Kelet-Magyarország, 1974. május (34. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-12 / 109. szám
1874. május 12. KELET-MÁGY ARORSZÄff A munkásosztály vezető szerepe, erre való alkalmassága napjaink társadalomtudományi és politikai vitáinak egyik fő kérdése. Sokakban felmerült a kérdés, hogy a proletariátus úgynevezett felhígulása (vagyis volt paraszti és kispolgári elemeknek nagyarányú beáramlása az osztály soraiba) hogyan hatott a munkásosztály vezető szerepére. Más szóval egyáltalán eljutott-e a munkásosztály túlnyomó többsége történelmi hivatásának felismeréséig. Mégis, a munkásosztály vezető szerepének további erősítésére irányuló törekvéseknek Reális lehetőségei vannak. Ezek az objektív viszonyokban, s a munkásság szubjektív tudatának fejlődésében találják meg biztosítékukat. S nemcsak és nem is főleg azért, mert ma mar a munkásosztály fejlődését nem a „felhígulás”, hanem az osztály egységesülése, modernizálása, általános és szakmai felkészültségének növekedése jellem, zi, hanem azért, mert a munkásosztály a termelés társadalmi rendszerében elfoglalt helyénél fogva társadalmunk élenjáró osztálya Vezető szerepe tehát objektív helyzetéből’ következik és ez természetesen visszatükröződik szubjektív tudatában is. Mitől függ- a munkásosztály vezetőszerepének érvényesülése? Erre a kérdésre válaszolva Lenin négy tényezőt sorol fel: „1. A létszámától; 2. asz ország gazdasagában játszott szerepéről; 3. a dolgozók tömegével való kapcsolatától; 4. szervezettségétől.” Mi a helyzet nálunk? A munkásosztály e foglalkoztatottak 58 százaléka, mintegy 2,9 millió fő. A nemzeti jövedelemnek számarányánál jóval nagyobb részét, kb. háromnegyedét állítja elő. A szocialista építés időszakában erősödött szövetsége a szocialista útra lépett parasztsággal és értelmiseggel. Élén a marxizmus—leninizmus eszméit az ország sajátos viszonyaira alkalmazó, harcokban edzett, tapasztalt élcsapat. az MSZMP áll, s csaknem az egész munkásságot összefogja az immár évszázados szakszervezeti mozgalom. A munkásosztály tehát társadalmunk legnagyobb és legerősebb osztálya. Vezető szerepe ma is azon alapul, hogy a legérdekeltebb a szocializmus eddigi vívmányainak védelmé, ben, hiszen további felemelkedésének egyetlen útja a szocializmus építése. A munkásosztály állítja elő a termékek többségét, biztosítja az ország gazdasági vérkeringésében olyan fontos szállítás, közlekedés fejlesztését, a mezőgazdaság technikai fellendítését. Emellett a megtermelt értékek legnagyobb fogyasztója is. A kibontakozó tudományos és technikai forradalom előrehaladásában az értelmiség, különösen a műszaki értelmiség mellett a munkásosztálynak döntő a szerepe: a tudományos és technikai forradalom feltételeinek megteremtője, és szaktudásával, képzettségével alapvető tényezője. A munkásosztály a szocialista fejlődés Borán jelentős mértékben modernizálódott. Ebből a szempontból a legfontosabb, hogy a bányászatban, gyáriparban, építőiparban foglalkoztatott fizikai munkásság aránya a munkásosztályon belül mintegy 60 százalékra növekedett. A mezőgazdasági munkások aránya 8 százalékra csökkent. A szállítás és hírközlés területén a munkások több mint 10 százaléka, a kereskedelemben 11,5 százaléka, az egyéb szolgáltatási ágakban 6,5 százaléka és S százaléka a nemtermelő ágakban dolgozik. Mintegy 200 ezer fő a munkásosztály legképzettebb rétegénk. a termelés közvetlen irányítóinak (művezető, csoportvezető, technikus) a száma. A munkásságon belül tehát nemcsak politikai öntudat, hanem az egyes munkásrétegek objektív helyzetében, munka- és életviszonyainak tekintetében is jelentős különbségek vannak. Ezért a párt, a munkásosztály vezető szerepének megvalósításában a legtipikusabb munkáscsoport, az ipart munkásság, azon belül is az állami szocialista ipari nagyüzemek dolgozóinak helyzetéből indul ki. Ennek a munkáscsoportnak az érdekeiben jut legáltalánosabban kifejezésre az osztály egészének érdeke, s ennek a munkáscsoportnak a munka, és életviszonyai fejlesztik leginkább a munkásosztályra jellemző tulaj donságokat. A nagyüzemi munkásság ipari munkásságunk döntő része. Egy 1970- ben végzett felmérés szerint az állami iparválalatok átlagos munkáslétszáma 1340 fő. Különösen magas az egy vállalatra jutó munkáslétszám a bányászatban és a kohászatban, s iparunk technikai fejlődésének fontos mutatója, hogy legmagasabb a híradás, és vákuumtechnikai iparban (3170 fő). Iparunk és ipari munkásságunk nagy mértékű koncentráltságát még- jobban mutatja, hogy az MSZMP KB 1972 novemberi határozata alapján^ kiemelt 50 nagyüzem foglalkoztatja az ipári munkásság kb. 40 százalékát, adja az ipari termelés értékének mintegy felét és az ipari export kétharmadát. Feltűnő ez az erőteljes koncentráció, különösen, ha összevetjük a felszabadulás előtti helyzettel, amikor az ipari proletariátusnak mintegy 40 százaléka kisüzemi munkás volt. Milyen ez a nagyüzemi munkásság? Átfogó adatok hiányában az 1970—1971-ben a Csepel Vas. és Fémművek munkásairól végzett vizsgálatra hivatkozom, amely bebizonyította, hogy a ,Vörös Csepel” (és a nagyüzemek általában) politikai arculatában, fel- szabadulás előtti önmagához viszonyítva, s a jelentősen megnövekedett magyar iparon belül is megőrizte kiemelkedő, élenjáró szerepét. Hazánk munkásságának országos átlagban 36 százaléka paraszt-, 58 százaléka munkás származású. A Csepel Művekben az előbbiek aránya 23 százalék, az utóbbiaké pedig 62 százalék. A gyáróriás munkásságának összetétele tehát a szociális eredet szempontjából is jobb az átlagnál. Ami a szakmai képzettség szerinti összetételt illeti, a szakmunkások aránya megfelel az országos átlagnak, a betanított munkások aránya 44 százalék, míg az országos arány 38 százalék. A segédmunkások aránya alacsonyabb Csepelen, mint az országos átlag. A Csepel Művekben a dolgozók közel 22 százaléka párttag, s mintegy 94 százalékuk tagja a szakszervezetnék, a munkásfiatalok 33 százaléka KISZ-tag, a 10 évnél régebben a gyárban dolgozó törzsgárda az összes dolgozóknak kb. a felét teszi ki. 1970-ben közel 2000 brigád indult versenyre a szocialista címért, és több mint 1200 el is nyerte azt. A szocialista brigádokban dolgozók száma meghaladta a 19 000-et. Csepelre — de bizonyára más nagyüzemekre is — jellemző a munkásdinasztiák kialakulása, amelyek tagjai mindig magasabb fokon, új elemekkel gazdagítva hordozták, vitték tovább az apák, nagyapák forradalmi tradícióit, a legjobb munkáshagyományokat L enin — a nagy francia forradalom példájára hivatkozva — írta egyik művében, hogy a jakobinus diktatúra „csak úgy dobálózott a széles körű rendszabályokkal, de ezek megvalósításához nem volt meg a kellő támasza, még csak azt sem tudta, hogy az egyik vagy másik intézkedés megvalósításánál melyik osztályra kell támaszkodnia.” Lanin figyelmeztetése azt jelenti, hogy amíg az osztályok megmaradnak — tehát a szocialista építés egész időszakában — az egész nép érdekeit kifejező közös cél megvalósításában, a szocializmus építésében egy meghatározott osztályra, a munkásságra kell támaszkodni, egyértelmű osztály-politikát kell folytatni. Blaskovib János, az MSZMP KB Politikai Főiskolájának tanszékvezető tanára Aranyeső A pompás gyümölcsös tál att állt a vitrin előtt. Szinte csalogatóan mosolyogtak rám a gyönyörű körték, a hamvas nagyszemű fürtös szőlők. a kékszilva, a színes barack társaságában. Egy tál gyümölcs. Próbáltam visszatartani magam, hogy oda ne menjek, hozzájuk ne nyúljak. Hirtelen átvillant agyamon, hogy nem. ez mégsem lehet, ez valami lidérces álom, .hiszen nem abban az évszakban vagyunk, amikor ezek a gyümölcsök létezhetnek. Vagy mégis? Megszólalásig élőknek, valóságosaknak tűntek. Hol a tálat, hol az elnök arcát fi gveltem, aki észrevette di \ lámát. Visszatartottam magam, A titkárnő behozta a feketét. Kortyolgattunk. Saját termésű borával kínált. Dicsértem a kerti rizlinget, de a szemem le nem vettem volna a tál gyümölcsről. Lehetett hozzánk vagy három-négy méterre. És ekkor megpilantottam a kis dohányzóasztalon egy karcsú vázában virágokat. Aranyesőt. Olyan volt, mint egy leheletnyi aranylegyező. Megsimogattam, mert a vázában lévő víz megcsalt, megtévesztett. Szégyelltem magam, hogy nem vettem észre: művirágok. Felálltam, oda mentem a Tjitrinhez, megsimogattam a gyümölcsöket is. Érdes volt a karcsú körte, puha, rugalmas a szőlőszem és a többiek. Nem sejtem mit gondolhatott az elnök, a nagy tekintélynek örvendő vezető, amikor kiszaladt a számon a szó. Talán arra gondolt, én azt gondolom róla, hogy nem érti a különbséget, vagy nem érzékeli a különbséget a művészet és valami más „műfaj” között. Mosolygott. És, hogy a félre értékeseket elkerülje, elmesélte ezeknek a gyümölcsöknek, virágoknak a történetét. Nem. nem én voltam az első vendége, aki észrevette—szóvá tette ezt Csak az a kellemetlen — hogy neki ezt mindig újra és újra el kell magyarázni. Igen, mert örök harag lenne a doktor elnök és a takarítónéni, a hivatalt, a tanácsot szolgáló Bori néni között. Másfél évtizede szolgál már Bori néni. ö tartja rendben az elnök eivtáas szobáját „Hóvirág“ jelentkezett Munkásőrök tettre készen Izgalmas műsort közvetít a tévé. a nyíregyházi munkásőrök azonban nyugodtan sorakoznak és várják a kivonulási parancsot. Talán nem is gondolnak arra, hogy az otthon maradt hozzátartozók, munkatársak és barátok kényelmesen ülnek a fotelban, vagy szórakoznak valahol ... Az egyenruhások ezt az éjszakát szó nélkül cserélik fel az otthon melegével, szívesen mondanak le a szórakozóhelyek vidámságáról. Kint esik az eső, né- hányan azt jósolják, hogy reggelig sem vonulnak át a térségen az aranyat érő fellegek. Mindenki tudja, hogy a gyakorlat színhelyét, az erdőt még sötétebbé, még rejtelmesebbé teszik a világítást eltakaró fellegek. A felsorakozott alegységben ősz hajú férfiakat és fiatalokat láthatunk, s egy lány áll a sor végén. Fegyelmezettek, nyugodtak, talán az újoncok éreznek némi szorongást, hiszen ők most mennek át az „igazi tűzkeresztségen”. Házaspár a készüléknél Az eligazítás után az újabb vezényszó: Gépkocsira! Elindulunk, s vélünk jön Varga Gyula, a városi pártbizottság első titkára is, aki mindig figyelemmel kíséri a munkásőrök kiképzését. harckészültségét. Minden a gondosan előkészített harcászati terv szerint történik, az élelmezésiek (népszerű nevükön GH-sok) szemüveges parancsnoka azt mondja, hogy a gyakorlat sikerében nekik js részük lehet, hiszen a hátizsákokban ott a finom vacsorapótló. A döcögős erdei út után fékeznek a gépkocsik, megérkeztünk a körülkerített objektumhoz. Pár perc alatt mindenki elfoglalja a kijelölt helyét. Kis Ha ő a dohányzóasztalra teszi a karcsú vázát, annakott a helye Ha a vitrin elé helyezi a gyümölcsös tálat, akkor ahhoz nem szabad hozzányúlnia senkinek. Ha az átlátszó üvegváza az elnök elvtáre asztalán van. akkor azt Bori néni tette oda. Ezek az ő ajándékai. Ezeket egy-egy névnap, születésnap adta az együtt szolgáló elnöknek, aki olyan jó hozzá, aki sokszor segítette ki a bajból. Aki Bori néninek fia lehetne, s úgy is szereti. Bori néni előtt nem szabad egy rossz szót, célzást tenni az elnök elvtársra, ö jó ember, ő olyan tanácsi vezető, aki meghallgatja a kisembert, s szíve szerint intézi sorsát, ügyét-baját. Lehet, sokszor hozta kelle, metlen helyzetbe a műgyümölcs, a művirág az elnök elvtársat ö derekasan vállalta mindig, fis vállalja ezidő múlva egy kiáltás veri fel az erdő csendjét: „Állj, ki vagy!?” — Felvezető — hangzik a válasz. Tölgyesi József, a gyakorlat vezetője ellenőrzi a felállított őröket Mindent rendben talál, mindenki tudja a kötelességét, a gázriadó sem zavarta meg az őröket. A parancsnoki szobában lefújják a gázriadót. Az asztalnál egy fekete hajú fiatalember ül, felemeli a telefon hallgatóját és beleszól: „Hóvirág jelentkezem”. Mellette egy szőke fiatalasszony a rádiót kezeli. Számokat mond a rádió mikrofonjába, de ezeknek a számoknak a jelentőségét csak a városban lévő hadműveleti csoport tag. jai értik. Most csend van a környéken. Ezt használjuk fel rövid beszélgetésre. A parancsnokok mosolyogva mondják, hogy házaspár ül a telefon és a rádió előtt. A fekete hajú fiatalember Vitkai László, ezt mondja magáról: — Autószerelő vagyok a KEMÉV-nél. a honvédségnél nem híradós voltam, ezt a „szakmát” a munkásőrségben tanították meg velem. Feleségemmel a munkásőrségben ismerkedtem meg. Januárban egyenruhában tettem esküt, februárban civilben esküdtem. örülök, hogy egymás mellé osztottak be bennünket. A híradósok tehát fiatal házasok. Vitkainé könyvelő a TITÁSZ-nál. Azelőtt neki sem volt köze a rádiózáshoz. — Itt tanítottak meg rádiózni engem is. Szép munka. így egymás mellett köny- nyű a szolgálat is. Fokozott éberséggel Beszélgetés közben lövés dörren — közel a parancsnoki épülethez. „Hóvirágnak” nyomban jelentik, hogy elfogtak egy „diverzánst”, s után is. Próbálták már más, a hivatalban dolgozó lányok, nők rábeszélni az elnököt, „dobja” lei ezeket az „alkotásokat”. Szigorúan mondta meg egyik alkalommal, hogy azokhoz Bori nénin kívül senki hozzá nem nyúlhat. Ez hozzá tartozik az elnöki szobához, az elnök életéhez. így aztán a gyümölcsös tál, az aranyesős virágváza és a többi már nem is azok, amire gondol az ember, hanem a szeretet, a tisztelet jelei. Szimbóluma egy takarítónő ragaszkodásának, kifejezője az ő tiszteletének. És ezt eldobni bűn lenne. Ezt érzi, ebben a tudatban világosít fel mindenkit az elnök, ha valaki szóvá teszi néki a művirág- tálat. ő is mosolygott, amikor megsimogattam a szőlőszemeket. várják a parancsot. Gyors, katonás intézkedés, a „foglyot” bekírésik az őrszobára. A rádiós máris röpíti a hírt; „234, farkas 3.” Az eseménynaplóba is mindent pontosan rögzítenek. A parancsnokok azt mondják, hogy ez a terep és ez az idő a „diverzán. soknak” kedvez, ilyenkor a munkásőröktől fokozott éberséget követelnek. Nem hallani a gally recsegését sem, a felleg a látást, az eső és a szél a hallást akadályozza. Nehéz éjszakánk van. S lesz még nehezebb is, mert a parancsnok most kapott értesítést a rendőrségtől, hogy egy öttagú „diverzáns csoport” közeledik az objektum felé. tehát fel kell készülni a várható támadásra. Utasításra megerősítik az őrséget, s a környéken rejtett figyelőket helyeznek el. Szinte ezzel egyidőben visszhangozza a folyosó: „Pihenő alegység, riadóó!” Az ősz hajúak, a ko_ paszodók is fejükre erősítik a rohamsisákot, fegyvert ragadnak és sorakoznak. Mindezt másfél perc alatt Tettre készen áll mindenki, de bevetésre nem kerül sor, mert az újabb hír azt közli, hogy a rendőrség útközben elfogta a diverzánsokat. Ismét csend, csak az esőcseppek kopognak a faleveleken. Már elmúlt éjfél, de senki sem álmos. Van, aki már a holnapi útra gondol — hajnalban külföldre utazik. Az egyik ötvenhez közeledő munkásőr reggel szintén vonatra ül, hogy meglátogassa Sárospatakon élő idős édesanyját Váratlan esemény A SZÁÉV technikusa most feledi a munkahelyi gondokat és arról szól, hogy izgalmas az éjszaka. És most jön a valódi izgalom: váratlan támadás érte az objektumot Gránát robban a közelben, a fegyverek torkolat- tüzei messzire világítanak, „őrség, fegyverbe, harchoz!” A pihenő alegységnek riadd. Ropognak a fegyverek, mindenki ügyelve kúszik és tüzel. Most valamennyien csak a feladatukra összpontosítanak, hiszen egy rossz mozdulat komoly következményekkel járhat... De mindenki érti a feladatát: az ellenség egy részét elfogták, egy részét pedig megsemmisítették. A kerítést az ellenség megrongálta, de nem törte át és nem is törheti át soha. A gyakorlatnak vége. Tölgyesi József értékeli az alegység munkáját. Csak néhány kisebb hibát említ, szavainak többsége elismerést jelent, s bizonyára elismerő lesz a jelentés Is, amelyet Kántor Zoltán zászlóalj-parancsnoknak tesz a városban. Gépkocsira! — hangzik az utolsó vezényszó. Beértünk a parancsnokságra. Az eső mindjárt eláll, a szél már nem fúj, csak cirógat HajnálocSk. Náhráfli Lajo* Farkas Kálmán A legerősebb osztály a föl adat megbeszélése a gyakorlat előtt. (Hamme! József felvétel«)
