Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-11 / 134. szám

I "iwfat m FT"-MAGYAR0RS7' vm. mm * Nixon Ausztriába érkezett Kárpátontúli hétköznapok (L) „Amíg erőmből telik...“ Kommentár Diplomáciai kapcsolat Nemcsak a két közvetlenül érdekelt ország* közvélemé­nyében de világszerte nagy figyelemmel és érdeklődés­sel fogadták azt a közle­ményt, amely bejelenti: a Szovjetunió és Portugália diplomáciai kapcsolatokat lé­tesít egymással. A vitatha­tatlanul fontos fejlemény új­ra bebizonyítja, hogy gyor­san változó világunkban nin­csenek sémák, hogy sok min­den lehetséges, ami nem is olyan régen még elképzelhe­tetlennek tűnt. Aki akárcsak ez év áprili­sának elején azt jövendölte volna, hogy egy ilyen lépés a belátható jövőben bekövet­kezik a legjobb esetben is csodálkozó ■ pillantások ke­reszttüzébe került volna. Nem nagyon volt 1974. április 25, a portugál változás napja előtt két olyan ország a vi­lágon amely minden szempont, - boi annyira különbözött, volna egymásból, mint a szocializ­mus első nagyhatalma, a Szovjetunió és a klasszikus g\armatbirodalmak, utolsó képviselője. Portugália. Amióta 1926. május 28-án megdöntötték a Portugál Polgári Köztársaságot és kontinensünk legnyugatibb országára elkövetkezett a Salazar-féle félfeudális-fa- siszta diktatúra csaknem fél évszázados éjszakája, a szov- jetsllenesség volt Portugália kül- és a kommunistaelle- nesség belpolitikája egyik legfőbb pillére. Amikor viszont a hosszú éjszaka után végié Portugá­liában is beköszöntött a haj­nal azonnal világossá vált, hogy a felismerhetetlenségig megváltozott világban meg kell szüntetni. a szovj.etelle- nesség külpolitikáját — an­nál is inkább, mert a belpo­litikai porondon az üldözés ellenére már a szabadság pillanatában a kommunista párt bizonyult a legszerve­zettebb erőnek. Az új portugál vezetés az élet minden területén csak az első lépéseket tette meg •—‘ nem utolsósorban a bo­nyolult afrikai problémát illetően .— de ezek a lépések jószándékról tettek tanúsá­got. Nem nehéz megjósolni, hogy az új Portugália útja nem lesz könnyű. „A diplo­máciai kapcsolatok • helyre- állítása — állapítja meg a Pravda — szovjet részről ob­jektív támogatást jelent a portugál kormánynak, amely az elkövetkező időszakban mind hazai, mind nemzetkö­zi viszonylatban súlyos pró­batételek elé kerül”. „Mini kormány­válság“ F* árizsban Jean-Jacques Servan­Schreibert. a reformerek egyik vezetőjét, aki a „re- , formok minisztere” címmel í foglalt helyet az új kor- , mányban, Giscard d’ Estaing j elnök vasárnap este eltávo­lította a kormányból. A köz­társasági elnök azonban — reméli — hangoztatta Chirac miniszterelnök —, hogy Ser- van-Schreiber továbbra is támogatni fogja a kormányt. Servan-Schreibernek a kormányból való eltávolítá­sa,! megelégedéssel üdvözölte az UDR, amely a gaulleista i függetlenségi politika egyik alapvető biztosítékának te­kinti az önálló nukleáris haderő fenntartását é« to­vábbfejlesztését. Az UDR Központi Bizottsága a hét végén tartott kétnapos ta­nácskozásán a felszólalók többsége hangsúlyozta, hogy i az UDR továbbra is csak fel- : tételesen támogatja a kor­mányt és éberen figyelni fogja a kormány tevékenysé­gét. Nixon amerikai elnök hét­főn elindult 10 napon közel- keleti útjára. Gépe az- And­rew légitámaszpontról szállt fel magyar idő szerint vala­mivel két óra után. Nixon amerikai elnök hét­főn közel-keleti körutazásá­ra indulóban, a Fehér Ház kertjében munkatársaitól és a sajtó képviselőitől elbú­csúzva, kijelentette: ez a mostani látogatássorozat — hasonlóan a korábbi, Moszk­vában, illetve Pekingben tett látogatásaihoz — a „béke szolgálatában álló út”. Nixon így folytatta: „a világnak olyan térségébe utazunk, amely ötven esztendeje csak a háborút ismerte. EJz az egy látogatás természetesén nem fogja megoldani azokat a bonyolult problémákat, ame­lyek gyökerei hosszú időre, esetenként évszázadokra nyúlnak vissza.” Az amerikai elnök ugyan­akkor kifejezte azt a remé­nyét, hogy az öt közel-keleti államban teendő látogatása hozzájárul az Egyesült Álla­(Folytatás az 1. oldalról) denütt, ahol a szabadságot és a függetlenséget védelmezik, a Szovjetunióban találnak a iegmegbizhatóbb támaszra. Megjegyezte, hogy a kül­politika egyik fő irányában — a nyugati kapitalista álla­mokkal fenntartott kapcso­latban — az elmúlt négy esz­tendő alatt jelentős, minősé­gi változás következett be. Az SZKP abból indul ki, hogy az Egyesült Államokkal való békés egymás mellett élésnek mind kiegyensúlyo­zottabb jelleget kell kölcsö­nözni. Ezt követeli meg az egyetemes béke ügye is. Természetesen korai len­ne még azt állítani, hogy a Szovjetunióval való kapcso­latok elmélyítésére irányuló fordulat az Egyesült Álla­mokban végleges. Nem zár­hatjuk ki a különféle és sa­játos fordulatokat, mivel a Szovjetunióval való kapcso­latok javításának ellenfelei tovább tevékenykednek az Egyesült Államokban, és te­vékenységük a szovjet— amerikai kapcsolatok javítá­sát óhajtó és mindinkább ki­domborodó tendenciák ellen irányul. Azt azonban kije­lenthetjük, hogy ezek az erők nem fordíthatják vissza egykönnyen az események menetét. Rövidesen sor kerül az Egyesült Államok elnökének újabb moszkvai látogatására. „Körültekintéssel készülünk erre az újabb legfelsőbb szintű találkozóra. Jelentő­ségét tekintve nem szabad el­maradnia a megelőzőktől” — mondotta, a külügyminiszter. Utalt Gromiko többek kö­zött arra is, hogy a ázsiai kollektív biztonsági rend­szer megteremtésének a Szovjetunió által felvetett gondolata egyre nagyabb tá­mogatást kap sok ázsiai or­szág. a közvélemény széles köreinek részéről. Ázsiában, és nemcsak Ázsiában tovább­ra is bonyolító tényezőként ■elentkezik a Kínai Néoköz- társasáe jelenlegi vezetőségé­nek politikája. A Szovjet­unióval szemben ellenséges irányvonalában nem válto­zott semmi, ha csak az nem. hogy még szovietellenesebb. még szocialistaellenesebb lett. A marxizmus—leniniz- mussal való szakítás, az egy tömbbe tömörülés a legreak- ciósabb imperialista körökkel — mindez azt jelenti, hogy a maoisták a kommunista és a nemzeti felszabadító mozga­lom nyílt ellenségeivé vál­tak — hangsúlyozta Gromiko Befejezésül belpolitikai "kérdésekről szólva kijelen­tette hogv jelentősen nőve-; kedett a Szovjetunió gazda­sági potenciálja, ami az or­szág egész feilődúsének alap- ia. A pánt következetes po­litikája távlati célokra ala­pul. s például ezért nem érintette a szocialista társa­dalmat az energiaválság sem moknak az érintett országok­kal való kapcsolatainak ja­vításához csakúgy, mint a térség országai közötti vi­szony kedvező alakulásához. « «★ Richard Nixon, az Egye­sült Államok elnöke hétfőn a késő esti órákban rövid pihenőre az ausztriai Salz­burgba érkezett. Fogadtatá­sára megjelent dr. Bruno Kreisky osztrák kancellár, aki jelenleg ideiglesen a szö­vetségi elnöki teendőket is ellátja, dr. Rudolf Kirch­schläger külgyminiszter, dr. Hans Lechner salzburgi tar­tományi főnök és Heinrich Salfenauer, Salzburg polgár- mestere, valamint J. P. Hu­mes, az Egyesült Államok bé­csi nagykövete. Az ünnepélyes fogadtatá­son Kreisky kancellár mon­dott rövid üdvözlő beszédet, amelyre Nixon elnök vála­szolt. Az elnök kíséretében van felesége és Kissinger külügyminiszter, továbbá Da­— állapította meg Gromiko. Minden alapunk megvan ar­ra, hogy kijelentsük, sikere­sen valósulnak meg az SZKP XXIV. kongresszusának tör­ténelmi jelentőségű határoza­tai — fejezte be minszki vá­lasztási beszédét Andrej Gro­miko ★ — Az új nemzetközi hely­zet újabb problémák elé ál­lítja az összes kommunista pártokat, újabb távlatokat nyit meg előttük. Ezzel kap­csolatban az utóbbi időben több testvéri párt javasolta újabb nagyszabású nemzet­közi fórumok összehívását — a lenini internacionalista hagyományaihoz hú SZKP maradéktalanul osztja ezeket a gondolatokat, támogatja ezeket a kezdeményezéseket, és természetesen a legaktí­vabban fog részt venni meg­valósításukban — jelentette ki Borisz Ponomarjov, az SZKP KB titkára Kalinyin- ban megtartott választási be­szédében. Az SZKP legfontosabb fel­adatának tartja a Szovjetunió számára is kedvező nemzet­közi helyzet biztosítását, az egyetemes béke sokoldalú — Nők és gyerekek. Egé­szen apróságok is meghaltak. És szájról szájra jár a hír, a főutcáról átterjed a mel­lékutcákra, ablakiul ablakra, ajtóról ajtóra száll a. hír. Giuliano a sikátorvégi vis­kóban, egy dézsában fürdik. Barátnője önti rá a hideg- meleg vizet, és simogatja. A tűzhelyen pompás ebéd gő­zölög. Az asztal már megte­rítve keittej üknek. — Annyit hagysz egyedül, bezárva ide. csak várlak, mindig csak várlak. Hosszú­ak a napok, szomorú gondo­latok járnak a fejeimben. — Te csak ne gondolkodj. Itt mindened megvan. Jövök, ha tudok; mit csináljunk, ha őeminenciája nem akar ösz- szeadrü minket? — Gnazio bátyám odaadta a levelemet? — Oda. — Az emberek már kíván­csiskodnak a ház körül. Az asszonyok sokszor nézegetik a házat, és pusmognak. — Holnap átköltöztetlek máshová. Talán Palermóba. De te is túl sokat fecsegsz, kicsikém. Meglátod, befogom én a szádat! Izgatott bangók törnek hir­telen a házba. Egy asszony kiabál a házzal szemben: — Az apám! A testvéreim! vid Eisenhower, a volt ame­rikai elnök unokája, Nixon ve je is. Az elnök és kísérete a fogadtatás után a város megkerülésével a klesheimi kastélyba hajtatott. Az Egyesült Államok el­nöke szerda délelőttig marad Salzburgban. Kedden kora délelőtt tanácsadóival tár­gyai közel-keleti útjának utolsó előkészületeiről. Ezt követőén Kreisky kancellár­ral találkozik és folytat vele eszmecserét, elsősorban a kö­zel-keleti kérdésről. Kreisky a szocialista internacionale ténymegállapító bizottságá­nak küldöttségét vezette a térség országaiba. A megbe­szélés színhelye a klesheimi kastély lesz. Kissinger külügyminiszter kedden osztrák kollégájával, Kirchschlagerrel folytat esz­mecserét. Az amerikai kül­ügyminiszter délután bajor területen Genscher "nyugat­német külügyminiszterrel ta­lálkozik. Erre a Salzburghoz közeli Bad Reichenhallban kerül sor. megszilárdítását. Az utóbbi években különös erővel nyil­vánultak meg a nemzetközi helyzet új vonásai: a feszült­ség enyhülése, a szocializmus, és elsősorban a Szovjetunió növekvő szerepe. Az SZKP- nak ebben az időszakban folytatott következetes és cél­tudatos külpolitikai tevékeny­sége nagy eredményeket ho­zott. A szovjet külpolitika nem­zeti és internacionalista ele­meinek megbonthatatlan egysége, az SZKP" következe­tes internacionalizmusa, je­lentős forrása a szovjet po­litika tekintélyének szerte ' a világon — hangsúlyozta Po­nomarjov. — Ezekben a napokban emlékezünk meg a kommu­nista és munkáspártok moszkvai nemzetközi talál­kozója ötödik évfordulójáról. Az idő maradéktalanul iga­zolta. hogy helyes volt az a marxista-leninista elemzés, amelyet az értekezlet adott a nemzetközi fejlődésről és a forradalmi harc perspektí­váiról, s hatékony volt az an- tiimperialista akcióegységnek az értekezlet által elfogadott platformja — jelentette ki Ponomarjov. És szalad a városka belse­je felé. Az asszonyok egymásnak magyarázzák: — Concetta pianai. — Apja meg a testvérei ott voltak ma délelőtt Portel- lán. — Szegényke, szegényke! A hangok, a szavak betör­nek a házba, és Giuliano a lánnyal a karjában hallgatja. A lány szeretne az ablakhoz menni. A bandita nem enge­di: — Maradj veszteg, nem rád tartozik! A Portellában vezető úton csendőrautók száguldanak. A két városka fiataljainak lovas­csapata a Pizzuta-hegy körüli ösvényeken. Egy csendőrökből és rend­őrökből álló járőr egy tiszttel meg egy rendőrtisztviselővel szemlét tart a .hegyoldalon, ahol a banditák tanyáztak, összegyűjtik az üres töltény- hüvelyeket. A lovas parasztfiúk beleüt. köznek az őrjáratba, amely a szemle után lefelé tart a hegyről. — Arra mentek, arra! — Hányán voltak? — Kik voltak? A csendőrtiszt megmutatta a kosarat a töltényhüvelyek­kel: - * — Csak azt tudjuk, hogy nyolcszáz lövést adtak le. Egy útköze írevatót! A kommunista számára íratlan törvény: többet kell tennie a közös ügy érdeké­ben mint másoknak, mindig ott kell lennie, ahol a legne­hezebb. Akaratlanul is erre gondoltam, miközben Koytun Mihállyal beszélgettem. Már nem fiatal, túl van a hat­vanon. S erről nemcsak ősz haja, lassúbb -mozgása árul­kodik. Arcáról is leolvasható a fáradtság. A köz, a szülő­faluja érdekében végzett megfeszített munka kikezdte egészségét. Aktivitása azon­ban nem csökkent. Éppúgy szívügye a pártszervezet te­vékenysége, mint huszonöt évvel ezelőtt, a felszabadulás utáni esztendőkben. önmagáról, életútjáról fag­gatom. Akadozik a beszélge­tés, hosszú szüneteket tart egy-egy mondat közt, Emléké­ben otf kavarognak az elmúlt, immár lassan történelemmé váló események. Inkább azo­kat idézi, a faluiban végbe­menő változásokat ecseteli. Magáról csak annyit: 1945 óta tagja a Szovjetunió Kom­munista Pártjának, volt ta­nácselnök és párttitkár, farm- vezető és brigádvezető.­Személyét szinte lehetetlen elválasztani az eseményektől, életútja szorosan összefonó­dik a falu. a közös gazdaság életével. A felszat*‘.5ulásig ő is, akárcsak a gejóci lakosok zöme az Egry-birtokon zsel- léresikedett. Már akkor elje­gyezte magát a kommunista mozgalommal. Végre elérkezett a várva várt nap, a felszabadulás napja. Kis Lajossal, Molnár Jánossal, Bucik Igháccal és a többi hozzá hasonló elvtárs- sal megalakították a párt- szervezetet. Fontos feladat várt rájuk: az új élet építésé­nek beindítása. • A község la­kosai tanácselnökké, a párt- szervezet tagjai titkárukká választdtták. Jött a földosz­tás. majd később a kollekti­vizálás. A kolhoz egyik ala­pító tagja volt. Persze nem ment minden simán. A jó­módú parasztok nem szíve­sen váltak meg a földjüktől, nem akartak egy túliból cse- resznyéznii a felszabadulásig lenézett szegény parasztok­kal. No meg az utóbbiak is éppen csak, hogy földhöz ju­tottak, még nem értették meg, hogy a közösben ők lesznek a gazdák, minden a tagságé lesz. Kovtun elvtárs — a párt- titkár — szüntelenül agitált, magyarázott, igyekezett meg­győzni az embereket a közös gazdálkodás előnyeiről. Sok — Egy ütközet, amelyben csak az egyik fél lőtt! — kiáltja egy izgatott fiatalem­ber. Alkonyodik. Piana dei Gre. ciben a csendőr ezredes a letartóztatottakat vallatja. Köztük van néhány vidéki uracska meg maffiás, ellen­zőé vászonsapkában, aztán pár csősz. A rendőrség előtt nagy tö­meg áll, parasztasszonyok, parasztemberek. — Igazságot! Igazságot aka­runk ! A. háziak árnyékából, a fé­lig bezárt ajtók mögül sírás, jajgatás hallatszik, a halotta­kat virág borítja, a sebesül­tek szalmazsákon fekszenek a lovak és az öszvérek mellett. Csendőrök kíséretében lép a rendőrség épületébe a há­rom vadász, akiket a bandi­ták fönt a hegyen fogtak el, jön a prostituált is a liárom fiatalemberrel. Jöttükre a tömeg izgatot­tan kiabál: — Beszéljetek! Beszélje­tek! — Adjátok föl a gyalázato­sokat ! i — Ne féljetek! — Vigyázni fogunk rátok! Két bandita, Cucimella és Candela most ér Montelepré- be. Egy kihalt tanyáin hagy­ták a lovakat, gyalog indul­tak haza. Találkoznak egy álmatlan éjszakájába került ez, — Reggelenként nem egy* szer találtam fenyegető hang­nemben írott levelet házán* küszöbén — mondja elgon­dolkozva. — Sohasem firtat­tam, ki írta, tudtam, hogyha akad is osztályellenség, a többség bennünket, kommu­nistákat támogat. A közös gazdaságban, a Ha­ladás Kolhozban előbb az ál­lattenyésztési telep munkáját irányította. Mai fogalommal mérve aligha volt nevezhető állattenyésztési telepnek, hi­szen az a néhány tehén, ser­tés, tyúk és más jószág még szétszórtan volt egy-egy régi istállóban. A jószág takar, máijyellátása azonban leg­alább anyi gondot adott, inint a mai gazdaság több száz ál­latot számláló jószágfarmjá­nak és több ezer szárnyasból álló baromfitelepének irányú tása. Néhány év után az egyik mezei brigád irányítását bíz­ta rá a pártszervezet és a kot. hoz vezetősége. Ott is meg­állta a helyét, azt nyújtotta, amit vártak tőle. Sohasem riadt vissza a nehézségektől. — Amíg csak erőmből telik, s amennyire csak bírom, mindig pártunk ügyét fogom szolgálni — mondja csen de. sen, inkább csak önmagának ezeket a vallomásnak is beillő szavakat. — A párttagság mindenkit egyformán köte­lez.­Falujának, az emberek bol­dogságának szentelte életét. Szinte egészen megváltozik, amikor a mai emberekről beszél. eu@árzó arccal ecsete­li. milyen jómódban élnek, hívja fel a figyelmet arra, hogy a községben már folya- matban van a gázvezeték le­fektetése. Örömmel beszéü gyermekeiről, akiknek már fiatal korukban megadatott mindaz, amiről 5 egykor csak álmodott.-4 Két fiam és két lányom van — mondja sok-sok me­legséggel a hangjában —> mindegyikük új házban, la­kik családjával. A jövő építését, a fednövei> vő nemzedék nevelését tékrr^ ti mo®t is egyik fő feladatá­nak. Ezért is viseli szívén a fiatal kommunisták nevelését Tanácsait, útmutatásait, a Pártgyűléseken elhangzó bí­ráló észrevételeit mindenki megszívleli. Felnéznek rá, tisztelik és szeretik. Szabó Béli Ungvár keoskepásztorráí, aki széniéi* hazafelé tart: — Szomjasak vagyunk, pai, tás. Adj egy csésze tejet kéri Cucinella. — Honnan jöttök, keresz­tények? — A PortelláibóL A pásztor ijedten néz kö­rül. Aztán lehajol, es megfej egy kecskét, a keze remeg. — Sokat fecsegsz, pajtás —• morogja Candela CucineUá- nak­,Az ezredes körözöttek és szökevények fényképét, mu­tatja a vadászoknak. A lány meg a fiatalemberek is meg. nézik. Végül az egyik va­dász megáll az egyik körözött fényképénél. Giuliano az. Az ezredes a fényképek fő­ié hajló három férfit szemlé­li. Mintha tétováznának. Rá­ismertek a képre, de nem merik megmondani. A tiszt biztatja őket. beszéljenek. És pár pillanatnyi súlyos csend után az egyik vadász húzó- dozva megjegyzi: — ö volt a vezérük. — Látni akarta az igazol­ványunkat — teszi hozzá a másik. — Világos esőköpeny vo® rajta. A csendőr ezredes csüggedi mozdulattal airnítje végig homlokát. Aztán elenge­di a kikérdezetteket. (Folyta^dSÍ Választási beszédek a Szovjetunióban FELICE CHILANTI: Három zászlói Salva f ore Gi wait an óvtak 35.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom