Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-07 / 157. szám

1974. július Í. KELET-MAGYARORSZÄÖ Alkotó versenyszellem Irta: Kanda Pál, az SZMT vezető titkára Az ünnep akkor jön... Aratás Nyírturán, új szertartással O rszágszerte megkezdő­dött a készülődés pártunk XI. kong­resszusára, hazánk felszaba­dulása 30. évfordulójának méltó megünneplésére. Ez ju­tott és jut kifejezésre abban a nagyfokú aktivitásban is, amely a szervezett munkásság körében tapasztalható. Ezt példázza a széles köpű, a ko­rábban még nem tapasztalt, tömegessé váló szocialista munkaverseny, amely szinte elemi erővel terebélyesedett, szélesedett az élet minden te­rületén. Jelzik ennek ered­ményeit a számok, a mér­hető munkafelajánlások az iparban, mezőgazdaságban, kereskedelemben, gazdasá­gi—társadalmi életünk min­den területén. Ez a dolgozók politikai állásfoglalását is tükrözi, jó munkával való mindennapi szavazásukat a párt politikája mellett, s egyben kiállást a szocializ­mus ügye mellett. Szabolcs-Szatmár megye soktízezres szervezett mun­kássága, üzemeink, vállala­taink dolgozói, a munka, az ifjúsági, a nő- és szocialis­ta brigádjaink százai tettek munkafeljánlásokat. Tapasz­talataink tanúsítják; ilyen tartalmas, konkrét tervcél­kitűzéseket segítő vállalások még soha nem születtek, mint most a XI. pártkong­resszus és felszabadulásunk 30. évfordulója tiszteletére kibontakozott munkaver­senyben. Több fontos jellem­zője van a mostani munka­versenynek. Egyik legszem­betűnőbb talán az, hogy megszűntek a korábbi hang­zatos és látványos kihívások, csatlakozások. Helyettük sze­rény külsőségű, de tarta­lommal teli, az üzem, a vál­lalat sajátosságaira épülő munkavállalások születtek. A SZOT, a Hazafias Nép­front és a KISZ egvüttes fel­hívásában megjelölt célokat vették figyelembe a gazda­sági, társadalmi szervezetek vezetői, ezek szellemében ta­nácskoztak a munkáskollek­tívák, s így fogalmazódtak meg a munkások alkotó kez­deményezéseire, javaslataira épülő kötelezettségvállalá­sok, amelyeket sajátjuknak éreznek, s készek értük szív- vel-lélekkel minden nap dol­gozni, cselekedni. E minden­napi tevékenységben alakul­nak, formálódnak szocialis­ta munkásokká. Az említett két nagy kö­zelgő eseményre való felké­szülés új vonása az is, hogy a gazdálkodást elősegítő, a hatékonyságot növelő ténye­zők mellett erőteljesebben fogalmazódtak meg olyan célkitűzések a munkafel- gjánlásokban, mint a dolgo­zók élet- és munkakörülmé­nyeit javító vállalások. Itt szükséges megemlíteni a munkásoknak a különböző társadalmi munkaakciókban való részvételüket, felaiánlá- jaikat is, nem feledkezve meg' egy másik lényeges, erő­södő vonásról, éspedig az ál­talános és szakmai művelt­séget növelő kötelezettség­vállalásokról sem. Ez már némi minőségi különbséget is mutat: a korábbiakkal szemben a megfogalmazott magasabb célkitűzések segí­tését, a korszerű munkás­műveltség megszerzését. L ényeges szólnunk ar­ról is, hogy a most ■ kibontakozott szocia- fista munkaversenyben nem csak a termelésben résztve­vők, a munkások, a terme­lést közvetlenül irányítók tettek vállalásokat, hanem a műszakiak, a gazdasági ve­zetők, s az adminisztrációban dolgozók is. Vajon mivel magyarázható e széles kör­ben kibontakozott termelési aktivitás, a szocialista mun- kaversenvnek ez a megújho­dása? Legfőképpen azzal, hogy a dolgozó tömegek, a munkások bíznak a párt po­litikáiéban. A megszületett és végrehajtott párt-, SZOT- és kormányhatározatok ked­vezően érintették a munká­sokat. s ezekre a válaszuk a bizalom, a becsületesen el­végzett munka, az alkotó­kedv növekedése. Magyaráz­ható azzal is, hogy e töme­geket megmozgató, munkára serkentő, s szocialista cél­jainkat szolgáló, ugyanakkor embereket formáló, jelleme­ket alakító szocialista ver­seny a korábbiaknál sokkal erőteljesebben a párt, a gaz­dasági, szakszervezeti és KISZ-vezetés összehangolt tevékenysége alapján bonta­kozott ki. így érvényesül az azonos cél érdekében való egységes cselekvés, az azo­nos módon való tevékenység a szocialista munkaverseny minden szakaszában. Párt-, állami, szakszervezeti és KISZ-szerveink, szerveze­teink biztosították, hogy az üzemi demokrácia különbö­ző fórumain a vállalatok dol­gozói, a szocialista brigádok, kollektívák részleteiben is megismerjék a gvár, üzem, gyáregység, vállalat terveit, célkitűzéseit. így olyan ala­pokat kaptak, amelyekre rá­építhették saját terveiket, fel­ajánlásaikat a brigádok is, az egyes munkások is. Annak érzékeltetésére,.hogy mekkora erő van kibontako­zóban, s ez miben realizáló­dik, csupán néhány számot szeretnék említeni. Építőipa­runkban például több mint tíz és fél ezer ember dolgo­zik. Valamennyien részt vesznek a szocialista mun­kaversenyben. Az 1974. évi — feszített! — 1 milliárd 876 ezer forintos tervet jobb üzem- és munkaszervezéssel, jobb munkaidő- és gép- eszközkihasználással 40,7 millióval kívánják túlteljesí­teni. K ülönösebb gondot még az sem okozott, hogy a könnyűipar terüle­téről például nem álltak ren­delkezésre idejében a ver­senymozgalom irányelvei. A dolgozók kezdeményezése megelőzte ezt. A HVDSZ-hez tartozó üzemek dolgozói tel­jes létszámban részt vesznek a szocialista munkaverseny­ben. Nem kevesebb, mint 5500 dolgozó! A termelési tervek túlteljesítésére tett vállalások összege megha­ladja a 11 milliót. Jelentős ezekben az üzemekben a társadalmi munkafelajánlás is. Értéke meghaladja a 250 ezer forintot. Hasonlóan szép eredményekről lehet számot adni az ÉDOSZ-hoz tartozó üzemeinkből, ahol csaknem 8 ezer munkás tett felajánlást, a termelési több­letvállalásuk megközelíti a 150 milliót. Szólni kell ar­ról is, hogy a szocialista ver­seny pontjai között szerepel a minőség javítása, a válasz­ték bővítése, a dolgozók szakmai, politikai képzésé­nek a növelése. Mezőgazda- sági üzemeinkben a tervcél- kitűzésekkel összhangban születtek meg a felajánlá­sok, bontakozott ki a szo­cialista munkaverseny. Ezek­ben az üzemekben több mint 15 ezren kancsolódtak be a szocialista munkaversenybe, amelynek eredményeként a tervezettel szembeni terme­lés, s az árbevételekre tett vállalások összege meghalad­ja az 50 milliót. Ebből 46,8 ö volt a haramadik, akit elvitt a falujába és bemuta­tott a szüleinek. Az öregek kellő tisztelettel fogadták a városi tanárnőt. A rokonság­ból is befutott néhány, aki éppen véletlenül arra járt. Mustra volt ez. A városi lányt jól meg kell nézni, mondogatták a rokonok. A városi lány más. Azért lenne jobb egy falubeli. — szólták el magukat. De óvatosan cé­lozgattak erre. A lányomnak mondom, a menyem értsen belőle. Az óvatosság azért is helyénvalónak bizonyult, mert a városra került és ott tekintélyes állásban levő fiú túl volt már a harmincon. A szülők nem bánnák, ha meg­házasodna. Bár azzal is szá­moltak, akkor kevesebbet fog hazajárni __ A lánynéző nem nagyon volt ínyére a fiúnak, utána meg is bánta a dolgot. Való­jában neki kell eldönteni, ki való hozzá, a szülei nem szólhatnak és nem is szóltak milliót a termelékenység emelkedéséből kívánnak biz­tosítani. Szép eredmények várhatók a KPVDSZ-hez tartozó vál­lalatok dolgozóinak munka­felajánlásaitól is. Itt a szo­cialista munkaversenyben résztvevők száma több mint 11 ezer. Vállalások történtek a szolgáltatások bővítésére, az ellátás javítására. Fontos, jelentős üzemünk a MÁV, ahol ezrek és ezrek dolgoz­nak megyénkben, különösen olyan fontos területen, mint Záhony és térsége, s a többi vasúti csomópontok. Örven­detes. hogy a MÁV üzeme­inknél a vállalások, a szocia­lista munkaverseny az él­üzem szint elérésére irányul­nak. A MÁV üzemeiben me­gyénkben csaknem 11 ezren dolgoznak. Ebből 9700-an vesznek részt a szocialista munakversenyben. Egyebek között célul tűzték ki a költ­ségek csökkentését mintegy 9,5 millió forinttal. Növelik a teherkocsik hasznos terhe­lését kocsinként mintegy 0.6 tonnával, s a teherkocsik tartózkodási idejét is csök­kentik. Fontos vállalásuk, hogy Záhony átrakókörzeté­ben jobban kihasználják a gépeket. A közvetlenül az SZMT-hez tartozó szakmák­ban dolgozók közül több mint 11 ezren vesznek részt a XI. pártkongresszus és fel- szabadulásunk 30. évforduló­ja tiszteletére kibontakozott munkaversenyben. Ha válla­lásaikat is teljesítik, úgy 54 millió forinttal több terme­lési értéket állítanak elő a tervezettnél, s a költségeket 36 millióval tudják csök­kenteni. A Szakszervezetek Sza­AA bolcs-Szatmár me­gyei Tanácsa a szo­cialista munkaversennyel kapcsolatban intézkedési ter­vet készített. Ez a többi kö­zött magában foglalja azo­kat a feladatokat, amelyek a szocialista munkaverseny és hatékonyságának növelé­sét szolgálják, segítik. Fon­tos, hogy ezeket szakszerve­zeti szerveink és tisztségvi­selőink, a mozgalom akti­vistái figyelemmel kísérjék és segítsék megvalósítását. Figyeljenek arra, hogy to­vábbra is meglegyen a meg­felelő összhang a vállalatok tervei, célkitűzései, a gazda­ságpolitikai célok és a szo­cialista munkaverseny válla­lásai között. Fontosnak tart­juk, hogy az oly nagy elemi erővel kibontakozott munka­verseny tekintélyét megőriz­zük, hogy tervszerűen fog­lalkozzanak minden üze­münkben a szocialista mun­kaversennyel. Gazdasági vezetőink adja­nak meg minden segítséget a vállalások teljesítéséhez a munkáskollektíváknak, biz­tosítsák a szükséges feltéte­leket. így lesz méltó a XI. pártkongresszusra váró ké­szülődésünk, s ünnepelhet­jük munkasikerekkel felsza­badulásunk 30. évfordulóját. Leánynéző bele. Akkorhát minek viszi haza a nőismerőseit, amikor ő tudja a legjobban, eddig még nem találta meg az iga­zit. Talán az öregek iránti szánalomból? Látja rajtuk, valahányszor hazalátogat, igy kettesben valósággal fel- villanyozódik az apja és az anyja. Boldog tervezgetés kezdődik, gyermekről is szó esik, öröklakásról-mEsetleg az idős emberek beköltözéséről a városba — a fiatalokhoz. A látogatás után újabb csend. Hiába kérdezősködnek az öregek, célozgatnak a múltkori eseményekre. A fiú kitér a válasz, a téma elől. Inkább veszi a kapát, megy a kertbe, tesz-vesz. Még a főzésben is segédkezik. Ilyen páratlan gyermeket — dicsé­rik a szomszédoknak a szü­lök. Minden szombaton cek­A nyírturai Zöld Mező Termelőszövetkezet leltárá­ból: „Kézikasza (nyéllel) 2 db ... Kombájn (tartozékok­kal, típus, szám) 3 db. AZ ÜTŐN ÁT Tengerit kapál a sényői út­félen Koós Imréné, Nagy Istvánná, Koós Istvánná. Idősebb nemzedék. Átnéz­nek a rámpán. Odaát az ár­pában felbúg a kombájn. Csúnya piros a színe, pöfög. — Aratunk. — A fiam is kombájnon dolgozik — mondja hozzá Koós Imréné. — A rendvágó nem ment — így Nagy né- De ez meg­birkózik. Nézzék! Megy! Állnak, pihen a kapa, be­szélgetnek az asszonyok. Ré­gi aratásokról esik szó. Tő­mondatok csupán. Éjjel 11-ig arattunk. Hogyan is bújt a toklász a ruha alá? Kacagás. Százan se győzték a kaszá­sok. Volt itt bizony sztrájk is az uraság idején. Ügy húzták a gépet hevederrel háztól há­zig. Nicsak, már fordul a kombájn! — Mondom a lányomnak, hogyan arattunk, azt mond­ta ők ezt nem bírnák — néz rám Nagyné. Elszoktak. Vagyis hozzá se szoktak. Így a jó — ennyit tesz hoz­zá Koós Istvánná. Munkában megidősödött asszonyok, arcukon ott fut­nak a régi könnyek barázdái, s velük az új mosolyok szaríkalábjai. ' HADITERV Bodnár Károly a párttit­kár «nylon ingben. Papp Im­rén, aki gépcsoportvezető és raktáros, köpeny, fényes si­ma. Bagi Ferenc a főagronó- mus utcai ruhában. Ott áll­nak a tábla szélén, a gép mellett. Leffelholz Károly megérkezik a kombájnnal. Sehol semmi ünnepélyesség, nincs első kaszavágás, nem koccintanak pálinkával. A helyzet reális. Mondhatni ünneptelen a kép. Nincs pi­pacs a táblaszélen, nem kék­lik a búzavirág, nincsenek húsos lányok, akik várják az első rendet. A gép áll, mint a mammut, és a vezetés gondolkodik. Irány, sebesség, beállítás, csupa műszaki fogalom. Bagi megismétlődő muozdulattal letép egy kalászt, pergeti a magot. Nyomja köröm kö­zött, ízleli. Ismétli, öntudat­lanul, kóstolja, ismergeti a gyér nyári nap érlelte ter­mést. \f — Ez az aratás! — áll meg mellettünk az idős mezőőr. — Inkább elmennék bakonyi betyárnak, semhogy még egyszer úgy arassak, mjnt hajdan. S mintha félne, hogy visszaköszön a múlt, csend­ben odébbáll, s az ákácsor mellől figyel. Az öreg Beke Béla a gé­kerrei száll le a vonatról, a cekkerben hús, zöldség. A városból viszi a falura, hogy ne kelljen sortállni az öre­geknek a húsbolt előtt... — Na, Bandikám, most nincs itt az ügyeletes meny­asszony? — kérdezi, ki­csit tolakodó barátsággal a vele egykorú iskolaigazgató. És van is ajánlata ,egy „bombajó kartársnő, akinek a garantált nászajándéka, egy Zsiguli...” Jót nevetnek ezen, de a „férjjelölt" fejé­ben órák múlva is motoszkál valami. Ha már ilyen sokáig vár az igazira, nem lenne éppen főbenjáró bűn, ha olyanba akadna, akinek az a három betű a keresztapja: OTP... Ezen egy kicsit, úgy belül­ről elmosolyog. El is hatá­rozza, hogy elsüti a poént a barátainak. Nagyon hálás „közönsége" van a hivatal­ban, ha egy napig kiszállá­son van már hiányzik. Nem te, a vicceid — mondják a kollégák. pet nézi. Húsz éve ismeri ezeket a segítőket. — Tán 52-ben arattunk utoljára kézzel. Régen volt. De igaz volt. Ma már, nézze, ők már biztos nem is isme­rik a kaszát — odabök Koós Imre és Sas László felé. A két fiatalember felnevet — Ahogy mondja, úgy igaz. A gép az igazi. Nekem még kasza sem volt a ke­zemben. Azaz egyszer, ami­kor megnéztem. A kombájn közben elindul. Méltóságteljesen. A Lökös I. táblájában. Ügy, ahogy a terv előírta. ÉSZREVÉTLEN — Hát senki sem figyel magukon kívül az aratásra? — kérdem kissé keserűen Bodnár Károlyt. Szinte fáj ez a hűvös tárgyilagosság, az, hogy itt egypár ember gond­ja minden. — Figyel itt az egész köz­ség. De tudja, az már úgy van: mindenki tisztában van vele, 10—12 ember végez mind az ötszáz hold kalá­szossal. És itt a lényeg Előre megtárgyaltunk mindent. Megvolt a gépszemle. Bejár­tuk a határt. És a tagság tudja: a többi gond a miénk. Az ünnep akkor jön, ami­kor majd mindennel végez­tünk. Főleg, ha jó a termés. — Eljár erre sok ember naponként — folytatja Bagi. Látták, amikor vetettünk. Megnézték a magot, bólogat­tak. Aztán tudják, mikor vegyszereztünk. Kémlelte itt is az eget mindenki', szidta a sok esőt, káromkodott a szél miatt. De más ez az iz­galom ma. A gépben mindenki bíziík. És végtére mi a mi cjolgunk? Megtalál­ni a legjobb megoldást. Nem megy a rend revágó? Jöjjön a kombájn. Magas a tarló? Itt vagyunk, segítünk. ügy megy az aratás, hogy szinte észre sem veszik. A püfögő gép hangja átúszik a házak teteje fölött, az ülte­tett fasorokon, és viszi a hírt hajnaltó késő estig. „Gépen ülnek az emberek. Vágják az árpát. Aratnak. És csépel a gép.” Hírközlővé vált a kombájn, a falunak hírt adó gép lett, mely akkor is duru­zsol, amikor talán sokan nem is gondolnak arra, hogy az év legfontosabb idősza­kához érkeztek. Jelez a haj­nali buszra szálló száz és száz elmenő munkásnak: aratnak. Jelez a falun át­utazónak. Csépelnek. Jelez a gyermekeknek: itt olyan tör­ténik, aminek elődjét sosem ismertétek. ÉLET, KÉN f Ált Csuda szavak vannak a nyelvünkben. Sokjelentésű, költői szavak. Az asszonyok, akik az imént átlestek az úton, ők mondták el. — Vágják az életet. Megfogja az isten lábát, akit feleségül vesz — mondo­gatják a falubeliek. Olyan fiú, a Bandi, amiben a falu­si életből magmaradt a jó és nem rontotta el a .város. A városban azt szívta magába, amit érdemes. Közvetlen és őszinte, mint az apja, tudás­ban többre törekvő, mint az anyja. A gőgöt nem ismeri. Ha a hivatalában idős falusi emberek keresik meg, órá­kig hallgatja a panaszaikat. Olyan ügyben is, ami után a bíróság már rég pontot tett. Szeret beszélni ezekről az ügyekről otthon is. Többet, mint a házassági terveiről... Mostanában elmaradnak a lánynézők, ami után leg­alább reménykedni lehetett. Talán éppen most válik komolyra a dolog — fordit- gatják a remény kerkét az öregek. Ha eddig hozta a lá­nyokat és nem nősült, most pedig nem hozza ... Akkor itt valami meglehet, éppen most billen helyre. Gondolkodtató, hiszen ke. vés olyan szép halál van, mint a gabonáé. Levágják, hogy holtában legyen belől# élet. Nagyné okosít tovább, egy élet bölcsességével: — Elmegyek a boltba, mert ott veszem a kenyeret, és mindig gondolok arra, hogy talán a mi búzánk iS benne van. Néha szorul is a szívem: jobbat nem tudtak belőle csinálni? Nem sütüns mi kenyeret itthon, legfel­jebb két család van a falu­ban. De néha fáj, mit csúfí­tanak a búzánkból. — Bizony becsülhetnék jobban — Koósné mondja — még akkor is, ha nincs annyi verejték benne, mint a mi időnkben. Mert bizony a ke­nyér élet. És élet a gabona. Ha könnyebben is jön, mégis mindennek itt a kezdete. ősi tiszteletadás ez, még akkor is, ha a kapáló asz- szony átcsap a zsúrkenyér és favorit vitájába, amikor az elektromos kemencéről be­szélnek. Az, ami a rámpa túlaldalán folyik, éppen a maga végtelen tiszta való­ságában jelenti az igazi ün­nepet. Tudják ezt Túrán, de má­sutt is. Negyven évvel ez­előtt itt a faluban a nép kö­zé lőttek a csendőrök. Har­mincöt éve rendőrök szedték össze az agrármozgalmak vezetőit. Húsz éve még ka­szával arattak. Ma tizenkét emberre bízzák az élet és a kenyér jelenét, jövőjét. Állunk az árpatáblában, és mindenki a kombájn útját kíséri. Most megy a lapály­ba. Megsüllyed, de a bivaly­erős gép szinte kiugrik. Az­tán nekiiramodik. Fordul, i szembe jön. Leffelholz úgy áll a kormánynál, mint egy kapitány. Néha kihajlik. Figyel, minden kalászt szemügyre vesz, szeme és keze most programozza a következő hetek munkarit­musát MEGKEZDŐDÖTT Bagi, a főagronómus han­gosan gondolkodik. — KeB jövőre az SZK—5-ös. Légkon­dicionált, nagyobb a dob, szaporább. Most még elmen­nek ezek a gépek, de kell a modernebb. Valamit tenni kell, mond­ták az asszonyok, mert las­san a gépre sincs ember. Mű­anyag, konzervgyár, papír­gyár, Nyíregyháza, üzemeit. Sorolják az elszívókat, mi­közben újra kapálni kezde­nek. Valamit tenni kell. A párttitkár biciklire kaps Kitolja az útra és siet a falu­ba. Viszi a hírt. Ha lassan nehezen, borzolt tálblákban. vizes talajon, de megkezdő­dött. És fejében már ott ka-, varog, hogyan kellene jövő­re jobban szervezni. Mester Miklós a rendrevágó vezére a gépet állítja. Tud­ja, még sor kerül rá. Van hely, ahol csak ő boldogul majd. A régi jószágnak is megvan a becsülete. A raktáros elindul, hogy szervezze a szállítást. Gépko­csi, pótkocsi, mérleg, ember aki' kísér. Vita a gaboná­sokkal. víztartalom, szárítás, levonás, haszon, elszámolás. Feje zsong, kezében egy ék­szíj, Sas kérte, kell a géphez. Az' őreg Beke a sorompó mellett áll. Figyeli a ki- éa bejövöket. Pihenőben van, tetszik néki a nyüzsgés, és hajdanvolt aratások emlé­két mesélné, ha volna kinek. Két embert látok, akik ka­szával mennek. Azzal a bizo­nyos két, leltárban szereplő nyírturai kaszával. — Aratni? — Ugyan. A malacnak vágunk egy kis frisset Bürget Lőj##

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom