Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-09 / 133. szám
KELRT-MAGYARORSZAG — VASÁRNAPI MELLÉKU«' 1971 Jfetns t H aftte* Vonzó programok Interjú Milei Lajosnéval, a megyei úttörőtanács elnökével Az MSZMP Központi Bizottságának Titkársága ez év áprilisában napirendre tűzte a Magyar Úttörők Szövetsége .evékenységét és megvitatta munkája továbbfejlesztésének feladatait. Milei Lajosné, a megyei úttörőtanács elnöke nyilatkozott lapunk munkatársának az úttörőmunka időszerű kérdéseiről, továbbfejlesztéséről. — A megyei KISZ-bizottság titkára a megyei úttörőtanács elnöke lett. Az elnevezés megváltozása jelent-e változást a munkában is? — Mindenképpen. Nagyobb önállóságot jelent és nagyobb felelősséget. A KISZ úttörőmunkával foglalkozó munkatársai ezután mentesülnek a kettős feladatok alól és csak az úttörőmunkát végzik. Az úttörővezetőket a jövőben az úttörőtanácsok választják. Nagyobb önállóságot kapott téhát az úttörőmozgalom ezekkel a szeryezeti változásokkal, de ez nem jelent szakítást a KISZ-szel. Meg kell találni azt a helyes arányt, a jó együttműködés feltételét, mert az önállóságot munkával kell kiérdemelni. — Az úttörőszövetség munkájának irányítását, a gyermekszervezet politikai vezetését a KISZ-re bízta a párt, így az önállóság alapja az ifjúsági szövetséghez való tartozás. — Pullai elvtárs úgy fogalmazott, hogy „os7,tályon felüli KISZ-munka az úttörővezetés.” Az irányítás és a politikai vezetés a gvakorlatban azt is jelenti, hogy a KISZ-esek jönnek az úttörőkhöz, segítik őket. Változtatni kell azon a szemléleten, hogy az ifivezetők munkája, az úttörők vezetése — nerrj KTSZ-feladat. Ezekből a pirosnyakkendős gyerekekből lesznek az ifjúsági szövetség tagjai, és egyáltalán nem mindegy hogyan készülnek erre. — A Központi Bizottság Titkárságának határozata hagsúlyozza a társadalom felelősségét a gyermeknevelésben. A jövő nemzedékért nem csak a pedagógusok és ifivezetők felelősek. — Nyitott iskoláról beszélünk, olyan iskoláról, ahova bemehetnek felnőttek, vezetők, akik bizonyos területeken esetleg többet tudnak nyújtani a gyerekeknek. Az úttörőmozgalomban még inkább nyitott kapuval kell várni a segíteni akaró embereket. Amit a tanórákon nem lehet megvalósítani, annak lehetőségeit meg kell találni a mozgalomban. Be kell avatni a gyerekeket az iskolán kívüli élet dolgaiba. Nem 16 éves korukban kell eléjük állni, hogy na, most már élj a jogaiddal. Mert nem akkor kezdődik. A következő tanévtől megszűnik az a rendszer, hogy csak osztályfőnök lehet rajvezető. Sok gond volt ezzel, mert a gyerekek nem tudták szétválasztani, hogy a pedagógus mikor tanár és mikor úttörővezető. Iskolán kívüli emberek is kaphatnak rajvezetői megbízatást. Van az országban már olyan iskola, ahol a csapatvezető is külső ember, és kedvezők ? tapasztalatok. Nem szabad megengedni azt, hogy valamilyen szakkör, amit szeretnének a gyerekek, csak azért ne induljon, mert nincs tanár, aki vezesse. Keresni kell olyan fiatal szakembereket, akik szívesen segítenék a gyerekek munkáját. — A Központi Bizottság Titkársága megállapította, hogy a Magyar Úttörők Szövetsége eredményes munkát végez, a társadalom által elismert, a gyermekek kedvelt szervezete. — Nincs szó arról, hogy alapokat kell változtatni, de az úttörőmozgalomnak is haladni kell az élet változásával. Erre határoz meg feladatokat a titkárság. Az említett problémákon kívül szó volt arról is, hogy az úttörőmunka sokszor látványos, demonstratív eseményei mögött még gyakran nem elég hatékony a gyerekek nevelése, még nem kap elég figyelmet az egyes gyermek, igénye, érdeklődése, vágya. Amihez alapvető feltételek is hiányoznak. Az ifjúságpolitikai határozat, az ifjúsági törvény megjelenése óta állandóan azt hangoztatjuk, hogy ezekre a gyermekekre is érvényesek. Még harcot kell vívni azért, hogy ' az ifjúsági házakba, klubokba délután az úttörők is bemehessenek, hogy gondoljanak rájuk programokkal, alkalmuk (egyen képességeik kibontakoztatására. Elkeserítő például nyáron a helyzet. Ebben az évben közel tízezer gyerek táborozhat megyénkben. Jó az arány akkor, ha azt veszem, hogy minden negyedik úttörő eljut egy hétre, tíz napra táborokba, ahol szervezett keretek között töltheti el szabad idejét. De ez a néhány nap semmi a több mint kéthónapos szünidőből. Nem azt akarjuk, hogy még nyáron is az iskolában legyenek, de az jó lenne, hogy választhassanak a lehetőségekből. — Az új tanévben várnak-e új feladatok az úttörőkre? — Lényegében új program nincs, a kétéves akciónk munkáit végezzük. Megpróbáljuk a határozat szellemében, de ehhez segítség kell, hogy mindenki érezze felelősségét a gyermekért. Kolláth Adrienne Elhangzott az ifjúsági parlamentben A döntés még várat magára... NEM VÁLASZTOTTAK KÜLDÖTTEKET — száztíz fiatal van a MEZŐGÉP kisvárdai gyáregységében, és mindannyian ott voltak az április 20-i ifjúsági parlamenten. A dolgozók hetven százalékát jelenti ez a szám — csaknem áz egész gyáregység gondjai, örömei napirendre kerültek tehát. . . Hogy csak a gondokkal foglalkoztunk Varga Pállal, a gyáregység KISZ-titkárával, azt beszélgetésünk célja indokolja: mi történt a parlament után, volt-e valamilyen következménye a felszólalásoknak. — Következménye? Ha arra gondolsz, hogy valakit bántódás ért az elmondott véleménye miatt, akkor semmi... Ha arra, hogy lett-e foganatja a bírálatoknak, javaslatoknak, akkor kezdhetem is sorolni. .. Fellapoztuk a parlament jegyzőkönyvét. — Javaslom, hofey a harmadéves ipari tanulókat osszák be brigádokhoz kettesével- hármasával — és Pongó József kifejtette, milyen sokat jelentene a leendő szakmunkásoknak a tapasztalt dolgozók közvetlen irányítása. a brigádélet, a munkáskollektíva megismerése. A tanulók már a brigádokban dolgoznak, órabért kapnak. A szocialista brigádok vállalásai között fontos helyet foglal el a fiatalok patronálása ... — Nagyon sok múlik a munkaszervezésen, ezt nem is kell külön hangsúlyozni — mondta Csatári Éoltán. — Ha alakítanánk egy úgynevezett szervezési brigádot a fiatal fizikai dolgozókból, bizonyára többen értékelnék a szervezés jelentőségét... Nagy segítséget jelentene a folyamatos munkavégzéshez. A MÉG MINDIG CSAK TERV formájában létező szervezési brigád fontosságát húzza alá Májer László panasza: — Sorozatmunkát végzünk, a munkadarabok folyamatosan kerülnek kézről kézre. Az a különös dolog zavar engem, hogy olyan normát kaptam, amit lehetetlen teljesíteni. Az előttem levőnek ugyanis — akitől én a munkát kapom — fele annyi darabot kell megmunkálnia, mint nekem... Én pedig egyből nem csinálhatok kettőt! | A normarendezés természetesen azonnal megtörtént. A már említett szervezőkkel azonban bizonyára elkerülhetők az ilyen baklövések — hiszen lehet, hogy éppen az érintett dolgozó lesz tagja a csoportnak. Tizennégy dolgozó nevében szólalt fe' Czimbalmos István, mindannyiuk számára érthetetlen dolgot panaszolt. — Két évet tanultunk, elvégeztük a hűtőgépkezelő és -szerelő szakmunkásképző tanfolyamot. Tizennégyen szereztünk képesítést, hogy az ígéretek alapján majdan a MEZŐGÉP hűtőgépszervizében dolgozhassunk. A szerviz azonban még sehol, nem tudunk a szakmában dolgozni. Pedig, ahogy látjuk, már minden megvan hozzá ... A döntés még mindig várat magára... AZ EGÉSZ FIATALSÁG NEVÉBEN született határozati javaslatokat _ is elfogadott a parlament. A megvalósítás azonban itt sem teljes. Fájó gondja a műhelyek dolgozóinak: rendszerint későn érkezik el hozzájuk egy-egy új technológia, munkamódszer, gép ismerete ... Az információszerzés jobb megszervezése — ez volt az egyik határozati javaslat. Konkrét elképzelés is született már: a technológiai csoport fiataljai — mivel általában ők jutnak először az újdonságokhoz — alakítsanak egy ..felvilágosító csoportot”. Időnként hívják össze a munkásokat, és ismertessék velük ami érdekli őket — szakmai továbbképzésnek sem utolsó egy ilyen összejövetel... VÉGIGOLVASVA A PARLAMENTI HATÁROZATI JAVASLATOKAT, hallgatva a megvalósult vagy megvalósulni készülő terveket az a benyomásom támadt: a kisvárdai MEZŐGÉP-gyáregység száztíz fiatalja többre képesnek tartja magát. Olyan feladatokat szab magának, amelyek azt bizonyítják: ismerik gyengéiket. Ám azt is tudják, van ere jük... Szakmunkásjelöltek Feloldani a szorongást Fabók Anna: — A női szabó szakma sokat kíván tőlünk. Dér Zoltán: — Faintarziát szívesen készítek. munka bizonyos fokig egyhangúvá tette a szakmánkat, de mivel a mennyiségi követelmények helyett nálunk is inkább a minőség a fontos, gyakran kapunk más-más feladatokat, munkaigényesebbeket. Otthon, Kálmánházáa — főleg kedvtelésből — szívesen készítek intarziákat — képeket, dobozokat. Szép munka, nagy pontosságot, alapos színérzéket követel. Az elhelyezkedése miatt nem aggódik, 6 La oda kerül majd, ahová gyakorlatra járt — a Nyíregyházi Asztalosipari Szövetkezetbe. A kenyere biztos. Nevelői azt mondják: az elkövetkező húsz évben sem lesz telített ez a szakma. Fabók Anna olyan felszabadultan, nagy szakértelemmel és szeretettel beszél munkájáról, hogy hamarosan az n vélemény alakul ki a hallgatójában — ez a kislány erre a pályára született. S nem is tagadja: — Még az általános iskolában mondta a tanárom: olyan pályát kellene választanom, ahol a kézügyességemet ki tudom használni. A rajzolásra azonban „nem adtam a fejemet”, mert éreztem — ahhoz nem vagyok elég tehetséges. Viszont kiskorom óta fodrásznak, vagy női szabónak készültem. Az utóbbi vágyam teljesülni fog, s ezért elégedett vagyok. Gyakorlati munkahelyén, az Északi alközpontban lévő modellházban fog dolgozni. — Az új környezet megismerése, megszokása okozta az első nehézséget. A három év alatt ugyanis mindig délután tanultunk, s már elég fáradtak voltunk a délelőtti munkától. A második nehézség pedig a gyakorlat kezdetén, az első darabok összeállítása volt. Később már a csíkos anyaggal is megbirkóztunk, pedig nem könnyű összepászítani az apró vonalakat. Ez a szakma sokat kíván tőlünk, fontos a koncentrálás. a kézügyesség, a pontosság, a megrendelők elképzeléseinek megvalósítsa. Nem véletlenül esett a választás a fennt említett szakmák egy-egy tanulójának bemutatására. Az iskolában pár évvel ezelőtt gépjármű-villamossági műszerész szakmát mindössze egy tizenegy tagú csoport tanult, ma már évente negyvenen tesznek szakmunkás- vizsgát. Tíz évvel ezelőtt a megyében csupán egy ember foglalkozott gépjármű-villamossági javításokkal, míg jelenleg a megyeszékhelyen 24 mágánklsiparos dolgozik és minden vállalatnál, sőt termelőszövetkezeteknél is külön üzemben végzik ezt a munkát. Az asztalosoknál sem volt jobb a helyzet, hiszen főleg kisipari képzés folyt, a szakmunkásvizsga bizottságaiban magánkisiparosok ültek. A nők elhelyezkedési gondjai ugyancsak közismertek, de akad olyan vállalat is, ahol új szalagok állnak, mivel kevés a szakképzett női munkás. Tarnavölgyi György Balogh Júlia Teljes a vizsgaláz a nyíregyházi 107-es számú Mező Imre Ipari Szakmunkásképző Intézetben, pedig még bő tíz nap jut felkészülésre a 25 szakma 557 vizsgázó tanulójának. A legtöbben a történelemtől félnek mondván: „Képtelenség bemagolni azt „ rengeteg dátumot, s mire a végére érünk, már összekuszáló- dik az egész és kezdhetjük elölről.” Nem ők az egyedüli vizsgázók, akik ezt érzik a nagy „próbatétel” előtt, aztán amikor már a kérdés a kézben van, az esemény a dátumra „talál”, vagy éppen fordítva. De erről meggyőzni előre senkit sem lehet. A szakmai anyagoktól nem tartanak ennyire, hiszen energiájuk nagy részét a szakma elméleti és gyakorlati elsajátítására fordították. Itt inkább azért szurkolnak, hogy vissza tudják adni vizsgafeladataikban az eddig megtanultakat. Az intézetben a több, mint félezer leendő szakmunkás közül hárommal beszélgettünk: egy gépjármű-villamossági műszerésszel, egy asztalossal és egy női szabóval. A téma, hogy ■mi lesz velük a szakmunkásvizsga után, nagyon egyszerűnek látszik, mégis szorongással tekintenek az első munkahelyük, a rájuk váró feladatok elé. — Gondolom, sokunknál nem az új környezet, a oeilleszkedés lesz a probléma, hanem inkább „ további út. a tanulás folytatása — mondta Zámbori Balázs gépjármű-villamossági műszerész tanuló. A beilleszkedés nehézségein már elsőéves korunkban túlestünk, amikor egy-egy vállalathoz és üzembe jártunk gyakorlatra hetenként három nap. Én például az 5. számú Volánhoz kerültem, s már harmadiktól brigádban dolgoztam. Megismertem munkatársaimat, az üzemet és ide szeretnék vizsga után visszakerülni. A továbbtanulásom viszont a vállalattól függ majd. Elképzelésem szerint egy hathónapos előkészítő után a miskolci Bláthy Ottó Műszaki Főiskolára jelentkezem, ha az eredményem eléri a négyest, úgy érzem, a továbbképzésre feltétlenül szükség van ebben a szakmában. Sok tanulótársam akarja magát képezni és a szorongásuk elsősorban abból adódik, hogy az iskolai irányítás alól most már kiestek és csak egy hasonlóan jó közösség hatása, irányítása segíthet további fejlődésükben. Dér Zoltán az asztalosmesterséget tanulta. Csendes, nyugodt fiú, nem nehéz elképzelni, amint sokattudó gépei mellett dolgozik, formálja a különböző bútorrészeket, alakítja a fecskefark alakú faragásokat. — Munkám a hobbym is. Nagyon szeretem a fát — mindegyiknek megvan a maga szépsége, tulajdonsága, s mindegyikkel másképpen kell foglalkozni. A legkönnyebben a nyírfát lehet megmunkálni, de a legszebb a diófa, a legnemesebb a kőris. A tipizálás, a nagyipari Zámbori Balázs, az 5. számú Volánhoz szeretne kerülnk
