Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)
1974-09-15 / 216. szám
t* f9fi ss«pfemK«r IS; Stlet W». g y ab owes * & 9 Politikánk szolgálata TANÁCSÜLÉSRŐL JÖVET, hazafelé indulóban, kissé sietősen újságolta a hírt a tekintélyes járási vezető, a fehérgyarmati járási hivatal elnöke, hogy fenn Szatmár- ban, náluk, szerinte egy új, követésre méltó kezdeményezés született. Nagyszekeres közös tanácsa körzeti óvodát nyitott. így elég szimplának, szürkének tűnt amit mondott. De amikor megto'dotta azzal, hogy ezt a gyemiekintézményt négy kis község, Nemesborzova, Zsarolyán, Kisszekeres és Nagyszekeres együtt üzemelteti, segíti a tsz. akkor elgondolkodta/n. S még inkább akkor, amikor megtudtam, hogy azt az autóbuszt, amely a hetvenkét kis nebulót hozza-viszi, egyik budapesti üzemünk egyik szocialista brigádja újította fel. Ezt pedig a tsz üzémél- teti. Még csak azt kellett volna megkérdeznem, ki fizeti a gépkocsivezetőt? Annyit közölt még, hogy á csöppségek igen jól érzik magukat. És a szülők is nyugodtak, mert biztonságos helyen tudják kicsinyeiket, jó felügyelet alatt. Egyetlen dolgot felejtettem el megkérdezni. Azt, hogy kinek az ötlete volt? Erre így lehet válaszolni: a jó ügyet, a politikát szolgáló embereké. Munkásoké, akik hegesztették, festették az autóbuszt, tanácsi vezetőké, akik kiöt- lötték, hol legyen a körzeti óvoda, pártvezetőké, akik tanácskoztak az ügy sikeres megvalósítása érdekében, tanácsi dolgozóké, egészség- ügyieké, óvónőké, felvigyázóké, a buszvezetőé. És sorolhatnám tovább. Talán szükségtelen. Éppen azért, mert a politika szolgálatáról van szó. Helyesebben és pontosabban politikánk szolgálatáról, s nem emberek, egyes vezetők elképzeléseinek az ^rvényre- juttatásáró'. És ez esetben nem véletlenül hangsúlyozzuk a kettő közötti különbséget. Egyes embereknél nagyobb a valószínűsége, hogy tévedhetnek, — politikai hitvallásunk esetében azonban kevésbé. És nem szabad megfeledkezni arról, hogy soha nem embert, egyes vezetőt; Igazgatót, elnököt, főorvost stb. kell szolgálni, hanem az ügyet. Sajnos akadnak, akik e kettőt összekeverik, összetévesztik. Egyes vezetők elvárják a szolgálatot. más beosztott szolgalel- kek pedig vakon követik — ha helyes, ha nem — azt, amit a főnökük mond, vall, hirdet. Ha valaki elkötelezte magát ügyünk, a szocializmus szolgálata mellett, az ném keveri és nem téveszti össze a szolgálatot a szolgai- sággal. Az az ember — legyen párttag vagy pártonkí- vüli —- tudja hol a helyé, mert esze és szíve diktálja^ hogy a munkásosztály érdekeinek a védelme, céljainak érvényre juttatása az ő érdeke Is. Ezt a politikát szolgálni érdemes. EZ A FAJTA SZOLGALAT valóban nem ismer közömbösséget. Mi a cselekvő politikai szolgálat hívei vagyunk. Valljuk, nem elég csak hirdetni, hogy egyetértünk a párt határozataival, ha nem teszünk megvalósulásuk érdekében. Valójában a párt politikájának s szolgálata nem más, mint határozataink érvényre juttatása. az értük való cselekvés. S, ha a HAFE-ban, az ISG- ben Mátészalkán vagy az IKSZV-nél Nyíregyházán erőfeszítéseket tettek és tész- nek azért, hogy minél több munkás végezze ef a nyolc általánost, akkor ez a párt politikájának a szolgálatát jelenti. Ha a SZÁÉV, a VAGÉP és a többi vállalat gazdasági, pártvezetői, a társadalmi szervezetek fáradoznak annak érdekében, hogy minél több kétkezi dolgozó részesüljön a munkás- lakás-akcióból, ez is a politika szolgálata. De ugyanakkor a politika szolgálatát jelenti az is, amikor fegyel- metlenség, nemtörődömség miatt felelősségre vonják a közmorál, a közrend ellen vétőket. És az is politikánk szolgálata mellett áll ki, aki áz úgynevezett kényes kér- désekbén is vallja a párt álláspontját. Persze, hogy ez nem valami népszerű. Mert miért is lenne az, amikor a felemelt energiahordozók árának ügyében kell vitába szállni. Könnyebb együtt fújni a követ, szapulni bizonyos intézkedéseket, mint hosszú, fáradságos, kitartást követelő, érvélő vitába bocsátkozni. A POLITIKA EGYEBEK KÖZÖTT nem más, mint társadalmi érdekű tevékenység. Közös érdek az egységes kiállás, gz egységes cselekvés. Az, ha jó, ha igaz ügyről van szó. És soha nem azt kérdezik az emberek, ki találta ki, hanem azt, kiknek a javát szolgálja. Szolgálni annyi, mint valamit nemcsak önmagunkért, hanem valaki másért is cselekedni. Cselekedni egy kis vagy egy nagyobb közösség érdekébén. A szolgálat, különösen a politikai szolgálat önzetlen cselekedet. Egye- . bek között ebben rejlik a szocialista brigádok ereje, ez ad erőt, ez kovácsolja őket össze. Társadalmi szolgálatuk közös emberi együttélésük, apró örömeik és gondjaik, egymás segítése és támogatása. Nem egyes embereket, hanem jó ügyet, jó politikát kell szolgálni. Akinek .ez a hitvallása, azt nem érhetik olyan könnyen meglepetések. Pártunk eszméje, a marxizmus—leninizmus. Erre épül politikánk, s ez a politika legfőbb célja az ember teljes anyagi-szellemi felszabadítása a szocializmus ki- teljesítése. Ezt kell szolgálni. Ezt hangsúlyozta egyik beszédében 1971-ben Kádár elvárs is. „A kommunisták munkájának, a szocializmus építésének tulajdonképpeni célja, hogy a nép még szilárdabb birtokosa legyen szabadságának, jogainak, és azokat használni tudja, alkotó módon élni tudjon velük.” Lényegében ezt jelenti politikánk szolgálata. E nemes ügy érdekében kell mindennap cselekedni. Farkas Kálmán- -. - - . ■ - • ■ -- r .-..r. bzedes —■ feldolgozás — tárolás —> export A szeptember derekán ránk mosolygó szatmári tájon pezsgő, üde színfoltot mindenütt az almáskerték és az almafeldolgozó helyek jelentenek. Légtöbben már a pirosat kezdik és az arcok is pirospozsgásak. A nyírmeggyesi Petőfi Termelőszövetkezetben, a Fehértagban szedik a legmutátó- sabb gyümölcsökét á Bajosy- Zsilinszky ifjúsági szocialista brigád tagjai. Három fiú és kilenc lány. A legfiatalabb, még nincs tizenhét évés, Éles Marika azt mondja: „Színei jük.” Már két éve brigádtag, tavaly volt egy hónap, hogy három és fél ezer forintot keresett. A legidősebb Kovács Jánósné sincs még huszonhat éves. Amikor ideszegődött, egyszeriben méggyorsult á munka, mért megtanította a brigádtársakat munka közben dalolni. A három fiú, Tóth Béla, Fekete Laci és Koncz Miklós büszkék arra, hogy ez a munkacsapat a szövetkezet repülőbrigádja, vagyis, ha valahol szorít a cipő, oda küldik őket „bevétésré”. „Nem állunk sorba...66 Hétfőn kezdik az általános szüretet. Az ország egyik legnagyobb almáskertjében 650 vagon lesz az idei termés. Lesz hozzá elég jármű? — Lesz, mondja a ^tároló vezetője, mert nem állunk sorba. Nyírgelsén is, Mátészalkán is külön kamrát béreltünk a gyümölcsünknek. A jármi országút mentén, a Mátészalkai Állami Tangazdaság jármi almáskertjének bejáratánál nagyméretű tábla piros betűkkel: „Szocialista üzem”. Bent. a feldolgozó helyen, egy fedett színben Kádár Péter 63 éves vasutas nyugdíjas és Németh Sándor 66 éves társa hullámpapírt vo* nalaznak, hogy aztán kivágják belőle a konténerládákat fedő borítást, nehogy meg- szijja a nap az almát. Mindketten tiborszállásiak. Itt áll a szín mellett at autóbusz, amely reggel-éste hozza-viszi őket. Tavaly is kétezer forint körül kerestek. Eölyils Mihály brigádvezető háromszáz embert irányít a nagy kertben. Csak egyik részük jár ide Tiborszállás- ról, egy nagy asszonycsapat A nyírmeggyes! Petőfi Termelőszövetkezet ifjúsági brigádja a napokban az almakarn®. válra szedte a szép, színes gyümölcsöket (Hammel József felvétele) Jgkab -Józsefné vezetésével Kocsordról. Negyvennégyen vannak, négy-öt fős csapatokra osztva is ösSzétarta- nák. Napi száz forint fölötti a keresetük, igen sokuknak hosszú hónapokig munkát ad itt az alma. Most küldték el az első gépkocsi pirosat. Már elnyerték az első jelvényt. Bakos Gyuláné mutatja a konténerládát, amibe, bizony, amikor már ürül, nagyon le kell hajolni minden szemért. Nem lehetne lenyltós oldallal gyártani? Gyorsabban, jobban, kevesebb fáradsággal menne a két mázsa gyümölcs kiszedése a derékon felül érő ládaoldalakon át. Alma a víz felszínén A MÉK mátészalkai almatárolója, mint egy felbolygatott méhkas. Még javában tart az „ubórkaszezon”. de hétfőn elkezdik a brazil kartonok becsomagolását és ezzel égyidőben az egész környékről áradni kezd a megérett jonatán. Hasonlít a helyzetkép egy színház életéhez, mielőtt a színdarab légérdekesebb felvonása előtt felmenne a függöny. Nem is csoda: az egész üzem csatlakozott a kisvárdai üzemek közötti kongresszusi munkaversenyhez, ezenkívül versenyre hívta a MÉK minden szabolcsi egységét. A szocia-* lista brigádok, a női labdarúgók, a tűzoltócsapat egymásután hozzák haza a díjakat, meséli Fehér Józsefné KISZ-titkár és ez jelentős egy olyan üzemben, ahol az átlagos életkor 29 év. A két gépsor — mondja Borzován László párttitkár — hétfőn indul. A KISZ átvette őket szocialista megőrzésre, ami nemcsak a hibátlan üzemeltetést jelenti, hanem az elmúlt havi nagyjavítás kifogástalan elvégzését is. \ Egyelőre mindegyiken külföldi szerelők dolgoznak. Az egyiken olaszok végzik el az indulás előtti hiánypótlást, a másikba franciák szerelnek be egy „vizes ürítőt”. Nagyon ókos kis berendezés. Az alma egy víztartályba kerül ládástól. A gép leviszi a ládát, az alma a víz felszínén úszkál. Semmire sem eshetne puhábbra, ütődésmente- sebbre. mint így. Még alaposan meg kell tanulni a többszörösen kitüntetett Zalka Máté tmk-s ifjúsági brigádnak az osztályozó szalag fortélyait, de nem félnek tőle. Jéggyár a tárolóhoz Az időjárás tehet róla, hogy a jonatán csak a jövő hétre érik meg. De ezek a brigádok be akarják hozni as elmaradást. Brazil kartonokkal kezdik — ez sem köny- nyű: minden csomagba százhúsz kiló, akárhány darab az alma. Utoljára a tároló jéggyárában jártunk. Gulácsi István hűtőgépész megmutatta? minden tizenhárom percben felszáll egy köteg jégrúd a víz felszínére s mégy a csuz. dán a raktárba. Napi háromszáz mázsa jég készül ittj Elég lesz? A gépész mosolyogva mondja, hogy az ellátás biztosított, mert hat vagon tartalék gyűlt össze a raktárban. • Bár több feldolgozó mond-; ta, hogy kicsit többet kell válogatni a hibák miatt, mint máskor, a piros alma, amerre csak jártunk, nagyon szép», (gnzs> Szüretelő!* Szaimárban Emlékek anyámról G yönyörűen pontos, kerek meséi voltak anyámnak, például a zebe- gényi házról is, ahol nevel- kedett. Megvan még, a vasútállomás mellett, s kocsma van benne most is, mint akkor, csak a hentesüzletből lett időközben cukrászda, presszó. ö valamikor így mesélt róla: „Kétéves koromban már árva voltam. Édesanyám bátyja, Pali bácsi nevelt föl; övé volt a zebegényi nagykocsma és a mészárszék is. Volt egy kutyánk és egy mátyásmadarunk. A kutya őrizte a házat és az udvart, a madár meg a verandára kitett nagy süteményes kosarat. Ha valaki az iddo- gáló legények közül belenyúlt a kosárba, hogy egy kiflit kivegyen, Matyi kiabálni kezdett: — Lepik, lo- Pik! Kitűnően tudta utánozni a bácsikám hangját, s ha látta, hogy a kutya a nagy melegben elbóbiskol, ravaszul becsapta: — Sajó ne, gyere ide! Végül 'is a kutya megunta a heccet, s már csak akkor mozdult, ha Pali bácsit is látta közeledni. Egyszer meg fejbevágtak egy szódásüveggel. Mert eleven voltam nagyon, s játékot csináltam abból, hogy a részegen verekedő legények háta mögé lopakodva kikapjam kezükből az ütésre lendített szódásüveget. Akkor láttam csak, hogy milyen erős ember az én bácsikám. jEgy perc alatt minden legényt kidobált a kocsmából.” Gondolom — tőle örököltem a mesélő kedvemet, bár nem hiszem, hogy íróvá válásom különösebb örömöt szerzett neki. Egyszer ugyanis hallani véltem, amikor a szomszédasszonyának panaszkodott: „Taníttatni nem tudtam, s még csak egy becsületes szakmát sem adhattam a kezébe. Valamiből csak élni kell szegénykémnek!" Ö mindig nagyon korán kelt, pedig későn feküdt. Orosházán, ahol Eliásék kertes házában laktunk, soha nem tudtam olyan hamar kinyitni a szemem, hogy át a szobában találtam volna. Hajnalban rendszerint gyomlálni szokott, mert a harmatos földtől még könnyen elválik a gaz. Fölkeltem hát és ntánamentem a kertbe. Egyszer meg éppen a dróttal elkerített baromfiudvarban találtam őt. Sírva hajolt le a még nedves göröngyökért, s egy hatalmas, vörös kakast akart elzavarni az udvarunkból. Miféle kakasok ezek? — kérdeztem, mert én két idegen kakast láttam az udvarunkban, de ő megmagyarázta, hogy a másik vörös kakas a mi különben hófehér Gyurikánk, $ csak a szomszéddal való verekedésben, a saját vérétől lett ilyen. Később átjött a szomszéd- asszony is, és veszekedés nélkül megállapították, hogy a kókadozó kakasokat le kell vágni, mert úgyis megdög- lenének. — Látod... nem bírtak egymással, s most mind a kettő odavan — mondta sze- pegve anyám a vacsoránál, és nem evett egy falatot sem. Nagyon szerette azt a Gyurit. it Gyakran kívánunk valamit, kivált gyerekkorunkban, aztán, ha megkapjuk, már nem is örülünk néki annyira. Máig emlékszem egy hasonló dologra, s már nem is fogom elfelejteni, amíg csak élek. Fagylaltot vett anyám, nekünk gyerekeknek, s akkor kivételesen magának is. De épp hogy csak belekóstolt, máris odaadta agy szembejövő szegény gyereknek. En nem értettem, hogy miért adta oda. Kánikula volt, jártkelt a nép a korzóit, ám én csak kétféle embert láttam, A boldogokat, akik fagylaltot nyalogattak, s a boldogtalanokat, akiknek erre nem tellett. Anyám boldog lehetett volna, de ő — ágy látszott — nem akart boldog lenni. S attól a naptól kezdve én, aki addig majd megvesztem a fagylaltért. már soha többé nem sóvárogtam utána. S nem tudom megmagyarázni, miért, de ha mégis fagylaltot eszem, kínlódva bámulok, mintha egy szembejövő kóborló gyereket keresnék, akinek odaadjam. Különben legtöbb dologban anyámra hasonlítok. Demény Ötté