Kelet-Magyarország, 1974. május (34. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-18 / 114. szám

8ELET-MA6YAR0RSZÁÖ

raü. Tttäfuß I®

£ ékíti

Szülők fóruma:

4

Érettségi előtt

£tver (kétezer fiú és leány készül ezekben a napokban éretts égi vizsgára, ötvenkétezer családnak jelent ez «íz esemeiiy mindennap visszatérő beszédtémát. Anélkül, hogy kicsinyíteni akarnánk a vizsgák jelentőségét, néhány megszívlelendő tanácsot gyűjtöttünk egybe az érettségiző, életmódjának, zavartalan felkészülésének körülményeire vonatkozóan.

Mindenekelőtt a legfontosabbról, a család magatartásáról ejtünk néhány szót. Semmi esetre se viselkedjünk úgjr, mintha nagy „beteg” lenne a háznál, mert hangsúlyozott kíméletünkkel szinte tápláljuk az amúa* is meglévő’ stresszt gyermekünkben. Biztosítsuk a tanuláshoz megfelelő nyugalmat, de'ezt ne túlzott aggodalmaskodással, „lábujjhegyen” járással tegyük, mert ezzel szinte tudatosítjuk, elmélyítjük és igazoljuk, hogy a felfokozott idisgesség ilyenkor jogos és természetes együttjárója az eseményeknek.

Az érettsésjizőnek éppen ellenkezőjére van szüksége; a megnyugtató „hátországra”, a család derűjére, és természetes viselkedésére. A szülők rossz szolgálatot tesznek azzal is, ha ilyenkor „rendkívüli állapotokat vezetnek be” otthon, szinte elszigetelik a család napi életétől a tanuló nagylányt, vagy nagyfiút, alig, vagy félve szólnak hozzá, s ezzel mintegy felhívják a figyelmét arra, hogy egy nagy akadály előtti nekifutás időszakát élik. j

Az oldott beszélgetésekre, a kikapcsolódásra, szinte fokozottabb szükség van ilyenkor, mert ez megerősíti a vizsgáira készülő diákot. Ha valaki nem ilyen körülmények között tanul, óhatatlanul bekövetkeznek a rosszul- létek, a gyomor- és fejfájások, s a teljesen felesleges és ártalmas félelmek. ,

A család túlzott engedékenysége is gyakori velejárója az érettségit megelőző időszaknak. Később sok szülő megbánja, hogy ilyenkor engedte meg az első cigaretta elszívását, s aztán nincs megállás. Rosszul értelmezett segítségként sok szülő elnézi, hogy az érettségire készülő diák a délutánját átaludja, vagy végigmagnóz- za azért, hogy éjszaka, amikor csendes a lakás, zavartalanul tanulhasson. Az életritmus felboritásának „ered- ménye”a- kialvatlanság, a tanulási undor, a dekoncentráltság.

Tanulni nappal kell, s a minimális nyolc órai éjszakai alvásra soha ilyen szüksége nincs a fiatal szervezetnek, mint éppen ezekben a hetekben. Ugyanez a helyzet - a mozgással, a sétával, a sportolással. Ezt sem nélkülözheti testi és lelki egyensúlya, és szellemi frissességének megtartása érdekében az érettségi előtt álló diák. Nem lehet ugyanis jó „hatásfokkal” órákon át csak tanulni, majd ágybazuhanni és újra tanulni. A könyvek mellett eltöltött órák éppen azáltal válnak értékesebbé, ha közben megfelelően felfrissülhet, kikapcsolódhat, a tételek nyomása alól néhány órára fel is szabadulhat a diák.

A megfelelő étkezésnek különös jelentősége van ebben az időszakban. A tavaszi fáradtság, az egyébként is jelentkező vitaminhiány pótlása fokozottabb figyelmet érdemel. Lehetőleg könnyű, fehérjékben gazdag ételeket fogyasszon az érettségiző, sok tejet, vajat, sajtot, könnyű fehér húsokat, valamint nagyon sok zöldfőzeléket és gyümölcsöt. Italként leghatásosabbak a tejjel készült turmixok. A Coca-cola mértéktelen fogyasztása meg sem közelíti a turmix értékét, legfeljebb kikezdi a serdülő fogait. ♦

összegezve a felsoroltakat: a család nagyon sokat segíthet, de felesleges aggodalmaival és túlzásaival hátráltathat is. A legfontosabb, hogy ne teremtsünk otthon rendkívüli állapotokat, de nyújtsunk annál több nyugalmat. Beszélgetéseink segíthetnek a letisztultabb, lé- nyeglátóbb gondolkodás kialakításában, amire ezekben a hetekben oly nagy szükség van. Fontos a szülők önfegyelme is, mert az esélyek latolgatásának semmi értelme, vagyis ha naponta meghányjuk-vetjük az érettségi várható eredményének kihatását a továbbtanulásra. Úgyis tudja mindenki, akit érint, hogy az ötvenkétezer nappali tagozatos középiskolás közül mindössze 15 ezer 300 tanulhat tovább, hplott 28 ezren szeretnének „felsőfokra” kerülni.

GYEREKEKNEK Híj Gyerekeknek si!GYEREKEKNEK fii Gyerekeknek

TÖRD A FEIED!

VÍZSZINTES:

1. Megfejtendő. 6. Zamat. 7. Költőféle. 8. Római 450. 9.

Hosszúlábú madár. 11.

_állít

(idéz). 12. Dal. 14. Pozitív elektród. 16. Megfejtendő. 18. Szomszédos állam gépkocsijelzése. 20. Kettőzött kétjegyű mássalhangzó. 21. Talmi. 22. Régi súlymérték. 24 Tejipari melléktermék. 25. Hódít, legyűr. 27. Gyógyít, kezel. 28. Éveinek száma. 29. Hegedű e nélkül nem sokat ér.

FÜGGŐLEGES:

1. Energiahordozó. 2. Téli sport. 3. Három, oroszul. 4. Azonos magánhangzók. 5. Kovács fontos szerszáma. 6. Megkívánják, elvárják. 10. Kecskehang. 11. Kiejtett mássalhangzó. 13. Némán korog! 14. Nagy magyar költő. 15.

Nótázó. 17. Sem így, sem amúgy. 19. Urán. ezüst, oxigén vegyjele. 21. Férfinév. 23. Nyit. 24. Cipódarab! 26. Visz- sza: névelő. 27. Arkosi Viktor.

MEGFEJTENDŐ:

Északkelet-Magyaronszág

ismert üdülőhelye... vízszintes L, melynek régi világáról gyakran olvashatunk.« vízszintes 16.... írásaiban.

MÚLT HETI MEGFEJTÉS:

Szabolcs-Szatmár megye egyik legértékesebb Árpád- kori műemléke a csarodai református templom. '

Könyvjutalom: Osofoán

Irén Űjfehértó, Racskó István Nyíregyháza, Horváth Edit Borbánya. ifj. Kanyó László Csengerújfalu és Lukács Zoltán Tiszakerecseny.

LÓUGRÁS. Induljatok el az ábra bal felső sarkából és lóugrásban olvassátok össze a betűket. Ha helyes útvonalon haladtok végig, egy közmondást kaptok eredményül. Megfejtésül ezt a közmondást küldjétek be.

'Xoznt <í§a dmqoq }uiux ‘qajöA Aga eui qqof rsotfajSam

Postánkban ma a Győzelem Napja tiszteletére rendezett összetett honvédelmi versenyről és az expedíciós őrsök nyíregyházi vetélkedőjének tapasztalatairól, élményeiről számolnak be „ pajtások.

Nagy Anikó expedíciós felelős (426. Váci Mihály úttörőcsapat) : „Május második

hetében iskolánkban ja Győzelem Napja tiszteletére ösz- szetett honvédelmi versenyen vettek részt a 7—8. osztályos úttörők. Tamás őrnagy elvtárs bevezetője után mindenki nagy lelkesedéssel indult a pálya hat állomása felé. A versenyt két részre osztották. Az első szakaszban a Vorosi- Iov-laktanya katonái tártottak élménybeszámolókat. 10 órakor kezdődött az egyéni verseny. \ Először a lányok, majd a fiúk mérték össze tudásukat ég erejüket futásban, lövésben, gránátdobásban és a szellemi totóban. A verseny délután két órakor ért véget. A 4., 5., 6. osztályosok sem, unatkoztak — a mozilátogatáson megtekintették az „Ördögcsapat” című szovjet filmet. Minden pajtásnak maradandó élményt nyújtott ez a nap.”

Kucsa Gyöngyi ég Gorái Ibolya (a nyíregyházi 8. számú általános iskola tanulói) a következőket írták: „Május 11., szombat, nagy nap volt iskolánk Tyereskova-őrsének életében. Az expedíciós őrsök városi döntőjében öt csapat egy-egy őrsével mértük össze erőnkét A vetélkedőt lázas készülődés előzte meg, mindenki — főként a tisztségeknek megfelelően — bővítette ismereteit. így örömünkre szolgált, hogy a szomszédos népek földrajza, a város vezetőinek ismerete, a sport- és politikai életünk területeiről kapott kérdések nem értek váratlanul. Egészeégőrünk, tűzoltónk, kis technikusunk a gyakorlati munkában is

Úttörőposta

megszerezte a maximális port; tokát. A verseny előtti feladatunk riportkészítés volt a város egyik vezetőjével. Mi Varga Gyulát, a városi párt- bizottság első titkárát látogattuk meg. A pártbizottság épületének hetedik emeletén, magnóval a kezünkben, dobogó szívvel kopogtattunk. Varga elvtárs baráti válaszai, közvetlen hangja feloldotta zavarunkat. Talán ez volt őrsünk legkedvesebb élménye, hiszen Varga Gyulának még arra is jutott ideje, hogy Somogyi nénihez elkísérjen helyiünket, akit a Szocialista Hazáért Érdemérem kitüntetésének alkalmából köszöntöttünk. Ez a közös felkészülés, a sok munka bennünket, a tíz pajtást igazi közösséggé kovácsolt. Harmadik helyezésünk után mi, a rozsréti kisiskola úttör® boldogan készülünk a balatoni táborozás- *»

ra.

A másik beszámolót ti nyíregyházi 12-es számú általános iskola Párduc őrse küldte. „A Szamuely Tibor úttörőház nagytermében harsonák jelezték a városi expe- díciós döntő kezdetét Az első feladatban vfflámkérdéseto hangzottak qh majd dalokat kellett felismerni, és folytatni. Később riportunkat játszottuk le, ami nem volt teljesen zavartalan, hiszen a technikai hibák alaposan próbára tették a hallgatóságot és a zsűrit. Habár őrsünk t^jad fiúk; nagyszerűen sikerűit „ szend- vicskészftés is. Az írásbeli szellemi totó nem jelentett különösebb akadályt, rmveé ezek mindig erősségeink voltad Az úttörőpontok drama- tizálásával dőlt el a verseng ahol végül is másodikok lei>- tünk. A szép, tartalmas és izgalmas versenyen elért ered- menyünk alapján mi Is ZátW kán töltjük a nyár egy rá. szét"

A szél fújja ugrál a faág átfujja a szomszédba, Vajon mit szól a nagysága haragszik a faágra Te kis csúnya ágacska Hogy kerülsz a lábamra A szél meg játszik tovább

Arrébb lebben a faág Az asszonyka megfogná De a szél sem hagyja magát Fölkapja a gallyacskát S viszi hegyen völgyön át !

Beküldte: Lencsés Gábor, Nyíregyháza, Vád M. u. 22.

Héja Hilda a magasságból letekintett a földre s észrevette. hogy egy helyen hullámzik a csillogó, smaragd fűtenger.

— Aha, — mondta. — Ez valami állatfél; lesz, valami nekem való falat. Talán bizony kígyó, vagy gyik, a kutyafáját neki. A csibepecsenyét jobban szeretem, de ha ló nincs, jó a szamár is.

Lecsapott a hullámzó fűtengerre s azon nyomban nyakon csípettt egy kigyót. Hanem a kígyó sem volt rest. Azonnal Héja Hilda nyaka köré tekerődzött s megfojtással fenyegette a ragadozó Héja Hildát. Már nyelni is alig birt Hilda csak fuldoklóit, s talán meg is fűlt'volna, ha ott nem terem hirtelen Gólya Gabriella s hosszú, hegyes csőrével ki nem szabadítja a tekergőző kígyó szorításából Hilda nyakát. Izgalmas percek voltak ezek s még hozzá t kígyó újra körül akarta tekerni Hilda gigáját, de erre inár ideje nem volt. mert az

ügyes gólyamadár éles csőre ketté vágta a kigyót. egyik felét a héja ette meg, másik felét Gólya Gabriella nyelte el.

*. — No. ezzel megvagyunk,

— mondta Gólya Gabriella —

s még este sincs.

— Jó tett helyébe jót várj, — köszönte meg a héja. hogy a gólya megmentette az életét.

S felrepült a magasságba.

A gólya pedig peckesen, mint aki jól végezte a dolgát, belelépett a kerek tó langyos vizébe, az apró halak és békák roppant bosszúságára, mert Gólya Gabriellának az volt a kedvenc foglalkozása, hogy a tó sáros habarékából kikotorja a békát. Igen nagy gyönyörűsége telt benne, ha a békát felhajíthatta a napsugaras levegőbe s a béka fehér hasa megcsillant. Olyankor

kitátotta Gabriella a nagy piros csőrét, a béka pont a csőre közevébe pottyant s onnan lesikárkózott valami nagy sötét üregbe, amely nem volt egyéb, mint Gólya Gabriella gyomra.

— Jaj most már énnekem, — sóhajtotta a béka s örök álomra hunyta le a szemét.

Éppen arra tekergeti Róka Róbert. Akkor mar az ipsét mindenünnen kiebrudal- ták. Hiába hizelgett a kis madaraknak. Azok felröppentek a fák ágaira s onnan csivitel- ték:

Róka Róbert ravasz állat,

megöli a madárkákat.

Erre Róka Róbert eloldal- gott nagysunyin. S a kendermagos és zsemleszínű tyú- kombukomékra vetette sóvár szemét.

Hanem azokra Tisza vigyázott, a hatalmas hófehér ebállat s Róka Róbert vacogott és reszketett, ha meghallotta Tisza üvöltését.

A kerek tó partjára vetődött s ott ténfergett üres ben- dővel. Egy egér sem sok, de még az se került a fogára, S megszólította Gólya Gabriellát. \

— Csókolom, Gólya Gabriella asszonyság, — jó falatokat a kitűnő étvágyhoz, he- hehehe.

— A jókívánságok soha nem ártanak. — bólogatott a nagycsőrű madár.

S újabb kuruttyoló béka- v-aságot nyeldekelt le.

A róka éhes volt s habár nem kedvelte a békapecsenyét. ő is nagyokat nyelt.

— Arra szeretném felhívni Gólya asszonyság figyelmét, hogy az én birtokomon, amelyet nemesi őseimtől örököltem, valami nagyszerű békaármádia található. A legkülönbözőbb békafajok tem’é- szete és változata. Ha mél- tóztatna megtisztelni nagyon szerény otthonomat, módjában állana nagyobb mérvű kóstolást rendezni a békafajok ármádiájából. Szerény otthonomban terített asztal várja kegyedet.

— Kijelentem önnek, hogy a rókalyukba nem megyek be, szólt a gólya.

— A terített asztal az előtérben fogadja asszonyomat, — felelte a róka.

— Jó. elmegyek, — bólintott Gólya Gabriella, — de kikötöm, hogy mindig urasá- ■god megy elől s én csak követem önt szerényen, mint az árnyék. ■' ,

A gólya élt a gyanúperrel hogy a róka hátulról hátha elkapja. Róka Róbert kelletlenül bólintott. S haladtak szép komótosan napsugaras fák és dombok között, elöl a róka, mögötte a gólya.

Egyszer csak gyönyörű rétre értek.

— Ez a birtokom, amelyet nemesi őseimtől örököltem. — tárta szét mellső lábait a róka. — Ott az az odú az összkomfortos kastélyom.

— S hol a terített asztal? — kérdezte a Gólya asszonyság.

— Te kerülsz terítékre, te ostoba liba, — tátotta ki hatalmas ragadozó száját a róka s a gólyára akart ugrani, hogy széttépje.

De abban a pillanatban a magasságból lecsapott Héja Hilda s éles csőrét s iszonyú vad karmait belemélyesztet- te a róka ábrázatába s tépte, marcangolta Róbertét. S a vörhenyes-subájú állat ájul-- tan zuhat a gyönyörű smaragd rétre, amelyet nemesi őseitől örökölt.

így mentette meg a héja a gólya életét. Gólya Gabriella elmenekült s megtanulta, hogy a hízelgő szavaknak nem kell hinni.

ölbey Irén

Játszik a szél

A héja, a gólya és a róka