Kelet-Magyarország, 1974. május (34. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-11 / 108. szám

4 »Ms» KELET-MAGYARÖRSZÄG Í9TÍ. május it. Szülők fóruma: GYEREKEKNEK EH Gyerekeknek fül GYEREKEKNEK EE Gyerekeknek A serdülő korú gyermek nevelése A serdülőkor a gyermek nevelésének legnehezebb, leg­problematikusabb korszaka. Napjaink pszichológiája meg­lehetős alapossággal derítette már fel jellemzőit, s pedagó­giai írások sokasága foglalkozik vele. Mégis, újra és újra beszélni kell róla, hiszen a probléma „örök”, s állandóan gazdagodik ismeretanyagunk is vele kapcsolatban. Hány­szor érzi még az is, aki hivatásából adódóan többé-kevésbé tisztában van lényegével, hogy semmit sem tud, amikor a saját gyermekévei kerül szembe! Hiszen ahány gyermek, annyi egyénisegvariáció, a serdülőkor átélése és hatása is különböző. Minden szülőnek tudnia kell, hogy a serdülés kora a biológiai érés mellett a döntő pszichológiai, és gzemélyiség- beli átalakulások ideje is.. Ezért szükséges minél több is­merettel felvérteznie magáit, mire gyerekeinél bekövetke, zik; a nevelési helyzetek, szituációk ugyanis egyszeriek, és vtsszacsinálhatatlanok. Ismeretes, hogy napjainkban meggyorsult a gyermek . felnőtté válásának folyamata. A biológiai érés lányoknál 10. fiúknál 11 éves korban kezdődik, (egyéni eltérések per­sze előfordulhatnak) s ezzel párhuzamosan, kölcsönhatás­ban halad a tudati-lelki érés. a személyiség felnőtté válá­sának folyamata is. Ez utóbbi azonban sokkal lassúbb fo­lyamat; K jóval később fejeződik be. Közben a gyerek élénk érdeklődéssel figyeli a világot, az embereket, tanul, tapasztalatokat szerez; helyet vív ki magának társai között, összehasonlít, elemez. Figyeli szü­leit is. s amit mondanak, azt gondolkodás nélkül elfogadja, jónak tartja, egyedüli igaznak. Azt is kell mondani neki. Láttam egyszer egy kisfiút hadakozni az osztályban édes­apja igaza mellett, aki nyilván, hogy lerázza, valami mese­szerű dolgot állított be valóságként a gyermeknek. Elhitte szentül. A többiek kinevették. A gyerek szinte hisztériásán hitt az „édesapám mond­ta” varázsigében. Valami megmásíthatatlanul el fog törni ebbe« a gyerekben: a hit édesapja szavában, mert ha ak­kor nem is fogadta el, amit a többiek mondtak, az igazság elől nem tud, de nem is akar kitérni. Figyeli szüleit is. vé­leményt is mond, de akkor is inkább derűt, elismerést vált ki vele, s mint jó mondást, gyakran emlegetik. A serdülés időszakában bekövetkező biológiai válto­zásokkal számos tulajdonsága is megváltozik. Ez a belső átalakulás környezetéhez való Viszonyának megváltozásá­ban nyilvánul meg szembetűnően, önmaga felé fordul a figyelme: milyen vagyok? S ezzel együtt az is felmerül: milyen leszek? Zárkózottabb lesz, merengőbb. De tovább is megy a kérdésekkel: milyen akarok lenni? Kritikai kész­sége fokozódik. És szülei azok a felnőttek, akiknek _ élete teolezetlenül előtte zajlik le, harmónikusan, békességben, udvarias kényszerűséggel, hidegen, vagy éppen nyílt, ken­dőzetlen ellenségeskedéssel. De feltárul a családban a munkához, a munkahelyhez, a munkatársakhoz, a társada­lomhoz való kapcsolatuk, emberségük, és még mi minden — maga az ember, jellemével, személyiségvonásainak ösz- szességével. A gyerek hihetetlenül jó megfigyelő. Nem le­het becsapni. A hivatalban ülhetek állig begombolkozva, frissen vasalva, jól fésülve, a gyerekem papucsban lát. és pizsamában és i— lelkileg meztelenül. A feltétlen csodálat helvett kritikus szemmel fordul szülei felé: észreveszi hi­báikat, s meg is mondja, a formával nem igen törődik. Eb­ből ered a legtöbb probléma, mely megkeserítheti a szülők és a gyermek életiét is, amely egészen az érzelmi szakításig fokozódhat, ha nem kellő értéssel és megértéssel közelíte­nek hozzá. Ha nem annak veszik, ami: egy úi ember, új személyiség önmegvalósítási törekvésének, fájó és fájdal­mat okozó űt, példakép és igazságkeresésnek. Meglátja, hogy a felnőttek nem tökéletesek, ez bizonyos fokú elfor­dulást eredményez. Régi igazság, hogy minden szülő a maiga képére és ha­sonlóságára akarja formálni gyermekét; azt az elvet vall­ja,'mint ő, úgy alakuljon jelleme, —-az élete lehet köny- nyebb, 6Őt legyen is könnyebb, mint a szüleié ezért áldoz­nak, ezért taníttatják — de a szemléletbeni különbségeket nehezen tűrik éL Sokszor úgy érzik, ezzel egész életüket, életük értelmét, emberségüket kérdőjelezik meg. vagy ve­tik el, hiszen minden szülő az általa elképzelt és megvaló­sított legjobbat akarja továbbadni gyermekének. Pedig • a fejlődő, változó világ az emberek szemléletében is nagy változásokat eredményez. Éppen az lenne a hiba, ha a fiuk is úgy gondolkoznának, mint apáik. Még fájóbb ellentét éleződhet ki, ha szüleinek némely jellemvonását kérdője­lezi meg a gyermek. És itt felvetődik az a másik lényeges kérdés, amire úgy érzem, nem fordítunk elég figyelmet: akar-e hasonlítani a gyermek szüleire? Ha igen, életük leg­nagyobb sikerének tekinthetik, ha nem, ha nagyon- (termé­szetesen megszorításokkal, pozitíve értendő) nagyon szeret­ne különbözni, indítson az önvizsgálatra egy kicsit minden­kit. Tanulni, jobbá lenni sohase szégyen, és sok tulajdon­ság, melyet. a múltbeli erkölcs talaján afcarva-akaratlanul is felszedett vagy felszedni kényszerült az ember, szemét­kosárba került nevetségessé vált; a szocialista emberesz­mény, életforma és szemléletmód mellett. Ezért komolyan kell venni a gyermek nevelését, véle­ményét, meghallgatni, megvitatni azt. Gyakori hiba, hogy a szülői bánásmód két-három évvel lemarad a gyermek korától; különösen ha hozzászámítjuk, hogy az — ekkor még — felnőttebb akar lenni, felnőttebbnek akar hatni ko­ránál. Az előlegezett bizalom, az önérzet az önbecsülés fokozása a serdüiővel való bánásmódban nagyon jó mod- szen^A* lekicsinylés, a gyerekként való kezelés felelőtlen, séget dacot, egy bizonyos erkölcsi szinten való megreke­dést és még jó néhány szövődményt vált ki. Nagy türe­lemre van szükség, sokkal nagyobbra, mint bármikor. A kritikát mi kell. Tudom, nem könnyű, sokszor „szalad fel a pumpa” — hogy ezzel a szóhasználattal éljek, de letorkólással nem érhet célt senki. Megbeszéléssel igen. A „te még nem tudsz semmit”, „te még gyerek vagy’ nem elég, és nem is igaz, mert valamit már tud. De rá kell mu­tatni azokra a tényezőkre, körülményekre, amiket nem tud — mert ilyen természetesen van bőven — rászoktatná az alapos, körültekintő mérlegelésre, a lényeges és kevésbé fontos különválasztására. Az érzelmi ráhatás azonban az értelmi nélkül eredménytelen. (Az utóbbi dominál náluk elsősorban.) Ilyenkor a kezdeti kilengések után megtalálja a megfelelő hangnemet is. A tiszteletlenség legtöbbször ott állandósul ahol nem akarják meghallgatni, vagy a szülök egymással való társalgása hasonló. Bár figyHi önmagát, a gyerek önkritikája mégis fejletlen, nagyon fon'-y kialakítása. Nélküle könnyen hamis értékítéletek alakulnak ld benne önmaga és mások iránt. Csak ilyenformán segít­hetjük hozzá a gyerekeket, hogy egyéniségüket egy maga­sabb fokú Szintézisben tudják megvalósítani. Kántor Zoltánná VÍZSZINTES: I. Megfejtendő, 6. Alá. 7. Friss. 8. Ló, népiesen. 9. Kén, nátrium vegyjele. 11. Csak­nem alsó!!! 12. Ezüst, foszfor, hidrogén vegyjele. 14. Nép­csoport Nagy-Britanniában. 16. .. .-mászó növény (lián). 18. Szibériai folyamóriás. 20. Vissza: idős ember hajszíne. 21. Római 950. 22. Ének. 24. Mocsár. 25. Elektród. 27. Lant betűi keverve., 28. Hiányosan iktat!!! 29. Ábrázolom (utol­só négyzetben két betű). FÜGGŐLEGES: L ... a föld (dübörög). 2. Növény. 3. Vájat, üreg. 4. Szolmizációs hang, de hely­rag is. 5. Talpon levő. 6. Megfejtendő (folytatás a víz­szintes 1. sor). 10. össze-visz- szs, kap! 11. Régi űrmérték. 13. Von. 14. Takács igéje. 15. Megfejtendő (a vízszintes 1 folytatása, utolsó négyzetben Volt egyszer egy kertész, akinek a kertjében olyan óri­ási karórépa termett, hogy a levelei majdnem az eget nyaldosták. No, próbálja ki­rántani a répát, de sehogy se tudta. — Feleség, feleség, — kiál­totta az asszonynak. — Gye­re csak, aztán segíts kihúzni a répát. Odamegy az asszony, bele-_ kapaszkódik az urába, de a" répa a földben maradt. Nem volt más hátra, mint odahív­ni Jancsit, a sjheder fiút, hogy segítsen. Jancsi belekapaszkodott az anyjába, húzták, húzták a répát, no, ugyan húzhatták azt, a répa megmakacsolta magát és nem jött ki a föld­ből. két betű). 17. Azonos mással­hangzók. 19. Pénzintézet. 21. Ilyen a budapesti Széchenyi- híd. 23. .. .-fut. 24. Álarc kö­zepe! 26. Orosz igen. 27. Ket­tőzve egy dunántúli város neve. Megfejtendő: Szabolcs-Szatmár megye epyik legértékesebb Árpád- kori műemléke a ... függ. 6., vízszintes 1., függőleges 15. Múlt heti megfejtés: Szabolcs-Szatmár megye egyik legértékesebb népi mű­emléki együttese a szatmár- csekei KÖPJAFÁS TEMETŐ. Könyvjutalom: ifj. Hor­nyák Lajos Nyíregyháza, ifj. Szabó Barna Tyúkod, Általá­nos iskola felsős napközi ott­hon tanulói Tiszaeszlár, Né­meth József Ibrány és Pász­tor István Mérk. Oda hívták Erzsőkot, Jan­csi húgát. Erzsók Jancsiba kapaszkodott, húzták, húz­ták a répát, de a répa meg se moccant Nem volt más hátha, mint odahívni nagy füttyengeté- sekkel Bodrit, a házőrző ebet. Bodri belekapaszkodott Er­zsók szoknyájába, húzták, húzták a répát, de a répa csak azért se jött ki a) föld­ből. Erre odalopakodott egy kis szürke egér, betecsípett Bod­ri farka végébe. Bodri erre felüvöltött, megrántotta Er- zsókot, Erzsók megrántotta Jancsit, Jancsi megrántotta az édesanyját, anyu megrán­totta aput. Erre apu is ala­posan megrántotta a répát. A répának minden gyökere Az e heti postánkban két expedíciós vetélkedőről szá­molunk be röviden. Az egyik színhelye Nyíregyháza, u má­sik Gergelyiugornya. Május 4-én délelőtt a Sza­muely Tibor Űttörőházban mérték össze tudásukat a Gyógypedagógiai Nevelő- és Foglalkoztató Intézet „Maka­renko” és a Kisegítő iskola „Petőfi Sándor” csapatainak pajtásai. A tíz-tíz tagú expe- díciós őrsöknek mintegy százhetven pajtás szurkolt. A szellemi vetélkedőn kérdé­sek hangzottak e> Nyíregyhá­za ipari üzemeiről, neveze­tességeiről, a gyárak termé­keit kellett kiválogatniuk, de szerepeltek KRESZ-felada- tok és térképjelek is. Az ügyességi gyakorlatok között célbadobás, futás, kólaivás volt. A feladatokat fegyelme­zettén és sportszerűen haj­tották végre a gyerekek. A tel'jesítményt Kórótji László, a Városi Úttörőelnökség el­nöke értékelte, s a győztesek jutalmazásáról az úttörőház gondoskodott. A közel két­órás verseny maradandó él­ményt nyújtott a verseny­zőknek és a szurkolóknak egyaránt. ★ Gergelyiugomyán a nyír­egyházi úttörők expedíciós vetélkedőjének középdöntő­jét rendezték meg. Tíz úttö­rőcsapat tíztagú őrsei indul­tak el az egyéni és a kollek­tív versenyekben. A felada­tok első részét már a vonat­ban megoldották a pajtások — sorbaírták a vasútállomá­földből. Aznap a család finom sár­garépa-főzeléket evett. Eszik, eszik a sárgarépa-főzeléket, s azt mondja Jancsi: — Nagyon jó ez a főzelék, de még jobb lenne, ha lenne rajta egy kis sült pici, mond­juk, sült szalonna. — Éhem, — feleli rá apu is, Erzsók is. — Mit csináljunk, ha nincs a kamrában szalonna, — mondta az anyjuk. Erre valamennyien sóhaj­tottak, még Bodri is, de még a szürke kis egér is a lyuk­ban. s ették tovább a tinóm főzeléket. Ha a főzeléken sült pici is lett volna, akkor az én me­sém is tovább tartott volna. Franciából átdolgozta: öl- bey Irén Úttörő­posta sok neveit Nyíregyházától Vásárosnaményig, a meg­adott titkosírásból megfejtet­ték a verseny jelmondatát, a betűrejtvényből pedig min­den őrs fedői evét Vaktér­képre jelölték be a megye történelmi városait, mező- gazdasági és ipari termékeit, majd négy-négy vensidézet szerzőjét állapították meg és egy strófát hangulatában folytattak. A további számok már gyorsan peregtek a táborban, ahol a gondos ^vendéglátók Filep Gizella, a járási útto- rőtitkár és a naményi ifi-ve­zetők mindent pontosan elő­készítettek. Először tábori je­lentésből, tűzrakásból, ágya­zásból', síp- és karjelekből, út- és térképjelekből „vizs­gáztak” a gyerekek, majd megfejtették a szellemi totó igen nehéz kérdéseit. A rész­leges eredményeket a hat ta­gú zsűri pontozása után Kó- ródi László, a Városi Úttörő­elnökség elnöke, a középdön­tő játékvezetője hirdette kL De ekkor a verseny még nem ért véget, hátra voltak a sportszámok, a léggömbfújás, a szörpivás, és a három per­ces rögtönzött kulturális mű­sor. Az eredményhirdetés meglepetést tartogatott. Két azonos pontszám miatt öt csapat helyett hat jutott a május 11-i döntőbe. Ezek: ej- ső, az 5-ös számú iskola, má­sodik a 12-es számú iskola^ harmadik a 6-os számú, ne­gyedik a 10-es számú és ötö­dik, hatodik helyezett lett a 4-es és a 8-as sVytiű általá­nos iskola, A magas pontszámok jó teljesítményt, jelerttenek, Á pajtások igyekeztek, minden­ki tudása legjavát nyújtotta. Nem számítottak viszont ar­ra, hogy ezen á versenyen inkább gyakorlati ismeretek­ből kell megmutatniuk, hogy mit tudnak. Ez bizony érző­dött az eredményeken, Ját­szott, hogy a szellemi kérdé­sekre jobban felkészültek a pajtások. A versenynek nem voltak vesztesei a szó legszorosabb értelmében. A résztvevők mindannyian nyertesek. Hasznos tapasztalatokat sze­reztek az elkövetkező felada­tok végrehajtásához, és meg­tudhatták azt is, mely terüle­ten van még javítani való­juk. A felnőtt csapatvezetők bevonása a versenybe — ők is szerezhettek pontokat csa­pataiknak — hasznos góndo-: l'at volt, a közösségi munka erejét mutatta. Az űttörőve- zetők, a KISZ-vezétők a vér- seny szervezői, közreműkö­dői minden dicséretet megélj demelnek. AZ ÓRIÁSI RÉPA szakadozott lanat és s Kopp. egy pil kipenderedett a A HÁROM TESTVÉR (LITVÁN MESE) Sít három testvér. Mind­egyiknek volt két ku'ijá- ja. Mikor felnőttek, elhatá­rozták: elindulnak szerencsét próbálni. Az egyik ment bal­ra, a másik jobbra, a harma­dik — a legkisebbik — előre. , Hosszú vándorlás után egy városba ért, ahol a kilencfe- jű sárkány tartotta rettegés­ben az egész népet és a kirá­lyi udvart. — Te király!, — ordította Kilencfejű, — add nekem a lányodat, különben elpusztí­tom az egész várost. A király ijedten kukucs­kált ki az ablakon. — Ej, te Kilencfejű! — ki­áltott mérgesen a legkisebb testvér. — Mire neked a ki­rálylány? Hiába van kilenc fejed, épp oly hülye vagy, mintha egy se lenne! Méregbe gurult „ sárkány, s nyomban össze akana rop­pantam a fiát, de a hét ku­tya nekirontott. Egyik harap­ta a farkát, a másik n taráját. Amíg a sárkány n kutyákkal vessződött. addig a legkisebb fiú lenyisszantotta mind a kilenc fejét. A palotából ki­szaladt a király, utána a ki­rálykisasszony, aki megfogta a fiú kezét és így szólt: — A feleséged leszek! Hamarosan megtartották az esküvőt és ezentúl a legfia­talabb testvér a királyi vár­bán élt. Idők múltán kiment á ten­gerpartra sétálni. Elkísérte két hűséges kutyája is. Fia­tal felesége otthon maradt. Ahogy odaért a tengerhez, hatalmas hullám kerekedett. Odaverődött a homokos part­hoz, s a szétterülő hullámok­ból egy csúnya boszorkány jött elő. Arca zöld volt, fejét barna hinárhaj keretezte. — Na végre Csakhogy a kezembe kerültél! — kiáltotta vihogva a boszorkány. Miért ölted men az én kilencfejű férjemet? A boszorkány intett enyet a kezével, s abban a pillanat­ban kőtömbbé változott a legkisebb testvér két kutyá­jával együtt. Sóká-e, vagy későn, azt nem lehet tudni de megér­kezett a ícözenső testvér is ebbe a városba. A király­lány elmondta az ő nagy bá­natát. A középső fiú fütiyen- tett kutyáinak és kimentek a tengerhez. Alighogy kiért a partra, hatalmas hullám ke­rekedett, amelyből előbuk­kant a boszorkány. — A testvéredért jöttél? — — kérdezte. A középső fiú még bólinta­ni sem érkezett: a boszor­kány intett a kezével, a fiú nyomban kővé. változott ku­tyáival együtt. Teltek múltak „ napok, a hetek a hónapok is, amikor a városba érkezett n legidő­sebb testvér. O volt hármójuk közül a legerősebb, a legbát­rabb. Kutyái is okos állatok voltak. Megtudván mi tör­tént két öccsével, azonnal a tengerhez sietett. Nyomban hatalmas hullám verődött a parthoz, s a hullá­mokból kilépett a zöldarcú boszorkány. Az idősebb testvér azonban nem ijedt meg. — Ah — mondta csodál­kozva. — Micsoda szépséges szép asszony vagy te! A rwt boszorkánynak ilyet még so­ha senki sem mondott, s a csodálkozástól elfelejtett a kezével inteni. Rá is rontot­tak azonnal a kutyák, bele­haraptak mozdulatlan kezé­be. S ekkor csoda történt! A boszorkány két gyönyörű lánnyá változott. Az idősebb testvér elerőt- lenedett a látványtól. A lányok kacagtak. Az egyik kezébe vett egy fagallyat és megütötte vele a köveket. A kövek megmozdultak. Ott állt élő emberként a két fia­talabb fivér kutyáikkal együtt. Mindhárman átölel­ték egymást, s elindultak d város felé. Megkezdődött a mulatság reggelig ropták a táncot. A fiatalabb testvér újra együtt élt feleségével, a két idősebb meg feleségül vette a másik kettőt, 'akik a boszor-> kányból változtak szép lány- nyá. Azt mondják, életűk végéig boldogságban, szere­iéiben éltek. i Fordította: Baraté Rozália

Next

/
Oldalképek
Tartalom