Kelet-Magyarország, 1974. május (34. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-18 / 114. szám

! rm. mijuß TB. S.­Együtt a közös úton A Szovjetunió Kommunista Pártja kö- vetkezetesen folytatja a népek kö­zötti barátság és együttműködés politikáját. A külföldi országok népeivel fenntartott ba­rátság és kulturális kapcsolatok elmélyítésé­re létrejött baráti társaságok között jelentős tevékenységet fejt ki a Szovjet—Magyar Ba­ráti Társaság is, melynek köztársasági szer­vezetén belül területi, illetve kerületi tagoza­tok, valamint kollektív tagok működnek. A Szovjet—Magyar Baráti Társaság kár- pátontúli tagozata 1959-ben alakult meg. Az eltelt -15 év alatt társaságunk jelentős ered­ményeket ért el a baráti kapcsolatok fejlesz­tésében a Magyar Népköztársasággal, s első­sorban a szomszédos Szabolcs-Szatmár me­gyével. v Területi tagozatunk már bizonyos ta­pasztalatra és eredményekre tekint vissza munkájában. Kapcsolataink Szabolcs-Szat­már megye dolgozóival szerteágazók és gyü­mölcsözők. Ezek között, úgy véljük, a leghatéko­nyabb a két orsaág népei gazdasági, tudomá­nyos és kulturális vívmányainak megismeré­se. A tömegpolitikai munka minden eszközét felhasználjuk, hogy népszerűsítsük azokat a gyökeres politikai, szociális-gazdasági és kul­turális átalakulásokat, amelyek 1945 után mentek végbe' a baráti országban. A magyar dolgozók hősies munkájukkal viszonylag rö­vid idő alatt korszerű ipart, szocialista me­zőgazdaságot, haladó tudományt és kultúrát teremtettek országukban. S mindezt a Ma­gyar Népköztársaság a Szovjetunióval és a többi szocialista testvérországgal való testvé­ri szövetségben és együttműködésben érte eL Dmutatjuk, hogyan harcolnak Ma­L,gyarország dolgozói a Magyar Szo­cialista Munkáspárt X. kongresszusán hozott határozatok megvalósításéért, a negyedik öt­éves népgazdaság-fejlesztési terv feladatai­nak teljesítéséért. Úgyszintén nagy érdeklő­déssel fogadták a szovjet emberek az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi üléséről kiadott közleményt. Büszkeséggel töltik el őket azok a vívmányok, amelyeket a magyar nép pártjának vezetésével ért el. 1975. tava­szán, Magyarország felszabadulásának 30. évfordulója évében megtartják az MSZMP XI. kongresszusát, amelynek előkészületei nagy lendülettel folynak az országban. Mind­ez nagy s fokozott politikai aktivitást, lelkes munkát vált ki a dolgozók körében. A kong­resszusi előkészületekről, a magyar dolgozók lalkotó sikereiről rendszeresen tájékoztatni fogjuk Kárpátontúl dolgozóit. Elsősorban szomszédaink, a Szabolcs-Szatmár megye dolgozóinak eredményeit népszerűsítjük, akikről Kádár János, az MSZMP első titkára nyíregyházi útján mondott elismerő szavait jóleső érzéssel fogadtuk. Hagyománnyá vált már a nemzeti ün­nepek kölcsönös méltatása. A Magyar Nép- köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából nem­csak területi székvárosunk, hanem a kerületi tagozatok és a kollektív tagok rendezvényei­be is sor került. Sajtónk, a területi rádió és a TV ugyancsak megemlékeztek a magyar nép felszabadulási évfordulójának jelentőségéről. A klubokban, könyvtárakban kiállításokat «rendeztek a Magyar Népköztársaság népé­nek életéről. A nemzeti ünnepek alkalmából tartott ”• megemlékezéseken kívül baráti tár­sasagunk arra is nagy figyelmet fordít, hogy népszerűsítse a magyar dolgozók munka- eredményeit, életét és munkásságát, történel­mének kiemelkedőbb eseményeit. A múlt évben napirenden tartottuk Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójának méltatását. Egy újságcikk keretén belül nehéz lenne fel­sorolni azokat a nagyszabású rendezvénye­ket, melyeket a Petőfi-év alkalmából tartot­tak. Csupán néhányat említünk. Az Uzsho- rodi Állami Egyetem által szervezett több na­pos tudományos konferencián nemcsak egye­temünk oktatói, hanem Moszkva, Kijev és hazánk több más városának tudósai is részt vettek. A tudományos konferencia anyagait a területi sajtó is ismertette. Nagyszabású Petőfi-emlékestre került sor Uzshorodon és Berehovón, meleg hangú megemlékezés szín­helye volt az uzshorodi kerületi pavlovói klub. Ismeretes, hogy Petőfi 1847-ben átuta­zott a községen. A területi könyvtárban ren­dezett ünnepi est a Szovjetunió Írószövetsé­ge kárpátontúli tagozatának részvételével zajlott le. Ebben az évben is sor került már számos jelentős esemény méltatására. Többek között az SZSZKSZ és a Magyar Népköztársaság barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés megkötésének 26. évfordulójáról emlékeztünk meg februárban. Április 21-én méltattuk Táncsics Mihálynak, a kiváló forradalmi demokrata és publicista születésének 175. évfordulóját. Tagozatunk vezetősége határozatot hozott Kisfaludi Strobl Zsigmond többszörös Kossuth-díjas szobrászművész 90. születésnapjának megün­nepléséről, mely július 1-én lesz. Július 31-én pedig Petőfi Sándor halálának 125. évfordu­lója alkalmából tervezünk széles körű meg­emlékezést. Az említett rendezvényeken kívül jelen­tős helyet foglal el területi tagozatunk mun­kájában a két baráti ország dolgozói szemé­lyes kapcsolatainak ápolása, mélyítése. Em­lékezetesek például a barátságvonatok fo­gadásakor a csapi vasútállomáson rendezett találkozók. Továbbra is igyekszünk fejleszte­ni kollektív tagjaink és a Szabolcs-Szatmár megyei MSZBT-tagcsoportok kapcsolatait A különböző népgazdasági ágakban dolgozók találkozói nemcsak hasznos tapasztalatcseré­vel, hanem a személyes baráti kapcsolatokkal is gazdagítják a résztvevőket. Ebben az év­ben például magyarországi vendégeinkkel 15 kollektív baráti találkozót tervezünk. Sokáig emlékezünk többek között .arra a baráti összejövetelre, amelyre a múlt év má­jusában került sor Záhonyban a győzelem napja alkalmából. Ezen a két szomszédos te­rület Kárpátontúl és Szabolcs-Szatmár me­gye dolgozóinak képviselői nagygyűlésen vettek részt amellyel kezdetét vette a Ma­gyar Népköztársaságban a béke és barátság hónapja. Ennek a rendezvénysorozatnak a keretében látogatott területünkre a múlt év tavaszán Nagy Mária, a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság vezetőségének felelős titkára, aki részt vett és felszólalt az SZMBT akti­vistái kollektív tagjainak rendezvényein. t A szovjet—magyar barátság élő bizo- nyítéka területünkön a Barátság-kő­olajvezeték, a Béke-villamos távvezeték, a tapasztalatcsere akadémiájának nevezett Ba­rátság-kert, a közös erővel létesített Kárpá­tontúli baromfitelep és mások. Évről évre újabb létesítmények születnek, amelyek még jobban elmélyítik a szovjet és a magyar nép barátságát, kiterjesztik a gyümölcsöző együtt­működést. Az SZMBT Kárpátontúli területi tagozata mindenkor támogatja a népek barátságát szilárdító bevált formákat: az internaciona­lista klubok tevékenységét, a szomszédos te­rületek dolgozóinak és diákifjúságának leve­lezését, a tájékoztató és agitatív’anyagok cse­réjét Szabolcs-Szatmár megye MSZBT-tag- csoportjaival stb. Tagozatunk a jövőben is mindent meg­tesz a két ország népei barátságának, továb­bi ápolása és elmélyítése érdekében. E cikk­ben ismertetett ez irányú tevékenységünk természetesen csupán egy töredéke annak a munkának, amely az együttműködés szilár­dítását, elmélyítését szolgálja. / i Vladimir Mihály, az SZMBT Kárpátontúli területi tagozata vezetőségének felelős titkára KARRIER A z ezredforduló után tíz esztendővel, vagyis 2010-ben immár nyug­díjas hírlapíróként, nem kö­telességből, pusztán kíváncsi­ságból, felkerestem dr. Ka­locsai Ákost, több külföldi egyetem tiszteletbeli dokto­rát. Azt akartam megtudni, hogyan, miképpen ívelt ilyen szédítően magasra a szeren­csecsillaga. Ne írjon rólam, bátyám — szabadkozott a professzor. — Nagyon kérem, ne írjon egy csalódott emberről. Fölösle­ges olyan valakire pazarolnia a tintát és a papírt, akinek legszebb álmait húzta át az élet. Ugyanis már kisgyermek koromban elhatároztam, hogy ha az ég leszakad, akkor sem viszem semmire. Átvergő­döm a nyolc általánoson — akkoriban ennyi volt a köte­lező —, aztán elmegyek anyagmozgató segédmunkás­nak, szerencsétlenebb eset­ben engedem, hogy betanított munkást faragjanak belőlem. De nem voft elég lelkierőm. kitartásom, nem bírtam a megpróbáltatásokat, hát ide jutottam. De szolgáljon ment­ségemre, hogy elvált szü­lők gyermeke vagyok... Nyolc esztendős voltam, amikor apám, a jól ke­reső művezetői belegabalyo­dott egy csodaszép és csoda­kacér adminisztrátornőbe, és otthagyott csapot-papot, vagyis anyámat meg engem. A szakítást nem részletezem. Gondolom, kitalálja, mekkora cirkusz volt anyám és apám között. Csak édesanyám utol­só mondatát idézem: — Rendben van, Jenő — mondta —, ha megbolondul­tál, eredj csak a nőcskédhez. De figyelmeztetlek, hogy be- lefeketedsz a gyermektartás­ba. Majd meglátod, hogy még szakállas korodban is fizeted a tartásdijat. Ákos tanulni fog. Nagyon sokáig. Nagy em­bert faragok belőle. Te pedig fizeted. Apám ismerte a fiacskája célját, szorgalmát, akaratere­jét, addigi tanulmányi ered­PÉLDÁUL AZ AURÓRÁBAN­Penyigén a közelmúltban három község közös tanácsházát adták át. (Elek Emil felv.) A nők segítése Nem Nyírbátor az egyedüli városunk, ahol kevés a böl­csődei és az óvodai hely. Az apróságok közül a bölcsődé- sek vannak rosszabb helyzet­ben. hiszen itt a keretet 140 százalékban használják ki. Az óvodások sem irigylésre méltók, de az ő esetükben a társadalmi segítségnek na­gyobb az eredménye, mivel a vállalatok és az üzemek már évek óta anyagilag, vagy tár­sadalmi munkával kapcsolód­nak be az óvodaépítési ak­cióba. » Ésszerű megoldás A nyírbátori Auróra Cipő­gyár melletti óvodát most bővítik újabb ötven hellyel. A gyár dolgozói végzik tár­sadalmi munkában a fűtés szerelését, s „ennek fejében” nagyobb számiban kerülnék majd ide gyermekeik. Ésszerű megoldás ez — reggel és dél­után rövid idő alatt elhelyez­hetik és kihozhatják a kicsi­ket. Az óvodáskorúak gond jai lassan-iassan megoldódnak. Mit csináljanak azonban azok a szülők, akik semmiképpen sem tudják gyermeküket fel­vétetni a bölcsődéibe? Ma­rad a régi gyakorlat, hogy az édesanyák három évet otthon töltenek? — Az első gyermeknél a szülési szabadság után már visszajöttem. dolgozni, de mo6t a másodikkal igénybe veszem a három évet — mondja Lovász Győz öné. Egy betonos albérleti szobában la­kunk és ilyen egészség­ügyi körülmények között nem maradhatunk itt. A szülés után Hatvanba költözünk ideiglenesen és csak akkor jövök vissza, ha letelt a gyermekgondozási idő. ményeit, hát cinikusan felka­cagott. De már év végére ki­derült, hogy anyám fenyege­tése komoly volt. Csodák cso­dája, de színjeles lett a bizo­nyítványom. Sajnos, nem volt bennem kitartás, nem bírtam a pofonokat. A pofo­nok miatt végeztem el kitűnő­en az általános iskolát. Nos, gondoltam akkor, most pedig megyek segédmunkásnak. De anyám másként gondolta. Be­íratott a gimibe, s midőn ez ellen bágyadtan tiltakoztam, úgy megcibálta a fülemet, hogy máig is érzem vele az időváltozást. Ettől kezdve nem pofozott, csak a fülemet cibálta, de úgy, hogy hason­lítani kezdett egy birkózóé­hoz, én pedig nagyon szégyel­lem. mert már érdeklődtem a kislányok iránt. Kénytelen voltam beadni a derekamat. Biró Józsefné is a három év mellett döntött. — Hiába szerettem volna hamarabb dolgozni, a körül­mények nem engedték. Nyír­boga ton nincs bölcsőde, a gyereket pedig nem tudtam senkire sem hagyni, igaz nem szívesen tettem volna meg. Más az, ha a szülő van a gye­rek mellett és más. ha egy idegen, legyen az bármelyik közeli rokon. Ugyanígy dön­tenék egy második gyerek esfetében is. , Szülési szabadságon A népesedéspolitikai hatá­rozat után különösen meg­nőtt azoknak a száma, akik már az első gyermekkel el­mennek gyermekgondozási segélyre, és időközben meg­szülik a második gyermeket is. Az alacsony keresetűek­nek így anyagilag könnyebb a helyzetük. Példaként ve­hetjük. hogy egy gépírónő fi­zetése 1409—1500 forint, de a két gyermek után már 1800 forintot kap. Igaz, hosszabb időre kiesnek a munkából, de. egyszerre és nem megszakí­tásokkal. Az Auróra dolgozói létszá­mának 72 százaléka nő. A múlt évben szülési szabadsá­gon 19-en voltak, gyermek- gondozási segélyen pedig 66- an, Ez a szám a következő években emelkedhet. vagy legalábbis ezen a szinten ma­rad, hiszen az átlag életkor 23 év. Következésképpen a gyár vezetőinek reálisan kell számolniuk a hiányzó asz- szomykezekkel. Azt is figye­lembe kell venniük, hogy a követelmények a gyárral szemben évről évre emelked­nek, 1975-ben mán 240 ezer párral /több cipőt gyártanak majd, mint az idén. Egyetemi éveim alatt már nem pofozott anyám, és a fülemet sem cibálta. Ellen­ben erős vasrácsot szereltetett a szobám ablakára, páncélaj­tót csináltatott, és mindaddig rabságban tartott, amíg nem fújtam hibátlanul a jegyze­teimet. Sajnos, mindent meg­tanultam, mert nem volt ben­nem kitartás. Aztán a zárt ajtók miatt le kellett dokto­rálnom, és be kellett látnom, hogy már soha az életben nem lehet belőlem segédmun­kás. Egyetlen reménységem maradt: a fiam. Azt hittem, ő majd megvalósítja ifjonti álmaimat. De uram, most, 2010-ben, ebben az agyongé­pesített világban, hol a csu­dában szerezhetnék neki pél­dául egy anyagmozgatói ál­lást? Simon Lajos — Már az indulásnál 196®. ban szembe kellett nézni az­zal. hogy a gyár termelése el­sősorban a női munkaerőre épül, s ennek vannak követ­kezmények A folyamatos munkához állandóan után­pótlásról kell gondoskodni, — mondja Wagner Flórián igaz­gató. De hogyan? Mi a szak­munkásokkal „variálunk”. Mivel a nők a termelés min­den területén dolgoznak — kivétel a nehéz fizikai mun­ka — a szakképzést is ennek megfelelően kellett indíta­nunk. Ha a cipőgyártáshoz elég a szakemberünk, szü­neteltetjük a képzést. Volt arra példa, hogy ez a vonal állt két évig. Ugyanekkor a felsőrész készítéshez több ember kellett — ilyenkor magasabb létszámmal indul a képzés. Ehhez természete­sen mindenkor követnünk kell a munkaerő mozgását. A három év után újra munkába állóknak sem kell féláiük attól, hogy ezután nem lesz mit csinálniuk. Ugyanaz az Íróasztal, vagy munkakör nem minden eset­ben várja őket, de a számítá­sát mindenki megtalálja, a munkában és keresetben is. — Két műszakban dolgoz, tam, amikor a második gyer­mekemmel gyermekgondo­zásira mentem — mondja Erdey Józsefné. Amikor két és fél év után visszajöttem, már nem tudtam vállalni a két műszakot. Naigyon lefog­lalnak a gyerekek, a férjem sokat jár vidékre, és így az otthoni munkával együtt az ellátásuk is ránt szálkád. Kér­tem. hogy tegyenek át egy műszakba. A vezetők: megér­tették gondjaimat és most- már minden további nélkül el tudom végezni munkámat. Három év után Nem egy hasonló ' esetről lehetne beszámolni. De a nők segítése, munkájuk könnyíté­se még a szülés előtt meg­kezdődik. Né|y és fél hóna­pos terhesség után átlagkere­setet kapnak — így fizetés-' ben visszaesés nincs, és a könnyebb, esetleg egy műsza­kos munka sem jelent a fi­zetésben hátrányt. Három év után szinte ki­vétel nélkül mindenki vissza­megy a gyárba. Akik új munkakörbe kerülnek és új gépek mellé, azok is hamaro­san megszokják. Feladat bő­ven van. hiszen a fokozatos termelésfelfutás élőmunkát igjényei és ezen a területen még sokáig szükség lesz a ké­zi munkára is. A felsőrész készítésnél kevesebb lehe­tőség van a gépesítésre, mert a ,változó divat egyben mun­kaigényességet is jelent. Balogh jsSB*

Next

/
Oldalképek
Tartalom