Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-30 / 151. szám

t Í974. június 30: Selet-magyarorszAg — A pártszervezetek és a művelődéspolitika E GYIK GYÁRUNKBAN a közelmúlt­ban automata vezérlőtermet helyeztek üzem. be. Megfigyelték, hogy több évtizedes gyakor­lati tapasztalatokkal rendelkező mesterek, idős szakmunkások idegenkednek a műsze­rekkel, jelzőlámpácskákkal tarkított kapcso. lótábla használatától. Ahelyett, hogy kényel­mesen megnyomnának egy gombot, kiballag­nak az üzemcsarnokba, vagy a gyárudvarra és ott kézzel tekergetik a víz- és gőzvezeté­kek szabályozó csapjait. Az élet bármilyen területén megfigyelhe­tő. hogy az általános műveltség alapvető ele­meinek hiánya a mindennapi munkához nél­külözhetetlen szakismeretek bővítését is gá­tolja. Különösen a korábban mezőgazdasági jellegű tájegységeken létesített ipari üzemek­ben. de a korszerű nagyváros^ vállalatoknál is gond, hogy a gép és kezelője között sok esetben hiányzik az összhang. Nem szűkíthetjük azonban a kérdést csu­pán a termelés érdekeire, közelítenünk kell hozzá a dolgozó emberek jogainak, lehetősé­geinek oldaláról is. A szocialista demokrácia terebélyesedését. az ezzel járó társadalmi vál­tozásokat, az élet különböző szinterein ta­pasztaljuk. Elég, ha emlékeztetünk a Munka Törvénykönyvére, a tanácstörvényre, az új választási rendszerre, a szövetkezeti törvény­ből fakadó jogokra, a szakszervezetek növek­vő szerepére a dolgozók élet- és munkakörül­ményeinek javításában, vagy egyáltalán az üzem; demokratizmus fejlődésére, a munká­sok és alkalmazottak cselekvő beleszólására a vállalatok, gazdaságok vezetésébe. A demokratikus jogok gyakorlása művelt állampolgárokat, a szükséges ismeretek bir­tokában lévő itélőképes dolgozókat kíván. Ér. demben és hasznosan az képes állást foglal­ni gzűkebb. vagy tágabb pátriája, munkahe­lye dolgaiban, aki szellemileg is felkészült erre: látóköre széles, világnézete megalapo. zott. ismeretei sokoldalúak. Felnőttek esetében — ez nyilvánvaló — a munkahelyi környezet alkalmas leginkább arra. hogy ösztönözze, jó irányba befolyásol­ja a művelődési törekvéseket. S mivel a dol­gozók legszélesebb rétegeivel a szakszerveze. ti mozgalom tart állandó kapcsolatot, magá­tól értetődő a vállalatok, gazdaságok, intéz­mények szakszervezeti alapszervezeteinek, munkahelyi bizottságainak elsőrendű szere­pe a műveltség, a politikai, szakmai ismere­tek terjesztésében. V AJON mennyire hatásosak, milyen eredménnyel töltik be felvilágosító, nevelő hivatásukat a vállalati szakszervezeti testületek? Sajnos, messze vagyunk az esz­ményi állapotoktól. Nap. mint nap meg kell küzdeni a kultúrpolitikai munka lebecsülé­sével. Azzal a nézettel, hogy az időszerű gaz­dasági, termelési és kimondottan politikai fel­adatok .mellett a művelődés fejlesztése csak amolyan harmadrangú kérdés. Egy átfogó vizsgálat tapasztalatait sűríti az a megállapí­tás, hogy a művelődési tevékenység nem mindenütt vált a szakszervezeti munka szer­ves részévé. A szakszervezeti bizottságok egy-egy fontosabb kultúrpolitikai határozat megjelenését követően csat ritkán foglalnak állást abban, hogy mi a tennivalója a válla­lati alapszervezetnek. Általában tervszerütle- nül végzik a kulturmunkát^amelyre az alka­lomszerűség. a kampányok szervezése a jel­lemző. Honnan erdnek a művelődés lebecsülésé­nek gyökerei? Egyrészt bizonyos rossz értel­mű gazdaságcentrikus szemléletből. "Sok eset­ben a munkahelyi vezetők — olykor a tö­megszervezeti tisztségviselők is — úgy gon­dolják, hogy csak azt kötelességük támogat­ni. aminek hatása közvetlenül és azonnal termelési többletet eredményez. Másrészről nehezítik a szakszervezetek művelődési tö­rekvéseit külső körülmények. Számos üzem­ben gyakori és nagymérvű a túlórázás. Sok az ingázó, a messziről munkahelyére utazó dolgozó. S aki órákat tölt vonaton, az örül, ha minél előbb hazaér és kipihenheti magát, s nem könnyen kapható bármilyen egyéb el­foglaltságra. A tárgyi akadályok közé tartozik, hogy nagyon sok vállalatnál — több vizsgálat de­rített erre fényt — a kulturális alapot nem eredeti céljának megfelelően használják fel. Jut ebből a helyi futballcsapat támogatásától kezdve reprezentációs célokig sokmindenre, csak éppen az üzem művelődési intézményei­nek fejlesztésére nem. E HELYZETEN , ELSŐSORBAN A PARTSZERVEZETEK, a szakszervezeti moz­galomban dolgozó kommunisták segítségével lehet változtatni. A párt művelődéspolitikai céljainak megvalósulásáról csak akkor be­szélhetünk, a pártirányítás e célokat a min. dennapok gyakorlatában csak úgy képes ér­vényesíteni, ha a párttagság széles köre eze­ket magáévá teszi és az élet minden területén kezdeményezően' képviseli. Az üzemekben, intézményekben valamennyi társadalmi szer. vezet közül — az ifjúsági szövetségtől elte­kintve — a szakszervezetek tevékenysége kapcsolódik a legtöbb szállal a közművelő­dés teendőihez. Ezért a munkahelyi párt- szervezetek kultúrpolitikai tevékenységében igen nagy helyet kellene, hogy elfoglaljon a szakszervezetek ez irányú munkájának ösz­tönzése és ellenőrzése. Kérjék számon a szak- szervezeti testületekben tevékenykedő párt­tagoktól, hogy mit tettek, mit tesznek e célok megvalósításáért, adjanak útmutatásokat a szakszervezeti művelődési otthonok, könyv­tárak munkájának tartalmasabbá tételéhez, kísérjék figyelemmel a helyi ismeretterjesz­tést. S nem utolsósorban fordítsanak jóval nagyobb figyelmet a szocialista brigádok mű. velődési vállalásainak kidolgozására és tel­jesítésére. Vajda János A műszertörténet kuriózumai % A klasszikus műszerek fejlődéstörténetét, kulturhistóríáját ismerhetjük meg az Országos Műszaki Múzeum rendezésében március 8-án megnyílt és május 2-ig nyitvatartó műszer­történeti kiállításon. Egyik legrégibb műszer a napóra. Ezt kö­vette a csillagóra. majd — a napsütéstől és a csillagfénytől független időtartam mérésére — feltalálták a vizi- és homokórát. Mechanikus szerkezetű gépórákról pedig már a XVIII. szá­zadban említés történik. Az órások fejlesztették ki: a fogmarókat, esztergákat, fúrókat, úttörői lettek a modern műszeriparnak, sőt a gépgyártásnak. Ok ké­szítették az első automatákat is. Legrégibb térképek egyike egyiptomi bá­nyavidéket ábrázol. A geodézia műszerei: a mérőkötél, szögtükrök, szintező-műszerek, a távolságmérő-kerék stb. szintén több évszáza­dos fejlődés eredményei. A régi görögök jól tudták, hogy a Föld közel gömb alakú. Ez a felismerés vezette Eratoszthenészt — i. e. 275 körül — a Föld nagyságának megméréséhez. Később mások is próbálkoztak, de mindig eltérő értéket kap­tak. Talleyrand, a híres francia diplomata 1970-ben javasolta, hogy a francia Akadémia dolgozzon ki egy új, egységes mértékrendszert, mely a lö-es számrendszeren alapul. 1793-ban Franciaországban életbe is lépett a decimális mértékrendszer. Hazánkban csak 1874-ben Kruspér István kezdeményezésére vezették be. A hőérzet is egyidős az emberrel. Már Hlppokrátész, az ókor leghíresebb orvosa a beteg lázát fontos tünetnek tartotta. A lázmé­rők azonban mint a diagnosztika műszerei, csak a XVIII. században jelentek meg. Az ókor két tudósa. Philo és Heron nevéhez fűződnek A20k a kísérletek, melyeket a XVI. és XVII. század fordulóján a tudósok egész sora ismé­telt meg abban a reményben, hogy a meleg mérésére alkalmas eszközt sikerül szerkeszte- niök. Nagyon magas vagy alacsony hőmérsékle­tek fémhőmérőkkel mérhetők — Bréquet francia órás találta fel a XVIII. században. Ugyancsak egy francia. Louis Jacques Dagu­erre készítette a világ első fényképét. Az utó­korra mindössze 27 eredeti kép maradt. Az Apponyi Antalnak ajándékozott korabeli fo­Csüngő női órák a XVI. századból. tók a kiállítás kuriózumai, csakúgy, mint Ve­ress Ferencnek, a színes, fényképezés magyar úttörőjének a század elején készített felvétele. Egy másik képről Eötvös Lóránd tekint ránk. ű végzett — világviszonylatban is leg­eredetibb módon és legpontosabban — a szá­zadfordulón gravitációs méréseket, híres in­gájának segítségével. A Magyar Nemzeti Múzeumban helyet kapott tárlat, az idő-, föld-, hő-, légnyomás­mérés, az elektromosság, gyógyászat, csillagá­szat, fényképezés, műszaki fejlődését kíséri nyomon. Számos érdekes műszaki összefüggést a mű­szertörténeti múlt- kiemelkedő alkotásait és egyéniségeit ismerhetik meg a kiállítás láto­gatói. A közel hétezer bemutatásra kerülő tárgyat mindezideig összegyűjtve nem láthat­ta a nagyközönség. (H. M.) VASÁRNAPI MfLLÉfcLE? S. oldat '*' Jósaváros ma. (Krutilla József tusrajza) Aligha nevezhetnénk látványos rendez­vénynek a június 25-én végétért országos anyanyelvoktatási napokat. A magyar nyelv- tudomány és nyelvoktatás jeles képviselői ta­lálkoztak Nyíregyházán, a tanárképző főisko­lán, hogy megvitassák az anyanyelvi nevelés problémáit. A nyelvtudomány és a gyakorlat emberei találkoztak a háromnapos konferen­cián azzal a szándékkal, hogy véleményt al­kossanak a tennivalóról, letegyék javaslatai­kat az állami oktatási szervek asztalaira. Az anyanyelvoktatási napok a Magyar Nyelvtu­dományi Társaság égisze alatt a megyei mű­velődési szervek, a nyíregyházi tanárképző fő­iskola szervezésében valósult meg: demokra­tikus fórumot termetve a részvevőknek, ahol mindenki elmondhatta tapasztalatait, vélemé­nyét az anyanyelvoktatás helyzetéről, problé­máiról. Vonzóbbá tenni E lényegében társadalmi fórumra termé­szetesen meghívták az illetékes állami oktatá­si szervek vezetőit, akik arra hivatottak, hogy a legérettebb, legmegalapozottabb javaslato­kat számbavegyék és gondoskodjanak a meg­valósulásukról. Milyen problémákkal foglal­koztak az anyanyelvoktatási napok részvevői? Röviden szólva, azokkal, amelyek az utóbbi időszakban lépten-nyomon foglalkoztatják, lelkesítik vagy lehangolják, az anyanyelv sok ezer, tízezer munkását. Vonzóbbá, eredmé­nyesebbé, színvonalasabbá kellene tenni a magyar nyelv tanítását az óvodától az egye­temig. E fontos feladatra hívta fel a figyelmet a párt X. kongresszusának határozata, az ok­tatáspolitikai határozat, erre figyelmeztetik a nevelőket a mindennapos iskolai élet tapasz­talatai is. Megújúló, korszerűsödő közoktatásunk­ban kiemelkedő hely illeti meg az anyanyelv tanítását, amely alapja, kezdő lépcsőfoka a további fejlődésnek. Az anyanyelv biztos is­merete, a szóbeli és írásbeli kifejezőkészség, az árnyalt beszéd elsajátítása nélkül vakságra és süketségre ítélnénk a fiatal nemzedéket. Elérhetetlenné válna a magyar és a világiro­dalom megértése és élvezete. A hazafiság ér­zésének egyik tartópillére sem állna így biz­tos talajon. Társadalmi igénnyé vált az anyanyelvi nevelés korszerűsítése, amelyben természete­sen a főszerep az iskolákra vár. Ennek a fele­lősségnek a tudatában találkoztak két évvel ezelőtt ugyancsak a nyíregyházi tanárképző főiskolán a magyar nyelvtudomány, -oktatás kiválóságai a Magyar Nyelvtudományi Társa­ság vándorgyűlésén. Éhnek folytatásaként ke­rült sor az anyanyelvoktatási napokra, ahol már a közben eltelt időszak eredményeit, fej­leményeit is számbavették. Mit tartalmai a számbavétel? Tantervi változtatások Egységes erjedés, távlatkeresés állapotá­ban van az anyanyelvi nevelés — állapították meg a részvevők. A korszerűsítési folyamat igen szerteágazó, az iskolai órák modernizálá­sától a tantervek ésszerű átalakításáig, sőt azon is túl, a nevelők nyelvi szemléletének fo­kozatos átalakításáig terjed. A kezdeti ered­mények biztatóak, de gyorsítani szükséges a tempót. A nyíregyházi' anyanyelvoktatási napokon elhangzott vélemények, javaslatok a tartalmi és módszertani feladatokat, a „mit és ho­gyant” sokoldalúan közelítették meg. Többen szóvátették, szükségessé válik a tanítandó nyelvtani tananyag mértéktartó és megalapo-. zott átépítése, hogy kellő helyet kapjon a sző-; beli, írásbeli, beszédművelési, stilisztikai kész­ségek formálása. Ez tantervi változtatásokat is kíván, amelyben egyik fő kérdés az egysé­ges anyanyelvi követelményrendszer kidolgo­zása. Élénk vita bontakozott ki arról, hogy a jelenleginél jobban kell támaszkodni a magyar nyelv és irodalom kölcsönösségére, egymásra­utaltságára, a tantervek kidolgozásánál épp- ) úgy, mint a gyakorlati oktatás folyamatában. Korszerűsítése^ szorul a pedagógusok eszköz- i rendszere, tanszalagok, írásvetítők és egyéb modern eszközök alkalmazása szükséges a ha- i tékonyabb nyelvtanításhoz. Vannak tenniva­lók a tankönyvekkel is, — ezek is megújításra várnak. Üj példatárak, értelmező szótárak; kézikönyvek a gyermekek számára anyanyelvi kézikönyvtár kibocsájtása szükségesek. Az anyanyelvoktatás! napok több mint kétszáz részvevőjének kétharmada részt vett a plenáris ülés, majd äz általános és á közép­iskolai szekció vitájában. Az ország minden tájáról voltak vendégek, a tapasztalatok, ja­vaslatok általánosíthatók. Izgalmas kérdése volt a nyelvi konferenciának a kísérletek iránti érdeklődés: igényként mondták el, hogy az anyanyelvi kísérleteket jobban meg kelle­ne ismertetni a pedagógusokkal. Ezért is szaa vazták meg egyhahgúan: hagyományossá vá­ló nyíregyházi anyanyelvoktatási napok egyik központi témája jövőre a kísérletekből hasz­nosítható tapasztalatok széleskörű ismertetése í legyen. A Művelődésügyi Minisztérium közok­tatási főosztályvezetője arról tájékoztatta a részvevőket, hogy addig is rendszeres tájékoz­tatót szándékoznak kiadni a jelenlegi anya- \ nyelvi' kíérletekről. Ugyancsak a főosztályve- j zető mondta el, hogy jövőre a nyíregyházi plénumon szeretnék megvitatni a tavaszra el­készülő új tantervi tervezetet. Meghallgatják és felhasználják a gyakorló nevelők észrevé­teleit, bírálatait is. Feladatok a pedagógusképzésben Érthetően, majd minden probléma mögött a nevelés központi alakja, a pedagógus került a figyelem fókuszába: korszerűbb anyanyelvi képzést csak korszerűbben képzett pedagógu­sokkal lehet megvalósítani. Lesznek tenniva­lók a pedagógusképzésben is, ahol különösen a nyelvszakosok és a tanítók anyanyelvi okta- 1 tását kívánatos továbbfejleszetni. De az anya­nyelvi nevelést valamennyi pedagógus közös ügyévé kell tenni, s ehhez nem elegendő a Rendtartásban és más utasításokban megfo­galmazni' a követelményeket. A nevelőtestüle­tek mindennapos erőfeszítéséire van szükség, hogy ez a szemlélet váljék jellemzővé. Jó esz­köz az „átállás” gyorsítására a nevelők to­vábbképzése, rendszeres tájékoztatása az anyanyelvi nevelés korszerűsítéséről. Kiváló fórumnak ígérkeznek a nyíregyházi anya- nyelvoktatási napok, melynek gazdag anyagát kiadványban is megjelentetik, hozzáférhetővé teszik a pedagógustársadalom számára. Találóan mondta az egyik felszólaló, hogy „már nem nem tanítunk a régi módon, de még nem sajátítottuk el eléggé az újat...” Ehhez nyújt — számunkra külön is öröm — hathatós támogatást az évenként Nyíregyhá­zán sorrakerülő — tematikájában, szervezé­sében, programjában tovább finomodó — nyelvi rendezvénysorozat, melyről azt mond­tuk, nem látványos eseménye életünknek. Nem látványos, de sok évre szóló, maradandó hozzájárulást ígér a jövő nemzedékének ered­ményesebb anyanyelvi neveléshez. Nyelvünk erejének, dinamikájának, szépségének gondo­zásához. Páll Géza Gazdag utrava^ó Az anyanyelvoktatási napok tanulságairól

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom