Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-23 / 145. szám

f. ofife! ' KELET-MAGYÄRORSZAtf BW. 'ftrérts » HÉTFŐ: Közzéteszik a Szovjetunióban a választások ered­ményeit — A szardíniái választásokon visszaesnek a kereszténydemokraták, előretörnek a kommunis­ták — Kína és Franciaország légköri nukleáris kí­sérletet hajt végre. KEDD: Honecker Moszkvában tárgyal — Nixon befejezi kö­zel-keleti körútját és hazatérőben Spinola portugál elnökkel találkozik - A BVT Joiiot Curie-éremmel tüntette ki Kádár Jánost — KGST-ülésszak Szófiá­ban. SZERDA: Uj atlanti nyilatkozattal zárul a NATO ottawai ta­nácsülése — Robbanás az angol alsóházban, a Wilson-kormány sorozatos parlamenti nehézségei. CSÜTÖRTÖK: A bonni parlament elfogadja , a felsőház akadályozza a csehszlovák-NSZK szerződés ratifi­kálását — NDK és az NSZK állandó képviselői át­adják megbízóleveleiket — Tengerjogi értekezlet Caracasban. PÉNTEK: Végetér a KGST szófiai jubileumi tanácskozása — Moszkvában végső búcsút vesznek Zsukov marsall- tól - Iszlám konferencia Kuala Lumpurban - A Portugál KP központi bizottsági ülése. SZOMBAT: Közzéteszik az MSZMP KB állásfoglalását az időszerű nemzetközi kérdésekről. Az angol parlamenti ülés­szakok hagyománya, hogy a szócsáták megkezdése előtt, festői öltözékű gárdisták jár­ják végig a Westminster fo­lyosóit és hangos kiáltások­kal adják egymás tudtára: „Minden rendben!" A szo­kás még a XVII. század ele­jére nyúlik vissza, amikor Guy Fawkes és társai fel akarták robbantani a tör­vényhozás épületét és csak az utolsó órában sikerült le­leplezni a lőporos összees­küvést. A múltnak ez az idé­zése különös hangsúlyt kap­hatott a héten, hiszen 369 esztendő múltán ismét bom­ba robbant a brit parlament­ben: az északír válság rob­bant névjegye Londonban is jelentkezett... Nem kevesebb figyelmet váltottak ki azonban a par­lament falain kívül leját­szódó események, miután a Wilson-kormány három ve­reséget szenvedett el, s min­den bizonnyal újabb rend­kívüli választásokat tartanak Angliában. A hírek szerint csupán a dátum kérdéses: még a vakációzás alatt, vagy közvetlen utána szólítsák urnákhoz a brit szavazókat. Ha már nyugat-európai vá­lasztási témánál tartunk: a Szardínia szigetén megtar­tott kétnapos politikai erő­próba messze túlnőtt a szo­kásos helyi kereteken. A vi­szonylag elmaradott sziget, ahonnan a világsajtó főként „maffiás híreket” közöl — mindeddig a keresztényde­mokraták hitbizományának számított. Ezen a mostani választásokon mintegy nyolc százalékos szavazatellolódás történt a kereszténydemok­raták rovására, a kommunis­ták javára, s ez szinte foly­tatása a baloldal népszava­zási sikerének. Szardínia „sokkhatása” közrejátszha­tott abban, hogy egy teljes, áttanácskozott éjszaka után végül is kompromisszumot kötöttek és a lemondott Ru- mor-kormány hivatalban ma­radhatott. Csupán az a kér­dés, meddig? Megint viharok zajlottak a bonni Bundestagban, ahol a jobboldali ellenzék fellé­pett a müncheni egyezményt semmissé tevő csehszlovák— nyugatnémet szerződés rati­fikálásával szemben. Az amerikai kongresszus sem volt csendes: a közel-keleti kőrútról hazatérő Nixont el­sősorban az Egyiptomnak és Izraelnek ígért nukleáris eszközök miatt bírálták. Franciaországban gaulleis- ta csoportok nyilvánították nemtetszésüket a héten vég­ső formájába öntött, új at­lanti Chartához történő fran­cia csatlakozással kapcsolat­ban. Az ottawai NATO-ta- nácsnak ezt a dokumentu­mát úgy értékelték, hogy az Egyesült Államoknak sike­rült állásfoglalását szövetsé­geseire kényszeríteni. Ezen pedig az a „szépségtapasz” sem segít, hogy Giscard va­lószínűleg nem lesz jelen a szerdára Brüsszelbe összehí­vott atlanti csúcs-on. A hét távirati stílusban sorolt eseményzuhatagának jegyében, még időszerűbbek az MSZMP Központi Bizottságá­nak megállapításai, amelyek utalnak a nyugati tábor bel­ső nehézségeire és ellent­mondásaira, válságjelenségei­re, s nagy hagsúllyal méltat­ják a demokratikus erők iz­mosodását, előretörését. A Központi Bizottság 'közlemé­nyének a nemzetközi témák­kal foglalkozó része különös hangsúllyal tér ki „házunk tájára”, a szocialista közös­ség fejlődésére. A héten újabb jelentős belső eredmé­nyek születtek és így impo­záns egység nyilvánult meg a Szovjetunió Legfelősbb Ta­nácsába történő képviselővá­lasztásokon — folytatódtak a kétoldalú konzultációk (ele. gendő Erich Honecker moszk­vai látogatására, vagy a ma­gyar—mongol együttműködés tényeire gondolnunk.) A szo­cialista világ legkiemelke­dőbb eseménye a KGST 28. ülésszaka volt Szófiában ahol a tagállamok delegációinak élén miniszterelnökök álltak. Jubileumi ülésszakról is be­szélhetünk: negyedszázada annak, hogy megalakult a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa. Ez volt — amint azt Koszigin szovjet kormányfő hangsúlyozta — a szocialista államok történeté­nek első együttes akciója, amely sokoldalú együttmű­ködésük kezdetét jelentette, megvetette egységük anya­gi alapjait. Ma, a KGST-hez három kontinens kilenc or­szága tartozik, szoros együtt­működést épített ki Jugosz­láviával, szerződést írt alá Finnországgal és számos fej­lődő ország (Irak, Dél-Jemen, Mexikó stb.) fontolgat hason­ló lépést. Negyedszázad alatt megháromszorozódott a szocialista gazdasági közösség részvételi ará­nya a világgazdaság­ban, s a huszonöt esztendőről Szófiában kiadott dokumen­tum valóban önmagáért be­szél. A bolgár fővárosban első­sorban a tennivalókról esett szó. Hétköznapi tettek jelle­mezték az ünnepet s ezek a tettek nem is annyira „hét­köznapiak. Minőségileg új szintre emelték a tervező munkát azáltal, hogy a szoci­álisa országok, az 1976—80 között megvalósításra kerülő ötéves terveik előkészítésé­ben már messzemenően ér­vényesítik az integrációs programból adódó feladato­kat. A szocialista országok megállapodtak az orenburgi gázmező közös kiaknázásá. ban. Az épülő vezetéken a gáz Magyarországra is eljut majd. Újabb intézkedéseket fogadtak el a vegyipar, s kü­lönösen a vegyi alapanyagok gyártását illetően: a legutób­bi „olajválság” és a tőkés pi­ac spekulációs áremelkedése: mutatták, milyen fontos, hogy a KGST ebben a vonatkozás ban is megfelelő bázist te remtsen magának. Mindez­zel csupán egyrészét érintet­tük a négynapos munkának, hiszen a doxumentumok, ajánlások kisebb kötetet tesz­nek ki. A tavas* Mongóliában bem olyan, mint nálunk. Áprilisban még nem zöldell a határ és a fák sem bon­togatják lomojukat. A ko­pár hegyek tetején és olda­lán még ott ül a hó és a sztyeppe száraz fücsomói között élelem után kutatnak az állatok. A ragyogó nap­sütésben, a pormentes szá­raz levegőben nem érezni úgy a hideget, de annál in­kább mongol barátaink forró szeretetét és kedves­ségét. Tízezer kilométeres légi út után Ulánbátor repülő­terén örömtől mosolyogva fogad bennüket a Mongol Béke és Baráti Társaságok Szövetségének küldöttsége és a magyar nagykövet. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának küldöttsége Mongóliába érkezett, hogy tíz napig egy baráti és na­gyon érdekes szocialista or­szág vendége legyen. Népeink között igazi ba­rátság alakult ki a hosszú évek folyamán. A magyaro­kat pedig különös kedvesség­gel és szeretettel fogadják a mongol emberek baráti be­szélgetéseink során, a fehér asztalnál még a rokoni kapcso­latok is szóba kerültek, hiszen több száz azonos szó van a mongol és a magyar nyelvek­ben. De hát nem ez köt ösz- sze, hanem azok a gazdasági­politikai kapcsolatok, amely­nek során magyar segítséggel épült fel Mongóliában a szonginói biokombinát, a dar- hani húsüzem, vagy az ulan- batori ruhagyár. Nem is szól­va arról a több száz kútról, amelyet a magyar hidrogeo- lógusok létesítettek ebben a rendkívül vízszegény ország­ban. Hosszú éveken át több ezer magyar építőmunkás dolgozott itt, s jelenleg is kö­zel hatszáz magyar műszaki szakember tartózkodik az or­szágban. Mindez nemcsak hi­vatalos gazdasági kapcsolato­kat jelent már hanem sokoldalúbb és mély em­beri kapcsolatokban is kifejezésre jut. Az együtt­működés kétoldalú, ugyanis mongol szakemberek, egye­temisták és szakközépiskolá­sok, valamint szakmunkások is tartózkodnak nálunk, vagy tanulnak az egyetemeken, fő­iskolákon, szakmunkástanuló iskolákban. Aki nyitott szemmel jár eb­ben a távoli szocialista or­szágban, egy nagyon érdekes és szinte egyedülálló átalaku­lási folyamatnak lehet a ta­núja. Mégpedig annak, hogy egy fél évszázada felszaba­dult, nomadizáló nép, ho­gyan lép át az ősi életformá­ból a legfejlettebb társadalmi alakulatba: a szocializmus­ba. Kihagyva a klasszikus lépcsőfokokat. Természetesen a mongol körülmények kö­zött különösen nem könnyű ez az életforma-változás, nem könnyű a szocializmus építé­se. Gondoljuk csak meg, hogy az ország területe 1565 millió négyzetkilométer, a lakosság száma pedig 1,5 millió. Ez nagyon gyér népsűrűséget je­lent, az országnak kevés a lakosa. Bár az évi természe­tes szaporulat 3—4 százalék, ami világviszonylatban az első helyek egyikét jelenti, mégis Mongólia egyik legnagyobb gondja az emberhiány. Az ország éghajlata nagyon szélsőséges, a hőmérséglet +40 és —50 Celsius fok kö­zött ingadozik. Mindössze száz fagymentes nap van az évben. Mindez nagyon próbá­ra teszi a lakosságot, és a most még fő jövedelmi for­rást jelentő hatalmas állat- állományt is. Az ország csa­padékban is nagyon szegény, az évi csapadék 60—300 mili- méter között ingadozik. Nem könnyű tehát az ország la­kosainak élete. Mégis, a szo­cialistái. országok hathatós se­gítségével, komoly mértékben fejlődik az ipar és a nagy­üzemi mezőgazdasági terme­lés is szép eredményeket mu­tat ki. Mongóliának 3400 kilomé­teres határa van Kínával. S a szomszéd ország vezetőinek ismert magatartása kemé­nyen próbára teszi az állami és pártvezetés türelmét. De a mongol nép szilárdan áll a Szovjetunió és a többi szoci­alista ország mellett, s ezt otthon és a nemzetközi fó­rumokon is kinyilvánítja. Mongólia megbecsült tagja a szocialista országok nagy közösségének. 1962 óta tagja a KGST-nek, és közel het­ven országgal tart fenn dip­lomáciai kapcsolatot. Persze, ennél a néhány adatnál sokkal több Mongó­lia. A kemény, a bátor, az edzett sztyeppéi nép orszá­ga. A puszta, a sivatag, a ko­pár hegyek, a jurták, a juh- és tevenyájak országa ... Ahol a kisiskolás lóháton jár az iskolába; a jurta lakója tranzisztoros rádiót hwfigafr; m világon egyedülálló repülő­gépes állatorvosi szolgálatot építettek ki; a fővárosban gomba módra nőnek ki a földből a tízemeletes, mo­dern lakóépületek; a színhá­zak és a mozik körül éjjel­nappal pezseg az élet; egy­mást érik a lovas-, a birkózó- és az íjászversenyek; nemzet­közi sportesemények zajla­nak .. .Egyszóval, a szocia­lizmus építésének medrében folyik az élet. A mongol pásztorok most szerveződnek munkássá. Most alakul ki ■ mongol munkásosztály. Ha az ember külföldön jár, mindenhol benyomásokat szerez. Élményei szaporod­nak, véleményt alakít, ismer­kedik. Így voltunk ezzel mi is. Hivatalos tárgyalásaink során és azon kívül is megis­mertük testvérszervezetün- ketf a Mongol Béke és Ba­ráti Társaságok Szövetségét, annak belső életét és mun­kásságát. Itt-tartózkodásunk- nak az volt a fő célja, hogy a két nép közötti kapcsola­tokat új együttműködési szer­ződésben rögzítsük, miután az előző szerződés minden pontját a két fél maradékta­lanul teljesítette. Az egyez­mény célja az volt, hogy ne csak gazdasági, hanem tár­sadalmi, emberi kapcsolata­ink is bővüljenek és erősöd­jenek. Kiállításokkal, doku­mentációcserével, kölcsönös látogatásokkal, filmekkel, ba­ráti találkozókkal, egymás nemzeti ünnepeinek közös megünneplésével fűzzük szo­rosabbra a két nép barátsá­gát. A mongol párt- és a mon­gol nép, túl a gazdasági kap­csolatokon, nagy érdeklődés­sel és szeretettel fordul fe­lénk. Mint tapasztaltabb testvértől, tanulni akarnak, segítséget várnak és kérnek tőlünk. Ennek az igénynek mindjobban eleget kell tenni: internacionalista kötelessé­günk. A mongol tavasz más, mint a miénk. Több mint tízezer kilométerre vagyunk egy­mástól. De mind a két nép azonos célokért küzd és dolgozik. S jóleső érzés tud­ni, hogy mi, magyarok je­lentős mértékben hozzájá­rultunk ehhez a közös cél­hoz. Bizonyítéka ez annak* hogy mit jelent, a gyakor­latban, a szocializmus or­szághatárokon, földrésze ken túlsugárzó nagy eszmé­je. Antalfla Jenő, a Hazafias Népfront osztályvezetője Réti Ervin (Folytatás az 1. oldalról) Az események véletlen egybeesése ugyan, de egyazon napon jelent meg a Központi Bizottság és a KGST 28. ülésszakáról ki­adott közlemény. A szoros kötődés azonban nyilvánvaló, hiszen hazánk egész fejlődése — amint árrá a Központi Bizottság rámu­tatott — elválaszthatatlan a szocialista gaz­dasági integráció elmélyf ésétől. A szófiai ülésszak újabb jelentős tényekkel és elkép­zelésekkel húzta ezt alá, s így érthető, hogy továbbra is hazánk legfőbb partnerei min­denfajta gazdasági tevékenységünkben a KGST-országok. Külpolitikánk következetességének ter­mészetesen nemcsak ez a tanúbizonysága. A Központi Bizottság a nemzetközi helyze. tét áttekintve joggal állapította meg, hogy pártunk „tevékenyen részt vett és jészt vesz a világ kommunistáinak közös erőfeszítései­ben”. Hazánk támogatta és támogatja a sza­badságukért küzdő népek harcát, s minden törekvésünk arra irányul, hogy elősegítsük a béke, a szocializmus és a haladás ügyét Summázva tehát azt mondhatjuk, hogy mind nemzetközileg, mind belpolitikailag szilárd eredményekre támaszkodva folytathatjuk munkálkodásunkat. Az" országépí és hétköznapi feladatai r>em kínálnak látványos sikereket, de a nagy eredmények e hétköznapok tüzében ková- csolódnak. A Központi Bizottság ülése a hétköznapok összegezéseként mérlegelt, s joggal ítélhette meg úgy helyzetünket, hogy biztatónak ígérkezik a párt XI. komgresz. szusán megejtendő számvetés. FELICE CHILANTI Műroitt zászlót Salvatore do Manónak 44. Bada! amentit másnap fog­ták el; a maffiások megígér­ték, hogy Giulianóhoz veze. tik. mer: valami munka mi­att a vezér látni akarja. Egy zöldségeskosárba rejtették, föltették egy kocsira, a kosa­rat pedig letakarták fűvel. A kocsi Palermóban, a csendőr, laktanya udvarán kötött ki­Cucinellát néhány héttel később tartóztatták le Paler­móban, tűzharc után. Meg­tudták, hogy a barátnőjénél van. és éjjel körülvették a csendőrök a házat. Hangszó­rón szólí ották föl, hogy ad­ja meg magát. Cucinella ki­nézett az ablakon, és né­hány kézigránátot vágott az ostromlók közé. A sebesült csendőrök menekülni kezd­tek. a bandita pedig lesza-’ ladt a lépcsőn, miközben né­hány géppi6ztólysorozatot adott le. Cucinella futá6 közben sú­lyosan megsebesült, de a menekülés reményében tö­rött lábbal is messzire von­szolta magát a sötét utcákon. Egy kapualjban rejtőzött el, csupa vér volt, lába tehetle- nüi csüngött alá, mégis volt ereje még egy utolsó kísér­letre. Egy éjjeliőr nézett ki a kapun, a bandita jobb ke­zével rászögezte pisztolyát, a ballal pedig hárommillió lí­rát kínált neki — készpénz­ben —. ha odahívja egyik orvos barátját. Aztán ájultan csuklóit össze, az őr pedig átadta a csendőröknek. Tarisznyája te­le volt töltényekkel és pénz­zel. Gjuliano tehát szinte egye­dül maradt; bandájából csak Pisciotta és Passatempo tar-. tott ki. Passatempo azonban mész. sze járt. Pisciotta is egyre tovább és egyre gyakrabban maradt el. Június közepe táján Giuliano értesült, hogy Manninót és Badalamentit a maffiás pásztor, Nitto Mina- sola csapdába ejtette, erre kétségbeesett kísérletre szán­ta el magát. Banditaéletének utolsó vállalkozására. Pisciot’ával késő éjjel be­ment Monrealéba, miután hosszú utat tett meg lovon. Kezében géppisztollyal rátört a híres maffiás család, a Miceliek tulajdonában lévő kis házra, és álmában lepte meg Nitto Minasolát meg egy fiatal pásztort. Magával vit­te őket. Amikor kiértek a határba, megkötözte kezüket, a szemüket is bekötötte. És pirkadatig hurcolta őket he­tedhét határon át. Végül egykori birodalmá­nak csücskében, egy régi ta­nya pincéjébe lökte a két embert. Minasolának megmondta; ajánlatot akar tenni a zsa­ruknak, . fogolycserét, kínál. Visszaadja nekik értékes be­súgójukat és a barátját, cse­rébe Badalamentiért és Man- ninóért. Két napot kapnak; ha nem, foglyaira halál vár. Megnézte a fiatal pásztort, aztán Pisciottához fordult. — Hasonlít hozzám, nem? Az alakja olyan, mint az enyém, ha kell, itt a hason­másom, akit kerestem. És elvágtatott Casbelvet- rano felé. Ám aznap, ott a pincében, Pisciotta megadta magát, és elárulta őt. A hosszú, fül­ledt-fárasztó, álmosító órák alatt, miközben étlen-szom- jan várakoztak, a bekötött szemű maffiás beszélni kez­dett. És beszélt, beszélt. Gaspare Pisciotta vagy, tu­dom, megismerem a hango­dat, térj észhez. Mánninót és Badalamentit nem fogják ki­engedni. te pedig újabb két ember gyilkosa leszel, utána viszont te következel. Giuli­ano, hogy mentse magát, té­ged ad fel; te viszont meg­menekülhetsz, ha átáll«* hozzánk. Ö Luca ezredesnek dolgozik — mesélte —, a banditizmusnak véget kell vetni — mondta. Választani kell: vagy megölik mindegyi­küket a maffia bérgyilkosai, száz banditát nyírtak ki az utóbbi években, vagy letar­tóztatják. ki vallatják és bL róság elé állítják őket, így legalább az életüket meg­menthetik. és a családjuk se viseli a következményeket. Hát Giuliano? Mindketten tudták, hogy ő nem adhatja meg magát. — Az ő sorsa meg van pecsételve — mondta a maf. fiás. — Amikor meggyilkol­ta a partinicói Santo bá- tyámalt. akkor a maffia tör­vényszéke kimondta rá az ítéletet. Most nekünk kell megválasztanunk a halála nemét. Dönthetünk. (Folytatjuk? Mongol tavasz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom