Kelet-Magyarország, 1974. május (34. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-01 / 100. szám
Kommentár Mixon a Watergate-ngjr űjabb fejleményeiről Richard Nixon elnök a „Watergate-üggyel” kapcsolatban a rádió és a televízió útján fordult az amerikai néphez. Mint közölte: a képviseiőház jogügyi bizottságának átnyújtja azt a több mint 1200 oldalt, amely a tanácsadóival folytatott beszélgetéseit rögzitő magnószalagról készült, erre az ügyre vonatkozóan azt is közölte, hogy mindezeket a dokumentumokat a sajtó rendelkezésre bocsátják majd. Nixon azt mondotta, hogy utasította Fehér Házban éis a republikánus párt megfejelő bizottságában tevékenykedő munkatársait, hogy teljes mértékben működjenek együtt ennek a vizsgálatnak a lefolytatásában. A továb- bikaban megjegyezte, hogy már több mint egy éve különböző állítások hangzanak el és hírek terjengenek arról, hogy ő is részt vett az ügy eltusolására irányuló kísérletben. „Űgy gondolom, hogy az amerikai népnek és a kongresszusban helyet foglaló képviselőinek ismerniük kell a tényeket és a bizonyítékokat, — mondotta Nixon. — Azt akarom, hogy he maradjon fenn semmi olyan kétely, hogy az elnöknek valami titkolni valója lenne ebben az ügyben. Minden, amit megelőzően mondtam — igaz. Nem tudtam előzetesen a Watergate szállóba való behatolásról, sem az ügy elleplezésére irányuló kísérletekről. Amikor pedig tudomást szereztem ezekről, erőfeszítéseim arra irányultak, hogy megállapítást nyerjenek a tények és érvényesüljön az igazságszolgáltatás.” „Mi a nagy lehetőségek korszakában élünk, — folytatta az elnök — Olyan időkben élünk amikor meg van a lehetőség a közel-keleti béke biztosítására. Végül pedig részesei vagyunk annak a folyamatnak, amely az emberiség által a nukleáris fegyverzet korlátozásához fűzött remények megvalósítása felé vezet, annak a folyamatnak, amely folytatódik amikor néhány hét múlva Moszkvában ismét találkozom a Szovjetunió vezetőivel. Azon az úton vagyunk, amely a jelenlegi és a jövő nemzedékek tartós békéjének megteremtéséhez vezet. Az Egyesült Államokon belül fontos munkát kell elvégeznünk az infláció korlátozására, az energetikai erőforrások fejlesztése és a gazdaság erősítése érdekében. Minden nap, amelyet a Wa- tergate.ügy felemészt, elveszett nap annak a munkának a számára, amelyet az elnöknek és a kongresszusnak kell végeznie az amerikaiak jólétét, biztonságát és életét érintő fontos problémák megoldásáért” — mondotta Nixon. A Novosztyi Sajtóügynökség cikksorozata Mi ti$rfértik ? 3. Az áradás szintje Maréi jelentés a (*€>lan-fennsfkról Baráti mnnkalátogatás után Már az előjelek is kedvezőek voltak, amikor a múlt hét végén. Joszip Broz Tito és Kádár János, a magyar és a ■jugoszláv tárgyalócsoport élén találkozott egymással fővárosunkban. A jugoszláv lapok kiemelték, hogy Tito elnök budapesti „baráti munkaláito- gatásán közvetlenül és kötetlenül cserélhetnék véleményt” a tárgyaló félek. A belgrádi Borba kiküldött munkatársa tudósításában nem csak az államfőnek kijáró, legnagyobb tiszteletadásról számolt be, hanem a meleg baráti hangulatról is. -Az általános benyomás, hogy a fogadtatásban megnyilvánult Kádár és Tito elvtárs személyes barátsága” — jelentette lapjának. A legnépszerűbb belgrádi újság, a Politika ..az együttműködés tartós hidjai” címmel közölte a látogatás eseményeit. Tito elnök azóta hazautazott. s a magyar—jugoszláv tárgyalásról megjelent a közös közlemény. Ez rögzíti a Kádár János briond látogatása óta a magyar—jugoszláv viszonyban bekövetkezett, örvendetes fejlődést hangsúlyozva, hogy a két ország kapcsolata sokrétűen fejlődik, amint hogy szélesedik az MSZMP és JKSZ együttműködése is. A kölcsönös megismerést segíti időről-időire a két ország vezetői közötti véleménycserék, s az eddigi, kézzel fogható fejlődés kedvező fettételeket alakított ki a hosszú távú együtműködés- hez. Része van ebben a magyar—jugoszláv gazdasági együtműködési bizottságnak. El ne feledjük a közelmúlt eseményei közül: a nemrég a'áírt egyezmény az Adria olajvezeték megépítéséről nem az egyedüli jele gazdasági kapcsolataink bővülésének. A legutóbbi egy év alatt a magyar—jugoszláv árucsere mintegy 30 százalékkal nőtt. s az idén valószínűleg éléri a 170 millió dollárt, ami viszont távolról sem jelenti azt, hogy e téren, különösen a termelési kooperációban minden lehetőséget kimerítettünk volna. A magyar—jugoszláv közlemény rámutat, hogy a szívélyes és elvtársi légkörben folytatott megbeszélés jól szolgálta a két párt, a két. ország baráti együttműködésének ügyét. A két állam együttműködése megfelel a két szocialista ország és népe érdekeinek. Magyarország és Jugoszlávia tiszteletben tartja a szocializmus építése útjainak és a két ország nemzetközi helyzetének sajátossá, galt. A nemzetiségek javára tett minden lépés hozzájárult népeink barátságának elmélyítéséhez. kapcsolataink erősítése pedig a szocializmus, a haladás, a béke érdekeit szolgálja. Ax alapvető nemzetközi kérdésekben a magyar és a jugoszláv álláspont megegyezik, vagy közel áll egymáshoz. A két tárgyaló csoport üdvözölte a nemzetközi feszültség csökkenését, de figyelmeztetett arra, hogy léteznek az enyhülést veszélyeztető . gócok, amelyek felszámolásáért harcolni kell. Mindkét ország változatlanul készen áll arra, hogy további erőfeszítéseket tegyen a tartós békéért, a nemzetiközi biztonság erősítéséért, a békés egymás mellett élés elvének érvényesítéséért. Joszip Broz Tito. az eredményes tárgyalás után baráti látogatásra hívta meg Kádár Jánost Jugoszláviába, a kölcsönös véleménycsere gyakorlatát tehát minden iel szerint tovább folytatjuk, úgy, amint az megfelel népeink, a szocializmus, a béke oszthatatlan érdekeinek. Egy szíriai katonai szóvivő kedden reggel Damasz- kuszban bejelentette, hogy az elmúlt éjszaka a Golan- fennsíkon lezajlott harcok során a szíriai erők megsemmisítettek három izraeli harckocsit és harcképtelenné tettek több ellenséges katonát. A Golan-fennsfkon és a Hermon-hegy körzetében 49. napja tartó, meg-megújuló összecsapásokkal foglalkozó A portugál katonai junta hétfői rendeletével nemzeti ünneppé nyílvánította májite elsejét. Egyben felhívta alakosságot, hogy rendbontás nélkül, fegyelmezetten vonuljon fel. A baloldali pártok és a szakszervezetek szintén felhívták tömegeiket, hogy minél nagyobb számban vegyék ki részüket a csaknem félévszázada első szabad május 1. megünnepléséből. És nyilvánítsák ki támogatásukat a katonai jun. ta iránt. s. A bokrok közt gubbasztva várta ki az éjszakát; füvekkel, nyállal meg kitépett bokrok friss földjével gyó- gyítgatta a sebet. Aztán Montelepre határában bekopogtatott egy parasztházba, fiatalasszony nyitott ajtót, gyertyával a kezében. Csak a vállára dobolt fekete nagykendő takarta hálóruháját. Férje nem volt otthon. A monrealeai piacra vitte be a krumplit meg a tojást. A gyerekek aludtak. Giuliano nagyon elfáradt, sebe egész úton vérzett. Vé- gigzuhant a vetett nagy ágyon, a géppisztolyt maga mellé tette a takaróra. Rábízta magát a nőre — a szomszédjuk volt —, ám amiparlamenti felszólalásában Mose Dajan izraeli hadügyminiszter hétfőn „kemény ellencsapással” fenyegette meg Szíriát. A hadügyminiszter egy ellenzéki képviselő vitaindító nyilatkozatát cáfolva leszögezte, hogy az Egyesült Államok mind ez ideig sená- miféle nyomást sem gyakorolt Izraelre annak érdekében, hogy a tervezett csapat- szétválasztás során ürítse ki a Golan-fennsíkon 1967-ben megszállt arab területeket. Portugália katonai vezetői hétfőn hozzájárultak, hogy hazatérhessen száműzetéséből dr. Alvaro Cunhai, a Portugál Kommunista Pári főtitkára. A fasiszta rezsim még az ötvenes években be- börtönözte a kommunista politikust akinek 1961-ben sikerült megszöknie börtönéből és emigrálnia. A DPA értesülése szerint dr. Alvaro Cunhai kedden repülőgépen megérkezett Lisszabonba. kor átküldte anyjához, hogy hívjanak orvost, mégis figyelmeztette : — Vigyázz magadra, az ablakból nézlek, és ha látom, hogy rossz társaságban jössz vissza, akkor nem látod többé a gyerekeidet. A két kisfiú, meg a kislány, már nagyobbacskák, megismerték és rámosolyogtak ágyacskájukból. Anyja hamar megjött a doktorral. Szenvedélyes, gyöngéd volt a találkozás anya meg a fia közt. Az asz- szo i*y nem esett kétségbe, csak némán sírt, és fia haj4t simogatta, fiáét, aki ilyen erősnek és nagynak mutatkozott a veszélyben. Nem akart tudni semmit. Az asszony viselkedéséből látszott: úgy érzi, a végzet teljesedett be, hiszen lelke Kínában a legutóbbi 15 esztendőben végbement események arról tanúskodnak, hogy Mao Ce-tung egy bizonyos szakaszban arra a következtetésre jutott, hogy a szocialista felépíVtóny, amely a Kínai Népköztársaságban a kínai forradalom győzelmét követő első tíz esztendőben létrejött, leküzdhetetlen fékjévé vált ama kísérleteinek, hogy Kínát a marxizmustól-leniniz- mustól igen távoli, saját sémája alapján alakítsa át A hatvanas évek második felében éppen ezért agyalta ki az úgynevezett „kulturális forradalmat”. A KKP Központi Bizottságának a IX. párt- kongresszus (1969. április) elé terjesztett beszámolója hangsúlyozta: „A jelenlegi nagy proletár kulturális forradalom ... a felépítmény területén végbemenő hatalmas forradalom”. Más szóval: ennek az úgynevezett „kulturális forradalomnak” a fő célja az volt, hogy megtörje a Kínai Népköztársaságban szocialista alapon létrehozott szocialista felépítményt és hogy helyette felépítsen valami mást, ami megfelel Mao Ce- tung terveinek és elgondolásainak. A KKP X. kongresszusának otkmányaiból és a sajtó publikációiból kitűnik, hogy a „kulturális forradalomnak” ezt a fő feladatát, végrehajtásának drákói módszerei elle_ nére, nem sikerült teljesítenie A KKP X. kongresszusa elé terjesztett beszámoló megállapította, hogy „nagy figyelmet kell fordítani a felépítmény területén folytatandó osztályharcra”. A három szerkesztőség (a Zsenmin Zsipao című lap, a Vörös Zászló (Hungcsi) című folyóirat és a Csiefangcsün Pao című lap szerkesztősége) 1973. december 31-én megjelent újévi cikke még határozottabban jelentette, hogy „ezután is folytatni kell a felépítmény területén a szocialista forradalmat”. _ A fő célon — „forradalom a felépítmény területén” — kívül a „kulturális forradalomnak” nyilvánvalóan két má3 célja is volt: A párt- és államapparátus teljes megtisztítása a marxizmus-leni- nizmust szilárdan követő és ennélfogva Mao Ce-tung számára alkalmat] ■ személyek, tffl: a propaganda midién elérhető eszközével, sőt. fenyegetések révén a kínai lakosság (beleértve az iskolás kort még el sem ért gyermekeket is) fejébe erőszakosan bele- súlykolni Mao Ce-tung „eszméit”, mint egyetlen olyan ideológiát, amelynek mostantól kezdve Kínában uralkodnia kell. Nyilvánvalóan azért, mert mélyén mindig is attól félt, azt várta, hogy egyszer ilyen körülmények közt találkozik a fiával: egy seb, egy géppisztoly és a végleges szakítás a társadalommal. De szakítás volt ez egyáltalán? Akkortájt Szicíliában a lakosok többsége törvényen kívüli életet élt. Az orvos rendbe tette a sebet, az orvosságokat magával hozta. Egy szó sem esett a doktor és betege közt. Csak akkor szólalt meg Giuliáao, amikor az orvos már a táskáját csukta be: — Uraságod orvos, nem pedig zsaru. — És mivel a másik hallgatott, hozzátette: — Mennyi idő múlva indulhatok el? — Lovon akár holnap. — A jóisten áldja meg a doktor urat! — És Giuliano a „kulturális forradalomnak” nem sikerült véglegesen megoldania ezeket a feladatokat, fogadták el a KKP X. kongresszusán a „kulturális forradalom többszöri végrehajtásának” tételét, sőt e tömeges politikai kampányok „hét-nyolc évente való megismétlődéséről” még valamiféle „objektív törvényt” is „feltártak”. Ugyanezek az ókok húzódnak meg a KKP új szervezeti szabályzatában rögzített, a párttagokhoz szóló ama felhívásban, hogy „bátran haladjanak szembe az árral”, és ennek kedvéért még „a pártból való kizárásra, börtönbüntetésre, válásra”, sőt „életünk feláldozására” is álljanak készen. A kínai forradalom győzelme után 25 esztendővel, olyan körülmények között, amikor a KKP kormányzópárt, a pártt; V'khoz intézett ilyen felhívásnak a KKP szervezeti szabályzatába való beiktatása csak egyet jelenthet: az új KKP-ben is, arpelynek ideológiai alapjává Mao „eszméit” nyilvánították az „ár”, vagyis a túlnyomó többség továbbra is szembehelyezkedik a „nagy kormányos” eszméivel, irányvonalával és alapelveivel. Mindez múlhatatlanul nyugtalanítja Mao Ce-tungot és híveit. Ä 80. életévén már túl járó Mao Ce-tung siet, mert attól fél, hogy nem tudja befejezni azt, amit kigondolt. Képletesen szólva Mao Ce-tung most az olyan gátépítőre emlékeztet, aki a közeledő áradást várva tudja, hogy ha ma nem sikerül a gátat idejében felhúzni, ha akárcsak egy méter is hiányozni fog a szükséges szintig, akkor mindent elmos az áradás. Mao Ce-tung számára ez a „szint” a következőket jelenti: 1. „A felépítmény területén folyó forradalom” befejezése, vagyis olyan új felépítmény létrehozása Kínában, amely azután is megőrizné Kínán belül Mao „eszméit”, amikor ő már lelép a színről. Ennek olyan felépítménynek kell lennie, amely lényegében meg van fosztva minden demokráciától, de formailag rendelkezne a demokrácia valamiféle jegyeivel. Ellenkező esetben ugyanis Mao Ce-tungnak a maoista Kínában megvalósítandó eszméi elveszítik vonzerejüket más népek, különösen a „harmadik világ” országai számára. Ezt pedig a maoisták semmiképpen sem engedhetnék meg maguknak, mivel nemcsak az ázsiai, hanem az afrikai, sőt a latinamerikai népek vezéreinek is szeretnék feltüntetni magukat. anyja megcsókolta a kését, amely meggyógyította fia sebét. Másnap este Giuliano útnak indult a hegyekbe. Megkezdte hosszú, tragikus, vérrel és rettegéssel kísért útját. Szüksége volt egy lóra, anyja tehát elment a bérlőhöz, fia barátjához. Sötétedéskor egy szép pej kancát vezettek végig a dülőúton Montelepre határáig. Az anya is ott várta Giulianót, két tarisznya élelemmel és ruhaneművel. Turiddo este lovagolt végig a kihalt vidéken: egyedül volt, keze ügyében, a nyereg oldalán, egy ronggyal letakarva a géppisztoly: tudja, hogy most minden akadályon gyilkolva kell átjutnia. Távoli autózúgásra, öszvértrappo- lásra, járőrök hangjára keze máris a fegyver markolatán. Késő éjjel ért a kastélyba, a magaslat tetejére. A hercegnő bérlője szobát adatott neki. Az övé volt a gabona, i 2. Az egész kínai társad»; lom teljes megtisztításának folytatását, felülről leferé, mindazoktól, akik nem helyeslik vagy nem teszik magukévá Mao „eszméit”, „bölcs” irányvonalát és elveit. Ezzel kapcsolatban megállapítható. f.ogy a „kulturális forradalom” időszakában végrehajtott tisztogatás minden borzalma ellenére ez ideig — Kuo Mo.zso kivételével a kínai értelmiség egyetlen képviselője sem helyeselte nyilvánosan „a nagy kormányos” cselekedeteit. Inkább a halált választják (mint Lao Se ismert író és drámaíró, jeles közéleti személyiség. Teng To, a Zsenmin Zsipao főszerkesztője és mások), mint eszmei meggyőződésük elárulását. A Kínai Nemzeti Felszabadító Hadseregben is totális tisztogatásra lehet számítani. Mao Ce-tung 1967-ben elhatározta, hogy a „kulturális forradalmat” a hadseregre is átvi*®- A Vörös Zászlóban cikk jelent meg, amely arra szólított fel. hogy a hadseregből „ki kell taszítani az osztályellenség maroknyi csoportját”. Később azonban számos óknál fogva és elsősorban attól tartva, hogy az országban a* önkény ellen polgárháború robbanhat ki, ideig-óráig elhalasztotta ezt a tervet. Mórt az idő sürgeti a „nagy kormányost”, aki aligha fog egy éterin ti azzal, hogy az által« megteremtett rendszer flf támasza, a hadsereg a parancsnoki állományban végrehajtandó alapos tisztogatás nélkül maradjon. S. Mao „eszmélne*” nini uralkodó ideológiának további meggyökereztetése a* országban, ahol nemcsak a marxizmus-leninizirraa, de még a kínai néoben mélye*» gyökeret vert Konfuciánus- dogmáknak sem maradhat hely. 4. Végül olyan wemfiyefc megszilárdítása a vezeti! tisztségekben, akik nemcsak határtalanul hűségesek személy szerint Maohoz, és a végsőkig készek harcolni a maoista ideológia megvalósításáért, hanem akik egyéni képességek folytán nem alkalmasak arra, hogy a jövőben saját „izmusaikkal” jelentkezzenek. S bár permanens tisztogatások folynak, hogy Mao Ce-tung „proletár stábját” megtisztítsák az ősz- szes gyanús és meg nem felelő személyektől, (mégha a* illetők évtizedeken át egy fogatban is voltak a „nagy kormányossal”, mint Liu Sao- csi, Lin Piao, Csen Po.ta stb.) — mindezek ellenére a helyzet a jelenlegi pekingi csúcsvezetőségben távolról sem szilárd. Következik: Három mozgalomból kettő amelyet Giuliano a mOkicubo vitt Tudta, hogy a fiú becsületesen viselkedett: ölt, da nem köpött. Nagy utat fogs* még megtenni, Turiddo; aki némán cselekszik, az a magasba jut Pár nappal később, immár teljesen gyógyultan, Giuliano elküldte a csőszöket a hűséges monteleprei fiúkért: jöjjenek el hozzá. Giuliano sokat gondolkodott Kész tervei voltak már. A kastélyba eljött a két Cucinella, Pis- ciotta, Passatempo és még néhányan. Mannino és Ter- ranova messze jártak, de valaki majd értesíti őket GiuSiano elhatározta, hogy kiszabadítja a börtönből Francesco bácsit meg a többi foglyot. A bérlő habozott: „Meg kéne beszélni a dolgot Gnazio bátyámmal” — mondta, ö volt az erős mo®- realei cosca maffiafőnöke. Passatempo is azt tanácsolta, hogy a maffia jóvá. hagyásával cselekedjék. (Folytatjuk Portugáliai helyzetkép FELICE CHILANTI: Három zászlói Salvatore diuslianőnak JU* AJÉiíMig* -H flrlWnfflHPWs»
