Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-11 / 187. szám

«. dmm HÉTFŐ: Kádár János hazaérkezett a Szovjetunióból — Fasiszta bombamerénylet Olaszországban az Itaiicus exp resszvonaton. KPDD: Nixon beismerő nyilatkozata után rendkívüli ülést tart az amerikai kormány - Szadat üze­nete Kadhafihoz SZERDA: Fejszá! befejezte egyiptomi látogatását — Husszein király Kanadában tárgyal, külügymi­nisztere Washingtonban CSÜTÖRTÖK: Jaroszewicz lengyel kormányfő buda­pesti tárgyalásai — Összeült Genfben a Cip­russal foglalkozó hármas értekezlet PÉNTEK: Lemondott Nixon elnök, Gerald Ford az űj amerikai elnök — Cunhal nyilatkozott a portu­gáliai belső helyzet ellentmondásairól SZOMBAT: Kleridesz is bekapcsolódott a genfi értekez­let munkájába — Találgatások az új amerikai aleínök személyéről A fél világ legerősebb, leggazdagabb hatalmának élén személycsere történt, az Imperialista nagyhatalom ve­zetőjét már nem Nixonnak, hanem Gerald Fordnak hív­ják. A Watergate-botrány adta az űrügyet arra, hogy a nagytőke központjaiban, a sajtóban a kongresszusi pad­sorokban, sőt, még a saját pártjában is megsokasodja­nak Richard Nixon ellensé­gei. összpontosult nyomásuk most vezetett oda, hogy a Fehér Ház pra lemondjon. Nixon visszavonulásának mindenekelőtt belpolitikai okai voltak: a központi (szö­vetségi) végrehajtó hatalom nagymérvű koncentrációja ment végbe Washingtonban, ami megriasztotta a saját hatalmára féltékenyen ügye­lő kongresszust, vagyis a képviselőket és a szenátoro­kat. A Watergate-ügy csak jelzéssel szolgált arra, hogy ime, az elnök a titkosszol­gálatot, a CIA-t és a nyomo­zó irodát, az FBI-t fel tudja használni egy sötét ügy el- tussolására... Fordnak, az új elnöknek nyilvánvalóan gondja lesz arra, hogy meg­nyugtassa a Capitolium hon­atyáit, ő nem törekszik akko­ra hatalomra... Egyelőre a kongresszus kerekedik tehát felül a Fehér Házon. Nem a Nixoni—Kissinge- ri külpolitika volt az elnök bukásának oka, bár kétség­telen, hogy az amerikai re­akció hidegháborús bajnokai — a Jackson-féle szenátorok és társaik — tiltakoztak „a Szovjetuniónak tett enged­mények” ellen. A belpoliti­kai okokból meggyöngült helyzetű Nixon sokáig kül­politikai sikereiből próbált új erkölcsi-politikai tőkét kovácsolni magának, így biz­tosítani megmaradását a Fehér Házban. (E sorok író­ja másfél hónappal ezelőtt még egy diadalmasan mo­solygó Nixont láthatott Brüsszelben, a N ATO-palo- tában: az „új Atlanti Charta” ünnepélyes aláírására az el­nök csúcstalálkozót hívott össze, a NATO-országok ve­zetői mintegy újra megerő­sítették abban a nyilatkozat­ban, hogy elismerik az Egye­sült Államok vezető szere­pét Fényesen csillogó, könv- nvű anvagból készült, sötét­kék ruháiéban a kaliforniai naosütéstől bronzbarnárn sült arccal, szélesen moso­lyogva sieiQtt végig Richard N'xon akkor a brüsszeli NATO-székház bosszú folvo- sólván, a „főutcán” a diolo- maták és atlanti tisztviselők na meg újságírók sorfala közt, rutinosan osztogatott menetközben is néhány kéz­fogást feltételezett tisztelői- pék.. Akik közül legalábbis az űisáefírók ilyesfajta meg­jegyzéseket kockáztattak mee- nem sokszor lesz már erre alkalma...” Általános volt a vélemény, hogv az „új Atlanti Charta” éppen a „Nixon-utánl időkre” szól már.) Gerald Ford, az űj elnök legfontosabb mondanivalója első nyilatkozataiban éppen az volt, hogy folytatni kívánja az enyhülés politikáját. Az amerikai külpolitika folyto­nosságának személyi garan­ciájaként Henry Kissingert kérte fel maradásra az új elnök, (a szovjet kommentá­rok is hangsúlyozzák, hogy az enyhülési politika nem személyekhez kötött, hanem objektív körülmények követ­kezménye.) Az őrségváltást a Fehér Házban örömmel fogadta az amerikai nagytőke is. Már a múlt hét végén, ennek a hét­nek az elején látnivaló volt, hogy „a Wall Street Nixon ellen szavaz”. A tőzsde árfo­lyam-emelkedéssel reagált minden olyan hírre, amely az elnök lemondását helyez­te kilátásba, viszont az ér­tékpapírok árfolyama esni kezdett, ha cáfolták Nixon küszöbönálló lemondását. A tőkéseknek elegük volt már a belpolitikai bizonytalan­ságból. ,.Uj seprő jól seoer” — ezt várják Fordtól akire az infláció megfékezésének, a dollár helyzete megerősí­tésének nagy feladatai is várnak. Az új elnökről azt olvasni a nyugati sajtóban: feddhe­tetlen. Amikor alelnök lett, a honatyák szavazása előtt az FBI többszáz kihallgatást eszközölt Ford múltjának is­merői között. az egykori egyetemi társaitól a volt sza­bójáig mindenkit kikérdez­tek ... A közéleti tisztaságnak ilven igénye az 1976-os elnök- választáson minden bizonnyal újra fog jelentkezni. Az amerikai események háttérbe szorították mindazt, ami Cinrussal kapcsolatban vagy a Közel-Ti eleten adódott a héten. Cipruson elszórva még mindig dörögnek a fegy­verek, robbannak a tányér­aknák, csak nagynehezen tudták rögzíteni a görög-tö- rök-ciprusi vegyesbizottságok az ENSZ képviselőinek köz­vetítésével, hogy hol is hú­zódnak hát a frontvonalak a szigeten? A törökök az utolsó pillanatig igyekeztek minél nagyobb területet ellenőrzé­sük alá vonni. Az ankarai kormány szándéka világos: befejezett tények elé akar­ja állítani a világot, hogy Ciprus tekintélyes részén tö­rök önkormányzatot tudjon biztosítani a szigetország ki­sebbségi lakóinak. Sem a cip­rusi görögök, sem az athéni politikusok nem hajlandók erre, így aztán még hosszú huzavonára van kilátás a genfi tárgyalásokon csakúgy, mint magán a vitatott szige­ten. A Közel-Keleten, az arab világban aktitvizálódnak a szemben álló erők. ahogyan közeledik az arabokat és iz­raelieket újra a genfi tárgya­lóasztal mellé ültető békekon­ferencia második szakaszá­nak időpontja. (Határozott időpontról még nincs szó...) Izrael a dél-libanoni területek elleni ismételt támadásokkal igyekszik keménységet, hajt- hatatlanságot mutatni. A gen­fi értekezlet egyik kulcskér­dése az, hogy miként vonják be a konferencia munkájába a palesztin felszabadító moz­galmat, illetve, hogy a későb­biek során milyen határok­kal alakulhat ki az új palesz­tin állam? A genfi békekonferencia előtt az arab egység sem mondható szilárdnak. Kairó és Tripoli között ellenségesen feszült a viszony. Szadat el­nök felforgató tevékenységgel vádolta Kadhafit és szemére vetette, hogy vissza akarja vonni az októberi háború óta Egyiptomban állomásozó francia gyártmányú, líbiai felségjeles Mirage-vadász- bombázókat. A Szadat-üze- netnek ez a része kisebbfajta diplomáciai bombaként rob­bant: valaha Párizs tagadta, hogv tudomása lenne a Tripo- linak eladott repülőgének Kairó rendelkezésére bocsátá­sáról ... Szadat magatartását befo­lyásolhatta Fejszál szaud-ará- bial uralkodó látogatása és sokszáz millió dolláros se- gélv-ígérete. Felszálről köztu­dott. hogv elszánt ellensége a líbiai elnöknek, aki viszont nem egvszer nevezte az im­perialisták ügynökének és az arab ügy elárulőjának a szaud-arábial királvt. Nem csoda, hogy ilyen körülménvek közt a szeptember eleiére ter­vezett arab csúcs+clálkozót október második felére ha­lasztották Pálfy József (Folytatás Ford rövid megbeszélést folytatott az elnöki esküté­tel után a kongresszus két pártjának vezetőivel. A kong­resszusi pártpolitikusok tá­mogatásukról biztosították az új elnököt. Később a nap folyamán az amerikai tör­vényhozás mindkét háza hi­vatalosan is megszavazta az elnökkel és hivatalával való együttműködést. A határoza­tot a szenátus szavazás nél­kül, a ház pedig 328 szava­zattal, ellenszavazat nélkül fogadta el. Mint Jerald Terhorst, a Fehér Ház szóvivője bejelen­tette, Ford elnök fogadta a Nixon-kormányzat gazdasá­gi tanácsadóit, közölte velük, hogy az átmeneti időszak­ban számít szolgálataikra és felhívta a figyelmüket arra, hogy kormánya első számú belpolitikai feladatának az infláció ellenőrzését tekinti. Ford, öt főből álló tanácsadó gárdát nevezett ki régi bi­zalmi embereiből. Ezek: Ro­gers Morton belügyminisz­ter, William Scranton volt pennsylvániai kormányzó, Donald Rumsfeld, az Egye­sült Államok állandó NATO- képviselöje, John Marsh, Ford katonai tanácsadója és Robert Hartmann, aki most külön kinevezéssel lett el­nöki tanácsadó. Alexander Haig nyugalmazott táborno­kot, a Fehér Ház nixoni sze­mélyzeti főnökét szintén fel­kérték, hogy az átmeneti időszakban maradjon meg beosztásában. Az alelnököt 7—10 napon belül nevezik ki — közölte még Terhorst szóvivő, s egy kérdésre vá­laszolva azt is elárulta, hogy a Ford-kormányzat nem fog­ja a magnetofonszalagok gya­korlatát folytatni. Az ENSZ székhelyén be­jelentették, hogy Ford elnök egyik első elnöki teendője­ként Kurt Waldheim EN3Z főtit­kárt arról, hogy kormány­zata támogatni fogja a vi­lágszervezetet. Andrej Kirilenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szombaton fogadta Walter Stoesselt, az Egyesült Államok moszkvai nagyköve­tét, aki átnyújtotta Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke I.eonyid Brezsnyev- nek, az SZKP Központi Bi­zottsága főtitkárának kül­dött üzenetét. Andrej Kiri­lenko és Walter Stoessel tárgyszerű, építő jellegű megbeszélést folytatott egy­mással. Podgornii távirata Fordhoz Nyikolaj Podgomij, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke üdvöklő táviratot küldött Gerald Fordnak abból az alkalom­ból, hogy elfoglalta az Ame­rikai Egyaült Államok elnö­kének tisztét. Nyikolaj Podgomij üzene­tében egyebek között a kö­vetkezőket írja: „Országaink kétoldalú erő­feszítéseinek eredményekép­pen nagy változások követ­keztek be a szovjet—ameri­kai kapcsolatok megjavulásá- nak irányában. Mély meg­elégedéssel fogadjuk az ön augusztus 9-i nyilatkozatát arról, hogy a béke javára akar tevékenykedni. Kifejez­zük azt meggyőződésünket, hogy az elkövetkező években a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok tovább fejlődnek majd konstruktiv irányban, né­peink javára, az egyetemes béke és a nemzetközi bizton­ság megszilárdulása érdeké­ben”. Waldheim nyilatkozata ■tan A Genfben tartózkodó Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár szombaton újságírók előtt ki­jelentette, hogy a ciprusi kér­désről folyó genfi árgyalások kimenetele teljesen nyitott. Véleménye szerint hétfőig el­dől, lehetséges-e kompromisz­szum a görögök és a törökök között Ciprus politikai jövő­jéről. A két fél álláspontja erősen eltér egymástól, de ar­ra törekednek, hogy sikerre vigyék a konferenciát — mondotta Waldheim. LÁSZLÓ LAJOS: RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDE! KÖNYV­HÉTRE MEGJELENT RIPORT KÖNYVÉÜL 32. Mert a bumlizást nálunk is büntetik. Láttam én, hogy ennek nem lesz jó vége. Szaporodtak a panaszok, a lopások. Egyik napon aztán jön az egyik brigádvezető hozzám: „Te, mintha az én kardigánomat láttam volna K. P.-én. Megkérdeztem tő­le, hogyan jutott hozzá. Azt mondta, vette a sógor­kádtól...” — Ekkor már tudtam, hon­nan fúj a szél. Műszak után megyek a szállóba. A bri- gádvezetó keresi a gondno­kot. Azt mondja, a sógor leszámolt, elutazott. Roha­nunk az állomásra. Leszed­tük a vonatról. Először szemtelen volt, de mi le­kezeltük, aztán indíts, a rendőrségre. — Gondolhatja, mit kaptam én a feleségemtől. De nem bánom. Attól az embertől megszabadultunk, de hány van még ilyen! ás ez visz- szatérő folyamat, amivel újból és újból kínlódunk. — Nehogy azt gondolja, azért van így, mert a nehéz munka eltompítja az embe­rekben az erkölcsi érzéket. Végeredményben nálunk sem nehezebb, mint a más bányákban. Jobban mond­va, nehezebb anyag­gal dolgozunk, de több a gép is. Meg nincs metán. Én inkább annak tulajdonítom az egész problémát, hogy a bányászatnak ma nincs sok becsülete, máshol is meg­keresik ezt a pénzt, kevés a jelentkező, és mindenkit fel­vesznek, nem nagyon válo­gathatnak. Én magam nem mennék el innen talán a nyugdíjig, hacsak a reumám meg a szilikózisom nem kényszerít majd. Meg kell ezt szokni, szeretni, aztán már nincs probléma. Mert szeretni lehet a • bányát, higgye el nekem. Velem is előfordult, hogy ha valami ok miatt nem szálltam le, már hiányzott. Ha majd sokan lesznek így, más lesz a helyzet. Szeretném meg­érni, de nem reménykedem benne. CSATLÖS A második szinten kiszál­lunk a kasból. A levegő az arcomba vág. A falhoz hú­zódom. Néhány perc múl­va megérkezik az érc. A csatlós füles, prémes sap­kában, pufa jkában siet a kashoz, megbillenti a csillét, és már robog is az érc a kisvasúira. — Egy műszak alatt két­háromszáz csillét irányítok — húzódik mellém a csat­lós. — Ha vár még tíz per­cet, befejezem a munkát. Megismétlődik még né­hányszor a művelet, aztán megérkezik a váltás. Egy üres kassal felmegyünk a napszintre. A fürdő előtt a csizmamosőnál letisztítjuk a sarat, törmeléket, aztán ne­gyedórás zuhanyozás után megtörölközünk, és a haj­szárító búra alá állunk. Mintha egy mázsával köny- nyebb lennék. A csatlós ezt már nem érzi. Legalább is így mondja. — Aki lehúz itt egy évet, már annyira megszokja, hogy föl se veszi a bányát. Én persze könnyen beszé­lek, mert a munkám szinte semmi. Mióta gépesítették, tulajdonképpen csak billen­tem a csillét, de erő nem sok kell hozzá. Ebédjegyet nyújt. — Fogadja el, majd egy­szer fizet valamit, és kvit­tek vagyunk. Most nekem sok van. Az apám megvette, mielőtt még a pénzét elver­te. Tizenkilenc éves vagyok, nem szeretnék bevonulni, bár az sem lehet olyan ve­szélyes. a haverok mond­ják . De itt, mégis... szaba­dabb az ember. — Nagyon szeretem az apámat. Együtt járunk szó­rakozni. Csak az a baj, hogy kevés a pénzünk. De annyi mindig van, amiből egvpár- szor jól érezzük magun­kat. Semmire se gyűjtünk. Ez a kabát, ami rajtam van, most került vissza a zári­ból. Bent van a télikabátom, az apámé is, az órámat pe­dig nem tudom, már kiad­ják-e. Kétszer meghosszab­bítottam a határidőt. Hát ha nem, majd a hűségiutalnm- ból veszek újat. Ha addig nem vonulok be... — Keresnem az anlát. Na­gyon nehéz megtalálni. — Este nyolc óra körül szokott Inni a presszóban, onnan Indul a nőhöz. De az nekem nem kell. A spiné harmincöt éves és csúnya, mert a kor még nem lenne akadály. Zsarnok, mindig kizsebeli az apámat, meg számon kéri tőle az idejét, a másik nőket. Pedig az apám nem valami félős kis em­*974. augusrtus Jfc EHEH SAIGON A dél-vietnami felszabadító erők három támadást indítot­tak á Bíen-Hoa-i légitámasz­pont ellen Saigontól 30 kilo­méterrel északkeletre. A Thieu-rezsim erről a támasz­pontról is sorozatosan támad­ja a felszabadított területeket, a hazafiak most ezekért az ellenséges akciókért vágtak vissza. A felszabadító erők pénteken este, majd szombat reggel és délelőtt 122 milli­méteres aknavetőkkel lőtték a bázist. ATHÉN Az új görög kormány am­nesztiában részesíti mind­azokat, akiket az 1945—1949- es görög polgárháború idején folytatott „kommunista tevé­kenység!’ és „kémkedés” vagy elkövetett „politikai gyilkos­ság” vádjával Ítéltek el — jelenti Athénból az AFP. Az amnesztiarendelet egyaránt vonatkozik az ilyen vádakkal Görögországban fogva tartott 11 személyre, valamint a tá­vollétükben elítélt emigrán­sokra. Az athéni hivatalé« közlönyben megjelent am­nesztiarendelet az AFP érté­kelése szerint a polgárháború utolsó következményeit ren­dezi. BUKAREST Pénteken a román tenger­parton befejeződtek Nicola« Ceausescunak, az RKP főtit­kárának és Georges Marchais- nak, a Francia Kommunista Párt főtitkárának megbeszé­lései, arqelyeken a két vezető a nemzetközi élet és a mun­kásmozgalom kérdéseivel fog­lalkozott! PÁRIZS Santiagóból érkezett hírek szerint a chilei fasiszta re­zsim a legutóbbi napokban 1088 hazafit vetett börtönbe, vagy koncentrációs táborba. bér. Nem tudom, mivel fog­ja az a nő. — Talán feleségül akarja venni az apja. Nevet. A szeme könnye­zik. — Ne bomoljon már...! Az én apám?! Van annak felesége! Nem mondta? ­— Dehogynem... — Én is meglátogatom né­ha, a múltkor is otthon vol­tam. — Otthon... __ Ne szőrözzön, ez csak szóhasználat. Nekem nincs otthonom. Az a keselyű ar­cú doktor szétrobbantotta. Én meg majd a pofáját... Bár a fater jól elintézte. A* orvos menyasszonya, akit elhagyott az anyámért, és én kísértük a fatert. Tud­tuk, hogy a présházban van­nak. Meleg éjszaka volt. A Gizi, a menyasszony, becsen­getett, aztán lebújt a tőkék közé. Kiszólt a doktor: „Ki az...?” „A rendőrség vá­laszoltam. — Hallgatás. Néhány pere szünet után résnyire ki­nyílik az ajtó. Apám rög­tön bedugta a lábát. Én meg nekife.szültem, és be­löktem. Ott állt a vén tak- nyos félmeztelenül, a kar­ján feisze. Érezhette a bü­döset. Az apám rákiáltott: „Tegye le azt a fejszét.” — Persze, hogv nem tette le. No. akkor én a háta mögé kerültem, és rávágtam a kariára. Mindjárt leeitet- te. Apám folytatta: „Ugye tudod, ki vagvok ? Nem ? A szeretőd férle ..!” — És már rá is ütött. Az orvos arca felrenedt, aztán merjint. és a másik pofája is vérbe borult. No. akkor már megrészegedtünk. Én fogtam a feiszét, és ami csak volt abban a szén présházban, a szobában, mtndeot szétaorí- tottam: a faragott asztalt, a székeket, a festményeket. (Folytatjuk) VILACHIPADÖ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom