Kelet-Magyarország, 1974. május (34. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-18 / 114. szám

8ELET-MA6YAR0RSZÁÖ raü. Tttäfuß I® £ ékíti Szülők fóruma: 4 Érettségi előtt £tver (kétezer fiú és leány készül ezekben a napok­ban éretts égi vizsgára, ötvenkétezer családnak jelent ez «íz esemeiiy mindennap visszatérő beszédtémát. Anél­kül, hogy kicsinyíteni akarnánk a vizsgák jelentőségét, néhány megszívlelendő tanácsot gyűjtöttünk egybe az érettségiző, életmódjának, zavartalan felkészülésének körülményeire vonatkozóan. Mindenekelőtt a legfontosabbról, a család magatar­tásáról ejtünk néhány szót. Semmi esetre se viselked­jünk úgjr, mintha nagy „beteg” lenne a háznál, mert hangsúlyozott kíméletünkkel szinte tápláljuk az amúa* is meglévő’ stresszt gyermekünkben. Biztosítsuk a tanu­láshoz megfelelő nyugalmat, de'ezt ne túlzott aggodal­maskodással, „lábujjhegyen” járással tegyük, mert ez­zel szinte tudatosítjuk, elmélyítjük és igazoljuk, hogy a felfokozott idisgesség ilyenkor jogos és természetes együttjárója az eseményeknek. Az érettsésjizőnek éppen ellenkezőjére van szüksé­ge; a megnyugtató „hátországra”, a család derűjére, és természetes viselkedésére. A szülők rossz szolgálatot tesznek azzal is, ha ilyenkor „rendkívüli állapotokat ve­zetnek be” otthon, szinte elszigetelik a család napi éle­tétől a tanuló nagylányt, vagy nagyfiút, alig, vagy félve szólnak hozzá, s ezzel mintegy felhívják a figyelmét ar­ra, hogy egy nagy akadály előtti nekifutás időszakát élik. j Az oldott beszélgetésekre, a kikapcsolódásra, szinte fokozottabb szükség van ilyenkor, mert ez megerősíti a vizsgáira készülő diákot. Ha valaki nem ilyen körülmé­nyek között tanul, óhatatlanul bekövetkeznek a rosszul- létek, a gyomor- és fejfájások, s a teljesen felesleges és ártalmas félelmek. , A család túlzott engedékenysége is gyakori velejá­rója az érettségit megelőző időszaknak. Később sok szü­lő megbánja, hogy ilyenkor engedte meg az első ciga­retta elszívását, s aztán nincs megállás. Rosszul értel­mezett segítségként sok szülő elnézi, hogy az érettségire készülő diák a délutánját átaludja, vagy végigmagnóz- za azért, hogy éjszaka, amikor csendes a lakás, zavar­talanul tanulhasson. Az életritmus felboritásának „ered- ménye”a- kialvatlanság, a tanulási undor, a dekoncent­ráltság. Tanulni nappal kell, s a minimális nyolc órai éjsza­kai alvásra soha ilyen szüksége nincs a fiatal szervezet­nek, mint éppen ezekben a hetekben. Ugyanez a helyzet - a mozgással, a sétával, a sportolással. Ezt sem nélkülöz­heti testi és lelki egyensúlya, és szellemi frissességének megtartása érdekében az érettségi előtt álló diák. Nem lehet ugyanis jó „hatásfokkal” órákon át csak tanulni, majd ágybazuhanni és újra tanulni. A könyvek mellett eltöltött órák éppen azáltal válnak értékesebbé, ha köz­ben megfelelően felfrissülhet, kikapcsolódhat, a tételek nyomása alól néhány órára fel is szabadulhat a diák. A megfelelő étkezésnek különös jelentősége van eb­ben az időszakban. A tavaszi fáradtság, az egyébként is jelentkező vitaminhiány pótlása fokozottabb figyel­met érdemel. Lehetőleg könnyű, fehérjékben gazdag ételeket fogyasszon az érettségiző, sok tejet, vajat, saj­tot, könnyű fehér húsokat, valamint nagyon sok zöld­főzeléket és gyümölcsöt. Italként leghatásosabbak a tejjel készült turmixok. A Coca-cola mértéktelen fo­gyasztása meg sem közelíti a turmix értékét, legfeljebb kikezdi a serdülő fogait. ♦ összegezve a felsoroltakat: a család nagyon sokat segíthet, de felesleges aggodalmaival és túlzásaival hát­ráltathat is. A legfontosabb, hogy ne teremtsünk otthon rendkívüli állapotokat, de nyújtsunk annál több nyu­galmat. Beszélgetéseink segíthetnek a letisztultabb, lé- nyeglátóbb gondolkodás kialakításában, amire ezekben a hetekben oly nagy szükség van. Fontos a szülők ön­fegyelme is, mert az esélyek latolgatásának semmi ér­telme, vagyis ha naponta meghányjuk-vetjük az érett­ségi várható eredményének kihatását a továbbtanu­lásra. Úgyis tudja mindenki, akit érint, hogy az ötven­kétezer nappali tagozatos középiskolás közül mindössze 15 ezer 300 tanulhat tovább, hplott 28 ezren szeretnének „felsőfokra” kerülni. GYEREKEKNEK Híj Gyerekeknek si!GYEREKEKNEK fii Gyerekeknek TÖRD A FEIED! VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő. 6. Zamat. 7. Költőféle. 8. Római 450. 9. Hosszúlábú madár. 11. _állít (idéz). 12. Dal. 14. Pozitív elektród. 16. Megfejtendő. 18. Szomszédos állam gépko­csijelzése. 20. Kettőzött két­jegyű mássalhangzó. 21. Tal­mi. 22. Régi súlymérték. 24 Tejipari melléktermék. 25. Hódít, legyűr. 27. Gyógyít, kezel. 28. Éveinek száma. 29. Hegedű e nélkül nem sokat ér. FÜGGŐLEGES: 1. Energiahordozó. 2. Téli sport. 3. Három, oroszul. 4. Azonos magánhangzók. 5. Kovács fontos szerszáma. 6. Megkívánják, elvárják. 10. Kecskehang. 11. Kiejtett más­salhangzó. 13. Némán korog! 14. Nagy magyar költő. 15. Nótázó. 17. Sem így, sem am­úgy. 19. Urán. ezüst, oxigén vegyjele. 21. Férfinév. 23. Nyit. 24. Cipódarab! 26. Visz- sza: névelő. 27. Arkosi Vik­tor. MEGFEJTENDŐ: Északkelet-Magyaronszág ismert üdülőhelye... vízszintes L, melynek régi világáról gyakran olvashatunk.« víz­szintes 16.... írásaiban. MÚLT HETI MEGFEJTÉS: Szabolcs-Szatmár megye egyik legértékesebb Árpád- kori műemléke a csarodai re­formátus templom. ' Könyvjutalom: Osofoán Irén Űjfehértó, Racskó Ist­ván Nyíregyháza, Horváth Edit Borbánya. ifj. Kanyó László Csengerújfalu és Lu­kács Zoltán Tiszakerecseny. LÓUGRÁS. Induljatok el az ábra bal felső sarkából és ló­ugrásban olvassátok össze a betűket. Ha helyes útvonalon haladtok végig, egy közmondást kaptok eredményül. Meg­fejtésül ezt a közmondást küldjétek be. 'Xoznt <í§a dmqoq }uiux ‘qajöA Aga eui qqof rsotfajSam Postánkban ma a Győzelem Napja tiszteletére rendezett összetett honvédelmi verseny­ről és az expedíciós őrsök nyíregyházi vetélkedőjének tapasztalatairól, élményeiről számolnak be „ pajtások. Nagy Anikó expedíciós fe­lelős (426. Váci Mihály úttö­rőcsapat) : „Május második hetében iskolánkban ja Győ­zelem Napja tiszteletére ösz- szetett honvédelmi versenyen vettek részt a 7—8. osztályos úttörők. Tamás őrnagy elv­társ bevezetője után minden­ki nagy lelkesedéssel indult a pálya hat állomása felé. A versenyt két részre osztották. Az első szakaszban a Vorosi- Iov-laktanya katonái tártot­tak élménybeszámolókat. 10 órakor kezdődött az egyéni verseny. \ Először a lányok, majd a fiúk mérték össze tu­dásukat ég erejüket futásban, lövésben, gránátdobásban és a szellemi totóban. A ver­seny délután két órakor ért véget. A 4., 5., 6. osztályosok sem, unatkoztak — a mozilá­togatáson megtekintették az „Ördögcsapat” című szovjet filmet. Minden pajtásnak ma­radandó élményt nyújtott ez a nap.” Kucsa Gyöngyi ég Gorái Ibolya (a nyíregyházi 8. szá­mú általános iskola tanulói) a következőket írták: „Május 11., szombat, nagy nap volt iskolánk Tyereskova-őrsének életében. Az expedíciós őrsök városi döntőjében öt csapat egy-egy őrsével mértük össze erőnkét A vetélkedőt lázas készülődés előzte meg, min­denki — főként a tisztségek­nek megfelelően — bővítette ismereteit. így örömünkre szolgált, hogy a szomszédos népek földrajza, a város ve­zetőinek ismerete, a sport- és politikai életünk területeiről kapott kérdések nem értek váratlanul. Egészeégőrünk, tűzoltónk, kis technikusunk a gyakorlati munkában is Úttörő­posta megszerezte a maximális port; tokát. A verseny előtti fela­datunk riportkészítés volt a város egyik vezetőjével. Mi Varga Gyulát, a városi párt- bizottság első titkárát láto­gattuk meg. A pártbizottság épületének hetedik emeletén, magnóval a kezünkben, do­bogó szívvel kopogtattunk. Varga elvtárs baráti válaszai, közvetlen hangja feloldotta zavarunkat. Talán ez volt őr­sünk legkedvesebb élménye, hiszen Varga Gyulának még arra is jutott ideje, hogy So­mogyi nénihez elkísérjen helyiünket, akit a Szocialista Hazáért Érdemérem kitünte­tésének alkalmából köszön­töttünk. Ez a közös felkészü­lés, a sok munka bennünket, a tíz pajtást igazi közösséggé kovácsolt. Harmadik helyezé­sünk után mi, a rozsréti kis­iskola úttör® boldogan ké­szülünk a balatoni táborozás- *» ra. A másik beszámolót ti nyíregyházi 12-es számú álta­lános iskola Párduc őrse küldte. „A Szamuely Tibor úttörőház nagytermében har­sonák jelezték a városi expe- díciós döntő kezdetét Az első feladatban vfflámkérdéseto hangzottak qh majd dalokat kellett felismerni, és folytatni. Később riportunkat játszottuk le, ami nem volt teljesen za­vartalan, hiszen a technikai hibák alaposan próbára tet­ték a hallgatóságot és a zsű­rit. Habár őrsünk t^jad fiúk; nagyszerűen sikerűit „ szend- vicskészftés is. Az írásbeli szellemi totó nem jelentett különösebb akadályt, rmveé ezek mindig erősségeink vol­tad Az úttörőpontok drama- tizálásával dőlt el a verseng ahol végül is másodikok lei>- tünk. A szép, tartalmas és iz­galmas versenyen elért ered- menyünk alapján mi Is ZátW kán töltjük a nyár egy rá. szét" A szél fújja ugrál a faág átfujja a szomszédba, Vajon mit szól a nagysága haragszik a faágra Te kis csúnya ágacska Hogy kerülsz a lábamra A szél meg játszik tovább Arrébb lebben a faág Az asszonyka megfogná De a szél sem hagyja magát Fölkapja a gallyacskát S viszi hegyen völgyön át ! Beküldte: Lencsés Gábor, Nyíregyháza, Vád M. u. 22. Héja Hilda a magasságból letekintett a földre s észre­vette. hogy egy helyen hul­lámzik a csillogó, smaragd fűtenger. — Aha, — mondta. — Ez va­lami állatfél; lesz, valami ne­kem való falat. Talán bizony kígyó, vagy gyik, a kutyafá­ját neki. A csibepecsenyét jobban szeretem, de ha ló nincs, jó a szamár is. Lecsapott a hullámzó fű­tengerre s azon nyomban nyakon csípettt egy kigyót. Hanem a kígyó sem volt rest. Azonnal Héja Hilda nyaka köré tekerődzött s megfojtás­sal fenyegette a ragadozó Hé­ja Hildát. Már nyelni is alig birt Hilda csak fuldoklóit, s talán meg is fűlt'volna, ha ott nem terem hirtelen Gólya Gabriella s hosszú, hegyes csőrével ki nem szabadítja a tekergőző kígyó szorításából Hilda nyakát. Izgalmas per­cek voltak ezek s még hozzá t kígyó újra körül akarta te­kerni Hilda gigáját, de erre inár ideje nem volt. mert az ügyes gólyamadár éles csőre ketté vágta a kigyót. egyik felét a héja ette meg, másik felét Gólya Gabriella nyelte el. *. — No. ezzel megvagyunk, — mondta Gólya Gabriella — s még este sincs. — Jó tett helyébe jót várj, — köszönte meg a héja. hogy a gólya megmentette az életét. S felrepült a magasságba. A gólya pedig peckesen, mint aki jól végezte a dolgát, belelépett a kerek tó langyos vizébe, az apró halak és bé­kák roppant bosszúságára, mert Gólya Gabriellának az volt a kedvenc foglalkozása, hogy a tó sáros habarékából kikotorja a békát. Igen nagy gyönyörűsége telt benne, ha a békát felhajíthatta a napsu­garas levegőbe s a béka fehér hasa megcsillant. Olyankor kitátotta Gabriella a nagy piros csőrét, a béka pont a csőre közevébe pottyant s onnan lesikárkózott valami nagy sötét üregbe, amely nem volt egyéb, mint Gólya Gab­riella gyomra. — Jaj most már énnekem, — sóhajtotta a béka s örök álomra hunyta le a szemét. Éppen arra tekergeti Ró­ka Róbert. Akkor mar az ip­sét mindenünnen kiebrudal- ták. Hiába hizelgett a kis ma­daraknak. Azok felröppentek a fák ágaira s onnan csivitel- ték: Róka Róbert ravasz állat, megöli a madárkákat. Erre Róka Róbert eloldal- gott nagysunyin. S a kender­magos és zsemleszínű tyú- kombukomékra vetette sóvár szemét. Hanem azokra Tisza vigyá­zott, a hatalmas hófehér eb­állat s Róka Róbert vacogott és reszketett, ha meghallotta Tisza üvöltését. A kerek tó partjára vető­dött s ott ténfergett üres ben- dővel. Egy egér sem sok, de még az se került a fogára, S megszólította Gólya Gabri­ellát. \ — Csókolom, Gólya Gabri­ella asszonyság, — jó fala­tokat a kitűnő étvágyhoz, he- hehehe. — A jókívánságok soha nem ártanak. — bólogatott a nagycsőrű madár. S újabb kuruttyoló béka- v-aságot nyeldekelt le. A róka éhes volt s habár nem kedvelte a békapecse­nyét. ő is nagyokat nyelt. — Arra szeretném felhív­ni Gólya asszonyság figyel­mét, hogy az én birtokomon, amelyet nemesi őseimtől örö­költem, valami nagyszerű bé­kaármádia található. A leg­különbözőbb békafajok tem’é- szete és változata. Ha mél- tóztatna megtisztelni nagyon szerény otthonomat, módjá­ban állana nagyobb mérvű kóstolást rendezni a békafajok ármádiájából. Szerény ottho­nomban terített asztal várja kegyedet. — Kijelentem önnek, hogy a rókalyukba nem megyek be, szólt a gólya. — A terített asztal az elő­térben fogadja asszonyomat, — felelte a róka. — Jó. elmegyek, — bólin­tott Gólya Gabriella, — de kikötöm, hogy mindig urasá- ■god megy elől s én csak köve­tem önt szerényen, mint az árnyék. ■' , A gólya élt a gyanúperrel hogy a róka hátulról hátha elkapja. Róka Róbert kellet­lenül bólintott. S haladtak szép komótosan napsugaras fák és dombok között, elöl a róka, mögötte a gólya. Egyszer csak gyönyörű rét­re értek. — Ez a birtokom, amelyet nemesi őseimtől örököltem. — tárta szét mellső lábait a ró­ka. — Ott az az odú az össz­komfortos kastélyom. — S hol a terített asztal? — kérdezte a Gólya asszony­ság. — Te kerülsz terítékre, te ostoba liba, — tátotta ki ha­talmas ragadozó száját a róka s a gólyára akart ugra­ni, hogy széttépje. De abban a pillanatban a magasságból lecsapott Héja Hilda s éles csőrét s iszonyú vad karmait belemélyesztet- te a róka ábrázatába s tépte, marcangolta Róbertét. S a vörhenyes-subájú állat ájul-- tan zuhat a gyönyörű sma­ragd rétre, amelyet nemesi őseitől örökölt. így mentette meg a héja a gólya életét. Gólya Gabriella elmenekült s megtanulta, hogy a hízelgő szavaknak nem kell hinni. ölbey Irén Játszik a szél A héja, a gólya és a róka

Next

/
Oldalképek
Tartalom