Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-09 / 133. szám
PW. június 9. KBLCT-MAGYARORSZÄG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 7. oldal Öröm Aa iskol ákban a vakáció utolsó betűit is lelírták a táblákra. Bizonyos, hogy a most zárult héten a kis- és nagydiákoknak egyetlen igazi közös témájuk volt: a nyári szünet S én most mégis a tanulásról szeretnék beszélni. A héten ugyanis egy olyan emberrel találkoztam, aki méltán keltené fel a szociológusok érdeklődését. Joggal kérdezhetnénk tőié, hogy mi az, ami szinte űzi-hajtja, hogy tátiul jón, hogy egyik diplomát a másik után sze- fezze meg. M Mert a szóban lévő ember egy gépkocsi- L'érzető. a buszon hozza és viszi az utasokat a 1 fehérgyarmati járás községeibe, távol a legközelebbi várostól és legalább 80—100 kilométerre a megyeszékhelytől. Az autóbuszvezető — harmincöt körüli, magas, barna, markáns ember — először leérettségizett. Azután vállalatának pártszervezete elküldte a marxizmus—leninizmus esti középiskolába. Amikor azt elvégezte, megszerette a politika tantárgyait és többet akart tudni a világról. A filozófiáról, a politikai gazdaságtanról és a tudományos szocializmusról. Ahogy ő mondta: jellesen végezte az esti egyetemet is. Kitárulko- isott előtte a világ. Az egyszerű vidéki ember az isten háta mögül is eljutott a dialektikus és történelmi marxizmusig, megismerkedett Hé- gellel és Kanttal és a marxizmus nagyjaival. Nem a diplomáért, nem pénzért és maga- ' •abb beosztásért — hiszen mint mondta, ez neki egy fillér pluszt nem jelent. Az órabéremelést ugyanis az ő szakmájában nem a politikai tudástöbbletért adják. A fehérgyarmati buszsofőr most a szakosítóra (Jelentkezett, mert mindig is nagyon érdekelte a történelem. Zárójelben teszem hozzá, hogy a felvételi vizsgán is kitűnően szerepelt. Felkészültsége — bár önbizalma jóval kisebb volt — meghaladta az előtte vizsgázó vállalati főmérnökét. A kéttagú felvételiztető bizottság meg is kérdezte tőle, miért tanul ilyen lankadatlan szorgalommal? Meglepte őket a válasz. A munkás belső kényszerre hivatkozott. Arra, hogy érdekli a betű. Meg hogy propagandistája a pártnak és a kollégáinak ő vezeti « szemináriumokat. Az oktatásra mindig összejönnek két járat között, s ha már ott vannak, akkor ne menjenek el hiányérzettel. Másrészt tanul a felesége és a gyerek is. A buszsofőrnek szabad ideje is van, mert ha egy napot reggeltől estig ledolgozik, akkor a másikat a tanulásra fordíthatja. Talán kuriózum egy ilyen ember, aki seépen és lassan, anélkül, hogy osztályzatokra és az azokkal jóró kedvezményekre gondolna, eljut a főiskolai oklevélig. Azt hiszem azonban, hogy mégsem lehet csupán egyedi jelenség. Legalábbis a magasabb tudás iránti igény nem. Valami hallatlanul jó jel csak önmagában az, hogy ezen a nyáron háromszor annyian végezték el megyénkben az általános iskola esti tagozatát, mint az elmúlt tanévben. Természetesen fizikai munkások. Szívet melengetők azok az adatok is, amelyek szerint Nyíregyházán, Mátészalkán, Kisvárdán és másutt az üzemek intézményesen segítik dolgozóikat a középiskola elvégzéséhez. S hogy ennek nyomán annyi munkás jár gimnáziumba és szakközépiskolába. mint azelőtt még soha ezen a vidéken. A tanulás: tudás. A tudásra pedig nagyon nagy szüksége van a mi társadalmunknak. Semmi sem olyan fontos most, mint a tiszta, az okos emberek tömege. Nagy szükségünk van * kötelességeit és jogait egyformán jól ismerő munkásra. A magasabb minőségű feladatokra alkalmas szabolcsi ember nevelésére. Ébred az igény, kínáljuk a lehetőséget, bár — mint sok minden másnak — ennek is most tartunk talán a legelején. Mégis örülnünk kell a kedvező jeleknek. Mert az. hogy ebben _ a megyében milyen lesz az élet öt-tíz. vagy húsz esztendő múlva, az az iskolánál, a könyvnél, a tudásnál dől el — és ezekben az esztendőkben. örülünk tehát a kisebb és nagyobb diákok megérdemelt pihenőjének. Még nagyobb azonban az örömre az okunk. ha a fehérgyarmati buszsofőr és a több ezer társa belső kényszer tői indított elhatározására gondolunk. Emögött, a horizonton már ott sejlik a Jwflnap modem munkásosztálya. Mppka János VÁLTOZÓ VILÁGUNK Á foglalkoztatás megyénkben Gazdasági fejlődésünk és életszínvonal politikánk célkitűzései megvalósításának egyik legfontosabb kérdése az újratermelési folyamat szubjektív tényezője, a munkaerő teljes és hatékony foglalkoztatásának biztosítása. Különösen jelentős feladat ez Szabolcs- Szatmár megyében, ahol még jelenleg is igen magas a nem foglalkoztatottak száma, vagyis nincs biztosítva a rendelkezésre álló munkaerő és a munkahelyek száma közötti összhang. A munkaerőforrás nagyságrendjét megyénkben is a lakosság számszerű alakulása, kor és nemek szerinti összetétele határozza meg. Ezek a tényezők tehát szorosan összefüggenek egymással. A lakosság számát illetően Szabolcs- Szatmár megye a megyék körött a harmadik helyet foglalja el. a jelenlegi 610 ezer fővel a nagy lélekszámú megyék közé tartozik. A demográfiai tényezők kedvező hatására az állandó lakóhelyű- és a lakónépesség is ma már egyenletes növekedést mutat. Miután a természetes szaporulat — amely országosan a legmagasabb — meghaladja a vándorlási veszteséget, a megye nem fogyó megye többé. Az aktív keresők ágazatonkénti megoszlásában igen nagy volt az arányeltolódás. A lakosság zöme (még 1960. évben is 67 százaléka) a mezőgazdaságban dolgozott. A megye mezőgazdasági jellegéből adódóan hosszúidéig nélkülözni volt kénytelen a megfelelő számú. állandó foglalkoztatást biztosító ipari munkahelyeket. Ezek hiányában a mezőgazdaságból felszabaduló munkaerőt a noegye nem volt képes eltartani. így az ország más, gyorsabban fejlődő területein kerestek megélhetést. Ez a nagymérvű területi mobilitás azt jelentette, hogy 1949—1970. között mintegy 160 ezer lakos költözött el végleg a megyéből. A foglalkoztatás gondjai sürgetően vetették fel a gyorsabb fejlődést biztosító iparosítás meggyorsítását megyénk területén is. Ezt segítette az 1960-as évek közepén megfogalmazott gazdaságpolitikai célkitűzés, amely többek között feladatul szabta a felszabadulás előtti időkből örökölt aránytalanságok és az ország egyes területei között lévő fejlettségi színvonalkülönbségek fokozatos felszámolását. Ennek megvalósulása érdekében mind az országos, mind a megyei szervek igen sokat tettek. A beruházási eszközökből való magasabb részesedés, a nivellálódást elősegítő külön alapok biztosítása a helyi lehetőségek felhasználásával lehetővé tette a megyei párt- és tanácsi vezető testületek részére a következő foglalkoztatáspolitikai célok megfogalmazását: — megfelelő számú munkahelyet biztosítani a megyében élők részére, — mérsékelni a lakosság elvándorlás®, — lekötni a mezőgazdaságból szükségszerűen felszabaduló munkaerőt. Mindezek realizálása észlelhető mértékben már a második ötéves terv időszakában jelentkezett. Eb beír az időszakban 8 ezer fővel. 47 százalékkal nőtt a szocialista iparban foglalkoztatottak száma. A III. ötéves terv ideje alatt az ütem tovább fokozódott és az országos átlagot meghaladó dinamikus fejlődés következett be. A tervidőszak végén 15 ezer fővel több ember dolgozott az iparban, mint 5 évvel korábban. A IV. ötéves tervben a lakosság foglalkoztatottsági színvonala tovább emelkedik, várhatóan mintegy 40 százalékkal nő a szocialista iparban foglalkoztatottak száma. Az ipar györs ütemű fejlődésével lényeges változás következett be a megy« gazdasági szerkezetében és az ipar struktúrájában. Ezt követte a foglalkoztatottak ágazatonkénti megoszlásának változása is. Mindezeket szemléltetően mutatják az alábbi számadatok: Aktív keresők, megoszlása 1 \ a megyében országosan Megnevezés: 1965.1970.1973.1974. január 1-én Ipar. építőipar 16,9 25,3 26,4 27,4 43,6 Mezőgazdaság 57,3 47,0 44,3 43,4 24,3 Szolgáltatás 25,8 27,7 29,3 29,2 32,1 összesen: 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Megyén belül is lényeges szóródás tapasztalható az aktív keresők megoszlását illetően, például az aktív kereső népességnek a fehér- gyarmati járásban 67, a mátészalkai járásban 64, a nyírbátori járásban 70 százaléka dolgozik a mezőgazdáságban. Lényegesen átalakult az ipar ágazat! szerkezete: míg korábban a megye iparát az élelmiszer túlsúlya jellemezte, ma már a foglalkoztatottak több mint fele a nehéziparban dolgozik. Az ipar fejlődésében — kivéve egyes területeit — az extenzív jelleg dominált, ame-, lyet a több munkahely létrehozására irányuló törekvés határozott meg. A gyors léptékkel fejlődő ipar mellett a területi munkamegosztásban döntő szerepe van a megye mezőgazdaságának, amelyre jellemző, hogy még ma is az átlagosnál jóval nagyobb foglalkoztatási és népességeltartási kötelezettség terheli. Az aktív keresők száma a mezőgazdaságban évről évre csökken. Ez a folyamat az 1950_es évek után kezdődött meg és 1960—1970 között 38 százalékkal csökkent az itt foglalkoztatottak száma. Jelenleg a mezőgazdaságban dolgozóknak viszonylag nagy hányada — mintegy 20 százaléka — un. segítő családtag és egyéb mezőgazdasági dolgozó, akik részére az évnek csak 6—8 hónapjában van biztosítva az elfoglaltság. A harmadik ágazatban 1973. évben mintegy 70 ezer fő dolgozott és ezzel jelentősen hozzájárult a foglalkoztatottság növeléséhez. A IV. ötéves terv során ebben az ágazatban további 4 ezer fős növekedéssel számolunk. A fentiek bizonyítják, hogy megyénk a foglalkoztatási problémák megoldása területén nagyot lépett előre, az eredmények számottevőek, azonban a különböző mutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy van még tennivaló e vonatkozásban is. 1A munkaképes korú népességnek megyénkben még csak 67—68 százaléka aktív kereső, míg országosan ez az arány 74 százalékos. Ezen belül a nők foglalkoztatottsági aránya az országos 65 százalékkal szemben mindössze 50 százalék. Az 1973. év közepén végzett felméréseink szerint mintegy 60—61 ezer munkaképes korú nőnek nincs kereső foglalkozása és döntő többségük a háztartáedkhan él. Számításaink szerint ezeknek mintegy 30—35 százaléka mobilizálható. Az így rendelkezésre álló munkaerő nem egy összefüggő területen, hanem igen szétszórtan, differenciáltan áll rendelkezésre. Zömmel a fehérgyarmati, a mátészalkai, a nyírbátori járás déli részén, a vásárosnaményi járás, valamint Záhonyban és környékén, Ujfehértón és Nagykálló körzetében találhatóit Nem kielégítő az aktív kereső nők ágazatok közötti aránya. Alacsony, mindössze 19 százalék az iparban és magas, 48 százalékos a mezőgazdaságban foglalkoztatott nők aránya. A megye egyik igen nagy problémája, hogy még ma is sokan ingáznak el a megyéből. — Ezt több tényező —.objektív és szubjektív egyaránt — befolyásolja és ha ezt megszüntetni teljes egészében nem is lehet, csökkenteni igen. Ez már társadalompolitikai kérdésként vetődik fel. Naponként, hetenként és kéthetenként közel 35 ezer fő jár el szinte az ország minden területére dolgozni. lényegesen javítani kell a kereső- és éltaH tott arányt. Megyei szinten ugyanis a 100 aki tív keresőre jutó inaktiv keresők és eltartottak száma 1971-ben 138 fő. 1973-ban 130 fő. Még az 1974. január 1-i adatok szerint is 126 fő volt! Ezzel szemben az országos átlag 1973-ban 104 fő. Ebben a tekintetben is igen nagy a szóródás a megye különböző területeit! illetően. E mutató Nyíregyháza vonzáskörze- tében U9 fő, Kisvárda vonzáskörzetében 134 fő. Mátészalka vonzáskörzetében 150 fő, Nyírbátor vonzáskörzetében 139 fő. Nagymérték^ ben befolyásolja a kereső-eltartott arányt m népesség kor szerinti összetétele is. Megyénké ben a_ munkaképes koron aluli népesség aránya 25,9 százalék, míg országosan ez az arány 20 százalék. A munkaerő mozgásának megfigyelése és különösen a toborzási engedélyek kapcsán olyan tapasztalataink vannak, hogy különösen a nők ma már nem szívesen mennek más megyébe családjuktól távol dolgozni. Éppen ezért a szabad és a mezőgazdaságból folyamatosan felszabaduló munkaerő foglalkoztok fásának biztosítása érdekeben a jövőben is új ipari üzemek létesítésére van szükség. Felhasználj emellett azt a lehetőséget, amelyet a meglévő üzemek rekonstrukciója és a műszakuk számának növelése nyújtanak. A rendelkezésre álló munkaerő zöme ugyan nem szakképzett azonban a felnőtt szakmunkásképzés lehetőségeinek olyan széles skálája áll rendelkezésünkre, melynek felhasználásával biztosítani lehet egy-egy új üzem telepítése esetén a szakember szükségletet. A megye folyamatos szakemberrel val<$ ellátása a szakmunkástanuló-képzéssel megoldott. A IV. ötéves terv időszakában helyi képzésből mintegy 14—15 ezer «zakmimkA« kerül termelőmunkába. A foglalkoztatás biztosítása jövedelem- év életszínvonal-politikai szempontból Is igen fontos. A nem dolgozók ugyanis kimaradnak mindazokból a társadalmi juttatásokból, (gyermekgondozási segély, táppénz, nyugdíj stb.), amelyek az egyébként munka viszonyban lévőket megilletik. A társadalmi-gazdasági fejlődén hatásaként a rendelkezésre álló munkaerő bérigény« ma már magasabb, mint 4—5 evvel ezelőtt volt. így 1000—1300 forintért Szabolcs-Szab- már megyében sem lehet korlátlanul munkaerőt kapni. Nagyon fontos jövedelempolitikai kérdés, hogy a megye területén működő vállalatoknál foglalkoztatott dolgozók havi bér« jelentősen alacsonyabb az országos átU^naL A rendelkezésre álló adatok szerint 1973. évben több mint 10 százalékkal volt kevesebb megyei szinten az egy főre Jutó egyhavi kifizetett bér az országos átlagnál. Jóval nagyobbak a különbségek, ha ezt külön-külön egy-; egy ágazatban vizsgáljuk. Ezek a különbségek annak ellenére jelentkeznek, hogy pl. az iparban a szakmunkások aránya 41,5 százalékos. Ez az országosnál csak 1,7 százalékkal alacsonyabb! Megyénk lakossága bérszínvonalának emelése érdekében gazdálkodó szerveink j* igen sokat tehetnek. Az elkövetkezendő években konkrét feladatot jelent foglalkoztatáspolitikai szempontból : 4 — fejlettségi színvonalat tekintve közeli-} ' teni az országos átlaghoz, ' — csökkenteni a viszonylag nagyszámú női munkaerő-tartalékot, — mérsékelni a hosszabb időszakonként- ingázók számát. , Az elkészült hosszútávú munkaerőprog-j nózis szerint 1995. végére a megye munkaképes korú lakossága — az ágazatok felhasználási lehetőségeit figyelembe véve — 77—78 százalékának kellene kereső tevékenységet folytatni. Ez biztosítaná a 100 aktív keresőre jutó inaktív keresők és eltartottak számának! 113—114 fő körüli alakulását. Juhász Gábag Munkásnők a HÓDIKOT tiszalöki Szemében. (Hammel József felvétele}
