Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-09 / 133. szám

/ Wf4. JÄnlus S. fc-------------------­A Manda-bokor Nyíregyháza árnyéká­ban húzódik meg. Apró, múlt századbeli há­zai észrevétlenül bújnak a dombok mögött, ' mellettük azonban már a friss malter szagá­val nyargalászik a virgonc szél. A meleg, délelőtti napban szárítkoznak a házak, az utcák. Az almafák, a szőlő megmetszve, az udvarok frissen seperve várják az ebédidőt. r fÜ&*¥-KíX^KÜS§2AS - SffiUfflcSS? Emberek a bokortanyán Kötődés i .1* Andrásné is most készíti oda a vasár­napi ebédet. Éppen lábadozik tüdőgyulladásá­ból, s zavartan kér elnézést, hogy csak így pongyolában van, de nem öltözik fel, mert akkor nem állja meg, hogy ki ne szaladjon az utcára, udvarra, amit pedig az orvos szigorú­an megtiltott. — Máskor is betartja az orvos ' utasítá­sait? — kérdezem, pedig tudom a választ. — Ilyenkor vasárnap, mikor itthon van­nak a fiúk betartom én, de hétköznap, mikor egyedül vagyok itthon, ki tudja hallgatni az éhes állatok sírását? — Mit tartanak és hányat? — 3 tehenet, 2 borjut, 2 kocát 9 malac­cal, 3 kisebb süldőt és 5 hízót. — Hogy győzik • etetni ezt a rengeteg ál­latot? — nézek rá csodálkozva. — Megterem a mi földünkön egy része, a többit pedig vesszük. — Maguk egyéni gazdálkodók? — Nem. Tszcs-tagok vagyunk, illetve én vagyok, a férjem vasutas, ma is szolgálatban van. — Hány hold földjük van? — Sajátunk 2 hold, de használunk még 4 holdat áz apósom földjéből. — Mit termelnek? — Tavaly másfél holdon búzát, 3 holdon tengerit, másfél holdon krumplit, paszulyt, répát. Ezután következik a nagy feladat. Meg­próbáljuk kiszámítani, hány forintot hoz ez a házhoz. Sorra vesszük, mit és mennyit ter­meltek. Másfél holdon 15 mázsa búzát ez 4000 forint. Három holdon termett 40 mázsa kuko­rica ez 15 000 forint. A megmaradt másfél holdon termett paszuly, répa, mák értéke 5000 forint körüli. L-né a városi piacon rendszeresen árul diót, mákot, zöldségfélét, ami további ötezret jelent. L-ék évente 30 000 forint értékű árut ter­melnek a 6 hold földön. Természetesen ez nem a tiszta haszon. Hiszen a termelt áru je­lentős részét megeszik az állatok, és a család is jobbára azt eszik, amit termel. Marad a gyarapodáshoz vezető másik út: az állattartás. A két borjú értéke tízezer, a két kocáé szintén, a három süldő ötezer, öt hizó tizenháromezer, a kilenc malac négy­ezer. Ennyit minden évben eladnak, és ha még ehhez hozzászámítjuk, hogy havonta 400 liter tejet visznek a tejcsarnokba, az éves jö­vedelmük hatvanhatezer forint. így már érthető, miből vették a Skodát, a íawát, a kerti traktort. Ehhez jön még az apa havi 1600 forintja. Előző munkahelyén többet keresett,. de nem tudott segíteni a 6 hold művelésében. Most 12 órát dolgozik, 24-et pihen. Huszonnégyet pi­hen? Nem ritka az olyan nap, amikor hajnali 3-kor kel, s este 10-kor fekszik. Megnéztem a könyvespolcukat is. Öt könyvről fújták le a port. Kataj évtől a Téli szél — hogy került ide? — egy Napóleon-életrajz — a kisebbik fiú nyerte egy vetélkedőn — s három KRESZ- könyv — az anya és apa ebből készült a KRESZ-vizsgára, amit sikeresen le is tették. ■ A kocsit ritkán használják. Az apa motor­ral, az ipari tanuló fiú biciklivel jár be Nyír­egyházára. A kisebbiek fiú most 6. osztályos, bent lakik a városban a tanyai kollégium­ban. Az idősebbik fiú — vízvezeték-szerelő lesz ■— megfontoltan válaszol kérdésemre. — Nem, én már nem itt akarok élni. B -jf t a városban építek lakást, ha megnősülök. — Miért akarsz bemenni a városba? — Miért? Mert sokkal kényelmesebb. Nem kell naponta 20 kilométert bicikliznem. Nem kell fagyoskodnom télen a buszra várva. Akkor megyek moziba, színházba, amikor aka­rok... Soroljam még? Ö már minden bizonnyal a városban fog élni, hiszen Mandához nem köti semmi. Vagy mégis... ? háziba, ott boncolták fel. Tápmérgezés — ál­lapították meg. — Miért nem jelentette fel a keverőüze­met? — Álljak le pereskedni? Különben is bele­került volna a per annyiba, mint az egyik koca. — Mit tartanak még? — Jöjjön nézzük meg. Az istállóban négy tehén fordul felém kíváncsian, s néz végig rajtam az idegennek kijáró tisztelettel. Közvetlenül az ajtó mellett egy deszkákkal elkerített aklocskában két juh- anya tűnődik fájdalmas arccal. — Ezek a kis szerencsétlenek most szület­tek tegnapelőtt este — mutat rá három kis birkára, akik remegő lábakkal botorkálnak a két juhanya között. — Nem tudom mi lesz velük, nekünk kell szoptatni őket, mert mind a két anya olyar^. beteg, hogy fel sem tud állni. Betegek is, öregek is, ilyen mind a 15 juhunk. Már azon gondolkoztunk, eladjuk mindet. Akadt is volna rá egy vevő, de keveset ígért. Erre mondtam neki egy cifrát, ...., ak­kor inkább nálam dögöljenek meg. Elhá­nyódnak még egy ideig, majd csak lesz velük valami. Elég nagy az udvar, megférnek rajta. — Nahát látta, ennyi van, ahányat ma­gának mutattam. Négy tehén, tizenöt juh há­rom báránnyal, meg nyolc disznó. Se több, se kevesebb. — A nyolc hold földön mit termelnék? — Mit? Tengerit, krumplit, búzát, tököt, dohányt — Melyik fizetett a legjobban? — A dohány. — Igen, a dohány — erősíti meg a felesé­ge. — Mennyit? — Húszezret. Igaz csak 800 ölön termesz­tettünk, de így is szépen fizetett — veszi át a szót ismét gazdink. — Ha ennyire kifizetődő a dohányter­mesztés, miért nem termesztettek nagyobb területen? — Mert nem bírtuk volna el ketten. Mit gondol, mennyi baj van azzal? Most is szinte az egész nyarat lefoglalta. Különösen a tö­rése tart hosszú ideig. Míg az ember levél­ként letöri, ugyancsak megnézheti hányszor kel fel a nap. Az biztos, ezt a legérdemesebb termelni, de ha a ráfordított munkát nézzük, bizony gondolkozni 'kezd az ember. — Azt a 20 ezret mire költötték, amit á dohányért kaptak? — Nem sokat költöttünk mi abból. Nem is tudom mennyit tettünk takarékba. Épít­kezni akarunk. — Csak nem egy másik házat, hisz most építették ezt is? — mutatok a napfényben sütkérező házra. — De! Építünk egy másikat is oda — mutat a zöldségeskertre. — Nem férnek meg öten ebben a lakás­ban? — nézek rá csodálkozva. — Dehogynem. Csak nem akarjuk, hogy elvegye tőlünk a tanács ezt a kiskertet, k el­adja házhelyként. — Jó napot! Van itthon valaki? — pró­bálom túlordítani az udvaron acsarkodó ku- tyát _ Néhány pillanat múlva meg is jelenik a konyhaajtóban egy köpcös, középkorú fér­fi. Gyanakodva pislog felém, majd rövid gon­dolkodás után öles léptekkel megindul. — Kit keresnek? — szól köszönésképpen. — A ház gazdáját — Az nincs itthon — néz keményen rám. — Nem maga a gazda? — lepődöm meg. — Nem. — Hát ki? — Apám. — Ö hol van...? ■— Mit akarnak maguk tőlünk — csapja be arcunk előtt a kisajtót Végül aztán csak elhiszi, nem vagyunk hivatalos emberek. A hangos győzködés köz­ben tudjuk meg tőle, hogy a múlt század­ban épített házban hárman élnek. Apja, anyja és ő 40 évesen, de még nem nősült meg. Hogy miért, nem ad egyenes választ — Van rossz nő elég — mondja nagy- hangon. — Félt. hogy olyat vesz el feleségül? — Nem féltem, én soha nem akartam megnősülni — néz rám kihívóan. — Szeret itt élni? — Szeretek. — Nem is szeretne máshol élni? — Nem. Itt legalább ha berúgok, ked­vemre ki-danolászhatom magam. Máskülön­ben ne higgye, a bentiek sem élnek jobban — int fejével a város felé. — A minap is azt mondja az egyik barátom, segítsek neki bevinni két szalmazsákot a városba, a báty­jának viszi. Jól van — mondom — menjünk. Felpakolunk a szekérre, nekiindulunk, végül oszt megállunk egy 8, vagy 9 emeletes ház előtt. A barátom bemegy, kijön — Na vi­gyük! — mondja. Nagynehezen begyömö­szöljük a két szalmazsákot a liftbe, s már ott is vagyunk, a bátyjánál a legfelső emeleten. Az meg azt mondja nagy hálálkodva. W At jó, hogy behoztátok, ezen lehet igazán alud­ni. Na — mondom — ha még itt a 9. eme- letej, is szalmazsákon aludnak, akkor már csak jobb az, ha az anyám házában alszom rajta. — Hány hold földjük van? — Tizenhárom. Itt ni egyenesen — mu­tat a kert felé. — Hárman meg tudják művelni? — Hárman? Anyámnak olyan a lába, mint egy kosár, 5 métert nem tud egyfoly­tában menni, nemhogy még dolgozzon. Apám 76 éves. Mit tud az már? Imádkozni, meg káromkodni. Most is bent van a városban, templomban. — Hánykor szokott kelni? — Nyáron négykor, télen 5-kor. — Emlékszik rá, mikor kelt fel leg­utóbb 7 óra után? — Mit gondol, a disznók is reggel 7-kor ébrednek? Akkor, én hogy kelhetnék 7 óra után? — Ha tszcs-tag lenne, hány órakor kel­lene munkába állnia? — Mit tudom, de biztos nem ötkor. — Kik dolgoznak többet, maguk vagy a tszcs-tagok? — Mi. A magunkfélék nem számíthat­nak arra, hogy „majd csak lesz valahogy.* Itt az ember csak a saját két kezére számít­hat. Másra nem. — Akkor miért nem lép be, s miért nem viszi be a földjüket — ha ott könnyebb? — Hát, hogy az istenbe hagyhatnám Itt a földünket? Akkor itt kellene hagynom apá_ mat, anyámat, a házunkat. Én nem léphetek be a földünkkel, mert az apám nevén van. 5 pedig nem lép be. Ha én belépek, parla­gon marad a föld, apám már nem tudja egyedül megművelni. Még annyit sem tudna termelni, hogy éhen ne haljanak, Ha én be­lépek, apám elzavar a háztól Hova mennék akkor? Feleségem nincs, mert ebbe a házba nem hozhatok asszonyt, olyan kicsi, ók pe­dig éhen halnának a 13 hold mellett Még bérbe sem tudná adni, örül mindenki ha a sajátját meg tudja művelni. Ezért nekem maradni kell! Ez parancs, ez ellen nincs fellebbezés. Balogh Géza főiskolai hallgató ^ „II ■ „Parancs“ ■— Inkább építenek rá egy házat? — Inkább építünk. — Évente hány könyvet szokott venni? — Hát a kalendáriumot... néz rám rö­vid tűnődés után. Bár tavály nem is vet­tem, nem lehetett kapni az egész városban. — Mást nem vett? — Nem. — Nem is olvasott akkor semmit? — Dehogynem. A Kelet-Magyarországöt. Falusi ház udvarán. (Elek Emil fotografikája) Élettorma De mi lesz azokkal a húszon- és harminc­évesekkel — mint M. János —, akik 8—10 hol­don gazdálkodnak, családot alapítottak, házat építettek? M. János egyedüli „gyerek”. Nemrég épí­tett szüleivel közösen egy 3 szobás lakást a régi helyén. Itt élnek most öten. Apja, anyja, felesége és 1 éves kislánya. 8 holdon gazdál­kodnak — az apja 7 holdon. Természetesen a 7 hold is M. Jánosra fog szállni. Na. de éppen elég az a 8 hold kette­jüknek. Felesége a városi almatárolóban dolgozott — most szülési szabadságon van —, így ketten — még meg is tudják művelni, de mi lesg akkor, ha lejár a szülési szabadság? — Hogy érdemes-e bajlódni? A fene megette — legyint mérgesen fiatal gazdánk. Nemrég döglött meg egy hét leforgása alatt két kocám. * — Mi volt a bajuk? — Ki tudja?! A kisebbiknél az orvos azt mondta, vízmérgezés. Dehát, ki hiszi el? Ak­kor a többi disznó miért nem döglött meg? Pont az az egy. Este még semmi baja, reggel­re vége. Ugyanúgy a másik. — Az is vízmérgezésben döglött meg? — Nem. Azt már bevittem az állatkór­* Részlet a Bessenyei György Ta­nárképző Főiskola kollégiumi pályá­zatán díjazott pályamunkából, Puskin születése 175- évfordulóján Alekszandr Szergejevics Puskint úgy tart­ja számon hazája irodalomtörténete, hogy ő az első azok között az irodalmi egyéniségek között, akik szintézist tudtak teremteni tart- talomban és formában egyaránt az orosz iro­dalom évszázados folyamatában. Gogol azt írta róla, hogy mindent, ami jó a műveiben, neki köszönheti, Lermontov azt vallotta, hogy az a pisztolylövés rázta fel, amely megölte költőtársát, de Turgenyev, Tolsztoj és Dosz­tojevszkij is nosztalgiával gondolt rá, Csehov pedig érezhetően a puskini eszköztárral mé­lyítette el társadalomkritikáját. A zeneszerző Glinka Ruszlán és Ludmila, Muszorgszkij Borisz Godunov, Rimszkij-Korszakov Mese a Szaltán cárról, Csajkovszkij Jevgenyij Anye­gin című művének ihletése nyomán komponált zenei remekművet, és fe­jezte ki, milyen hangot erősített fel ben­ne Puskin írásművészete. E mélységes hatás­nak a Dosztojevszkij által is felfedezett egye­temesség a titka: Puskin spanyolnak mutat­kozik a Don Jüanban, angolnak a Pestislako­mában, németnek a Faust-részletekben és orosznak a Borisz Godunovban. E látszatot azonban olyan költői erővel gyúrja nemzeti tartalommá, hogy életműve újabb hullámzá­sok kiinduló pontjává lesz a világirodalom­ban. Műveinek magyarországi elterjesztése ko­rán megindult: 1862-ben megjelent az első átültetés, Bérczy Károly pedig az Anyegin kedvéért már oroszul is megtanult, s a teljes mű fordítását 1866-ban nyomtatásban is kiadta. Eötvös József naponként beszélgetett a fordítás nyújtotta újdonságokról Bérczyvel, Arany Lászlónak A délibábok hőse c. verses regénye viszont Puskin hatását tükrözi akár az életunt világfi alakjának megjelenítése, akár a magyar nemesi környezet bemutatásá­nak megrajzolására gondolunk. Puskin költői indítását szüleinek moszk­vai házában kapta, amely valóságos kis iro­dalmi szalon volt, a kiteljesedést viszont az iskolai évek alapozták meg, amelyek egyaránt nyújtottak barátságot és eszmei tájékozódást, de az igazi érlelő kohót a déli száműzetésben eltöltött időszak jelentette, amely a költői hírnév kiteljesedését is magával hozta. Sza­badelvűségét a cári udvar saját körébe való meghívással igyekezett megváltoztatni, hogy aztán nem sokkal később párbajba hajszolva titokban temettesse el. Lírai költeményeinek egyik alaphangja a kritikai megfigyelésekkel kisért társadalom- ábrázolás. Előbb a rabságról és a zsarnokság­ról beszél, hogy általánosítását összefoglalva leírhassa: Ó, jaj! bármerre nézhetek: Csak ostorok, bilincsek ezre. (Óda a szabadsághoz) Később sorra veszi lázadó forradalmisá- gának inditó színhelyeit is. A falu című ver­sében a béke és a munka csendes falusi kör­nyezetének egykori színhelyét szembeállítja a vádló jelen állapotával, s így ír: Csak szé­gyent lát, nyomort az emberek barátja, (Tu­datlanságot és halálos-vak ködöt. A Levél a cenzorhoz a gondolatok szabad kifejezésének gúzsba kötőit teszi szánalomra méltóan nevet­ségessé. De te, mit csinálsz mivelünk, gyáva tökfej.) Ki csak pislogni tudsz, ahányszor tű­nődnöd kell? Az Üzenet Szibériába a haladó erők kegyetlen megtorlásának és a költő tír. szántan biztos jövő-reményeinek az Össze­foglalása. Benne van a múlt harcos forradal­mi küzdelme, a jelen jogtipró packázása, az emberi együttérzés és reménykedés biztató összetartozás tudata, s legfőképpen az eljö­vendő szabadság bizonyossága. Már érik példátok gyümölcse. Elbeszélő költeményei tárják fel igazán alkotó módszerének és stílusjegyeinek a mély­ségeit. Egyaránt jelen van alkotásaiban a né­pi mesevilág és az egzotikus romantikus kör­nyezet, valamint korának realista bemutatá­sa. Kiemelkedő jelentőségű az 1831-ben befe­jezett J.evgenyij Anyegin. Élete főműve ez a verses regény, s méltán állapíthatta meg ró­la Belinszkij, hogy „az orosz élet enciklopé­diája”. Ügy tesz Puskin, mintha kiemelné hősét a társadalomból, de csak azért van így, hogy minden lehetséges helyzetben megjelentet­hesse, s méltó kritikát mondhasson Oroszor­szág egész életstílusáról. Egymásnak szegezi a városi nemesek kicsapongó, léha életét és a vidéki parlagiasságot, a felemelő tiszta érzé­seket és a céltalan tengődést. Puskin verseinek gazdag gyűjtemény« megtalálható az Ünnepi Könyvhétre megje­lent művek között is. A könyvek ünnepén jú­nius 6-i születésének 175. évfordulója előtt is tiszteleg a magyar könyvkiadás. Két évtized­nyi költői pályájának termése is bizonyítja, hogy a régi orosz és a népnyelv gazdagságából modern irodalmi nyelvet ötvözött, s stílusá­nak megragadó vonása a tömörség, \a vilá­gosság és a zeneiség. (Csorba Sándoj t dm

Next

/
Oldalképek
Tartalom