Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)

1974-09-07 / 209. szám

f, r- aMkfl'iMjC'a dh To ®R^T*WA«5lAwWo?ní5 Közművelődés és a politikai kultúra K ifnnif e SZ0C*ALIZMUSB AN POLITIKAI KÉRDÉS a közművelődés. Szerves része • kulturális forradalomnak, a társadalom át­formálásának, fejlesztésének. Mi több - még ak­kor is megmarad politikai kérdésnek, amikor maga a gazdaság, a technikai fejlődés belső követelményeként válik szükségessé a képzett­ség, a szakmai tudás tömegméretű fejlesztése s így az iskola és a munkatevékenység minden eddiginél szorosabb kapcsolatba" kerül egy­mássá!. A szocializmus eszméjének egyik alkotó ®1<??:1<r ? tömegek öntevékenységének, közre­működésének a követelménye. A szocialista társadalmi gyakorlat mindig kettős mozgást feltételez: az állam szervező-irányító tevé­kenységét és a tömegek kezdeményező-ellen- orzo szerepet. A két szint közötti áramlás, mo­bilitás pedig a szocialista demokrácia fontos mércéjének számit. Kétségtelen, hogy ennek az összefüggés­nek a továbbíejlesztese a társadalmi kapcso­latok, szervezetek és intézmények szintjén társadalmunk aktuális feladatai közé tarto­zik. Minél magasabb szintre jut azonban ter­melőerőink fejlődése és minél bonyolultabbá válik társadalmunk egész szerkezete, annál természetesebben lép fel a hozzáértés, a szól­ni és kérdezni tudás követelménye is. Persze, ez a hozzáértés, szólni és kérdezni tudás több szempontból is különbözik a szak- mai-tecnnikaj ismeretektől. A jogok és köte­lességek ismeretét még csak értelmezhetjük egyxajta „szakismeretként”, a közéleti eljárá­sok, ügyintézési módok „technikájával” egye- temoen. Azonban mar ebben az esetben is különbségként mutatkozik, hogy itt — a szak­mai ismeret egyenhez kötöttségével szemben — elégséges, na egy szőkébb közösség hor­dozza ezt az ismeretet. Másrészt, a közösségi ügyek intézése ugyan megköveteli a maga szak­embereit, a vezetők szakképzettségét, de ma­gúnak a tevékenységnek a közösség általi megítélése sohasem egyszerűen szakmai szem­pontból, hanem az emoeri viszonyokra és kap­csolatokra tett hatása alapján történik. Ép­pen ez a hatás adja meg az érdekkielégítes vagy kj nem elégi tes révén a társadalmi-köz­életi tevékenység politikai tartalmát. az Állampolgárok politikai is­mereteinek, (más kifejezéssel: politikai kultúrájának) szükségessége ehhez az utóbbi proülémához kapcsolódik elsősorban. Napja­inkban, amikor az társadalmi tevékenység módjaiban, az életmódban és a magatartásban nagy változások idejét éljük, az érdekössze- íuggések mélyebb — társadalmibb és politiku- saoD — értése sok ellentmondástól kímélheti meg a társadalmat és az egyéneket. Az utób­biak például jobban és gyorsabban felismer­hetik helyüket és érdekeltségüket az adott változásokban. Ennél is fontosabb azonban, hogy a politika értésével és képviseletével az egyén aktív szerepet tölthet be a szocialista célkitűzések, a szocialista demokrácia fej­lesztésének munkájában is. Fentebb említettük a „politikai kultúra” fogalmát. Mit értünk ezen? Az említett társa­dalmi feladatokhoz és problémákhoz kapcso­lódva a politikai kultúra mindenekelőtt a politikai-közéleti tájékozottságot, társadalmi gyakorlatunk lényegi tartalmának, céljainak az ismeretét jelenti. Vagyis a szocialista fej­lődés értékrendszerének az elsajátítását, amelynek hiányában lehetetlen a társadalmi egyének — vezetők és vezetettek — tetteinek céljainkhoz mért megítélése. Ezeknek az is­mereteknek a birtokában viszont könnyebb átlátni a nem egyszer bürokratikus körmön- fontsággal vagy demagógiával leplezett önző és törtető magatartást. S végül: a közösség érdekének ismeretéből eredő meggyőződés ösztönző erőt gyakorolhat a nem szocialista magatartás elleni fellépésre. Ám tudjuk, hogy az ismeret és a tudás Bem jelent közvetlenül gyakorlati cselekvést is. Ahogy az erkölcs világában az erkölcsi jó tudása még nem jelenti, a „jótett” feltétlen bekövetkezesét, úgy a közéleti-politikai szféra átlátásához szükséges ismeret sem jelenti közvetlenül a politikailag-közéletileg aktív társadalmi egyén jelenlétét. Pedig szocialista értelemben aligha beszélhetünk igazi politikai kultúráról politikus, gyakorlatilag is aktív társadalmi egyének hiányában. Éppen ezért a politikai kultúra a mi számunkra nem egy­szerűen ismeretanyag „felhalmozását” jelenti, hanem sokkal inkább olyan politizáló közös­ségek kiformálódását, amelyekben az ismeret tényleges és tartós aktivitással párosul, ahol a régi — s időnként ma is hivatkozott — „ne szólj szám, nem fáj fejem” szóláshoz hasonló álbölcsességeket szókimondó népi bölcsesség és tömegnyomás váltja fel. SOK MÉG A TENNIVALÓ ezen a téren is. Hiszen hányszor előfordul még, hogy kü­lönböző helyeken csak hosszas huzavona vagy éppen meghurcolás után juthatnak el embe­rek^ igazukig. Emögött nemcsak hivatali visz- szaélés rejlik, hanem a politikus, a tagjaiért is kiálló közvélemény hiánya is, amely utóbbi pedig eleve minimumra korlátozhatná a pozí­cióból elkövetett visszaéléseket. De mi köze mindennek a közművelődés­hez? Nagyon is sok. Tartalmilag határozza meg a közművelődést, amennyiben éppen en­nek a társadalmilag aktív és felelős magatar­tásnak a fontosságát tudatosíthatja a művelő­dés folyamata. De meghatározza módszerta­nát is: a közművelődés ismeretanyaga nem maradhat meg az egyszerű ismeretközlésnél, a tételes tudásnál, egyfajta „katekizmus”- módszernél. A társadalom tagjainak szellemi és erkölcsi aktivizálása ennél többet követel: a rávezetés, a kifejtés, a meggondolkodtatás eszközeinek alkalmazását. Ez a hozzájárulás kritikai-ellenőrző tevé­kenységet jelenthet minden olyan törekvéssel szemben, amely a társadalmi irányítás külön­böző területein és szintjein, vagy magán a közösségen belül a tényleges közösségi érde­ket háttérbe szorító magánérdeket kívánja előtérbe tolni. Ugyanakkor a közművelődés­nek 'e tartalmi feladataival párhuzamosan ve­tődik fel egy közvetlenül nem művelődési kér­dés. Országos feladat ma, hogy a társadalmi alapegységekig intézményesítsük és hatéko­nyabbakká tegyük azokat a törvényesen meg­szabott és védett kereteket, amelyekben az állampolgári beleszólás hatékony foAnát ölt­het, s egy-egy területi vagy termelői közösség tudatosan vállalt közéleti-politikai aktivitásá­vá fejlődhet. A beleszólás és részvétel erejét ugyanis ez a közösségivé válás adhatja meg igazán. A KÖZMŰVELŐDÉS FONTOS ÉS LÉ­NYEGES ALKOTÖ ELEMEI az állampol­gári magatartással, politikai kultúrával kap­csolatos kérdések. Tartalmukat nézve, olyan ösztönzésekről van itt szó, amely nem áll meg a dolgok egyszerű értelmezésénél, hanem megvilágítja a közösségi és egyéni részvétel szükségességét is a szocializmus építése során felmerülő ellentmondások leküzdésében. S mivel ma már a szocializmus nem egyszerűen „kenyérkérdés”, hanem az elért társadalmi gazdagság alapián az emberi gazdagság, a szocialista egyéniség kialakításának társadal­mi kérdése is, az elmondottakhoz még valamit hozzá kell fűznünk: politikai kultúránk nem formálható ki a szocialista kultúra filozófiai, erkölcsi és művészeti eszményeinek megisme­rése és elsajátítása nélkül. Korszakos munká­ról van hát szó. Fontos, hogy ezt így is ért­sük. Olyan összefüggéseket érint, amelyeknek marxista értelmezése elengedhetetlen mind a szocialista jelleg kibontakoztatása, mind pedig a kapitalizmussal folytatott békés versengés korszakában. 1 <H.) Utcánk zöldségese agy eső zuhoghatott azon a tájon. méteres kolbászokat tölthettek azon a vidéken, ahol a mi utcánk egyetlen zöldségese emberré cseperedett. Mert olyan hosz- szú ő, mint egy kisebb fajta villanypózna, dagadt, mint a káposztáshordó, arca piros az egészségtől, mint a jonatán alma. Nos, a mi utcánk egyet­len zöldségesét immár egy esztendeje ismerem — ő az őslakó, én vagyok a jöttment idegen —, s immár eszten­deje észrevettem, hogy ellen­szenves vagyok neki. Amikor először beléptem. nagy meg­döbbenést láttam a szemé­ben. Kértem egy kiló cseresz­nyét. Nagy műgonddal kivá­lasztotta a legcsúfabbakat. Jó üzletember különben, kedvében jár a vásárlóinak, még olyan hajmeresztő dol­gokat is megenged, hogy a kedves vevő maga válassza ki a neki legmegfelelőbb por­tékát. A következő alkalom­mal magam is válogatni kezd­tem. De emberem, a pózna, a káposztáshordó, s 0 jonatán alma szerencsés egyvelege aáznmordulL — Maga csak ne válogas­son! Hónapokkal később: nagy eső zuhogott a mi vidékün­kön, bokáig ért a sár, s mert ugyebár előbb a tyúk, aztán a tolás a mi vidékünkön is előbb a lakótelep, aztán épült az út. Sáros lábbal léptem az üzletbe. Mindenki így tett, de a pózna csak rám ordított: — Talán megtörölnénk a cipőnk talpát! Hogy micsoda emberek vannak! Szebbnél szebb árut tartok én, maguk is megmondhatják hölgyeim és uraim, de ez válogat, tur­kál, és furkál, bejön ide sá­ros lábbal, ráadássul még to­lakszik is, nem is értem ma­gukat hölgyeim és uraim, miért engedik tolakodni. Haragosan előugrott a pult mögül, és három később jött asszonyt is elém rángatott. Nemrégen úgy hozta a sors, hogy az üzletben csak négy- szemközt találkoztam a mes­terrel. ő zord volt hozzám, mint rendszerint, én behúzott nyakkal kértem egy kiló ba­rackot, szinte mint rendsze­rint. ő kiválasztotta a leg- csufabbjáí és megeresztett végre valami emberiféle han­got, igaz, meglehetősen ag­resszíven. — Ugye, maga abban a sa­rokházban lakik? — Nem — mondtam én nem lakom abban a sarok- házban. A pózna, a káposztáshordó és a jonatán alma szerencsés keverékéből kitört a jóízű nevetés. — Akkor vissza az egész! Akkor itt tragikus tévedésről van szó. Nagy szerencséje, hogy nem maga az, aki abban a sarokházban lakik. — Mit vétett az a sarokhá- zas? — kérdeztem megköny- nyebülten. — Most már nem érdekes — mondta a mester —, ha nem maga az, akkor tárgyta­lan. Kapcsolatunk egycsapásra megjavult. Már név szerint ismerjük egymást, mondhatni barátok vagyunk. De a sa­rokházas hasonmásam tör­ténetét harapófogóval sem tudom kiszedni belőle. Ha belépek, nyájasan mosolyog, s bűbájos önirónával megfe­nyeget: maga csak ne válo­gasson! És barátsága jeléül kiválasztja nekem a világ legcsufabb gyümölcseit. Simon Lajos Az új nyomda épülete. (Hammel József felvétele) Meggyorsítható az új nyomda építése Egy hőnap múlva kezdik a belső szereléseket Megélénkült az új nyomda építkezése ezekben a napok­ban, a Szabolcs me­gyei Állami Építőipari Válla­lat nyolcvan szakembere dol­gozik itt jelenleg, s továbbiak érkeznek. A múlt héten mun­kához láttak a Könnyűipari Szerelő Vállalat dolgozói, és szemrevételezték a helyszint az Országos Szakipari Szere­lő Vállalat képviselői. Két olyan jelentős munkát végez ez a két vállalat, akiken na­gyon sok múlik a következő hetekben: nem kevesebbről van szó, mint a határidők megtartásáról. • • Ötéves munka Ötéves munka befejezése közeleg: 1969. október 3-án kelt az első megyei tanács vb-határozat, amely gyakor­latilag elindította az új nyomda építését Közel hat­vanmillió forint felhaszná­lására nyílt lehetőség. A Könnyűipari Tervező Intézet több lehetőséget vizsgált meg, míg 1971 tavaszán a kész ter­veket rendelkezésre bocsá­tották. Mindössze néhány hét telt el, s 1971 májusában már a SZÁÉV brigádjai vették birtokba a helyszint, hogy az első részátadásokat 1974. ok­tóberében, a végleges átadást pedig 1975. május 25-ig meg­tarthassák. A határidők egy­ben azt is jelentik, hogy a jövő év első felében a tel­jes üzembe helyezésnek is meg kell történnie. Egyes részlegek azonban a terv sze­rint már az idén működnek az új nyomdában. A 3600 négyzetméter alap- területű nyomdában másfél év múlva, teljes üzem idején, 500 tonna könyv, 500 tonna folyóirat, 1000 tonna vegyes nyomtatvány készül, s itt nyomtatják majd a Kelet- Magyarországot is, amelyhez kb. 800 tonna papírt használ­nak majd fel. A nehezén már túl vagyunk — mondja a nyomdaépítke­zés művezetője, Megyesi Já­nos, — ezentúl a szemre is látványosabb munkák kö­vetkeznek. Gyorsítani is tu­dunk, mert a határidős isko­laépítések befejezése után a mi építkezésünkre újabb bri­gádok jöttek. — A napokban befejeztük a padló alatti fűtésvezetékek nyomáspróbáit, amely jelen­tős munka volt, s feltétele a további haladásnak. Dolgoz­nak a villanyszerelők, több helyen a burkolatok készül­nek. A kezdettől jó munkát végez itt Ferenc Sándor 15 tagú kőműves szocialista bri­gádja, s az építkezésre nem régen érkezett Radványi Já. nos tizenöt tagú kőműves szocialista brigádja. — A következő néhány hő- ■ nap munkája azonban nem lesz egyszerű, mert egyes szakmunkákat más vállalatok specializált brigádjai végez­nek. Egymás mellett kell dol­gozni, azonos munkaterüle­ten, s munkájuk is egy­máséra épül — ha egyik le­marad, a másik sem tud dol­gozni. Gyorsítani az építést Ilyen gondokat jelez a Könnyűipari Szerelő és Épí­tő Vállalat: eredetileg július elsején kellett volna megkez­deniük a munkát, de erre csak ezen a héten került sor, így körülbelül kéthónapos késéssel indulnak. A feladat nagy: a légtechnikai berende­zés szerelése, amely a fő munkát jelenti, kb 2,5 millió forint értékben. A nagycsar­nok, a raktárak fűtését, hű. tését, szellőzését, a páratarta­lom szabályozó rendszerét alakítják ki. A munkához szükséges berendezések, anyagok nagy része megérke­zet, de még fontos részek hi­ányoznak. A vállalat budapesti köz­pontjában Perger Ferenc fog­lalkozik a nyíregyházi nyom­da munkáival. Véleménye: a KIPSZER szerződéseiben a munka teljes befejezésének végső határideje 1975. már­cius 31. Ezt feltétlenül meg­tartják, sőt előbbre is hoz­zák. Részhatáridőkre eddig — mivel a nagycsarnok miatt ilyen kérés nem érkezett — nem is készültek fel. A KIP­SZER kész meggyorsítani a munkát, ha szükséges, akkor azokkal, akikkel egy munka- területen kell dolgozni, szo­cialista együttműködési szer­ződés megkötésére is vállal­kozik, a határidők lerövidité se érdekében. A KIPSZER kulcsfontossá , gú munkájára épül az Orszá­gos Szakipari Vállalat félmil­lió forinton felüli munkája: az üzemcsarnok speciális ko­pásálló, zajcsökkentő, ru­galmas padlóburkolatának el­készítése. Csak nagyon jól összehangolt munkával biz­tosítható, hogy október elejé­re átadják berendezésre, sze. relésre a nagycsarnokot. Munkájuk előfeltétele, hogy a KIPSZER a tetőszerkezeti szerelések nagy részét elvé­gezze. Mindezek ellenére a , Nyír. ségi Nyomda igazgatója, Ho. léczi István/ optimista: min­den közreműködő vállalat fontosnak tekinti a nyíregy­házi nyomda beruházását. Közben a gépek beszerzése is javában tart. Az egj'ik leg­fontosabb, az újság-, könyv- és folyóiratkészítésre alkalmas angol gyártmányú ofszet gép­sor október első napjaiban érkezik. A nyomda négy szakembere korábban kéthe­tes tapasztalatcserén vett részt az NSZK-ban, ahol a nyíregyházihoz hasonló gép­sor üzemel, így a tizenegy­millió forint értékű berende­zés fogadására felkészültek. A gép a legkorszerűbbek közül való: négy szín nyomására képes, óránként 16 500 újság készülhet rajta. Októberben új gépek Ezen kívül 12 millió forint értékű más gép beszerzése is megtörtént. Negyedrészük már a régi nyomdában van, s működik is: a kötészet gé­pesítése, a nagy teljesítené- nyű reprodukciós fényképe­zőgép üzembe állítása meg­történt, a belső szállítás gé­pesítése már megkezdődött. Az októberben érkező újabb gépeket már az új nyomdáé, hoz szállítják. Üzemszervezé­si terv készült, hogy az új nyomda berendezését, a meg­lévő gépek új helyre szállítá­sát minél kisebb időkieséssel oldhassák meg. Több éve képezik a szak­munkásokat is: Debrecenbe» és Budapesten 17 szakmun­kás tanult, akik az új beren­dezésekhez hasonló korszerű gépeken dolgoztak. A beru­házás elhatározása óta het­ven szakmunkást iskoláztak be, legtöbbjük már dolgozik, s jelenleg három nagy létszá­mú évfolyamon szintén het­venen tanulnak, ketten pedig Budapesten, illetve Moszkvá­ban folytatnak felsőfokú ta­nulmányokat Az új nyomda beruházása jó ütemben halad, ha a mos- tani munkák összehangolása sikerrel jár, még az idén új- -• ságok, könyvek, hagyhatják , el a megye újabb, korszerű üzemét Marik Sáadfl*

Next

/
Oldalképek
Tartalom