Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-16 / 164. szám

KELEf-MAGYAnOfttfZAfl ml -jit!«« f«. TELEX ROMA Borisz Ponomarj óvnak, az SZKP KB titkárának veze­tésével szovjet pártküldött- ság érkezett Rómába. A küldöttség megbeszéléseket folytat az Olasz Kommunis­ta Párt vezetőivel. Enrico Berlin euer, az OKP főtitká­ra oéntekeo fogadja a dele­gáció tagjait. PRÄGA Parlamenti küldöttség élén hétfőn hivatalos látogatásra Prágába érkezett Edgar Faure. a francia nemzetgvű- ]éf elnöke. A francia kénvi- s-’*k esebszlovákiai títjának a k4t nrcr.á^ törvén v- testületéi közötti pcTTHíttmüköcIés feü<c“íztése. A delegáció. amelv Afote Ind­ra. a 5zövétkéé! gvűlés elnö­ke meghívás átérik tesz eledet P>c?\r íaofrtf. tölt risekS7téTT!^k.Íé- V-orj_ prácf.^-n kívül éÜ *tnf?£) + povgonvhn. ^^ttwnldovba éf= a Magas-Tátrába is. BONN Pénteken Bonnban kicseré­lik a csehszlovák—nvusatné- rr»t szerződés ratViká-iós ok- j-nórivrqít — jel ^n tf»tte be hét- f~ Hóintáni saité^rtöVerletér B’i.difrer von lehelbe!. n szövetségi küluervmín «szté­léim szóvivője. Ebből az alkalomból nyugatnémet meghívásra kétnanos 1°tot?a- t^'si-a az N^K-ba érkezik p^hu^sv C’bnonneV cseh- s-’evak külügyminiszter — fűzte hozzá. BRÜSSZEL; .Tónin« 11-én hivatalos ada­ték szerint 11 anno munka­r éikíilit tartottak számon Belgiumban — {Ha a Le JOnaneau Rouge. TTi tényező­ként ialen+kezík idén a nő' munkanélküliek számának rohamos nörekedé«e íe, A munkára váró nők aránva o«czágo«an ar állásban lévő nők hat százaléka. NEW YORR Jasszer Arafat, a palesztin felszabadítási szervezet ve­zetője a Newsweek című amerikai hetilapnak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a palesztinoknak nincs más választásuk, mint foly­tatni az Izrael területéről in­dított akciókat, amelyek azonban nem irányulnak eleve polgári személyek el­len. A polgári áldozatok pusztulása az izareli ható­ságok arroganciá iának és szűklátókörűségének kö­szönhető — mutatott rá Ara­fat. HANOI A saigoni rezsim csapatai július első két hetében több súlvos támadó' hadműveletet hajtottak végre a felszabadí- •ntt körzetek ellen a köz­ponti fennsíkon, Pleiku tar­tományi központ közelében. A dél-vietnami hazafiak a párizsi megállapodás meg­sértői ellen, a törvénytelenül megszállt területek vissza­szerzéséért vívott harcokban kétszázötven ellenséges kato­nát megsemmisítettek, harc- kéotelenné tettek húsz kato­nai járművet és lelőttek egy helikoniért — jelentette a Felszabadulás hírügynökség. ADDISZ ABEBA Az etióp fegyveres erők felhívással fordultak az or­szág lakosságához, s felszó­lították az etiópiaikat, hogy aktívan vegyenek részt az államhatalom struktúráját megváltoztató, és az ország életét demokratizáló refor­mok kidolgozásában. A ka­tonai bizottság (a fegyveres erők és a rendőrség koordi­nációs szerve) által az álla­mi rádión és televízión ke­resztül nvilváno«sá?ra hozott felhívás állásfoglalásra szó- lítia fel az ország állampol­gárait, az alkotmányterve­zettel dolgozók alkalmazta­tás! feltételeinek megiavftá- sával és más kérdésekkel kapcsolatban. Kormányalakítási tárgyalások Portugáliában Vaseo Gonealves ezredes, Portugália szombaton kije­lölt új miniszterelnöke vasár­nap megkezdte kormányala­kítási konzultációit. Portugália demokratikus közélete és a sajtó — jelenti a TASZSZ — támogatásáról biztosította az új miniszter- elnököt, rámutatva hogy fő­feladata a fegyveres erők po­litikai programjának teljesí­tése lesz. Gonealves nemcsak a fegy­veres erők mozgalma koordi­nációs bizottságának, hanem a 21 tagú államtanácsnak is tagja. A koordinációs bi­zottság játssza az összekötő szerepet a fegyveres erők mozgalma és a miniszterta­nács között és biztosítja, hogy a kormány figyelembe vegye és betartsa a mozga­lom programját. Az államta­nács gyakorlatilag vétójog­gal rendelkező testület az elnök személye mellett, hoz­zájárulása nélkül a kormány nem hozhat hatályos döntést. Magyar felszólalás a tengerjogi konferencián Caraeasban, Venezuela fő­városában június 20-a óta ülésezik az ENSZ 3. tenger­jogi konferenciája. Az általános vitában fel­szólalt dr. Prandler Árpád, a Külügyminisztérium fő­osztályvezetője, a magyar küldöttség vezetője is. Fel­szólalásában hangsúlyozta, hogy a magyar küldöttség a konferencia előtt álló kérdé­seket olyan szocialista or­szág nézőpontjából vizsgálja, amely földrajzi fekvésénél fogva nem rendelkezik ten­gerparttal. Állást foglalt a tengerrel nem rendelkező or­szágok azon jogának elis­merése mellett, hogy szabad kijárattal rendelkezzenek a tengerhez és egyenlő arány­ban részesedjenek a nem­zeti joghatóságon túl fekvő tengeri övezet ásványi kin­cseiből. Kijelentette, hogy a ma­gyar küldöttség támogatja a területi vizek határának maximálisan 12 tengeri mérföldben történő megsza­bását, valamint a fejlődő or­szágoknak azt a kezdemé­nyezését, hogy a parti álla­mok egy 200 tengeri mérföl­dig terjedő övezetben előjo­gokat élvezzenek a tenger élővilágának és ásványi kin­cseinek kiaknázására. A ma­gyar küldöttség vezetője hangsúlyozta, hogy a tenge­rek szabadságának hagyomá­nyos elvével összefügg a nemzetközi hajózás céljait szolgáló tengerszorosokon történő szabad áthaladás és átrepülés jogának egyezmé­ny! elismerése. Folytatta útját a Szalfut*~3 Nyikolaj Zseleznov, a TASZSZ tudósítója jelenti a földi irányító központból: — Az erős napkitörések, amelyeket számos obszerva­tórium észlelt július 4. és 10, között, nem akadályozták a Szaljut—3 kozmonautáinak munkáját. Annak ellenére, hogy a kozmikus időjárási szakértők véleménye szerint még egyetlen ember irányí­totta űrrepülés sem ment végbe Ilyen radiációs hely­zetbe, az űrállomás műsze­rei nem mutatták a sugár­zás lényegesebb erősödését — Július 3-án, a Szojuz— 14 rajtjának napján semmi sem jelezte a kozmikus idő­járás változását. Egyes fizi­kusok „rendkívülinek” mi­nősítették a helyzetet, sőt az űrrepülési program csök­kentését indítványozták, de a mérnökök és az orvosok megőrizték nyugalmukat. Az űrállomáson levő mű­szerek, köztük azok, amelye­ket az űrhajósok öltözékén helyeztek el, nem mutat­ták, hogy a sugárzás a meg­szokotthoz képest jelentő­sen emelkedne. A kozmikus időjárási szolgálat jelentései szerint hétfőn lecsendesedett a naptevékenység. A napkitö­rések még lényegtelen fenn­akadásokat sem idéztek elő az űrhajó személyzetének munkájában. A Szojuz—14 és a Szal­jut—3 összekapcsolása óta először, hétfőn az űrhajósok ellenőrizték a Szojuz—14 lét- fenntartást biztosító rend­szereit, kipróbálták a navi­gációs rendszert. Mint az irányító központban közöl­ték, a terv szerint ezt a tá­joló rendszert alkalmazzák majd a Szojuz és az Apolló tervbe vett együttes útján. Három évtizede szabad Lengyelország 1. Örökmécsesek Varsóban Az „óvárosi Piactér” Varsóban Varsó utcáin járva hihe­tetlennek tűnik, hogy há­rom évtizede romváros volt, hogy a háború alatt itt fél­millió lengyel vesztette éle­tét. Az örökmécsesek azon­ban lépten nyomon figyel­meztetnek — a szorgalmas lengyel nép hiába tüntette el az üszkös romokat, hiába ' épített sugárutakat, csupa- üveg toronyházakat, áruhá­zakat, milliószám új laká­sokat. A Marsalkowskán, az égbenyúló Fórum-szálló mellett, s talán minden ut­cában; márványtáblák, em­lékművek, koszorúk, virá­gok. 1944 februárjában meg­halt 106 polská, 1944 janu­árjában meghalt 44 polská, meghalt 52 polská, meghalt, meghalt™ Csorba Tibor, a 38 eszten­deje Lengyelországban élő magyar származású festő­művész, író és nyelvész ed­dig elsősorban a lengyel és a magyar tájakat megörökí­tő akvarelljeiről volt is­mert. Legújabb festményso- rozata témájául a lengyel nép háborús szenvedéseit, a megszállók elleni harcát vá­lasztotta. Újfajta techniká­val (aszfalttal) készült 25 képén életrekeinek a len­gyel nép vértanúságának színhelyei: Oswiecim (Ausch­witz), Brzezinka (Birkenau), Treblinka, Majdanek, Var­só™ _— A lengyelek mártírom­sága életem legnagyobb és legfájdalmasabb élményei közé tartozik, megrendültön szemléltem azokat a tábo­rokat, ahol a németek kí­nozták és halálba küldték a lengyeleket, minden hely arra késztetett, hogy érzése­imet plasztikus formába önt­sem, örök mementóként az eljövendő nemzedékek szá­mára — mondta egy beszél­getés alkalmával a festő. Nem véletlen, hogy a ma­gyar művész lengyel szívvel érzékelte a baráti nép fáj­dalmát: a lengyelek és ma­gyarok barátsága évezredes. A Népek Tavaszán Bem tá­bornok vezetésével harcolt a magyar szabadságért egyik legderekabb seregünk. Ami­kor a fiatal Magyar Tanács- köztársaságot a belső inter­venció fenyegette, a Ma­gyarországon tartózkodó lengyel munkások csatla­koztak a harcokhoz. A hit­leri Németország támadása után a lengyel hadsereg ma­radványa természetszerűleg hazánkat választotta a me­nekülés útjául, s csatlakozott a szövetségesek csapataihoz. A két állam közötti igazi testvéri kapcsolat mérföld­kövének azonban mégis az 1948. június 18-án megkö­tött Barátsági, Együttműkö­dési és Kölcsönös Segítség­nyújtási Szerződést kell te­kintenünk. Az 1968. május 16-án aláírt, s további két évtizedre szóló újább szer­ződés pedig még jobban megerősítette azokat a köte­lékeket, amelyek a Varsói Szerződés, s a KGST tagjai­ként a két népet összekötik. Ezek a megbonthatatlan kap­csolatok a biztosítékai, hogy többé nem történhet meg az 1939. szeptember 1-i tragé­dia. A hitleri Németország megtámadta a gazdaságilag és katonailag sokkal gyen­gébb Lengyelországot — megkezdődött a második vi­lágháború. A náci járom alá vetett Európában lengyelföl­dön alakult ki az egyik leg­erősebb ellenállási mozga­lom. A lengyelek bekapcso­lódtak a szovjet, csehszlo­vák, jugoszláv, francia és görög partizánmozgalmaM» is — s mint említettem, a nyugati fronton mintegy 150 ezres reguláris sereg harcolt. A világháború utolsó stádiu­mában már a keleti fronton harcolt a Tadeusz Kosciusz­ívóról elnevezett Első Gya­logos Hadosztály — ezen a frontszakaszon mintegy 400 ezer lengyel hazafi tartózko­dott — Berlin bevételében pedig 185 ezer lengyel kato­na vett részt. 1944. július 21-én Lengyel- ország felszabadított terüle­tén megalakult a Lengyel Felszabadítási Bizottság, amely másnap, július 22-én manifesztumot tett közzé- bejelentette a politikai és társadalom átalakítási prog­ramját, a földreformot, a* ipar államosítását, a nyugat! és északi ősi lengyel földek visszatérését az anyaország­hoz. Ezzel az ország történel­mében először stabil határok között mgindult a népi Len­gyelország építése. Sikerült megszűntetni a társadalmat megosztó fő osz­tályellentmondásokat, csök­kentek a társadalmi arányé talanságok. Lengyelországban ma nincs otthontalan és éhet ember, nincsenek munka- nélküliek, nincs olyan enW bér, akinek ne lennének téré vei, vágyai, ne bízna a jö-: vőben — mondja a Lengve! Egyesült Munkáspárt KB-a a Lengyel Népköztársaság 30 éves évfordulójára kiadott tézisében. Riportsorozatunkban az múlt harminc esztendőbe* épült Lengyelországot kísé­reljük meg vázlatosan be­mutatni — s felvillantunk néhány képet a majdani, a XX. század végi 40 millió* lengyel nép életéből... Lombost Jent LÁSZLÓ LAJOSs tjpánbányászok RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYV­HÉTRE MEGJELENT RIPORTKONYVBOL 11. — Mikor erre gondolok, semminek érzem magam. És szeretnék valamit tenni, hogy ne így legyen. De ez nehéz. Az Uránváros nem a négy-, a hét-, a tízemeletes házakig terjed. A környező kertes villákban is élnek uránbányászok. Mikor le- szállnak az autóbuszokról, át- vedlenek kertésszé, szőlős­gazdává, nyúlfarm-tulajdono- sokká, barkácsoló, autó alatt hasaló polgárokká. Es, aki végleg leteszi a csákányt, az teljesen elvágja a bányá­hoz kötő szálat. — Azt hittem, a bánya az én otthonom. Apám fél év­századot húzott ki a föld alatt, én „csak” harminc évet. ötvenkét százalékos szilikózissal, egy szemmel mentem nyugdíjba. Negy­venöt éves koromban. Tölt a talpas pohárba, a sárgászöld rizlingbőL Jó bora van. — Deindolban termett, minden évben ott lakom március közepétől a szüret végéig. Két lányom van az első házasságomból, kettő a másodikból. A nagyobbak férjnél vannak, a kisebbek velem élnek. A feleségem nem dolgozik, anyámmal a háztartást viszi, meg a sző­lőket gondozzuk. Hzenkét- tizennégy hektó borom is terem. Szamócát ültettem, sárga húsú barackot telepí­tettem. Olyan vörösborom van, hogy a villányiak sem hitték, hogy a pécsi he­gyekben is versenyezhetnek az ő kékfrankosukkal, a medoc noirral. A legutóbbi megyei borversenyen el­halásztam előlük két arany­érmet. Ez a ház háromszobás, de a szőlőhegyi, az más. Azt én építettem. Megkeresem a fényképét. Alacsony, göndör hajú, markáns arcú férfi. Ke­mény beszédű. Forgatja az albumot. Nem találja a ké­pet Mérges. Rátenyerel a zongorára. Közben benyit egy idős asszony. — Frici... a gyerek megta­nulta a leckét... De a bányász nem vála­szol. Pergeti a lapokat, szit­kozódik, kiabá1 Az asszony még egyszer szól. Még han­gosabban. __Akkor hát.,, mí legyen?! — Mi legyen? Kérdezze ki™ Az idős asszony hozzám sündörög, s míg a fia hátat fordít, a fülembe súgja. — Ne .törődjön vele. Már alig hall valamit... És már megy is. Kint gye­rekhang kezdi recitálni: — Negyedik Béla, amikor visszatért az országba, min­denütt romot és pusztulást látott... A bányám elé teszi a ké­pet. — Ez az...! Emeletes villa, redőnyös aolakok, körülötte fiatal szőlő, virágok, rózsafák. — A tulajdon kezemmel építettem. Kőműves is vol­tam. A burkolatot az urán­városi építkezések hulladé­kaiból válogattam. Négy­szobás, nem adnám fél mil­lióért. Semmiért. Ha a nyu­galmam az a birtok. — Valaha nyugtalan em­ber voxt. — Az újságok szerint. Sze­retnek színezni az újságírók. — Nyolc kormánykitünte- tást, kétszer ennyi minisz­teri elismerést nem adnaS olyan embernek, aki nagyon szereti a nyugalmat — ötvenhat után én egy kitüntetést se kaptam. És akár hiszi, akár nem, csak egyet becsülök. Ezt! Piroskeretes, díszes leve-! let tesz elém. Arról értesí­tik, hogy mint sztahano­vista bányászt, feljegyez­ték a DISZ dicsőségkönyvé­be. Dátum: 1953. VI. 17. — Ez volt a tetőpont. Ak­kor már kétszáz métert haj­tottam ki a csapatommal havonként Az én csapatom végezte el 10 hónap alatt a zobáki altáró kihajtását, és én kezdtem meg a legna­gyobb uránércbánya akná­jának készítését is. Meg­mutattuk, hogy nemcsak a szénben, hanem a kőben is lehet dolgozni, ha akar az ember. És ha keresi a jó megoldásokat. Ne vegye di­csekvésnek, de kérdezte a ki­tüntetéseim okát (Folytatjuk}'

Next

/
Oldalképek
Tartalom