Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)

1974-09-15 / 216. szám

2 feELiT-MACTATlORSZÄÖ T974. szeptember TS; Y HÉTFŐ: Mozambilc fővárosában összeomlott a gyarmatosí­tás híveinek lázadása — Mavrosz görög külügymi­niszter Bonnba érkezett KEDD: Brezsnyev Moszkvában fogadta az indiai külügymi­nisztert — Az USA-ban tiltakozási hullámot keltett Ford elnök kegyelmi döntése Nixon javára SZERDA: Púja Frigyes külügyminiszter befejezte csehszlo­vákiai látogatását - A fasiszta puccs első évfor- . dűlőjén széleskörű nemzetközi szolidaritás nyilvá­nult meg az elnyomott chilei nép iránt CSÜTÖRTÖK: Etiópiában megfosztották trónjától Hailé Szelasszié császárt - Brüsszelben Mavrosz közöl­te: Görögország kilép a NATO katonai tervező bizottságából is PÉNTEK: Cipruson megállapodtak a foglyok részleges cse­réjéről — Rabin izraeli miniszterelnök bel washingtoni tárgyalásait gyű az inflációs ráta: egyik évről a másikra 12, 16, 19 százalékkal hígul a pénz, csökken vásárlóereje. A ki­lenc ország kilencféle pénz­ügyi politikája megingatta a Közös Piac helyzetét, szétzi­lálta a szervezet egységét. A bajok orvoslására Franciaor­szág köztársasági elnöke az év végére hivatalos csúcsér­tekezletet kíván szervezni, ennek előkészítésére is egy nem hivatalos, magas színtű összejövetel szolgált: az Ely- sée-palotában vacsorára gyűltek össze az állam- és kormányfők. A külügymi­niszterek hétfőn és kedden ugyancsak Párizsban ülésez­nek. A francia kezdeményező­készséget nemcsak az magya­rázza, hogy Giscard d’ Esta- ing „az új seprő jól seper” elméletet kívánja igazolni, hanem az is, hogy Francia- ország látja el a Közös Piac­5Z0MBAT: Köiös piaci „esúcsvaesora" Párizsban lentés Gromiko bonni látogatásáról •9­Etiópiában — vagy aho­gyan rég nevezték. Abesszí­niában" — a héten összeom­lott Hailé Szelasszié császár trónja, a 82 esztendős ural­kodót a hadsereg vezetői megfosztották hatalmától. Meglepetést ez a fordulat igazság szerint már nem hozott: már a tavasszal je­lentkeztek az első repedések a monarchia politikai, társa­dalmi, gazdasági építmé­nyén, a tiszti kar mozgolód­ni kezdett, mert megdöbben­tette az ország nagy részén dühöngő éhínség, mert fel­háborította az udvar közö­nye és korrupciója. Igaz, nogy az etióp tisztek angol tiszti iskolákon tanultak és az amerikaiaktól kapták a továbbképzést, de felismer­ték, hogy Etiópia feudális — a szó szoros értelmében kö­zépkorba illő — rendje már nem tartható fenn tovább. A császár személyét az a nim­busz övezte, hogy annak idején szembeszállt Musso­lini agressziójával, de ez ma már kevés ... Különösen ak­kor, ha az etióp közvéle­mény keserű kiábrándult­sággal szerez tudomást ar­ról, hogy Hailé Szelasszié óriási magánvagyonát kül­földi bankokba menekítette, vagy hogy két kutyáját többre tartja, mint az éhín­ségtől elpusztuló alattvalói­nak százait, ezreit... A hadsereg tisztjei „szalá­mitaktikával” egymás után távolították el a hatalomból a császár bizalmi embereit, sorra-rendre rábizonyították a korrupció vádját Hailé Szelasszié minisztereire, majd családtagjaira. Az utolsó hetekben magának a császárnak a jogkörét Is fo­kozatosan megnyirbálták. Az alaoosan átgondolt, igen­igen pontosan kidolgozott taktika megvalósítása során a császár trónfosztását nem követte a monarchia meg­szüntetése, a köztársaság kl- k’á'iása: nem a tábornokok gondoskodtak Ú1 császárról, a Sválcban ápolt trónörö­köst. Aszfa Uasszan herce­get hívták haza, foglalja el a megüresedett trónt... Po­litikai megfigyelők azonban bizonyosra veszik, hogv az 57 éves és beteg trónörökös kéntelen lesz apja helvét el­foglalni. A jövő a köztársa­sági államformáé. Az etlőnla* fordulat érté­kelése még korai lenne. Any- nvi Wzonvos. hogv a hadse­reg fiatal tisztjei között van­nak haladó szelleműek is, de ugyancsak tény. hogy a tisz­ti karon belül érvényesül az amerikai hatás. Az Egyesült Áramok számára sohasem volt közömbös Etiópia sorsa, már csak azért sem. mert az eritreai tengerpart révén az ország a Vörös-tenger vidé­kén, közvetve a Közel-Kele-1 ten, illetve az Indiai-óceán I térségében különös jelentő­séggel bír. A Közel-Kelet egyébként is előtérbe kerül a nemzet­közi életben. Mindinkább esedékes a közel-keleti bé­kekonferencia újrakezdése és amint azt megszokhatta a világ, a tárgyalások előtt so­kasodnak a harcias kijelen­tések. Izrael miniszterelnö­ke, Rabin Washingtonban járt á héten, hogy még több pénzt és fegyvert követeljen az amerikai szövetségestől. A tárgyalásokkal egyidőben kö­zölték: izraeli pilóták utaz­tak Kaliforniába, hogy otta­ni támaszpontokon kipróbál­ják az F—15-ös új amerikai harci repülőgépeket. Mahmud Riad, az Arab Li­ga főtitkára ugyanazokban a napokban Bonnban járt, hogy a nyugatnémet vezetőkkel tárgyaljon az „arab-európai párbeszédről”. Köztudomású, hogy novemberre Párizsba hívták össze a „harmincak” értekezletét: az Arab Liga, to­vábbá 20 arab ország, vala­mint a kilenc közös piaci tag­ország képviselői tárgyalnak majd az együttműködésről. Vagyis: az olajról, no meg ar­ról, hogy vajon az arab kap­csolatok fejlesztése a tőkés Nyugat-Európával ellensú­lyozhatja-e az amerikai—iz­raeli szövetség szorosabbra fonódását. A Közös Piac vezetőinek természetesen nem ez a fő gondjuk. Első teendőjük az infláció megfékezése lenne. A közös piaci tagországok több­ségében ugyanis kétszámje­ban ez év végéig az elnöki te­endőket. 1975. január 1-től Írország az elnök; Párizsban addig akarják elfogadtatni saját elképzeléseiket... A Közös Piac hangadó és tőkeerős országait végigjárta Mavrosz görög külügyminisz­ter is. Egy sajtóértekezleten nem rejtette véka alá: az at­héni kormánynak mintegy 800 millió dollárra van szük­sége ahhoz, hogy egyensúly­ba hozza fizetési mérlegét... Csökkenteni kívánja az or­szág gazdasági függőségét az Egyesült Államoktól, segít­ségért ezért a Közös Piac or­szágaihoz fordul. (Bonn adott is valamennyit...) A görög kormány 1962-ben már tár­sulási szerződést kötött az Európai Gazdasági Közös­séggel, most. ezt a szerződést töltik meg új tartalommal, ezt követően viszont Athén szívesen vállalná a teljes jo­gú tagságot „a Kilencek” mellett tizedikként. Mavrosz külügyminiszter brüsszeli tartózkodásakor tárgyalt Luns NATO-fötit- kárral, utána pedig bejelen­tette, hogy Görögország kilé­pett a NATO katonai tervező bizottságából Is. Ez természe­tes következménye annak hogy az athéni kormány há­tat fordított az Észak-atlant; Szövetség integrált katonai szervezetének. (Franciaor­szág sem tagja a katonai ter­vező bizottságnak ...) Mav­rosz határozott lépése min­denesetre azt mutatja: az at­héni kormány el akarja érni. hogy az USA és a NATO rá­szorítsa a török kormányt csapatainak Ciprus szigetéről való kivonására. Pálfy József LÁSZLÓ LAJOS: Uránbányászok RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYV­HÉTRE MEGJELENT RIPORTKONYVBOL 54. A Szovjetunióban van ilyen. Kaptam belő­le barátaim útján, de kevés volt ahhoz, hogy ér­demben foglalkozzam a té­mával. Akkor abbahagytam. — Érdekelne közelebbről is a témája. — Nehéz népszerűén el­magyarázni. Lényege, hogy a félkész koncentrátumot, te­hát azt, amit mi Magyaror­szágon előállítunk, tovább kell dúsítani ahhoz, hogy az atomerőműben felhasznál­hassák. — Foglalkozik-e valaki most ezzel a témával? ' — Biztosan, mert ez alap­vető gond. De én semmit se tudok az újabb fejlemények­ről. — Ezekután már némiképp megértem az elkeseredését. — Valószínű, elmegyek a szegedi egyetemre taníta­ni. Vagy az Akadémia sze­gedi intézetébe. A JÖVÖ Az ötvenöt méter magas aknatorony tövében beszél­getünk a főmérnökkel. — A Jövő? Ezerkilencszáz- nyolcvanig megterveztük. Addig biztosan tudunk mit a felszínre küldeni ebből a bányából. Már ezer méter­nél mélyebben járunk. Az érc jó. Körülöttünk dübörögnek a teherautók, szállítják a anyagot az üzemi étterem építéséhez. A főépület kö­rül már megszáradt a beto­BOLÖGNA A bolognai Unita-ünnep- ség rendezvényei keretében ismertették, bemutatták az olvasóknak Kádár János, az MSZMP KB első titkára vá­logatott beszédeinek kötetét, amely nemrég jelent meg Olaszországban a riuniti ki­adó (az OKP könyvkiadója) gondozásában. A könyvis­mertetést követően Katona István, az MSZMP KB tagja, a Népszabadság főszerkesztő­je, az Unita-ünnepségen résztvevő magyar küldöttség vezetője tájékoztatót adott az MSZMP politikájáról. SZÓFIA Hafez Asszad Szíriái köztár­sasági elnök, aki felesége társaságában hivatalos láto­gatáson a Bolgár Népköztár­saságban tartózkodik, pénte­ken este vacsorát adott Todor Zsivkov, a BKP KB első tit­kára, az Államtanács elnöke tiszteletére. A szívélyes és baráti légkörű vacsorán, amelyen részt vett Sztanko Todorov miniszterelnök, a Politikai Bizottság és a bol­gár kormány több tagja, Ha­fez Asszad és Todor Zsivkov pohárköszöntőt mondott. LISSZABON A Portugál Kommunista Párt, valamint a demokrati­kus népi mozgalom (MDP— CDE) pénteken nagygyűlést tartott a mozambiki felsza- badítási fronttal (Erelimo) való szolidaritás jegyében. Az impozáns megmozdulás részt­vevői megbélyegezték a szél­sőjobboldali fehértelepesek erőszakos, ellenforradalmi akcióit és teljes támogatásuk­ról biztosították a mozambiki népi erőket. PÁRIZS A saigoni hatóságok to­vább’ fokozzák hadművele­teiket Dél-Vietnam felsza­badított körzetei ellen — jelentette ki párizsi sajtó- értekezletén Dinh Ba Thi, a két dél-vietnami fél kon­zultációin résztvevő DIFK küldöttség ideiglenes veze­tője. Mint mondotta, a pá­rizsi békemegállapodás alá­írása óta a Thieu-rezsim lé­giereje és tüzérsége több­száz falut és települést sem­misített meg, több tízezer bé­kés lakos megsebesült vagy életét vesztette. A saigoni rendszer fegyveres erői a lakosság ellen repeszbom­bákat, napalmot és mérgező vegyianvagokat, vetnek be. A DIFK képviselője elítélte a saigoni hatóságok bűnös akcióit és hangsúlyozta, hogy a DIFK m-'ndlg síkraszállt és síkraszáll a párizsi béke- meeáUapodások szigorú be­tartása mellett. nozás, és ahol még pár hó­napja tengelyig süllyedtek a gépkocsik, porzik az autó kereke. — Az új bánya, bár nem vagyok szakember, szerin­tem milliárdokba került. Ahhoz, hogy ércet felszínre hozzák, sok követ kell meg- mozgatniok. Többet, mint bárhol a világon, hiszen se­hol se bányásznak uránt ilyen mélységben. Mi az oka annak, hogy ekkora erő­feszítéseket tesznek a bányá­ért, a magyarországi urán- bányászatért? _ Urán bőven van a vi­lágon. Szerintem a nagyha­talmak között is nemsokára megszűnik az embargó. Ha a békés felhasználás még inkább növekszik, úgy ad- ják-veszik majd, mint a szenet, a cementet vagy bár­milyen más anyagot. S hogy mi mégis bányászunk, és nem mindig nagy haszon­nal, annak már nem straté­giai oka van. Magánvéle­ményem, de valószínű, fedi a valóságot: mi azért bá­nyászunk, mert jó pár ezer embernek mondhatnánk fel, ha megszüntetnénk a mun­kát. S miután kereskedel­Már az NSZK is? Az NSZK-I átlagpolgár egészen az utóbbi hónapo­kig nyugodt oázisnak hitte országát a gazdasági nehéz­ségekkel küzdő nyugat-eu­rópai gazdaságban. Bár az NSZK gazdasági helyzete még ma is a legstabilabb a fejlett nyugati államok kö­zül» rá kell döhbannie, hogy ez a stabilitás vi­szonylagos, a kilátások pe­dig nem a legrózsásabbak. Olyan dolgok történtek ebben az országban, ame­lyek vészterhes emlékeket ébresztenek az idősebb nemzedékben, s amelyek­nek bekövetezését még egy éve is elképzelhetetlennek tartották. Pénzükért aggó­dó hitelezők tömege a csőd­be ment bankok előtt, el­adatlan autók a nyugatné­met ipar büszkesége, a Volswagen-művek udva­rán, tömegesen elbo.csáj- tott építőmunkások — csupa olyan kép, amelyet a háború utáni nemzedék jószerivel nem is ismer. A jelek szerint pedig nem át­meneti, gyorsan megoldó­dó problémákról van szó, a különböző gazdasági ku­tatóintézetek prognózisai szerint mégsem látható az új fellendülés, az „alagút vége”. A tekintélyes kölni Hers­tatt bank nagy port fel­vert bukása után például még három magánbank húzta le a redőnyt — anél­kül, hogy bankkörökben ezen már bárki is csodál­kozott volna. A magán­bankok további katasztró­fáktól tartanak: egyre több bankár fizet be ki- sebb-nagyobb összegeket abba az Önkéntes alapba, amelyet egyenesen a vár­ható csődök kivédésére hoztak létre — nyilván az­zal a hátsó gondolattal, hogy esetleg ő lesz a kö­vetkező. A pénzügyi nehézségek­nél is több gondot okoz azonban, hogy az autógyár­tás; amely’ hosszú' éve­ken keresztül a gazdasági fejlődés egyik hordozója volt az NSZK-ban, — 1974- ben feliratkozott a „beteg” iparágak közé. Az idei év első felében 25 százalék­kal kevesebb autót adtak el az NSZK-ban, mint az elő­ző év hasonló időszakában és számottevően visszaesett az export is. Az iparág ve­zető tőkései az olajválságot hibáztatják és — legalább is nyilatkozataikban — bi­zakodnak, hogy a sokk el­múltával ismét fellendül az autók iránti kereslet. Ennek azonban ellentmond hogy eddig csak a munka­időt rövidítették meg a nyugatnémet autógyárak­ban, a második félévre vi­szont már mindenütt elbo- csájtásokat jelentettek be, A másik iparág, amely­nek majdhogynem kataszt- rófális helyzete az egész mi partnerünk a Szovjet­unió, az uránértékesítés ja­vítja rubelmérlegünket is. A Szovjetunió viszont úgy lehet ezzel, hogy van elég uránja, mégis átveszi a mienket, mert érdekelt eb­ben a vállalkozásban. Sok tőkét befektetett annak ide­jén, amikor a bányákat» az ércosztályozót és dúsítót épí­tettük, berendeztük. Tévednek, akik azt hiszik, hogy mi kényszerülünk a Szovjetuniónak eladni az uránt. Illetve, akik úgy gondolják, hogy mi olyan függőségi viszonyban va­gyunk vele. hogy más pia­con nem is értékesíthetnénk Egvik szocialista állam például néhány éve a fran­ciákkal . kötött szerződést uránértékesítésre, mert azok többet kínálnak érte. mint a Szovjetunió. De két év múlva a világpiaci ár mere­deken lehanyatlott, és a franciák négy-öt dollárral kevesebbet fizettek a fél­kész uránkoncentrátum ki­lóiáért. mint amennyit an­nak ideién a szovjet fél. S akkor kezdődött a vissza­kozás, ami nem tudom si­került-e nekik. gazdasági konjunktúrát meghatározna, az építőipar. A rendelésállomány az idén több mint negyven száza­lékkal volt alacsonyabb, mint s&z előző év hasonló időszakában és júliusban — a tulajdonképpeni fő­idényben —az iparág csak, fele kapacitással dől- , gozott! Az építőipari szak- szervezet 1974-ben leg­alább ezer építési vállal­kozás tönkrementével szá­mol. Hétszáz esetben a csőd már be is következett: az elbocsájtott munkásoknak. csak egy része tudott ere­deti szakmájában elhe­lyezkedni. Ugyancsak rosszak a ki­látások az NSZK textil-, bőr-, és ruházati iparágban is, s még a dinamikus vegyipar egyes ágazatai sem mentesek a nehézsé­gektől; az utóbbi Időben stagnál a műanyagfeldolgo­zó-, sőt a söripar is. lyiindez a munkanélküli­ségnek — az NSZK-ban régen eltemetettnek hitt — rémét idézi fel. A bonni pénzügyminisztériumnak egy nyilvánosságra került tanulmánya szerint a mun­kanélküliek száma, amely jelenleg 490 ezer, télre el­érheti az egymilliót is. A tanulmány szerzői meg­nyugtatásképpen — s meg­lehetősen cinikusan — a nyugatnémet ipar „rugal­masságáról” írtak E „ru­galmasság” azt jelenti, hogv mivel az érintett iparágak­ban (autó- és építőipar) viszonylag magas a ven­dégmunkások aránya, elő­ször ők kerülnek utcára. A fenyegető fejlemények hatására egyre többen és nemcsak szakszervezeti, ha­nem már különféle tő­kés körökből is sürgetik az állam beavatkozását a kon­junktúra fellendítésére, a munkanélküliség megfé­kezésére. Ám Helmut Schmidt, kancellár kor­mánya egyelőre. nem tudta magát rászánni, hogy erő­teljes állami megrendelé­sekkel, különféle pénzügyi eszközökkel próbáljon eny­híteni a jelenlegi súlyos gazdasági helyzeten. Az ilyen intézkedések ugyanis óhatatlanul az infláció ug­rásszerű növekedését ered­ményeznék. Ez pedig nem­csak a — közeli tartományi választásokon véleményt nyilvánító — fogyasztók zsebét terhelné meg, ha­nem az exportra is negatív- hatással lenne. Az egykori „gazdasági csodától” elkényeztetett NSZK-polgárnak valószínű­leg hozzá kell szoknia ah­hoz a kellemetlen gondo­lathoz, hogy a korlátlannak hitt növekedés évei után most rosszabb idők, esetleg a csődök, sőt az egymillió munkanélküli éve követke­zik. Nemes János — Nemcsak a jövő tisztá­zatlan, a szakma is bonyo­lult — A szakembernek is. Régi bányász vagyok. Kom­lón voltam üzemvezető fő­mérnök. Tíz éve, (amikor átjöttem az uránhoz, sokat kellett tanulnom. Amit ma öt perc alatt felfogok, azzal akkor 3—4 napig foglal­koztam. Más módszerek, más emberek. .A szikla ke­mény. Titokzatos, mert a kincsét, az uránt nem lehet látni, csak a műszerek érzé­kelik. Az emberek nagy ré­sze nem bányász eredetű, nincs meg náluk a hagyo­mányos bínyászvirtus és -becsület Ezzel nem azt aka­rom mondani, hogy alábbva- lók, mint a szenesek, hanem azt, hogy nagyon sokféle felfogásúak, s önmaguknak is sokat kell küszködni azért hogy megszokják a munkát, és megbarátkozza­nak a szorongással, a féle­lemmel, ami mindenkiben munkál, aki föld alá megy dolgozni (folytatjuk) i j MM

Next

/
Oldalképek
Tartalom