Kelet-Magyarország, 1974. május (34. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-19 / 115. szám

Sra. májas Ml fCELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 9. oldal A vezető szerep és a munkáskultúra Miről beszél a rakamazi honfoglalás kori temető? Napjainkban egyre gyakrabban esik szó • munkásosztály vezető szerepe ég a munká­sok kulturális szintje közötti összefüggésről. Érthető, sőt természetes ez, hiszen korunk­ban, a tudományos-technikai forradalom ko­ri ’an a műveltség egyre fontosabb tényezőjé­vé válik a gazdasági és társadalmi haladás nak. Lenin már Clara Zetkinnel történt be s/élgetése során előrejelezte, hogy a szocializ­mus építésének szakaszában kitűzött felada­tainkat nem valósíthatjuk meg a szocialista feuitura megteremtése nélkül. Fejlődésünk mai szintjén a munkásosztály vezető szerepe e^.ert nemcsak politikai tartalmat hordoz, ha­nem kiterjed a kulturális életre is. A mun­kásosztály vezető szerepének erősítése tehát a munkásság állandó, folyamatos művelődését, a kulturális tevékenységben való fokozott részvételét és széles körű kezdeményezését is magában foglalja. A munkásság kulturális szintjének eme !ése, a szocialista kultúra kibontakozása tá­volról sem csupán kulturális-esztétikai kér­dés. Elszakíthatatlan a munkásság sokoldalú társadalmi-politikai aktivitásától, mert csak ? társadalmi tevékenységbe kapcsolódó s benne részt vevő egyének fogékonyak a tényleges kulturális értékek iránt. A magas szintű szo­cialista kultúra feltétlenül széles társadalmi ei a pót, bázist igényel a maga számára. A szo­cialista kultúra bázisa pedig elsősorban a munkásosztály, s ezért aktív részvétele nélkül b szocialista kultúra fejlesztése lényegében il­lúzió marad. A kulturális életben való aktív részvétel íeltételezi a társadalmi-politikai, közéleti te­vékenységben való erőteljes részvételt, amely­nek egyik fontos eszköze a szocialista demok­rácia feilesztése. Csak így nevelhetők ki az eeV-énekben azok a képességek és szükségle­tek. amelyek alapján valóban megvalósulhat é« tömegjelenséggé válhat a szocialista kul­túra kibontakozhat a szocialista művészet él­tető közege. A munkásosztály vezető szeretőének érvé­nyesülése és a munkások kulturális aktivitá­sának kibontakozása tehát kölcsönhatásban áll egymással. A vezető szeren csak úgv teljes, ha a kultúra területére is kiterjed, másrészt a munkásosztály megfelelő oolitikai. szakmai és (általános műveltség nélkül ma már nem tud- Sa kellő mértékben érvényesíteni társadami szerepét. Ezért hangsúlyozta az MSSZMP X. kongresszusa, hogv: „Társadalmunk szocialis­ta fejődésének effvík alapkérdése a dolgozók általános műveltségének emelése é* a szak- képzettség nőve1 őse”. Az elmúlt évek tapasztalata bebizonyítot­ta. bogy a tömegek kulturális feilődéséhez 5n- mazában nem élezendő a művelődési felté­teleknek. a művelődés lehetőségeinek bőví­tőre. Még nagvon sokan vannak, akik nem él- nfk e lebetősézekkel. ielentős rét ezek marad­nak távol a művelődéstől A lehetőségek meg­teremtése mellett ezért legalább aunvir-, fon­tos feladat a munkások művelődési igényei­nek a kialakítása. Ez nemcsak közm'veiő^é- 8i intézményeink feladata, hanem közrelát- (■ranak benne a munkahelyi viszonyok, a köz­életi tevékenység feltételei is. jelentős szerepet látszik a munkások művelődési Izényeinek alakításában a mun­kahelyi vezetés, a munkahelyi lézkör. Az eső régen elállt és kisütött a nap. Le­vetkőztünk fürdőruhára és bemerészkedtünk a víz szélére. Mert már közeledett a dagály s olyankor ki kell jönni a vízből; ha megnőnék B hullámok, úgy csapkodják a szirtialakat, mintha ágvúznának. Így hát beljebb húzódtunk s mikor Mar- eelle újra számhoz érintette^ duzzadt, formás BZáját, különös gondolatom támadt. — Te Marcelle, maradjunk itt négy na­pig. olyan szép itt... , . „ Nem láttam csak féloldalt & csillogó ten­gert. a víztől’ fénylő fekete szirtfalakat, Mar- eelle melegen ragyogó szemét néztem, bárso­nyosan hamvas bőrét s úgy éreztem, valam nagy, csodálatos tengerbe merülök el. _ Én dolgozom. Louis, én nem maradim tok ... Te diák vagy, az más. — És ha írnál a munkádba, hogy beteg vagv ? — Én nem írhatok. Orvosi igazolván' kéül. — Akkor kérünk egy orvostol _ Dehát nincs semmi bajom. És a vizs gá>T is pénzbe kerül. ................... — Megmondom, hogy ösztöndíjas va gyök. , . . — Öh. te kis bolond. Azt nem lehet. De addig rágtam a fülét, olyan vágyódéi sál hogy mégis beadta a derekat, s délutá már becsöngettünk egy kis ház ajtaján, aho orv 's* ielzett a tábla. Idős ember jött ki- ö volt az orvos. Be telkeit, s ott zavartan előadtam, hogy ősz töndíjas magyar diák vagyok s a meny asszo­nyom rosszul lett délelőtt a napon. A nap a í él*“íő eleme. Megnézett jól minket, szép sötétkék ru hánkat, tiszta, bizalmatkeltő arcunkat s esa' annvit mondott: _ Megkell vizsgálni! Beléptünk a rendelőbe, engem az ablak hoz állított s közben beszélgetett Marcelleel. önig levétette ingét. Megvizsgálta s közben kérdéseket intézett hozzá. De nem annyira a A munkások művelődési igényelt nag„ mértékben befolyásolja, mennyire értékelik munkahelyükön a továbbképzésben való rész­vételt és e2 mennyiben kötődik a teljesítmény értékeléséhez. Ha a tanulás eredményei nem vezetnek magasabb anyagi és erkölcsi elisme­réshez, akkor a munkások többsége aligha vállalja az ezzel járó áldozatot ég erőfeszí­tést. A vállalati vezetésnek el kell érnie, hogy a munkások tudatosítsák magukban: a mű­veltség megéri az időt, a fáradtságot és a költ­séget Ha a munkahelyi légkör felkelti a szak­mai érdeklődést, a széles értelemben vett szakmai tudás elmélyítése gyakran utat nyit az általános műveltség más területei felé. Erős hatással lehetnek a kulturális érdek­lődés felkeltésére a szőkébb értelemben vett munkahelyi csoportok. Különösen nagy sze­repe van a szocialista brigádmozgalomnak. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a közművelődési intézményeknek nin­csenek tennivalóik a munkásműveltség fej­lesztésében. A felszabadulás óta eltelt idő alatt kialakult a szocialista közművelődés in­tézményeinek rendszere. Munkájuk korszakos jelentőségű eredményekhez vezetett. Ezekre építünk napjainkban, amikor a fejlődés útját már nem annyira az intézmények számszerű fejlesztésében kell keresnünk, hanem a mi­nőségi és tartalmi munkára kell helyezni a hangsúlyt. A művelődési intézmények munkás orien­tációjának ma az a fő kritériuma, hogy mun­kájukban mennyire veszik figyelembe a tár­sadalmi rétegződést, mennyire ismerik fel, hogy környezetük nem homogén, hogy az em­bereknek a munkamegosztásban elfoglalt he­lye, iskolai végzettsége, anyagi lehetőségei, is­meretei, egész életformája eltérhet és el is tér egymástól. Szükséges tehát, hogy az át­adott ismeretek összetételében, megformálá­sában, az átadás metodikájában vegyék figye­lembe ezeket az eltéréseket. A művelődés általános céljainak elérése csak nagyon differenciált szükségleték kielé­gítésével történhet. Éppen ezért fontos an­nak vizsgálata, hogy a művelődési intézmé­nyek vezetése a programot, a foglalkozásokat kinek szervezte, hogy milyen rétegekkel akar­nak elsősorban foglalkozni és ezek az elképze­lések mi szerint alakultak. Jelenlegi tapasz­talataink azt mutatják, hogy művelődési in­tézményeink jelentős részében nem tudják meghatározni kinek a részére szervezték a programot és ez jelentős akadálya a munká­sok őr a művelődési intézmények közötti jó kapcsolatok kialakításának. Mindebben sok a feladata a munkásosz­tály céljait megfogalmazó, érdekeit kifejező és képviselő társadalmi-politikai szervezetek­nek is. Nem tekinthetik a munkásosztály mű­velődését csupán valamiféle másodlagos je­lentőségű „reszortterület”-nek. Ellenkezőleg: abból kell kiindulniuk, hogy a munkásosztály műveltségének fejlesztése, kulturális aktivitá­sának kibontakozása alapvető fontosságú osz­tályérdek, a vezető szerep érvényesülésének szerves része és lényeges feltétele. Dr. Mikecz Tamás az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének tudományos munkatársa rosszullétről, mint inkább arról, hogyan élünk, én mit tanútok, Marcelle mit dolgozik s mik a terveink. Aztán felvétette vele újra az inget s elő­vett egy nagy dobozt a szekrényből. Én fölö­sen megkérdeztem, hogy mivel tartozom. Olyan keveset mondott, hogy magam is el­csodálkoztam s szégyenlősen kiszámoltam az aprópénzt. Ő pedig így szólt: — Nincs komoly baj, de négy napi pihe­nő mindenesetre szükséges. Ezt naeg is írom a munkahelyének. Ebben a dobozban meg vi- taminos csokoládé van. Háromszor- négyszer- ötször is ehet belőle egy kockát naponta, et­től helyrejön. Ha pedig túl erős a nap, a vő­legényének Ír adhat belőle. És átnyújtotta a doboz csokoládét, amely sokkal többe került vótoa. mint az egész tiszteletdíja és nagy há- ■ álkodásunk közben az ajtóig kísért. Marcelle kint megjegyezte, hogy ennél jobbat is kitalálhattam volna, minthogy a na- oon rosszul lett, de mégi* elégedett volt ve­lem, mégis tetszett vatomi benne, amit Kita­láltam s kicsit hosszabban nyomta duzzadt, formás száját a számra. Este pedig különös dolog tanúja voltam. \ kis falusi szobába húzódtunk már vissza s én le ír feküdtem, ö pedig egy zacskót vett úő s afféle külföldi aprópénzeket rakott az isztalra. Ezt azoktól' a külföldi diákoktól kap- a akiken segített, amikor a diáknegyedbe érkeztek hazájukból, hogy ott tanuljanak, /agv hús7 darab rézpénze volt, amelynek egy ászét már kivonták a forgalomból is. Ez volt pyetlen szerzeménye. Nagyon szerette, mm- 'egyikhez valami kis emlék fűzte. Mindegyi- árt egy diákot segített meg, S akkor elővette zsebkendőjét s törölget- ■i fényesíteni kezdte a pénzdarabokat. En iem szóltam, de lélegzetem is majdhogynem ■lállt a boldogságtól s talán a szemem is negnedvesedett. Marcelle nem szólt semmit, de ebből tudtam meg, hogy eljön velem haza, Magyar- országra. Már az útra készülődött. Nortfheáim Otto bajor herceg a viszályko­dás idején visszasegítette trónjára Salamont. A király anyja, korabeli dokumentumok ta­núsága szerint, a kincstárból egy kardot adott neki hálából, mégpedig egy díszes, aranyve rétes szablyát, amelyet Attila-kardja néver ismert a világ. Található Bécsben. Hosszú ideig koronázási jelvény volt. A történet hi­telességét sokan vitatták, hiszen az egyetlen ilyen volt egészen 1927-ig. Akkor Szabolcs megyében, Geszteréd határában a szél kifújt a homokból egy sírt, amelyből szintén előke­rült egy kard. Markolatának verete, tartozéka1' igen közeli rokonságot mutattak a bécsi mú­zeum kincsével. A kétely azonban még nerr oszlott el teljesen. A régészek Európában még csupán valószínűnek vélték, és esetleges vé­letlen egybeesést tételeztek fel — joggal. Most azonban megdőlt minden ellenérv. A Raka- mazon befejeződött ásatások során előkerült leletek kétséget kizáróan bizonyítanak. Ez a sűrített lényege annak a bevezetőnek, ame­lyet dr. Dienes István, a nyíregyházi Jósa András Múzeum tudósa mondott. A lelet előbukkanásának hiteles történe­tét dr. Németh Péter múzeológus ismerteti. A rakamazi Győzelem Termelőszövetkezet egy hosszabb program részeként rónázást végez, magyarul elhordja a homokdombokat. A mun­ka közben április 19-én, pénteken a gép ló- csontokat borított ki. Ezt követően tárgyak is előkerültek, díszes, aranyozott és aranytár­gyak. Félrerakták őket, jó szándékkal, de szakismeret híján. Közben, míg eldőlt, hogv miként jelentsék be az eseményt, a tárgyak ott hevertek, sokan nézegették, vontatók, te­herautók jöttek-mentek, folytatták a meg­kezdett munkát. Csak április 22~én közölte a tsz elnöke, aki gvorsan felismerte a tudomá­sára hozott hír jelentőségét, a múzeummal: jöjjenek, mert valami előkerült a föld, a ho­mok alól. A helyszínre siető múzeológus azonnal látta: itt honfoglalás kori temető volt, a lelet rendkívüli, és sajnos, az eltelt napok alatt folytatott munka miatt csupán töredékes. De még volt remény. A rónázást abbahagyták, hogy a terepet a gépek helyett a tudomány emberei foglalják eL ' — Már az első pillanatban látszott — mondja dr. Németh —, hogy a síroknak nagy részét, legalább kétharmadát, elhordták a gé­pek, de az, ami a földből előkerült, még a leg- merészebb régészálmot *s felülmúlja. A mun­kát ettől kezdve dr. Dienes és dr. Németh kö­zösen végezte, aminek eredményeképpen ki­lenc sírt tártak még fel. Az eredmény minden várakozást felülmúlt. A helyszínen azonnal megkezdődtt a le­letek korának és jellegének meghatározása. Kiderült: egyértelműen a X. századból Szár­mazó temetőt találtak. Öt sírban volt tegez nyílhegy, íj, ezenkívül öv. A fő figyelmet azonban a már feldúlt sír felé fordították mert az ebben talált lelet volt a leggazda ­gabb, a többi egy fokkal alacsonyabb rangú emberek emlékét idézte. Egy pillantás elég volt az aranyVgretes. díszes kardra, a tarsoly' lemezre, és máris eldőlt: magas rangú Sze­mélyé lehetett. Ezt a tényt tovább erősítette hogy a díszítés rendkívüli módon hasonlítót az 1927-ben talált geszterédi, hasonlóan ara nyos kardra, és egyben o bécsi Attila-kardr' is. Az arany szemfedő, a szájfedő, a több tárgy is aláhúzta: csak olyan személyről le hét sző, aki Szabolcs vezér Igen közeli hozzá­tartozója volt, magas méltóságot, a katona-' kíséret vezetőjének tisztét viselte, és a köré temetkezetteknek mindenképpen feljebbvalója kellett, hogy legyen. Az antropológus a kopo­nyát és a testarányokat összevetve megálla­pította: egy 55 év körüli férfiról van szó, aki tipikusan finnugor típusú, nem alaCsony, in­kább magas, mint környezetén6 k tagjai, te­hát nem sűrű, mofcány, amilyennek sokszor a honfoglalókat jellemzik. De a leletek azonosítás,, még tartogatott újdonságot A geszterédi, a most Rakamazom talált kard, a világhírű tárcáid tarsolylemez és a most itt előkerült indadíszítésű olyan köl­csönösen azonos jegyeket visel, hogy szinte tel­jes pontossággal kijelenthető: egy Szabolcs várában működő műhely termékei. Mindez -okát mond, hiszen aláhúzza a vár egykori po­litikai jelentőségét, az ottani kézműipar fon­tosságát és fejlettségét, és tolmácsolja csak­nem pontosan ezer év előttről a magyarok íz­lését, művészetét A dr. Dienes által talált régebbi rakamazi koronggal együtt a t«TüLet örténelmi jelentősége még nagyobb fénnyel jelentkezik. A temetkezések módja pontosan elárulja, hogy még Géza fejedelem megkeresztelkedése előtti időkről lehet szó, hiszen akkor, amikor ő felvette a keresztsséget, vele a főrangú ak kötelezően tértek át az új hitre. Árpádtól ez idáig három nemzedék váltotta egymást: ezek közül kerültek ki a mostani temető la­kói. A fő személyiség körüli sírokban nem volt aranylelet, csupán ezüst, de a díszítés szépsége, a tárgyak gazdagság-, azt mutatja, hogy legalább kísérői, de lehet, hogy rokonai voltak az elhantoltnak. Gondos, ünnepélyes temetés lehetett, bizonyítják a sírok mélysé­gei, a tárgyak; és mindez légvonalban csu­pán négy kilométerre a földvártól. A rakamazi, a korábbi geszterédi és tar­eali leletek összességükben elárulják, hogy ebben a korban a honfoglalók társadalmában már felismerhetők a hűbéri társadalom voná­sai, és a gúla alakú hierarchia a temetkezé­sekben is megnyilvánult. A mostani fő sze­mélyiség, lehet nemzetségié, fontos politikai szereppel rendelkezhetett, hiszen a szabolcsi vár a keresk^delmi és diplomáciai útvonalak egyik megállója volt, a tiszai átkelőhely a vámszedésre adott lehetőséget, de a folyó ma­ga is lényeges szerepet töltött be, mint út, észak felől. A talált fő magas értelemre valló koponyája arról tanúskodik, szerepe nem le­hetett alábecsülhető, és gírja is alátámasztja ezt. A restaurálás után a rakamazi leletek a nyíregyházi Jósa András Múzeumba kerülnek, bár mint dr. Dienes István mondta: nagy karrier előtt állna*. Biztos, hogy a magyar múzeumok is kérik vendégkiállításként az anyagot, és hasonlóan a rakamazi koronghoz, a nemzetközi régészközvélemény is kíváncsi lesz a lelet fő tárgyaira, így azok külföldi Iff* állításon is közönség elé kerülhetnek. Amint dr. Németh Péter kifejtette: a mostani leletek arra engednek következtetni; hogy Rakamaz térségében, a művelésre alkal­massá teendő dombos vonulatban még rejle­nek régészeti emlékek. Ezek a rónázás köz­ben előkerülhetnek, és ami a fő: a rakamazi tsz figyelemmel is Kíséri a földmunkáit, hogy jelezzen. A honfoglalás korának emlé­kei így gazdagodnak, és teljessé teszik a sza­bolcsi földvárról alkotott képet, még ponto-J mbban: az itt élt ősök ha név szerint nem is;' le személyes ismerőseinkké válnak. Megyénk most egy régészeti feltárás ered-' nényei révén került az ország, és mondhatni átran az európai tudományos érdeklődés kö­zéppontjába. Mindez arra irányítja a figyelj met, hogy a múzeum, mint fontos közműved lődési intézmény, a régi és az újabb kor em­lékeinek feltárója, feldolgozója és őrzője, a kutatások műhelye megérdemelné a fokozott l.abb figyelmet, támogatást, hogy betöltse egy­re nagyobb feladatát a hazafias nevelésben,' az értékek bemutatásával, mag arázásával váljék mind nagyobb tömegele •- művelődést helyévé. -rT~'T fc-E Képűnkön: Dr. Dimes István, az egyik feltárt sírnál. (MTI «st« — Balogh P. László MvJ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom