Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-24 / 171. szám

WS. fim» ft fcE5Ll!T-MA«TA»ORS2ÄÖ MUNKAVERSENY Értékelés folyamatosan FORINTOKBAN, ELŐRE HOZOTT HATÁRIDŐKBEN, teljesített tonnákban mérik egyes vállalatoknál a széleskö­rűen kibontakozott kongresszusi munkaverseny felajánlá­sait. Szerepelnek persze számokkal nem mérhető, de a tu­dat formálásában, a szocialista gondolkodás kialakításában millióknál többet érő vállalások is, s a tapasztalat az, hogy ebből is, abból is szinte arányos a felajánlás nagysága. Az, hogy a vállalások nagy része számokkal mérhető, egy kedvező folyamat jele: az üzemekben, szövetkezetek­ben igyekeztek úgy megállapítani a feladatokat, hogy min­denki tudja, mit várnak cl tőle, mire vállalkozhat. A verseny alig néhány hónapos, hiszen március óta, az MSZMP Központi Bizottságának ülése, majd a Hazafias Népfront, a SZOT és a KISZ versenyfelhívása óta nem sok idő telt el. Mégis vannak olyan helyek, ahol már a teljesí­tésekről számolnak be. Egy-egy szocialista brigádnál ez köny- nyünek tűnik — mint ahogy a nyíregyházi gumigyár kar­bantartói elvégzett gyors javításokról adnak számot — de több helyen már az átfogó értékelésre is időt szakítottak, így a megye állami gazdaságaiban az év első felének ered. ményeit értékelték. Olyan számok szerepelnek itt, mint a Balkányi Állami Gazdaság fatelep- és ládaüzemének szo­cialista brigádjai által elért 59 százalék, ami a vállalás megvalósulásának mértékét adja, vagy a javítóműhely 164 ezer forintos költségmegtakarítása. MAGUK A SZÁMOK IS nagyon szépek — különösen ha hozzátesszük, hogy az éves vállalás időarányos részénél jó­val előrébb tartanak, de még szebb, hogy szinte napraké­szen tudják a gazdaság vezetői, hogy az eddig tett vállalá. saik hogyan realizálódtak. Mert a verseny így kap igazán értelmet, így lehet a nyilvánosság elé vinni. A verseny­ben résztvevő brigádok nem csak a maguk eredményeit ismerik meg, hanem tudják, hogy házon belül mások mi. lyen eredményt értek el, kik a legjobbak egy kollektíván belül. A megyei vállalások között tallózva találkozunk olyan­nal — mint az ÉPSZER felajánlása —, hogy a vállalati egész arra épült fel, amit az egyes brigádok külön-külön vállaltak. A modell maga is követésre méltó. Amellett, hogy a vállalati felső vezetés körvonalazta a reális célokat, a bri­gádok maguk töltötték meg tartalommal a munkaverseny vállalásait. Hasonlít ez a Szovjetunióban kibontakozóban lé­vő versenymozgalomhoz, amikor „ellenterveket” készítenek a munkások a vállalatoknál. Lényege, hogy a központilag kidolgozott tervet elemezve a munkások maguk állapítják meg, hogy mely részeknél tudnak ők a tervben rögzített­nél is többet adni, összegezve, mintegy ellentervet készít, ve mennyivel tudják a vállalatvezetés tervét „felüljegyez­ni” EGYES VÁLLALATOKNÁL fél éves értékelésekkel próbálják számbavenni a versenyben eddig elért eredmé­nyeket. Ez nem csak egy jelentés statisztikai számának jó. Sokkal több ettől azzal, hogy itt egy szusszanásnyi időre megállnak meditálni az emberek, vaj) idejük átvizsgálni saját felajánlásaikat, s az adottságokhoz, a realitásokhoz igazítani azokat. Hiszen a munkaverseny nem kampány, amit egy-két akcióval le lehet tudni, hanem folyamatos, a korábbinál jobb munka, amivel a dolgozók hozzájárulnak fizemük, szövetkezetük jobb eredményeihez, ezáltal a nép­gazdaság céljainak teljesítéséhez. Nem véletlen, hogy a kongresszusi versenyt nem csak 1975 tavaszáig, az MSZMP XI'. kongresszusának összehívá­sáig, a felszabadulás 30. évfordulójának ünnepléséig hir­dették meg. A verseny tovább tart, a IV. ötéves terv sike­res, s mielőbbi teljesítéséig. Ez szerepelt többek között a VAGEP Vállalat felajánlásában is, ahol határidőket szab­tak meg, amelyek a vállalati ötéves terv teljesítését jelzik. Másutt új formák alakultak ki a versenyben. A megyei víz- és csatornamű vállalat a közelmúltban a Tiszántúl más, hasonló profilú vállalataival írt alá együttműködési szerződést, amelyben a kongresszusi versenyben tett válla­lások jobb teljesítéséért fognak össze. A hét vállalat meg­osztva a munkát egy-egy részterület felett „védnökséget” vállal, vagyis például a szervezési ismeretekben, vagy a gépek ésszerű felhasználásában egy adott vállalat keresi meg a legjobb módszereket, s adja át azt a társvállala­toknak. A nagyobb vállalatoknál — a megyében is — függet­lenített versenyfelelősök intézik a munkaverseny-mozgalom adminisztratív részét. Sokan legyintenek emiatt, felesleges papírmunkának vélik, pedig papírmunkává csak akkor vál­hat, ha elszakad magától a versenytől, a szép jelentések bűvöletébe kerül. Ehelyett a napi értékelésekkel, a gyors helyzetfelismerésekkel ugyancsak sokat segíthet egy-egy munkaverseny-felelős, aki buzdíthatja a brigádokat, az egyes üzemrészeket, megállapítva azt is, hogy hol a hiba, ha nem teljesítik vállalásaikat. A FOLYAMATOS ÉRTÉKELÉS adja meg az igazi rangját a versenynek, amikor lehet drukkolni, hogy a mai szép eredmények után holnap még szebb eredményeket ér. jünk el, hogy az egyik brigád százszázalékos teljesítménye helyett a másik brigád 110 százalékot érjen el, s akik le­maradtak kissé, azok a következő hetekben, hónapokban új erőre kapva akár lehagyják a másikat. Lányi Bolond Munkássá válás „Megfiatalodunk közietek...” PAPÍRGYÁRI HÉTKÖZNAPOK — Nemrégiben egyik fő­iskolai évfolyamtársam ke­resett fel munkahelyemen és mikor a gyárkapu felé kí­sértem megjegyezte: „örül­hetsz annak, hogy ilyen nagyszerű helyen dol­gozol”. Ebben a rövid mon­datban sok minden benne volt, s alaposan elgondolkoz­tatott — mondja Marton Kornél, a nyíregyházi papír­gyár garázs- és járműjavító részlegének vezetője. — A megjegyzés nem Európa egyik legkorszerűbb papír­gyárának szólt, nem is a modern gépeknek, az átla­gosnál jobb munkakörülmé­nyeknek, hanem inkább an­nak, amit úgy nevezünk hi­vatalosan — a munkahelyi légkörnek. Barátom rövid itt-tartózkodása idején is észrevette, mennyire közvet­len a kapcsolat a sokszor fi­atalabb vezető és az idősebb beosztottak között. Két év alatt olyan munkásgárda alakult ki, amely képes az egyre emelkedő terveket tel­jesíteni, állandóan képezi magát. Valóban irigylésre méltó lehet sokak szemében, ha valaki egy helyen megta­lálja: jó munkakörülmények között végzi munkáját, sze­reti azt, kollégái között jól érzi magát, erőfeszítéseit, eredményeit elismerik. Önként jöttek... Mint minden új gyár ese­tében, az indulás a papír­gyárban sem volt könnyű. Az épület, a technológia adott volt és nem jelentett megoldatlan gondot a mun­kások felvétele sem. Az vi­szont már nem közömbös, hogyan kovácsolódik össze a gárda, hogyan végzi munká­ját. ötven-hatvan csepeli papírgyári munkásra „ala­poztak”, akik önként költöz­tek Nyíregyházára. Ezen kí­vül pár százan Csepelen ta­nulták meg a szakmát, de gondoskodtak az utánpótlás­ról is — a nyíregyházi 110. számú szakmunkásképző in­tézetben egy osztályt indítot­tak, ahonnan évenként 60 szakember kerül ki. így 2—3 évre már biztosították a szakembereket, s közben megszilárdult a létszám a gyárban is. Akik „ugródesz­kának”, vagy ideiglenes megoldásnak tekintették a papírgyárat, már otthagyták, de 800-an megszerették, a kezdet kezdete óta itt dol­goznak. Gyári „idegenvezetőm” Varga Zsuzsa, alapszervezeti KISZ-titkár. Akár melyik csarnokba, raktárba men­tünk, mindenhol sok fiatal­lal találkoztunk a gépek mel­lett. — Ezen nem is lehet cso­dálkozni — magyarázza Zsu­zsa, hiszen a létszám 80 szá­zaléka 30 év alatti, sokan vannak vezető beosztásban. Az idősebbek gyakran mon­dogatják: „Mi is megfiata­lodunk közietek, lelkesedése­tek ránk is hat.” Igaz, jól megértjük egymást, nincse­nek vitáink egymással. Három „csodamasina“ Az egyik üzem végében megállunk, Zsuzsa három automata gépre mutat: — Ezek a kedvenceim. A nyomdagépről most feliratos dobozok kerülnek le, s már megpróbáltuk a színes nyo­mást is. Az első kísérlet a Székely kapu volt, de ez a Keringő doboz már sokkal bonyolultabb, igaz, nem si­került még a keverés telje­sen. A csokoládégyámak vi­szont tudunk pár hét múlva szállítani. Ez a második a dobozvágó — jelenleg pipi- tetőt csinálunk. Ebben utaz­gatnak majd a csibék. A harmadik a ragasztógép — gyorsan hajtogatja és ra­gasztja a szaloncukros dobo­zokat. Szinte csodát művel mind a három! Zsuzsa a szerszámkészítő­ben dolgozik, de gyakran el­látogat kedvenceihez. — Sok minden érdekel a szorosan vett munkámon kí­vül. Megtanultam már kö­szörülni, — pedig alig akar­tak a géphez engedni — ada­goltam anyagot, megismer­tem a tűzőgép munkáját. Lassan-lassan már min­degyikkel jó ismerősök le­szünk. Fontosnak tartom, hogy tájékozott legyek — ez segít a KISZ-titkári mun­kámban is. Nemcsak tőle hallottam, hogy ennyire fontosnak tart­ja a tájékozottságot, de el­mondták : többen ismerik úgy a gyárat, hogy kalauzo­lásra bátran vállalkoznának, beszélnének a fejlesztési ter­vekről, a termelési eredmé­nyekről, a javítanivalókról. Nehéz beilleszkedés — Kezdetben sok nehéz­séget okozott jó pár dolgo­zónak a gyári élet megszo­kása. a rend megtartása — mondja Marton Kornél. — Sokaknak első munkahelye volt a papírgyár, mások a mezőgazdaságot cserélték fel az iparral. Ez utóbbiaknak nehezen ment a beilleszkedés már csak azért is, mert nem akkor kezdtek hozzá a napi teendőkhöz amikor akarták, kötött volt a munkaidő, elég körülményesen alakítottak meg egy-egy csoportot, vagy brigádot. Hosszabb időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy tudják, ha hiányoznak, a többi 4—5 csoporttársuk dol­gát nehezítik meg, másoknak kell átvállalniuk az ő ré­szüket. A munkássá válás nem rövid út — sok kitérő­vel jár — de ha közösen se­gítünk, hamarabb megy. — Most már a pontos munkakezdéssel nincs prob­léma, a feladatok megoldásá­val sem. Nincs éles határ a vezetők és a beosztottak kö­zött sem, együtt beszéljük meg, hogy ezt miért éppen így csináljuk, miért ez a legjobb gyakorlat. Egyéni elképzeléseikhez, vágyaik teljesítéséhez is se­gítséget ad a gyár, a gyári kollektíva. A legkelleme­sebb meglepetés — Ipari tanuló voltam a háziipari szövetkezetben, de nem járultak hozzá a to­vábbtanulásomhoz. Ezért vál­toztattam munkahelyet — mondja Tóth Etelka. — A legkellemesebb meglepetés akkor ért, amikor elkészítet­tem a felvételi rajzomat és a vezetők azt mondták: sem­mi akadálya sincs annak, hogy elvégzem a műszaki- rajz-tanfolyamot. Egy éve fe­jeztem be, s most már a deb­receni gépipari szakközépis­kola első osztályán is túlju­tottam. Az a vágyam, hogy itt a gyárban technikus le­hessek. Eszembe sem jut, hogy munkahelyet változtas­sak. Nem szeretem a „ván­dorlást”. — Véleménye szerint, mi­kor jut el az ember odáig, hogy azt mondja: más vál­lalathoz megyek? — Én első helyre tenném a kollégák közötti rossz kap­csolatot, másodikra, ha nem ismernék el a munkámat és csak azután következnének az anyagi okok. Balogh Júlia A brigád gyermekei-*a orcsákné, ha egyszer sok pénzhez jutna Nagy Imréné- nek berendezné az egyik szo­bát új bútorral. Nagy Ferenc_ nének, Koncz Imrének kifi­zetne egy csomó tartozást, adna Kovácsnénak és Győr- várinénak is, mert oda is el­fér a pénz. Deél István fia­tal házas, nekik meg egy szép kis lakás lenne jó. Heten vannak — hétfelé osztaná. Öt asszony — két férfi — egy brigád. A sütőipari vál­lalatnál Mátészalkán ritka az ilyen arány. A termelésben kevés a nő, a munka veszé­lyessége az egészségre, a ko­hászokéval egyenlő. Sok az olyan munkakör, ahol tiltott a nők foglalkoztatása. Hogy Korcsák Béláné brigádja mégis, hogy nőiesedett így el? — annak története van. 1972-ig egy nagy brigád­ban dolgoztak, vegyesen fér­fiak, nők. Átszervezések jöt­tek, és a brigádból kettő ala­kult. De nem akármilyen! Mert ilyen asszonyl brigádra még nem volt példa itt. Be­széltek is a férfiak eleget! Hát még amikor megtudták, hogy a brigád vezető is nő! A vállalatnál ugyanis van egy Íratlan törvény: bri­gádvezető a termelésben csak férfi lehet. Nincs ennek a hagyománynak rossz tapasz­talata, mert a vezető a da­gasztó is. Rajtuk múlik min­dennapi kenyerünk íze, mi­nősége. Igaz, hogy asszony ehhez a munkához jobban ért, de itt a dagasztás még nagyon megerőltető, komoly fizikai munka. Nem vállal­hatja nő. Éppen ezért nem lehet brigádvezető sem. Ki­találták, hogy hoznak egy férfi dagasztót, és a brigád vezetője Korcsákné legyen, így került az első férfi az asszonyokhoz. Deél Ferenc útja simább volt. Egyszerűen a brigádba kérte magát, együtt járnak középiskolába, innen az ismeretség. A hétta. gú süteményes brigádról az­óta se hallani rossz szót — jót annál többet. A napi norma négyezer da­rab sütemény — fejenként. Tizennégy fajtából csinálják Volt vita — még mai a^p is van —, mert sokallják a nor­mát az asszonyok. Beszélnek róla egy ideig, aztán elhall. gatnak — utána megint mondják. Egyszer csak el­döntik, hogy sok vagy kevés a négyezer. Nehéz munka, de a jó pénzt is megszokták már. Átlagban háromezer forin­tot kapnak kézhez fizetéskor. Korcsákné brigádját nem csak a becsületes munka tet­te híressé a vállalatnál. Ah­hoz az ezüstkoszorus szocia. lista brigádcímhez még tar­tozik valami. Rangja vein, mert a legmagasabb eddigi brigádkitüntetés a mátészal­kai sütőiparnál. Korcsákné erről azt mondja, hogy ők mindig csak azt csinálják, amit az élet hoz. Tavaly ép­pen úgy hozta, hogy megis­mertek két kislányt, két jó. eszű, elhanyagolt, többre érdé. mes gyermeket, ök szerepel­nek úgy a nyilvántartások­ban, hogy veszélyeztetett fia­talkorú... A brigád — ránc- baszedte a két gyereket. Ruházták, nevelték, segítették őket. A nagyobbik szeptem­bertől sütőipari technikum­ba jár Budapesten. Megsze­retették vele a szakmát. Két évvel ezelőtt senki sem hit­te el, hogy valamikor felső iskolába kerül. Korcsáknéék most azt tervezik, hogyan maradhatna élő a kapcsolat? Megkeresnék a nevelőt a kol­légiumban, hogy nagy figye­lemmel neveljék azt a lányt, a brigád gyermekét... Kotla th .Adrienne A pénz nem beszél Vagy ha mégis — a köz­mondást igazolva —, legke­vésbé arról, amiről kellene. Nevezetesen, honnét, miért jött, minek ellenszolgáltatá­saként került pénztárcánkba, zsebünkbe. Köznapi bölcses­ségünk: kiadni könnyebb, megkeresni nehezebb. Amivel már elismertük — maroknyi spekulánstól, pernahajdertől eltekintve —, hogy munkával, hasznos tevékenységgel keres, sük, szerezzük meg jövedel­münket. Mennyit? Egy-egy átlagos hónapban a központi forrásokból 16—18 milliárd forintot fizetnek ki a lakos­ságnak. Pénzhegy. Borítékok­ba osztva karéjokra válik, mint a fölszeit kenyér. Tavaly 200,6 milliárd fo­rintot számoltak le a kezünk,, ba Három esztendővel ko­rábban, 1970-ben 155,1 milli- árdot. Gyarapodott az ország, s így vagy úgy, valami mó­don, majd’ minden család, ezt tükrözi a két összeg kö­zötti különbség. Ám ezzel még nem azt mondtuk, mert nem mondhatjuk, hogy közös és egyéni érdek azonos úton járt, jár minden esetben. Egyszerűbb, könnyebb a pénzt számolni, mint felada­tainkat teljesíteni. Csakhogy összetartoznak, bár akadnak, akik feledni szeretnék ezt. Ám ők is odaállnak a pénz. tár elé. Azok közé, akik be­csülettel tették a dolgukat Vajon mit szól erről a forint nekik? Idén, 4,6 milliárd formt nyereségrészesedést fizettek ki, 16,3 százalékkal — 640 millióval — többet, mint ta­valy. Ki elégedett volt, ki elégedetlen. Ahol pénzt osz­tanak, ott mindig lesznek sértődöttek, így hangzik a másik köznapi bölcsesség. Hagyjuk most az egyéni mór. gásokat. Fontosabb ennél a közös mérce. Az, hogy jobb, hatékonyabb munka, értéke­sebb, korszerűbb termék, a költségek csökkentése szülte, teremtette-e a részesedés fo­rintjait. Túlnyomó többségé­ben igen. Van pénz, amiért nem kell megdolgozni, mégis joggal jár. Minden száz forintból 18 ilyen. Tavaly a pénzbeni tár­sadalmi juttatások összeg« 31,3 milliárdot tett ki, csalá­di pótléktól a nyugdíjig. Ez­ért a pénzért nem kell meg. dolgozni, de ezt a pénzt együttesen teremtjük elő. Munkával természetesen, mert minden forintnak az új értéket szülő munka a fede­zete. Azaz mégis meg kell dolgozni érte. S ha azt akar­juk, hogy több legyen — mert ez a szándékunk — az „ingyen” adott pénz, akkor a munkának is nagyobbnak, jobbnak kell lennie. Kell, írtuk le négyszer is e bekez­désben. S való, mert nincs más kifejezés rá. Ahogy út sem. a nemzeti jövedelem, az ebből felosztható források növelésére. Munka, mindig a munka. Sokak fülében kedvesebben cseng a szó: pénz. Akadnak pénzcsinálók, rendőrségi, bí­rósági tudósításban ismer­kedhettünk, ismerkedhetünk majd meg velük. Mert társa­dalmunk erkölcse nem tűri, nem fogadja el e pénzcsiná. lók görbe útjait. A törvényt szegezi velük szembe. Min­denre azonban nem hozható, mindenről nem szólhat a tör­vény. Arról, ami csak mulasz­tás, felületesség. Holott az el­lógott órákért kifizetett fo­rint: csalás. Kaptam, de nem adtam. Gyarapodtam, de nem gyarapítottam. A társada­lomnak valamennyi kötele­zettség teljesítése fontos. Szá­mít rá, ezekre alapozza ter­veit. Azt is, mely a szétoszt­ható, kifizethető forintokat részletezi és összegezi. Ezért, hogy a társadalom egészének, tehát minden tagjának őr. ködnie kell a forintok fede­zete, a munka értéke, meny­nyisége, minősége, hasznossá, ga, célszerűsége felett. Minderről a pénz nem be­szél. Nekünk azonban beszélni keö róla. ____

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom