Kelet-Magyarország, 1974. május (34. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-10 / 107. szám
4. oldal KELET-MAGYARORSZÄG 1974, máj«* 1% * Újdonságok Tudományos kutatások * Tapasztalatcsere a mezőgazdaságban--- - . _________________________________ ■■ ^' i Vita: még egyszer a Tessedik brigádról Ä tisinvasvcri Munka Termelőszövetkezetben 500 hektár közös és 290 hektár háztáji kukoricát Vetettek el az idén. (Elek Emil felvétele) A/ állatállomány legyen a takar* mánytermelés meghatározója Az elmúlt hetekben tartotta a Tessedik brigád megyei csoportja újjáalakulása óta első ülését. A brigád munkájának középpontjában változatlanul a lucernamag- és takarmánytermesztés áll, de ezt a programot most a mind nagyobb gondot jelentő növényi fehérjetermelés üzemi megoldásával szélesítik ki. Az ország fehérjemérlegében jelentkező hiány több éve fennálló akkut jelenség és a takarmánymérlegben mutatkozó szükségletet részben hazai termelésű, részben import fehérjével elégítettük ki. A tejtermelés növelésének örvendetes alakulása lehetővé tette a hazai tejporgyártás kiszélesítését, de a fő fehérjeforrás változatlanul a lucerna maradt. A hazai lueAmatermesztés színvonala (43 q/ha) korántsem kielégítő, hiszen a növényben rejlő genetikai képességek kihasználása esetén ez a hozam kétszerese is lehetne. Első lépésként tehát kétségtelenül a lucernatermesztés kultúráját kell emelni. Az is ismert, hogy megyénk nem jellegzetes lucernatalajú, hiszen a termesztés a Tisza mentére és a szatmári síkságra szűkül, de fel kell figyelni az egyéb területeken elterjedt vöröshere, máshol pedig az édescsillagfürt, sajnos kis területeken a takarmányborsó termesztésére is. Ilyen fehérjebázis mellett a megyei takarmánymérlég még mindig fehérjehiányt mutat, melyet import útján elégítenek ki. Kilónként 12 forinttal olcsóbban Azt, hogy egy üzem milyen ökonómiai mutatókat produkál vásárolt takarmányok, illetve saját termelésű takarmányok etetése mellett, csak akkor látjuk tisztán, ha felmérjük a megyei állattartó telepek, társulások különböző etetéstechnikájú adatait Kutatásaim során találkoztam olyan sertésteleppel, mely három tsz. társulásából jött létre, és ahol 1 q feletetett abraktakarmány (vásárolt) átlagára 480 Ft., ugyanakkor a társulás egyik közös gazdasága, mely még szintén foglalkozik kisebb volumenű (500 q/év) sertéshízlalással. (saját termelésű takarmánynyal) csak 200»Ft/q átlagárat használ feL A kizárólag vásárolt tápokkal takarmányozó társulásos üzem 4,7 kg abrakból ér el 1 kg súlygyarapodást, míg a saját előállítású abrakot etető üzem 4,9 kg felhasználással érte el ugyanazt a súlyt. Ha forintosítjuk az előbbi hatékonysági mutatókat, akkor 22,56 Ft/kg takarmányköltséget kelj szembeállítani 9,80 Ft-os költséggel. Nem kétséges, hogy az utóbbi üzem termelése a gazdaságosabb, a jövedelmező, míg az előbbi, tekintettet a magas takarmányköltségekre, 33 Ft-ért állít elő egy kg sertéshúst, melyet legjobb esetben 26 Ft-ért értékesít. Ilyen számvetés mellett érthető a két és félmillió forintos veszteség, melyet a vizsgált üzem 1973. évben produkált. Megjegyezni kívánom még, hogy ennek a‘sertéstelepnek önálló és komplett takarmánykeverő üzeme van a telep területén, melyet azonban a megyei vállalat bérel és üzemeltet. Nyilvánvalónak látszó ellentmondás van ebben a megoldásban, melynek több oka van. • Első kétségtelenül az állati és növényi fehérje hiánya, második a lehetőség a fehérjehiány megvásárlására, harmadik pedig kényelmi szempont. Végső soron mindhárom ok kiküszöbölhető lenne, mert képesek vagyunk hazai termelésből is fedezni fehérjeszükségletünket, ha állat- centrikus szemlélettel alakítjuk ki vetésszerkezetünket. Allatcentrikusabb szemléletet Ez az állatcentrikus szem lélet, néhány évyej ezelőtt az álattartó telepek tömege« építése idején majdnem ural. kodóvá vált, azonban a napjainkban kialakuló növény• termelési rendszerek életbe lépése újra a növénycentri- kusság felé terelte az érdek lődést és az állattartó telepe1, sorsa másodrangúra degradálódott. Véleményem szerint az állattartó telepeket üzemeltető gazdaságok vetésszerkezeté' az állatállomány szakszerűer kialakított takarmánymérlegének kielégítésére kell berendezni és csak a felszabaduló területen lehetne nővé nyi árutermelést folytatni Ebben a kielégítésben a szán. tóföldön kell kialakítani a szükséges f ehéri e-keményítő táparányt és nélkü1w~"' v-’l mindennemű takarmányalapanyag-vásárlást. Fel kell számolni azt az ellentmondásos állapotot, hogy a társult tsz-ek beruházási pénzeszközeiből létesített takarmánykeverőket bérletbe adják, csak azért, mert a fenntartó tsz-ek üzemeiket, azok termelési szerkezetet függetlenítik az . általuk í Jt rehozott teleptől. A növénytermelési rendszerek kialakításában fontos szempont a takarmányok biztonságos megtermelése, de ökonómiai szempontok azt kívánják, hogy az így megtermelt takarmány ne a kereskedelmi vállalaton át, jusson él az üzem állatállományához, hanem közvetlenül, saját takarmánykeverés útján. Határozottan állítom, hogy szarvasmarha, sertés, baromfi telepeink gazdaságos üzemeltetésének ez az egyik lehetséges útja. hiszen az állati termék-előállítás költségeinek 65—70 %-át a takarmányköltségek teszik ki. „fehérje“ vetésszerkezet Azt hiszem a brigád programjába fel kell venni a megyei fehérjemérleg elkészítését tájegységenkint, de talán legfontosabbnak egy tervprototípus elkészítését látom, mely egy olyan meghatározott üzem termelés- szerkezetét alakítaná ki, melyhez zártrendszerű szarvasmarha, illetve sertés telep tartozik. Ebben a tervben rninfá1 kell adni az üzemek számára, milyen vetésszerkezetet alakítsanak ki fehérje-keményítő igényük kielégítésére, dg bizonyítsa' ez a terv azt is, hogy az így előállított saját termelésű takarmány feldolgozása és feletetése milyen kedvező ökonómiai eredményeket mutat Ebben a munkában aktivizálni kell a brigád ökonómus, vegyész, növénytermesztő, állattenyésztő és technikai •szakembereit, mert olyan komplett mintaterv. elkészítésére gondolok. melyhez mozgósítani kell a mezőgazdaság valamennyi szakágazatának képviselőit. A nem nagy létszámú brigád szakembereinek önkéntes munkája' olyan szellemi tőkét jelenthet a megye számára, melynek ésszerű kamatoztatása az üzemek eredményesebb gazdálkodásában fog megmutatkozni. Dk Kerekes Béla agrármérnök, a Tessedik brigád tagja Kertbarátok tanácsadó ja: Hogyan lehet évente főfohszür termelni a zöldséges kertben? A konyhakert helyes beosztása, de különösen a különböző zöldségfélék egymás utánja lehetővé teszi, hogy egyazon területen évente többször is terményt is arassunk. Aki ismeri a zöldségfélék fejlődésének idejét, tar_ tárnát, azokat egymás után és egymás mellé is köny- nyen besorolhatja. Csak példának említem, hogy a télikáposztát májusban ültetjük ki, addig miért maradjon parlagon a terület, inkább vessük be korán érő vete- ményel, és míg a káposztafejek kifejlődnek, a káposztapalánták közt gyors növekedésű és gyors érésű növényeket szintén megtermelhetünk. Mindenekelőtt azzal kell tisztában, lennünk, hogy bizonyos fajta zöldségféle mennyi idő alatt fejlődik ki, mennyi ideig terem, és mikor szabadul fel az általa elfoglalt terület. így számíthatunk a tavaszi palántázásé fejes salátára 6—8, korai karalábéra ‘ 8—10. karottára 12—15, hónapos retekre 5—6, borsóra 12—14. bokorba bfa 12—14, korai fejes káposztára 12—15, korai vereskáposztára 12—15, téli karalábéra 14—15. korai karfiolra 14— 15, uborkára 12—18, téli káposztára 20—24 heti időt a vetéstől illetve palántázástól kezdve. Ha ezeket most egymás után sorolva számításba vesszük, azt is, hogy melyiknek mikor van a legalkalmasabb vetési és palántázást ideje, úgy a következő példák szerint járhatunk el. Március 1-től bktóber közepéig. vagy végéig 32—34 heti fejlődési időt számítva készíthetünk pl. egy ágyást a következőképpen: előbb fejes salátát palántázunk, ez leszedhető 8 hét múlva, utána korai karalábét palántáz- zunk. fejlődési ideje 10 hét, végül karottát vetünk, fejlődése 14 hét. Vagy borsó (14 hét) után a bimbóskelt ültetjük. Más példák: áttelelt télisaláta, utána korai . káposzta. majd fejes saláta, téli spenót, utána korai kel, korai káposzta, korai vereskáposzta, majd endiviasaláta következhet, vagy először fejes salátát palántázunk, utána korai káposztaféle, majd téli spenót következhet, stb. Ezek a példák magukban véve helyesek, azonban a zöldségfélék termesztésénél a terület még tökéletesebb kihasználását is elérhetjük, ha nem várjuk meg, míg egyik termény a területről lekerül, hanem már megelőzően egy másik növényt is a sorok közé palántázunk. Ebből a szempontból a zöldségféléket elő, köztes, fő- és utőtermesztés szerint is csoportosíthatjuk, Előter- mőnek mindazok a zöldségfélék alkalmasak, melyek ősszel vetve áttelelnek, és tavasszal korán szedhetők: ilyen a téli fejes saláta, spenót, téli kel, stb.. vagy amelyek tavasszal vetve palán- tázva is korán szedhetők. Ilyenek a saláta, a spenót, ífe-. részben a zöldborsó, kora! karotta. zöldhagyma, korai burgonya, hónapos retek. Köztes terménynek legjobban megfelel a korai karalábé, saláta, nyári retek, stb. Fő terménynek pedig a téli- káposzta, az uborka, a paradicsom. a paprika, a zeller, utóterménynek téli karalábé, bimbóskel, korai karfiol, stb. Természetesen a vetés módja, sortávolság-beosztása és egyéb szempontok mind fontosak és befolyásolják a termesztés sorrendjét. PL van aki a borsót fészkesen veti úgy, hogy mielőtt a borsót felszedné a főtermény palántázására fészkes trágyázással helyet csinál, viszont dughagymatáblából sorokat kiszed zöldhasználatra azért, hogy helyére eortrá- gyázással uborkát vessen késői savanyításra és ahogy az uborka fejlődik, úgy szedi ki a hagymát, illetve mire az uborka elterülne, a hagyma már kiszedésre került. Éppen ebben rejlik a kertész élelmessége, rátermett, sége és egyben haszna is, hogy az adott viszonyok közt ügyesen állítja össze vetéstervét, illetve területét a leggazdaságosabban hasznosítja. A túlságosan nagy kombinációk a termények összezsúfolására vezet, ami nem helyes. A nyári vetések és a palántázások csak ott sikerülnek, ahol öntözési bo. rendezés és jó talaj áll rendelkezésre. Inántsy Feressi Fuzikládium veszély Május első hetében és azóta lehullott csapadék — az egész megye területén — kedvező feltételeket biztosított a fuzikládium fertőzéshez. A spórák intenzív szóródását — a száraz, tavaszi időjárás miatt — most észleltük először. A megye különböző helyein üzemeltetett levélnedvességmérő készülékek alapján, és a napi kö- zéphőimársékletet figyelembe véve az első (primer) tünetek (olanfoltok a levelen) megjelenése május 18—24-e körül várható. A védekezést ennek megfelelően a jelzett időpontig feltétlenül el kell végezni. Törekedni kell azonlban arra, hogy a lehullott csapadék után a vegyszer minél hamarabb a lombra kerüljön. mert így a spórák csírázása már a kezdet kezdetén megakadályozható. Amennyiben az időjárás továbbra is csapadékos marad, úgy 8—10 naponként a fuzikládium elleni védekezést meg kell ismételni. Védekezésre a mindenki által jól ismert Orthocid, Dithane M—45, Antraikol WP, Zineb 80, Fund azol 50 WP. készítmények valamelyike egyaránt jól használható. A varasodás elleni védekezéssel egymenetben a lisztharmat, és a rovarkártevők ellen is védekezni kell. A lisztharmat mioéliurnái sziromhullás után még közvetlenül veszélyezteti a gyümölcsöt. Ezzel egyidőben fokozódó veszélyt jelent a másodlagos fertőzések intenzitásának növekedése. A fertőzés leküzdésére, illetve továbbterjedésének megakadályozására Thiovit, Kumulus 80, Karathane FN—57, Fundazol 50 WP készítmények közül választhatunk. Rovarkártevők közül a zöld almalevéltetű fokozódó kártételével, helyenként az almadarázs és az atotáaA. molyok lárváinak kartételével kell ’számolni. Takácsatkák egyedeinek nagyrésze már elérte * kifejlett állapotot Speciális akaricidekkel (Dán inon, Galeeren, Pol-Akaritox) csak magas egyedszám esetben indokolt beavatkozni. Egyéb, ként jó védőhatást biztosít a fent említett kártevőik ellen is használatos Bi—58 EC, Foszfotion, Lebaycid 50 EC, Diazi non-Phenkapton WP, Unifosz 50 EC stb. Sziromhullás után a gyümölcs az intenzív növekedés stádiumában van, minden külső behatással szemben rendkívül érzékeny. Ezért a* alkalmazandó készítmények megválasztásánál igen gondosan kell eljárni, és lehető.' leg csak azokat a készítményeket szabad használni, amelyeknek semmi fifotoxi- kus hatása nincs. Keresztesi István, megyed növényvédő állomás FiataF fogok dolgoznak a székeFyi B'VakaMsz Tertn“f"'rövefkezetb“n az ö"»5zőberendezések mellett Képi ön: Kropok Póni''! s Sipos Fibor a bereu . . munkálatai köz* ben.' '(Hummel Jfcs.l .elvétele)
