azonban már „a saját portára” tartozik. S amelyik családban ez in­dokolt, meg is kell tenni a gyermek jövője érdekében. Hiszen itt nem csupán arról van szó, hogy a gyer­mek jellembeni fogyatékosságokkal lép majd a ser­dülő- és később a felnőtt korba, hanem egy-egy ilyen látszólag jellembeli fogyatékosság lelki törésekhez, pszichés károsodásokhoz is vezethetnek, amelyek egy életen át végigkísérik. Érdemes tehát ezen elgondolkodni! V. Gy. Gyerekek a múzeumban Gyermekkorom múlha­tatlan élményei közé tartoz­nak általános iskolai közös múzeumlátogatásaink. Nem annyira a látottak, mint in­kább a törvényes lógás fel­emelő érzése miatt. Ezeket az akciókat rendszerint rajzta­nárunk szervezte, aki alig volt valamivel gyengébb fes­tőművész, mint amilyen pe­dagógus. A derék mester ilyenkor egész napra elkért bennün­ket az iskolaigazgatótól, mert. messze volt a múzeum. Va­lami elképesztő rendetlen­ségben vonultunk odáig. Már aki. Józanabb életszemléletű osztálytársaim rendre el­vesztek a piac forgatagában. Jómagam azonban mindany- nyiszor ájtatosan hallgattam tanárom tárlatvezetését. Ta­nulótársaim zsivaja elvisel­hetetlen volt, mégis, a kö­rülmények ellenére ékkőt értettem meg egy életre, pél­dául az olajfestés, az akva- rell, a rézkarc és a tojástem­pera technikáját. Szerencsére az iskolák és a múzeumok ilyen formájú kapcsolata remélhetőleg mindörökre elmúlt. A las- san-lassan tökéletesedő tan­ügyi reformok, az úttörő- mozgalom tudatos, a gyere­kek életkori sajátosságait és a nevelési célokat ötletesen egyeztető akciói eljutottak addig a szintig, hogy ma már 9 jóképeSségű diákok nem al­kalomszerűen beterelt múze­umlátogatók. Kezdetben ta­nári ösztönzésre, később már a jártasság és készség fokán keresik fel a múzeumokat. Ami különösen örvendetes, nemcsak a kiállítótermeket, hanem olykor á dokumen­tumraktárakat, a szakkönyv­tárat, sőt személyesen a tu­dósokat is. Adatokat gyűjtenek, őrsi naplóba az iskola vagy áz úttörőcsapat névadójáról, a honismereti, helytörténeti szakkörök legjobb tagjai pe­dig már valóságos „mini kol­légaként” társalognak a tör­ténészekkel, etnográfusokkal, levéltárosokkal. Közismert, hogy a gyűjtés­ben szinte nélkülözhetetlen a gyerekek segítsége. Az igen sok, elsősorban községi isko­la folyosóját díszítő régésze­ti és néprajzi tárlók anyaga soha nem gyűlt volna össze, és nem gazdagodna napról napra, a gyerekek lelkes se­gítsége nélkül. Most a múzeumi hónapban nagyon időszerű arra gondol­ni, a szülőknek pedagógusok­nak, a múzeumok munkatár­sainak, hogy becsüljék, buz­dítsák, jutalmazzák a tanu­lók múzeumpártoló hajlama­it. A gyerek úgyis gyűjt, biz­tatás nélkül akár tilalom el­lenére is üveggolyót, fület- len gombot, matricát, sláger­énekes fotót meg mindent. Hát akkor már inkább óreg korsót, mammut csontját; vi­tézek sarkantyúját, a nagy­apák vöröskatpna igazolvá­nyát ... Azaz történelmi lá­tást, világnézetet, tt. s*. J.) tm: T ■ GYEREKEKNEK fíVERCKEKKEK ■ GYEREKEKNEK Vízszintes: 1. Megfejtendő, (nyolcadik négyzetben: ÉC). 6. Pondró (első négyzetben kétjegyű rháSsalhangzó). 7. Féktelen. 8. Szintén. 9. Pusztít. 11. Jó kés­nek van. 12. Vissza: kimásol. Í4. Csapadékvíz elvezető. 16. Megfejtendő. 18. Talmi. 20. Von. 21. Szovjet repülőgép ti. pus betűjele, de római szám is. 22. Évszak. 24. Fémet ol­vasztanak belőle. 25! Fog- krém márka. 27. Szavazat, is­mert latin eredetű szóval. 28„ Fogoly? 29. ÖLAE. Függőleges: 1. Elviseli. 2. Kén, vaná- dium vegyjele. 3. Gabonafé- léség. 4. Ajándékoz. 5. Szecs­kázott zöldtakarmány. 6. Megfejtendő. 10. Tőszámnév. II. össze-vissza kér! 13. Köz­ponti Statisztikai Hivatal. 14. össze-vissza zár! 15. Megfej­tendő. 17. Egymást követő be­tűk a magyar abc-ben, 19. Ady múzsája volt. 21. Füzet, 23. Gyulladás. 24...hárfa (szél. hárfa). 26. Alá. 27. Valaki lányának a férje. Megfejtendő: Négy a 21 megyénkbeli mű­emlék fatoronyból ezekben a helységekben található: víz­szintes 1, 16, függőleges 0,15. Múlt heti megfejtés: Október harmadik hetének jelentős eseménye a RZE- SZÖWI NÁPOK rendezvény- sorozata. Könyvjutalom: Pályi Beáta Gyügye, Éliás Ibolya Érpatak, Hajdú Gab­riella Nyíregyháza, Takács Nóri Záhony, Tóth István Rozsály. ,, .g-o-o r. vé-r- '■ Diák: Almomban gyakran látom magam egvetemi ta­nárnak. Mit tegyék, hogy áz álmom valóra váljon? Tanár: Kevesebbet kell aludni. * A fiú rriegkérdezi az apját: — Apa, miért van az, hogy az egyik kalász a földre hajlik, míg a másik fölfelé áll? — Amelyik kalász teljes ;— válaszolja áz apa — íéh’ajlrk, amelyik' pedig üres, az me- redezik fölfelé. Két barát megbeszélte, hogy színházba mennék. Amikor egyikőjük elment az előadáira, . a barátja helyén annak kisfiát látta meg: — Hogy kerültél te ide? — A papa jegyével. — És a papád höl van? — Keresi otthon a jegyét — válaszolta a fiú. Oroszból fordította: Tóth Kornélia iLÖi'% Y VAJ ANL ATU‘B K Pinokkió kalandjai Örök könyvsiker marad, de azok számára is élő mesefi­guraként él öregkorig az em­lékezetben Pinokkió, akik egykor Walt Disney filmjén látták először. Carlo GoŰodi az író, Antonio mester, más néven Rézorr, Dzsepette se­gítségével egy fahasábból életre keltette ezt a kis „em­berkét”, aki hol meghátó. hol mulatságos dolgok hosszú során tanít, nevettet, szóra­koztat. Tücsök, a kis Pinok­kió lelkiismerete sokszor inti jóra, de hát milyen is a srác? Megy a maga fejé után és bi­zony ilyenkor a mesében is az történik, ami a valóság­ban. Rónay György nem egy­szerűen lefordította Collodi könyvét, hanem az értő köl­tő kezével addig-addig simo­gatta, míg erényei jobban látszanak, mint ak eredeti műben. Miről is van lénye­gében szó? Egy kis fahasáb megelevenedik, járja a ma­ga útját, bukdácsol, feláll, kudarcot szenved, sikert arat, dé a végén valódi emberré válik. Mese? Persze hogy az, a javából, de azt hiszem, le­gyen szülő vagy gyermek. egy-egy fejezetben olyan na­gyon ráismerni a valós élet­re Közben nézhetjük Szecs- kó Tamás képletkergetö raj- j zait, színeseket és feketéket, i és képtelenek vagyunk létén- \ ni a mind izgalmasabb köny­vet. Hogy milyen ez a kis Pi­nokkió? Nos, kicsi korában nem szereti a bölcs tanácso­kat. Aztán kezdi az üzlete­lést, zekéért ábécés könyvet vesz, azért bábszínházjegyet; ott jót mulat a bábhaverok- kal, bajból bajba mászik, de mint mindig, van egy jó tün­dér, itt egy kék hajú leány.. . De nem is folytatom, hiszen olvasva izgalmasabb és sok­kal szebb. A Móra Könyvkiadó bra­vúrosan szép könyvet adott ismét a nyolc éven felüliek kezébe. Ha egy-egy szülőnek gondja van, mit is meséljen esténként otthon lefekvő gyermekének, nos vegye je a polcról, hiszen szebb álom­világba aligha ringathatja valaki a kisleányt vágy kis­fiút, mint Pinokkió, hosszú orrával és csodás szívével. (bürget) A nyíregyházi városi úttö­rőtanács megalakulásáról, egy csapatparlamentről és a záhonyi úttörők eddigi mun­kájáról számolunk be ezen a héten. Pataki Éva és Zombory Erika levelében a követ­kezőkről tudósította az Uttö- rőpöstát: „Október 7-én a város csa­patainak titkárai alakuló ülést tartottak. A megbeszé­lésen az őrsvezetők képzésé­ről vóit Szó és megválasztot­tuk a városi úttörőtanács ve- zetőit. Az őrsvezetők részére továbbképzést indított a nyír­egyházi Szamuely Tibor Ut- törőház, azonban van­nak olyan iskolák, ame­lyek saiát csn Hatük­ban oktatják az őrsök veze­tőit. Ismerte > hangzott el az idén működő szakkörökről és I munkájukról. Bár az érdek- lődés minden területét fel­ölelik a szakkörök, mégis ke­vesen jelentkeztek az idén. Ezt követően került sor a nyíregyházi városi úttörőta­nács megválasztására, mely eredménye: elnök: Pataki Éva, titkár: Zombory Erika, titkárhelyettes: Megyesi László. A városi úttörőtanács minden csapatnak, rajnak és őrsnek eredményes úttörő­évet kíván.” Reke Katalin (a nyíregyhá­zi 7. számú általános iskola 3178. számú Ságvári Endre úttörőcsapatának tagja) a szeptember 30-án sorra ke­rült csapatparlamentről szá­molt be. „Csapatvezetőnk vitain­dítójá v.':án kezdődött meg is­kolánkban a csapatparla- ment. Tájékoztattuk pajtá­sainkat múlt évi munkánk- ;,ról, sikereinkről és arról, ho­gyan vettük ki -részünkét áz úttörőéletből. Elmondtuk, mit vállalunk az idén, miképpen fogjuk igazolni, „hogy a tét- tek beszélnek”, ebben a ki­rándulásokban, versenyek­ben, ünnepekben gazdagnak, vidámnak és szépnek ígérke­ző úttörőévben. Több rajkül- ddlt beszámolt arról, hogy minden pajtás örül a „Nem térkép-e táj” akció folytatá­sának. Hozzászóltunk az is- kola házirendjének elkészí­téséhez is. Ezután kÖZÖS Sza­vazáson döntöttünk arról, hogy ki fogja csapatunk!', képviselni a városi parla­menten, majd megválasztot­tuk az új tisztségviselőket.” A záhonyi általános iskola pajtásai és a Riporter őrs je­lenti : „A 9/a osztály pajtáséi nagy lendülettel kezdtek uz úttörőmunkához szeptember­ben. Osztályukat ízlésesen dekorálták és a folyosó vé­gén Klubsarok felirattal klu­bot rendeztek be. Azóta gyakran járnak a klubba, ahol folyóiratot, hetilapot ol­vasnak, vagy éppen a követ- kező órára készülnek. Nem­rég a klubvezetőség arról be­szélt, hogy játékos vetélkedőt rendeznek a nyolcadikosok között. Október 4-én, a húsz perces szünetben fiatal ven­déget hívtak a klubba, aki pá­lyájáról beszélt. Ha az ilyen jellegű programok megis­métlődnek, biztos nem lesz nehéz a félévben kitölteni a továbbtanulási lápot. Sulyok Emilia 8/a osztályos tanuló: Szeptemberben a zá­honyi nőtanács baráti beszél­getésre hívta meg a sokgyer­mekes és leendő édesanyá­kat. Mi úttörők köszöntöttük őket és műsorral — két dal­lal és égy verssel — kedves­kedtünk nekik. Ezután a nő­tanács megvendégelte a résztvevőket és megindult a beszélgetés. Mikor hazain­dultunk, arról beszélgettünk: most ml is végrehajtottunk egy tettet a harminc közül. Köles Ildikó irta: Csapa­tunk és a záhonyi szakközép- iskola KISZ-tagjai közösen vettünk részt szeptember 11- én az iskolánkban megren­dezett szolidaritási nagygyű­lésen. A pedagógus szakszer­vezet titkára felolvasta ün­nepi megemlékezését, mely­ben az egy évvel ezelőtti vé­res puccs történetét ismertet­te. Ezután csapatunk műsora következett. A versekből, a dalokból az csengett ki, hogy a chileiek győzni fognak. A műsor egy Pablo Neruda- verssel ért véget. Táviratot küldtünk a chileieknek, mely­ben kifejezésre juttattuk együttérzésünket és segítsé­günkét a chilei nép ig32 ügye iránt.” KÖRBE KÖRBE \ Vágjátok fel a kört a vonalok mentén nyolc szeletre, majd ismét rakjátok össre a szeleteket úgy, hogy a betűk az óramu­tató járásának irán/ában olvasva egy magyar költő nevét adják eredményül. (AjDi|!W Amouisojoa :saiÍ3|Ö3p() OKTÓBER Olykor köd száll a tájra estelente, Kocsik lámpája álmosan hunyorgat. Tótágast áll a Göncöl, és a Vénusz Ókulárét kínál a vaksi Holdnak. Bokor tövére sün vet téli ágyat, Egér cincog, egy bagoly száll suhogva. Riadtan összebújnak fenn az ágak. TÖRD A FEIED!

Next

/
Oldalképek
Tartalom