Kelet-Magyarország, 1974. május (34. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-14 / 110. szám
ICBLET-MAGYARORSZÄO >. oCfttf ’W74. május 14. r A döntést hozó látóhatára SAJNOS, MINDANNYIAN szép számmal ismerünk példákat, amikor nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. A lépcsőház nélkül felépített lakóház legendáját lassan belepi a feledés pora, de mi tagadás — s nem ok, alap nélkül — új legendák születnek. A városról, ahol az átépített főúton csak jókora késéssel indulhatott meg a forgalom, mert az illetékes ügyintéző elfelejtette megrendelni a közlekedésirányító lámpákat. Az új gyárról, ahol hónapokig több volt az áramszünet, mint a munka, mivel a vUlamos vezetékek cseréje valahogy kifelejtődött a számításokból. A lakóházról — tessék csak figyelni, még mindig a lakóházról —, amely hónapok óta készen áll, mégsem találni lelket sem benne. „Csak” a gázvezeték bekapcsolását nem rendelték meg, „csak” — „ egy másiknál — a hőtermelő kazánok ellenőrző műszereinek leszállítására kell várni. Azokat ugyanis a műszaki átadásig (!) senki sem hiányolta, \ Dönteni: felelősség. Közhely, annyiszor elhangzik. Az már kevésbé, hogy a döntés még valami: a teendők láncszemeinek erős összekapcsolása. Mert ha egy is árván, társ nélkül marad, lánc-e a lánc? Tarthat-e, foghat-e bármit, összekötheti-e a tegnapi teendőket a maiakkal, a ' holnapiakkal? 1 Idén — hogy majd* mindannyiunkat érintő példával éljünk — a 360 millió utas, a 122 millió tonna áru elszállításának zavartalansága érdekében a vasút egyebek között 300 kilométer vágányt cserélt ki, újabb integra-do- minó biztosítóberendezéseket helyez üzembe. Ne legyünk rosszmájuak, s előbbi példáinkon felbuzdulva nehogy azt kérdjük, vajon megrendelték-e... Azt azonban már kérdezhetjük, azaz sorra vehetjük, hogy az egyszerű döntés — a vágányok cseréje — sok egyéb más mellett feltételezi: lesz elég cement a betonaljazat készítéséhez, gyártókapacitás a sínszálak előállításához, meghatározott nagyságú zúzott kő az ágyazathoz... Tetszés szerint, minden népgazdasági területről bővíthető, formálható, a fölrajzolt kép, s színeit az teszi erőteljessé, a társadalom számára fontossá, hogy idén — az éves terv előirányzatai szerint — H7—H0 milliárd forintot használhatnak fel az országban beruházásokra. S akkor ez még csak egyetlen feladatcsoport! VANNAK RUTINTEENDÖK, szokvány döntések. Meghozataluk a kipróbált gyakorlatra, a jól beyált hagyományokra támaszkodik, s ilyen döntéseket naponta tucatjával hoznak művezetők és vezérigazgatók, termelőszövetkezeti elnökök, építés- vezetők. De talán sűrűn éppen ez, a megszokotteág okozza, hogy ami új, a szokványostól eltérő, az átlagosnál bonyolultabb, azaz ismeretlen tényezőkkel tűzdelt, terhelt, arra sem jut több, csak átlagos, a rutin által érzéketlenné tett figyelem. Mert lám, mennyi galibát okozott a meglévő tüzelőolaj és a meg nem lévő szállítóeszközök — tankautók — konfliktusa. Vagy az, hogy a vállalatik némelyike tárt karokkal várta, fogadta a számítógépet — vagy várja most —, de közben elsikkadtak az illő fogadtatást megelőző tennivalók, az elemzés, a számítógépes irányításra kijelölt területek fölkészítése, a készletgazdálkodás, bér- számfejtés gépi adatfeldolgozásra való átszervezése... Bárhová nyúljunk, tekintsünk is, azt tapintjuk ki. azt látjuk, hogy a döntést hozó látóhatárának tágnak, minden lényeges tényezőt befogadónak kell lennie, mert találkozója A Nyíregyházán élő és dolgozó építőművészek és tervezők, valamint a képzőművészek úgy határoztak, hogy közelebbi személyes kapcsolatot alakítanak ki egymás között. A Műszaki és Tudományos Egyesületek Szövetsége, az Építéstudományi Egyesület ezért kezdeményezi azt a találkozót, amelyet a MTESZ nyíregyházi székházának pinceklubjában rendeznek meg május 15-én. Az alkotó képzőművészekkel való eszmecsere, amelyet dia- filmekkei is illusztrálnak, azt a célt szolgálja, hogy a ba- rátkozás közben megkezdődjék egyféle műhelymunka, a közönség, az ember szépigényének kielégítése érdekében. A meghívóból kitűnik: a rendezők első hivatkozási alapja a találkozó életrehívá- sakor az, h,ogy a művészettörténet tanúsága szerint az épületek szépségének kialamáskülönben egy-egy elhanyagolt, kifelejtett rész miatt az egész kerül veszélybe. S itt válik közüggyé, az általános politikai közérzet alakítójává az emberi, vállalati, gyári mulasztás, itt lép túl az érintett cég irodáinak, üzemeinek falain. A gazdasági döntés ugyanis legtöbbször elválaszthatatlan bizonyos politikai, közhangulati következményektől. Az útépítésnél, a középület falainak fölhúzásánál, az új üzem beruházásánál elkövetett baklövés közvetlen döreje sokak fülébe eljut s léghullámai még többek fülét sértik. Az elhamarkodott, kellő körültekintés nélkül hozott döntések anyagi és erkölcsi kárral járnak, s ezt a kárt a közös pénztár fizeti. Ha előzetesen nem vették sorra a lehetséges közrejátszó tényezőket, akkor utólag sokkal nehezebb a jóvátétel, időben, pénzben, energiában a szükségesnél esetleg sokkal nagyobb a ráfordítás. DÖNTENI FELELŐSSÉG. A döntést hozó úgy könnyíthet e felelősség súlyán, olykor nyomasztó terhén, hogy az előkészítés idején nyitott szemmel, füllel fogadja a véleményeket. a javaslatokat, a megoldási változatokat, ha földolgoz, mérlegel minden, a döntéssel összefüggő, a megalapozott döntésben nélkülözhetetlen ismeretet kításában mindig szorosan együttműködött építész és képzőművész. Vajon miért ne lenne-e ez így ma is? — teszik fel a kérdést, és ennek jegyében lépnek is előre, amikor a mai kor, a mai lehetőségek számbavétele közben vitáznak a szépről, az együttműködés lehetőségéről, arról az igényről, hogy a mai alkotó is tegye nevét méltóvá arra, hogy marádandót teremt az ember, a társadalom hasznára. A 15-én sorra kerülő találkozón először Scholtz Béla. a NYIRTERV főmérnöke mutatja be a tervezőiroda munkatársait, majd ezt követően Lakatos József Ismerteti meg a vendéglátókkal a megye képzőművészeit. Az esemény — jóllehet első lépés — azt ígéri, hogy a különböző területeken működő alkotók együttmunkálkodása látható hasznot hoz a megye széfjét váró és kedvelő lakosságának. Vita a szépről W Építészek és képzőművészek Üzemmérnöki diplomával __ — Tervek fiBIérekben és százezrekben Az Érpatak partján magasra nőtt fűben, a természet tanulószobájában már ott. hasalnak, a főiskolások, akik legjobban a teljes csendben, a szabadban, tudnak tanulni, egymástól tisztes távolságra, de annyira még. is közel, hogy oda lehessen kiabálni, ha egy tétel valahol nem világos. A kömyéíken járóknak nem feltűnő, ismerős kép, így tavasz végén; megkezdődött a vizsgaidőszak, ötvenegy gépész, negyvenhárom, kér. tesz és tizennyolc növényvédő repülős végez idén a mezőgazdasági főiskola nappali tagozatán. Üzemmérnöki diplomával. A traktor szépsége Aranyosi László már megkezdte az utolsó vizsgákat, vannak tantárgyak amelyeket már befejezett, s vannak amelyekre még készül. A szakdolgozat témája. amit választott, olyan, hogy egy egész élet kellene minden részletét körbejárni, amiig minden felvetődő kérdésre választ kaphatna. Csak annyit választott ebből az egészből, amennyire erőt érzett, utá. nanézni, kutatni, feldolgozni. Egy korábbi tudományos diákköri dolgozatból kiindulva az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt hasmála. latos gépekkel kapcsolatos forgácsolt felületi réteg vizsgálatát választotta. S erről a példáiról mindjárt eszébe is jut aiz egymillió nyolcszázezerét érő John Deere traktor és a jóval olcsóbb, de még mindig igen nagyértékű mezőgazdasági gépek serege, amire jobban oda kellene figyelni. — Ha valaki kívülről lát egy traktort, nem hiszem, hogy felfedezi a szépségét. Legfeljebb azt látja. hogy egy nagy vastomeg mozog. De belül, az alkatrészek illeszkedése, ami mozgatja számomra mindig olyan lenyűgöző. s túl azon, hogy ezt a szépséget valaki észreveszi, ha ismer is jól egy ilyen gé. pet, azonnal látja, hogyan lehetne még gazdaságosabban kihasználni. Azt is elárulja, hogy nem csak elméletben ismeri a gé. pék, szerkezetek működését, egy ideig, a főiskolai felvétel előtt esztergályosként dolgozott Megkönnyíteni a beilleszkedést — Ennek most érzem iga- nán az előnyeit, mert attól, hogy megkapjuk a diplománkat, még nem leszünk szakemberek. de kész vezetők sem. A gyakornoki idő sem oldja meg az emberek megismerését, pedig lényeges, hogy kérek-e valamit, vagy utasítok, vagyis az. hogy tudom megnyerni az embereket. Ezért jó, hogy magam is kipróbáltam a vezető és beosztott kapcsolat egyik ol- dialát, mielőtt a másikra, sor kerü.lne. Tudja, hogy tőle, s valamennyi végző és a tsz-ekben elhelyezkedő társától — éppen az üzemmérnöki diploma miatt — gokat várnak a gazdaságok. Amikor 'társai nevében is beszél, elmondja, hogy a kollégiumi bizottság titkáraként — márciusig töl. tötte be ezt a funkciót — már megszokta a mások érdekében való intézkedés^ Most csak kérni szeretne, minden olyan gazdaságtól, ahol a most végző üz^mmiér.* nököket fogadják. Azt várják, hogy könnyítsék meg a beilleszkedést a tsz bemutatásával, a pontos munkaköri ismertetésekkel, s azzal a le. hetőséggel, hogy fokozatosan merjenek rájuk bízni önálló feladatokat is. A Szerencs melletti kis faluból, Bekecsből jött fiatalember a három év alatt meg. szokta, megszerette ezt a megyét, különösen a Bereget Vitkára készül. De marasztalja más is. Két hónapja nő. sült, a tanárképző fősiskolán most végző felesége Kisvar- sányban kapott szolgálati lakást. Onnan jár majd át na. ponta, egyelőre egy kis mopeddel, A mindennapi munka mellett azért remélj, ma. rád elég ideje a falu életét is figyelimmal kísérni, legyen szó kulturális. társadalmi munkáról, vagy sportról. De arra mindenképpen, hogy la's űezőn elvégezze az agrár, tudományi egyetemet. Kamatoztatni a tanultakat Kovács Klára is borsodi, most végez a kertész szakon, még nem döntött, Nád. udvarra megy-e, vagy Deme- cserbe. A demecserieket már ismeri, K ahogy körülnézett két «nagyon fontos dolog marasztalná. Az együk, hogy a tsz tíz fiatal ’ üzemmérnök alkalmazását tervezi, ismerősök között könnyebben tudná kezdeni a munkát, a beilleszkedés hamarabb lezaj- lana. A másik, hogy érzi, személy szerint rá is szükség lenne a tsz-nek. Vagyis a munkájára. Ezt a murkahe. lyet a pályázati kiírásból választotta. s már akikor ismer, kedett demecseri emberek, kel, amikor először vonatra, ült, hogy megnézze, mire szá. mithat. Amennyit látott és hallott, elegendőnek és kedvezőnek tartja. Egyike annak a huszonnégy fiatalnak, akik a kertész szakon áruforgalmi és feldolgozó szakra specializálódtak. — Sok érdekesség gyűlik össze az értékesítésben. Amit úgy nevezünk, hogy többcsatornás értékesítési rendszer, az számomra azt jelenti, mi. nél jobb piacot, minél kifi- zetőbb lehetőségeket találni a saját munkahelyemnek. Négy félévig tanultunk üzemszervezést, s ez most kamatozni fog, úgy érzem, saját munkámmal egyedül is hasznot tudok szerezni. Ha csak tíz, vagy húsz fillérrel adja drágábban a tsz a termékét, az összegezve nagy tétel. Ezeket a tíz és húsz filléreket kell megkeresni. Szakdolgozatával kapcsolatban, amelyben a gyű* mölcstámoiláB megyei lehetőségével foglalkozott, azt tapasztalta, hogy jobban, is ki lehetne használni a hűtő- tárolókat. Több, mánt tíz. helyen gyűjtött anyagot témájához, közben felhasználta a» alkalmat arra is, hogy a szövetkezetek vezetőivel !► merkedjen. Mint sok évfolyamtársának; néki is az a legközelebbi célja, hogy elvégezze az agráregyetemet. Nem a második diplomáért, inkább azért, mert nagyon fontosnak, szinte kötelezőnek tartja, hogy egy fiatal szakember állandóan lépést tartson a tudomány nap mint nap fel- színre kerülő újabb ismereteivel, az állandóan változó világgal. Szakmailag pedig elengedhetetlen az önképzés, s ezt nem csak közvetlenül a főiskolai évek utánra érti. Példának felhozza, hogy mennyi régebben végzett felsőfokú technikus jár vissza a főiskolára, az üzemmérnöki kiegészítőre. A tanulás, a szakma ébrentartása mellett van egy állandó álma se? könyveket gyűjteni. — Ügy képzelem, ha nagyon gazdag lennék, lenne egy nagy szobám, amit tetőtől talpig könyvekkel raknék tele. Remélem egyszer, talán nem is sokára ilyen gazdag leszek. Ketten a száztizenkettőből, önmagukról vallottak, saját terveiken ég vágyaikon keresztül egy kicsit a többi száztízfélérol is. Egészen véletlenül két különböző fiatal szólalt meg, egy gépész, aki szépnek látja a traktort, aki százezerekben gondolkodik, s egy áru. forgalmiis, aki a tíz és húsz filléreket akarja megtalál, ni, s a könyvekkel akar gazdag lenni. Száztízeikét út, száztizenkét felé. Friss .tudással, nagy erővei, sok elmélettel, kevesebb gyakorlattal. Amit terveznek kéz. zelfogható, hasznosak szeretnének lenni, tudják, mit várnak tőlük, s minden eredményért meg akarnak dolgozni. i Baraksó Erzsébet A mikor Vagyirn betöltötte a hat évet, a marna így szólt az urához: — Ideje felvilágosítani arról, hogy nem a gólya hozza a gyereket. — Még korai, — veit« az apa. — Neki még nem jut. nak eszébe ilyen dolgok. — Jobb ha mi hívjuk fel a figyelmet, mintha ostobán fantáziái — vetette ellen a mama. A férj hozzálátott a szak- irodalom tanulmányozásához. A szakirodalom pedig azt ajánlotta, hogy a gyér. mefcnek csak az igazat, és csakis az igazat szabad mondani. . i A papát, és mamát egy héten át a bűntudat gyötörte. Nem mertek fiacskájuk szemébe nézni. Végül is_ a papa vállalkozott a felvilágo. sító szerepre Fölényes mosollyal kérdezte: — Mond Vagyirn. hogy viszonyulsz te a demográfiai robbanáshoz? , Vagyirn hallgatott. L. Izmailov: A gólyák és a káposzta — Azt kérdeztem, hogy tudsz-e valamit a demográfiai robbánásról? — Becsület szavamra mondom. hogy nem én robbantottam, — mondta pityeregye a gyerek. A papa erre taktikát változtatott; — Tudod mit akarok kér- dezni... Sejted-e, hogy hogyan születnek a kisbabák? — Nem. A beszélgetés eredményét a papa közölte a mamával. A mama erre már majdnem megnyugodott ám ekkor a szobába bejött Vagyirn: — Mama. kérlek, mondd, milyen az a demográfiai robbanás? — Tudtam én ezt, tudtam, — csapta össze a kezét a mama. — Vagyirn. mondd meg, de igaz telkedre, tudod-e. hogy hogyan születnek a kis. babák? — Nem, nem tudom. — Te bizonyára azt gondolod, hogy a kisbabák a káposztában teremnek? — Nem, nem gondolom. — Akkor még biztosan azt gondolod, hogy a gólya hozza őket? — Nem, ezt sem gondolom. De miért kérded? Tudnom kellene? — Nem. Ér arra is kérlek, hogy ne is gondolj rá. Vagyirn furcsán nézett a szüleire, és kiment játszani. A mama pedig így szólt férjéhez: — Nem csodálkoznék, ha a gyereknél pornográf képeket találnék. Ügy látszik, a környezet már megelőzött bennünket ebben a kérdésben, és a gyerek megkapta a kellő felvilágosítást. A papa kiment az udvarra.^ hogy megkeresse azt, aki’ ezekben a kérdésekben . fel. világosította a fiát Az pedig nem más. mint Kolja. Va- gyiim legjobb barátja, aki éppen most fejezte be a futballozhat. — Két gólt kaptam. — panaszolta Kolja Vagyirn papájának. — Az ilyen apróságokkal ne is izgasd magad, — mondta Vagyirn édesapja. — Van. nak a világon sokkal izgalmasabb dolgok is, mint a fo* ci. — Mi lehetne izgalmasabb mint a foci? — kérdezte keserű ábrázatjtal Kolja. — Például az, hogy hogyan születnek a kisbabák? — Ez csak önnek jzgalmas, mert nem tud futballozni. Ha tudna focizni, akkor az ilyen ostoha dolgokra nem fecsérelné az idejét. — Hát te tudod, hogy hogyan születnek a kisbabák? — Közismert dolog, — mondta Kolja egykedvűen. Otthon Vagyirn papája közölte a tényt feleségével: — Kolja mindent tud. — És Vagyirn? A, papa vállat vont. Most a mama indult el felderítő kör. útra. — Vagyirn, tudod, hogy mennyi az ország lakossága? — Több mint kétszázmillió. — És azt tudod, hogy hogyan születnek a kisbabák?. — Nem, de mondd meg! A mama a fejéhez kapott, és befutott a háizh« a férjé. hez: — Mindent etrantottunk. Most már ő kérdezi. hogy hogyan születnek a kisbabák. Az ügyet ismét a papa vette kezébe. Elhatározta, hogy úgy fog beszélni a fiával, mint férfi a férfival. Ám ebben a fia megelőzte? — Az eset világos. A kis. lányok a káposztában teremnek, a fiúkat Periig a gólya hozza. A szülők összeméztek. Vagy im játszani indult A mama szólalt meg elsőnek. — Minden világos! Reggel fogod magad, és » piacot» veszel néhány fej káposztát Míg a lányunk meg nem szü. letilk. addig rendszeresen káposztalevest fogúnk enni. T gy a gyerek megmarad ár. ’tatlannak. FondftoOtac i
