Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)

1974-09-14 / 215. szám

f&k,m-m,SYAfíőRéi'A» ~T*I7 Tudományos ülésszak Nyíregyházán KÜLPOLITIKAI KOMMENTAR Gromiko Bonnban I Ünnepélyesen megnyílt az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár A hét vége nagy fontos­ságú diplomáciai eseménye lesz Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter bonni láto­gatása. Az európai enyhülési folyamatban meghatározó je­lentősége van a szovjet— nyugatnémet viszonynak. Gromiko vasárnap reggel érkezik meg hivatalos láto­gatásra a nyugatnémet fő­városba, ahol Genscherrel, bonni kollégájával tárgyal, majd hétfőn találkozik Hel­mut Schmidt kancellárral is. Ez lesz az első ilyen magas szintű találkozó az NSZK- beli változás óta. A külügy­miniszteri tárgyalásokon vár­hatóan áttekintik a szovjet— nyugatnémet kapcsolatok szé­les körét. Helmut Schmidt beiktatása óta több alka­lommal is hangsúlyozta, hogy elődjéhez hasonlóan folytatni kívánja a kapcso­latok erősítésére irányuló politikát. Mióta a két ország megkö­tötte az első nagy jelentősé­gű gazdasági együttműködé­si megállapodást — amely­nek értelmében nyugatné­met cégek csővezetéket szál­lítanak a Szovjetuniónak és cserébe az NSZK kőolajat és földgázt kap — a bonni gaz­dasági körök nagy érdeklő­dést tanúsítanak a kooperá­ció kibővítése iránt. Azóta egy sor új megállapodás született és a két állam áru­forgalma a múlt évben öt- miliiárd márkával, rekord- magasságot ért el. Az idei év első felében további je­lentős növekedésről érkeztek jelentések. A Varsói Szerződés tagál­lamai egyesített fegyveres erői főparancsnoksága tervé­nek megfelelően a Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Szovjetunió haditengerészeti flottája szeptember 4-től 13- ig együttes hadgyakorlatokat tartott a Balti-tengeren. A haditengerészeti gya­korlatokat Ivan Jakubovszkij, a Szovjetunió marsallja, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka irányította. Most, Gromiko látogatását megelőzően a konzervatív beállítottságú Frankfurter Allgemeine Zeitung azt fej­tegette, hogy a gazdasági együttműködés kiszélesítése­kor a Szovjetunió néhány politikai kérdésben „rugal­masabb” álláspontot tanúsít­hatna. A lap nyilvánvalóan Nyugat-Berlin ügyére utalt. A Szovjetunió ugyanis kö­vetkezetesen kitart a városra vonatkozó négyhatalmi meg­állapodás érvényesítése mel­lett. s ennek megfelelően ki­fogásolta, hogy a bonni kor­mány Nyugat-Berlinben ál­lította fel a szövetségi kör­nyezetvédelmi hivatalt. A frankfurti lapnál reálisabban közelítette meg a kérdést a Kölner-Stadt-Anzeiger. A lap szerint a Szovjetunió a négy­hatalmi egyezményt kívánja csak érvényesíteni, és nincs szó valamiféle merev állás­pontról, hiszen a szovjet fél nem zárkózik el az NSZK és Nyugat-Berlin kapcsolatai­nak fejlesztésétől. Ezért helytelen lenne ösz- szekapcsolni a két ország gazdasági kapcsolatait Nyu­gat-Berlin kérdésével, noha nyilvánvaló, hogy Gromiko tárgyalásain a várossal kap­csolatos kérdések fontos té­makört alkotnak. Andrej Gromiko bonni lá­togatása egyben Helmut Schmidt kancellár ősszel ese­dékes moszkvai útjának elő­készítését Is szolgálja. A nyugatnémet fővárosban ok­tóbert említik valószínű idő­pontként. A gyakorlaton kidolgozták az együttműködés módját a flották közös feladatainak megoldása esetére. A hadi­tengerészeti gyakorlatok meg­mutatták a törzsek operatív­taktikai felkészültségének megnövekedett színvonalát, a részt vett erők magas fokú különleges képzettségét és tengerészeti jártasságát. A gyakorlatok elősegítették a testvéri hadseregek harci közösségének további szilár- dulását. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról) fejezi, hogy hazánkban, a többi szocialista országban és a világ más részein is emelkedik az életszínvonal. A sok új termék, korszerű köz­szükségleti cikk azt is szem­lélteti, hogy az emelkedő életszínvonal nagyobb igé­nyeket támaszt, és ezt az ipar egyre inkább igyekszik kielégíteni. A magyar ipar is mindinkább képes eleget tenni a magasabb követel­ményeknek, jóllehet még tá­volról sem értük el minden területen a kívánt eredmé­nyeket. Szükséges, hogy e folyamat gyorsuljon, erőtel­jesen tovább javuljon a ter­mékek minősége, a munka termelékenysége. — Természetesen a kiállí­tás és a kereskedelem napi gyakorlata között mindig fel­merül az az ellentmondás, hogy nem minden bemuta­tott terméket lehet azonnal megvásárolni a boltokban. A kutatók, a termelők minden­kor legújabb produktumai­kat igyekeznek kiállítani a vásáron, olyanokat is, ame­lyeknek a gyártása később kezdődik meg, ezzel is mint­egy ösztönözve a fogyasztó­kat arra, hogy sürgessék az új cikkek kibocsátását. Ilyen ellentmondás természetesen most is tapasztalható, ez azonban jóval kisebb mint a múltban. Örömmel hallhattuk, hogy az itt kiállított cikkeknek körülbelül 60 százaléka már most is kapható a boltok­ban, a többi pedig jövőre vagy az azt követő évben szintén forgalomba kerül. Mindenekelőtt a bútoripar Glavkosz Kleridesz ciprusi elnök és Rauf Denktas alel- nök pénteken megállapodott abban, hogy hétfőn megkez­dik a részleges fogolycserét — jelentette be az ENSZ közleménye. A közlemény szerint sza­badon bocsátják a 18 év alatti, az 50 év feletti fog­lyokat, a betegeket és sebe­sülteket, valamint a diáko­kat és a tanárokat. A fog­lyok szabadonbocsátását a sebesültekkel kezdik. Nem ismeretes, hogy mi lesz a sorsa a további ötezer fo­golynak. cikkeire utalnék, amelyek­nek jelentős része már kap­ható a kereskedelemben. Egyébként nehéz volt választ adni arra a kérdésre, hogy az őszi BNV-n mely cikkek tetszettek a legjobban. Igen sok féle, korszerű hazai és külföldi terméket láthattunk. Mégis kiemelném a vegyipar kiállítását, márcsak azért is, mert amit itt láthatunk, an­nak jelentős része az olefin­program eredménye, vagyis a vásár emberközelbe hozta mindazt, amit e jelentős központi fejlesztési progra­munkról eddig csak olvasha­tott a közönség. — Központi fejlesztési programjainknak, de a vál­lalati elképzeléseknek a jó végrehajtása is nagyon fon­tos ahhoz, hogy a lakosság igényeit mind jobban ki tudjuk elégíteni. A BNV is érzékelteti a termékek ver­senyét. vagyis üzemek, ha­zai és külföldi vállalatok versenyét a fogyasztókért. E vetélkedőt sokszorosan fel­erősíti a vásár szakosított megoldása, hiszen a közön­ség most egymás mellett lát­hatja különböző gyárak azo­nos jellegű cikkeit. Ez a verseny még korszerűbb vá­lasztékra, a minőség további javítására ösztönzi vállala­tainkat. A kiállított magyar áruk zöme állja a versenyt a nemzetközi porondon is. Né­melyik iparágunk, egyik-má­sik vállalatunk ma még nem indul a vesenyben egyenlő feltételekkel, e vál­lalatoknak és a magyar nép­gazdaságnak is érdeke azon­ban, hogy ahol a lehetősé­gek adottak, újabb területe­ken zárkózzunk fel a nem­zetközi élvonalba. Csütörtökön újból meg­kezdte működését a ciprusi képviselőház. A csütörtöki ülésen az ország helyzetét vitatták meg. Vasszosz Lisz- szaridesz, az egységes de­mokratikus centrum szövet­ség vezetője javasolta, hagy vitassák meg a július 15-i fordulat nyomán kialakult helyzetet, az alkotmányos rend helyreállításának mód­ját, a török partraszállás kö­vetkezményeit, és azt, ho­gyan térhetne vissza a szi­getre Makariosz, a volt el­nök. (Folytatás az 1. oldalról) amelyek mind a gyógyítás hatékonyságát szolgálják. Ki­emelte ebben a folyamatban a 10 évvel ezelőtt épült sza­natóriumot, amely az első olyan létesítmény volt a me­gyében, mely nem régi épü­letben szükségmegoldásként, hanem a célszerűség igé­nyével lépett a tüdővész el­leni harc szolgálatába. Ezt követően dr. Schwei­ger Ottó, az Egészségügyi Minisztérium képviseletében köszöntötte a jubiláló inté­zetet, és utalt arra, hogy az itt dolgozó orvosok munká­ja nemcsak egy tájegység megbecsülését vívta ki, ha­nem ismertté vált az ország­ban, de az' országhatárokon túl is. Köszönetét fejezte ki az áldozatos munkáért, és biztosította a szanatóriumot, hogy az egészségügyi tárca a továbbiakban is méltó fi­gyelemmel és gondossággal támogatja az itt folyó gyó­gyító tevékenységet. Misko- vits Gusztáv, a Tüdőgyó­gyász Társaság nevében szólt az egybegyűltekhez. Dr. Pon-. gór Ferenc professzor, a Debreceni Orvostudományi Egyetem professzora, a tü­dőklinika igazgatója a társ­intézet elismerését tolmá­csolta, utalva arra, hogy az elmúlt évtized lényegében a jó együttműködés igazi pél­dája volt, ami a továbbiak­ban is követendő gyakorlat. Az ünnepi ülésszak első nagyobb referátumát dr. Kemény Lajos, a megyei tüdőgondozó főorvosa tar­totta, aki egy hatvan évvel ezelőtt kezdődött, és a fel- szabadulásig vegetáló kezde­ményezés, a tbc elleni harc bemutatásával kezdte beszá­molóját, utalva arra, hogy a „köhögős szegények karita­tív” intézménye miként ala­kult ma európai szinten is elismert megelőző és gyó­gyító rendszerré. A hatvan­éves idős testvér köszöntöt­te itt a 10 éves szanatóriu­mot, amely nem külön, ha­nem éppen a régiekkel együtt, azok lelkesedését át­mentve végzi áldozatos munkáját. Még a jelenlevő nagyszámú orvoshallgatóság Is döbbenten hallotta refe­rátumának azt az adatát, amely azt adta tudtul, hogy csupán 1900-ban a megye- székhelyen 200 ember halt meg tüdővészben. Ma a 81 ezer lakosból csupán 184-et tartanak nyilván mint tbc- ben szenvedőt, de ezek sem a halálos kórban szenvedők közé tartoznak. A gondozó­hálózat és a szanatórium, mint eddig is, egymást kf~ egészítve készül az új felada­tokra, melyek az eddigiek­hez hasonló emberfeletti áldozatvállalást kívánnak, de eredményük bőségesen megtérül a gyógyult embe­rek örömét látva. A szanatórium 10 eyes munkájáról az igazgató, dr. Páljy Roland számolt be. Elmondta, hogy ez idő alatt 12 ezer 800 beteget ápolták, és a tüdóvész visszaszorulá­sának eredményeként egyre több energiát tudnak fordí­tani a nem tbc-s eredetű tüdő- és légzőszervi megbe­tegedések felderítésére és gyógyítására. Általános bel­gyógyászat, rákvizsgáló rész­leg kezdte meg működését, és éppen a város és megye segítsége révén mind az épületeket, mind a felszere­lést tekintve gyorsuló fejlő­dés szolgálja majd a meg­előző gyógyító munkát. Kü­lönösen hangsúlyozta azok érdemét, akik egy évtizede már a szanatóriumban dol­goznak, vállalva a munka veszélyét, megosztva tudásu7 kát azokkal a lelkes fiata­lokkal, akik hivatásuknak választják az orvostudomány e szép, de igen nehéz ágát. Ezt követően dr. Schweiger Ottó kitüntetéseket adott át. Az Egészségügy kiváló dol­gozója címet kapta Katona Zsuzsa, osztályvezető nővér, dr. Sashegyi Bertalan osz­tályvezető orvos, dr. Aszity Mirjána osztályvezető főor­vos, Marosán András szak­munkás, Simon Erzsébet osz­tályvezető főnővér, Rúzs- nyák Andrásné asszisztens, Bartha Ferenc főelőadó és Jäger Oszkár főasszisztens. Miniszteri dicséretben része­sült dr. Kovács János osz­tályvezető főorvos, dr. Dé­vényi Zqltán, osztályvezető főorvos, Lakatos Erzsébet fő- asszisztens, Petényi András­né főelőadó, Bartha Sán- dorné ápolónő, Szabó Ilona diétásnővér. Ezenkívül az in­tézetben 10 éve dolgozók igazgatói dicséretben része­sültek, harminchármán pedig a megyei tanács osztályveze­tőjének elismerését érdemel­ték ki. A délutáni tudományos ülésen dr. Boós Tibor, dr. Sashegyi Bertalan, dr. Ko­vács János, dr. Fábián Sán­dor, dr. Murányi János. dr. Mártha Imre, dr. Ászity Mirjána és dr. Dévényi Zol­tán referáltak tudományos kutatásaik eredményeiről, amelyek mind a pulmonoló- gusok, mind az általános or­vosok körében igen nagy fi­gyelmet keltettek. 0 Varsíi Szerződés tagállamai haditengerészeti gyakorlata Hétfőn részleges fogolycsere Cipruson LÁSZLÓ LAJOS: tfeánbányéűzok RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYV- hétre megjelent riportkonyvbol 53. Lemegyünk az udvarra. A következő épület a Kísérlet: Kutatási és Automatizálási Üzem. A szórakozott labo­ratóriumvezető villanydrót- tal befűzött bakancsával beletúr a frissen kaszált fű száradó rendjébe. — Érzi? Én többre be­csülöm az illatát, mint a francia parfőmét. KISKÚT, SZÜRKEÁLLOMÁNY Ebben az „üzemben” mérnökök és technikusok dolgoznak. Tudományos fo­kozatta] rendelkező kuta­tók, újítók. Az a törekvé­sük, hogy a bányaművelést korszerűsítsék, könnyebbé, biztonságosabbá tegyék, hi­szen a mélyszinti művelés az eddiginél is nagyobb erőfeszítést s új technológiát kíván. Perspektívájuk te­hát van. — Nekem nincs — vála­szol beszélgető partnerem. Kandidált vegyészeiből szakértő a Budapesti Mű­szaki Egyetem atomfizikai tanszékén, munkatársa az MTA Automatizálási Ku­tató Intézetének. Az egye­tem elvégzése után koren­gedéllyel rövidesen dokto­rált. Most készült el az akadémiai doktori dolgo­zata. Hárman vagyunk a szo­bában. Társa szemével int: ne vegyem készpénznek, amit a kandidátus mond. Kínos helyzetben vagyok. Partnerem is érzi. Azt java­solja, hogy az otthonában beszélgessünk. S esetleg még egy kutatóval is találkozha- tom nála. Két nap múlva Uránvá­rosban az egyik tízemeletes ház harmadik szintjén be­kopogtatok a megadott cím­re. A kandidátus fogad, egyedül, ingujjban. Én még zakóban is fázom. — Akiről beszéltem, nem jött el. Nem akar nyilatkoz­ni — mentegetődzik. — Ami engem illet, azért nem lá­tom a jövőmet, mert a programomat teljesítettem. És sok itt az adminisztráció. Csoportvezető vagyok, az emberek gondjaival kell törődnöm. Én pedig alapve­tően kutatónak érzem ma­gam. — Mi volt a programja, amit befejezett? — A bányaművelés, az uránfeldolgozás korszerű és gazdaságos folytatásának megalapozása, tematikai módszerekkel. Jelentősége gyakorlati, ezt az elmondott meghatározásból mindenki érezheti. A téma bonyolítá­sa azonban elvont, ezt nem is akarom részletezni. Min­denesetre munkám alapján a számítógépek egyre inkább beleszólnak a magyar urán feltárásába. — S aki ilyen fundamen­tális munkát végzett az urániparban, most búcsút mond neki? A matematikus-vegyész nem válaszol. Kimegy a másik szobába, behoz egy üveg konyakot és egy do­boz Winstont. Némán tölt, int, és már le is hajtja a töményszeszt. Karikákat fújunk a mennyezet felé, és ülünk. Lent motort turáztat valaki. A vegyész becsukja az ablakot. Leül, rámnéz, és halkan megszólal. — Feltétlenül. Ez olyan dolog, mint a labdarúgás. Ha valaki mint játékos már megtette a magáét, lépjen le. Ha csak mint edző nem tehet még valami érdeme­set, hagyja el a pályát. — Dehát nagy ez az üzem, más területen még tudna újat produkálni. — Én? Tudom, hogy nem. Sokan is vagyunk. A dú­sító és a kutatóüzem annyi szellemi erőt leköt, hogy három ilyen intézménynek is elég lenne. S mit szül az ilyen állapot? Mindenki bizonyítani akar, mindenki hajt valamilyen témát, ami­ről esetleg évek múltán ki­derül, hogy halva született. Az idő eljárt, a költségek elmentek a levegőbe, s talán legelsőnek kellett volna em­lítenem: az emberek meg­öregszenek. Eredmény nél­kül. Ez a legszörnyűbb do­log a világon. Szellemi em­bernek, kutatónak ez a ha­lála. — Meg az elégedettség. — Abban nem volt ré­szem. Emellett olyan ember vagyok, akinek nincs szen­vedélye, hobbija. Akkor tudnék pihenni. Beletemet­keznék a kert kapálásába, az autószerelésbe, vagy a barkácsolásba. Felüdülnék. De én nem tudok lazítani. Örökös feszültségben, nyug­talanságban élek. Szó sze­rint is mondom, öt éve nem voltam szabadságon. Igaz, öt éve még más is közreját­szott. Annyira kicsi volt a fizetésem, hogy a szabadsá­gom alatt különmunkát vál- * laltam. — Eszembe jutott erről, remélem, nem érti félre, én a régi tudománypolitikát el- hibázottnak tartom. Gomba módra születtek a tudomá­nyos kutatóintézetek való­di vagy kreált céllal. Kis fi­zetéssel felvették a rang­kórságban szenvedő félte­hetségeket, akik most vért izzadnak, mert anyagilag nélkülöznek, szellemileg pe­dig kielégületlenek. — Úgy véli, mások erre nem gondoltak? Akinek a tudományszervezés a felada­tuk. Az Akadémia és a kormány, amely lényegében ismeri, és végső fokon jó­váhagyja a kutatási terve­ket? — Biztosan gondoltak. De az agilis, amellett jó ösz- szeköttetéssel rendelkező tehetséges vagy kevésbé ta- lentumos kutatók „meg­győzték”, félrevezették őket. Az elmúlt években kezdődött el az egészsége­sebb folyamat. Most már egyre inkább az élet, a ter­melés az alapja a kutatások­nak. — Mennyi idős? — Harminckilenc éves va­gyok. Már nem számítok fiatal kutatónak. Az is baj, hogy a kutatók átlagos életkora elég magas. S nincs mód arra, hogy a tekinté­lyes, de már elaggott ku­tatók átadják a vezetést a fiatalabbaknak. Külföldön másként van. ötvenéves korban a neves tudós rá­bízza az intézet vezetését a fiatalabbra. Természetesen marad ő is mint kutató. Csengetnek. A matemati­kus-vegyész kimegy. Le­véllel tér vissza. — Volt tanárom írt. Ame­rikában tanít, a Harvard Egyetemen. 1956-han ment ki, most előadókörúton van Magyarországon, néhány nap múlva Pécsre érkezik. Szeretne felkeresni. — Nemzetközi kapcsola­tai is vannak? — Néha erősek, máskor elhalványulnak. Aszerint, hogy milyen témákkal fog­lalkozom. Pár éve, amikor az urándúsítás gazdaságo­sabb módszereivel foglal­koztam, s némi eredményt értem el. szinte ömlöttek a levelek. Nézze! Kihúzza a fiókját, és az asztalra’ tesz egy köteg le­velet. Jeruzsálemből, Há­gából, Münchenből, New Yorkból, Londonból, Stock-» hóimból érdeklődnek a fel­adók a módszer iránt. De hogyan szereztek tudomást a pécsi kutató törekvései­ről? — Nemzetközi kongresz- szuson voltam Londonban, ott beszéltem a témáról. Ennyi elég volt ahhoz, hogy a „drót” szinte az egész vi­lágra eljusson. Az atomha­talmakhoz és az atom után kívánkozókhoz egyaránt. Sajnos, a kísérleteimet, megfelelő körülmények és anyagiak hiányában, nem tudtam megvalósítani. Rakosgatom a leveleket, forgatom értekezéseit, ma­gyar, német, francia nyelven kiadott munkáit. Miért ál­lítottak gátat elé, amikor már elméletben kidolgozta a módszert? — Nem mondhatom, hogy gátoltak. De nem is segítet­tek.. A kísérletekhez külön­leges uránércre lett volna szükségem. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom