Kelet-Magyarország, 1974. május (34. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-11 / 108. szám

1974. május fl. KELET-WASYÄRÖRSZÄÖ 5. OfStA HÉT VÉGÉN NapJ-ürdö Ezen a héten a rádió reggeli krónikájában éhe tört a meteorológiai intézet. Fontos Kül- ég belpolitikai hí­reket megelőzve csaknem minden nap arról tájékozód­hattunk, hol esik, hol fúj, s merre reménykedhetnek az emberek egy kis napsütésben. Sőt! Még azt is elmond­ták, hogy honnan fúj a szél, ami rendkívüli előzékeny­ségre vall, hiszen köztudott: ezt ritkán lehet pontosan felismerni, a legtöbb ember ezt legfeljebb csak sejteni szokta. Hát az e heti szél a sarkvidék irányából szár­nyalt hozzánk, aminek nemigen örültünk, miközben fáztunk. (Kivéve a táv- és központi fűtőket, akik alig várták a ritka természeti tüneményt, tüstént befűtötteK nekünk.) Azért meg kell adni, eredményesen szurkoltak az időjósok, mert a hét végére ki-kisütött már a Nap is, erősebb lett a felmelegedés. Már bánom, hogy ezt ilyen meggondolatlanul elkiabáltam, mert eszembe jutott: nálunk az utóbbi hónapokban általában hét végére romlik el az időjárás, viszont rendkívül kedvez a lég­áramat a dolgos hétközrtepoknak. Valaki mondta is a minap, nem adna egy keddet három vasárnapért, mert kedden általában süt a nap, jó a koszt az üzemi kony­hán, nem kell attól sem rettegni, aznap vajon melyik csapat tépázza a magyar futball régenvolt jó hírét. El­lenben vasárnap esik, rosszul játszik a csapat és jav annak a férjnek, aki elfelejti megdicsérni a felesége főztjét. Legyünk bizakodjak ezúttal: hátha ez a hét véív kivétel lesz és több órás napsütéssel kedveskedik. Erre egyébként is nagy szükség volna éppen most a növé­nyek fejlődésében. Meg aztán olyan sokan szeretnének már egy kiadós napfürdőzést kinn a réten, vagy a strandon, esetleg csak az erkélyen. Hallani persze olyanokról,' akikre mindig süt a Nap, akik valamilyen különös megérzés folytán örökké a napos oldalon járnak, kelnek. Szerintem ez csak szó­beszéd. Aztán meg nem is ésszerű dolog ilyet állítani, hiszen aki sokat tartózkodik a napon, annak reményé­ben, hogy jó színe legyen, előbb-utóbb leég. Akkor az­tán jönnek a nyugtalan, álmatlan éjszakák, az ember csak fészkelődik az ágyban, hol túlságosan melege lesz, hol meg libabőrözik a háta. Mondom, mindennek kevés a valószínűsége, kár is vesztegetni rá a szót. Hanem abban már alighanem van némi igazság, hogy egyeseknek nem a bőrbamulás mi­att van szükségük a napfényre, hanem azért, mert sze­retnek fényesen élni. Ehhez pedig mindenekelőtt az kell ugye. hogy szakadozzék fel fejük fölött a komor falhő. s ők felhőtlen gondtalansággal élvezzék az élet ezernyi örö­mét. Igaz persze, hogy az ég kékjében legfeljebb pén­teken délelőtt szokott megjelenni a boldogság kék ma~ dara öt bűvös szám képében, ám azt csak kevesen lát­ják meg. Ebből máris következik, hogy akik fényesen szeretnének élni, tenniük is kell azért valamit. Vagy úgy, hogy nagyon sokat dolgoznak —, de akkor nem ma­rad idejük fényesen élni. Vagy úgy, hogy feltalálnak, újítanak. Ez megint csak fáradtsággal jár, ami után az ember' beéri szürkébb boldogsággal is. Van úgy... no, de miért részletezzük? Annyi azonban bizonyos, hogy ahol a fény, ott az árnyék is, s egyesek bármennyire igyekeztek már át­lépni a saját árnyékukat, képtelenek voltak rá, örökké a nyomukban maradt. Alkonyaikor pedig köztudottan megnyúlik az árnyék, ami olykor riasztóvá is válhat.. Ez megintcsak azt bizonyítja, hogy jóból is megárthat a sok, a fényes élet riasztó árnyékától még sokkot is kaphat az ember. Hanem a természet nagy igazságtevő! Gondosko­dott róla, hogy a derűre néha ború jöjjön, nehogy rá­unjunk egyikre vagy másikra. Persze, valamennyi igényt a természet sem tud kielégíteni. Előfordul, hogy egyik-másik helyen gyakrabban beborul, ami leginkább o deficites gazdálkodásból derül ki; míg másutt legszí­vesebben még éjszaka is sütne a Nap, hogy így )utal~ mazza a hozzáértést és a szorgalmat. Eső már volt, szinte új erőre kaptak a növények, nem ártana, ha — legalább így hét végén — egy kicsit a Nap is 6Ütne, amitől az emberek kedve is nyomban szárba szökne. Mert egyre többünkön figyelhető meg a tavaszi fa- radlság, meg a vitaminhiány, ami azért sem időszerű, mert állítólag májusban járnánk, mely hónapot ékes- szavú költőink a szerelem havának éneklik. Akiket viszont ez az összefüggés már a legkevésbé izgatja, azoknak meg ott o teíeK, ahol lassan-lassan kapálgatni, meg permetezni kell. Tavaszi fáradtan, erő híján pedig csak tessék-lássék munkát tud végezni az ember, s azt nagyonis megsínyli a szegény növény. Azért ne legyünk ennyire borúlátóak. Különben is: időjárási igényünk ne érjen az égig, ne akarjuk,^ hogy egyik napról a másikra heted magával süssön ránk a Nap, s főleg ne áltassuk magunkat azzal, hogy jóked­vünk, elégedettségünk most már csak a riapsütésen mú­lik. Valami közünk azért nekünk is van hozzá. Ezzel én el is búcsúznék. " NaP°11 Angyal Sanda, A békevonat utasai voltunk (3.) é Élményekkel hazafelé Pihenésre a Hazafias Nép­front Szabójcs-Szatmár me­gyei bizottsága és az IBUSZ nyíregyházi irodája által szervezett barátságvonat uta­sainak nem volt idejük. A vendéglátók, a szovjet INTU- JtlSZT-osok gondoskodtak gazdagabbnál gazdagabb programokról. Tudatunkban ott szédített a Szovjetunió népgazdasági kiállításának a grandiozitésa. Még ott zson­gott idegeinkben a május el­sejei felvonulás ezer emléke, és máris új „csúcsok” bevi­telére kellett indulni... Azt már megszokták a Moszkvában először járók is, hogy bizonyos árufélesége­kért sorba kell állni. Azt is látták, hogy milyen türelme­sen vár minden szovjet em­ber a sorára. Azt viszont ál­munkban sem gondoltuk, hogy szellemi termékért a Tretyakov Képtár előtt mi is sorba fogunk állni. Ráadá­sul zuhogó esőben. Emlékezés az internacionalistákra A magyar csoport tagjaival a Tretyakov galéria képei fe­ledtettek minden fáradtsá­got: a magyar turisták között számosán csak most kezdték megérteni az orosz néplélek kimeríthetetlen gazdagságát. A képtártól, a Kreml meglá­togatásától nagyobb élményt a Lenin mauzóleumban tett rekben.., Az idő kérlelhetetlen mú- ' lása egyre közelebb hozta a hazaindulás pillanatát. A Szovjetunióban május elseje háromnapos ünnep. így az utolsó fél nap vásárlással telt el. A búcsúebédre má­jus 4-én, szombaton szállás­helyünkön, a tizenkilenc eme­letes, modern Belgrád-szálló éttermében került sor. Bú­csúbeszédet Iván Szemjono. vies Sztrelbickij nyugalma­zott altábornagy, a Szovjet— Magyár Baráti Társaság el­nökhelyettese mondott. Emlékezett a Nagy Októ­beri Forradalómra. és azok­ra a -magyar internacionalis­tákra, akikkel annak idején együtt küzdött a polgárhá­ború frontjain. Megyénk in­ternacionalistái közül külö­nös emlékek fűzték a nagy­halászi Fábián Antalhoz. Sztrelbickij tüzér altábor­nagy a következő évben ké­szül hazánkba. Ekkor akarta felkeresni Fábián Antalt is. E sorok írója közölte vele a szomorú hírt, hogy Fábián Antal már nem él. Beszédében méltatta a két nép között egyre alkotóbbá váló sokoldalú kapcsolato­kat. A szívélyes vendéglá­tásért, a baráti fogadtatásért dr. Szeifert Gyula, a Felső­Tisza-vidéki Vízügyi Igazga­tóság igazgatója, küldött­ségünk vezetője mondott kö­szönetét. Virágok a sírra Vonatunk a kora délutáni órákban gördült- ki Moszkva kijevi pályaudvaráról. Ettől - kezdve a vonaton az egyhe­tes út emlékeiről folyt a szó. Mindenkinek volt egy ked­ves epizódja, amit el kel­lett mondám. A társasutazás egyik leg­fiatalabb résztvevője, a nyír­egyházi Fedor Katalin. Leg­maradandóbb élménye a Le- nin-mauzóleumban tett láto­gatás. Ádám Péter pazonyi gö­rögkatolikus lelkész a fel­vonuláson szerzett tapaszta­latokról és szovjet emberek­ről emlékszik: — Az a fegyelem és jóke­dély ragadott magával, amely a tömeget uralta a felvonu­láson. Szabályos emberfolya­mot láttunk, akik urai vol­tak a térnek. az időnek. Nagyra értékelem a szovjet emberek segítőkészségét, melyről nekem is és felesé­gemnek is több alkalommal volt módunk meggyőződni. A vonat vágtat Velünk ha­zafelé. Nemcsak Moszkva, de Brjanszk is mögöttük van. A kényelmes hálókocsi­ban már pihentünk is egy keveset. Az IBUSZ kísérője az étkezőkocsiba vacsorára invitálja az utolsó csoportot is. Havasi Andrásné, a nyír­egyházi IBUSZ-iroda egyik utaskísérője, a társasutazás résztvevőinek figyelmességét, egymást segítő gondosságát dicsért Raducziner ~ T-.ászióné. a nyíregyházi KELETSZÖV áruforgalmi osztályvezető­je örökmozgó lélek. A kong­resszusi palotában látott Don Quijote balettelőadást dicséri. Meg azokkal a ta­lálkozásokkal, barátságköté­sekkel dicsekszik, melyeket a Vörös téren kötött oro­szokkal, grúzokkal, kubaiak­kal, lengyelekkel és más né­pek fiaival. Raduczinemével a vona­ton még egy esemény tör­tént. Lemberg környékén jár­tunk. Az étkezőkocsiban be­fejeződött a reggelizés. A csoport néhány tagja még ott maradt az étkezőkocsi­ban. Ágika is. Beszélgettek. Egy idős orosz néni lépett a kocsiba. Róla Ágikának az édesanyja jutott eszébe, akit a második világháború fo­lyamán a németek elhurcol­tak és valahol ott, Lemberg környékén pusztult el. Ági­ka a néni nyakába borult. Sírt. Az első pillanatban sen­ki sem tudta, miért- Ahogy ocsúdott emlékeiből, tolmá­csok segítségével a koqpi sze­mélyzetének elmondták a sírás okát. Most már többen könnyeztek. Virág is került. Ágikát akarták vele vigasztalni. A nénike vette a kezébe a vi­rágot és így szólt: — Ahol leszállók a vonat­ról, ott elmegyek a temető­be és édesanyád emlékére az első sírra leteszem a vi- rágokat. Távolságok, mérelek Hálókocsinkban Tar aszó v a Tamara és Szvericsenko Ka- merina hálókocsi kalauzok gondoskodtak a kényelem­ről, láttak el bennünket ízle­tes teával, kedves szóval. Mutogatták a Kárpátok ra­gyogó napsütésben úszó. hó­val fedett tájait és üdén zöl­dellő völgyeit... A komorói tsz-t ketten is képviselték a csoportban. Bencze László nőtlen. Trak­toros. — Lesz mit elmesélnem a KISZ-ben. A felvonulás, a Vörös tér, a mauzóleum, az őrségváltás mind felejthetet­len emlék. Az sem kis dolog, hogy nyelvtudás nélkül is jól boldogultunk a metrón. — Engem a hatalmas mé­retű építkezések ejtettek fog­ságukba. Tudtam eddig is, hogy a Szovjetunióban óriá­siak a távolságok és a mére­tek. Valódi nagyságukról csak most tudtam meggyő­ződni — mondja Kepics Tibor, a másik tuzséri trak­toros. — A brigádban a fiúknak sokat fogok beszél­ni az utamról, meg gyűjtöm a pénzt, hogy máskor is utaz­hassak. Többen így összegeznék: szovjet barátaink nagyon okosan használják fel a tör­ténelmi múltat az ifjúság hazaszeretetre, békére, in­ternacionalizmusra nevelé­sében. Az úton látottakat mi is így hasznosíthatnánk l legjobban. Sigér Imre Uj formátumban Az újjászervezett Magvap Vöröskereszt vezetősége 1957. októberiben adta ki az új lapját, a Családi Lapot. Ez mélynyomással készült, 24 oldal terjedelemben, egy színnyomással. Mivel a Vö­röskereszt fő feladata a la­kosság egészségügyi felvilá­gosítása volt, így a lap fel­adatát is abban jelölte meg a vezetés, hogy eljuttassa a magyar családokhoz a leg­alapvetőbb egészségügyi is­mereteket. Az egészségügyi ismeret- terjesztő funkciója melleit a lap igyekezett segíteni a Vő. rösfkereszt szervezeti, moz­galmi életét is. Mindezek mellett tájékoztatott *a világ­politika legfontosabb esemé­nyeiről, különös tekintettel a békeharc időszerű felada­taira. Ilyén feladatok éllé. tása mellett az eltelt 17 év alatt a. laD példányszáma elérte a 330 ezer példányt havonta. Az utóbbi években tovább növekedett a lap iránti igény. Az olvasók egyre sür­getőbben kérték, hogy bő­vítsük a lap terjedelmét. A Ma,gyár Vöröskereszt IV. kongresszusa határozatban mondta ki a Iao fejlesztésé­nek szükségességét. Az új lap feladatait az alábbiak szerint hatáfozta meg a Vö­röskereszt vezetőségle: „A népesedéspolitika határozat végrehajtásából a Vöröske­resztre háruló feladatok szükségessé teszik, hogy a Családi Lap — címének az eddiginél megfelelőbben — a családokhoz szóló propagan­da eszközévé váljék. Segítsen átpalántáíni a köztudatba az anyaság kul. túszát, az egészséges gver- mekkultuszt. Népszerűsí se azokat a kezdeményezéseket, amelyek éppen a népesedés- politika megvalósítását szol­gálják. Mutassa be azokat az új vonásokat, amelyek már a szocialista társadalmi fejlődés hatására észlelhetők a családokban. Segítse elő a szociálist családkoncepció kialakítását. A Családi Lap májustól állandóan 32 oldal terjede­lemben, 2+2 színnel, jelenik meg. A korábbinál nagyobb terjedelmű lap ára az eddi­gi 2 forint helyett 4 forint. Európai jelentőségű leletek! flefejezlék & ralümazi sírfelíárásokat Rakamazon, a Strázsadomto környékén, ahol április 19-én a földmunkák közben hon­foglalás kori sírokra bukkan­tak a munkások, a nyíregy­házi Jósa András Múzeum két régésze, dr. Dienes Ist­ván és dr. Németh Péter be­fejezte a feltárást. Sajnos, a feltárt sírok száma csupán harmada annak a temető­nek. amely itt elterül.. A munkák mostani befejezése után az is megállapítható, hogy a fősírból, amely egy igen magas rangú magyar személyiség földi maradvá­nyait, fegyvereit és temetke­zési tárgyait tartalmazta, csupán az eredeti eszközök fele van meg. egy részük a szakszerűtlen feltárás miatt, a muzeológusok odaérkezése előtt elkallódott. A kutatók fontosnak tartják, hogy ép­pen a rakamazi tapasztala­tok alapján felhívják a- fi­gyelmet arra, hogy újabb sírok felfedezése valószínű, amikor is a mostaninál gyorsabb értesítést várnak, éppen, a mentés érdekében. A leletet megm eh tőket és bejelentőket, valamint azo. kát, akik esetleg birtokuk­ban lévő tárgyakat a múze­umba juttatnak, jutalomban A hatodik emelet L átod, én mindig meg­nyomom o kapu alat­ti gombot. Mire a felvonó­hoz érek, a házfelügyelő már ott van. Persze, néhány év múlva már erre sem lesz szükség. Hanghullámok se­gítségével kinyílik a liftajtó és a felvonó is elindul egyet- len szó kimondása után. — A felvonó nem jár! — kiáltott ki a portásfülke kis ablakán át a házfelügyelő. — Mi baja van? — Egy sróf kiesett, nem lehet beszerezni. Sehol sem kapni. — Na, akkor mehetünk gyalog a hatodik emeletre. Neked könnyű, te fiatalabb vagy, mint én. de nekem egy kis asztmám van. No, de rö­videsen nem lesz baj egy ilyen sróf miatt. Beülünk a helikopterbe és egy kézmoz­dulattal Sümegi hatodik eme­leti ablakához irányítjuk a járművet. Az ablaknál ön­működő, a rakétához hasonló fékezés következtében a he­likopter megáll és egy elmés készülék betol majd bennün­ket Sümegi szobájába Hű, de kimerültem. Hányadik emeleten vagyunk? — Az elsőn. — Még csak az első? Bez­zeg, néhány év múlva ennyi idő alatt a liftrakéta fúvó­kéinak segítségével már a ki­lencvenedik emeleten len­nénk. — Most azonban szuszo­gunk a fáradtságtól. — Nem kell panaszkodni. Már a másodikon vagyunk. Az a rossz, hogy a széles liftaknát meg kell kerülni és így többet kell járni az eme­leteken. Mondanom sem kell, hogy a jövőben nem is lesz liftakna. Kötél sem lesz. A felvonó földi parancsra hagy­ja el a vezérlőállomást. Gyorsan megy és simán fé­kez. A sebesség nagyságá­nak valószínű csökkentési ér­téke mintegy 300 méter lesz másodpercenként. — Honnan tudod ezt ilyen pontosan? — Olvastam. Már a ne­gyedik emelet? Üljünk le egy kicsit a lépcsőre. Várj, ki­terítek egy újságot. Újság mindig van nálam. Jól jön, hogy két emelet között el­akad a lift. Ezt a vezérlőbe­rendezést és csökkentési ér­téket éppen tegnap olvas­tam, várakozás közben, unal­mamban. Na, gyerünk. Meg­látod, simán felérünk az ötö­dikre. csak egy kicsit szúr az oldalam. Szóval, a sugár­hajtóműves lift lesz a jövő felvonója. Állj meg egy pi­cit, amíg kiszuszogom ma­gam. Na, indulás! így ni, ez már az ötödik. Persze, eljön az idő, amikor egyáltalában nem lesz felvonóra szükség. Automatikus szívóberende­zés felszívja az embert a kívánt magasságba. Minden­kinél lesz egy ilyen zseb­szívókészülék. Pillanatok alatt a kilencvenediken le­szünk. Na, végre, a hatodik. ♦ De ne csengess be, egy kicsit pihenünk. Az asztmám. Na, most már csengethetsz. Ez is elavult dolog, ez a nyomó­csengő. Ezt is felváltja majd a hanghullámoktól megszó­laló csengő. Mi az, nincsenek itthon? Hallatlan! Sümegi megfeledkezett rólunk! Hiá­ba másztunk fel hat emele­tet, most indulhatunk lefe­lé! Ha a házfelügyelő kapott volna srófot, most csenget“ nénk neki és levinne liften. No, de hol leszünk ettől né­hány év múlva! Egyszerűen beülünk egy általunk irá­nyított légörvénybe és azon lesiklunk a földszintre. Ne siess úgy... Megint szúr az oldalam. Üljünk le egy ki­csit a lépcsőre ... Mit hoz a jövő, öregem! Palásti László részesítik. Ezt a körültekintést indo­kolja az is, hogy a rakamazi lelet európai jelentőségű. A Szabolcs vezér közvetlen környezetéhez tartozó sze­mély. vagy rokon használati eszközei, az 1927-ben Geszt e- réden talált hasonlóan arany­veretes karddal, valamint a híres tárcái! tarsolvlemez/.eL mutatnak közeli rokonságot. A díszítések gazdagsága a ! tárgyak hasonlósága a X. századbeli magyarok ízlésé­ről is hírt ad, és feltételez­hetően egy Szabolcs várában működő műhely termékei. A feltárt sírokról, a nagy­szerű leletekről, azok jelen­tőségéről iapunk későbbi 'számában részletes tájékoz­tatást adunk a megtaláló dr. Németh Péter és a feltárást végző honfoglalás kori ré­gész dr. Dienes István tájéi koztatása atepján.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom