Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)
1974-09-14 / 215. szám
4 & ggLW-MG?AlÜRSZÄg ’\) fGft. szépteiHBer Ä ’ Szülők fóruma: ■ GYEREKEKNEK ü mereveknB GYEREKEKNEK II család és az SZMK szerepe az egészségre nevelésben Kettős minőségben kívánok röviden véleményt nyilvánítani a címben szereplő kérdésről, egyrészt mint egy iskolásgyermek édesanyja, másrészt mint a Nyíregyházi XI. sz. Általános Iskola szülői munkaközösségének vezetőségi tagja. Nyolcéves kisfiam van, egyetlen gyermek, most fejezte be a II. osztályt kitűnő eredménnyel. Nyolc órás állásban dolgozom. Nem is gondoltam, hogy a gyermeknevelés milyen nehéz dolog. Megtalálni a helyes arányt a szeretet, a féltés, a tanítás, nevelés, szigorúság, következetesség stb. között. Mindenki tud hasznos tanácsot adni másoknak, de a saját gyermek nevelése a legnehezebb. Úgy kell nevelni gyermekemet, hogy ne kényeztessem el, ha ha- zajövök ne cukrot vagy ajándékot várjon elsősorban, hanem engem. El akarom kerülni szüleim régen tapasztalt, túlzott szigorúságát és konzervatizmusát is. Azt szeretném elérni, hogy kisfiam ne mint szülőtől féljen, hanem mint idősebb felnőtthöz, baráthoz bizalommal forduljon bármikor, bármiben. Fegyelmezését szükséges esetekben úgy oldottuk meg férjemmel, hogy testi fenyítésre csak a legritkább esetben került sor, s akkor is csak előzetes figyelmeztetés után. Nevelése során igyekszünk a helyes egészségügyi magatartást elsajátíttatni vele. Ez olyan apróságokból alakul ki, mint például természetessé vált, hogy hazajőve első dolog a kézmosás, hogy enni csak tiszta kézzel lehet, hogy lefeküdni fürdés és fogmosás nélkül nem egészséges, nem helyes; természetes, hogy saját pohara, evőeszköze, törülközője, papucsa legyen, hogy felkelés után is tisztálkodni kell. Erre nem állt rendelkezésre más módszer, mint a saját szülői példamutatás. A gyermekben fokozatosan természetessé válik a helyes higiénés magatartás. Ezt igényli minden körülmények között. S már nyitott szemmel észreveszi, ha utcán szemetet lát, vagy valaki nem az általa természetesnek tartott egészségügyi normák szerint él és cselekszik. Kissé hidat képez az iskola és az otthon között az, hogy hogyan megy a gyerek iskolába. (Tiszta iskolaköpeny, tiszta cipő, tiszta köröm, kéz, rendben tartott táska, és a táskában a tisztasági csomag.) A gyermekek a napnak közel egyharmadát az iskolában töltik, ahol a nevelő folytatja és a tudatos nevelés eszközeid vei segíti az egészséges életmódra nevelést. Az órák alatt a gyermekek megtanulják az egészségügyi csomagok szerepét és használatát, a mellékhelyiségek megfelelő használatát. Ez részben az osztályfőnöki órákon történik. A nev6lő munkáját segíti az iskolai Vöröskereszt szervezet és a gzülői munkaközösség. Ez utóbbi a szülőknek olyan szervezete, mely igyekszik az oktató-nevelő munkát segíteni. Előadásokat szervez a szülőknek fontosabb kérdésekről, bevonja a szülőket az iskolai munkába, segíti bizonyos akciók, rendezvények szervezését és lebonyolítását. Talán egyik legfontosabb feladata az SZMK-nak az, hogy hasson a szülőkre abban a tekintetben, hogy gyermekeiket az iskolai nevelés irányával egyezően neveljék otthon is az egészséges életmódra. Ugyanazt hallja a gyermek otthon, mint az iskolában nevelőjétől. Mindenfajta kettősség nagy kárt okozhat. A gyermek egészséges életmódra nevelésében mindenkinek megvan a maga Szerepe: családnak, nevelőnek, szülői munkaközösségnek, szükséges, hogy munkájukat egyirányban, összehangoltan végezzék. Dr. Juhász Lajosné 2. sz. ált. iskola A mama: Mit mondana a tanárod, ha az iskolában is olyan rosszul viselkednél, mint itthon? A fia: Azt mondaná: Viselkedj illedelmesen, nem otthon vagy. — Miért jársz a régi cipőben, amikor van új? a- Az üzletben azt mondták, hogy az új cipő az első napokban szorít. Ezért csak egy hét múlva fogom hordani. AUTÓBUSZON Egy kisfiú az autóbuszon tüsszentett egyet, majd hangosan szipogni kezdett, ami nagyon idegesítette a mellette ülő hölgyet. Végül a hölgy megkérdezte: a- Kisfiam, nincs zsebkendőd'! — Van, de megtiltották, hogy idegeneknek odaadjam! A PATIKÁBAN — Kisfiam, itt van az édesapád gyógyszere, de először jól fel kell rázni. — Ez lehetetlen, mert az apám majdnem száz kiló. Amikor az apa és a fin felszálltak a vonatra, az apa figyelmeztette 6 éves fiát, hogy azt mondja a kalauznak, hogy még csak ötéves. A kalauz meg is kérdezte a fiút: — Hány éves vagy? — öt! —» Mikor töltőd be a hatot? — Amikor leszállv.nk a vonatról! A TÓNÁL Jóska addig csónakázott, míg beleesett a tóba. A barátai kihúzták és megkérdezték: — Miért nem úsztál, hiszen tudsz. — Azért, mert a parton ki van írva egy táblára: „Úszni tilos!” — felelte Jóska, Fordította: Papp Sándor Szakoly TÖRD A FEJED f lépése. 10. ETM. 11. Trombitahang. 13. Egymást követő betűk a magyar abc- ben. 14. Menyasszony. 15. Megfejtendő. 17. Orosz 3. 19. Forma. 21. Hibáztat. 23. Félig ékesít! 24. Amely személy.. 26. Kálium, szén vegy- jele. 27. Római 999. Megfejtendő: Vízszintes 16, függőleges 1, 15. Múlt heti megfejtés: Tisza — Maros — Túr — Szamos — Sajó. Könyvjutalom: Csizmadia Klára Rápolt, Dávid Ilona Pusztadobos, Nagy Árpád Porcsalma, László Brigi és Muszbek László Nyíregyháza, Vízszintes: 1. Belebúvik. 6. Varróeszköz. 7. Vonatkozó névmás. 8. Kettőzve gyermekek kedvelt édessége. 9. Dísze. 11. ...-tak. 12. Buktadarab! 14. Közel- keleti nép 16. Megfejtendő. 18. Orosz helyeslés. 20. Rab betűi keverve. 21. Okozatot előzi meg. 22. Késnek lehet. 24. Régi űrmérték. 25. Elmesport. 27. Pravoszláv oltárkép, szentkép. 28. Bekecs közepe! 29. Minő. Függőleges: 1. Megfejtendő. 2. Dúdóló- szóceka. 3. Mezőgazdasági gép. 3. Római szám. de személyes névmás is. 5. Diákköszönés. 6. Hibázása, balA kismalac barátot keres Élt egyszer egy kismalac. Nem volt senkije. Igen egyedül élt, ezért elhatározta, hogy elmegy barátot keresni. Amikor meglátta a hollót, így szólt: — Barátkozzunk össze! — Rendben — egyezett bele a holló. Megörült a kismalac és örömében vígan röfögött „röfi, röfi, röf”! A holló károgott: „kár — kár — kár!” —* Eh, — méltatlankodott a kismalac és befogta mindkét fülét — Ma bajod? — kérdezte nyugtalanul a holló. — Másképpen nem tudsz? — kérdezte a kismalac. — Hogy, hogy másképpen? — érdeklődött ingerülten a holló. — Hát úgy, mint a rigó, vagy a kanári madár. — Nem, nem tudok — válaszolt a holló. — Éspedig miért? — Nem tetszik nekem, ahogy károgsz — mondta a kismalac. A holló elgondolkozott és így szólt: — Márpedig nekem sem tetszik, ahogyan te röfögsz. — Ah, hogy te milyen illetlen vagy, — mérgelődött a kismalac. — És még én akartam veled összebarátkozni. Látni sem akarlak! — Én sem, — intett szárnyával a holló és elrepült. A kismalac ismét magára maradt. Sokat szom őrködött. Egyszercsak találkozott a sündisznóval. A kismalac meghívta a sündisznót látogatóba. De a szobácskájábán olyan nagy volt a rendetlenség és a piszok, hogy az szinte forte- lem. A sündisznó felgyürte ruhája ujját és nekilátott a kismalac lakása kitakarításához. — Ujjé, újjongott a kismalac, milyen szép itt minden! Már csak a vendégek hiányoznak! — Akkor hívd meg őket —‘ mondta a sündisznócska, — addig elmegyek almát szedni. Megjöttek a mókusok, tapsifülesek, a kicsi hodok. A kismalac az asztalfőre telepedett. Sünike pedig kirakta az almákat az asztalra a vendégek elé. Majd le akart ülni a kismalac mellé. — Ide mellém ne ülj, — mondta a kismalac. — Nézd meg magad, milyen kócos vagy. Szégyenek veled együtt ülni. Menj és ülj le a küszöbre. A vendégek nagy étvággyal láttak neki az almának. — Micsoda finom almák, — kiabálta egyik a másiknak. — Ki hozta? — Én és süni barátom — dicsekedett a kismalac. — És hol van sünike — kérdezték a vendégek. A kismalac kinézett az ajtón, de sünikét sehol sem látta. A vendégek odanéztek a kismalac melletti üres helyre és egyik a másik után hagyta el a szobácskát. A kismalac ismét magára maradt. — Ugyan miért nem jön már sünike? — csodálkozott a kismalac. — Csináljon, amit akar, nem érdekel. Találok még más barátot. A szarkák azt híresztelik. hogy a kismalac még ma is barátot keres, de ezideig még nem sikerült rátalálnia. — Ki tudja vajon miért? Szlovákból fordította: Dr. Papp Sándorné JEGYZET A gyermek- egészségügyről Rendkívül megragadó módon foglalta össze a megyei egészségnevelési csoport szeptemberi tájékoztatója azt a sokféle teendőt, ami a gyermekegészségüggyel kapcsolatos. A cikkek és tanulmányok bizonyították, hogy néhány , rendkívül lelkes orvos, egászságszervező, közegészségügyes középponti kérdéssé emeli a témát. Joggal. Hiszen a kicsik folyamatos és szakszerű ellenőrzése — ez a tanulmányokból kitűnik — nemcsak egy- egy jelentkező betegség gyógyítását teszi lehetővé, de egy életre kiható trauma elejét is veheti. A valóság sajnos azonban korántsem olyan szép, mint az elv. Vegyük sorra a tényeket. Amíg a gyermek böl- csődés, addig minden rendben is van, a doktor bácsi naponta felkeresi a legkisebbeket, vizsgál, gyógyszert ír, tanácsol stb. Vagyis 3 évre biztosított minden. Utána aztán mintha elvágták volna. Az óvodában megszűnik az orvosi felügyelet. A lelkes óvónő igaz tud logopédust keríteni, ha sok a beszédhibás, utána tud járni, hogy egyszer-egyszer az idegorvos ránézzen a sérült gyermekre, de mindez csak esetleges. A 3-tól 6 éves korig terjedő időben a nap több mint egyharmadát az óvodában töltő gyermek egészsége a szülő kizárólagos gondja. Ez többek között olyan hátránnyal is jár, hogy ha például egy gyermek nyilvánvalóan megbetegszik, akkor nemcsak haza kell vinni, de uccu ki a gyermekszakrendelésre. aztán vissza .injekcióra, kiírásra és így tovább. Az iskolákban láthatóan javulnak a dolgok. Nyíregyházán ugyan csak három főhivatású iskolaorvos működik, ami soknak nem mondható, de formailag ez legalább már valami. A községekben a körzeti orvosok gondja az iskola, ami általában megoldható is. Persze ha hozzávesszük, hogy nem egyszerű rutinvizsgálatról van szó, hanem iskolai higiénévizsgálatról, esetleges serdülőkori .problémák kiszűréséről. egészségnevelésről, nevelőkkel történő konzultációkról, akkor korántsem ilyen egyszerű a dolog. Hallani vélhető a moraj: amikor' kevés az orvos, a legtöbb amúgy is túlterhelt, akkor minek ezt feszegetni. Ember és pénz kérdés ez, kiforogja ez magát idővel. Nos, ez kétségtelenül az egyszerűbb, bár nem a legjobb válasz. Ám érjen a kontárkodás vádja, néhány ötletet azért közreadnék, annál is inkább, mert az említett tájékoztató minden cikke arról győzött meg, hogy a felnövő nemzedék egészségének kérdése súllyal az óvodákban, iskolákban dől el. Az első kézenfekvőnek látszik. Az új lakótelepeken, ue másutt is, a „szomszédsági elv” alapján az óvoda és a bölcsőde közvetlen közel esik egymásh :. Vajon mi lenne, ha a tuicák közötti vitat félretéve az Egészség- ügyi Minisztériumhoz tarto- zó bölcsődéből az orvos, ha nem is naponta, de egy heten kétszer, átrándulna az Oktatási Minisztériumhoz tartozó óvodába? Úgy velem, a gyermek megismeréséhez, egy-egy gond feltá'á- sához ez is segítséget nyújtana, megkönnyítené a gyermek gyógyszerrel, vitaminnal való ellátását, és mire jön az iskolaérettségi vizsgálat, az orvosnak is lenne kialakult véleménye. Általános gyakorlat, hogy a kicsi a bölcsiből a közel eső óvodába kerül. így hat éve lenne egy orvosnak arra, hogy képet kapjon kis pácienséről. Mindez — hiszem —• csökkentené a gyermekszakrendelések túlzsúfoltságát is, hiszen egy sor „ügy” már napközben megoldódna. De mi legyen az iskolával? Nos, lehet hogy a recept nem éppen szakszerű és formailrg pontos, de esetenként — és már egy-egy eset megoldása is eredmény — hasznos lehet. Sok iskolába járnak orvosgyermekek. Az apukák, a körzetiek, szakorvosok a munkaközösségek keretében vállalhatnának egy kis pluszt, ami ugyan nem látványos, nem is könnyű, de hasznos. Ezt kezdeményezhetik a szülői munkaközösségek, de felajánlhatják az orvosapukák is. Ha igaz, ez egy esetben nyolcéves állandó kapcsolatot jelent a tanulóval, (bár középiskolában is megvalósítható), és sok gondot levesz a túlterhelt iskolaorvosok válláról is. Mindezek csupán a józan ész szülte ötletek, lehet, bizonyos konvenciókba ütköznek, de hát ezek a konvenciók arra jók, hogy túladjunk rajtuk. Mindenesetre valami előrelépés kellene, így néhány ember erőfeszítése jelenti a küzdelem fő részét, holott sokkal többen vannak, akik tehetnének valamit. Úgy hiszem, aki akár a szervezésben, akár a megvalósításban tesz valamit, minden kitüntetésnél szebb elismerésként viselheti egy eg®szségre vágyó nemzedék köszönetét, és a társadalom elismerését Bürget Lajos van, s míg élsz örömödre szolgál. Múltak az évek, a kislányból nagylány lett. Egyik napon az édesapa átadta neki a bezárt szoba kulcsát. A lány boldogan szaladt hogy felnyissa a titokzatos szoba ajtaját. Amikor izgatottan kitárja az ajtót, hát mit lát? Guzsalyt, orsót és egy nyitott könyvet. Csalódottan sietett édesapjához és sírva apja szemére vetette, amiért őt félrevezette : — Édesapám, hiszen te annak idején azt gondoltad, hogy a bezárt szobában található az. ami a világon a legszebb. Én pedig csupán guzsalyt, orsót és égi’ könyvet láttgm ott. — Lányom, hát nem érted, éppen ezek a legszebbek a világon. A guzsaly és az orsó munkavégzésre szolgál, a könyv pedig sok jóra és szépre tanít (téged). Ennél szebbet sehol sem találhatsz minthogy minden jó és szép csakis munkával és tudással érhefő el. Ami a legszebb a világon (BOLGÁR NÉPMESE) Regei régen élt egy bölcs, aki messze földön híres volt bölcsességéről. Egyetlen egy lánya volt. Szép nagy házban laktak, melyben sok-sok szoba volt. A házat gyönyörű kert vette körül/ melyben a legcsodálatosabb virágok nyíltak. A kislány boldogan játszadozott a kertben, vagy futká- rozott a nagy házban egyik szobából a másikba. Csak egyetlen egy szobába nem léphetett be, mert az állandóan zárva volt. A kislány nagyon kíváncsi volt, mi lehet abban a lezárt szobában. Egyik alkalommal édesapja elé állt és kérlelni kezdte: — Édesapám, engedd meg, hogy bemehessek abba a szobába is, amely állandóan zárva van. Bizonyára az a legszebb szoba. — Valóban, a legszebb — szólt az apa — mert benne van az, ami a világon a legszebb. De még kicsi vagy, úgy sem értenéd meg, nem való a? még neked. Majd, ha felnősz, tiéd lesz mindaz, ami a bezárt szobában
