Kelet-Magyarország, 1974. október (34. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-19 / 245. szám

Í974. október 19. MTLKT-MAGTARORSZA» HÉ I VÉGÉN NlezSn*/ Ha nem is a régi szenvedéllyel, de ma is érdek­lődve böngészem a sporthíreket. így volt ez 'a héten is, amikor egy nem mindennapi vetélkedőre bukkan­tam: „Egy ala'oamai börtön lakói futóversenyre hív­ták ki az őreiket. Tízezer méteren mérik össze ere­jüket. Az egyik rab, Harry Smith egészen különleges teljesítményt nyújtott: olyan gyorsan húzott el a me­zőnytől, hogy — még ma sem érték utói”. Mindenekelőtt azért tartom figyelemre érdemes­nek ezt az eseményt, mert újabb bizonyítékát adja a közismert igazságnak: szégyen a futás, de hasznos. Harrynal maradva: mióta úgy elhúzott a mezőnytől, nem kell már a rabok keserű kenyerét ennie, bizonyára most valahol a tengerparton üdíti fel a hosszú ülésben megmerevedett izomzatát, s ebédre rákot fogyaszt pezsgővel. Van persze másfajta összefüggése is ennek az ese­ménynek. Ama bizonyos alabamai rabnak szégyenér - zet nélkül lett haszna a futásból. Az életben nem ez a tipikus, hanem éppen az ellenkezője. Hallottam pél­dául, az egyik illető csak sejtette, hogy üldözőbe kí­vánják venni a munkahelyén viselt dolgaiért. Nem várta meg a „verseny” kezdetét, még idő előtt kiugrott a startkő mellől, csak úgy porzott nyomában az út. Végtére is mindig az adott szituáció dönti el, hogy az ember hogyan szedi a lábát. Lehet egyedül is olyan tempót diktálni, minth,a valaki örökké az ember sar­kában volna. A magányos hosszútávfutó azért még- iincs teljesen egyedül, ott' dübög nyomában mondjuk a nyakoncsípés lehetőségének tudata, ami néha na­gyobb ellenfél, mint mondjuk a tízezer méter olimpiai bajnoka. Mármost, aki szélsebesen kapkodja a lábát, bi­zony előbb utóbb elhúz a mezőnytől s bottal üthetik a nyomát. Tekintettel arra, hogy mezőnnyel nemcsak a stadionban, hanem annyiféle pályán találkozunk, nem ritka manapság az effajta kiugrás. Vannak, akik adottságuk, képességük folytán gyorsabban haladnak, mint a többiek, gyorsabb a ritmusuk s teljesen tiszta eszközökkel körözik le azokat, akikkel pedig egyszer­re indultak. Az ujjunk sem egyforma, miért pont lá­bunk vagy esetleg a fejünk lenne az? Hanem itt is van egy kis bökkenő. Bizonyára önök is észrevették már, hogy mások viszont a közepesnél is kisebb te­hetség birtokában is az élre szeretnének törni. Ezért aztán vagy a szabályoktól eltérő könnyebb cipőt húz­nak, vagy — szintén szabályellenesen — minden ka­nyarnál lecsípnek egy kicsit az útból. Megfigyelhető ezeken a nem stadionbeli pályákon is, hogy némelyek minden figyelmüket a helyezkedésre összpontosítják, úgy, hogy lehetőleg a belső körben haladhassanak, amelyiken — miként köztudott — közelebb kerülhet az ember a tűzhöz, vagyis, hogy a sikerhez, a győzelem­hez. Persze, mindezt csak alapos körültekintéssel lehet felfedezni a lelátóról. Hanem azt már szemüveg nél­kül is jól láthatjuk, amikor egyes versenyzők a könyö­kűket is használják a küzdelem hevében. Az ilyenek lökdösődnek, tolakodnak, legszívesebben keresztül is gázolnának minden előttük haladón, csakhogy ők mu­tathassák a hátukat mindenkinek. Aztán hallottunk már arról is, hogy egyesek nemcsak szerették volna mind­ezt elkövetni, meg is tették. Ilyen esetben aztán elég sok munkája akad a versenybíróságnak. Meg kell állapítania, hogy vajon szándékosan tette-e, amit tett, vagy csak véletlenül követte el az illető. Mert, ha ez volt a szándéka, az nagyon csúnya dolog, az ilyen versenyzőt ki kell zárni a küzdelemből, meg kell fosztani a jogtalan győzelem minden dicsőségétől. __ Ügy tűnik, az utóbbi években egyre szigorúbbak a zsűri tagjai az ilyen meg nem engedett eszközökkel szemben, amit bizonyít, hogy nemcsak a küzdelem alatt figyelnek éber szemmel, hanem már a verseny kezdete előtt is alaposabban körülnéznek. Ennek so­rán például mérlegelésre kerülhet sor, alávetik a ver­senyzőket bizonyos vizsgálatoknak, vajon nem fo­gyasztottak-e ajzószert, nem doppingolta-e őket va­laki. Ami tulajdonképpen a versenyző érdekét is szol­gálja, mivel köztudott, hogy az alkalmatlan emberek ilyen, erőltetett úton történő alkalmassá tétele nagyon könnyen megbosszulja magát. A versenyzőnek idő előtt beszúródása lehet, esetleg légszomj lép fel nála, s már az első kör után kidől a sorból. Még súlyosabb az eset, ha a doppingszer az illető szervezetét is meg­támadja. Nem, ilyen kétes értékű dicsőségre nekünk egyáltalán nincs szükségünk, jobb, ha már az elején szépen megmagyarázzuk a rajthoz sietőnek: édes ba­rátom, ne tedd tönkre egyszerű, de önmagának nyu­galmas és szép életedet. A példabeli rab tízezer méterre vállalkozott. Sze­rintem ez egy kicsit sok, különösen, ha a nagy átlagot nézzük. A legtöbb ember megelégszik néhány száz mé­terrel is, szívesebben vág neki a rövidebb távnak, mert tudja, hogy ott biztosan végigverekszi magát és célba ér. Ez sem egy utolsó dolog. Angyal Sándor ményben működik iskola­rádió. Feladatuk elsősorban az, hogy a szűkebb közösség, az iskola, a KISZ-szervezet életéről tájékoztassanak, fór­nál ják a diákközvéleményt. A tanács a teendők közé sorolta: az Oktatási Minisz­tériummal közösen ki kell lolgozni a diáklapok kiadá­sának, szerkesztésének rend­szerét, s tanfolyamokat kell szervezni a diákszerkesztők­nek, akik így nemcsak sajtó­szakmai ismereteiket, hanem mozgalmi felkészültségüket is növelhetik. TÁRSADALMI MUNKÁVAL Vásárosnamény miliiói — Vásárosnamény Bereg fővárosa — állítja a nagy­községi tanács elnöke. — Szülőföldünk — vallja az ÁFÉSZ irodáján egy fiatalasszony, a vásárosna­mény i 11-es körzet tanács- tagja. — Apáinkkal történelem, a velem egyivásuaknak munkás jelen, gyerekeinknek boldog jövő — mondja a ládagyár harminchárom éves tmk-lakatosa, a 22-es választókörzet tanácstagja. Namény — ma Vásárosna­mény — az Árpád-kor óta jelen van népünk történel­mében. Létét mesék és le­gendák szövik körül. Ma már azt is tudjuk, hogy a mesék és a legendák mögött mennyi igazi öröm és meny­nyi uraktól eltűrt megaláz­tatás, becsapás lapul. Ez utóbbiért voltak a naményi- ak évszázadokon át re belli- sek. Esze Tamással az élén ott vannak Rákóczi kurucai között. 1848-ban a szabadság hívei. Itt a pártoskodás heve mindig különös lánggal égett. Illés Béla a Károáti rapszódiában így jellemzi e népet: „Selyem zászlójukon ez a büszke jelszó olvasható: Na­mény nem enged a 48-ból.” Az ofca neve 1919-ben uraik mégis lépre csalják a világháborútól el­gyötört lakosságot és hang­zatos jelszavakkal kijátsszák őket a nemzetiség ek ellen. A példa ismét Illés Bélától való: „A gazdák minden áron élve akarták kézre ke­ríteni azokat, akiket legjotr ban gyűlöltek. Látni akar­ták: hogyan halnak meg? ök maguk akarták agyon­kínozni Fetrusevics Mikolát, Fóti Jánost, Morgenstern Ig­nácot, Bálint Gézát és akit mindenkinél legjobban gyű­löltek. a volt tarpai bírót, Esze Tamást.” Az ezt köve­tő 30 év rádöbbentette a aa- ménviakat az igazságra, a nép képviselőinek a tisztele­tére. Ezzel a tisztelettel fogad­ták —; ennek október 28-án lesz harminc éve — a fel­szabadító szovjet csatiatokat, Plijev altábornagy bátor ka­tonáit. Kegyelettel őrzik a községben elesett szovjet hősök emlékét. Ebben az év­ben a községért vívott har­cokban elesett szovjet tiszt­ről, Jablokovról utcát ne­veztek el. Cél: a várossá válás H — Vasárosnaményt Ked­vező földrajzi fekvése a környék központjává, Bereg fővárosává avatta és avatja ma is — mondja Varga Ist­ván tanácselnök. A felszaba- dulás óta teljesen megválto­zott a község kéne. Hol van­nak már a régi nadrágszíj parcellák, a keserves megél­hetést is alig biztosító tégla­gyár, fatelep? 1944-ben két­százat alig haladta meg az iparban foglalkoztatottak száma. Ma az idetelenült gyárak, üzemek, a farostle­mezgyár, a ládagyár, a víz­gazdálkodási társulat, az ipari szövetkezet, a Vörös Október Ruhagyár részlege és a többi gazdasági egység nemcsak a naményiaknak adnak munkát, hanem mint­egy ezeröt'záz bejáró dolgo­zónak is. A község területén néav termelőszövetkezet gaz­dálkodik igen szép ered- ménnyel. Az is a község képéhez tartozik, hogy mintegy öt­százan eljárnak dolgozni. Nem titkolják, hogy sokasz- szonynak, lánynak ma még nem tudnak megfelelő mun­kaalkalmat teremteni, össz­lakosságuk 11 ezer lélek. Gergelyiugornya és Vitka egyesült Naménnyal, Kisvar- sány és Jánd pedig csatolt községként tartoznak Vásá- rosnaményhoz. A község történelmében soha nem volt eddig könnyű naményi- nak lenni, ma sem az. A má­nak is megvannak a maga tennivalói. És a naményiak ma sem engednek a negy­vennyolcból. Most például azt vették a fejükbe, hogy városi rangra emelik a községüket. Ehhez a feltételeket — úgy vélik — megteremtik. Erejük nagyrészét most a község csinosítása, városiassá tétele köti le. Volt ebben az évben olyan nap, amikor a lakos­ság kommunista szombat ke­retében 394 ezer forint érté­kű társadalmi munkát vég­zett. Erre az évre ugyan csak másfél millió forint ér­tékű társadalmi munkát terveztek, de minden remé­nyük megvan rá- hogy túl­szárnyalják az 5 milliót. Harminc község gócpontja — A naményiak, ha a köz­ségről van szó, ha szépíteni, csinosítani kell az utcákat, az udvarokat, nem ismernek határt. így van ez az én ll­es választókörzetemben is. A szülőföldhöz való tartozást, a szülőföld szeretető t csakis az érte végzett munkával le­het a legigazabban kifejezni. Ez mutatkozik meg a mun­kahelyi kötelezettségeken túl vállalt társadalmi mun- kában, melyben részt vett szinte az egész választókor zét lakossága. Siket István tanácstag: — Nemcsak üzemek, gyárak nőttek ki a földből, de az el­telt 30 év alatt — én majd­nem egyidős vagyok a sza­badsággal — gimnáziummal, járási kórházzal, köz­művelődési intézményekkel, múzeummal gazdaeMott a község. Óriásit feü^dött a kereskedjem is. Községünk harminc községiek p'VHb’kai, gazdocpcd. kidt^rábs és ke­gnonontia. Fel- feladóinknál e'd; is fi^velembö kell T .»<?­többet a kör-ég f Ml a loVnccúo tehet. Erre m^st a XT. v>-hftVor»rr'r*ep*:/rtTs é« ha­zánk fe^-znbprhTi-ssá-nak har­minc éves év*ord’?i'<eéns*V tiszteidére t»*t fe’-uárdások még több lehetőséget nyúj­tanak. . • Udü'opuraílicsom hinmánv „a rj^m*­Ví T^no'V'^'nk kedvelő JaV'V*-ócra fglfrd^tg az ppormúii üdü­lá-bfan r>ihe»,t <*»<■>Kprj fpil ^ cf ri cin« — "órfojt; .Q^t. azt jr ^.T'b't’ha+iuk. ho‘?v nemes*»1" fölf prípvtp K unotri már od'» is szokott. Nyári va«ámönö­kön Ftn* ^karavánok VP^tat- nak a Trzéhuz. hogv élvez­zék a föveny homnV-iát, a víz h^sét, a levegő frisses­ségét. (slgér) Műtsaki könyvhónap *74 — Hidraulikus és pneumatikus pé^ck Tizenöt tudós, gépészmér­nök együttes munkáját szer­kesztette egységes kézikönyv, vé dr. Varga József, a mű­szaki tudományok doktora. A látszólag súlyos cím mögött azonban a szakember azon­nal felfedezi a lényeget: ed­dig hiányzó, és főleg nélkü- lözhetelen könyvet kap kéz­hez. Az élet minden területén, itt Szabolcsban is. az iparo­sítás eredményeként mind több olyan szivattyú, komp­resszor, csővezeték, erőátvite­li berendezés, ventillátor ta- lálható, amely még a jól kép­zett mérnököt is sok esetben szinte megoldhatatlan fel­adat elé állítja. Kézikönyvről van szó, ami elsősorban azt jelenti, hogy summáriuma minden olyan ismeretnek, ami a hidrauli­kával és pneumatikával kap­csolatos. Szükség is van erre, mert bármennyire is élő volt mondjuk az Euler-egyenlet, vagy éppen Bernoulli képlet e, a folyadékok mechanikájának felelevenítése mindig jól jön. Az összeállítás álta­lános táblázatokkal kezdődik, felfrissíti a mértékegysége­két, a folyadékok, gázok, gő­zök, oldatok fizikai jellem­zőit és így tovább. A Hidraulikus és pneuma­tikus gépek című kézikönyv klasszikus példája annak, hogy mit vár a mai műszaki. Köztudott már-már közhely, hogy a tudomány 5—10 év alatt túlszaladja a korábbi ismereteket, újak jönnek, és a korábban kiválóan diplo­mázott is gondban van. Mit és hol keressek? — hangzik a modern kérdés, és ez eset­ben e fontos tudományág már rendelkezik megfelelő felelet­adóval. A kézikönyv — úgy hisszük — nem hiányozhat az üzemi műszaki könyvtárakból, de egy-egy mérnök saját gyűjte­ményéből sem. A tervezés, az üzemeltetés megannyi prob- . fámájára válaszol, mégpedig a tudomány mai állásának legmagasabb szintjén. Nem tudom elképzelni, hogy mondjuk Nyíregyházán, ahol a távfűtés kora bontakozik ki, megyénkben, ahol az energiavezető csőhálózatok rendszere épül, itt, ahol erő­művek munkája százakat foglalkoztat, ne találjon meg­felelő fogadtatásra a szerzők friss, és nemzetközi vi­szonylatban is jelentős, ér­zékletes ábrákkal illusztrált könyve. II belkereskedelmi miniszter rendeleíe Pályázati felhívás a Magyar Néphadsereg katonai főiskoláira Az utóbbi években egész sor rendeletet adott ki a belkereskedelmi miniszter azért, hogy a munka tör­vénykönyv végrehajtásával kapcsolatos miniszteri uta­sításokat, amelyek csak az állami kereskedelemre vo­natkoztak kötelező érvény­nyel kiterjesszék az egész ágazatra, a szövetkezeti ke- keskedelemre, és a más tár­cákhoz tartozó kereskedelmi hálózatra is. Az egységes ér­telmezés és gyakorlat érde­kében — a KPVDSZ-szel és a SZÖVOSZ-szal egyetértés­ben — jelent meg a minisz­ter újabb rendelete a mun­ka törvénykönyv végrehajtá­sára. A rendelet többségében is­mert és a gyakorlatban is al­kalmazott — de eddig csak utasításként élő — előíráso­kat tartalmaz. Eltér viszont a korábbi utasítással szabályozott gya­korlattól a dolgozók „mozga­tásának”, áthelyezésének rendje. A miniszteri rende­let szerint változó munka­helyre felvett dolgozót a köz- igazgatási határon kívüli te­rületre — például a fővárosi országos vállalatnál dolgozót vidékre, vagy gyermekes anyát az egyik kerületből másik távolabbi kerületbe stb. — csak beleegyezésével lehet átirányítani. A rende­let alapján felhívták a vál­lalatokat, hogy a kollektív szerződésekben, belső sza- szályzataikban rögzítsék ezt. A jubileumi jutalom és a bér­pótlék megállapításánál fon­tos személyi alapbér alsóha­tárát felemelték. A keres­kedelemben ugyanis van jó néhány munkakör, ahol igen alacsony az alapbér, vagy csak jutalékot fizetnek. Az ilyen dolgozók személyi alap­bérének számított összeg ko­rábban nem lehetett keve­sebb ezer forintnál, ezt az alsó határt etnelték most 1300 forintra. A nyelvtanu­lás ösztönzésére a hálózati dolgozók, valamint az ide­genforgalmi szerveknél a ve­lük azonos munkakörben foglalkoztatott gépkocsive­zetők részére bevezettek az alapfokú nyelvtudás! pót­lékot. A rendelet hatálybalépésé­vel érvényüket vesztették a munka törvénykönyv vég­rehajtására vonatkozó koráb­bi belkereskedelmi minisz­teri utasítások. Katonai főiskolára jelentkez­hetnek mindazok az ifjak, akik dolgozó népünk fegyveres szol­gálatát önként vállalják, és a Magyar Néphadsereg, illetve a Belügyminisztérium Határőrség hivatásos tisztjei kívánnak len­ni, amennyiben középiskolai ta­nulmányaikat az 1974/75. tanév­ben befejezik, illetőleg koráb­ban már befejézték. A jelentkezés feltételeit a) büntetlen és feddhetetlen előélet b) erkölcsi-politikai megbíz­hatóság, o) magyar állampolgárság, d) hivatásos szolgálatra való egészségi és fizikai alkal­masság, °) középiskolai végzettség, f) nőtlen családi állapot, g) 21 évnél nem magasabb életkor. A katonai főiskolára pályázó tanulók jelentkezési lapot a kö- ’épiskola igazgatójától,' az előző években végzettek (sorkatonák is) Budapesten a fővárosi kie­gészítő parancsnokságtól vidé­ken a megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokság­tól kapnak. A jelentkezési laphoz mellé­kelni kell: a) saját kezűleg írt részletes önéletrajzot, b) erkölcsi bizonyítványt, c) a korábban végzetteknek az érettségi bizonyítványt. Az erkölcsi bizonyítvány kia­dásához szükséges nyomtatvány­nyal Budapesten a fővárosi kie­gészítő parancsnokság, vidéken a megyei hadkiegészítési és te­rületvédelmi parancsnokság lát­ja el a pályázókat. A jelentkezési lapot és a mel­lékleteket a folyó tanévben vég­ző pályázók az iskola igazgató­jának, a korábban végzettek Budapesten a fővárosi kiegészí­tő parancsnokság, vidéken a megyei hadkiegészítési és terü­letvédelmi parancsnokságnak, a sorkatonai szolgálatot teljesítők pedig a parancsnokuknak adják A jelentkezők pályázhatnak: — a „Kossuth Lajos” Katonai Főiskola gépesített lövész, pán­célos, csapatfelderítő, tábori tü­zér, műszaki, vagy határőr; — „Zalka Máté” Katonai Mű­szaki Főiskola légvédelmi tüzér, parancsnoki, légvédelmi rakéta, vegyivédelmi, híradó, rádióloká­tor, jármű, fegyverzeti vagy hadtáp; — a „Kilián György” Repülő Műszaki Főiskola repülő műsza­ki, repülőgép-vezetői szakára. A szakok részletes ismerteté­sét a „TÁJÉKOZTATÓ A MA­GYAR NÉPHADSEREG KATO­NAI FŐISKOLAIRÓL” c. kiad­vány tartalmazza. A katonai főiskolák T. évfo­lyamán a tanulmányi év kezdete 1975. augusztus 1—5. A főiskolai hallgatók teljes el­látásban, havonta illetményben, a második félévtől kezdődően — elért tanulmányi eredményeik­től függően — tanulmányi pót­lékban részesülnek. A tanulmá­nyokhoz szükséges tanszereket, könyveket, segédeszközöket, a főiskola parancsnoksága térítés- mentesen biztosítja és gondos­kodik a hallgatók kulturális és sportigényeinek kielégítéséről. A tanulmányi évet eredmé­nyesen befejezett hallgatók ré­szére 24 nap szabadság jár. A tanulmányi idő négy év. A harmadik tanulmányi évet ered­ményesen befejezett hallgatók — hallgatói állományviszonyuk meghagyásával — zászlósi rend­fokozatba kerülnek kinevezés­re. A főiskolát sikeresen elvég­zett és felavatott hallgatók a Magyar Néphadsereg, illetve a Belügyminisztérium Határőrség hivatásos tisztjei lesznek. A katonai főiskolán szerzett oklevél — a katonai szakképesí- téssel egyidejűleg — meghatáro­zott szakon üzemmérnöki, üzem­gazdász! vagy általános Iskolai tanári képesítést is nyújt. Pályázati határidő: 1975. ja­nuár 15. A repülőgép-vezetői szakraa 1974. november láb Ülést tartó t a KISZ KB kizép skolai és szakmunkás­tanuló tanácsa Pénteken a Hotel Ifjúság­ban ülést tartott a KISZ Központi Bizottságának kö­zépiskolai és szakmunkás- tanuló tanácsa. Tárgyaltak a testület 1975—76-os feladat­terveiről. majd megvitatták hogy milyen szerepük lehe a diákújságoknak és diák- rádiőknak az iskola demok­rácia erősítésében. Jelenleg a középiskolákban és a szakmunkásképző intézetek­ben rendszeresen megjele­nő diákúiságok száma kö­rülbelül 350-re tehető, s jó néhány oktatási intéz-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom