Kelet-Magyarország, 1974. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-13 / 36. szám
Félautomata gépsor a Huilámdoboz és Zsákgyárban Napjaink Környezet ..Nálunk csak írnak a környezetvédelemről, de azt hiszem, nem mondok senkinek sem újságot azzal, hogy 2—3 éve egy lépést sem mentünk előre ezen a területen. Sőt! Mióta Nyíregyházán elismerésre méltó gyorsasággal megindultak a város környékén az építkezések, s ezzel együtt megnagyobbodott a forgalom. javulta közlekedés, a környezet mégin- iiubb védelemre szorul.” Egy levélből idéztem, amely az utóbbi napokban érkezett szerkesztőségünkhöz. Ám a környezetvédelem témája nem csak egy, még csak nem is néhány ember idült panaszko- désa. A városiasodás valóban nagyon sok olyan problémát vet fel, amelyek azelőtt szinte ismeretlenek voltak Nyíregyházán. A januárban lezajlott-tanácstagi beszámolók jegyzőkönyvei is arról tanúskodnak: a környezetvédelem társadalmi üggyé kezd válni nálunk is. Akkor is, ha a beszámolókon megjelent választópolgárok a nevén nevezik ezt a kérdést, de akkor is. ha nem használják e hivatalos kifejezést. Mert nézzük csak miről is beszéltek ezeken a beszámolókon? A belváros, az Északi és a Déli alközpont, illetve a Jósa város felvetett gondjai között tallózva találkozhatunk Olyan panaszokkal, amelyek bizony meglévők és amelyek mellett nem lehet elmennünk szó, helyesebben intézkedések nélkül. A város parkosítása — amely az új, emeletes lakóházak születésével egyidőben terebélyesedik — sok millió forintba kerül évente a lakosságnak. Ezen kívül nem kevés munkába a kertészeti és parképítő vállalatnak. Náiunk egy-egy fa, egy-egy füvesített rész, virággal beültetett kis földdarabka sokszorosan fontos. Nem csupán esztétikai okok, hanem elsősorban amiatt, hogy amúgy is rossz levegőnket javítsa. No«*, mint ahogy elmondták — és mint ahogy mindannyian látjuk, ha nyitott szemmel járunk utcáinkon, a parkokban, — ez az erőfeszítés nem mindenütt talál megértésre. Szóvá tették a tanácstagi beszámolók résztvevői, hogy vannak akik gépkocsijaikat az Északi alközpont parkjaiban (!) teleltetik, s csak azért nem viszik be a bérházi lépcsőházba, mert oda nem fér. Az ősszel ültetett és tavasszal már nyíló virágokat sem kímélik. Van olyan gépkocsi tulajdonos, aki sorozatban hajt rá az ágyasokra, letaposva mindent. Mondhatnánk, azért mert teheti. Azért, mert senki nem szól rá, nem figyelmezteti, vagy esetleg nem bünteti meg' ha ott parkol, ahol a gyerekeknek kellene játszani, ha ott kocsikázik, ahol nem lenne szabad. Elmondták a lakók, hogy akadnak közöttünk. akik a park füvére viszik a lakástata- rozás után felgyülemlett rengeteg törmeléket, s azt a kényelmes megoldást választják, hogy •majd elfuvarozza a kertészet vagy az ingatlankezelő, ha tiszta várost akar. Áldatlan harc folyik, a zöldet, virágot szeretők. s a kertészet, illetve néhány olyan lakó között, aki nem ismeri a bérházi együttélés rendjét, akinek csak a személyi igazolványa bizonyítja, hogy valamely lakótelepen lakik, de képtelen beilleszkedni a lakótelep közösségébe. A tanácstagok is sokszor felvetették, valamit tenni lehetne azok ellen, akik 3—4 méter megspórolása árán taposnak újabb és újabb ösvényeket a parkban. Próbálkoztak már ennek. elkerülésére olyan módszerekkel is, amelyek bizony a kulturált környezethez szokott városlakókat is megszégyenítik: a letaposott és újra füvesített részen vastagon raktak le fagallyakat, amelyek mellett azonban újabb és újabb csapások születtek és születnek. Néhányan valószínű újra és újra be akarják bizonyítani, hogy még nem tudnak városlakókhoz méltóan élni, illetve, hogy már nem is tudják őket szép szóval, írással, de szabályrendeletek megalkotásával sem a normális keretek közé szorítani. A környezeti ártalmakat okozók közé joggal sorolták azokat is, akik megérkeznek a lakótelep házai közé gépkocsival és este tíz után, illetve hajnalban vagy vasárnap a nap minden szakában éktelen kürtölésbe kezdenek. ha várnak valakit a házból. Annyi fáradságot nem vesznek, hogy akár az első emeletig felgyalogoljanak. Inkább felkürtölnek 3—400 embert, olyanokat, akik nemrég aludtak el. mert éjszakai műszakból mentek haza. vagy akik hajnali műszakba indulnak néhány óra múlva. Nekik nyilván nem számít, •hogy a házban öregek, betegek és gyerekek is vannak, akiknek többszörösen is fontos lenne a nvugalom. a pihenés. Gondolkodni kellene azon az illetékeseknek — és elsősorban a rendőrségnek —, hogy ha már ilyen városias város lettünk, akkor tiltsák meg az autókürtök használatát, legalább a lakótelepek körnvékén rakják le a ■ parkolást tiltó táblákat Addig is azonban amíg ez nem megy. feltétlenül elő kell venni a nevelés egyik legkézzeiíogha+óbb eszközét: ti rendőr noteszát. Kopka János A hosszú, impozáns, kocka ALAKÚ gyárépület előtt együtt a stáb. Fiatal a vezérkar. Kovács,ólgyi Zoltán, a Nyíregyházi Papírgyár most melegedő, ismerkedő igazgatója, akinek a nyugalma- türelme megér még egy fizetést. Nem is olyan régen még pánttitkárként dolgozott, közgazdásza volt a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnak. Itt van a fiatal szó-titkár. Mir- kó Lajos, aki ugyancsak hallatja:: sza.váttüia a dolgozókról, a vállalatról van szó. S talán a legfiatalabb Erdei Bálint, az üzemvezető. Évekkel ezelőtt itt a homokon cseperedett fei, hogy német földön, az NDK-ban ismerkedjen a szakmával, szerezzen tapasztalatokat. s ehhez hozzáiilessze mindazt, amit Csepelen tanult, s egy nagy ívvel visszakanyarodjon Szabolcsba, hogy itt kamatoztassa. Késő délután volt. Már nem kellett volna maradniok, de az igazgató megkérte Erdei Bálintot maradjon, szeretne vele együtt szétnézni az üzemekben, s egyet-mást intézni is. Invitálnak, tartsak velük, nézzük meg a gyárat. Szabadkozom már láttam, de ők nem engednek a huszonegyből, újat mutatnak. menjek csak. Elindulunk. Tágas, világos, tiszta munkatermek. Fél és egész automata, milliós értékű külföldi gyártmányú gépek, gépsorok. És ami feltűnő, csaknem valamennyi mellett fiatalok. Főleg nők. Érezni-látni a kontaktusból, hogy kellemes a kapcsolat a vezetők és a dolgozók között. Ez a vezetés a földön jár, a munka pulzusán tartja a kezét. Érzékeli mi á gond. 's mi az öröm. Igazuk van. ezt a gyárat nem elég egyszer látni. Mindig új arcát mutatja. S a hangulat tükrözi, hogy óvják a légkört a „szennyeződéstől”, ezt meg eredményeik summázzák. Zúgnak a gépek, falják a különböző minőségű-alakú papírkötegeket. s mire oda- pillant az ember, már, meg is változott a formájuk, átalakult pillanatok alatt az anyag. Uj testet ölt, hogy a Nyíregyházi Papírgyár termékeit ország-világ megismerje-elismerje. El sem hinné az ember, ha nem mondanák- bizonyítanák. hogy 700 vállalattal vannak kapcsolatban. Itt rendelt-formált „ruhában”, szépen adjusztálva indulnak világhódító üt- 'jukra a márkás magyar borok. Itt gyártott dobozba bugyolálják a szegedi híres nemest, készül itt francia ízlés szerinti termék, osztrákoknak mikrolemez, tapétanyomású papír, a GÖCS-nek önzárós doboz. hogy rejtse a kis golyókat, csapágyakat, s mindehhez saját nyomdájukban betűminta, modern eljárás Magyar, angol, német, s rendelés szerinti felirattal. K I IDE BELÉPSZ, CSODÁLD A TECHNIKÁT, de még inkább a mechanizmust iranyító-mozgató embert. A 180 méter hosszú nagycsarnokban vagyunk. Hatalmas gépóriás. Egy sor, egy emeletnyi. Méricskéljük. Az igazgató lelépi. Legalább 120 méter a hullámlemezgyártó gépsor. Dübörög. Számomra megmagyarázhatatlan utakon, csövek labirintusán keresztül érkezik a gőz a hengerek fölé. s úgy megondolálja a Dapírkígyót. mini a női fodrász vassal, a lányok haját. A géptől távol a falon egy asztal fölött sárga keménykarton papírlap.^ Rajta felirat. Mindössze ennyi: ..Rekord. Pásztor \ntal és csoportja 21 028 kiló hullámpaoírt gvártott I. hó 3-án délután a tekercselőn.” Ha volt bátorság ezt kiírni, értelme van. S ki értené jobban, mint ők, hogy mit is jelent?! Nem sokáig élt a rekord. Megdöntötték. Kovácsvölgyi is, Mirkó is. Erdei is magyarázzák, hogy Varga Sándor gépvezető csoportja túlszárnyalta. Ez pedig egy éjszakai műszakban történt. H uszonkétezer-egyszázh uszonkét kilót produkáltak. Január 8-án. Éppen Varga, a zömök fiatal gépvezető van szolgálatba csoportjával. Ö mondja: „Erre Antiék rávertek, s 24 636 kilót teljesítettek.” Nem mondja, hogy ez a plafon, de nem nyilatkozik, hol a határ, túl lehet-e szárnyaliti. Csak ennyit,,mond;:; ^Ez kb. 160 százaléknak felel meg.” Minden benne van. Értjük. S ez nem egyedüli-példa. Érthető, s közei világossá válni, miért is jobb itt a műszakszám. Kovácsvölgyi azt magyarázza, hogy átlagosan 3,2. (A déli ipartelepen működő szomszéd üzemeknél sajnos 1,2—1,3.) A Nyíregyházi Papírgyárban a termelőberendezések döntő többsége folyamatosan üzemel. Erdei Bálint említi meg közben, most alig 20 ember hiányzik. Három-négy hónapja javult i; gépek termelőkapacitásának kihasználása. Céltudatosságra vall, hogy a fontosabb célgépekre folyamatos műszakot vezettek be. így üzemel a nagy értékű svájci dobozkimetsző. Övják-féltik. Jó kenyérkereső. Évente 80 milliós árbevételt biztosít. Bért, prémiumot termel a munkásoknak. E rdei bälint summázta véleményét: „A novemberi párthatározat nyomán született bérintézkedések kedvezően hatottak. Szívesebben vállalják a több műszakot is. Többet is keresnek. Látják van értelme.” Ehhez Mirkó. az szb-titkár ad kiegészítést. „Belejátszott a kedvbe a tavaly júniusban kapott 6,3 százalék bérpreferencia is. amit a papíripar kapott.” Érzékelik a munkások a 8 százalékot a bérben. Varga, a versenyző gépvezető így említi ezt: „Most a teljesítménnyel és a túlórát is számítva havonta J!—900 forinttal keresek többet, mint azelőtt. Kátmánházáról ingázik. Tavalyi egész éves jó munkája után 1400 forint prémiumot kapott, És, hogyan érintette a bérintézkedés Barabás Verát, az alig húszesztendős csoportvezetőt? „Akkor még nem voltam csoportvezető, a 4 százalék érintett. Amikor ide kerültem 7,70 volt az órabérem, most 9 forint. Ezzel havi 200—250 forinttal emelkedett a keresetem.” Tíz embert irányít ez a kislány, akit 1973 decemberében léptettek elő, s most már havi 2000 fölött keres. Hogy mire telt belőle? „Előkészületek az esküvőre. Vásároltam staférungot, s húszezer forint a Takarékban van.” Erről a vőlegény nem tud. Most felfedtük a titkot. Kellemes meglepetés lesz. Amióta itt dolgozik, 1972 január 1-től gyűjtötte. Segédmunkásként kezdte, s ma csoportvezető. Karrier? Verával terve van a vezetésnek. Egyenesedett az emberek megítélése. amióta Kovácsvölgyi az igazgató. Van egy hobbyja, ha ez hobby. El szeretné érni. hogy végre legyen már a nők közül is kinevezett művezető. A gyár félmilliót adott tavaly a lakásgondok enyhítésére. Ezt 14 munkás kapta. Idén 400 ezer forint van e célra. 11 munkáscsaládjuk költözik be hamarosan új lakásba. Hangsúlyozzák a gyár vezetői, hogy ezek már saját nevelésűek. Szakemberek, zömük fizikai, s az szb-titkár még ki is emeli, hogy tíz fiatal házas! A Z IGAZGATÓ VÁLLALATI MINI- KIÄLLITÄSRA invitál. Érdemes lenne egyszer a városban is kiállítani termékeiket. Farkas Kálmán Jubileumi hétköznapok Nemcsak a „nagytakarítás” — a varos régi épületeinek új köntösbe öltöztetése, megfiatalítása jelzi —, hogy ünnepekre készül Nyíregyháza. Olvashattuk, hogy' a szép körút mentén ma még kietlen Szegényház téren „jubileumi park” készül. Megjelent már az a felhívás is, amely a nagy jelentőségű eseményekhez illő pályázatokat írt ki a megyeszékhely életének, változásainak megörökítésére. Nem mindennapi évfordulók következnek Nyíregyháza életében: az idén lesz 15® esztendeje, hogy a város egykori jobbágysága — lényegesen megelőzve az általános jobbágyfelszabadítást — örök időre megváltotta magát a földesúri terhek aló]. Aztán jövőre ünnepeljük a megyeszékhellyé válás centenáriumát: 100 éve lesz, hogy,sor került a városiasodás döntő mozzanatára és megye- székhely lett Nyíregyháza. Aligha akad valaki is a Nyírség ..tóvá-- rosábah”, aki ne szorítana azért, hogy méltóképpen ülhessük meg e történelmi évfordulókat. Amikor településünk városiasságát hozzuk szóba, legtöbbször ilyen címszavak! jutnak eszünkbe: iparosítás, új lakónegyed, távfűtés, csatornázás, zsúfolt közlekedés. Per dig az urbánussághoz — ha nem is a legfontosabb kellékként — hozzátartozik a tradíció, a történelmi múlt is. Valljuk meg, Nyíregyháza nem bővelkedik más, patinás városokhoz hasonló évszázados történelmi emlékekkel. Ahogy egyik patrióta írta nemrég egy kiadvány előszavában: nem kötődnek ehhez a városhoz jelentős békekötések, vagy'más híres események. Mégis: ha a sző legszorosabb értelmében vett városi jegyek a legfiatalabb közül valók is, ennek a „szőke városnak” a történelmét sem a távfűtés és .a neonfények óta írják. Ezért is tartja nemes izgalomban a város lakosságát az örökváltság és a megye-- székhellyé válás közelgő kerek évfordulója, „Addig azonban még sok hétköznap van., s az ünnepléseknek is vége szakad egyszer. .—• mondta az egyik bérházi lakó, aki már egy hete bosszankodik amiatt, hogy hideg a radiátor a, lakásban, este hatkor már nincs meleg víz. „Saját kazán van a ház alatt, szénnel kell fűteni, de a fűtő többször részeg, mint józan.” Azt is hozzátette ez a bérlő, hogy persze a fűtési díjat, meg a meleg víz árát beinvesztálja az ingatlankezelő. ha az ember elmarad, nyomban küldik ■ a 'felszólítást. „A ml felszólításunknak;, háborgásunknak meg nincs foganatja.” ■ . Háti-ilyen, ilyenek is ■ vannak a jubileumi évben. Aztán a többi: „Nem viszik el rendszeresen a szemetet, ott bűzlik a kukában.., Feltörik a járdát, és ott marad a gödör heteken, hónapokon át buktatónak, éppen a szépen kicsinosított épületek tövében... A lépcsőházakat is csak jeles ünnepeidkor sep- rik mossák fel...” Oldalakat tenne ki. ha most felsorolnánk a kis hétköznapi bosszú-* Ságokat, amelyek akár a lakások közelében, akár az utcán, vagy nyáron a tereken apasztják a városlakók kedvét. Ebből egyenesen következik, hogy akit közvetlenül érin-. tenek az ilyenfajta fonákságok, nem tudnak igazán, teljes szívvel örülni még annak sem; ami valóban érték, ami a legjubileumibb. A legkisebb ünnepi esemény megszervez zése is pénzkiadással jár. Nincs ez máskén.® a most közelgő eseményeknél sem. Ráadásul valóban elhatározott szándék, hogy szépüljön meg ennek a fiatal városnak valamennyi elöregedett épülete, nemcsak a középületek, hanem a kisebb lakóházak is. Öröm látni, hogy milyen jő ízléssel, nagy gondossággal és ritkán tapasztalható gyorsasággal ölt új köntöst szűkebb hazánk. Aki látja például Nyíregyháza két jellegzetes épületét, a Nyírvíz-; vagy a Takarékpalotát, nyomban Váci Mihály szavai jutnak az eszébe: „Én szőke váá rosom.” Ez a „szőkeség” fellelhető a legmo-j demebb városnegyedben is, a jósavárosS részben is, ahol a házgyári lakások ma más nem is tűnnek olyan ridegnek, mint azt korábban hittük. Nemcsak jó itt az erdő szélén a levegő, de ha lehet ilyen anakronizmus® mondani: szép is. És azt szeretnénk, ha minden megszépülne. amire elérkeznek az ünnepi események; Szeretnénk például, ha á most kezdeményezett járdaépítési akciók megközelítőleg olya« eredményeket hoznak, mint az óvodabővítések. Aztán szeretnénk, ha ebben a jubileumi évben a tavalyinál lényegesen több fát ültetnének az utcákon, a tereken. Aztán az® is szeretnénk, ha a megépülő hipermodern, mozgólépcsős áruházak tőszomszédságában lévő, erősen szatócs külsejű üzletek portáljai is megszépülnének, ha a neonreklám nem lenne hézagos, betegen vibráló. És mennyi mindent szeretnénk még! Mindenekelőtt az állami lakások építésében mutatko-4 zó elmaradás gyors pótlását; a piactér rendezését, a városliget kialakításának megkezdését, stb. Igaz, az ünnepi eseményeket: meg-* előző hétköznapok gyakoribbak, s az ezeken jelentkező gondok is mind bosszantóbbak. Mégis ide illik, hogy nemcsak szurkolni kell a jubileumok megünnepléséért, hanem a magunk módján tennünk is kell azért: Vagy úgy, hogy nem hunyunk szemet a visszásságok felett hanem felhívjuk az illetékesek figyelmét; vagy úgy, hogy rész® kérünk lakókörzetünkben a társadalmi munkából, legyen az járdakőlap lerakása. par-J kosítás vagy faültetés. Csak így a gondola felvetése és a megoldáshoz nyújtott segítség együttesen ad erkölcsi alapot minden város® szeretőnek ahhoz, hogy egészséges türelmet-! lenséggel tegye minél emlékezetesebbé Nyír-5 egyháza ünnepeit. » »/*} G • Vx-LPapírok tengere Ember és technika ^ I I ", - 95» 1 I ipjii I
