Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-06 / 130. szám

I. oldal KÉLéT-MAGYARORSZA<3 íffl. fdnYwmi Honecker Varsóba érkezett Napirenden a kétoldalú együttműködés Erich Honecker. az NSZEP KB első titkára vezetésével szerdán lengyelországi hiva­talos baráti látogatásra Var­sóba érkezett az NDK párt­ós kormányküldöttsége. A német vendégeket a re- V ' őtéren Edward Gierekkel. a _.EMP KB első titkárával az élükön a lengyel párt és állami élet vezetői fogadták, s a főváros utcáin százezres tömegek köszöntötték. A két ország vezetői mos­tani tárgyalásainak napi­rendién — az utóbbi évek gyakorlatának megfelelően — a bilaterális együttműködés eredményeinek értékelése, a soron lévő legfontosabb teendők meghatározása, va­lamint néhány nemzetközi kérdés szerepel. A látogatás jelentőségét hangsúlyozva a Trybuna Ludu szerdai számában ki­emelte. hogy a legutóbbi években különösen gyors ütemben fejlődtek Lengyel- ország és az NDK gazdasági és kereskedelmi kapcsolatai. Kétoldalú árucsereforgal­muk értéke tavaly megha­ladta az 1 milliárd rubel értéket, amit eredetileg csak 1975-re irányozak elő. Eddig több mint 160 ipari kooperációs és termeléssza­kosodási szerződést kötöttek egymással. Ezek alapján több mint 2000 lengyel és NDK- beli üzem és kutatóintézet működik együtt. Igen élén­kek a kulturális kontaktu­sok, s évente kölcsönösen 7—8 millió turista csereláto­gatására kerül sor. „Nem kétséges — írta a Trybuna Ludu —. hogy Gierek és Honecker elvtárs, s párt­jaink és államaink más ve­zetőinek mostani megbeszé­lése fontos állomás lesz ba­rátságunk erősítése és sok­oldalú együttműködésünk to­vábbi fejlesztése útján.” Migyar vezetők üdvözlő távirata a DIFK megalakulásának 5. évfordulója alkalmából DR. NGUYEN HUU THO úrnak, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottsága elnöksége elnöké­nek, a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kor­mánya mellett működő tanácsadó testület elnökének; HUYNH TAN PHAT úrnak, a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya elnökének. A Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kor­mánya megalakulásának ötödik évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, kormánya, valamint az egész magyar nép nevében forró üdvözletünket küldjük önök­nek, s önökön keresztül a hős dél-vietnami népnek. A Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kor­mánya az elmúlt öt év alatt bebizonyította, hogy méltón kép­viseli a dél-vietnami nép igazi érdekeit a békés, egyeséges, független demokratikus Vietnam megteremtéséért vívott har­cában. A hős vietnami nép történelmi vívmányát, a szocialista országok, a nemzeti felszabadító erők, az egész haladó emberi­ség közös győzelmét jelentő párizsi megállapodás aláírása óta eltelt időszakban önök nagy erőfeszítéseket tettek a háború utáni élet újjászervezésére, s aktív tevékenységet fejtettek ki a béke megszilárdításáért Dél-Vietnamban. A dél-vietnami helyzet normalizálásához való újabb jelentős hozzájárulás­ként értékeljük és teljes támogatásunkról biztosítjuk a Dél­vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának az 1974. március 22-én közzétett konstruktív javaslatát. Ismételten biztosítjuk önöket és önökön keresztül a Dél­vietnami Köztársaság népét, hogy a Magyar Népköztársaság a jövőben is — erejéhez mérten — minden segítséget megad a béke, a szabadság és a függetlenség biztosításáért, a dél-viet­nami nép előtt álló legfontosabb feladatok megvalósításáért folytatott áldozatos harcához. Budapest, 1974. június 5. KADAR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; FOCK JENŐ, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. PRAVDA: Erősödő egység A Pravda az 1969-es nem­zetközi kommunista és mun­káspárti értekezlet ötödik év­fordulójával kapcsolatos szer­dai szerkesztőségd cikkében hangsúlyozza: Az elmúlt évek eseményei meggyőzően bebizonyították, hogy a kommunista és mun­káspártok 1969-es nemzetkö­zi tanácskozása nemcsak újabb szakaszt jelentett a kommunista mozgalom fejlő­désében, hanem történelmi szerepet játszott az egész em­beriség életében is. az egyik fontos tényező volt, amely előmozdította azt a jelenlegi fordulatot, amely a nemzet­közi eseményeket a népek szempontjából kedvező me­derbe terelte. A gyakorlat bebizonyította — folytatódik- a cikk — hogy az értekezlet alapvető érté­kelései és következtetései he­lyesek, hogy hatékony az ér­tekezleten elfogadott egység­program, amely az élenjáró társadalmi erők akcióit ha­tározza meg az imperializ­mus ellen, a békéért és a népek biztonságáért folyta­tott harcban. Történelmileg rövid idő alatt sikerült ha­talmas eredményeket elérni az antiimperialista küzdelem alapvető irányzataiban, ame­lyeket az értekezleten meg­jelöltek. B tengerparttól egy ágyúlövésre H-TTríJ ~^iar • • iV - v >■». - ••*»***•*;**. «"O y 4 Az Oddin nevű izlandi parti őrhi Irland felségvizeire. I 1. 1972 őszén Nagy-Britannia és Izland közöt sajátos el­lentét robbant ki, amely ké­sőbb tőkehalháború néven került be a modern kor tör­ténetébe. Ez év elején, több ezer kilométerrel keletebb, re, a Kínai Népköztársaság és a dél-vietnami kormány katonái csaptak össze bizo­nyos szige ek birtokáért. Ezt Paracel-konfliktusként rög. zítették napjaink krónikásai. A két esemény között lát­szólag semmi összefüggés nincs, mégis egy ponton ta­lálkoztak a történések gyö­kerei. A há:térben ugyanis több ok mellett mindkettő­nél a tengerparti vizek prob­lémája húzódott meg. amely az elmúlt évszázadokban már sok esetben szerepelt politikai, ellentétek forrása­ként. Az egyik esetben Izland először három tengeri mér­földről tizenkettőre. majd 1972 szeptemberében ötven tengeri mérföldre növelte felségvizeinek határát, s egy­ben fenntartotta magának a jogot a körzetben való halá­szatra. Nagy-Britannia vi­szont, amely korábban már elismerte a 12 mérföldes ha­tárt, most nem kívánta tu­domásul venni az új helyze­tet és hadihajóikat küldőit a brit halászok védelmére. A Kínai Népköztársaság jó ellenőriz egy brit halászhajót, viszont az egész Dél-kínad- tengert felségvizének tekinti ég atlaszaiban, \ valamint földrajzkönyveiben 'Sarawak- tól nyugaira lévő Cseng,mu. szír tét jelölte meg területe legdélibb határának. Mind­ehhez hozzájárult, hogy 1956. tól a Kínai Népköztársaság is 12 tengeri mérföldre nö­velte ’ felségvizeinek széles­ségét. Az is figyelme, érde­mel, hogy az utóbbi időben támogatja azoknak a latin- amerikai országoknak (Sal­vador, Chile, Ecuador, Peru és Costa Rica) törekvéseit, amelyek 200 mérföldben je­lölték meg felségvizeik ha­tárát. A Paracel-szigetekkel összefüggésben kirobbant konfliktust elemezve. nem nehéz a háttérben a Kínai Népköztársaság szándékai mögött is hasonló motívumo­kat felfedezni. : Mindezt figyelembe véve felmerül a kérdés: létezik-e olyan elismert jogszabály, amely a felségvizek határát rendezi, illetve megsértőivel szemben hatásos ellenintéz­kedéseket helyez kilátásba? Az eddigi események azt hi. zonyítják, hogy nincs. Az idők folyamán többször meg­kísérelték ugyan a kérdés tisztázását, de mindeddig sí. kertelenül. A norvégek már egy évez­reddel ezelő t foglalkoztak a tengeri határ kijelölésének kérdésével, majd 1565-ben' II. Fülöp spanyol király., a amely megpróbált behatolni XVII. században pedig a dán király tett kísérletet a prob­léma megoldására. Az első érdemleges, általánosabban is elismert megfogalmazás Cor­nelius van Bynkershock hol. land jogász nevéhez fűződik, aki megállapította, hogy a felségvizek határát nem ön­kényesen meghúzott vonalak segítségével kell rögzíteni, hanem egy parton felállított ágyú hordtávolságával. azaz a kívánt vonal védhetőségé. vei. A fegyverek hatósugará­nak terjedésével párhuzamo. san azonban áttértek a parti felségvizek tengeri mérföld­ben való meghatározására és számos állam ma is a ha­gyományosan, kialakult 3 mérföldhöz tartja magát. A két világháború között nem történt jelentősebb vél. tozás ebben az ügyben. 1945 után azonban számottevő mértékben fellángoltak a fel. ségvizekikel kapcsolatos vi. ták. A második világháborút követően egyre több állam jelentette be igényét a ti­zenkét, vagy ennél több mérföldnyi kiterjedésű fel­ségvízre és így apránként ez a kérdés az egyik legsúlyo­sabb nemzetközi problémává vált. Az ellentétek okát n«n nehéz megállapítani, forrása a legutóbbi évek általános fejlődésében keresendő. Tolnay László (Folytatjuk) ★ Az évforduló alkalmából Apró Antal, az országgyűl,és el­nöke dr. Nguyen Huu Thót, a DIFK mellett működő tanács­adó testület elnökét, Púja Frigyes külügyminiszter Nguyen Thi Binh asszonyt, a DIFK külügyminiszterét köszöntötte. Ugyancsak táviratban fejezte ki jókívánságait dél-vietnami partnerszervezetének a Hazafias Népfront, az Országos Béke­tanács, a Magyar Szolidaritási Bizottság, a SZOT, a KISZ és a Magyar Nők Országos Tanácsa. Katonai lázadás Bolíviában Ellentmondó hírek a fiatal tisztek sorsáról FELICE CHILANTI: Három zászlói Salva GheiianÓMak 31. Egyelőre áttekinthetetlen a helyzet a bolíviai főváros­ban, továbbra is egymásnak ellentmondóak a hírek a szerda reggel kirobbant ka­tonai lázadásról. Az elnöki szóvivő a dél­előtt folyamán bejelentette, hogy a La Paz-tól 14 kilomé­ternyire állomásozó Tarapaca ezred ultimátumban szólí­totta fel lemondásra az or­szág déli részén tartózkodó Hugo Banzer államfőt és a jelek szerint csatlakozott a lázadókhoz az elnöki palotát őrző Colorado páncélosezred is. A zendülők állítólag beha­toltak a palotába, miután egyik harckocsijuk áttörte a kaput és a homlokzati falat. A bolíviai főváros stratégiai fontosságú pontjait páncélo­sok őrzik. A lázadók a rá­dióban közölték, hogy átvet­ték a hatalmat és ellenőrzé­sük alatt tartják az országot. Hangoztatták, hogy megmoz­dulásuk kizárólag „katonai jellegű”. Ezzel szemben a bolíviai külügyminiszter valamivel később bejelentette, hogy a kormány leverte a lázadást és ura a helyzetnek. Az elé­gedetlen „fiatal tisztek” ál­tal kirobbantott zendülés ve­zetői állítólag már megadták magukat, miután biztosítot­ták számukra, hogy külföldi nagykövetségeken kérjenek menedékjogot. Bolíviában teljes saitócen- zúrát vezettek be. Később a hadsereg főparancsnoka is megerősítette a lázadás leve­résének hírét. A tizenkét éves Giovanni Grifo is elindult a többiekkel kiabálva a hegy felé: „A tű­zijáték! A tűzijáték!” Aztán megfordul, és látja, hogy szépséges lova meginog, és elterül a földön — egy golyó eltalálta. Az örömkiáltás egy szem- pillantás alatt kétségbeesett kiabálásba csap át. A hatalmas tömeg össze­vissza kavarog a völgyszoros­ban. A megzavarodott emr berek ide-oda rohangálnak nyögve, kiabálva, könyörög­ve, Krisztust hívják, a Szü­zet meg a szenteket, és köz­ben egy követ keresnek, amely mögött elbújhatnának. Az anyák testükkel védik gyermekeiket. A fiúk szerel­mesükre vetik magukat, és egy szikla mögé vagy egy mélyedésbe hurcolják őket. A lovak is megbokrosodva menekülnek. A lövöldözés egyre tart. Giuliano hátrafordul, el­lenőrizni akarja embereit, te­kintete félelmetes. Az öklé­ben szorongatott pisztoly ugyanoda irányul, ahová a tekintete. És amin a szeme nyugszik, arra lőnek az előbb még hallgató fegyve­rek: az előbb még fölfelé tartott fegyverek most a tö­megre irányulnak. Provvidenzát, a szép tizen­három éves kislányt arcán találták el. Fájdalmasan föl­kiáltott, aztán kezét szétron­csolt arcára szorította, és nyögve-jajgatva elindult las­san, azzal se törődve, hogy halálos veszélynek teszi ki magát. Egy fiatalember kapja de­rékon, és egy kő mögé kény­szeríti. A négyéves Rigotta a go­lyózáporban szaladgál ösz- szevissza, szülei után sír. Ap­ja messziről meglátja, föl­kel, és a nevét kiabálva ro­han feléje. Rigotta odaszalad hozzá, összeszorított öklében rongybaba. Egy golyó szét­roncsolja a babát és vele a kislány kezét. A kisfiú, aki látta, amint lova elpusztul, apjához sza­lad. — Papa, papa, megölték a lovunkat! A férfi azonban felesége élettelen teste mellett térdel. — Fiacskám, kisíiacskám, sokkal nagyobb szerencsét­lenség ért bennünket. És a fiúcska már halott anyját öleli. Az egyik fiatalembef meg­ragadta menyasszonyát, és egy kő mögé bújva testére borult. Am egy sorozat a hátába fúródott, és a szerel­mesére borulva halt meg. Giuliano arcának már nincs emberi formája. A lö­völdözés egyre tart. A bandi­ták arcán ugyanaz az őrjöngő vigyor. Badalamentién pedig örökös agyalágyult mosolya. Pisciottát elfogta egy kö­högési roham, pár pillanatra leengedi a fegyvert, és két kezével szájához szorítja a zsebkendőt, amelyet aztán véresen tesz el. Ki is köp egy kis vért, aztán újra lövéshez lát. Carmelo, az öreg fényké­pész nem keresett menedéket, Ott áll nem messze a kőtől, körbe-körbe jár a tekintete, miközben a lövöldözés egyre tart. Halottakat és sebesülte­ket lát; hallja az asszonyok szívet tépő zokogását, a fér­fiak átkozódását. Látja az egész tömeget, amely az előbb még a földre telepedve ün­nepelt: mellette egy mélye­désbe kuporodva a fiatal Ál­lotta házaspár ápolja három­éves kisfiát. Vitót a nyakán találta el egy golyó. Nem tudják, hogyan kössék be a sebet, hogyan állítsák el a vérzést. Látja az anya kezet, amint kétségbeesetten igyek­szik eltömni a nyilást, ame­lyen át a kisfiú élete elillan. Az öreg Carmelo ünnepé­lyes fohászra emeli égnek a karját. Aztán elindul a hegy felé, ahonnan a lövések jönnek. És teljes erőből ki­áltja föl a banditáknak: — Rám lőjetek, én már öreg vagyok! Engem öljetek meg! Kik vagytok, kígyóíaj- zatok? És sírva-könyörögve megy tovább, körülötte fütyülnek a golyók, de nem találják el. És megy, megy, amíg ereje engedi, aztán térdre esik, és reményvesztett zokogásban tör ki. A kilencedik hónapjában levő terhes asszony, Eleono­ra férje karjában keresett menedéket Barbato köve mö­gött. Ott van mellette a da­rabka bárány, nem volt már ideje megenni. A lövöldözés immár tizenhárom perce tart. Most mintha csillapodna. Rövid szünetek állnak be. Minden szünet azt a reményt kelti, hogy vége. Ám azonnal újabb lövések. Eleonora és a férje gyötrel- mes pillanatokat él át, egy­mást szorosan átölelve. Most rövid szünet: a férfi már ép­pen rá akar mosolyogni Ele­onórára, amikor újabb sor­tűz ropog. A lövedékek csak úgy porzanak körülöttük, és egyre szőkébb körben. Eleo­nórát eltalálják az oldalán. Rövid nyögés: férje látja, amint ruhájára vér csurog, és az asszony hasához kapja kezét. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom