Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)

1974-09-07 / 209. szám

/ 4 M iB I. iiUTmi #­$nxrpv&mTiQg? il Szülők fóruma: Mi leszek, ha nagy leszek ? A II. osztályosok környezetismereti munkafüzetének utolsó lapján két kérdésre kell felelniük a kis nyolc* éveseknek. Az első ,így szól: „Milyen foglalkozásokat ismersz? írd le!” A második: írd le, mi szeretnél lenni, ha nagy leszel!” Ez utóbbi kérdés gondolkodóba ejti a gyermekeket. Másodévenként tanítottam II. osztályban. Ez után a környezetismereti feladat után csaknem minden évfo­lyamnál azonos megfigyeléseket tettem. A „Milyen foglalkozásokat ismersz?” kérdésre meg­döbbentően kevés választ írnak be a tanulók. A felelet leírásához megadott 7 vonalazott sorba általában 2—5 foglalkozást sorolnak fel. Rendszerint az édesapa, édes­anya foglalkozása vezeti a sort és ha még írnak egyet- kettőt, azok is a „divatos” szakmák közül valók, néhá­ny uknál helyt kap a felsorolásban az óvó, és a tanító néni. A szegényes feleletek láttán várakozással nézek a második kérdés megválaszolása elé. Legtöbbjük sokáig töpreng, fél, hogy valami hibát követ el, ha elhamar­kodva dönt, mint Eszterke, aki a válasz leírása után hirtelen felugrik és kétségbeesett arccal, segélykérőén néz rám. Nézem a hibátlanul leírt feleletet: orvos. „Jól van! — mondom. Nincs semmi hiba! így kell írni”. — Igen, tudom, — szól, még mindig riadt arccal —, de én most ezt ide írtam, és mi lesz, ha nem vesznék fel az egyetemre? Elmosolyodom és elgondolkozom korunk kisgyer­mekének nagy és korai gondján. De hadd lássuk to­vább, mi a tervük. Gábor és még 7 fiú mérnök lesz. Éva táncdaléne- kesnő. István ejtőernyős, négyen fodrásznőnek készül­nek, Eszteren kívül még öten orvosnak, lesz két tanító­nő, egy óvónő és egy táncosnő is tanítványaim között. A feleletek leírása után elbeszélgetek egy kic«it a gyermekekkel: ki, miért választotta épnen azt a pálvát amit leírt. A válaszok zöme elszomorít. Ilyeneket hal­lok: .. . mert jól lehet keresni, ... mert csak fél napo* kell dolgozni,.... mert akkor lesz autóm. ... mer« anyukám mondta, (gvári munkás), eleget dolgoztak ők. keressem meg én maid könyebben a kenyeremet. A beszélgetések és a válaszok összegezése után megállapítom, hogy a gyermekek csak leginkább az úgynevezett ..divatos” szakmákról tudnak. Sok-sok osz­tály feleletei alaDján általánosíthatók. így. Vannak elfelejtett foa'alkozások. Jó lenne, ha gyermekeink ismernék a sok-sok kü­lönféle élethivatást, amelyekre készülhetnek és Valóban a szakma szeretete vonzaná őket választott életpályá­jukhoz és nem az a szempont, hogy „jól lehet keresni” meg az, hogy „akkor lesz autóm”. A tervezett szakma megszerettetésén kívül a másik nagyon fontos szempont, hogy a szülők ne a maguk el­gondolását — pillanatnyi hangulatát — erőltessék rá a gyermekre, hanem vegyék figyelembe, yan-é tehetsége, kedve az -elkéozelt ' élethivatáshoz testileg, szellemileg megfelélő-e a. választott foglalkozásra. Jól, -teszik. iMSzülpk, ha az elképzelésükről beszélget­nek a gyermek pedagógusaival. Biztosan jó segítői lesznek a tervezésnek, hasznos tanácsokat adnak. Ha azután közösen döntöttek akkor megkezdődhet a barát- kozás a választott szakmával, s az olyan készségek fo­kozott fejlesztése, — szakkörökben, esetleg különórá­kon is —, amelyek hozzásegítik a gyermeket ahhoz, hogy felnőtt korára választott életpálya ne csak foglal­kozás legyen, hanem hivatás. Dr. Gergely Károlyné Közlekedés és játék »GYEREKEKNEK ■ gyerekekne■ GYEREKEKNEK TÖRD A FEIEDF Csalafinta madarak Az ötlet remek, már-már zseniális. A tan.' első nap­jaiban az ország általános is­koláiban az elsős gyermekek egy társasjátékot kapnak kézhez, . amelynek segítségé­vel felvázolhatják az otthon és az iskola közötti közleke­dést. Vannak jelzők, közleke­dési eszközök, veszélyhelyze­tek stb., és már nem is kell más, mint hogy a szülő gyer­meke társaságában gyakorol- ■ jón és szoktasson. Így aztán a kis hatéves néhány hét alatt, a szülővel megtett utak gyakorlati ismereteit a játék­kal bővítve kiváló ismerője lesz egy útvonalnak, melyet naponta kétszer kell megten­nie, esetleg nyolc éven át. Eddig a játék, és újólag a Közlekedésbiztonsági Tanács jogos dicséreté. De ám foly­tassuk a sort. Jó a játék, helyes, hogy reflexszé válik a gyermekben a közlekedés néhány alapszabálya. De ha végignézünk Nyíregyháza ut­cáin, áz iskolák környékén, akkor néhány nem éopen já­tékos ötlettel szeretnek ki­egészíteni á pedagógus, szü­lő és nebuló együttes erőfe­szítését. Elöljáróban nagyon okos dolog lenné, ha az is­kolák körzetében, legalább tiéhánv hétig, amíg a jármű­vezetők megszokjék, regge­lente egv-egy rendőr ügyelne arra hogv a jelzőtáblának étéke és hitele is lésven Mért bizony a sietős autósok és motorosok többsége ? Vasvári Pál utcán, a Kossuth utcán, a SZééhéflvi vágy éo­pen a Bethlen utcákon alig­ha figyelnek óda hét és fivólc között =) félénken tineeőkre Vagv Tépi1"'rlk mée aa— isnégt tovább. Vannak iskolák, amelyek épületek közé ékel­ve helyezkednek el. Így a Jósavárosban, vagy az ötös a Homok téren. Ez utóbbi helyen még alkalmi sikáto­rokban is folyik a járműfor­galom, ijesztve a kis ember­kéket. Elgondolkoztató: va­jon nem lehetne-e ezekre a helyekre a reggeli és a dél­utáni órákra forgalomkitil­tást elrendelni? Folytatódjék a sor a fel­nőttekkel, beleértve e kor­osztályba a nagy iskolások népes családját is. Vajön mindenki odafigyel-e amikor egy kis iskolás reggel egy forgalmas átkelőhelyen ti­peg? Akad-e valaki, aki ké- zenfogja őket? Ritkán igen. Jó lenne, ha ebből gyakor­latot csinálnánk. De vajon túl bizarr ötlet az, ha a vá­ros legveszélyesebb pontjain — Felszabadulás tér, Erdő­sor. Stadion melletti óvoda, Széchényi és Kossuth utca — az átkelőhely mellé egy kis tartóba néhány színes zász­ló kerülne, amelyet a gyer­mek kézbevesz, int, és ami­kor átér, egy hasonló tartó­ba helyez? Igaz, az ötlet nem új, Japánban már csi­nálják. Vagyis: hagyjuk, hogy a gyermek játékosan is tanul­jon, foglalkozzék közleke­désre oktatásával a szülő, de legyén sokkal figyelmesebb a járművezető, vagy éppen a munkába menő felnőtt. Lát­szólag apróságok, pillanatok­ul, mégcsak nem is percek­ről van szó. Márpedig egy- egy ilyen pillanat életet menthet, és ami szintén nem lebecsülendő: növeli á gyer­mekben a felnőttek jóságába vétett hitet is. (bürget) Vízszintes: 1. Felfedezők. 6. Helyrag. 7. Hónaprövidités. 8. Karcol, ir­dal, vés. 9. Indok, amely meggyőző (—’). U> Tiszai Vegyi Kombinát. 12. Névelő­vel, szorgos rovar. 14. Rágós hús jelzője. 16. Megfejtendő. 18. Régi római aprópénz volt. 20. Az élet egyik feltétele. 21. E napon. 22. Gyom. 24. Gyü­mölcszselé féleség. 25. Vissza: vízen jár. 27. Biliárdkellék. 28. Függő. 29. Megfejtendő (első négyzetben két betűvel). Függőleges: 1. Amerikai parasztgazda­ság. 2. Dudolgató szócska. 3. Megfejtendő 4. Ezüst vegyje- le. 5. Apátián, anyátlan. 6. Porciónként bead. 10. Hibáz. 11. Hatnapi közepe! 13. Szólit. 14. Csak félig izzott! 15. Meg­Egyszer Péter cár az erdő­ben járt. Látja, hogy egy pa­raszt fát vág. — Sok szerencsét a mun­kához, — mondja neki a cár. — így is legyen, — feleli a paraszt, — kell is ám nekem a szerencse! — Aztán miért? — kérdi a cár. — Vagy nagy családod van? — Számóid csak össze ma­gad is: két lány meg két fiú. — Nahát, nem is nagy a családod, — mondja a cár. — Hová teszed a pénzt? — Hát hová is, — mond­ja a páraszt. — Három rész­re osztom a pénzt: az első­ből az adósságot fizetem, a másodikból kölcsön adok, a harmadikat vízbe dobom. Elgondolkodott a cár, mit is jelent ez? — Látom, ám, hogy te roppant nagy mestere vagy a találóskérdéseknek, na­gyon ravaszul beszélsz! A paraszt erre azt feleli: — A ravasz tálálőskérdés- nek egyszerű a megfejtésé: adósságot fizetek, — örég apámat és anyámat etetem, kölcsönbe adom — a fiaimat nevelem, ha elér az öregség, ők fognak engem etetni, amit a Vízbe dobok, azon á lányaimat nevelem. Otthon ők se nem segítőid, se nem kenyérkeresők, hanem csak ünnepelnek, meg szerezz ne­kik kérőt. — Nos, — mondja a cár, — lám, okos is vagy! Nem kísérsz el engem a sztyep­pén, nem tudom az utat. — Minek kísérjelek el­mondja a paraszt. Az utat magad is megtalálod. Ez á rejtvény nem ravasz. Eriggy egyenesen, ott fordulj jobb­ra, emitt meg balra, aztán amott megint jobbra és — lám már egyenesen ott is vagy. —Nem, — mondja á cár, — én éZt az írást nem is­merem. Jobb, ha te Vezetsz engem. fejtendő. 17. Ri. 19. Megfej­tendő. 21. Maros menti váro­sunk. 23. Vissza: gyom. 24. Gyalogol. 26. Csapadék. 27. D. M. A. Megfejtendő: Magyarországi folyó és mellékvizei (vízszintes 16, 29, függőleges 3. 15, 19). Múlt heti megfejtés: Nyíregyháza környéki ter­málfürdők: Hajdúnánás, Sós­tó, Nagykálló. Könyvjutalom: Gombos Rita Nyíregyháza, SzloboQa Ilona Nyírtelek, Jencze Gizella Üjíehértó, Pap Zoltán Kömörő, Csuha Valé­ria Mándok. — De nekem, méltóságos uram, sok^a kerül a nap. — Megfizetem neked! Felültek a kétkerekű ko­csira és elindultak. Az úton a cár kérdezgetni kezdte a parasztot. — Aztán, messzire voltál-e már? — Hát, valamikor voltam, uram. — Hát a cárt láttad-e? — Még nem láttam. Meg­nézném szívesen, de arra egy élet nem elég. — Mondok én neked vala­mit: mihelyt kiértünk a sztyeppére, meglátod, ö is ott lesz. — De hogy ismerem meg a cárt? — kérdi a paraszt. — Könnyű őt megismerni. Mindenki sapka nélkül lesz, csak á cár fején lesz sapka. Kiértek a sztyeppére, ott a rengeteg — sók nép. És mi­kor meglátták a parasztok a cárt, — nyomban lekapták fejükről a sapkát. A paraszt pedig mereszti a szemét, — ki van sapkában. Nézte- nézte, kereste-kutatta, — de senki, csak ő maga, meg áz uraság van sapkában. Csodálkozik a parászt. — Hát ki lesz a cár? — kérői. — Ügy látszik, kettőnk kö­zül egyik a cár. — mondja neki Péter. — Akkor most te fejtsd meg ezt a találós- kérdést! Ekkor a paraszt lekapta a fejéről a sapkát, s a cár lá­ba elé borult. —Hát, — mondja, — fen­séges uram, a te találóskér­désed egyszerű, de a megfej­tésé az ravasz! Elneveti magát a cár. — Most — mondja a cár, — akkor ml kvittek va­gyunk. Aztán megjutalmazta a pa­rasztot és elbocsátotta béké­ben. Fordította: Papp Sándor Nem könnyű dolog ám egy madárfészket megépíteni A gerle is, amelyről közismert, hogy nem valami híres épí­tőművész, napokig cipeli cső­rében a száraz gallyacskákat, hogy silány otthonát összetá­kolja belőlük. A függő cinege pedig akár két hétig is épít­geti hajlékony fűzfaágra erő­sített zacskóalakú fészkét. Különböző növényi anyagok­ból szövi, fonja, dé megfi­gyelték azt is, ha nem talál eleget a megszokott építő­anyagból, cselhez folyamo­dik. A szegedi Fehértavon történt, hogy az élelmes ma­dárkák a közelben legelésző birkákat keresték fel, hátuk­ra szálltak és a kicsipdesett finom gyapjúval bélelték ki otthonukat A jámbor birkák valószínűleg észre sem vet­ték a „tólvajlást”, még a mindig éber puli sem figyelt fel az öreg fűzfa és az őrize­tére bízott nyáj között „ingá­zó” madárkákra. Akad azonban a sok között olyan madárfaj is, amely fittyet hány minden ősi tör­vénynek és egyáltalán nem épít fészket magának. Az er­dei fülesbagoly például sok­kal kényelmesebbnek tartja, hogy egy frissen „tatarozott” varjúfészket foglaljon el a maga számára. Képzeljétek csak el a derék varjut, ami­kor a mezőről visszaérkezve, egy nagyfülü, narancsvörös szemű baglyot talál a fészke közepén, s az ráadásul a leg­fenyegetőbb károgásra Bem hajlandó kimozdulni onnét. Mit tehet ezek után szegény varjú? Hátat fordít otthoná­nak és elindul, hogy valami alkalmas helyen új fészkét építsen magának. A kakukk még rajta is túl­tesz. Nem hogy fészket nem épít, dé még tojásait sem maga költi ki. Kilesi a fész­keit építő ápró madarakat, vörösbegyet, nádirigót, poszá­tákat és egy óvatlan pillanat­ban fészkükbe csempészi sa­ját tojását. Ez a tojás á ka­kukk testéhez viszonyítva na­gyon kicsiny, így a rászedett madarak nem veszik észre a cserét, mert ráadásul a ka­kukktojás még színében is al­kalmazkodik az övéikhez. A kikelő fióka pedig addig mes­terkedik, míg valamennyi mostohatestvérét ki nem löte» dösi a fészekből. Csak akkor nyugszik meg, amikor érzi, hogy már egyedül máradt, 8 rháf Csak arra van gondja, hogy minél szélesebbre tátsa csőrét eleséggel érkező mos­tohái felé. Előfordul, hogy a kakukk a fűben rakja le tojásait és utá­na a csőrében szállítja ren­deltetési helyére. Néha azon­ban elvéti a dolgot és szűk- szájú faodúba is belepoty- tyantja. Eleinte nincs is sem­mi báj, a kis. kakukkot a cin­kék, rozsdafarkúak szorgal­masan etetgetik, de mire ar­ra kerülne a sor, hogy a fió­ka kireoüliön a nagvvilwba, már akkorára nőtt, how se­hogy nem fér ki a nyíláson. Mostohái egy da-abig még etetik ugvan a szűk nyíláson át kétségbeesetten kéregét5 fiókát de azután lassan el­hagyják. s szegényke nyomo­rultul éhen pusztul. De nem csak Eufóriában találunk leleményes madara­kat. Az afrikai őserdőkben él egy seregély nagyságú, jelen­téktelen színezetű madár, ameiv nagyon kedveli á vsd- méh-k viaszból készült sejt­jeit. Eredetileg csak az úgy­nevezett mázevő borzot hasz­nálta fel arra. hogy az. út­mutatása nyomán á fás-ke­ket kirabolja s így ő is léd­hez lusson. Később azonban rájött, hogy az emberek ép­pen úgv kedvelik a mézét mint a borz, igv azután őket kezdte csalogatni és ágról ág­ra rénkedve, hangos szóval mutatta ág utat a vadmábek odúja t’ié. A négerek ma már jól ismerik a ..mézmutá* tót” és nyomban követni kez­dik. ha fetbihík Valahol. Ném f-iedkéáhek meg azonban ar­ról sem, hogy egy darab )án*t hagyjanak hátra, amiből a ravasz madár jóízűen belak- mározhat. Halából amikor ismét méhekre bukkan, nyómban igyekszik embere­ket „toborozni”, hogy mega. szerezzék számára a cseme­gét. Egy faágon ülve figyeli, amint azok a méltán haragos méhekkel viaskodnak, s 5 maga csak akkor száll oda, árúikor már „tiszta a levegő* és minden veszély nélkül hozzáláthát jól megérdemelt reggelijéhez. Schmidt Egos KÖZMONDÁS. Induljatok el a vas tágított K-betűbői és lé ugrásban olvassátok össze a betűket! Ha helyes útvoná Ion haladtok végig, egy közmondást kaptok eredményű Megfejtésül ezt a közmondást küldjétek be. T9tui9 ezssnpt j(*tj ‘15^39 boa ;urh n( ssptfajSe] A két találós kérdés (OROSZ NÉPMESE)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom