Kelet-Magyarország, 1974. április (34. évfolyam, 78-99. szám)

1974-04-03 / 78. szám

XXXI. ÉVFOLYAM, 78. SZÁM ARA: 80 FILLÉR 1974. ÁPRILIS 3, SZERDA Legfőbb támaszunk Irta: Huszár István miniszterelnök-helyettes Kádár János és Fock Jenő fogadta Pham Van Dongot Egy esztendő híján három évtizede annak, hogy a Szovjetunió hős harcosai hazánk terü­letének utolsó négyzetméteréről iß kiűzték a szétvert fasiszta hadsereg maradványait. Az­óta e nap — szabadságunk születésnapja — méltán legnagyobb nemzeti ünnepünk. Az idő múlásával nem szürkült el népünk történelmé­nek e nagy napja. „Lélekben egyre közelebb hozzánk, fénye mind egyre szebben világol mai küzdelmeinkben, jelenünkben” is. A felszabadulás óta eltelt három évtized szülöttjeinek, neveltjeinek, a szocialista Ma­gyarország építőinek egyre magasztosabb nemzeti ünnepe ez a nap. És az nem pusztán hagyomány — bár kedves hagyományainkat mi mindig sokra értékeljük —, hogy ezen a napon első, hálát és kösznetet kifejező gondo­latunk azoké, akik mai életünkhöz vezető utat megnyitották számunkra, akik segítettek azó­ta is ezen haladni: a Szovjetunió népeié, pártjáé és kormányáé. Életünk minden terüle­tén így van ez, de talán a legközvetlenebbül a gazdasági életben. A magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok fejlődését bizonyító tények képzeletbeli sorá­nak itt említett eleje és vége szimbolizálja, hogy miből indult ez az ország, 6 ma milyen ígéretes, jövőnket is formáló közös vállalko­zásoknak lehetünk részesei. Nagy út van mö­göttünk. Ennek az útnak a kilométerkövei is emlékezetesek, s mind megannyi egy-egy ál­lomása gazdasági kapcsolataink fejlődésének. Nincs olyan év az elmúlt 29 esztendőből, ame­lyikben ne lenne néhány kiemelkedő esemény, amely a magyar népgazdaság fejlődését nagy­ban segíti, s a Szovjetunióhoz fűződő kapcso­latainkat gazdagította. Tavaly megindult a szállítás a Barátság II. kőolajvezetéken, 25 éve lesz ez év júliusában, hogy Moszkvában a két kormány képviselői egyezményt írtak alá a tudományos technikai együttműködésről, 12 éve írták alá a timföld és alumíniumipari együttműködésről szóló egyezményt. Keréken 10 esztendeje annak, hogy Budapesten egyez­ményt írtak alá a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kor­mányközi bizottság létrehozásáról. % De minden példálózás, minden válogatás, ha mégoly nagyjelentőségű tényt, eseményt idéz is emlékezetünkbe, mint az említettek — csak leszűkítve tükrözi gazdasági kapcsolata­inkat. Hiszen ma aligha akad olyan üzem. olyan falu, talán olyan család, ahol ne sze­rezhetnének közvetlen tapasztalatokat kap­csolataink sokoldalúságáról, gazdagságáról. A Pobjeda és Poljot karórák, a Zorkij és Kijev fényképezőgépek, a Szokol rádiók, a kedvesen becézett Zsiguli személygépkocsiktól kezdve, az MTZ traktorokon, a nagyhozamú bezosz- tája búzán keresztül, az üzemekben működő technológiai berendezések egész soráig, nem beszélve a köznapi életünkben közvetlenül „láthatatlan” termékekről. Hiszen szinte a telies vasércfelhasználás, a kőolajfelhasználás mintegy háromnegyede a Szovjetunióból származik. Természetesen szállításainknál sincs ez lényegében másként. Sok munkásunk a cirill- betűvel a munkapad mellett imerkedett meg először, mivel például gépipari kivitelünk na- nagyobbik részét szovjet megrendelésre szál­lítjuk. Mindezt talán az a statisztikai adat sem fejezi ki kellően, amelyik összegzi kölcsönös áruszállításainkat. Kivitelünknek csakúgy mint behozatalunknak több mint egy harma­dát teszi ki a magyar—szovjet külkereskedel­mi forgalom. Aligha hiszem, hogy bárki túl­becsülhetné ennek a „minősített egyharmad- nak” a jelentőségét. Az exportnak és az im­portnak ilyen mértékű területi koncentrációja már önmagában nagy gazdasági előnnyel jár. S ha most ehhez hozzátesszük azt, hogy ez a forgalom mentes mindenfajta spekulatív és diszkriminatív meggondolásoktól, hogy jó­részt hosszúlejáratú szerződésekkel megalapo­zott, hogy nincs kitéve a tőkés világpiac sok­szor kiszámíthatatlan áringadozásainak, hogy összetétele — mind a behozatal, mind a kivi­tel tekintetében — számunkra igen kedvező, bogy a szállítások nagy biztonsággal valósul­nak meg, akkor láthatjuk, miért jelent elsőd­leges nemzeti érdekeket kapcsolataink minél gyorsabb ütemű bővítése. Minden ünnepi évforduló — de tulajdon­képpen bármi más, kicsinek látszó eseménye kapcsolatainknak — arra is alkalom, hogy összegezzük a gazdasági együttműködés egyéb politikai tanulságait. E cikk keretei nem te­szik lehetővé, hogy a maguk teljességében mindezt bemutassa. Mégis emlékeztetnünk kell: a proletár nemzetköziség szép eszméjét látjuk gazdasági kapcsolatainkban. A Szovjetunió önzetlenül bocsátotta és bocsátja rendelkezésünkre hatalmas szellemi és termelési kapacitását osztotta és osztja meg velünk a gazdasági építésben szerzett sokrétű tapasztalatainak gazdag tárházát. A magyar— szovjet gazdasági kapcsolatok szolgálták és szolgálják, hogy a magyar népgazdaság egyre jobban megfeleljen — szerkezetében, színvo­nalában — korunk sürgető követelményének, a szocialista integrációnak! A Szovjetunióval kétoldalúan bővülő gaz­dasági kapcsolataink nagyban segítették, hogy mas szocialista országokkal kétoldalúan és a megalakulásának negyedszázados évfordulóját éppen most ünneplő Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsának keretében sokoldalúan ki­terebélyesedjenek, egyre gyümölcsözőbbé vál­janak gazdasági kapcsolataink. S arra is ér­demes gondolnunk, hogy ilyen természetű és ilyen politikai alapokon nyugvó gazdatagi kapcsolataink mennyiben szolgálták hazánk egyre ‘sikéresebb felléDesét nem szocialista piacokon. Vajon más úton tudtunk volna-e olyan termelési kapacitásokat és olyan szín­vonalon létrehozni, ami ma számos termé­künk esetében kedvező feltételeket teremt számunkra a nem szocialista országokkal fo­lyó gazdasági kapcsolataink eredményes fej­lesztéséhez? A válasz csak határozott nem le­het. Ezért is vagyunk ma olyan helyzetben, hogy a keletnyugati gazdasági, kereskedelmi kapcsolatoknak — elsősorban a Szovjetunió következetes békepolitikáiának sikere nyomán — az örvendetes bővülése a maga sajátos módján a szocialista gazdasági integrációt is segíti. Végezetül: a tőkés világgazdaság idő­ről-időre fellépő s némelykor kiéleződő vál­ságjelenségeinek kedvezőtlen hatásait a Szov­jetunióval, a KGST tagországaival való együttműködés nélkül nem tudtuk volna tár­sadalmi, gazdasági céljaink veszélyeztetése nélkül csökkenteni és elhárítani. Készülünk pártunk XT. kongresszusára Közel egy év áll rendelkezésünkre ahhoz hogy az előző kongresszus óta megtett utunk tapasztalatait és tanulságait összegezzük és ér­tékeljük. A Központi Bizottság legutóbbi ülé­sén — amikor a soron következő kongresszus | összehívásáról döntött — abban is határozott, hogy el kell készítenünk pártunk új program­nyilatkozatát. Kádár János elvtárs vezetésével meg is Indult ez a felelősségteljes munka. Vagyis: a XI. kongresszusra készülve a szocia­lizmus építésének egész időszakát kell új ten­nivalóink helyes meghatározása érdekében a marxi-lenini tanítás fényében elemeznünk, erre kötelez bennünket az a körülmény is, hogy egy év múlva a felszabadulás 30. évfor­dulóját ünnepeljük. Anatole France írta: „Ne veszítsünk el semmit a múltból. Jövőt csakis a múlt ismeretében építhetünk.” Nem kétséges, hogy a párt és az ország életében ilyen nagy eseményekre készülve át­tekintjük majd azokat a nagyszerű tapaszta­latokat is, amelyeket a szovjet—magyar gaz­dasági együttműködés immár egész történelmi időszakot átfogó 30 esztendeje nyújt számunk­ra. Azért is tesszük ezt meg, mert bizton re­méljük, hogy a következő években is szilárd támasz lesz számunkra a gazdasági építés minden kicsiny és nagy gondjának sikeres megoldásához megbonthatatlan szövetségünk a szovjet néppel. Az elmúlt 29 esztendő gaz­dasági sikereit úgy is megírhatnánk, mint a szovjet—magyar gazdasági kapcsolatok törté­netét. S ennek a történelemnek, s tanulságai­nak az ismerete: záloga jövőbeni sikereink­nek. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára és Fock Jenő, a Minisz­tertanács elnöke fogadta Pham Van Dongot, a Vietna­mi Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagját, a Viet­nami Demokratikus Köztár­saság kormányának elnökét, aki a Kubai Köztársaság­ban tett látogatása után néhány napot hazánkban pi­hent. A beszélgetés szívélyes, elvtársi légkörben folyt le. ★ Nguyen Duy Trinh minisz­terelnök-helyettes, a Vietna­mi Demokratikus Köztársa­ság külügyminisztere hivata­los tárgyalásainak befejezté­vel kedden elutazott hazánk­ból. Búcsúztatására a Ferihe­gyi repülőtéren megjeleni Púja Frigyes külúgyminifan- tér. valamint a Külügyiéi- Misztérium más vezető ssse* mélyisége. Jelen volt Ngug~ ere Manh Cam, a VDK buda­pesti nagykövete is. A Vietnami Demokratáin* Köztársaság külügyminiszte­rének a Magyar Népköztársa­ságban tett látogatásáról kö­zös közleményt adtak ki. Nagygyűlések* hálastaféta, fogadalomtétel Ünnepi megemlékezés megyénkben hazánk felszabadulásáról Gazdag programmal, ran­gos eseménysorozattal készül megyénk lakossága április 4., hazánk felszabadulásának 29. évfordulója méltó megünnep­lésére. ' Nyíregyházán, az UNJVER- SIL gyáregységben április 3- án 13 órakor rendezik a köz­ponti ünnepséget a párt, a tanács, a Hazafias Népfront megyei, járási, városi bizott­ságai. Az ünnepségen részt vesznek a gyáregység, a kör­nyező vállalatok, intézmé­nyek dolgozói. Az elnökségbe veteránokat, a termelésben élen járó és kitüntetett mun­kásokat, parasztokat hívnak meg. Április 4-én 10 órakor Nyíregyházán, a Felszabadu­lás téri szovjet és a Marx té­ri román hősi emlékműnél katonai diszelgéssel egybekö­tött koszorúzást ünnepséget rendeznek. Április 4. alkalmából kerül sor a KISZ-fiatalok fogada- lomtételi ünnepségére a mun­kahelyeken, az új KISZ-tago­kat befogadó közösségek előtt A fehérgyarmati járás köz­ségeiben ugyancsak április 3-án tartanak megemlékező ünnepségeket. Csaknem min­denütt színes, az alkalomra összeállított kulturális prog­ram kötődik a rendezvények­hez. A járás központi ünnep­ségét Fehérgyarmaton április 3-án 15 órakor a METRI- POND mérleggyár szatmári gyáregységének üzemcsarno­kában tartják, ahol a gyár dolgozóin kívül több üzem. intézmény és termelőszövet­kezet képviselői is részt vesz­nek. Itt a Zalka Máté gimná­zium tanulói adnak ünnepi műsort. A járás KlSZ-szer- vezeteiben április 4- alkalmá­ból ünnepélyes keretek között tesznek fogadalmat az új KISZ-tagok. A mátészalkai járásból is hasonló előkészületekről ér­keznek a hírek. A községek­ben április 3-áin este emlé­keznek meg hazánk felszaba­dulásának évfordulójáról ün­nepélyesen. Készülnek az ál­talános és középiskolák ta­nulói, hogy műsoraikkal részt vegyenek az eseményeken. Több üzemben és termelőszö­vetkezetben ez alkalomból ki­tüntetéseket és pénzjutalma­kat adnak át a munkában élenjáróknak. Mátészalkán április 3-án, délután 15 óra­kor helyezik el koszorúikat a szovjet hősi emlékműnél a párt. a tanács, a Hazafias Népfront járási-váro6i bizott­ságai, a tömegszervezetek, az intézmények, a vállalatok, a szövetkezetek képviselői. Ezt követően 17 órakor a Máté­szalkai Állami Tangazdaság nagytermében kerül sor a megemlékező ünnepségre, ahol az Esze Tamás gimná­zium irodalmi színpadának műsorával zárul a rendez­vény. Tyúkodon április 4-én délelőtt rendeznek koszorúzá - si ünnepséget a község fel­szabadításáért elesett szovjet katonák sírjánál. Kisvárdán április 3-én 14 órakor a KISZ-fiatalok a vá­ros ifjúsága nevében helyezik el koszorúikat a temetőben lévő szovjet hősi emlékműnél. 15 órakor a Bessenyei György gimnázium dísztermében tartják Kisvár da dolgozóinak megemlékező ünnepségét, amely kultúrműsorral zárul. A város által emelt felszaba­dulási emlékműnél 16 óra 30 perckor rendeznek koszorú­zást ünnepséget a párt, a ta­nács. « Hazafias Népfront já­rási-városi bizottságai, a tö­megszervezetek, a gyárak, in­tézmények, szövetkezetek képviselői. Április 4-én egész naoos soorbműsor várja az érdeklődőket a vár melletti sportpályán. A járás közsé­geiben április 3-án, az esti órákban tartják a kulturális programmal egybekötött megemlékező ünnepségeket. Nyírbátor város és a járás községeinek lakói a hagyo­mányoknak megfelelően ün­nepliik hazánk felszabadulá­sának évfordulóját. Ezúttal csaknem mindenütt április 3-án rendezik a megemléke­ző. és fi hősök sírjai, emlék­művei előtt tisztelgő koözorú- záai úcuyepségeket. Nyírbátor­ban úriS-án, 17 órakor he­lyezik el koszorúikat, virágai­kat a felszabadulási emlék­műnél a párt, a tanács, a Ha­zafias Népfront járási, városi bizottságai, a társadalmi es tömegszervezetek, valamint az üzemek, szövetkezetek képviselői. 17 óra 30 perckor, a mozi helyiségében tartják ünnepségüket a város dolgo­zói. Kislétán ugyancsak ápri­lis 3-án, az évforduló tiszte­letére szervezett ünnepi ren­dezvényen adják át az elmúlt ewben végzett társadalmi munkájukért a kisközségi ka­tegóriában elnyert első díjat, és a megyei tanács pénzjutal­mát. Vásdrosnoményban április 3-án, 14 órakor méltó keretek között rendezik a koszorúzá­st ünnepséget a szovjet hő­sök Szabadság téri emlékmű­vénél. Este 19 órakor a járási művelőié«! központ nagyter­mében kerül sor az ünnepi gyűlésre. Hasonlóképpen em­lékeznek a 29 évvel ezelőtti eseményekre, a szabadság el­ső napjaira a járás minden községében. Nagy kallóban április 4-én 15 órakor katonai diszelgéssel egybekötött koszorúzási ün­nepséget tartanak a szovjet hősi emlékműnél. 19 órakor kezdődik a nagyközség dolgozóinak hagyományos díszünnepsége a járási mű­velődési központban. E já­rásban is valamennyi telepü­lésen megemlékeznek az év­fordulóról. László-tanyán és Geszteréden a felszabadító harcokban elesett szovjet ka­tonák síremlékén április 4-én a délelőtti órákban ünnepi keretek között helyezik el a kegyelet és a hála virágait Ülést tartott a megyei tanács vb Kedden ülést tartott a Sza­bolcs-Szatmár Megyei Ta­nács Végrehajtó Bizottsága. Az ülésen megtárgyalták a cigánylakosság helyzetéről és a további feladatokról szóló előterjesztést. A leg­frissebb felmérések szerint a megyében a cigánylakosság száma meghaladja a 35 000- et, ami 14 000-rel több a tíz évvel ezelőttinél. A megye összlakosságának 6 százalé­kát teszi ki. A tanács már az elmúlt években is jelen­tőségéhez mérten foglalko­(Folytetás a 2, oldaleal

Next

/
Oldalképek
Tartalom