Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-16 / 164. szám

wrr nflffHf

V: j#M

SZEGFŰ A BRIGÁDTÓL

Önzetlenül Mátészalkáért

A John Deer nyergében

kánkért vagyunk szívesen látottak. Annyi készséggel segítik gyáregységünk dolgozóinak tanulását. Mint ahogy mi is szívesen megyünk oda. Amiben tudunk segítünk, hogy gazdagabb, otthonosabb legyen a környezet a gyerekeknek — vallja Gólya János, tmk-lakatos, a brigád vezetője.

Számolgatjuk a forintértéket. Mert így szokás: a vállalt... az elvégzett társadalmi munka értéke ennyi és ennyi forint. A brigádé is meghaladja a 40 ezer forintot évente. Őket az „elszámolás”, no meg a munkafegyelem is kényszeríti a regisztrálásra. Csak azt tartják számon, amit a városért tesznek. Persze, nem csupán a Hősök terei iskola létezik... másutt is elkel a segítségük. A gyáregységen belüli munkájuk sem kevés — utalt erre a főmérnök —, arról viszont azt tartják, maguknak csinálják. Ilyen „magunknak” munka lesz az idén többek között a gyáregység új kerítése. Terveztessék meg, a tmk kivitelezi — vállalták. Nem nagy dolog, elvégre vasasok, és:

— Szocialista brigád vagyunk. A társadalmi munka

ehhez hozzá tartozik. S ink

higgyék, hogy ez valamifél* kényszerűség. Egyszerűen ar-4 ról van szó, hogy jövőre i#f viselni szeretnénk a szocialista címet.

nemcsak mi vagyunk1*"

Gólya János keresi » szavakat. Mondja is, nehéz erről beszélni. Egymás között nem is igen szoktak^ Legfeljebb annyit: ez a feladat, kiosztják a munkát, ügyelve, hogy mindenkinek egyformán jusson a közös vállalásból. Aztán már csak el kell végezni:

— Ha az ember bekerül egy ilyen közösségbe, mint amilyen a mi brigádunk, egy idő után mindent másképpen töt. Még a munkát is. A brigádtársak először csak a munkában segítik egymást* aztán, mondjuk, a házépítésben is. Később rájövünk' nem csak mi vagyunk. Ennél többet is lehet tenni. Jön ez magától. Végül, a kis plusz munka után, mert nem ok án, sok az, az öröm, a jó érzés marad az emberben: amit

vállaltam, azt elvégeztem.

A munkásemberek örömó ez.

* (------Kádár Edit

W

Áremelés — bérpótlékkal

A fogyaszt® árak emelése

nem tartozik a népszerű gazdasági intézkedések sorába s ha ilyenre — ezúttal szeptember 1-én a tüzelő- és az üzemanyagoknál — mégis sor kerül, annak nyomós okai, indítékai vannak. A magyar gazdaság, amely a tőkésországokkal is kereskedik, nincs és nem is lehet elszigetelve a tőkés piacoktól. Márpedig ezeken a piacokon az elmúlt egy-másfél esztendőben soha nem tapasztalt iramban emelkedtek az árak, részben a spekuláció, részben olyan jelenségek — az energia-válság — hatására, amelyek tartósaknak ígérkeznek.

Magyarország energiahordozókban nem minősíthető gazdag országnak, a szükséglet egyre növekvő hányadát — villamosenergián kívül, kokszot, kőolajat és földgázt is — importáljuk. Elsősorban a Szovjetunióból, de kőolajat néhány esztendeje már a közel-keleti ország kivételévé? — világszerte felemelték, mi is rákényszerültünk erre az intézJ kedésre. Az áremeléssel azonban nálunk az energetikai kérdés megoldása nem zárult le. A gazdaságpolitikának sok az összetevője,1 azon belül azonban prioritása, elsőbbsége van az életszínvonal-politikának. Az is szükségszerű volt, hogy a fogyasztói árak emeléséhez olyan ellenintézkedések társultak, amelyek az életszínvonal védelmét szolgálják.

A tüzelőanyagok átlag 25 százalékkal magasabb ára

1,5 milliárd forint, az üzemanyagok drágulása pedig 800 millió forint többletkiadást okoz a lakosságnak. Az ellenintézkedések — havi 50 forint bérpótlék a munkásoknak ér, alkalmazottaknak, a gyermekgondozási segély 50 fo rinttal történő felemelése és a hasonló .összegű juttatás a nyugdíjasoknak — éves szinten nssreson 3 ^ miiDombrádon, a Petőfi Tsz •zerelőműhelyének dolgozói felkészültek az aratásra. Nem volt könnyű a munkájuk. A sáros talaj ezen a tavaszon különösen igénybe vette a gépeket. Az alkatrészellátásban tapasztalható zavarok is nehezítették a felkészülést. Nagy szükség volt a szerelők leleményességére. Pótolták, amit lehetett. A műhelyben öt szocialista brigádban harminc- ketten dolgoznak. Negyvenhét erőgép és 140 munkagép, 16 teherkocsi és 8 kombájn tartozik a kezük *Já.

Közülük való Kárászi László erőgép vezető. 1961- ben szerezte meg a vezetői Igazolványt, azóta ül gépen. Harminckilenc éves, nős, két gyerekük van. A felesége a háztartást vezeti. Iskolai végzettsége nyolc általános.

Szorgalmas munkájával

tekintélyt vívott ki magának az emberek között. Rábízták a termelőszövetkezet legmodernebb erőgépét, a múlt évben vásárolt John Deert. Igaz, azért, hogy vezetőfülkéjében akár nyakkendőben is vezethessen, el kellett végeznie egy speciális továbbképző tanfolyamot. Ezzel előbbre lépett

mesterségében. A John Deer mindent tud,

mondják a gépről. Ha ez így nem is igaz, egy biztos: egy tsz nehezen tudja ellátni folyamatosan munkával.

— Ami munka volt a génem számára, a szántás, 2500 katasztrális hold tárcsázás, 220 hold vetés meg egyéb munka, azzal végeztünk — mondja Karászi. — A gépnek munka most nincs. így négy héttel ezelőtt bejöttünk mi is a műhelybe. Váltótársammal, Nagy Ferenccel együtt dolgozunk itt is. Most éppen az egyik kombájn nagy szelelőjét javítjuk. A traktoros univerzális szakember. Ha kell „nyeregbe száll”, ha kell javít. Most ép-, pen itt van ránk szükség. A műhely dolgozói azt a kongresszusi felajánlást tették, hogy a gépeket mindig időre kijavítják. Ezt mi is segítjük.

Valami nincs rendjén a szelelő dobnál.

— Egy kiselejtezett kombájn alkatrészeit használjuk fel a javításhoz. Ott a vasnak másként kellett íeiA név, a Jóhír kötelez. Így együtt többszörösen is. Mert, mint minden mú- landót, megszerezni ezt sem könnyű, megtartani még inkább nehéz. Terheit is viselni kell. Akit már ért elismerés, az tudja, rászolgálni talán köny- nyebb volt, mint bizonyítani az érdemességet

Nevük: X. Pártkongreszszus szocialista brigád. 1

Hírük: Minden hasznos,

ésszerű dologra kaphatók. Számítani rájuk százszázalékos biztonsággal lehet. Még az olyan „nem a mi asztalunk” esetben is, amikor nincs kéznél segédmunkás egy váratlanul érkezett nagyobb anyagszállítmány lepakolásához. Ez csak példa, nem egyedi eset, amelyre időt sem számolnak, illetve kérnek. Majd rávernek, behozzák. Mind a tizennyolcán szakmunkások: lakatosok, hegesztők, esztergályosok, villanyszerelők, kőművesek. Nem is akármilyenek! Válogatott tmk-s szakemberek — így a főmérnök.

Látványosság nélkül

Rájuk már büszkék lehetnek! Már csak azért is, mert jóhírük átlépte a MEZŐGÉP vállalati, gyáregységi kereteit Mint tartósan méltó várományosok, az idén átvehették a város legkiválóbb társadalmi munkásainak elismerésére alapított , Mátészalkáért” emlékplakeltet és oklevelet. Az emlékplakett alapítás előzményeiről ezúttal csak annyit: esztendőről esztendőre ebben a városban jó eredmények bizonyítják a lakosság és az üzemek összefogásának, mii liós értékeket teremtő erejét. Ennek a társadalmi erőnek derékhadában tartják számon a MEZŐGÉP gyáregységének szocialista címmel többszörösen kitüntetett tmk-s brigádját.

— Nem csinálunk látványos dolgokat. Ezt már ők mondják öntevékeny, ellenszolgáltatás nélkül végzett munkájukról. A gyáregység gyermekintézmények patro- nálására „specializálta” magát. Óvodákat tartanak rendijén. Hintákat és más udvari játszóeszközöket készítenek a város kicsinyeinek. A X. Pártkongresszus brigád is részt kért ebből a kollektív vállalásból. A Hősök terei napköziotthonos általános iskolával kötöttek szocialista szerződést. Amibe aztán minden belefér; betonjárda, kerítés építése, kisebb berendezési tárgyak készítése. villanyszerelés és egyebek. Még az az egy-egy szál szegfű is. amit a pedagógusnők kaptak a brigádtól nőnapra. Emberközelivé vált, mélyebb tartalmat kapott a három évo írásba foglalt kapcsolat •

Evenként 40 ezer

'•—Cg y érzem, szeretnek ott minket, s nem csupán a munfeküdni, mint itt De mindjárt megszelidíljük. Bedugjuk egy kicsit a tűzbe, és már hajlik is, ahogy mi akarjuk. Mert szántás közben sem marad én utánam egy vak barázda sem, akkor itt sem tehetem fel a gépre, amíg nem tökéletes. Ha az én gépemet más javítaná, és észrevenném, hogy nem húzta meg jól a csavart, vagy „összedobta”, hogy szabaduljon a melótól, én is szidnám a körmét.

A minden oldalról nyitott színben szerelők dolgoznak. Izmok feszülnek. Itt legnagyobb nyári munka az aratás, az éjjel-nappali ügyelet

& L

szágokból is, ahol a tőkés világpiaci árak érvényesülnek. Az sem mellékes körülmény, hogy az energiaválság — és a rendkívül megdrágult szénhidrogén árak — következtében világszerte felülvizsgálják az energiagazdálkodást és a gazdaságosság új követelményei szerint alakítják a racionális energia- és üzemanyagfelhasználási struktúrát.

Nyilvánvaló, hogy a nép- gazdasági érdekkel összhangban álló tüzelő- és üzemanyag-felhasználást csupán a követelmények hang- súlyozásával, avagy felhívással nem lehet kialakítani, itt az áraknak kell érvelniök. Ezért szükséges és elkerülhetetlen egyrészt a tüzelő- és üzemanyagok fogyasztói árának, másrészt a kőolaj- és kőolajipari termékek termelői árának emelése.

Az áremelésnek a fo- gyasztást-felhasználást befolyásoló szerepét az átlagtól eltérő mértékek is tükrözik. A tüzelőanyagok ára átlag 25 százalékkal lesz magasabb, de a tüzelő olajé 40, a vezetékes gázé 20, a propánbután gázé 10, a széné 16, a kokszé 24, a tűzifáé 18, a távfűtés és a melegvízszolgáltatás díja pedig 20 százalékkal. Az üzemanyagoknál, amelyeket túlnyomó részben importált kőolajból állítunk elő, 40—45 százalékkal emelkednek az árak.

A tüzelő- és főként az üzemanyagok árát az elmúlt hónapokban — néhány o*liárd forinttal növeli a lakosság pénzbevételét. E központi intézkedések hatálya a tsz-tagokra és tsz-alkalma- zottakra nem terjed ki, de ilvmódon is a keresők mintegy négyötödét érinti.

A többletkiadás és bevétd! összegének egybevetéséből is kitűnik, hogy a családok többségénél az áremelésnek nem lesz hátrányos, a fogyasztást, az életszínvonalat rontó hatása. A legtöbb családban két kereső van, a havi 50—50 forintokból egjr év alatt 1200 forint kereke^ dik ki. Hadd kalkuláljunk^ ez az összeg a régi árszinten számított évi 4000—410(1 forint értékű tüzelőanyagfelhasználás költségnövekedésére nyújt fedezetet. Per-’ sze lesznek háztartások, családok, a nagy lakást olajjal fűtők, a gázzal főzök és géo-í kocsijukkal üzemanyagot is fogyasztók — amelveknél az áremelés és a bérpótlék össz-j hatása kedvezőtlen lesz.

Az életszínvonal -poli tika —- jelen esetben az ár- és bér-: Intézkedések összehangolása — soha nem lehet személyre szóló, nem veheti figye-í lembe egves konkrét termő-: kék családonként eltérő foJ gyasztását. A bérpótléknak,' a gondozási segélv felemelésének, a nyugdíjasoknak adandó juttatásnak az a célja. hogv a szeptember 1-éri életbe lépő magasabb árak sa csökkentsék a lakosság j5J védelmének reál értékét, vi^ sári óerei ét s az idei évre tervezett életszínvonal-gvarapo-: <JSs népgazdasági szinten mai radéktafamil megvalósuljon!

KÁDÁR JÁNOS:

Y álogatott

beszédek és cikkek

A

z 1956 ősze óta eltelt közel két évtizednyi időt joggal tekintjük a jövőnket megalapozó és a fejlődésünk irányát hosszú időre meghatározó korszaknak. E korszakban úgy folytattuk a szocializmus 1945-ben megkezdett építését, hogy kiküszöböltük a korábban elkövetett hibákat, hogy következetesen a marxizmus—leninizmus szellemében dolgoztunk, hogy fokozódó mértékben vontuk be az állampolgárokat a közügyek intézésébe, hogy a szocialista építés programját a ma élő nemzedékek össznépi és egyéni érdekeit figyelembe véve és szolgálva hajtottuk és hajtjuk végre. Ez az ellenforradalom leverése után kialakított belpolitika párosult azzal a külpolitikával, amely lehetővé tette, hogy — a szocialista világrendszer részeként a legteljesebb egyetértésben és összhangban munkálkodva — eredményesen vegyünk részt a nemzetközi életben1.

Aki ismeri a hazánk fentiekben vázolt 29 éves múltját, az azzal is tisztában van, hogy ebben a fejlődésben mindig és minden vonatkozásban kezdeményező volt az MSZMP. S aki tanulmányozza Kádár János közelmúltban megjelent „Válogatott beszédek és cikkek” c. könyvét, az a korszak minden fontos problémájával, megoldott és még megoldatlan feladataival találkozik.

A könyv tematikus útmutatója arról tanúskodik, hogy Kádár János beszédben és írásban társadalompolitikai, Ideológiai, köz- gazdasági, vezetéselméleti, rétegpolitikai és nemzetközi kérdésekkel általában és rendszeresen foglalkozik. Maguk az írások és beszédek pedig azt igazolják, hogy az 1956-ban vállalt politika vonala és alapelve azóta sem változott.

S

okszor utalunk arra, hogy a politikai

vonalunk töretlen, s mentes a kilengésektől. Ennek a szükségességéről Kádár János már 1957 januárjában Szólt a csepeli aktivaülésen: „Vigyázni kell arra — mondotta —, hogy pártunk soraiban egységes irányvonal érvényesüljön, és a kettős vonal ne bomlassza többé sorainkat.” Ez a kettős vonal, a párton belüli egyenetlenség, a lenini normáktól való eltérés, szerepet játszott az ellenforradalom kitörésének okai között.

Az 1957. május elsejei beszédében is elemzően foglalkozott Kádár János a kétfron- tos harc kérdéseivel. Erre akkor különösdh szükség volt, mert az ellenforradalmi káoszból kivezető úton újra és újra felmerült annak a veszélye, hogy az eseményeket egyoldalúan szemlélve csak egyfelé mérünk csapásokat, lehetővé téve, hogy a másik fronton ellenfeleink támadásba lendüljenek. Arra a kérdésre, hogy az első h napok sikereit minek köszönhetjük így válaszolt: „Mindenekelőtt annak, hogy saját hibáinkkal is (utalás a dogmatikus hibákra — a szerk.) szakítva, lelepleztük a párt politikáját és a tömegek tisztánlátását zavaró, a marxizmus—leniniz- must meghamisító, a munkásosztály érdekeit eláruló revizionista eszméket, visszatértünk a nagy Lenin tanításaihoz.” A téma nem került és nem is kerülhet le a politika napirendjéről — ez teszi lehetővé, hogy a múltra vonatkozó értékelés 1972-ben sem változott meg, ekkor a Központi Bizottság novemberi ülésén a 1 párt első titkára fejlődésünk történelmi korszakait összehasonlítva így szól 1957-ről: „...pártunk... Elvetette mindazt, ami rossz volt; a szubjektivizmust, a dogmatizmust és a revizionizmust az elméletben, a szektaria- nizmust és a liberalizmust a politikában s a többi területen is.”

Az 1956-os ellenforradalom feletti győzelem a siker forrásai jegyében elvi és gyakorlati feladatunkká tette a munkásosztály vezető szerepének minden vonatkozásban való biztosítósát. Az első évek beszédei és írásai, a fizikai munka iránti tiszteletre, államunk munkás jellegére és arra utalnak, hogy mindig a dolgozók vállalták a szabadságharcok valódi célkitűzéseiért való harcot, hogy a magyar munkás forradalmisága a legnehezebb években is jelezte határainkon belül és kívül: nem aludt ki a forradalom lángja, még akkor sem, ha a fasizmus leírhatatlan kegyetlenséggel lépett fel a haladás ellen. A nemzet sorsának révbe jutásához „új osztálynak kellett jönnie a nép vezetésére”. Ez az

■ osztály azonban nem csiszolni, hanem forra- • dalmi úton változtatni akart a régi társadal■ mi állapotokon. A forradalmiság nem csu- . pán a régi lerombolását és valami újnak a i felépítését vállalta, hanem azt is, hogy híven

szolgálja „a társadalmi felszabadulás, a 1 nemzeti függetlenség és a népek barátságá- i nak ügyét”. így ötvöződik Kádár János véleményében a munkásosztály ügye a nemzetköziség ügyével és az első forradalmi mun- : káshatalomhoz, a Szovjetunióhoz fűződő baráti, elvtársi kapcsolat ügyével.

B

ármilyen témáról is van szó —■ abban közvetlenül, vagy közvetve, de jelen van a Szovjetunióhoz való ragaszkodás elvi, politikai és érzelmi indokolása. A munkásosztály azért tudott hatalomra jutni, mert hazánkat a Szovjetunió szabadította fel és azért tudta hatalmát megtartani és megszilárdítani, mert következetesek voltunk akkor, amikor a szocialista világrendszerhez fűződő kapcsolatainkról volt szó.

Kádár János érdeme — és ez beszédeiből és írásaiból egyaránt kiderül, — hogy munkájában és pártunk egészének tevékenységében a hatalom kérdéséhez mindig szorosan kapcsolódik a hatalom erősítésének fontos feltétele, a marxista—leninista szövetségi politika. „A szövetségi politikában a munkásosztály a kommunista végcélt, és azokat a feladatokat tartja szem előtt, amelyeknek megoldása az adott helyzetben közelebb visz a kommunista végcélhoz is. A fejlődés jelenlegi szakaszában a feladat a szocializmus teljes felépítése. A munkásosztály erre szövetkezik valamennyi dolgozó osztállyal és réteg- geL”

E közös célra szövetkezik a munkás- osztály valamennyi társadalmi rétege, és mert a cél közös, válik minden a munkásosztály, a parasztság, vagy az értelmiség helyzetét befolyásoló intézkedés egyúttal az egész társadalom érdekévé. Ezt szolgálta 1968-ban a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetése, ezt a folyamatos életszínvonalemelő, szociálpolitikai tevékenység. A szocializmus jegyében lassan feloldódnak az osztályhatárok és ha e folyamatban fellelhetőek a rétegek között olykor ellentmondások, akkor „ezeket az ellentmondásokat a szocializmus alapján, a szocializmus vívmányait tökéletesítve, közösen, egyetértésben, minden dolgozó osztály és réteg érdekeit szem előtt tartva lehet és keli megoldani.”

A feladatok kitűzésére, a végrehajtás megszervezésére, az egész társadalom bevonására és érdekeltté tételére is az ellentétek feloldása révén jön létre a dialektikus egység. A párt teremti meg ezt az egységet és mindig is vallja, hogy sikereink nem egyszerűen a döntések helyességére, hanem mindenekelőtt a társadalom osztályainak, rétegeinek forradalmi munkájára, magatartására vezethetők vissza.

A hivatkozások a társadalom gondjaira, bajaira, az utalások az egyes intézkedések okozta többletmunkára, annak vizsgálata, hogy az emberekre miként hat mindaz, amit tervezünk: a szocialista humanizmus jelentőségét domborítják ki.

K

ádár János megnyilatkozásaiból politikánk egyik legfontosabb alapelvs körvonalazható: mindig figyelembe

kell venni az emberek es így a szövetségeseink véleményét, de következetesen érvényesíteni kell a párt politikáját Ez a következetesség megnyilvánul a hozott határozatokban, a marxista tudás terjesztésében, az egyéni gondok megértésében és a más nézetekkel való vitában is. „A politikai szövetségnek az a rendeltetése, hogy szövetségeseink közelebb kerüljenek hozzánk az ideológia területén is, és itt csak egyféle közeledés képzelhető el, az, hogy a marxizmus—leninizmus eszme- rendszerét szövetségeseink fogadják el, vagy sajátítsák el olyan mértékben, ahogyan áz lehetőséges”. Úgy vélem, hogy erre a magatartásformára a „Válogatott beszédek és cikkek” c. kötetben közreadott beszédek és cikkek szolgáltatják a legjobb példát (Kossuth Kiadó — 1974.)

Sarlós István