Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-23 / 196. szám

ÄT4. augusztus 23. m?trr-w/«rrAit«RS2Aö 3 IPARI SZERKEZET Integráció A KORMÁNY LEGUTÓBBI ÜLÉSÉN a pénzügyminiszter az ipari termelés szerkezetének kedvező irányú változásairól adhatott számot. Ezt jelzi egyebek között, hogy az iparban létrehozott tiszta jövedelem 51,8 százalékai emelkedett 1968 és 1973 között. És csökkent mind a szocialista mind a tőkés ex­port fajlagos állami támogatása, növekedett fi magyar ipar nemzetközi versenyképessége, bővültek a szocialista integ­ráció lehetőségei. Az ágazati termelés szerkezetére kedvezően hatott a központi fejlesztési programok végrehajtása. A gaz­dasági szabályozás hatására megtett vállalati intézkedések pedig a gazdaságosabb termékösszetételben tükröződtek. A Vörös Csillag Traktorgyár, illetve a Gyapjúmosó- és Szövő­gyár beolvasztása más vállalatokba, a Hajtómű- és Felvonó­gyár átszervezése — amely megyénket is érintette — valamint a Beton- és Vasbetonipari Művek gyárainak profilrendezése eredményesnek bizonyult. A kibontakozó szocialista integráció elsősorban a gazdaságos és keresett vegyipari cikkek, illetve a számítástechnikai berendezések arányát növelte. A feltételek, a lehetőségek iparáganként eltérőek. Az alap­anyag- és energiatermelő iparágak főként csak a technológia fejlesztése, illetve az üzem- és munkaszervezés javítása ré­vén növelhetik termelésük gazdaságosságát. A feldolgozó ipar viszont e módszereken kívül termelésének összetételét is kor­szerűsítheti. Az eltérő lehetőségekből adódnak a feldolgozó ipar nagyobb eredményei. Bár sok vállalatnál csak részben élnek a lehetőségekkel. Például az új, a meglevőknél gazda­ságosabb beszerzési források feltárásával a szocialista import fokozásával. Pedig csak így szüntethető meg a hazai szükség­leteket kielégítő, de nem gazdaságos termékek gyártása. A piac kutatása, befolyásolása egyébként az új gazdaságos ter­mékek bevezetésénél is nélkülözhetetlen. Sőt, a termelésben, vagy az értékesítésben kezdetben hbzott áldozatok akár vesz­teséget is okozhatnak átmenetileg. AZ ŰJ FELKAROLÁSA, támogatása, a kockázatvállalás, a gazdasági vezetésnek még sokhelyütt gyenge oldala. A kon­zervativizmus még tipikusabb mgnyilvánulása a görcsös ra­gaszkodás a régihez. A bevezetésre kerülő új gazdaságos ter­mékekkel párhuzamosan sok vállalatnál tovább gyártják az elavult régit. A meglevő termelőberendezések és munkaerők átcsoportosításánál indokolatlanul nagy a „tapintat”. Sokfelé elodázzák a döntéseket központi eszközökre, az irányító ható­ságok beavatkozására, a szabályozó rendszer módosítására várva. A gazdaságos termelés fejlesztése összetett és hosszútávú feladat, nem tűri meg az időhúzást, folyámatos munkát igé­nyel. Aki vár, rosszul jár. A gazdasági irányítás, a szabályozás továbbfejlesztése az ötödik ötéves terv időszakában lehetővé teszi majd ugyanis az átlagosnál hatékonyabban működő vál­lalatok gyorsabb fejlődését. Ahol viszont a gazdaságos termék- ‘ szerkezet kialakítására nem találtak módot, a termelés korlá­tozásra, visszafogásra kerül. Ezért fontos a vállalati új ötéves tervek kidolgozásánál a termelés szerkezetének és gazda­ságosságának tisztázása. AZ ÁGAZATI MINISZTÉRIUMOK az új ötéves terv Időszakára is intézkedési terveket, akcióprogamokat készíte­nek a gazdaságtalanul működő vállalatok, üzemek helyzeté­nek megváltoztatására, a reális versenyfeltételek kialakítására. Különösen a kis- és középüzemeket, a viszonylag nagy munka­erőt lekötő technológiákat korszerűsítik majd főként a szo­cialista import növelésével. S a már elhatározott és az újon­nan kialakításra kerülő központi fejlesztési programok a jövő­ben is nagy szerepet töltenek be a termelés gazdaságos szer­kezetének kialakításában. De bővülnek a hatékonyan működő vállalatok fejlesztési lehetőségei is. S a népgazdaság ötödik ötéves terve, értékelve a helyi erőfeszítéseket, megfelelő anyagi fedezetet teremt majd egyes kedvezőtlen adottságú ipari Szemek felzárkózásához. MUNKASZERVEZÉS I Nem kerül milliókba VATjIALAT! KÖRÖKBEN egyre inkább meggyőződéssé j»ÚHk: túl igényesek a hazai üzem- és munkaszervezők. A mi- íiap is panaszkodik az egyikj vegyi üzem igazgatóhelyettese: ys álunk a szervezést jóformán csak méregdrága számítógé­pek segítségével tudják elképzelni, s lassan odajutunk, hogy addig amíg nincs számítógép, szóba sem állnak velünk'a szer­vező intézetek.” Meggyőződésem, mindez nem ok nélküli panaszkodás. Va- jSSban úgy fest a dolog, hogy a „profi” szervezők kezdik le­becsülni az úgynevezett „gyalog szervezést” (szakmai körök­ben használatos ez a kifejezés), vagyis a szervezésnek azokat a klasszikus módszereit, amikor nem annyira technikát, ha­nem a kézenfekvő racionalizálást hívják segítségül. Ezért is figyelemre méltó minden olyan kezdeményezés, amely mögött a gondolkodás, a különösebb befektetés nélkül végrehajtott egyszerűsítés fedezhető fel. Például a Nyíregyházi Konzerv­gyár esetében. Ez a fiatal, mindössze tizenkét éves nagyvál­lalat — mellesleg a legnagyobb exportőrök egyike — úgy szervezte meg a munkáját, ahogy a mindenkori lehetőségei megengedték.'Mégis jelentős — túlzás nélkül mondható, hogy a vállalat jövőjét biztosító — eredményeket ért el. A gyár temelését bizonyos ciklusság jellemezte. Kaptak egy megrendelést, ezt elkészítették, függetlenül attól, hogy a vásárlónak milyen időpontokban kellett szállítani. Ezután hoz­záláttak a következő megrendelés teljesítéséhez, s ily módon a vállalat mindig egyetlen feladatra koncentrálta az erőit. A módszer kezdetben hasznosnak bizonyult, de egy idő után észre kellett venni, hogy a ciklikus gyártásban rejlő tarta­lékokat kimerítették. A tömegtermelés lehetőségeit más helyen keresték és ta­lálták meg. Ez a viszonylag egyszerű felismerés forradalmi változásokat indított el a gyárban. Le kellett rombolni az egész eddigi gyár­tásszervezést, meg kellett változtatni. a százezernyi alkatrész­tömeg nyilvántartását. Az osztályozás új rendje lehetőséget adott arra is, hogy az új gyártmányok tervezésénél, a szerkesz­tők tudatosan használják fel a rendelkezésre álló alkatrész­garnitúrát. Ezzel sikerült megszüntetni az egyes alkatré­szek újra „feltalálását”. Az egész nem más, mint egy kis gondokodás, egy ötlet, s annak — igaz, sok munkával történő — következetes meg­valósítása. Nem került milliókba, de milliókat hozott a kony­hára. . FÉLRF,ÉRTÉS NE ESSÉK: nem a gépek, a technika, s leg­kevésbé a szímítógépek mellőzhetőségét igazolják a példák. Éppen ellenkezőleg: ezek a vállalatok felismerték, hogy a számítögéneket sokkal komplikáltabb, összetettebb feladatok megoldására kell igénybevenni. De ezekhez a feladatokhoz csak akkor lehet hozzálátni, ha a vállalatgazdaság egy-egy részterülete már az ésszerűség követeleményei szerint műkö­dik. A számítógép nem való bérszámfejtésre, vagy alkat­rész könyvelésre. Segítségével a vállalati gazdálkodás komp­lex folyamatát lehet és kell megszervezni, sőt irányítani. Emellett nélkülözhetetlen a Szervezői aprómunka, s ezt le­becsülni nagy hiba. /y \ NEM MOSTOHAGYERMEK™ A legtávolabbi gyár Tovább fejlesztik az EMV beregi üzemét Fél éve is alig múlt még, hogy Vásárosnaményban a volt beregi vegyes üzemét át­vette az Elektromechanikai Vállalat. A béregi gyár az EMV legtávolabbi egysége. A nagy távolság ellenére sem mostohagyerek az üzem. Az előző évi, mintegy 27 millió forint termelési érték helyett erre az évre már majdnem negyvenmilliót terveztek. Ugyanakkor az induló 262-es létszámot év végére fokozato­san háromszázon felülire fej­lesztik. Az anyavállalat gondoskodása Már ez az első évi, néhány számadat is arra utal, hogy az anyavállalat számol az itt dolgozó emberekkel, a még megtalálható munkaerő-tar­talékkal. Gondoskodnak munkáról, nem hagyják ki­használatlanul a már megle­vő berendezéseket, gépeket sem. Mindez azonban csak a kezdetet jelenti. A következő években még nagyobb szere­pet szán a vállalat a beregi gyárnak. Négy év múlva, 1978-ra a tervezett értéknek már el kell érni a 60 millió forintot, s mintegy 500—600 ember foglalkoztatását akar­ják ezzel biztosítani. Ez a terv azonban — bár­mennyire is jó az elképzelés — pénz nélkül csak papíron maradna. Éppen ezért a vál­lalat az átvételt követő három évre tíz-tizenkét millió forin­tot irányozott elő a fejlesz­tésre. Ebből elsősorban is a kommunális természetű igé­nyeket elégítik ki, amely je­lenleg még igen szerény ke­reteivel, még a legminimáli­sabb követelményeknek sem felel meg. Az új, még terve­zés alatt levő épületben lesz ég tavasszal — április­ban —, amikor esőért esengett mindenki, mert fé­lelmetes volt a szárazság, Szatmárban, egy nem oda­való ember ezt mondta: — Itt az idén nem less termés. Minden kipusztul. Két méter mélyen is száraz a föld. Valóban sárgás, hervatag, szomorú látványt tárt elénk akkor a szatmári síkság. De egy odavaló, idősebb, sok- tapasztalatú ember cáfolt. — Itt csak egyetlen jó eső kellene — mondta — és ak­kor rekordtermést aratnánk. Sok eső ide nem kell, mert itt nem nyeli a föld a vizet és azonnal megáradnak a folyók is. Itt akkor lesz baj, ha sok eső jön... Sajnos, az idő őt igazolta. Szatmárban gazdag termés ígérkezett még július köze­pén is. De nem lehetett ma­radéktalanul betakarítani. ★ Próbálkoztak itt minden lehetséges módszerrel, de állt a víz az érett gabona alatt. Akkor javasolta valaki, hogy lánctalpas, rizsbetakarító kombájnok kellenének. Hon­nan? Szolnok megyéből... A megyei pártbizottság, a megyei tanács és a területi tsz-szövetség azonnal intéz­kedett. Karcag két órán be­lül jelezte, hogy öt rizskom­bájnt ad teljesen felszerel­ve, hozzáértő emberekkel együtt. A tiszasülyi Lenin Tsz és az állami gazdaság szin­tén felajánlotta rizskom­bájnjait. Késő este kezdték a bevagonirozást. Karcagról még aznap elindultak a kom­bájnok — vagonokban — és reggelre megérkeztek. A Jászberény—Szolnok vasútvonalon azonban — ahol a tiszasülyi kombájno­kat bevagonirozták — az egyik vasutasnak nem volt sürgős a szatmári aratás. Mindenbe belekötött. Köve­telte, hogy a vagonban majd korszerű fürdő és öltö­ző, ebédlő és kulturhelyiség. Ez a kommunális jellegű be­ruházás még ebben az évben megvalósul, mert a vállalat saját maga vitelezi ki. A jövő évi fejlesztés során egy kazánház is épül, amely- lyel a gyár korszerű, közpon­ti fűtését is megoldják. Ter­mészetesen meg kell hozzá építeni a vezetékeket, radiáto­rokat helyeznek el a műhe­lyekben és egyéb épületek­ben is. Daruzható, új csarnok épül, korszerűsítik a villany- hálózatot, fölcf alá helyezik a légvezetékeket. Elektromechanikai termékek A fejlesztés harmadik évé­ben sor kerül egy korszerűbb irodaépület elkészítésére is. Jelenleg ugyanis a műszaki és adminisztratív dolgozók há­rom helyen vannak. Egy részüknek például a műhely­ből van leválasztva egy he­lyiség. Az irodaépület elké­szültével tehát lényegében az üzem is bővül, mert ezeket a leválasztott helyiségeket visz- szaadják eredeti rendelteté­sének. Sor kerül külső, az ud­vari úthálózat megépítésére is. Az építési jellegű fejlesz­tések mellett természetesen nagy gondot fordítanak a gé­pek, berendezések korszerű­sítésére, kapacitásának növe­lésére is. Erre egyébként már eddig is nagy figyelmet szenteltek. Induláskor ugyan­is a gépesítettség foka csak a villanyos ívhegesztők tekin­tetében volt magas^^mjypl a munka természete-is így in­dokolta. Esztergapadból pél­Az utolsó nyolc ékkel rögzítsenek egy- egy kombájnt. (A Szovjet­unióból úgy érkeznek, hogy csak négy ékkel vannak rög­zítve.) Ezt is megcsinálták. Akkor a vasutas belekötött a kombájn kipufogó csövé­be és fényszóró lámpájába, mondván, hogy azok elhe­lyezése és mérete nem felel meg a szállítási szabályok­nak. Négy napig állt a va­gon, a kombájn és a vita, míg nagysokára a MÁV miskolci igazgatósága intéz­kedett, hdgy induljanak azok a vagonok. Lám, nem csak az eső, a víz késleltette a szatmári betakarítást, hanem a bü­rokrácia is. ★ Eleinte, amikor a szatmári tsz-ek segítséget kértek, egyik-másik tsz-elnök az önzetlen segítség nevében jó üzletet akart csinálni. Egy tsz-elnök a John Deere kombájnt 2500 forintért adta bérbe óránként. A szatmári tsz-elnök azt mondta: mind­egy, jöjjön a kombájn, az a fontos, hogy be legyen taka­rítva a termés, mert az nép- gazdasági érdek. Ha nem ta­karítják be, a tsz minden­képpen ráfizet, de még a népgazdaság is. Ha viszont be lesz takarítva — csak á tsz veszít, a népgazdaság nem, és a népgazdaság már eddig is sokat adott a tsz- nek. A John Deere kombájn meg is érkezett és kiváló munkát végzett. De két nap múlva megérkezett a tsz-el­nök is és félrehívta a szat­mári kollégát, mondván: négyszemközt akar vele be­szélni. így is történt. — Elvtárs — kezdte a hajdúi ember —, ne hara­gudj rám. Mohó voltam. Ne dául mindössze egy volt. Ma már van négy. Kaptak ezen kívül egy nagy teljesítményű lemezollót, egy élhajlítót és egy excenterprésgépet is. Mű­ködik már egy marógép és még további öt esztergagépet várnak a közeljövőben. Az elmúlt évben a beregi gyár fő profilja a vasszerke­zet gyártás és technológiai szerelés volt. Ez a tevékeny­ség már ebben az évben csök­kent, s a vállalat profiljá­nak megfelelően előtérbe ke­rül a műszerészlakatos mun­ka. Ez lesz lényegében a fő profil, ez képezi már ebben az évben a termelési érték mintegy nyolcvan százalékát. Ennek keretében antenna vázszerkezeteket, kapcsoló­kat nagy kapacitású adóve­vőkhöz szellőzőberendezése­ket és egyéb elektromechani­kai termékeket készítenek. Ezeknek a helyszínen való szerelése továbbra is a beregi gyár feladata marad. Jelen­leg például Budapesten dol­goznak, majd a tokaji adó szerelésénél is besegítenek. Képzés a tővárosban A nagy átállás folyamato­san megy végbe. Ez évben már százan voltak a közpon­ti gyárban átképzésen. Üzem­vezető, művezető, diszpécser, meós és a különböző szak­mákból. A bonyolultabb mun­kák megtanulása továbbra is Budapesten történik, de az egyszerűbb műveletek elsajá­títása már Vásárosnamény­ban. Jelenleg is tizen dolgoz­nak azokon a gépeken Buda­pesten, amelyeket rövidesen ideszállítanak. Ennek az öt esztergagépnek már elké­szült az alapja a beregi gyár­ban. Leszállításuk, újra üzembe helyezésük csupán három napot igényel majd. napok törődj a 2500 forintos óra­bérrel. nem ez most a fon­tos. Arasson az a kombájn, amennyit bír. Csak a konk­rétan felmerülő költséget fizessétek meg. Rendben van így? — Megfizetjük mi a 2500 forintos órabért is — mond­ta a szatmári elnök —, mert még így is jobb, mintha ott pusztul a termés. De úgy nekünk is jobb, ha csak a költségeket kell fizetni, hi­szen van éppen elég ká­runk™ ★ Egy Szolnok megyei tsz- elnök, aki teljesen felszerel­ve, pótalkatrészekkel együtt küldte el Szatmárba a rizs­kombájnokat, ismerve a ne­héz betakarítás körülmé­nyeit, úgy határozott, hogy meglátogatja kombájnjait és kombájnosait. Kora hajnal­ban indult, s reggel már Szatmárban volt. Elbeszél­getett a tsz vezetőivel és a kombá.inosokkal.' — Kell valami? — kér­dezte. — Egyelőre semmi — hangzott a válasz. — De két ékszíjjat azért hoztam, hátha szükség lesz rá. — Köszönjük — mondta a szatmári tsz-elnök. Ebben a tsz-ben hamaro­san be is fejeződött a beta­karítás. Akkor a tsz-elnök utasítást adott, hogy a szol­noki kombájnokat tegyék rendbe, mossanak le róluk minden sárdarabkát, zsíroz­zák le az alkatrészeket, ne­hogy rozsdát fogjanak és azonnal induljanak a kom­bájnok a vasúthoz, mert ezeknek otthon még le kell aratniuk a rizst. A kombájnosokat búcsú­zóul megvendégelte és ajáo­A gépek leszállítása után az új csarnok mindkét fele be lesz már népesítve. A munkaerő hiánya miatt Bu­dapesten ezeket a gépeket legfeljebb két műszakban tudták kihasználni. A teljes garnitúrával itt, Vásárosna­ményban három műszakban dolgoznak majd. Lényegében csak így tudják elérni majd a hatvanmilliós termelést és a több, mint félezer ember foglalkoztatását. Munkaalkalom nőknek A terv ezen belül is az, hogy egyre több nőnek bizto­sítsanak munkaalkalmat... Ez év elején ebben a gyár­ban — fizikai munkában — egyetlen nő sem dolgozott Csak néhány hete, hogy megjelentek az első „fecs­kék”. Egyelőre öten, de a le­hetőség adva van. A külön­böző berendezéseknek sok apró alkatrésze van, amelye­ket automatákkal, nők is ké­szíthetnek. Mint például a kapcsolószekrények zárszer­kezete. Ezek Jelfúrása, szege­cselése. Az anyavállalattól már megvan az ígéret: csak legyen elegendő jelentkező nő, adják a gépeket, szerszá­mokat és a munkát. Nos, ezért is kell a gyors ütemű fejlesztés, a korsze­rűsítés az Elektromechanikai Vállalat beregi gyárában. A daruval ellátott új csarnok, a kazánház, a fürdő és ebédlő, a könnyű munkát biztosító automata gépek. A jog mellé a lehetőség is, hogy a férfiak mellett nők, egyre több asz- szony és lány dolgozhasson Vásárosnamény fejlődő, új gyárában is. Tóth Árpád dékot ír adott nekik — em­lékül. — Köszönjük — mondták a Szolnok megyei kombájno- sok —, de őszintén meg­mondjuk: ezt az ajándékot nem szeretnénk viszonozni. ★ Segítettek egymásnak a szatmári tsz-ek is. Ahol előbb fejezték be az ara­tást — onnan azonnal men­tek a gépek tovább. Vannak azonban közömbös, felületes emberek is. Az egyik tsz- ben már harmadik napja dolgozott két korpbájn a szomszédbóL A főagronómus átment megnézni a gépeket és a kombájnosokat. Betért a termelőszövetkezet irodá­jába. Kollégáját, a szomszé­dos főagronómust éppen ott találta. Érdeklődött tőle: — Merre dolgoznak a kombájnok? — Miféle kombájnok? — kérdezte a főagronómus. — Tudtommal itt csak a ml kombájnjaink dolgoznak. — Az nem létezik — mondta a kolléga —, hiszen a mieink átjöttek segíteni. — Lehet, hogy átjöttek, de én nem tudom, hol vannak. Végül egy gépkocsivezető mondta meg, hol dolgoznak a szomszédból érkezett kombájnok. Ö tudta. És má­sok is tudták. Csak a fő­agronómus nem tudta. ★ Szatmárban a sok eső — átok, veszedelem. Ezt az idei nyár ismét bebizonyí­totta. Az ígéretes termést nem lehetett veszteség nél­kül és jó minőségben beta­karítani. Ez intő példa is. Arra figyelmeztet, hogy Szatmárban új, korszerű, nagy teljesítményű kombáj­nok kellenek. Ahol ilyenek dolgoztak — a rossz időjá­rás ellenére is sikerült a be­takarítás. Szendrei Józsaá

Next

/
Oldalképek
Tartalom