Kelet-Magyarország, 1974. április (34. évfolyam, 78-99. szám)

1974-04-28 / 98. szám

i. om fcBkW-MÄGYAROftSZAÖ = VASAWnTFI MÉÉ^ÉKLÉT TS74. áprfHs ft. Megalapozottan Egy szerződés Nehány éve még fel-felbukikant beszél­getések során egy valóban izgalmas téma: va­jon ittlétén kívül milyen hatással van Nyír­egyházára és a megyére a tanárképző főisko­la? Szóltak elefántcsonttoronyról, a földrajzi és érzelmi távolságról, egy erdőiszéli külön vi­lágról. A téma azonban lekerült a napirend­ről. aktualitása csökkent. Nem adminisztratív beavatkozás eredményeként. A sokszor mes­terségesen kikiáltott gátak semmivé váltak. A gyakorlat bizonyít Nem értékrend és nem kronológia sze­rint: főiskolások a hátrányos helyzetűeket bri­gádokban korrepetálják; utolsóéves hallgatok tanerővel nem rendelkező iskolákban gyako­rolnak, közben szakos oktatást, végeznek; ta­nyai kollégisták a gyakorló általános iskolá­jában; a zenei tanszék minden tanára vagy kórost, vagy zenekart vezet Nyíregyházán; hangversenyek, főiskolások előadásában: kiál­lítások az intézet új épületének kerengősében: országos tudományos és diákrendezvények Nyíregyházán; művészek bemutatkozásai, lé­nyegében a rajztanszék a nyilvánosság előtt; országos jelentőségű sporthír: nemzetközileg elismert atléták Nyíregyházán; pedagógiai napok: előadók a felsőoktatás tanárai; iskolai oktatási tervek vitáján az értékelések összeállí­tója a pedagógiai tanszék; megjelenik az el6Ő számítógép, oktatási cél mellett vállalati igé­nyeket is kielégít. Előzmények ezek. széthúzhatok egy —, osaknem másfél évtizednyi távra. Ezek ósz- szessége. es egy sor más jelenseg eredményez­te: mind a megyei tanács, mind a főiskola szervezett alapra kívánta helyezni azt az együttműködést, amelyet az élet számtalan jo példája magától teremtett. Egy kötőszó jelentése A főiskola országos intézmény, de a me­gyében van. Az ellentétes kötőszó ez esetben azonban nem a távolságot jelzi, nem szétvá­laszt. Erről beszélt dr. Pénzes János, a megyei tanács elnöke és dr. Margócsy József a főis­kola főigazgatója a szerződés aláírása után: Dr. Margócsy: Igaz, a mi „megrendelőnk” a minisztérium. Tudjuk, hogy a megye adja azonban a munkához szükséges feltételeket. Nemcsak a helyet. Témát a tudományos mun­kához. a szakdolgozathoz, a gyakorlathoz. Dr. Pénzes: Mi nem is jogkört akarunk, hanem segíteni abban, hogy a főiskola mint a megye szellemi bázisa közreműködjék a művelődési munka fellendítésében. enyhít­margójára sen a pedagógushiányon, részt vállaljon a tudományos eredmények növeléséből, a megye hírének öregbítéséből. Dr. Margócsy: Emlékszem azokra a vil­lámgyors telefonokra, amelyeket innen foly­tattak a vezetők, amikor az építkezés nálunk lassult. Ma elmondhatjuk: kevés olyan beru­házás van az országban, amelyet nyolc évre terveztek, és akkorra komplett készen is lett. Dr. Pénzes: Amit a mi főiskolásaink el tudnak végezni egy-egy kutatás során, azt he­lyettük senki nem végzi el. így a helyi siker országos jelentőségűvé válik. Mi nem egysze­rűen önző módon akarjuk hasznosítani a ta­nárképzőt. hanem úgy. hogy egyszerre legyen országos rangú, de Szabolcsban lévő is. E kivonatos párbeszéd bizonyít. Nem a szétválasztó de kap hangsúlyt. A párt oktatás- politikai és közművelődési határozatának szelleme sugallta a gondolatokat és a szerző dés cikkelyeit. Mert mi más rejlik ezek mö­gött a sorok mögött: tágra nyitják a főiskolai könyvtárat a megye pedagógusai előtt, infor­málják a középiskolai igazgatókat, hogyan boldogulnak egykori növendékeik, serkentik a hallgatókat a diplomamunka kiválasztásá­nál megyei témákra, erőfeszítéseket tesznek a tanáccsal együtt a népművelők okos képzé­sének megvalósítására, a hal'^atók bekapcso­lódnak egy-egy üzem, vállalat kulturális munkájába — csupán kiragadva néhány cím­szót. A megye nem szűkkeblű! A szerződés pontosan rögzíti a felék vál­lalásait. És milyen nagyszerű látni, hogy a te­rület közművelődésének gazdája nem szűk­keblű. hanem okosan gazdálkodó mecénás. Előnyt biztosít a pályázatok elbírálásánál a főiskolán végzettek számára. Bázisiskolákat jelöl ki. ahol gyakorolhatnak a tanárjelöltek. Módot nyújt, hogy a leendő tanárok nyári tá­borokban. intézményekben gyakoroljanak szünidejük alatt, részt vállaljanak a közmű­velődés helyi, vidéki viszonyainak jó megis­merésében. Anyagi erejét sem kímélve kínál­ja a lehetőséget tudományos, pedagógiai kiad­ványok megszületésére. pályázatokat ír ki, hazai és külföldi tanulmányutakat szervez, biztosítja, hogy a főiskolán tanuló megyei di­ákok a vezetőkkel fórum keretében ismerked­jenek Szabolcs-Szatmár örömeivel és gondja­ival. A megyei vezetők a szerződés kereté­ben felajánlották, hogy személyes közbenjá­rásukkal is segítenek, ha országos szervek tá­mogatása szükséges egy-egy fontos kérdés megoldásához. És végül — és ez nem kevés — a szellemi erők ideáramló képviselőinek lakásgondját is enyhítik, a lehetőségekhez mérten. Felvetődhet a kérdés: vajon ríni indokolja,! hogy ezek, a látszólag természetes, maguktól értetődő dolgok írásban rögzíttessenek. Nos, nem formalitásról van szó. A feltételek éret­tek arra, hogy az eddig esetlegesen jelentkező kapcsolatok szervezetté váljanak. Érdeke ez Szabolcs-Szatmár megyének is. hiszen műve­lődési életünk fellendítésében elementáris erőt jelenthet a 600 főnyi oktató-nevelő gárda csakúgy, mint az 1200 hallgató. Nyilvánvaló, hogy csak jól koordinált, a feladatokat sú­lyuknak és jelentőségüknek megfelelően ösz- szehangolt program hozhatja meg a kívánt eredményt. A főiskola és a megye vezetői kö­zött folyt beszélgetés során ezt külön megfo­galmazták. ...kiegészíthető... A megállapodás, amint annak záradéka is rögzíti, kiegészíthető. Az igényeknek és a lehetőségeknek megfelelően. Most. amikor közművelődésünk kérdése a társadalom ér deklődésének fókuszába került, ez kardinális kitétel. Jelzi, hogy a megye csakúgy, mint a főiskola az életet akarja segíteni, a valóságot reprodukálni együttműködésében. A napokban ott láthattuk a tanárképző­söket a képernyő előtt, ahol megyénket. Nyír bátort képviselték. A statisztikában ott olvas­hatjuk: az 1973—74-es tanév volt az első. ami­kor nem kellett új, képesítés nélküli nevelőt beállítani a megye iskoláiban. A tanárképző­ben ott tanul több mint 70 leány, akik óvodai munka közben szerzik meg diplomájukat, hogy a nyíregyházi programot jobban tudjuk megvalósítani. A Kelet-Magyarorezág hasáb­jain egyre több, a főiskolán tanító írása je lanik meg. szakkérdésekben autentikus véle­ménnyel. De mennyi más terület van még, ahol a főiskola hallgatói és tanárai számítás­ba jöhetnek! Gondoljunk csak a nagy vonalakban érin­tett népműveloképzésre. ami csak a megye és főiskola vezetőinek együttes ostroma révén hozható létre Nyíregyházán. Vagy a sport te­rületén maradva mennyire indokolt egy uszo­da létesítése, hogy iskolásaink ne csak füröd­ni tudjanak. És a köz igényli a szellemi élet­ben, a hagyomány feltárásában, óvásában, a jelen értékeinek bemutatásában is a művelt főket. Vagyis a megszületett szerződés kiváló alap. előzményeken nyugvó megállapodás, amely éppen toleranciájával nyeri el .kitűnő értékét. Nagy hiba lenne, ha a közvélemény. Szabolcs-Szatmár szellemi képviselői csak­úgy, mint gazdasági életében foglalkoztatott­jai ezt úgy tekintenék, mint egy tanács és egy főiskola között létrejött egyezséget. Szüksé­ges, hogy jelentkezzék az igény, és föltétlenül kell. hogy érzelmileg is magunkénak tekint­sük mind az intézményt, mind annak hallga­tóit. Csak a megye és főiskola „polgárainak” együttes, értelmi és érzelmi kapcsolódása rejtheti magában a sikert, hiszen a tartalmi kérdések nem az aláíráskor, hanem a min­dennapok munkája közben dőlnek el. B. L. Könyvritkaságok Nyírbátorban Az elmúlt napokban látott tv-közvetítés­sel az egész ország előtt meghyílt a Nyírbá­tori Báthöri István Múzeum kapuja. Egy-égy villanásra bepillanthattunk az évszázados em­lékeket, dokumentumokat őrző sarkokba a vetélkedő egyes részeinél ízelítőt kaphattunk a város, de az egész megye egyik legjelentősebb kulturális centrumának tevékenységéről, összegyűjtött értékeiről. A közvetítés egyik színhelyé az a könyvtárszoba volt, amélynek kialakítását, könyvgyűjteményének rendsze­rezését az elmúlt napokban fejezték be. ■ Elkészült a könyvtár, s több százéves könyveivel, ritkaságaival elsősorban a tudo­mányos kutatás céljaira nyílik meg máju6 el­sejétől. Régészeti, művészettörténeti, népraj­zi, történelmi,, természettudományos témájú könyveivel és a régi könyvtárral főleg a ku­tatók tudományos munkájához nyújt segítsé­get, ritka csemegékkel szolgál azonban a nem ilyen igénnyel érkező múzeumlátogatóknak is. Kiegészíti,, gazdagítja a múzeum eddigi gyűj­teményeit, a kiállítások megtekintésére érke­ző látogatóknak pedig olyan könyvtártörténeti emlékeket mutat be, amelyekből nagyon ke­vés maradt meg. A történelem átvonuló vi­harai nem kímélték a könyveket sem. így a megyében valószínűleg ezért nem találunk hírmondókat a régi századokból. Az 1444-ből való legrégebbi adat után a nyírbátori kolos­tor könyveiről tesznek említést a könyvtártör­téneti tanulmányok. Nyírbátorban alapították meg a megye egyik legrégebbi egyházi könyv­tárát, a második világháború alatt azonban ezek a könyvek is eltűntek. A most nyíló tudományos könyvtár gyűj­teményében az egyik legértékesebb rész az úgynevezett régi könyvtár. Csaknem három­száz éves az 1685-ből származó Regni Hunga- rici História. A XVIII. századból is több rit­kaságot őriznek, Páriz—Pápai Ferenc nyelv- történeti útmutatónak is sokszor hasznait szó­tárát 1762-ból. a Corpus Juris Hungarici-t 1779-ből. Szintén ritkaságnak számit annak a Krucsay János és Krucsay Márton temetési pompáit leíró eredeti dokumentumok. Lexi­konok, bibliák, eredeti krónikák gazdagítják még ezt az anyagot, például a híres Káldi- biblia, a Heltai-krónika és a Pallas lexikon. A könyvtár kialakítására, s ezzel a sza­kosításra, a tudományos kutatómunka felté­teleinek megteremtésére a közelmúltban ka­pott több mint négyszázezer forintos támo­gatással nyílt lehetősége a múzeumnak. En­nek az összegnek egy részét használták erre a célra, a többit a múzeum környékének szépí­tésére. a kutatószoba berendezésére, ir-odák át­alakítására és a képtárak világítási rendszeré­nek átalakítására fordították. Az új fényfor­rásokkal felszerelt kiállítótermekben a képző­művészeti alkotások a természete* világítás­nak megfelelően nyújtanak esztétikai élményt. A múzeum állandó és időszakos kiállítá­sai, valamint a most megnyíló kutatókönyv­tár látnivalói mellett a gyűjtemény továbbá gazdagítását tervezik. Mint dr. Szalontai Bar­nabás. a múzeum igazgatója elmondta, a vá­rostörténeti és történelmi témákhoz kapcso­lódva a közeljövőbem a kömvék agrárszoeialij- ta mozgalmairól fennmaradt dokumentumok gyűtését kezdik meg. amelvnek anyagát a fel­dolgozás után láthatja majd a múzeumlátoga­tó közönség. Tóth-Máthé Miklós: Szitakötő Ruzicska Armin biológia szakos tanár ódivatú, de masszív kerékpárján hazaindult a rovargyűjtésből. Nála a hivatás és a hobby szerencsésen találkozott, így tulajdonképpen elégedettnek kellett volna lennie, de mégsém volt az. A felesége utálta a szenvedélyét. Dühös gúnnyal nézte, hogy egy ötvenhez közeledő férfi valósaggal szerelmes a rovarokba. Ar­ról nem is beszélve, mennyi helyet foglal el ez a kellemetlen tevékenység a lakásban, és arról sem szólva, hogy a vasárnapokat sok­kal értelmesebben is el lehetne tölteni. A hosszú évek ártatlan csatározásai nagy rombolást vittek végbe a két emberben. A „so­hasem értettél meg” jelmondata lett veszekedé­seiknek, és akár egy magányos napraforgó nyúlt elő a szitkok dudvás burjánzásából. És sajnos az is megtörtént gyakran, hogy az in­dulat hevében Ruzicska belemarkolt neje csi­gákban hurkolt hajába, és nekidühödve rázta egy ideig. Az így megalázott nő sajátos bosz- szut eszelt ki. Minden ilyen hajcihő után élégetett néhány doboz preparált rovart. — Van belőlük elég — sipítottp diadal­masan, amikor Ruzicska felelősségre vonta —, de esküszöm, egyszer felgyújtom az egészet! Ruzicska féltette a rovarait, ezért egyre ritkábban markolt az asszony csigákba hur­kolt hajába. Fájó szívvel a levegőt marko- L-zta ingerülten, amikor már-már elindult a keze, hogy beleragadjon. De azért egy-két do­boznak így is lába kelt, és Ruzicska kezdte komolyan tömi a fejét valami jó rejtekhe­lyen, ahová a gyűjteményt eldughatná. Ilyen­kor mindig egy megértó társ, egy kedves, szelíd, simára fésült hajú nő lebegett a sze­me előtt, aki legalább úgy szeretné őt, mint 6 a rovarokat. Természetesen az asszony is megértő társra vágyott, dehát a megértő társak ritkán potyognak az égből, így nem volt más meg­oldás mint békétlen kompromisszumban egy­más mellett maradni. Cipelték az életet, akár egy sóderrel megrakott hátizsákot. Legjobban a vasárnapokat szerették, mert akkor leg­alább egy napig nem látták egymást. Persze csak akkor, ha jó idő volt. A rossz idő Ru- zic&kát is otthon, tartotta. Ezen a májusi vasárnapon jó idő volt és jó fogas is. Ruzicska Ármin több igen szép lepkét, díszbogarat, futrinkát és lemezcsápút gyűj­tött, ezért aránylag elviselhető hangulatban karikázott hazafelé. De ahogy egyre közelebb kerültek a kisváros tornyai, úgy szállt mind jobban alá a kedve. Egyre löttyedtebbé, mint a megereszkedő luftballon. Hiszen vége a kedves időtöltésnek, otthon csak az asszony, meg az örökké falánk kamaszfia várja, aki­ről úgy veszi észre, egyre inkább az anyjához hasonlít, ö ilyen idős korában már torkában dobogó szívvel loholt a lepkék után, örült ha látott egy hőscincért, ez meg... csak a beatze­nét hallgatja és áktképeket gyűjt. Hiába ko­bozza el tóle újra meg újra, a kollekciója mindig feltöltődik. Sóhajtva nyomta a pedált, ódivatú, de masz- szúv kerékpárján Ruzicska és csak akkor vette észre az Integető öregasszonyt, amikor már mel­lé ért. Ott gubbasztott egy kilométerkövön akár egy fekete rongyhalom, amiből mint egy légy csapó legyezett elő a keze. Ruzicska fé­kezett — Nem vinnél el egy darabon, fiam? — kérte sipogva a vénség. — Nagyon elgyön- gültem, aztán messze még a város. Ruzsicska meghökkent. Utoljára diákko- rábban vitt lányt a biciklivázon, most kezd­je újra egy osoroszlyával ?! — Könnyű vagyok, akár egy pille — un­szolta az öregasszony és nehézkesen feltá- pászkodott a kilométerkőről. — Odaülök én a csomagtartóra is, csak engedd meg, hogy hátulról belédkapaszkod- jam. Ruzicska beletörődött és hagyta az öreg­asszonyt felkuporodni a csomagtartóra. Vi- szolyogva érezte, ahogy a csontos karmok megcsípték hátul a kabátját. — Csak valaki meg ne lásson — gon­dolta, amikor újra elindította a kerékpárt, — mi a fenét hisznek majd rólam. ha látják itt ezt a banyát? Ilyen is csak velem történhet meg. Nem tudott ez egy autót stoppolni? Némán tekerte a kerékpárt, egyre rosz- szaob hangulatban. Hátul a matuzsálem, ott­hon az asszony, ez a nap is jól végződik! Feltűnt az első városszéli ház. Ruzicska hátrafordult. — Bevigyem a városba is? — Nem fontos, leikecském, itt is jó lesz. Innen már gyalog is bemegyek. Ruzicska leállította a kerékpárt. Az öreg­asszony lecsúszott a csomagtartóról. — Köszönöm, fiam. Aztán mivel tartozom ? — uam. Azran mivel tartozom; — Szívességből tettem. Nem képzeli ta­lán, hogy ezért még pénzt is elfogadnék?' — Na és se pénzre gondoltam — ingatta susinka fejet a nyanya —, hanem valami olyanra, amit a pénznél is jobban szeretnél. — Akkor sok mindent felsorolhatnék — nevetett keserűn Ruzicska —, mert kívánsá­goknak bőviben vagyok! Akkor hát rajta — suttogta az öreg­asszony —, és meglátod, teljesül. — Még bolond is — méltatlankodott ma­gában. Ruzicska és megvakarta a homlokát. Aztán ahogy nézte a ráncok közé dugott sze- mölcsnyi szemeket, elgondolkozott azon, hogy­ha ez a vénség csakugyan boszorkány, mit lenne érdemes kívánni?! Hírt, nevet, di­csőséget?! Ugyan, még meg sem tudná osz­tani senkivel az örömét. Pénzt? Világéletében igénytelen ember volt, sose akart többet, mint amennyit a munkájáért kapott. Utazás? Talán az lenne a legjobb! Elmenni, minél messzebb kerülni a csigákba hurkolt hajú nőtől, és nem térni vissza soha többet. Nem repülőn, autón vagy biciklin menni, hanem mint a lepkék vagy a szitakötők! Szállni, le­begni a levegőben és boldognak lenni leg­alább egy nyáron át! — öreganyám — sóhajtotta kétségbe­esetten —, én úgy szeretnék szitakötő lenni! Meg tud engem érteni? — Szitakötő? — csodálkozott a vénasz- szony. Aztán miért éppen szitakötő? — Mert egy szitakötő boldog, öreganyám. Színes és játékos az élete. Libeg a vizek fe­lett, de ha kell, villámgyorsan repül, cikázik a levegőben, mint egy légi abrobata. Megte­heti, hiszen négy szárnya van! Négy fémes csillogású, hártyavékony szárnya! Hol van az embernek négy szárnya, hogy elrepüljön, ha úgy érzi, muszáj?! Az öregasszony sajnálkozva netrte R«. zicskát, majd csöndesen morogta, mintha egy imádságot kezdene el: — Ahogy akarod, édes fiam ...ahogy aka­rod... És a tanár egyszerre könnyű lett. Az oflh- vatu, de masszív kerékpár kidült alóla e» pil­lanatok alatt minden óriássá tágult. Ruzicska Ármin átváltozott szitakötővé. — Fatörzsvadász acsa lettem — alíapt- tóttá meg a rovarász szakértelmével, ahogy végignézett saját magán. ée örült, hogy a szí- takötők egyik legnagyobb fajtájává váltó- zott. Villámgyorsan röppent a fák, a házak fölé, röptében elkapott egy legyet, aztán so­káig lebegett játékos önfeledten, majd úgy döntött, hogy mielőtt végleg elszáll a varos­ból, megnézi az otthoniakat. — Vajon egy szitakötő szemeve! te olyan elviselhetetlen minden? Vagy talán másnak fogom látni? Ruzicskáné éppen vacsorához terített, amikor a nyitott ablakon berepült Ruzicska — Nicsak, mekkora szitakötő! — kiáltott ifjabb Ruzicska,; és utána kapott a kezéveL Akkor még sikerült Ruzsicskának megmene­külnie, de amikor az asszony behozta a sep­rűt és rácsapott, kábultan zuhant a padlóra. — Sose fogtam még semmit apádnak — mondta elégedetten Ruzsicskáné —, remélem ennek örülni fog! És egy rovartűre szúrva Ruzicskat. oda­tette a többi preparált szitakötő közé. Szé­pen kifeszítette a szárnyait. Aztán sokáig várták haza a családfőt de senki sem tudott róla semmi biztosat. Csak a kerékpárját találták meg, nem messze a várostól. — Szegény — sírdogált Ruzsicskáné. na­ponta többször is megnézve a szitakötőt —, egyszer fogtam néki egy rovart és azt se jáfe hattal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom