Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-14 / 163. szám
1974. július 14. KELET-MAGYARORSZÄCi i dm $ Áldás és gond az ipartelepítés ÉVEKEN AT óhajok, ki- EZ AZ EGYIK RÉSZE a vánságok élén mindenütt az dolognak. A másik pedig az, állt: ipart, ipart. Történelmi amire közben jöttünk rá. JN OHMARENDEZÉS UTÁN jönnek hazulról, bölcsődét, óvodát sürgetnek. Parcellázásra van szükség, mert az A Volánnál a helyzet változott örökségünk egyike, hogy akadtak erőteljesen, s alig, vagy egyáltalán nem iparosított körzetek, településcsoportok. Az iparosítás igénye érthető, indokolt. A nagyüzemi. mezőgazdasági termeléshez nem kellett annyi ember, mint korábban, a keresetre, a kenyérre azonban mindenkinek szüksége volt, van. A hatvanas években gyorsult a vidéki ipartelepítés, s bekövetkezett a fordulat: az addig minden második ipari foglalkoztatottnak munkát adó Budapest aránya folyamatosan csökkent, s ma száz ipari dolgozóból 67 vidéken található! Nyolc, tíz esztendeje még öles beszámolók jelentek meg egy-egy új üzem átadásáról. Ma tenyérnyi helyet kap az ilyen esemény az újságban. Természetes lett. Egy évtized alatt olyan „mezőgazdasági” megyékben, mint Bács-Kiskun, Békés, Somogy, Szabolcs-Szat- már, az iparban foglalkoztatottak száma legalább megkétszereződött. Átrajzolódott az ország térképe, mert minden megye kialakította az új ipari létesítmények hálózatát, s addig alig ismert községek szereztek országos hírnevet új üzemük termékeivel. Ügy tűnt: nincs megállás, most már ez így lesz nagyon sokáig. Talán ezért, talán az ipar településformáló, embert átgyúró hatásáért szerették volna majd’ minden községben, hogy náluk is legyen üzem, munka helyben az embereknek, így került óhajok, kívánságok élére az ipartelepítés. Arra például, hogy mint másban, ebben sem nélkülözhető a tervszerűség, a többszörös átgondoltság. A helyi és az országos érdekek egyeztetése. A hatékonyság követelményének fokozatos érvényesítése. Joggal állapította meg a párt X. kongresszusa határozatában: „Az elmúlt években az iparosítás jelentős vonása volt a vidéki iparfejlesztés gyorsulása, az egyes területek gazdasági fejlettségi színvonala közötti különbségek csökkenése. Ezután is ezt az irányvonalat kell követni, még határozottabban a területi adottságoknak megfelelően, fejlesztve mind az ipart, mind a mezőgazdaságot”. Azaz világosan megfogalmazódott az az igény, hogy a területi adottságok jussanak nagyobb szerephez, s hogy nemcsak az ipart, de a mezőgazdaságot is szükséges fejleszteni. A TEENDŐK finomabb vonásaira, minőségük megváltozására figyelmeztetett a párt X. kongresszusának határozata. Arra, hogy az ipar hozta áldás gondokkal társult. Megtörtént, hogy öreg, elavult berendezések kerültek az új üzembe. A nagy öröm közepette, — ipart telepítenek — elfelejtődött a hozzá szükséges víz, út, villamosenergia... A megengedhetőnél tarkábbra sikerült az ipar új térképe, némelyik településen a hangos újjon- gást a hangos panaszkodás váltotta fel. Mert kiderült, az emberek ugyan szívesen vállalnak helyben munkát, de kevés közöttük a szakképzett. Az asszonyok, ha elúj gyár dolgozói közül sokan építkezni akarnak, de ehhez meg kell teremteni, vagy bővíteni a közműveket... Hosszú a sora az ipar vonzásainak. Baj ez? Az a hiba benne, hogy e kézenfekvő teendőkre nem mindenütt készültek fel. Volt, ahol váratlanul érte a várost, a községet, de egy-két dologban a járást, a megyét. Vízhiány, energia- problémák, a sokat emlegetett infrastruktúra elmaradottsága — ezekkel kényszerült szembenézni a tanács és a lakosság. Visszájára fordult volna az áldás? A gondok az átfogóbb tervezésre, a minden tényezőt mérlegelő döntések szükségességére figyelmeztettek. Arra, hogy nem szabad szétforgálcsolni a népgazdaság fejlesztési eszközeit, jobban érvényre kell juttatni a hatékonyságot^ nagy eredményekre, a vidéki ipar dinamikus fejlődésére támaszkodik ez a fölismerés. S éppen az alapok szilárdsága biztat a sikerrel. Azzal, hogy most már — megértve a teendők összefüggéseit — üzem és település együtt keresi a megoldásokat, vállvetve teremti elő a szükséges eszközöket. Azzal, hogy önös érdekeket félretéve, valóban együtt él, fejlődik, gyarapodik ipar és település, üzem és környéke. Azzal, hogy az újonnan telepített vidéki ipar tevékenysége most már egyre inkább az intenzív fejlesztés követelményeit tükrözi majd. Mészáros Ottó — A többiek kinevettek; mert én mentem, amit bírtam, mégis annyit kerestem, mint ők — kesereg Balogh András, aki már húsz éve a Volán gépkocsivezetője. — A többtermelés, a kocsik több fordulója pedig vállalati érdek is — fogalmaz az igazgató, Dézsi István. A darabáru fuvarozási főnökségről van szó, ahol január elejétől új munkanormában dolgoznak a rakodók és a raktárosok, de amit még nem követett a gépkocsivezetők bérezésének változtatása. Akkor — mint ahogy egy februárban megjelent riportunkban hírül adtuk — eléggé paprikás volt a hangulat a darabárunál, a dolgozók úgy érezték, a normarendezést ellenük, megkérdezésük nélkül hajtották végre. A tröszti átlaggal Azóta a számok bizonyítanak: az egy évvel korábbihoz képest a rakodók keresete átlagosan 6 százalékkal emelkedett. A .Volán Trösz- ^ tön belül a leggyengébb rakodási teljesítményeket felmutató 5. számú vállalat felzárkózott a tröszti átlaghoz. Emelkedett a teljesítmény is, hiszen 30—40 fős létszámcsökkenés mellett az év első öt hónapjában 8 millión felüli bevételt értek el, míg egy évvel korábban ez alig volt 6 millió. — A megmozgatott súly, a munkaintezítás a duplájára emelkedett. Egy óra alatt a korábbi 4 mázsa helyett 9 mázsára nőtt — magyarázza Ferkó János osztályvezető. — Fizikailag viszont nem dolgoznak többet. Uj emelő- targoncákat vettünk, 400 rat't zemünk személyzeti osz- U tályán a következőket mondták nekem: — Ide figyeljen, Ivanov... — Bocsánat, én Petrov vagyok... — Ugyan, ez lényegtelen. Az a fontos, hogy maga mérnök. — Ez igaz, — mondom. — Bár kicsit még fiatal... — Ez igaz, — mondom. — De az nem számít. Az a lényeg, hogy maga energikus. — Lehet, — mondom. Harmincéves korban előfordul az ilyesmi. — Mi kérem, Ivanov elvtárs, magát átirányítjuk... — Petrov, — javítom ki. A személyzetis összehúzza a szemöldökét. — Az teljesen mindegy. Sokkal fontosabb az, amit most fogok mondani. A lakkés festék üzemrészlegbe helyezzük át magát. Mutassa meg, mit tud! A fizetése is több lesz húsz rubellel. Nem hányódnak csak úgy a földön a húszrubelesek. — Helyezzenek csak, — mondom. Különben már egészen besavanyodtam itt a sok ilyen-olyan papír közt... A személyzetis még jobban ráncolja a homlokát: — Nem ilyen-olyan papírok, hanem beérkező és kifutó akták. Világos, Ivanov elvtárs? — Petrov, — jayítom ki Ismét. — Az teljesen mindegy, — feleli majdnem haragosan a személyzetis. Sokkal fontosabb az, hogy tegyen ki magáért! Érti? Mutassa meg. mire képes! A technológiában iártas?! Georgij Gulia: A TAPASZTALAT Bólintottam. És aláírták a megbízólevelet. Már egy hónapja járok a műhelybe. Tájékozódom. Még a második, sőt a harmadik hónapban is. Tudom már, honnan a rengeteg selejt, miért küldi vissza a kereskedelem a sok lakkozott, festett árut. Jelentést írtam a műhelyfőnöknek. Így meg így: gyenge a fegyelem, helytelenül alkalmazzák a technológiát. Egy hét múlva hivat a főnök. .Kezében a jelentés. — Maga írta? — Én, — mondom. __ Mi kell magának, Ivanov? — Petrov, — javítom ki. — Az teljesen mindegy. Engem az érdekel, mi kell magárak? Nagy szemeket meresztek. Egészen őszintén. — Nekem? Semmi. A kereskedelemnek kell jó festék és lakk. A főnök végigmért a szemüvege fölött és azt mondja jelentőségteljesen: — Biztos maga ebben, Ivanov? Határozottan bólintok. Később írtam a faliújságra. (A szerkesztő rábeszélt. Firkantsd le a véleményed, — mondja ) Azután hozzászóltam a termelési értekezleten. (A műhely szakszervezetise még biztatott is. Mondd meg a magadét, vágd szemükbe az igazságot! Ügy is tettem.) Hivat a műhelyfőnök é» mosolyog. — Nagyszerű! — mondja. Jól megmontad a magadét. Ez lényeges. De még fontosabb, hogy új státus-besorolás jött. Le kell venni húsz rubelt a fizetésedből. — Mit lehet tenni, — mondom. Ha egyszer ez annyira fontos... Később felszólaltam az üzemi értekezleten. A munkatársak mondták is: jól megleckéztetted azt a naplo/pót! A műhelyfőnök meg csak mosolyog, és azt mondja: — Újabb státus-besorolást ígérnek. Mérnökökre nem lesz szükségünk. A napokban várjuk a rendeletet És akkor az egyik barátom kiokosított. Fiatal vagy, — azt mondja, — legyen eszed! A becsület kevés. Viselkedj így és így. Hallgattam rá. A legközelebbi értekezleten a főnök megkérdi: — Mindenki hozzászólt? Csend. — Hol van Ivanov, pontosan Petrov ? — Itt vagyok, — mondom. Nem szól hozzá? — Nem, — mondom. Az üzemi gyűlésen is megkérdik: — Nincs több hozzászóló? Csend. — És Ivanov? A barátok kérdőn néznek rám. De én makacsul hallgatok. Egyszer hivat a főnők és mosolyogva kérdi: — Hogy vah, Ivanov? Hogy mennek a dolgok? Már egészen megszoktam az Ivanov nevet — Jól, — mondom. Eltelik egy félév, mindenki elfeledkezik rólam. A műhelyfőnök azonban mindenre emléksziké Hivat és azt mondja: — Megkaptuk a legújabb besorolást. Húsz rubellel megemeljük a fizetésed. — Köszönöm, — mondom. És hallgatok. — A szavak után a tettek embere lettél? — kérdi a főnök. Derék dolog. És hogy áll a termelés? — Nagyon jól, — felelem. Visszaküldték egy csomó selejt festéket. — Az lényegtelen, — mondja. — Tudja, Ivanov, hogy rendelkezést kaptunk egy új állás betöltésére? Főmérnökre van szükségünk. — Ugyan honnan vennénk? — kérdezem. A főnök meg egyre csak mosolyog. — És maga, Ivanov? Nekünk tapasztalatokkal rendelkező emberekre van szükségünk. Maga pedig a félév során jócskán, gyűjtött belőle. És megveregette a vállam. Fordította: Répási Györgyné Czető Erzsébet kodólappal segítjük a munkát. A januárihoz képest any- nyiban is változott a helyzet hogy mostmár a pártalap- szervezettel egyetértésben sikerült közös nevezőre jutni a vitatott kérdésekben. Kevesebb a gépkocsik állásideje, nem kell órák hosszat várni arra, hogy egy-egy kocsit megrakjanak, hanem helyette az éjszakai előrakodást szói galmazzák, hogy reggel azonnal tudjon indulni a teherautó. Változnak az itt dolgozók munkakörülményei is. A vállalat a vasúttól átvett egy faházat, amelyben öltözőt és ebedlohelyiséget alakítanak ki, ahová az irodák egy része is átköltözik. A raktárban a tetőzet teljes felújítására kerül sor, új ablakokat tesznek be, sokkal világosabb, barátságosabb lesz ° a munkahely. I Egyforma érdekeltséget A rakodók aszerint keresnek, mennyi súlyt mozgatnak meg egy nap alatt. A gépkocsivezetők bérezésében viszont az eltöltött időzlek van nagyobb szerepe, mint a megtett kilométereknek. Nyíregyházáról Kisvár- dára .mentem egy gépkocsi- vezetővel, hogy megnézzem, miért haladnak olyan lassan. A negyven kilométeres utat két óra alatt tette meg — hoz fel egy példát Sipos Heia osztályvezető-helyettes.-— Aztán ott állt meg reggelizni, pedig reggel több mint egy óra ideje lett volna, amíg a kocsit megrakták. Éppen ezért július egytől Októberig kísérleti bérezést vezettek be a gépkocsivezetőknek. Az új bérezés már arra ösztönöz, hogy ők is érdekeltebbek legyenek a minél gyorsabb kocsifordulóban. Az uj bérezés bevezetése nagyon kedvező: októberig mind a két bérforma szerint kiszámolják a keresetet. s azt a fizetést kapják, amelyik több. (Az új forma igazát bizonyítja, hogy akiknél eddig kiszámították, azoknál a több kocsiforduló alapján volt magasabb a kereset.) Bár az összkép nagyon kedvező, még akad belső tartalék, javítanivaló a szervezésben. — Én rakom meg az autómat, hogy tudjak menni —. panaszkodik Szabó IV. Mihály. — De nem is ez a baj, hanem, hogy van nálunk vagy négy ember, akinek mindig megy, azoknak biztos egy ezressel több a keresete, mint másnak. Van még mit tenni — Van egy jónéhány személyes sérelem — ismeri el a pártalapszervezet titkára is. Az egyik ilyen az említett munkabeosztás. Hiszen mindenki tudja, hogy vannak rossz, kevésbé fizető járatok, s.,VE‘n,nak olyan utak, ahol jól lehet keresni. És nem csak attól függ, hogy, ki milyen helyismerettel, munka- intenzitással dolgozik, ha- nem attól is, milyen munkára osztják be. A raktári munkások pedig abba nem nyugodnak bele, hogy a raktárosoknak 2 forinttal magasabb az órabéré, s van közöttük °lya"’taki éPPen raktáros! munkát nem végez, máskor viszont nekik is be kell segítem a „papír-munkába”, *a akarják, hogy gyorsabban haladjon a rakodás. a keresetkülönbségekről sz?lva az osztályvezető is alátámasztja: h-~ T?bb esetben intézkedtünk, de van még tennivaló. Együttes akarat Egyáltalán nem úgy gondolják a darabárus osztályon hogy az eddig megtett intézkedésekkel a szervezés csúcsára értek. Vizsgálják állandóan a lehetőségeket ogyan lehet ezt a korábban veszteségesnek ítélt szállítási tevékenységet jövedelmezővé tenni. A változtatásokat úgy készítik elő, — példa rá a gépkocsivezetők bérezése . hogy jóelőre tudják a munkások, milyen kihatásai zetetek'a A Pártalapszerve- „ a muhelybizottságot ba És er°,nják a munká- pa. Es a fel evvel ezelőtti mzZt t-Pest ez a komoly vá}: toztatas: felismerték, hogy a dolgozókkal együtt lehet a népszerű és kevésbé vlerT^ intézkedéseket úgy egrehajtam, hogy utána ’a kezzeneeL ények bekövelLányi Botond A TAURUS váci gumigyár bakéITtlzáló berendezési szerel a nylr- madai Kossuth Tsz segédüzemé! en. Képünkön: Brszki Imre, Csepeli Ferenc és Vuss Ltjos « gépek belúllítását végzi. (Hammel Jé» zsef felvétele)