Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-09 / 185. szám

8. ótSA IWLET-MAGfARORSSftA' i«fi 9. SBgu8ZiUV Wi KOMMENTAR Tanácskozás a tengerekről fl szeviet kormány környezetvédelmi javaslata A hírügynökségek egybe­hangzó jelentései szerint az egyik legfontosabb kérdés­ben kezd egységes álláspont kialakulni a caracasi tenger­jogi konferencián. A vene­zuelai fővárosban összeült tanácskozás a történelem egyik legnépesebb értekezle­te. részt vesz rajta a világ csaknem minden országának — köztük huszonkilenc telje­sen szárazföldi államának — ötezer (!) delegátusa. A kül­döttek június óta dolgoznak. Elméletben augusztus 29-én fejezik be az ülést, de senki­nek nem lehetnek kétségei aziránt, hogy addig csak a problémák töredékét lehet megoldani. 1609-ben egy Hugo Grotius nevű holland jogász emléke­zetes tanulmányában ezt ír­ta: a tenger túlságosan ha­talmas ahhoz, hogy bárki is a magáénak mondhassa. Mindmáig ez az úgynevezett Grotius-féle alapelv a ten­gerjog alapja. Csakhogy a technika fejlődésével az em­ber kiterjesztette hatalmát a messzi, nyilt óceánokra is. Mind nagyobb mélységek­ben keresnek — és találnak — olajat, ásványi kincseket. Évi 65 millió tonna halat és más tengeri lényt hoznak felszínre a modern, nem egyszer helikopterekkel és felderítő repülőgépekkel tá­mogatott halászflották. Mindezek alapján érthető, hogy eljött az ideje a tenge­rekkel kapcsolatos jogrend részletes szabályozásának. Annál is inkább, mert az utóbbi időben több nemzet­közi konfliktusra is sor ke­rült a tengerek szabadságá­nak eltérő értelmezése miatt. Elég a közelmúlt nevezetes angol—izlandi ,,tőkehal-hábo_ rújára" gondolnunk... Az egyik legnagyobb ten­geri hatalom, a Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít az óceánokkal kapcsolatos, felgyülemlett kérdések meg­nyugtató rendezésének. A caracasi szovjet javaslat lé­nyege: el kell különíteni a parti államok felségvizeit egy nagyobb kiterjedésű, úgynevezett gazdasági öve­zettől, amelynek kincseit mindenekelőtt az ahhoz leg­közelebbi állam jogosult ki­termelni, de egyébként — például hajózási szempont­ból — nyilt, közös tengernek számítana. A legfrissebb jelentésekből úgy tűnik, hogy — bár a részletkérdések egész sora vár még megvitatásra — ebben az alapelvben növek­szik az egyetértés a caracasi konferencia népes delegációi között. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter augusztus 7-én kormánya nevében le­velet intézett Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárhoz. A levél­ben a szovjet kormány java­solja, hogy az ENSZ-köz- gyűlés 29. ülésszakának napi­rendjére fontos és sürgős kérdésként tűzzék a termé­szeti környezet és az éghaj­lat katonai és egyéb olyan célok érdekében történő be­folyásolásának betiltását, amelyek összeegyeztethetet­lenek a nemzetközi bizton­ság, az emberek jóléte és egészsége biztosításának ér­dekeivel. Levelében Andrej Gromi­ko, felsorolva a nemzetközi politikai légkör javulását eredményező tényezőket rá­mutat: „A szovjet kormány véleménye szerint a jelenle­gi körülmények között az ENSZ tevékenységében fő helyet kell kapnia annak a kérdésnek, hogyan lehet megszilárdítani és kibővíteni a korunkban végbemenő po­zitív folyamatokat, katonai enyhüléssel megerősíteni a politikai enyhülést, új konk­rét eredményeket elérni a fegyverkezési hajsza korlá­tozásában és a leszerelésben”. „Megérett egy olyan nem­zetközi konvenció kidolgozá­sának és elfogadásának a szükségességé, amely törvé­nyen kívül helyezné a ter­mészeti környezetnek kato­nai célok érdekében való befolyásolását. Egy ilyen megállapodás betartását egy­részt azzal lehetne biztosíta­ni, hogy minden állam alkot­mányénak megfelelően in­tézkedéseket fogad el a meg­állapodással ellentmondó te­vékenység betiltására, más­részt az államok közötti az ENSZ keretében is — foly­tatott konzultációk és együtt­működés útján. Egy ilyen megállapodás megkötése nemcsak a fegyverkezési hajsza korlátozásának egyik intézkedése- lenne, hanem a környezet megőrzésének fontos eszköze is. Megvalósí­tása előnyös lenne kivétel nélkül minden állam, vala­mennyi nép számára”. „A konvenció természe­tesen semmilyen módon nem korlátozhatja az olyan tudo­mányos-kutató és gyakorlati tevékenységet, amely az álla­mok békés, az emberiség ja­vát szolgáló szükségleteinek megfelelően törekszik a ter­mészeti körülmények meg­változtatására” — hangzik Andrej Gromiko levele. Lapzártakor érkezett Megbízható fehér házi for­rásokra hivatkozva jelentet­ték, hogy Nixon elnök csü­törtökön délelőtt közölte Ge­rald Ford alelnökkel: a nap folyamán bejelenti, hogy le­mond hivataláról és erről tájékoztatja az amerikai né­pet, a közép-európai idő szerint pénteken hajnali 2 órakor elhangzó rádió- és tv-beszédében. A Fehér Ház hivatalosan még nem erősí­tette meg ezt az értesülést. ★ Nicosiában csütörtökön hi­vatalosan bejelentették, hogy Kleridesz ügyvezető elnök megalakította az új ciprusi kormányt. Emlékezetes, hogy ciprusi görög körökben is kö­vetelték a július 15-í fegyve­res államcsíny után megala­kult puccsista kormány mi­nisztereinek eltávolítását. Az új kormány összetétele ezt tükrözi, hogy Kleridesz meg­próbálja helyreállítani a cip­rusi görögök egységét. ★ Csütörtökön Gengfben, az ENSZ-palota tanácstermé­ben közép-európai idő sze­rint 12 órakor a ciprusi ér­tekezlet második szakasza egyó,rás késéssel kezdődött meg’ mert James Callaghan brit külügyminiszter kétol­dalú tanácskozást tartott gö­rög és török kollégájával. Ghigoriosz Mavrosszal, ille­tőleg Luran Ünes-szel. (Folytatás az 1. oldalról) Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke csütörtökön hivatalá­ban fogadta Piotr Jarosze- wiczet, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagját* .a Lengyel Népköztársaság miniszterel­nökét. A szívélyes légkörben lezajlott eszmecserén jelen volt Németi József, hazánk varsói nagykövete és Tade- usz Hanuszek budapesti len­gyel nagykövet. ★ Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára csütörtökön délután a párt székházában fogadta Piotr Jaroszewiczet, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tag­ját, a Lengyel Népköztársa­ság miniszterelnökét. A szívélyes, baráti légkörű találkozón részt vett Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnöke. ★ Csütörtök délután Piotr Ja- roszewicz, a Lengyel Egvesült Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja, a Lengyel Népköztársaság miniszterel­nöke a kíséretében levő sze­mélyiségekkel együtt látoga­tást tett az Egyesült Izzóban. Az újpesti gyárlátogatásra a lengyel vendégeket elkísérte Fock Jenő, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Miniszterei}^,, elnöke, Ros- ka István küTügyminiszter- helyettes.és Németi József, hazánk Vársöt 'nagykövete. A gyár központi irodaépü­letének főbejáratánál Huszár István, a Minisztertanács el­nökhelyettese, dr. Betlej Sándor kohó- és gépipari mi­niszterhelyettes, Dienes Béla, az Egyesült Izzó vezérigazga­tója, Vedas Sándorné, a párt- bizottság titkára és Pohánka László szb-titkár fogadta a vendégeket. A tanácsteremben Dienes Béla adott tájékoztatást az Egyesült Izzó munkájáról, történetéről, termeléséről és a műszaki fejlesztésről. A tá­jékoztató után kérdésekre válaszolva tényeket, adatokat közölt a vezérigazgató az exportmunkáról, a gyárt­mányfejlesztésről, a dolgozók javuló lakáshelyzetéről. Ez­után az Izzó-Lámpagyárba vezetett a vendégek útja: Piotr Jaroszewicz — Kiss László igazgató szakmai kala­uzolásával — nagy érdeklő­déssel tekintette meg az órán­ként 2000, illetve 3500 nor­malámpát gyártó modern gépsorokat, a korszerű terme­lést. A „Barátság” szocialista brigád naplójába írt néhány kedves sorral is emlékezetes­sé tette á IátogátSstTAz 'ETgy'e- sült Izzó vendégkönyvébe is beírta a nevét az újpesti lá­togatás végén, majd a gyár vezetői ajándékkal kedves­kedtek a lengyel miniszterel- nöknak. ★ Fiotr Jaroszev.'icz, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Lengyel Népköztár­saság miniszterelnöke, aki Fock Jenőnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjá­nak, a Minisztertanács elnö­kének meghívására kétna­pos baráti látogatást tett Magyarországon, csütörtö­kön este elutazott Budapest­ről. Vele együtt elutaztak kí­séretének tagjai is. Az ország légterét elhagy­va, Piotr Jaroszewicz a repü­lőgép fedélzetéről Fock Jenő­höz, a Minisztertanács elnö­kéhez intézett távorat’oan kö ­szönetét mondott a na rá ti fc - gadtatáccrt. a kétnapos szí- j vélves vendéglátásért. KÖZLEMÉNY Piolr Jaroszewicz lengyel miniszterelnök magyarországi látogatásáról Fock Jenőnek, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsa elnökének meghívására Piotr Jaroszewicz, a Lengyel Népköztársaság minisztertá- nácsának elnöke 1974. au­gusztus 7—8-án baráti látoga­tást tett Magyarországon. A Lengyel Népköztársaság miniszterelnökét fogadta Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. A megbeszélések során a két miniszterelnök kölcsönösen tájékoztatta egymást országa­ik fejlődéséről, megtárgyalta a magyar—lengyel kapcsola­tokat, különös tekintettel a kétoldalú gazdasági együtt­működés továbbfejlesztésé­nek feladataira, valamint vé­leménycserét folytatott a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. A miniszterelnökök kiemel­ték Kádár János és Edward Gierek elvtárs találkozásának jelentőségét a kétoldalú ba­ráti kapcsolatok fejlesztésé­ben. A miniszterelnökök érté­kelték a két ország együttmű­ködésének a tavalyi varsói találkozójuk óta elért ered­ményeit és a Magyar—Len­gyel Gazdasági Együttműkö­dési Állandó Bizottság 1974. május 14—15. között Buda­pesten megtartott XIII. ülés­szakán végzett munkát. Meg­állapították, hogy az előző ta­lálkozójuk alapján hozott ma­gyar és lengyel kormányhatá­rozatok újabb lendületet ad­tak a kétoldalú gazdasági együttműködésnek. Az utóbbi időben aláírt egyezmények és az együttműködés erősítésére kölcsönösen tett lépések meg­élénkítették az egyes ipar­ágak kooperációját és kedve­zően hatottak a tartós kap­csolatok fejlődésére a két or­szág népgazdasága között. Gyors ütemben növekszik a kétoldalú árucsere-forgalom. A miniszterelnökök a leg­fontosabb feladatnak tartják, hogy az ipari gyártásszakosí­tásban és a termelési koope­ráció bővítésében további konkrét szerződések jöjjenek létre. Egyben hangsúlyozták a komplett ipari berendezések és létesítmények kölcsönös szállításának jelentőségét. Az optimális termelési ka­pacitások kialakítása érdeké­ben különös hangsúlyt he- lveznek a beruházások koor­dinálására, mindenek előtt az alapanyag- és feldolgozó iparban. A felek határozott törekvése, hogy közös üzeme­ket és váltakozásokat hoznak létre egymás igényeinek ki­elégítésére. A gazdasági együttműködés további összehangolása cél­jából — az ötéves tervek egyeztetése mellett - - a felek nagy figyelmet fordítanak a hosszútávú tervek koordi­nálására, valamint a gazda­ságpolitikai koncepciók meg- konzultálására. A gazdasági kapcsolatok fejlesztésében a jövőben aktívabban szerepet kap a tudományos-műszaki együttműködés. A magyar és a lengyel fél kifejezte meggyőződését, hogy a gazdasági és tudományos­műszaki együttműködés fej­lesztése a két ország között, jól szolgálja a KGST XXV. ülésszakán elfogadott szoci­alista gazdasági integráció ügyét. A komplex program gyakorlati megvalósításában a felek a KGST legutóbbi szófiai ülésének határozatait tartják irányadónak. A magyar és a lengyel kor­mányelnökök megelégedéssel állapították meg, hogy a nemzetközi feszültség eny­hülése folytatódik, az együtt­működés tendenciái erősöd­nek. Ebben döntő szerepet játszik a Szovjetunió és a többi szocialista ország kö­zös erőfeszítése, következe­tes békepolitikája. Hangsú­lyozták, hogy a jövőben is te­vékenyen és egyértelműen tá­mogatják a Szovjetunió és a szocialista közösség béke- kezdeményezéseit és hozzá­járulnak azok sikeres meg­valósításához. A felek kiemelték a Var­sói Szerződés politikai ta­nácskozó testületé legutóbbi varsói ülésének jelentőségét a biztonság és az együttmű­ködés erősítésében. Megbe­széléseik során pozitiven értékelték a legutóbb megtar­tott felsőszintű szovjet—ame­rikai találkozó eredményeit, mint fontos lépést a békés egymás mellett élés elve ér­vényesülésének útján. Annak a meggyőződésüknek adtak kifejezést, hogy az eu­rópai biztonsági és együtt­működési értekezletnek a legmagasabb szinten történő gyors befej ése kedvező felté­teleket teremt az európai enyhülés megszilárdításához és hatékonyan hozzájárul Európa békés jövőjének megteremtéséhez. A bécsi haderő- és fegyverzet-csök­kentési tárgyalások sikeres előrehaladása lényeges lépést jelent az európai enyhülés­hez. A felek kölcsönösen igen hasznosnak minősítették a megbeszéléseket, amelyek baráti légkörben és egyetér­tésben folytak, s teljes nézet- azonosságot tükröztek az ösz- szes megtárgyalt kérdésben. Piotr Jaroszewicz, a LNK minisztertanácsának elnöke baráti látogatásra hívta meg Lengyelországba Fock Jenőt, az MNK Minisztertanácsa el­nökét, aki a meghívást köszö­nettel elfogadta. Budapest, 1974. augusztus 8. LÁSZLÓ LAJOS: tyvánbáttyészek RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYV­HÉTRE MEGJELENT RIPORTKÖNYVBÖL 30. Ha mostanában új em­bert vesznek fel a körzet­ben, engem rendszerint meg­kérdeznek. Elég gyak­ran van ilyen, mert van ván­dorlás. És én azt az új em­bert éppen olyan nagy sze­retettel karolom fel, mint annak idején engem azok, akik közül már többen nyugdíjasok. Talán nem tart szószátyárnak, ha ki merem jelenteni, azért is dolgo­zom, hogy könnyebb le gyen az átmenet azoknak is, akiknek már fogytán van az erejük, mert lehúztak itt tizennégy-tizenöt évet. És ilyenkor már a bányász, ha akarja, ha nem, kénytelen könnyebb beosztást kérni, ahol természetesen keveseb­bet is keres. Erre a sorsra én is eljutok. De nem mind­egy, hogy milyen körülmé­nyek között. Mert az ember szereti, ha megbecsülik, és a fizetésen túl, olyan formá­ban is elvárja az elismerést, amit nem lehet forintban kifejezni. — Nem az én tisztem, hogy szakvéleményt adjak a mi bányánk gazdaságossá­gáról, de egyéni vélemé­nyem szerint mi nagyon drágán termelünk. Sok-sok követ megmozgatunk, ren­geteget robbantunk, szállí­tunk, hogy az érchez jus­sunk. De termelünk, mert kell. Ha nem kellene, be­zárnák a bányát. ÚTKÖZBEN LENT ÉS FENT Dermesztőén hideg, hú- zatos az út vége. Futunk a népes felé. De csak negyed­óra múlva indul. A bányá­szok morognak. — Ellopják az időnket.. — Legalább újságot ol­vashatnék, de olyan sötét van itt, hogy az ember még a taknyát se találja .. __ Olvass a lámpádnál, te kelekótya. Ez se jut önálló­an az eszedbe? — mordul fel egy mély hang a kocsi belse­jéből. Szűk a kocsi. Hideg is van, kiszállok. A táró faia mellé húzódunk. — Olvasnak újságot? — Á... csak úgy mond­tam — dörmög a mély hang. — Nemigen van kedve az embernek, ha egy alaposan végigdolgozott műszak után innen kiszáll... — Hat óra negyven perc .. — .Ahogy a nagykönyvben megírtak! Csak számítsa. Nem kell hozzá ceruza se. Ha délelőttös vagyok, föl­kelek öt órakor.. Akkor már igyekeznem kell, hogy elérjem a buszt, ami fél hatkor indul. Mire munká­hoz látok, nyolc óra. Aztán hajrá, délután háromne­gyed háromig. Fölérünk, megfürdiink, eszünk valamit, és beérek a városba négy órakor. — Most tehát számítsa ki — harsog a másik oldalról egy rekedt hang —, ez mennyi? — Tizenegy óra... — Na lássa...! Nem én mondtam! Toporgunk, mozgolódunk. Hideg van. Az egyik bá­nyász rám teríti a kabátját. —Nehogy hősi halott le­gyen — és nevet. — És maga?! — Megszoktam én ezt már! Olyan a bőröm, mint a disznóé. Vastag és recés. újabb mozgolódás, né­hány üres kocsit rákap­csolnak még a szerelvényre. Úgy látszik, indulunk. A kocsiban megint fel- parázslanak a cigaretták. A Kossuth füstje marja a sze­memet. Zakatolnak a né­pesnek nevezett bádogkisz- nik, a váltókon nagyot zök­kennek. A vasúti utazás il­lúziója tehát megvan. A mellettem ülő bányász rágcsál valamit. A szem­ben ülő meglöki a karjá­val. — Te jenki...! Nem szé­gyened, mint a taknyos ka­maszok, csámcsogsz azzal a gumival, mint a hízó...! De a másik nem zavartat­ja magát. Csámcsog és nevet. Élvezi a szemben ülő bosz- szankodását. A hátam mö­gött valaki csizmájával rug­dossa a sarkam. Mit akarhat? Már mond­ja is. — És hát maga elhitte a meséltet? — Milyen meséket? — Hogy mi milyen jől keresünk... Biztosan ezt mondták a főnökök. Szeret­nek dicsekedni . Kötözködni akar? — Nem akarom én magát heccelni, csak azt mondom, hogy itt is pofára megy a dolog. Aki jóban van a fő­nökkel, az fut. Az kap jó munkahelyet, ahol fütyülve megkeresi a napi kétszázöt­venet, háromszázat... — Még többet is — recs- csen valaki a kocsi végéből. — No, én nem szeretem a túlzásokat, azért mondtam csak ennyit — folytatja a hátam mögött ülő. — Van­nak ezek a nem tudom hány- szoros szocialista brigádok. Ezek már hivatalból meg­kapják a keresetet. Ha ma­ga tanult marxizmust, ak­kor tudja, miről van szó... Munkásarisztokrácia... Ml meg néha olyan telepet ka­punk, hogy a belünk is ugrál már az erőlködéstől, aztán mégse keresünk többet százötvennél... (Folytatjuk) 4­Befejeződtek a magyar—lengyel tárgyalások

Next

/
Oldalképek
Tartalom