Kelet-Magyarország, 1974. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-15 / 62. szám

WK. rnSrcTiw W wDwnwsiemim i. Márciusi hagyományaink H aladó nemzeti hagyományaink fontos szerepet töltenek be társadalmunk szellemi életében, tudatformáló, ne­velő munkánkban. A forradalmi tradíciók nem csupán nemzeti múltunk ereklyéi, ha­nem mai életünknek is állandóan ható té­nyezői. Ismeretük nélkül nehéz lenne meg­érteni jelenünket, a mai valóságot, hiszen szocialista rendszerünk a történelmi fejlődés maradandó értékeire épül. A hősi harcok, a forradalmi tradíció növeli népünk önbecsü­lését, és erőt, bizalmat, lelkesedést ad a ma küzdelmeihez. Történelmi hagyományaink, a forradalmi küzdelmek eszmei-politikai ta­nulságai megerősítik azt a felismerést, hogy a kor égető kérdéseire csak a szocializmus­tól várhatjuk a választ, a megoldást. A hagyományok természetesen csak ak­kor tölthetik be ezt a pozitív tudatformáló szerepüket, ha teljességükkel, a maguk sokoldalúságával foglalják el helyüket tár­sadalmunk ideológiai értékrendszerében. Ezért nem érthetünk egyet azzal az egyol­dalú és torzító nézettel, amely a márciusi forradalmi hagyományok egyikéből csak a nemzeti jelleget ragadja meg, míg a másik­ban csupán a nemzetközi elemet hajlandó méltányolni. A hosszú időn át uralkodó szélsőséges értelmezések eltorzították a március 15-éhez és március 21-éhez kapcsolódó események eszmei jellegét, hamis képet alakítottak ki e korszakváltást jelentő évfordulókról. A magyar uralkodó osztályok korán elkezdték a hamisítást. A századfordulón a társadalmi ellentétek és az önálló nemzeti törekvések elfojtását célzó, nacionalista, soviniszta po­litikájuk igazolására igyekeztek felhasználni & 48-as forradalom emlékét. Mind a hatal­mon lévő, mind a hatalomra törő úri cso­portok számára 1848 szinte kiapadhatatlan forrása volt a nemzeti érzelmek csalárd ki­használásának. A 48-at idéző nemzeti sérel­mek örökös hangoztatásával, a millenáris, bandériumos díszmagyarkodással, a század­végi úri politika demagógiájával sikerült kábulatban tartamok a kispolgári és parasz­ti tömegek többségét Az ellenforradalmi rendszer újabb generációkat fertőzött meg: a következő nemzedékekben is elültette 1848 hamis képét, amikor az agresszív területi revíziós politikát összekapcsolták 48 nem­zeti ügyével. De a közelmúlt példája is mutatja, mi­ként igyekezett a reakció a nemzeti érzések eltorzításával 1848—49 tradícióit a maga szolgálatába állítani. 1956-ban tudatosan visszaéltek Kossuth, Petőfi nevével, a nem­zetiszínű zászlóval, így próbálva az ellen­forradalmat „nemzeti szabadságharccá” nyil­vánítani. S, hogy ezzel sikerült is az embe­rek egy részét átmenetileg megtéveszteni, ez egymagában is hűen tükrözi, hogy egykor milyen mélyen ültették el a köztudatban 1848 nacionalista értelmezését. Mi tagadás, e torzítás ilyen hosszú idejű továbbélésében belejátszottak az 50-es években bekövetke­zett hibák is. Többek között az a szemlélet, amely 48 gazdag tapasztalataiból egyoldalú­an csak a függetlenségi hagyományokat emelte ki. s engedményeket téve a roman­tikus kuruckodásnak, elhanyagolta e küzde­lem társadalmi, osztályharcos oldalát. Március 21-e emlékét bemocskolta az ellenforradalmi rendszer. Ezt legfőképpen úgy igyekezett elérni, hogy a proletariátus küzdelmének nemzetközi jellegét élesen szembeállította a nemzeti érdekekkel. A Ta­nácsköztársaság rágalmazása, a kommuniz­mus eszméinek kiirtására irányuló törekvé­sek, a vad szovjetellenes uszítás és az ezzel párosuló nacionalista, irredenta, soviniszta hullám a dolgozó tömegek nagy többségénél nem talált visszhangra. Az ötvenes évek politikája paradox hely­zetet teremtett: nem tette lehetővé, hogy 1918—19 forradalmi emléke a maga teljes­ségében váljon alkotórészévé a tömegek tör­ténelmi tudatának. Történelmünk, munkásmozgalmunk azonban olyan példákkal is szolgált, ame­lyek egyértelműen bizonyítják, hogy a már­ciusi forradalmi évfordulók éppen azért ma­radhatteoc népünk életének ma is dicső ha­gyományai, mert egyesítik magukban a nemzeti és nemzetközi vonásokat. Azért le­hetnek ma is emlékezetes hagyományaink, mert a nemzeti keretek között megvalósuló progresszió a nemzetközi haladástól elvá­laszthatatlan, annak szerves eleme. Ezt az összefüggést ismerték fel a magyar kommu­nisták a II. világháború időszakában, ami­kor az 1848—49-es szabadságharc emlékének felidézésével is a német fasizmus elleni küz­delemre mozgósították a nemzet széles réte­geit. S ne feledjük ma sem az antifasiszta harc szervezőinek történelmi felismerését: az 1848—49-es polgári forradalom és sza­badságharc nemzeti és nemzetközi jellegé­nek mély összefüggéseit. A magyar polgári társadalmi átalakulásért és nemzeti füg­getlenségért folytatott küzdelem nemzeti ke­retek között zajlott le, de annak az európai, tehát nemzetközi progresszív változásnak részeként, azzal kölcsönhatásban, amelynek során a feudalizmust felváltotta a polgári társadalmak korszaka. 1848 tehát számunk­ra ma is a társadalmi előrehaladást, a prog­ressziót jelenti, s így szorosan kapcsolódik 1919-hez. 1919-ben a történelmileg túlhala­dott burzsoá rendet váltja fel az új társa­dalmi erő, a munkásosztály hatalma, amely megszabadítja a népet a kizsákmányolástól, az elnyomástól, A proletárdiktatúra kivívá­sa, a szocialista forradalom útjára való té­rés nemzeti, hazafias ügy volt, a dolgozó nép társadalmi felszabadulását, a népek testvériségét, a nemzeti függetlenségünket jelentette. Történelmileg tehát mindkét for­radalom közös alkotóeleme — nemzeti és nemzetközi méretekben egyaránt — a tár­sadalmi haladás szolgálata. Ezért állíthat­juk: a munkásosztály forradalmi harca, a Tanácsköztársaság dicső múltja egyenes folytatása a megelőző korok tradícióinak, az 1848—49-es forradalom és szabadságharc hagyományainak. Nemzeti hagyományainkat történelmi szemlélettel szükséges vizsgálnunk. A törté­nelem szereplőinek minden cselekedtét az adott kor lehetőségeihez, közvetelményeihez és feladataihoz kell mérnünk, s ezért 1848 szereplői közül is tisztelettel emlékezünk meg mindazokról, akik előbbre vitték a nemzeti szabadság és a társadalmi haladás ügyét. De nem értékelhetjük valamennyiük szerepét egyazon módon. így az 1848—49-es forradalomban és szabadságharcban megkü­lönböztetett szerepet tulajdonítunk a Petőfi —Táncsics nevével fémjelzett népi-plebejusi irányzatnak. Következetes forradalmi demokrata vol­ta miatt a legértékesebb történelmi tradíció számunkra ma is ez az álláspont és maga­tartás. S mint a kor leghaladóbb politikai törekvése, ez a kor legteljesebb patritizmu- sa is. Ez az a hazafiság, melynek közvet­len folytatója 1919-ben a hazájáért; a szo­cialista Magyarországért harcoló vöröd ka­tona. És ez az a hazafiság napjainkban, amely eszmeileg, tartalmilag túllépi a tár­sadalmi vonatkozásokat nélkülöző nemzeti érzületet és eljut a szocialista hazafiság tu­datos vállalásáig. Azon meggyőződés hirde­téséig, hogy a nemzet felemelkedése a szo­cializmus megvalósításától függ. Ez a szem­lélet képes szorosan összekapcsolni március tizenötödikét, március huszonegyedikét és április negyedikét, felismerve, hogy ma az előző kettő méltó követése csak az utóbbi vállalásával, az 1945-ben elkezdődött és a nemzetet felemelő szocialista forradalmi fo­lyamat cselekvő igenlésével együtt lehetsé­ges. Ez az a hazafiság. amely a ma emberét odáig emeli, hogy felismerje: a szocialista országok^ nemzeti érdekeiket csak közösen, együttműködve, egységüket erősítve, világ- rendszert alkotva valósíthatják meg, s hogy a világ minden népének jövője nem lehet más, csak a szocializmus. Ez a népi patrio­tizmus az. amely ^ ma emberét elvezeti a kor alapvető igazságához: a szocialista ha­zafiság és a proletár internacionalizmus egy­mástól elválaszthatatlan. Meglepetés Ezzel a híradással kicsit elkéstünk. Dehát honnan tudhattuk volna előre, hogy mi készül, amikor a legna­gyobb titokban tartották, csak a férfiak tudtak róla, pontosabban: ők szervezték és ők csinálták az egészet. De igazán titokban, csak az ünnepségeken derült ki, ho­gyan alakult ki a nőnapi kö­szöntés Tarpán, Gulácson és Tivadarban, a nemrég egyesült nagy termelőszövet­kezetben, ahol összesen 680 nőtag van a nyugdíjasokkal és járadékosokkal együtt. A férfiak száma kereken ezer. Azt mindenki tudta, hogy a tsz pártszervezete és veze­tősége készül a megünnep­lésre, a nők köszöntésére, mert ez már hagyomány. Azt is tudták az asszonyok és lányok, hogy a vezetőség va­lamilyen ajándékot is vásá­rol és abból mindenki kap dehát ez is szokás, ez is ha­gyomány már. De. hogy a férfiak külön is készülnek — az az utolsó percig titok volt. ők ugyanis nem forin­tokat adtak össze, nem az ajándék értékét mérlegelték, hanem az igazi, az őszinte kedveskedést. Péter Béla, az ellenőrző bi­zottság elnöke és Bardócz József, az erdészeti üzemág vezetője kezdte szervezni az egészet. Tőlük származott az ötlet és minden férfi egyetér­tett vele. A Nemzetközi Nő­nap előtt valósággal eltűntek a férfiak a tsz-böl. Csak azok maradtak a helyükön, akik a munka miatt nem mehettek. De ők is tudtak a tervről és a többiek az ő nevükben is cselekedtek. Bejárták az er­dőket. Tizenöt-húsz kilomé­terre is elmentek, felsorakoz­tak, pasztába fogták az er­dőt és figyelő szemekkel ku­tatták az avart, keresték a koratavaszi virágokat. Mert — mondották, és igazuk volt —, megvásárolni egy csokor virágot igazán egyszerű, min­denki könnyedén adna rá akár száz forintot is, de más az, amit az ember maga szed, maga kút bokrétába és azt adja át. Abban benne van a szív, a lélek, az igazi szeretet, az igazi tisztelet... És úgy sikerült ez a mos­tani nőnapi ünnepség, mint még soha. Ezernél több csok­rocska készült. A nőnapi ün­nepségeken minden asszony és lány kapott belőle egyet, hozzá a tsz ajándékát, cfy tábla csokit. De még ki-ki haza is vitt egy csokor virá­got és azt otthon, a maga ne­vében adta át feleségének, édesanyjának, vagy leányá­nak. Mert a hivatalos ünnep­ség — az megint más. Az a férfiak kollektív köszöntése és ünneplése. Az is szép és kedves, de a nő a családban is megérdemli a köszöntést... Hát ez történt most Tar­pán, az Esze Tamás Terme­lőszövetkezetben. Három he­lyen rendeztek ünnepséget A sényői Búzakalász Tsz több mint 100 holdon termel dohányt. A palánták előnevelése melegágyakban történik. A melegágyaknál foglalkoztatják a nyugdíjasok egy részét, akik . így könnyebb munkát tudnak végezni és megfelelő keresethez is jutnak. (Hammel József felvétele) Utolsó tél az ég alatt Kialakult a törzsgárda Demecserben — Nehéz volt az 1973-as esztendő. Bizonyítani kellett a brigádnak és úgy vissza­szerezni a bizalmat, hogy közben példát is mutassunk. Ezzel tartozunk magunk­nak. meg a szocialista bri­gádmozgalomnak is — mond­ja Enyedi Imre, a Hámán Kató szocialista brigád ve­zetője, a Vasszerkezeti és Gépipari Vállalat I-es szá­mú üzemében. A brigád vezetője szeles időben sajátos szabolcsi porverésben kalauzol a 12 holdas udvaron munka­helyről munkahelyre, bri­gádtagtól brigádtagig. „Nagyapám, is lakatos volt.,.6* — Tizenketten vagyunk a brigádban. A szakmunkások száma nyolc. Hat éve va­gyok a brigád vezetője. A nagyapám is, az apám is la­katos volt. így apáról fiúra szállt a családban a vasas szakma. Nős vagy«*. Har­minckét éves és egy gyerek apja. Vasszerkezeti színe­ket szerelünk össze. Ha kell darabológépen dolgozom, ha kell lánggal vágok, vagy hegesztek, festek. Keresetem 3900 forint körül alakul. Zö­mében szabad ég alatt dol­— mindhárom községben — és mindenütt az elnök kö­szöntötte az asszonyokat, lá­nyokat. De ott volt Spisák András is, a járási pártbi­zottság első titkára. Ö is kö­szöntötte és megtisztelte a tarpai, gulácsi, tivadari nő­ket. S akik már annyira- idősek, hogy nem tudtak el­menni az ünnepségre — szintén megkapták a tsz ajándékát és a férfiak által szedett virágot. Két K1SZ- tag, Torzsás Lajos KlSZ-tit- kir és Sütő András KlSZ-ve- zetőségi tag vállalta az aján­dékok és virágcsokrok „kéz­besítését”. Elmentek minden idős asszonyhoz. És jutott idejük néhány kedves, kö­szöntő szó elmondására is a férfiak, a párt, a tsz-vezető- ség és a KISZ nevében. A nők mondták, hogy ta­lán még sohasem volt annyi­ra kedves a tőszike, a hóvi­rág, mint most. Erezték az igazi szeretetet, az igazi megbecsülést. S végül még ők mondtak köszönetét a férfiaknak. fco. gozunk, mert ezeket az öss- szeszerelt szerkezeti eleme­ket nehezen lehet mozgat­ni a régi és korszerűtlen gépállomási javítószínben. Tervünket túlteljesítettük. Büszkélkedve mutatja a már megépült új üzemcsar­nokot : — Ez az utolsó telünk, amit az ég alatt töltöttünk. Jövőre már fűtött csarnok­ban, korszerű körülmé­nyek között termelünk. Per­sze a festés akkor is kiszorul a műhelyből. Viszont mo­dem gépeken és anyagmoz­gató eszközökkel jobban le­het tartani a technológiai utasítást. És ami a legdön­tőbb: az emberek munka után nem lesznek annyira fáradtak. Több időnk, erőnk marad az önművelésre, a családra, a kikapcsolódásra. „Szakmunkás akarok lenni66 Fiatalember mellett ál­lunk meg, tetőtől talpig be­öltözve: hegesztő pajzs, láb­szárvédő. kesztyű és pufaj- ka. • — Én 1960-ban kerültem a vasas szakmába. Közben be­hívtak katonának, majd másfelé próbáltam kenye­ret keresni. De a szívem visszahozott a vashoz, a he­gesztéshez, a lakatos mun­kához. Betanított hegesztő vagyok — sorolja magáról Nagy Miklós. — Jelentkez­tem hegesztő tanfolyamra. Szakmunkás akarok lenni. Megtanulok mindent, ami a szakmával kapcsolatos. Köz­ben persze dolgozni is kell. A feleségem szülési szabad­ságon van. Keresetemet na­gyon be kell osztani. A tel­jesítés mellett a borítékot is vékonyítja a néha előforduló anyaghiány. Hogy nehéz mozgatni ezeket a nehéz szerkezeteket? Nehéz, de vi­gasz is van: az új csarnok­ban már síneken mozgó daruk fogják őket emelget­ni. Addig meg már nem engedjük, hogy ki fogjanak rajtunk. Van jövője Demecserben a vasas szakmának. Ezt bi­zonyítja Makiári Sándor se­gédmunkás esete is. Érett­ségivel jött ide, hogy meg­tanulja a vasas szakmát, hogy szakmunkásbizonyít­ványt szerezzen. — Egy féléve bűvölöm a vaslemezeket. Festek, sala- kozok. ami jön a telepen. Örülök, hogy bevettek a bri­gádba. Már eddig is sok mindenre megtanítottak. Az .meg, hogy kint kell dolgozni az udvaron, még hasznos is. A minium igen veszélyes festék. Nagyon be kellene tartani az előírásokat. Az al­koholról persze szó sem le«: hét. Evés . előtt fogat, arcot; kezet kell mosni. Cigarettáz­ni is csak alapos kézmosás után lehet. A por, a szeles idő eléggé zavaró, de a ter­vet teljesíteni kell. A festésnél hárman dol­goznak. Ruhájuk, cipőjük a piros festéktől tarka. A kesz­tyű meg olyan piros, mint a festet szaruvasak. Az ar­cok szélcserzettek, már bgy-i nára sültek. 35 milliós tervteljesítés —Négy telet húztam már le itt a szabadban. Magára kell szedni az embernek min­den gúnyát, és akkor nine* hideg. A festés az új csar­nokba sem fog beférni. M3 már a? összehegesztett, össze­állított szerkezeteket mun­káljuk. Ezeknek a monstru­moknak tér kell. A kor­mányhatározatból adódd béremelés, meg a házon be­lüli bérnövekedés javított a keresetünkön. A vállalat igyekszik gondoskodni ró­lunk. Van védőruhánk. Ét­keztetésünk ha nem is elsd osztályú, de megoldott. Vé­dőételt és italt is kapunk.' Fogkefét is, meg fogkrémet; Az egészségünk óvása térés magunknak kellene óvati*-' sabbnak lennünk. Főként a kézmosás nélküli dohány zásra gondolok. Az öltözőben van hidegJ meleg víz. Senkire nem szólJ nak rá, ha szabályos körül­mények között gyújt rá —• jegyzi meg Szabó Endre, « vállalat főmérnöke. — Nagy eredmény, hogy még-í építettük Demecserben aa új, kényelmes üzemcsarno­kot. A lehetőségekhez ké­pest modern gépekkel ren­dezzük be. így ezen a tele­pünkön a mostoha munka- körülményeket már ebben az évben felszámoljuk. To­vább javítjuk a telep dol­gozóinak szociális, kommu­nális ellátását is. Ami a vállalatvezetés szá­mára Demecserben a legna­gyobb öröm: kialakult a telep törzsgárdája. Létszá­muk száz körül van. 1973- ban 35 millió forintos tervet teljesítettek. A jövőben még nagyobb mértékben számí­tanak odaadó, szorgalmas munkájukra. Sigér Imr*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom