Kelet-Magyarország, 1974. május (34. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-19 / 115. szám

'# d!<M MffE.ET-M AGY ARORSZ A<5 f974. május f® HÉTFŐ: A konzervatív erők nagy veresége az olasz népszavazáson - Sindermann az NDK kor­mányfője Moszkvában — Indira Gandhi ta­lálkozója Mudzsibür Ralrmannal — A pakisz­táni miniszterelnök pekingi látogatása KEDD: Dzsallud líbiai miniszterelnök moszkvai útja — Kormányválság Törökországban — Fegyveres összecsapások a Gclan-fennsíkon — Az ame­rikai külügyminiszter ingázása, Damasz­kusz és Jeruzsálem között SZERDA: Walter Scheelt választják az NSZK állam­főjévé — Népszavazás Kairóban az úgyneve­zett októberi dokumentumról — Palesztin fegyveresek akciója az izraeli Maalot falu­ban, súlyos légitámadások Libanon ellen CSÜTÖRTÖK: Titót Jugoszlávia örökös elnökévé vá­lasztják — Az új nyugatnémet kancellár, Hel­mut Schmidt leteszi az esküt — Megalakul az új portugál kormány, két kommunista mi­niszterrel PÉNTEK: Tárgyalások Dakartban a portugál külügy­miniszter és Bissau-Guinea képviselői között — Kádár János fogadja Jakubovszkij marsallt SZOMBAT: Parlamenti választások Ausztráliában — Befejeződik a francia elnökválasztási kam­pány — Feszültség Írországban a dublini me­rénylet után Az újságíró éveken keresz­tül szinte reflexszerűen írta le a neveket, ha Bonn volt a téma: a nyugatnémet Brandt—Scheel kormány. A hét derekától kezdve át kellett állni, a jövőben a nyugatnémet Schmidt— Genscher kabinetről lesz szó. Barátkoztunk az új, portugál nevekkel is, megala­kult Lisszabonban az ideig­lenes kormány, a kommunis­ták két, a szocialisták három tárcát vállaltak benne. Olyan politikai vezetők, akik negyven napja még a Peniche sziklabörtönben ra­boskodtak, vagy hazájuktól távol, kényszerű emigráció­ban voltak, most miniszteri tisztségeket töltenek be. El­nököt és kormányt választott a jugoszláv parlament is, de éppen a folyamatosság és stabilitás jegyében. Titót ez­úttal mandátumkorlátozás nélkül, örökös elnökké je­lölték, a kormányfő válto­zatlanul Bijedics lett, csupán néhány szaktárca cserélt gaz­dát. Az új kormánylisták évad­ja várhatólag folytatódni fog. Mindenképpen új nevek ke­rülnek majd az elnökválasz­tás után létrejövő francia mi­nisztertanácsi névsorba, de választások zajlanak Auszt­ráliában, bármelyik órában kirobbanhat a török kor­mányválság, borotvaélen táncol a dán kabinet, s a vá­lási népszavazáson elszen­vedet súlyos vereség nyomén kiéleződhet az olasz keresz­ténydemokraták belső vitá­ja. A legnagyobb érdeklődés természetesen az egymásra rímelő Bonn és Lisszabon változásait kísérte. Schmidt és új csapata a korábbi prog­ram továbbvitelét ígérte, de általános a vélemény, hogy bizonyos hangsúlyeltolódá­sok várhatók. Számítanak a Brandt által behirdetett nagyszabású reformtervek lefaragására, a belpolitika előtérbe kerülésére, a kül­politikai aktivitás némi féke­ződésére. Ami a szocialista országokat, a „keleti part­nereket” illeti, az új kor­mányfő szerint, továbbra is következetesen síkraszállnak a realitásokat kifejező szer­ződések maradéktalan meg­valósítása mellett. Portugáliára — túl a nagyjelentőségű változáson — az is ráirányíthatta a fi­gyelmet, hogy két kommu­nista miniszter foglal helyet egy NATO-ország kormány- aatában. (Eddig Izland volt az egyetlen a tizek atlanti tagállam közül, ahol kom­munista miniszterek vettek részt a kormányban.) Reá­lisan számolni kell azzal, hogy belső és külső reakciós erők megpróbálhatják gátol­ni majd ezt a kibontakozást, amint a hét során kétszer is puccshírek szállingóztak. Nem lesz könnyű a kormány­ban összeegyeztetni az afri­kai politika kérdéseit sem, hiszen a kommunisták követ­kezetes harcosai a gyarmati háborúk beszüntetésének. Bíztató hírként értesülhet­tünk róla, hogy Dakarban tárgyalások kezdődtek Bis­sau—Guinea képviselői és a portugál külügyminiszter között, valóban megnyílt a lehetősége annak, hogy az utolsó, hagyományos gyar­matbirodalom is a múlté le­gyen. Nehéz tehát túlbecsül­ni a portugál változás je­lentőségét, de a józan szám­vetés megkövetelte, hogy utaljunk a problémákra is. Drámai erővel lobbant fel a feszültség a Közel-Keleten. Palesztin fegyveresek ejtet­ték túszul Maalot izraeli fa­Mielőtt embereinek kiadta a parancsot, hogy hagyják el a lángokban álló épületet, fekete festékkel a falakra fes­tette térképét: az Olaszor­szágtól elszakított és hosszú lánccal Amerikához csatolt Szicíliát. És két feliratot: Éljen Giuliano! Éljen a GRIS! Ez voM a fontos neki. Hogy a hatóságok megtudják: iga­zi politikai eszméért dolgo­zik, egy „ügyért” Öl, rabol; nem bandita már, hanem a szeparatizmus fegyveresei­nek vezetője. Másik komoly gerillaak­cióját, mint mondtuk, Monte- leprében, városkájának falai közt hajtotta végre. Be akarta bizonyítani az erejét, ezért nagyon kegyet­len csapdát állított. A helyi csendőrőrsöt új emberekkel erősítették meg, vezetőjük Calandra törzsőrmester volt. Giuliano nem a monteleprei lu iskolásait és — az ellent­mondó jelentések miatt, egyelőre tisztázatlan körül­mények között — sokan éle­tüket vesztették. Az izraeli hadvezetés, „megtorlásként” súlyos légitámadásokat inté­zett Libanon ellen. Beirut külvárosait bombázta. Úgy tűnik, hogy Tel Aviv továb­bi ürügyet próbál kovácsol­ni a történtekből, a rendezés megakadályozására. A maaloti és libanoni tra­gédiák mögött felsötétlik a közel-keleti válság egészének képe. Újra bebizonyosodha­tott, hogy ezt a térséget sem valóságosan, s6m a szó poli­tikai értelmében nem aknát- lanították, az átmeneti kompromisszumok, a félmeg­oldások pedig nem jelenthet­nek igazi megoldást. Csakis valamennyi megszállt arab terület visszaszolgáltatása, a palesztin nép törvényes jo­gainak biztosítása hozhat valódi békét az olajfák alatt, ezeknek az elveknek jegyé­ben folytatni kellene a gen­fi béketárgvaláeokat. Az át­fogó és igazságos közel-keleti rendezés mellett szálltak sík­ra azokon a tárgyalásokon is. amelyet parlamenti küldött­ségünk folytatott a héten Da- maszkuszban és Kairóban. Gazdag volt a budapesti „vendégkönyv” is. Az MSZMP KB első titkárának. Kádár Jánosnak olyan ven­dégei voltak, mint a koreai kormányküldöttség, az ar­gentin gazdaságügyi minisz­ter, Gus Hall. az Egyesült Államok Kommunista Párt­jának főtitkára, Jakubovsz­kij marsall s a kíséretében levő magas katonai személyi­ségek. Fővárosunkban ta­nácskozott a Nemzetközi Di­ákszövetség kongresszusa, amelyre meghívott vendég­ként Allende asszony is meg­érkezett. A KGST termékeny hétköznapjait jelezték a len­gyel és NDK-delegációk lá­togatásai és a Budapesti Nemzetközi Vásár mindig lehetőséget biztosít, hogy sze­mélyesen 1* tanácskozzunk fontos kereskedelmi partne­reinkkel, felelős gazdasági szakemberekkel. A további csúcsforgalom előhírnöke pe­dig a szokásos, rövid hiva­talos bejelentés volt: Hove­ida iráni kormányfő rövidé­altiszteket és csendőröket akarta elintézni, akik állan­dóan a városkában állomá­soztak, hanem „a többieket”, akiket a kormány a „konti­nensről” küldött ellene. Nyugodtan állíthatjuk, hogy ha Giuliano el akarta volna tenni vagy tétetni láb alól azt a páf csendőrt, aki Monteleprében szolgált, könnyen megtehette volna. Jóval erősebb volt, mint az a vállakozó kedvű kis osztag és sokkal korszerűbb fegy­verekkel rendelkezett. Giu­liano tehát leadatott néhány sorozatot a helyi csendórőrs ablakaira, ajtajaira; azt aksrta, hogy erősítést vezé­nyeljenek a városkába. A fi­gyelmeztető sortűz természe­tesen arra indította a monte­leprei csendőröket, hogy ér­tesítsék a palermói parancs­nokságot. amely sürgősen Montéleprébe irányított egy teherautót vagy harminc em­berrel. Giuliano lehallgatta a tele­Irán Az emergiaprobléihákkal bajlódó világ legérzékenyebb pontján — a kőolajban gaz­dag Közel-Keleten — he­lyezkedik él a világ negye­dik legnagyobb kőolajterme­lő országa (254 milliót 1972- ben), Irán. A hazánknál kb. 17-szer nagyobb (1 648 000 km1) területű, 30 millió la­kosú császárság a világ egyik legrégebben alapított állama. I. e. 550 körűi a perzsák megdöntötték a mai Irán te­rületén a népek uralmát, majd megsemmisítették a babiloni birodalmat. I. e. 529—328 között a Perzsa Bi­rodalom határa Egyiptomtól Indiáig terjedt. Görög és arab uralom után 1499-től Perzsia újra a nemzeti di­nasztiák uralma alá került. Az 1907-ben megkötött brit—orosz egyezmény Per­zsiát érdekszférákra osztot­ta. 1935_ben az állam felvet­te az ősi Irán nevet. 1941 augusztus — 1946 május kö­zött az ország semlegességé­nek biztosítására brit és szovjet csapatok tartózkod­tak Iránban. 1955. november 3-án Irán csatlakozott a Bag­dadi Szerződés katonai tömbjéhez, amely később felvette a Központi Szerző­dés Szervezete (CENTO) ne­vet. Az 1962. szeptember 15-i iráni—szovjet kapcsolat- felvétel mind politikái, mind gazdasági téren kedvező helyzetet teremtett a két ország viszonyában. Az 1962- ben meghirdetett „fehér for­radalom” a feudális marad­ványok felszámolását, a ka­pitalista fejlődés meggyorsí­tását es földreform-program megvalósítását tűzte ki cél­jául. Irán soknemzetiségű or­szág. A népesség fele perzsa, 30 százaléka azerbajdzsáni, türkmén és török, 10 száza­léka kurd, 6 százaléka arab. A lakosság 69 százaléka vá­roslakó, 98 százaléka Pgdi; mohamedán vallású. A gaz­daságilag aktív népesség 54 százaléka a mezőgazdaság­ban. 24 százaléka a szolgál­tatások területén, 22 százalé­ka az iparban és a bányá­szatban tevékenykedik. Az ország földterületének 7,5 százalékát művelik meg. 24 százaléka erdő és legelő. A földreform meghirdetése óta 3 millió család kapott földet Állami támogatással 9000 szövetkezet alakult 1,5 millió taggal. A mezőgazda­ság legfontosabb terményei: a búza, a rizs, a gyapot, a cukorrépa, a tea, és a do­hány. Irán gyorsan fejlődő ipa­rának legfontosabb ága a kőolajbányászat, amely «z ország 17 milliárd dolláros kiviteléből 16 milliárd dol­lárral részesedik. Megkezdő­fon beszélgetéseket Csapa­tainak kiadta a parancsot: tartsák szemmel az utat, és zavartalanul hagyják átmen­ni a teherautót; majd ördögi csapdát állított A belváros­ban, oda, ahol a teherautó­nak feltétlenül meg kellett állnia, orvlövészeket állított az ablakokba, a tetőkre, a teraszokra. Mintha egész Montelepre kihalt volna. Senki se me­részelt egy szót se szólni, se a községházi tisztviselők, se a városi rendőrök, se az orvos, se a gyógyszerész, se a taní­tók. Mind otthon kuksoltak, és várták a lövéseket. Az egész kísértetiesen hasonlí­tott egy amerikai kaland­filmhez. A teherautó az éjszaka kel­lős közepén érkezett meg, árva motorzúgással, és ép­pen ott állt meg, ahol Giuliano számította. Eldördültek a lövések. Sok halott és sok sebesült ma­radt a színen. Montelepre dött Irán hatalmas földgáz­kincsének feltárása. Külföldi (szovjet, amerikai, japán, nyugatnémet, stb.) segítség­gel 1938—1972 között sokat fejlődött Iránban a kohásza­ti-, földgáz-, textil-, élelmi­szer-. és a tartós fogyasztási cikkeket előállító ipar. (A Szovjetunió támogatásával kohászati kombinát. 1200 km — hosszú gázvezeték, vízi- erőmű és öntözőrendszer va­lósult meg). Ebben az idő­szakban a nemzeti összter­mék évente több mint 11,2 százalékkal nőtt, a nemzeti jövedelem pedig megkétsze­reződött. Irán reális külpoli­tikája gazdasági és katonai potenciálja következtében a Perzsa—(Arab)—-öböl térsé­gének jelentős tényezőjévé vált. Az 1973—77 között végre­hajtásra kerülő ötödik ötéves terv 34 milliárd dolláros be­ruházásának célja az ország iparának széles körű fejlesz­tése. az ország nyersanyag- vagyonának (vas, réz, cink, ólom, krómérc) feltárása a gép_ és vegyipar továbbfej­lesztése. A terv központi fel­adatként jelöli meg a mező- gazdaság modernizálását. va_ Franciaországban pénte­ken este véget ért az elnök- választási kampány, szomba­ton már nem tartanak gyű­léseket, és ma kerül sor a választás második, döntő fordulójára. A két elnökjelölt közül Francois Mitterand az első fordulóban 11 044 373 szava­zatot kapott, vagyis a leadott szavazatok 43.24 százalékát, Giscar d’Estaing pedig 8 326 774 szavazatot, vagyis a szavazatok 32,60 százalékát. legmagasabb teraszán pedig Giuliano kitűzte a Trinac- ria*, a „független Szicília” zászlaját •Trinacria — Szicília egykori neve. A MÁSODIK ZÁSZLÓ: A MONARCHIA Giuliano terrorakciói olyan kegyetlenek és súlyosak vol­tak, hogy magukat a meg­bízókat és felbujtókat is meg­ijesztették. Elég hamar rá­jöttek, hogy olyan erőket szabadítottak el, amelyeket nem tudnak megfékezni. Giu­liano megragadott egy zász­lót, és ez a zászló megmene­külésének egyetlen remény­sége, ezért vívja a maga há­borúját a maga módján. A szeparatisták riadalma akkor csapott át igazi féle­lembe — saját magukat fél­tették >—, amikor a római kormány elhatározta: fegy­veres egységeket vezényel a a Giuliano dúlta területek­re. A Ponte Sagana-i egyez­ményt megkötő hercegek fé­lelmét és felelősségének sú­lyát az is növelte, ahogyan Giu'.'iano bánt velük. A nyugat-szicíliai szepara­tizmus egyetlen Igazi kato­nai vezérének tartotta ma­lamint a szociális, egészség- ügyi és kulturális problémák megoldását. Irán legfontosabb külke­reskedelmi partnerei az energiahordozókban szegény tőkésor-szágok (Japán, NSZK, Nagy-Britannia, stb.), de az utóbbi időben kedvezően alakultak az ország kapcso­latai a Szovjetunióval és más szocialista országokkal is. Hazánk 1973-ban 194 mil­lió devizaforint értékben ex­portált hengerelt árut, vago­nokat, fogyasztási cikkeket, gépeket Iránba és 113 millió devizaforint értékben gyapo­tot. szárított gyümölcsöt, szőnyeget, valamint cipőt hozott be onnan. Magyaror­szág részt vett egy mezőgaz­dasági mintaüzem kialakítá­sában és vágóhidak berende­zéseinek szállításában is. Az eddigi kedvező tapasztalatok alapján iráni részről szíve­sen fogadnák hazánk részvé­telét az ország fejlesztési programjainak (a mezőgaz­dasági fejlesztés, a húsfel­dolgozás, az öntözés, a ta­karmányelőállító telepek lé­tesítése. a hírközlő és az egészségügyi hálózat kiépíté­se) megvalósításában. A hét folyamán közölt köz­véleménykutatások általában arról tanúskodtak, hogy a két jelölt esélyei teljesen egyfor­mák: két közvéleménykuta­tás szerint a szavazók 50—50 százalékban készülnek Mitte- randra, illetve Giscard d’Estaingra szavazni, egy másik közvéleménykutatás szerint pedig Giscard d’Es­taing 51:49 százalék arányban megelőzi Mitterandot, ám a választók 11 százaléka még nem döntött végleg. gát: szervezte egyébként va­lóban csak neki engedelmes­kedett. Az ő birtokában voltak a vásárolt vagy elkoffc- zott fegyverek, az emberek, a pénzeszközök; az utánpót­lást is ő szervezte. Csak né­hány csapatkapitányt és ta­nácsadót tartott egyenrangú társának: Sciortinót, Pisciot- tát, Passatempót, Ferrerit, a leghűségesebbeket. Alig pár bandán kívüli ember találkozhatott vele: csak a fiatal' ügyvéd időzhe­tett nála a bérlőtestvérek gazdaságában, csak neki si­került politikáról beszélnie Giulianóval; lassanként, aho­gyan közeledett a népszava­zás időpontja, egyre többet találkoztak. Giuliano igazi ereje, „ver- hetetlensége” szervezetének szigorú, zárt önkormányzatá­ban rejlett. Nem bízott a maffiavezérekben, se a ke­gyelmes urakban, se a „ki- sebb-nagyobb uracsokbarf, ahogyan megvetően nevezte őket; a legális világhoz, a társadalomhoz vezető hidat jelentették neki, de a hatal­mát meg az elhatározásait nem osztotta meg velük. (Folytatjuk ser. ’T--••'Írországra látogat. Rét! Ervin FELICE CHILANTI: Három zászlói Salva fore Giuliawtőnak 16. Ma választás Párizsban thii • .ui/ — i -íb vtlEÖEI——J I [Mill J 11 j ['A rKTn* |T-7AV *T•, i a iuv __a ■ii.i.t á í a á

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom