Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-19 / 167. szám

»974. Július 19. KELET-MÁGYARORSZÁÖ s. <mA • wt Gondolatok a munkahelyi demokráciáról Szocialista társadalmunk alapvető jellemzője a demokrácia, s nem akármilyen, hanem a szocialista demok­rácia. Magunk választjuk társadalmi éle­tünk legkülönbözőbb területeire képviselőin­ket, mi birtokoljuk a termelőeszközöket, jo­gunk és lehetőségünk, hogy közvetve és köz­vetlenül is mind jobban „belebeszéljünk” kö­zös dolgainkba. Gazdasági terveink kialakí­tásába, az életszínvonalhoz kapcsolódó in­tézkedések meghozatalába, a törvények ki­dolgozásába. Ez eddig rendben van. A mun­kahely azonban nem cserélhető fel a nép- front-vitaklubbal, a falugyűléssel, a tanács­üléssel. Ki akarja összecserélni? Terme­lési fegyelem és munkahelyi demokra­tizmus, egyszemélyi vezetés és kollektív gohdolkodás nem ellentéte, hanem kiegé­szítője a másiknak. A munkásosztály ha­talma sokféle formában ölt testet. E hata­lom gyakorlásának közvetlen, minden nap bejárható terepe a munkahelyi demokratiz­mus. Léte, vagy nem léte politikai kérdés tehát. Elsősorban. Ám rögtön utána gazda­sági. Rossz légkörben nem lehet jól — ha­tékonyan — dolgozni. 1VAPJAINKBAN AZ ÜZEMI, MUNKA­1 ' HELYI DEMOKRÁCIA nemcsak a kí­vánalmaktól, követelményektől marad el, hanem a lehetőségektől is. A tulajdonosok, — s a gyárban, a vállalatnál mindenki egyfor­mán az! — különböző csoportjai nem ritkán csak véletlenszerűen értesülnek arról, ami munkahelyük jelenében, jövőjében döntő tényező, s kellő információk híján nem tud­nak arról érdemi véleményt alkotni, monda­ni. Azaz a demokratizmus mindennapi gya­korlásának intézményesített rendszere kell, hogy legyen- Ez az első, alapvető követelmény. A második, s előbbinél alig kisebb: az infor­máció-, a véleménycsere minél több „csator­nán” bonyolódjék le. Tehát lehetőleg ne kész, megmásíthatatlan tényeket közöljenek az emberekkel, hanem döntési változatokat egyaránt bemutatva ezek előnyeit, hátrá­nyait. Ha az megtörtént, akkor kerülnek elő­térbe a lehetőségek. A vélemény nyilvánításra, javaslattételre lehetőség egyebek mellett a munkásgyűlés, a termelési tanácskozás, intézményekben a munkaértekezlet, a brigádgyűlés, s természe­tesen a közvetett fórumok szintén, a pártbi­zottsági üléstől a szakszervezeti és KISZ taggyűlésig. Ha ezek lezajlottak, akkor ismét a követelmények szabják meg a teendőket. Mérlegelni, elemezni kell az elhangzottakat, mihamarabb választ adni érdemben, meg­hozni és végrehajtani az intézkedéseket. . Elvi sémaként egyszerű, könnyen átte­kinthető hálózat a munkahelyi demokratiz­mus szervezete. A gyakorlatban azonban bo­nyolultabb. Hiszen például a demokratizmus­ra joga nemcsak a munkásoknak, a beosztot­taknak van, hanem a vezetőknek szintén. S mély kátyú ez, benne reked meg sokszor a haladás szekere. Mert ha a munkahelyi irányítóknak — az üzemvezetőnek, műve­zetőnek például — nincs megfelelő hatás­köre, tájékozottsága, ha maguk sem vesznek részt a gyár, a vállalat teendőinek kialakítá­sában, gondjainak megvitatásában, akkor „lefelé” ugyanezt gyakorolják. Pusztán pos­tások lesznek: továbbítják az utasításokat, s mivel az önálló cselekvésre módjuk kevés, vagy nincsen, nem igénylik beosztottjaik véleményét. Lényeges jellemzője tehát a munkahelyi demokratizmusnak a jogok egyenlősége. Ahogy a fegyelmezett munka kötelezettsége szintén. Csakis akkor van értelme ugyanis a vitának, ha döntés után fegyelmezett a vég­rehajtás. És mindenki részéről az! A de­mokratizmus, mint jog, kötelességekkel pá­rosul. A közösségben érvényesülő munka­megosztás méri kisebbre, vagy nagyobbra ezeket a kötelességeket, de: mindenkinek vállalnia kell a maga részét! Napjainkban ezt még nem mindig és nem mindenkivel sikerül elfogadtatni. Ez is a haladás akadá­lyainak egyike. C OKFÉLE FORMÁJA VAN a munkahe­lyi demokratizmus közvetlen és köz­vetett gyakorlásának. Az adott munkahe­lyen alkalmazható legjobb formák meg- lelése közös feladat. Nem a sémák babo­nás tisztelete teszi élővé a demokráciát, ha­nem a formákba csörgő — némelykor ma még csak csepegő — tartalom. A szavak és a tettek egysége minősíti egy-egy közösség érettségét, a demokratizmusra való alkal­masságát. Mert vannak, akkiket „semmi nem érdekel.” Tehát a demokratizmus gyakorlá­sát is tanulni kell. Tanítani. Példaadással. Fokozatossággal. Egyebek között azzal, hogy a közvetett demokrácia fó­rumainak a jelenleginél több jog, hatáskör jusson. Amire formálódnak a tervek; itt nagy lehetőségek rejlenek. Ahogy elképzelhető a közvetlen demokrácia egyik fórumának, a termelési tanácskozásnak a fejlesztése is, rá­ruházva bizonyos döntések meghozatalát. '"TÁRSADALMI RENDSZERÜNK ALAP­1 JA a munka. Ebből egyenesen követ­kezik, hogy hazánkban a társadalmi elisme­rés megszerzésének legfőbb szintere a mun­kahely. A társadalmi aktivitás felkeltésé­nek ugyancsak. Aki érzi, élvezi, „csinálja” a munkahelyi demokráciát, az a gyár, a válla­lat kapuján kívül is szívesen vállal köz­életi szereplést. Aki belekóstolt a közös gon­dolkodás örömébe, az lakóhelyén sem csukja be az ajtót, a hívó szó előtt. Ahol él a mun­kahelyi demokrácia, ott az üzem légköre ezerféle módon — a szocialista brigádok tár­sadalmi munkájától a dolgozók odahaza el­mondott véleményéig — sugárzik ki a tá- gabb közösségre, a községre, városra, já­rásra. Részből egész, forrásokból folyam így lesz. Ezért a szocialista demokrácia fejlesz­tése végett a részek tökéletesítése kap nap­jainkban élesebb megvilágítást. Ebben kell előbbre lépni. A fogalmak, teendők tisztá­zásával. A formák jobbításával. Ha szüksé­ges, újak keresésével. Mindenekelőtt azon­ban szándékaink és tetteink egy útra te­relésével. <M.) Üzemmérnökök repülőn A Nyíregyházi Mezőgaz­dasági Főiskola repülős hall­gatói államvizsga után re­pülőgépes növényvédő üzem­mérnöki diplomát kapnak. A repülést hivatásul vá­lasztották, egy életre elköte­lezve ezzel magukat a leve­gő szárnyán való lebegéssel. A pilótajelöltek ugyan­olyanok, mint hasonló korú társaik. Szeretnek moziba, színházba járni, szeretik a tánczenét, a jó könyveket. Közülük kettővel beszélge­tünk a pályaválasztásról, az iskoláról, a repülésről. — A pályaválasztás az egyik legnehezebb feladat az ember életében, hiszen je­lentősen befolyásolja a ké­sőbbi éveket — kezdi a beszélgetést Wachtler Vik­tor, aki Vecsésre való és másodéves. Mint a legtöbb kis srác, én is vadászrepülő akartam lenni. Ebben talán az is közrejátszott, hogy la­kásunk három kilométerre fekszik a Ferihegyi reptér­től és fiatalabb éveimben édesapám is repült. így a Légiközlekedési Technikum­ban érettségiztem, majd a budaörsi RNA állomáson voltam három évig repülő­gép-szerelő. — Nekem sokkal nehe- Mt>b volt — veszi át a szót a harmadéves Fejér megyei Varga Zoltán. A pályavá­lasztás valóban több álmat­lan éjszakát okozott. A szé­kesfehérvári építőipari tech­nikumban érettségiztem 1971-ben, de a repülést két évvel korábban kezdjem Du­naújvárosban. ősszel elmé­leti képzés folyt, tavasszal pedig vitorlázó gépen repül­tünk. A hétvégi programom így mindig adott volt. Vá­lasztanom kellett: építek vagy repülök? Az utóbbi mellett döntöttem és öröm­mel mondhatom, nem bán­tam meg. A második kérdés önként adódik. Évet, éveket töltöt­tek már el a nyíregyházi fő­iskolán, mit kaptak, mit ad­tak? — Évfolyamtársaimmal együtt mindannyian nagyon szeretünk repülni — hang­zik Varga Zoli válasza. Mi a legszebbet kaptuk, amit kap­hatunk a főiskolától: re­pülhetünk. Nekünk ez a leg­nagyobb boldogság, mi ezt akartuk és akarjuk. Hiszen a repülés csodálatos dolog. Wachtler Viktor helyes­lőén bólint: — Aki egyszer belekóstol a repülésbe, többé nem tud­ja abbahagyni, nem riasztja el az a hatalmas tananyag sem, amit meg kell tanulnL Amit mi adhatunk az isko­lának, az talán a jó tanul­mányi eredmény. Ezenkívül persze mozgalmi munkában való részvétel, társadalmi munka. Viktor tavaly december­ben részt vett a Kisinyovi Nemzetközi Tudományos Diákköri Konferencián dol­gozatával. A moldvai mező- gazdasági főiskolával szoros szálak kapcsolják össze a nyíregyházi főiskolát. Tudo­mányos diákköri munkájá­ban az oldalszél hatását vizsgálja a cseppképződésre Z—37-es géppel történő per­metezés esetén. Igazi tudo­mányos munka, rengeteg kí­sérletet, permetezést kellett és még kell most is elvé­geznie ahhoz, hogy helyes eredményhez jusson, hiszen a tudományban nincs meg­állás. Beszélgetésünk visszaka­nyarodik a repüléshez. Láthatóan örülnek a té­mának. — Reggel öt órakor van az ébresztő, és hat órakor már a reptéren vagyunk. Előkészítjük a gépeket a re­pülésre, majd elkezdjük a gyakorlatokat. Általában harminc percet repülünk egyhuzamlÁi. Délután el­EXPORT IRÁNBA Találgatások a KD-160 as körűi Mátészalkán Az üzletben kétezer-hat- százhatvan forintért lehet vásárolni az állattartó ház­táji gazdaságokban ma már szinte nélkülözhetetlen KD —160-as típusú kisdarálót. Aki megveszi, talán nem is gondolja, hogy ennek a vil­lanymotorral meghajtott ka­lapácsos darálónak az előál­lítása négyezer-egyszázhúsz forintba kerül. A különbö­zeiét a MEZŐGÉP állami dotációként kapja, hiszen kétezer-hatszázhatvanért le­hetetlen lenne előállítani. A KD—160-asakat a vállalat mátészalkai gyáregységé­ben- készítik, illetve egy eléggé szerteágazó kooperá­ciós tevékenység végső ak­kordjaként itt szerelik össze. Ráfizetéssel kezdődött E jelentős segítség elle­nére— amelyet végső soron a gyáregység csak a terme­lési költségek fedezésére kapott — az első évben nem járt haszonnal a vállalkozás. A ráfizetéses esztendő 1971. volt, de a következőket már mind nyereséggel zárták. A gazdaságtalan termelés okai az első évben adottak: fel kellett készülni, gépeket be­szerezni, szerszámokat ké­szíteni, s mindössze a null­szériát jelentő kétszáz da­rab készült el. A felkészü­lés azonban sikeres volt, hiszen az üzem már akkor is jól képzett szakembergárdá­val rendelkezett. Nagy ré­sze már az 1968-as nagy át­szervezés idején is kiállta a próbát, a „gépállomási” gár­da hű maradt a gyáregység­hez- A következő év terme­lése már 3700 volt, tavaly pedig már tízezren felül készült — KD—160-as dará­ló. A gyáregység átbevéte- lének több, mint kéthar­madát jelenti a KD—160-as. Piac és nagy széria A termelés csak úgy gaz­daságos, ha az elkészült áru­nak vevője, vagy még in­méletl tárgyakkal foglalko­zunk és a másnapi repülés előkészítésével. Vacsora után van egy kevés szabad időnk. Kilenc órakor már ágyban vagyunk — foglalta össze Varga Zoltán egy nyári nap programját. A takaródét minden esetben ellenőrzik, de ez nem a bizalmatlanság je­le. — Természetesen az alko­hol a legszigorúbban tiltott. Ha valakit rajtakapnak, nagy árat kell fizetnie egy üveg sörért. Azonban ezt tudja mindenki és azt is, hogy esetleg az életével is játszik ilyen esetben repüléskor. A hét hat napjából két na­pot, mint üzemi naposok a repülőtéren töltenek. Szá­munkra ez az igazi gyakori lat, ekkor úgy érzik, hogy a pilóták nagy családjába tartoznak. A repülőgép-sze­relőkkel együtt végzik a karbantartást, ellenőrzése­ket. Persze ezeken a napo­kon is sor kerül repülésre. Harmadik évben kezdik meg az igazi növényvédő-repülést. Az első két évben iskola- gépeken gyakorolnak, majd két ejtőernyős ugrást is vég­rehajtanak. Másodikban a sikeres vizsga után szak- szolgálati engedélyt kapnak és ekkor már tulajdonkép­pen repülőgép-vezetők. Az ötödik, hatodik félévben mezőgazdasági géppel már komoly munkát végeznek. Siess Béla Évi kétszáztól a napi kétszázig Kacsingatás a határon túlra Öt év alatt négyszeres termelés Készül az új prototípus kább — megrendelője van. Márpedig az első évben — bármennyire is előnyös fel­tételekkel rendelkezett is a KD—160-as — szinte rimán- kodni kellett a kereskedők­nek „vigyék, mert olcsó és jó.” Aztán már fordult a kocka. Egyre többen kezd­ték keresni, s a végén már pótrendeléseket is kellett el­fogadni. Ebben az évben negyven­ezer darab a terv. Ez a gaz­daságosan gyártó széria, de — talán — egyben a csúcsot is jelenti. — Számolni kell a telítettséggel, előbb-utóbb a legtöbb háztáji gazdaság ellátja magát ezzel a kisgép­pel. Legalább is belföldön csökken majd az igény. Az igazi haszon az lenne, ha exportra is gyártanák. A kezdeti lépéseket már megtette a vállalat. Iránba küldték az első húsz darabot. ( Néhány darabot sikerül el- , juttatni a lengyeleknek, az ", olaszoknak is, sőt Indiába es ■ Mongóliába is vittek... Az induláshoz szükséges alapszerszámokat még a gyáregységben állították elő- ; A termelékenységet fokozó műszaki fejlesztésekhez szük­séges blokkszerszámokat t már a központi szerszám- > műhely készíti. Bonyolult, de tervszerű kooperációs te­vékenység alakult ki a többi gyáregységgel is. Fehérgyar­maton például a forgórész, a burkolat és a zsákfogó ké­szül, Nyírbátorban a házat, a garatot, Nyírteleken a vázat, Nagy kálióban a ros­tákat gyártják és így tovább. Naponta kétszáz darab. Pontos, precíz együttműkö­dést, magasfokú szervezett­séget, munkát igényel ez. Nem utolsósorban fontos eh­hez az anyagellátás folya­matossága is, amely bizony többször okozott már gon­dot. A motorokat szállító Tkladi Ipari Műszergyárral már kezdetben kialakult a jó kapcsolat, majd a Salgó­tarjáni Kohászati Művek­kel is. Egyedül a dunaújvá­rosi zárt profilú acélellá­tásban kell még biztosítani a folyamatosságot. Hogyan tovább ? Bár a tervezés és a szerző­dések megkötése vállalati „kategória”, a gyáregységi ben is gondolnak a jövőre. Az még biztos, hogy 1973- ben is mintegy negyvenezer darálót igényel a kereskede-f lem. A következő évekbent azonban — ha nem sikerül előbbre lépni, az export te-r rén — csökkenni fog as igény. S annak ellenére; \ hogy az alkatrészek gvártá- > sával továbbra is foglalkozó ni kell, a gyáregységben mái termékek készítését is szá-J mításba kell venni. A vállalatnál már elkéi szült egy gépi kukorica kisé morzsoló prototípusa. Mii : után ez is a kisgépek kátéi góriájába tartozik — s neJ kik ebben már nagy gyai korlátúk van — számítana!« ennek a terméknek a gyártá­sára is. Amelyből legalább» annyi darabra lesz szükség; mint amennyi kell a dará-J lókból. • ! A gyáregység jó felkéi szültségére jellemző, hog# évek óta állandó, stabil m . létszámuk, s a dolgozóknál« j mintegy fele törzsgárdatagi, A rendszeresen képzeté szakmunkás fiatalok nagyf része is szívesen marad- Igyf a teljes létszámnak minti egy nyolcvan százaléka szak­képzett. Legalább húsza» vannak olyanok, akik két; vagy ennél is több szakmával rendelkeznek. Nem csoda, ha tavaly ebben a gyáregység­ben született a legtöbb újí­tás, jóval több, mint a váli lalati többi gyáregységbe» együttvéve. „ A kisgépgyártás gyakra» változó természetű munkai. Hozzáértést, nagy szakmai felkészültséget, sok lelemé­nyességet igényel. A folyton változó természetű mun­kához pedig olyan embe­rekre van szükség, akik tudi ják, hogy ez a profil, ebből kell megélni. Nekik, a gyár­egységnek és a vállalatnak is. S a mátészalkaiak méretű dig is bizonyítottak. Nem okt nélkül lett az elmúlt évi eredmények után vállalati első a gyáregység. S az ideii* jó felkészülést is jellemzi; ■ hogy a féléves terven felüt sikeresen teljesítették a párt- kongresszus tiszteletére tett vállalások időarányos ré­szét is. Tóth Árpád A nyfrmodai Kossuth Tsz NIKECELL üzemében óriási töm­bökben készül a szigetelő an ag. A tömbök darabolását speciális gépen végűk. (HanuneJ József felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom